Magyar Nemzet, 1900. november (19. évfolyam, 300-329. szám)
1900-11-01 / 300. szám
900. november 1. MAGYAR NEMZET. 11 ükké Bacskády Károly birtokost, jegyzőkké dr. Gutwill Pál ügyvédet és dr. Pongrácz Géza kir. közjegyzőt választották meg. A párt ügyeinek intézésére százas bizottság alakult, amelybe mindazokat a tekintélyesebb tagokat is beválasztották, akik előbb a volt nemzeti párt hívei voltak. A nagygyűlés, melyen az elnökön kívül dr. Janics Imre országgyűlési képviselő és többen hatásos beszédekben fejtegették a szabadelvűi párt feladatait, nagy lelkesedés között rendkívül meleghangú hoszszabb üdvözlő táviratot intézett Széll Kálmán miniszterelnökhöz. A zárszámadások. A képviselőház zárszámadási bizottsága Pest Lajos elnöklésével tegnap ülést tartott, melyen tárgyalás alá vette az állami számvevőszéknek az 1899-ik év pótnegyedében s az 1900-ik évnek első és második negyedében előfordult túlkiadásokról szóló jelentéseit. Benke Gyula előadása alapján a bizottság elhatározta, hogy e jelentések tudomásulvételét hozza a Háznak javaslatba. Országgyűlés, Budapest, október 31. A trónörökös házasságának beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat vitáját ma folytatták ott, ahol tegnap elhagyták. Elsőnek Rátkay László szólott, aki tegnap a Ház engedelmével mára halasztotta beszédét. A függetlenségiek ma is igen nagy számban jöttek el; ott ült helyén a Háznak mostanság ritka vendége, Eötvös Károly is. A szélsőbal szónoka mindjárt felszólalásának elején mozgást keltett hallgatósága körében azzal a kijelentésével, hogy beszéde folyamán egy és más olyan témát is érint majd, amelyet tárgyalni csak ebben a Házban, a képviselői immunitás védelme alatt tart lehetőnek. Egyébbel azután nem is igen keltett érdeklődést fejtegetései folyamán. Újat nem mondott, érvekkel nem igen támogatta álláspontját, inkább a szívekre igyekezett hatni egy-két költői lendületű képpel, hasonlattal, ami Rátkaynak, a poétának könnyebb feladat volt, mint a minő Rátkaynak, a politikusnak az érvelés lett volna. A következő szónok Polczner Jenő volt, akinek beszéde alatt híre kelt, hogy nyomban utána Széll Kálmán miniszterelnök mondja el minden oldalon nagy érdeklődéssel várt beszédét. A szegedi tanyák derék képviselője rövidesen be is fejezte beszédét, melyben főképpen azt hangoztatta, hogy a trónörökös feleségének szánt állás a magyar nép felfogásával nem egyeztethető össze, mert a magyar asszony mindig egyenlő rangú a férje urával. Amikor rövid szünet után Széll Kálmán miniszterelnök szólásra állott fel, a terem a felel fogva nem is a színművészet, hanem a költészet volt természetadta ösztöneinek, ambícziójának igazi czélja, így aratott, jó részben saját fordításaival, mint Petőfi-recitátor, Németországban babérokat. Missziójául választotta, hogy a magyar költőket s főleg Petőfit a németekkel megismertesse. Ekkor tűnt fel itthon s akadtak, akik felhívták reá Vlassics miniszter figyelmét, annyi eredménynyel, hogy állást juttattak neki az Erzsébet-nőiskolában, melynek egyszer maga is növendéke volt. Ám e mellett félig-meddig azóta is ismeretlen maradt. Most kezdjük fölfedezni. A németek ma is jobban megbecsülik. Ezért megy most is Berlinbe, hová állandó szerződés köti évenkint hat heti cziklusra. Ezekből látni, amiről eddig nem szóltam, hogy Torday Grail Erzsi nemcsak szavaló művész, hanem kiváló esztétikus is a költészet terén. Annak tartom, még ha nem irt is vaskos köteteket, ha nem tart is előadásokat, mint a tudós férfiprofesszorok. Talán senki olyan mélyen még nem hatolt a Petőfi költészetének szépségeibe, ezek búvárlatába, mint Grail Erzsi. Hallgassuk csak meg Petőfi estéjét. Mily finom érzékről, mily találó ítéletről tanúskodnak azok a gyér megjegyzések a költemények között, melyekkel maga szerényen háttérben marad, de Petőfi ’ellentét, nagy lelkét, egész alakját egyre élesebb körvonalakban domborítja ki. Adja úgy, ahogy hallottuk, csak némi bővítéssel az egészet sajtó alá, mint Petőfi-antológiát: derék könyv lesz belőle, melyből a tanuló-ifjú is sokat tanulhat, a felnőtt olvasó is sok gyönyört meríthet, —r. — jelentőséges, nagy beszédek alkalmával megszokott képet mutatta. A karzat zsúfolva figyelmes hallgatósággal; a völgyben nagyszámú törvényhozó, amennyit a tanácskozóterem régen látott már. A miniszterelnök másfél órányi terjedelmű, hatalmas beszédével olyan hatást ért el, amely a magyar képviselőháznak szónoki sikerekben oly gazdag termében is a legnagyobbak közé tartozik. Minél tovább haladt fejtegetéseiben, annál jellegzetesebben domborodott ki a Ház előtt Széll Kálmánnak, az éles elméjű és korrekt felfogású közjogásznak, a brilliáns és biztos ítéletű debatternek, a szellemes és minden közbeszólást parírozó nagy szónoknak alakja. Ma is hű maradt régi gyakorlatához, mely abban áll, hogy ellenfeleit érveiknek minden szövevényében követi, egyetlen argumentumukat sem hagyja megvilágitatlanul, nehogy hallgatásából is fegyvert kovácsoljanak. Ez a beszéd az elmékhez szólott s gazdag történelmi alapjának szigorú tárgyilagosságával tanúskodott róla, hogy a miniszterelnök első és legfőbb czélja nem az, hogy diadalt arasson ellenfelein, hanem az, hogy a Házat és az egész országot az általa képviselt álláspont igazságáról meggyőzze. És ezt a czélját teljes siker koronázta. Széll Kálmán az alkotmány, a törvényhozás iránt érzett és mindenkor nyilvánított nagy tiszteletének kifejezésével kezdte fejtegetéseit. Ez a szívében élő tisztelet nyilatkozott meg akkor is, amikor a trónörökös házasságának kérdését a törvényhozás termébe hozta. És ezután belement a miniszterelnök az ellenzéki szónokok argumentácziójának megvilágításába és megvitatásába. Bebizonyította, hogy amikor Kossuth Ferencz azt a tételt állította fel, hogy az 1723-ik évi törvény a trónöröklést nem az osztrák föherczegeknek, hanem az osztrák főherczegi utódoknak adja meg, a függetlenségi párt vezére valósággal ,erőszakos műtétet végzett a latin szövegen. És voltak a függetlenségi oldalon is, akik helyeslőleg bólintottak fejükkel a miniszterelnök szavai nyomán, mert egyszerű grammatikával be tudta bizonyítani, hogy az igazság az ő részén van. Érdekes fejtegetésekben világította meg azután a miniszterelnök a morganatikus házasság intézményét, mint századokon át elfogadott institucziót, mely hosszú időkön át fennállott az uralkodócsaládban, anélkül, hogy valaha is repudeálta volna a magyar joggyakorlat. Nem a házi szabályokból vonta le Széll Kálmán ennek az intézménynek érvényes fennállását, hanem a százados jogszokásra utalt, mivel tudta, hogy ezt az álláspontját el kell fogadni minden elfogulatlan jogásznak, a ház bármelyik oldalán. Ezzel el is érkezett a miniszterelnök beszédének legfontosabb részéhez, a házi szabályok lényegének és jelentőségének appreciálásához. Jogi álláspontját olyan szabatosan, olyan korrektül körvonalazta, hogy azt immár semmi eltérő állásfoglalás meg nem erőtlenítheti. A miniszterelnöki székből hangoztatta, hogy házi törvényekben semmi olyan nem lehet, ami az 1723-iki törvénynyel ellenkezhetnék, mert ezeket a házi törvényeket még jogforrásul sem fogadja el a miniszterelnök. — Különben mondhatom az uraknak, hogy a gyűjteménynek csak nagyon csekély része tartalmaz közjogi intézkedéseket. Túlnyomó részében család-és vagyonjogi rendelkezések foglaltatnak benne. De dokumentálom, hogy itt semmiféle titok sem forog fönn s ezért a jelenleg tárgyalt kérdésre vonatkozó részt ezennel fölolvasom. — A többit nem? — tudakolta Polónyi. — Úgy látom, hogy a képviselő úr a vagyonjogi részekre kiváncsi! — riposztolt a miniszterelnök finom gúnynyal, általános derültség közepett, azután felolvasta a házi törvény szövegét, melyből az egész Ház meggyőződött, hogy azokban a trónöröklésre semmi olyan intézkedés nem foglaltatik, mely az 1723-iki törvénynyel ellenkezik. Beszédének végén kérte a miniszterelnök a képviselőházat, ne haladjon tovább azon az úton, melyen Mezőssy és Rátkay elindultak. — Ne idézzünk elő — úgymond — érzelmi összeütközéseket, mikor erre szükség nincs! Ferencz Ferdinand kiküzdötte boldogságát. Keressük fel és áraszszuk el jó kívánságainkkal, de boldogságának jövőjébe bele ne nyúljunk! A miniszterelnök visszaült székébe. Az egész Ház megmozdult. A többség tagjai a terem közepére sereglettek, tapsolták, éljenezték s perczekig tartott, amig a miniszterelnököt mindazok üdvözölhették, akik üdvözlésére siettek. A vitát a beszéd után elhalasztották a szombati ülésre. Endrey Gyula interpellált még a helynevek magyarosításáról szóló törvény életbeléptetése tárgyában, ezzel az ülés véget ért. A képviselőház ülése október 31-én. — Kezdete délelőtt 10 órakor. — Elnök: Perczel Dezső. Jegyzők: Molnár Antal, Eszterházy Kálmán gróf, Buzáth Ferencz. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán miniszterelnök, Plósz Sándor igazságügyi miniszter, Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter, Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter, Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter, Cseh Ervin horvát miniszter. A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítették. Elnök jelenti, hogy Endrey Gyula interpellácziót jelentett be a helységnevek megmagyarosítása tárgyában. Az interpelláció az ülés végén lesz megtevő. Következik a trónörökös nyilatkozatának beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Rátkay László. Rátkay László előrebocsátja, hogy ha olyasmit mond, amit csak az immunitás védelme alatt mondhat el, azt tisztán a hazaszeretet sugallatából kifolyólag teszi. Midőn Ferencz Ferdinánd megnősült, nem az egyenrangúságot kereste, hanem a női méltóságot tekintette. Ha ezen házasságból utódok származnak, akkor a legnagyobb zavarok keletkezhetnek, mert a magyar közjog szerint, minden nyilatkozat szerint teljes joggal tarthatnak azok igényt a trónra. A nemzet abban a hitben volt, hogy az 1723. évi t.-cz. a trónöröklést végleg szabályozta s nem is vetődött fel a jelen időig semmiféle kétség. Ha ez a törvényjavaslat megszavaztatik, akkor a nemzet királyi választási joga is dubiózussá válik, mert a Hausgesetz kijátszhatja azt. Ma egy olyan királyunk van, aki alkotmányos érzésű. De a Habsburg-trón sok királyt adott már, aki nem respektálta az alkotmányt. (Úgy van! Úgy van a szélsőbalon.) A magyar alkotmány védelmében hulltak el Zrínyi, Frangepán és a 13 aradi vértanú és halt meg számkivetésben Rákóczy Ferencz. 1723-ban meg volt törve a nemzet akarata és szabadsága. Az ország meg volt szállva Habsburg-házi zsoldosokkal; a lelkekben élt még az 1711 képe. Tehát nem a Habsburg-ház iránti szeretet, hanem a belvillongások elkerülése utáni vágy késztette a karokat és rendeket arra, hogy lemondva a szabad királyválasztási jogról, a Habsburg-ház örökösödését elismerjék. De a magyar törvények csak magyar viszonyok szerint magyarázhatók, tehát az 1723. t.-cz.-et is a mi érdekeink szempontjából kell megítélnünk. Valahányszor olyan jogokról van szó, melyek törvényeinkben le vannak fektetve, de életbeléptetve nincsenek, jogászaink mindig kicsinyítő szemüveget vesznek fel. De ha az uralkodóház jogairól van szó, akkor megfordítják véleményüket. Felveti a kérdést, hogy Ferencz Ferdinánd trónralépése esetén neje magyar királyné lesz-e, vagy nem. Magyar közjog szerint igen. A nyilatkozat után nem. A magyar nép millióinak véleménye szerint sem, mert az nem ismer fokozatosságot a hitvestárs minőségére nézve. A magyar nép nem fogja majd elhinni, hogy Chotek Zsófia grófnő hites felesége a királynak. A törvényjavaslatot nem fogadja el. (Éljenzés és tetszés a szélső balon.) Polczner Jenő. PolcznerJenő : Nem tesznek azok sem a nemzetnek jó szolgálatot, kik pusztán oktalan lojalitásból elhallgatják az igazságot e törvényjavaslat tárgyalásánál azért, hogy maguknak érdemeket szerezzenek. A benyújtott törvényjavaslat ellentétbe helyezi a nemzeti érdekeket az uralkodóház érdekeivel. Ennek pedig nem volna szabad megtörténni már csak azért sem, mert a nemzet és a királyi ház érdekeinek azonosaknak kell lenniük. A trónörökös lemondhat saját trónöröklési jogáról, de utódaiéról nem, mert azokról a magyar közjog intézkedik. Ugyanez áll a trónörökös feleségének jogairól is. Ha a magyar királynak törvényes felesége van, akkor az királyné minden jogával és méltóságaival. Ezt semmiféle udvarias mesterkedésekkel megváltoztatni nem lehet. A javaslat beczikkelyezéséhez nem járul hozzá. Elnök az ülést 5 perczre felfüggeszti. Szünet után 3