Magyar Nemzet, 1900. november (19. évfolyam, 300-329. szám)

1900-11-01 / 300. szám

­900. november 1. MAGYAR NEMZET. 11 ükké Bacskády Károly birtokost, jegyzőkké dr. Gutwill Pál ügyvédet és dr. Pongrácz Géza kir. közjegyzőt választották meg. A párt ügyeinek in­tézésére százas bizottság alakult, a­melybe mind­azokat a tekintélyesebb tagokat is beválasztották, a­kik előbb a volt nemzeti párt hívei voltak. A nagygyűlés, melyen az elnökön kívül dr. Janics Imre országgyűlési képviselő és többen hatásos be­szédekben fejtegették a szabadelvűi párt feladatait, nagy lelkesedés között rendkívül meleghangú hosz­­szabb üdvözlő táviratot intézett Széll Kálmán mi­niszterelnökhöz.­­ A zárszámadások. A képviselőház zárszáma­dási bizottsága Pest Lajos elnöklésével tegnap ülést tartott, melyen tárgyalás alá vette az állami számvevőszéknek az 1899-ik év pótnegyedében s az 1900-ik évnek első és második negyedében elő­fordult túlkiadásokról szóló jelentéseit. Benke Gyula előadása alapján a bizottság elhatározta, hogy e jelentések tudomásulvételét hozza a Háznak ja­vaslatba. Országgyűlés, Budapest, október 31. A trónörökös házasságának beczikkelyezé­­séről szóló törvényjavaslat vitáját ma folytatták ott, a­hol tegnap elhagyták. Elsőnek Rátkay László szólott, a­ki tegnap a Ház engedelmé­­vel mára halasztotta beszédét. A független­ségiek ma is igen nagy számban jöttek el; ott ült helyén a Háznak mostanság ritka vendége, Eötvös Károly is. A szélsőbal szónoka mindjárt felszólalásá­nak elején mozgást keltett hallgatósága körében azzal a kijelentésével, hogy beszéde folyamán egy és más olyan témát is érint majd, a­melyet tárgyalni csak ebben a Házban, a képviselői immunitás védelme alatt tart lehetőnek. Egyéb­bel azután nem is igen keltett érdeklődést fej­tegetései folyamán. Újat­­ nem mondott, érvekkel nem igen támogatta álláspontját, inkább a szívekre igyekezett hatni egy-két költői len­dületű képpel, hasonlattal, a­mi Rátkaynak, a poétának könnyebb feladat volt, mint a minő Rátkaynak, a politikusnak az érvelés lett volna. A következő szónok Polczner Jenő volt, a­kinek beszéde alatt híre kelt, hogy nyomban utána Széll Kálmán miniszterelnök mondja el minden oldalon nagy érdeklődéssel várt be­szédét. A szegedi tanyák derék képviselője rövide­sen be is fejezte beszédét, melyben főképpen azt hangoztatta, hogy a trónörökös feleségének szánt állás a magyar nép felfogásával nem egyeztet­hető össze, mert a magyar asszony mindig egyenlő rangú a férje­ urával. A­mikor rövid szünet után Széll Kálmán miniszterelnök szólásra állott fel, a terem a fe­lel fogva nem is a színművészet, hanem a köl­tészet volt természetadta ösztöneinek, ambíczió­­jának igazi czélja, így aratott, jó részben saját fordításaival, mint Petőfi-recitátor, Németor­szágban babérokat. Missziójául választotta, hogy a magyar költőket s főleg Petőfit a németekkel megismertesse. Ekkor tűnt fel itthon s akadtak, a­kik felhívták reá Vlassics miniszter figyelmét, annyi eredménynyel, hogy állást juttattak neki az Erzsébet-nőiskolában, melynek egyszer maga is növendéke volt. Ám e mellett félig-meddig azóta is ismeretlen maradt. Most kezdjük föl­fedezni. A németek ma is jobban megbecsülik. Ezért megy most is Berlinbe, hová állandó szer­ződés köti évenkint hat heti cziklusra. Ezekből látni, a­miről eddig nem szóltam, hogy Torday Grail Erzsi nemcsak szavaló mű­vész, hanem­ kiváló esztétikus is a költészet terén. Annak tartom, még ha nem irt is vaskos köteteket, ha nem tart is előadásokat, mint a tudós férfiprofesszorok. Talán senki olyan mé­lyen még nem hatolt a Petőfi költészetének szépségeibe, ezek búvárlatába, mint Grail Erzsi. Hallgassuk csak meg Petőfi­ estéjét. Mily finom érzékről, mily találó ítéletről tanúskodnak azok a gyér megjegyzések a költemények között, me­lyekkel maga szerényen háttérben marad, de Petőfi ’ellentét, nagy lelkét, egész alakját egyre élesebb körvonalakban domborítja ki. Adja úgy, a­hogy hallottuk, csak némi bővítéssel az egé­szet sajtó alá, mint Petőfi-antológiát: derék könyv lesz belőle, melyből a tanuló-ifjú is sokat tanulhat, a felnőtt olvasó is sok gyönyört meríthet, —r. — je­lentőséges, nagy beszédek alkalmával megszo­kott képet mutatta. A karzat zsúfolva figyel­mes hallgatósággal; a völgyben nagyszámú tör­vényhozó, a­mennyit a tanácskozóterem régen látott már. A miniszterelnök másfél órányi terjedelmű, hatalmas beszédével olyan hatást ért el, a­mely a magyar képviselőháznak szónoki sikerekben oly gazdag termében is a legnagyobbak közé tartozik. Minél tovább haladt fejtegetéseiben, annál jellegzetesebben domborodott ki a Ház előtt Széll Kálmánnak, az éles elméjű és kor­rekt felfogású közjogásznak, a brilliáns és biz­tos ítéletű debatternek, a szellemes és minden közbeszólást parírozó nagy szónoknak alakja. Ma is hű maradt régi gyakorlatához, mely abban áll, hogy ellenfeleit érveiknek minden szövevényében követi, egyetlen argumentumukat sem hagyja megvilágitatlanul, nehogy hallgatá­sából is fegyvert kovácsoljanak. Ez a beszéd az elmékhez szólott s gazdag történelmi alapjának szigorú tárgyilagosságával tanúskodott róla, hogy a miniszterelnök első és legfőbb czélja nem az, hogy diadalt arasson ellenfelein, hanem az, hogy a Házat és az egész országot az általa képviselt álláspont igazságá­ról meggyőzze. És ezt a czélját teljes siker koronázta. Széll Kálmán az alkotmány, a törvény­­hozás iránt érzett és mindenkor nyilvánított nagy tiszteletének kifejezésével kezdte fejtegeté­seit. Ez a szívében élő tisztelet nyilatkozott meg akkor is, a­mikor a trónörökös házasságá­nak kérdését a törvényhozás termébe hozta. És ezután belement a miniszterelnök az ellenzéki szónokok argumentácziójának megvilá­gításába és megvitatásába. Bebizonyította, hogy a­mikor Kossuth Fe­­rencz azt a tételt állította fel, hogy az 1723-ik évi törvény a trónöröklést nem az osztrák fö­­herczegeknek, hanem az osztrák főherczegi utó­doknak adja meg, a függetlenségi párt vezére valósággal ,erőszakos műtétet végzett a latin szövegen. És voltak a függetlenségi oldalon is, a­kik helyeslőleg bólintottak fejükkel a minisz­terelnök szavai nyomán, mert egyszerű gramma­tikával be tudta bizonyítani, hogy az igazság az ő részén van. Érdekes fejtegetésekben világította meg azután a miniszterelnök a morganatikus házas­ság intézményét, mint századokon át elfogadott institucziót, mely hosszú időkön át fennállott az uralkodócsaládban, a­nélkül, hogy valaha is repudeálta volna a magyar joggyakorlat. Nem a házi szabályokból vonta le Széll Kálmán en­nek az intézménynek érvényes fennállását, ha­nem a százados jogszokásra utalt, mivel tudta, hogy ezt az álláspontját el kell fogadni minden elfogulatlan jogásznak, a ház bármelyik oldalán. Ezzel el is érkezett a miniszterelnök beszé­dének legfontosabb részéhez, a házi szabályok lényegének és jelentőségének apprec­iálásához. Jogi álláspontját olyan szabatosan, olyan kor­rektül körvonalazta, hogy azt immár semmi eltérő állásfoglalás meg nem erőtlenítheti. A miniszterelnöki székből hangoztatta, hogy házi törvényekben semmi olyan nem lehet, a­mi az 1723-iki törvénynyel ellenkezhetnék, mert ezeket a házi törvényeket még jogforrásul sem fogadja el a miniszterelnök. — Különben mondhatom az uraknak, hogy a gyűjteménynek csak nagyon csekély része tartalmaz közjogi intézkedéseket. Túlnyomó ré­szében család-és vagyonjogi rendelkezések foglal­tatnak benne. De dokumentálom, hogy itt semmiféle titok sem forog fönn s ezért a jelenleg tárgyalt kérdésre vonatkozó részt ezennel fölolvasom. — A többit nem? — tudakolta Polónyi. — Úgy látom, hogy a képviselő úr a vagyonjogi részekre kiváncsi! — riposztolt a miniszterelnök finom gúnynyal, általános derült­ség közepett, azután felolvasta a házi törvény szövegét, melyből az egész Ház meggyőződött, hogy azokban a trónöröklésre semmi olyan in­tézkedés nem foglaltatik, mely az 1723-iki tör­vénynyel ellenkezik. Beszédének végén kérte a miniszterelnök a képviselőházat, ne haladjon tovább azon az úton, melyen Mezőssy és Rátkay elindultak. — Ne idézzünk elő — úgymond — érzelmi összeütközéseket, mikor erre szükség nincs! Ferencz Ferdinand kiküzdötte boldogságát. Keressük fel és áraszszuk el jó kívánságainkkal, de boldogságának jövőjébe bele ne nyúljunk! A miniszterelnök visszaült székébe. Az egész Ház megmozdult. A többség tagjai a terem közepére sereglettek, tapsolták, éljenezték s perczekig tartott, a­mig a miniszterelnököt mindazok üdvözölhették, a­kik üdvözlésére siettek. A vitát a beszéd után elhalasztották a szombati ülésre. Endrey Gyula interpellált még a helynevek magyarosításáról szóló törvény életbeléptetése tárgyában, ezzel az ülés véget ért. A képviselőház ülése október 31-én. — Kezdete délelőtt 10 órakor. — Elnök: Perczel Dezső. Jegyzők: Molnár Antal, Eszterházy Kálmán gróf, Buzáth Ferencz. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kál­mán miniszterelnök, Plósz Sándor igazságügyi mi­niszter, Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter, Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter, Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter, Cseh Ervin horvát miniszter. A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítették. Elnök jelenti, hogy Endrey Gyula interpellácziót jelentett be a helységnevek megmagyarosítása tár­gyában. Az interpellác­ió az ülés végén lesz meg­tevő. Következik a trónörökös nyilatkozatának beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Rátkay László. Rátkay László előrebocsátja, hogy ha olyas­mit mond, a­mit csak az immunitás védelme alatt mondhat el, azt tisztán a hazaszeretet­ sugallatából kifolyólag teszi. Midőn Ferencz Ferdinánd megnősült, nem az egyenrangúságot kereste, hanem a női méltóságot tekintette. Ha ezen házasságból utódok származ­nak, akkor a legnagyobb zavarok keletkezhetnek, mert a magyar közjog szerint, minden nyilatkozat szerint teljes joggal tarthatnak azok igényt a trónra. A nemzet abban a hitben volt, hogy az 1723. évi t.-cz. a trónöröklést végleg szabályozta s nem is vetődött fel a jelen időig semmiféle kétség. Ha ez a törvényjavaslat megszavaztatik, akkor a nem­zet királyi választási joga is dubiózussá válik, mert a Hausgesetz kijátszhatja azt. Ma egy olyan kirá­lyunk van, a­ki alkotmányos érzésű. De a Habs­­burg-trón sok királyt adott már, a­ki nem res­pektálta az alkotmányt. (Úgy van! Úgy van­ a szélsőbalon.) A magyar alkotmány védelmében hulltak el Zrínyi, Frangepán és a 13 aradi vér­tanú és halt meg számkivetésben Rákóczy Ferencz. 1723-ban meg volt törve a nemzet akarata és szabadsága. Az ország meg volt szállva Habsburg-házi zsoldosokkal; a lelkekben élt még az 1711 képe. Tehát nem a Habsburg-ház iránti szeretet, hanem a belvil­­longások elkerülése utáni vágy késztette a karo­kat és rendeket arra, hogy lemondva a szabad ki­rályválasztási jogról, a Habsburg-ház örökösödését elismerjék. De a magyar törvények csak magyar viszonyok szerint magyarázhatók, tehát az 1723. t.-cz.-et is a mi érdekeink szempontjából kell meg­ítélnünk. Valahányszor olyan jogokról van szó, melyek törvényeinkben le vannak fektetve, de életbelép­tetve nincsenek, jogászaink mindig kicsinyítő szem­üveget vesznek fel. De ha az uralkodóház jogairól van szó, akkor megfordítják véleményüket. Felveti a kérdést, hogy Ferencz Ferdinánd trónralépése esetén neje magyar királyné lesz-e, vagy nem. Magyar közjog szerint igen. A nyilat­kozat után nem. A magyar nép millióinak véle­ménye szerint sem, mert az nem ismer fokozatos­ságot a hitvestárs minőségére nézve. A magyar nép nem fogja majd elhinni, hogy Chotek Zsófia grófnő hites felesége a­ királynak. A törvényjavas­latot nem fogadja el. (Éljenzés és tetszés a szélső balon.) Polczner Jenő. Polczner­­Jenő : Nem tesznek azok sem a nem­zetnek jó szolgálatot, kik pusztán oktalan lojalitás­ból elhallgatják az igazságot e törvényjavaslat tár­gyalásánál azért, hogy maguknak érdemeket sze­rezzenek. A benyújtott törvényjavaslat ellentétbe helyezi a nemzeti érdekeket az uralkodóház érde­keivel. Ennek pedig nem volna szabad megtörténni már csak azért sem, mert a nemzet és a királyi ház érdekeinek azonosaknak kell lenniük. A trón­örökös lemondhat saját trónöröklési jogáról, de utódaiéról nem, mert azokról a magyar közjog in­tézkedik. Ugyanez áll a trónörökös feleségének jogairól is. Ha a magyar királynak törvényes fe­lesége van, akkor az királyné minden jogával és méltóságaival. Ezt semmiféle udvarias mesterkedé­sekkel megváltoztatni nem lehet. A javaslat be­­czikkelyezéséhez nem járul hozzá. Elnök az ülést 5 perczre felfüggeszti. Szünet után 3

Next