Magyar Nemzet, 1900. december (19. évfolyam, 330-359. szám)
1900-12-01 / 330. szám
2 MAGYAR NEMZET, 1900. deczember 11 A nemzeti ébredés költője megélte, hogy felnyitotta szemét a magyar nemzet, a nagy tetszhalott. Megélte, hogy az elzsibbadt, lánczoktól elgyötört nemzet testében megindult az életnek körforgása. Megélte, hogy jöttek a szabadság kápráztató napjai, a nemzeti politika diadala. Megélte, hogy a kard kihullott kezünkből s reánk szakadt az elnyomatás sötét éjszakája. A felszabadulást, a kibékülést, az alkotmánynak visszanyerését már nem érte meg. De megérti most, mikor lengő zászlókkal, tiszta érzésekkel, a kegyeletnek és hálának soha el nem hervadó virágaival, egy szabad nemzet ünnepli át, ünnepli életét és költői alkotásait. S mig ő csendes álmait aluszsza a haza földjében, a szép jövőre hivatott népnek férfias elszántságával zendül fel mindenfelé: »Hazádnak rendületlenül légy hive óh, magyar!« Budapest, november 30. A képviselőház tanácskozásaiban holnap rövid szünet áll be, mivel a Ház igen nagy számú küldöttséggel képviselteti magát a székesfejérvári Vörösmarty-emlékünnepen, melyen Perczel Dezső, a Ház elnöke is, Széll Kálmán miniszterelnök is jelen lesz. Hétfőn a Ház folytatni fogja a költségvetés megvitatását. Az ülés szónokai Benyovszky Sándor gróf, Gajáry Géza, Pader Rezső és Hegedűs Lóránt lesznek. Kedden a költségvetés tárgyalása ismét rövid megszakítást szenved, mert e napon a képviselőház és a főrendiház együttes ülést tart a koronaőri méltóság betöltése czéljából. Röpirat Klapka légiójáról. A Seidl-féle bécsi könyvkiadóczégnél pár héttel ezelőtt Rhymst, A. álnevű szerzőtől Klapka tábornok 1866-iki légiójáról szóló röpirat jelent meg, mely bizonyos berlini körökben kellemetlen feltűnést keltett. A Kreutzzeitung megtámadta a röpiratot és megjegyezte róla, hogy a szerző álneve mögött oly nagyrangú osztrák katonatiszt rejtőzik,aki munkáját aligha adhatta ki a vezérkar jóváhagyása nélkül. Ezzel szemben fel vagyunk hatalmazva annak a kijelentésére, hogy a röpirat szövegének sem a vezérkarral, sem a közös hadügyminiszterrel a legcsekélyebb összeköttetése sincsen. pártok közt legelőbb is a szövőipar vonja magára figyelmünket. A régi magyar viselet darabjai nagyon ritkák, jó, ha hármat-négyet említhetünk föl a XVI. és XVII. század végéről, az Eszterházy-herczegek fraknói kincstárából. A pavillonban azonban két nevezetes darab van : az egyik brandenburgi Katalinnak, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem nejének a ruhája. Sötétkék bordázott bársony, érdekes rajzzal, arany- és ezüsthímzéssel szegélyezve, csipkézett kecskékkel egymásra helyezett nyolcz sorral, minden kecskében egy szegfüvel és egy gyöngyvirággal. A másik öltöny égszínkék selyem, keleti, gyöngyökkel ékes s Batthyány-Strattmann Ödön tulajdona. E ruhának nagyon érdekes a XVIII. századbeli szabása s XVII. századbeli stílben tartott díszítménye. A hímzést illetőleg egy adatunk sincs a XV. századot megelőző időkről. A templomokból és régi családok birtokából származó czimeres egyházi ruhák, ágyneműtek, párnahéjak gazdag sorozata a XVII. vagy XVIII. századtól kezdődik. A magyar hímzést a kompozíczió egyszerűsége jellemzi, mely nagyobbára egy magánálló motivumból, edényből, szívből áll s ebből indulnak ki az arányos elágazások. Ha a befedendő terület nagy, akkor a művész megnagyobbítja a rajz arányait, mint például Bethlen grófnénak 1694-ből származó hímzett vörösbársony térítőjén, — vagy pedig többször ismétli ugyanazt a motívumot. A tvmunkánál alapeljárást képező öltést illetőleg, keresztöltést alkalmaznak a legszerényebb hímzésekre s lapos öltést (minden változataiban) a Budapest, november 30. A budget-vita második napja főtisztelendő Juriss Mihály beszédével kezdődött. A jó izó öreg úr nem sok vizet zavart felszólalásával, mely jó volt arra, hogy az időt betöltse, amig a későn kelő képviselő urakból kellő hallgatóság telt ki, a következő szónoknak,, Asbóth Jánosnak. Asbóth János elegáns és szellemes szónok, mondanivalója érdekes, gyakran csípős és éles, de mindig parlamenti színvonalon áll. Egyike azon keveseknek, akiket a szemükbe csípett monokli a beszélésben egyáltalán nem akadályoz. Ma azonban kevésbé szerencsés napja volt. Fejtegetéseinek egy része nem igen talált visszhangra egyetlen táborban sem. Beszéde elején a néppártot leczkéztette, fejtegetvén, hogy az drága munkáknál, az arany- és ezüstszálakkal domborított színes selymeken. A munkások a legszerencsésebb hatásokat érték el úgy az öltések, mint a színek sokféleségével. Előszeretettel használták a kéket világosabb árnyalataiban, a vöröset, zöldet, ritkábban a lilát és sárgát. Úgy látszik, hogy kezdetben minden rajzrészlet csak egyetlen szikből állt, később azonban, a XVII. század vége felé e hímzéseket törött, fokozatos, egymásba folyó színekben tartották s ezt magyar csipkehímzés név alatt ismerték. Szinpompájuk valóságos gyönyörűség a szemnek. A famotivumok rendesen virág, rózsa, szegfű, tulipán. A figurális elem nagyon ritka benne. A mi a kerámiát illeti, ennek főbb darabjai a XV. század végéig nyúlnak vissza. Az ezeknél régibb darabok azt mutatják, hogy a magyar kerámia eddig az időszakig közhasznúli edények készítésére szorítkozott. Jellegét nehéz megállapítani. Azokon a vidékeken, hol a hódító magyarok római telepítvényeket találtak, valószínűleg átvették az antik edények formáit, mert ezek bizonyos vidékeken napjainkig fönmaradtak. Másutt a helyi műgyakorlat maradt fönn. Azt hiszem, hogy a mi mai háziedény-gyártásunk termékei több-kevesebb hűséggel a középkori fazekasság típusát képviselik. S ez a föltevés nem is oly merész, ha analógiákat keresünk azokban az országokban, ahol a középkori fazekasmesterség még virágzik. Azok a primitív diszítményű, színes agyagból készült mázas edények, melyeket Francziaországban láttam, meglehetősen hasonlítanak a mi edényeinkhez. Az ember azt hinné, hogy — Kezdete délelőtt 10 órakor. — Elnök: Perczel Dezső. Jegyzők: Molnár Antal, Dedovics György, Buzáth Ferencz. ■A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán miniszterelnök, Lukács László pénzügyminiszter, gróf Széchenyi Gyula a király személye körüli miniszter, Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter, Cseh Ervin horvát miniszter. A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítették, Magyarországból származnak. A XVI. században, az olasz majolika benyomulása folytán, a helyzet megváltozik. A mi építészetünk ritkábban alkalmazta a terrakottát, mint a külföld s a fazekasságnak nem volt alkalma művészi czélok szolgálatába szegődni s közreműködni nagy építészeti emlékek keletkezésén. Budán nemrég a XV. és XVI. századból származó terrakotta épülettöredékeket találtak, melyek talán Corvin Mátyás király palotájáról valók. Konstatáljuk ezt a fölfedezést, anélkül, hogy viszonyba tudnák hozni ezt a magyar kerámiának az építészetben játszott szerepével ; annyival is inkább, mert e részletek: terrakotta rozetták,párkánydíszek vésve vannak, mint a kövek. Szinte ezek az egyedüli maradványok, melyekből sejteni lehet, hogy a fazekasság valamikor nálunk is hozzájárult az épületek diszéhez. El kell látogatnunk a lakosztályokba, ha a XV. századbeli fazekasmesterség első, valóban művészi alkotásaival akarunk találkozni. Itt találjuk a talapzaton álló hatalmas kályhákat, domborművekkel berakott koczkáival, melyek — e korszak harczias szellemének megfelelőleg — sarkantyús lovagokat tüntetnek föl. E darabok egy példánya a huszárteremben van kiállítva. Másutt a fazekas a középkornak vallási érzelmét fejezi ki a koczkákban, néhány szentnek vagy apostolnak az alakjával. A máz — ha a koczkák zománczosak — meglehetősen egyforma. E korszaknak a kedvencz színe a mély zöld, néha azonban sötétkék, lila, sárga, sőt fehér foltokkal van bele derű hozva. A XVII. században az ónmáz terjed el, Az edények . Az uj brassói főispán. A Bud. Tud. írja: Egy ellenzéki lap szerint legközelebb »két tetőtőltalpig klerikális embert«, névszerint Kiss Bálint magyar-igeni földbirtokost és Scitovszky János országgyűlési képviselőt fogják főispánná kinevezni, mégpedig amazt Brassóba, emezt pedig Hont vármegyébe. Értesülésünk szerint Scitovszky János főispáni kinevezéséről beavatott körökben nem tudnak semmit. Ami Kiss Bálintot illeti, azok, akik ismerik, csak az ellenzéki sajtóból tudták meg, hogy klerikális és meg vannak győződve róla, hogy maguk a klerikálisok csodálkoznak legjobban rajta, hogy Kiss Bálintot elvtársuknak mondják. . . A képviselőház igazságügyi bizottsága Szilágyi Dezső elnöklete alatt tegnap ülést tartott, melyen a kormány részéről Széll Kálmán miniszterelnök és Plósz Sándor igazságügyminiszter, az igazságügyminisztérium részéről Vörösmarty Béla államtitkár volt jelen. A bizottság tárgyalás alá vette a konzuli illetékek szabályozásáról rendelkező törvényjavaslatot, melyhez a bizottság a legutóbbi ülésszak végén hozzájárult. Sámuel Lázár előadó ismertetése után a bizottság úgy általánosságban, mint részleteiben ezúttal is elfogadta a törvényjavaslatot. Beszámolók: Juszh Ferenc országgyűlési képviselőt, mint Znióváraljáról írják, tegnap ovácziókban részesítették választói abból az alkalomból, hogy Znióváralján eddigi munkásságát ismertette. Tiszteletére bankettet rendeztek és este szerenádot adtak. Az egybegyűltek lelkes táviratban üdvözölték Széll Kálmán miniszterelnököt és Podmaniczky Frigyes bárót, a szabadelvű párt elnökét. — Szentiványi Kálmán terjedelmes nyílt levélben számol be nyárád-szeredai választókerületének az országgyűlés fontosabb eseményeiről. Foglalkozik az 1896-iki politikai helyzettel, Szell Kálmán politikájával, az új kormány első lépéseivel, a választási törvény reformjával, a kvótakérdéssel stb. Országgyűlés, obstrukció joga mindenkit megillethet, csak olyan pártot nem, amely konzervatív elvekkel alakul. Viszont a jobboldalon sem keltett jó hatást az az érvelése, hogy az egyházpolitika küzdelmei nyelték el a valutarendezést, a közigazgatás és az adózás reformját. A beszéd végén ismét nagy erővel fordult a néppárt ellen, amivel alkalmat adott az utána felszólaló Bozsik Ferencznek rendkívül éles riposztra. — Asbóth képviselő úr valamikor a néppárthoz tartozott, ezen párt elvei alapján nyerte mandátumát, a politikai tisztesség tehát megkívánta volna, hogy, amikor ezt a pártot odahagyta, az az alapon nyert mandátumáról is lemondjon. A legkevesebb, amit tőle kívánhattunk volna, az, hogy legalább hallgasson. A néppárt szónoka közel két órán át adta azután elő mondanivalóját általános szórakozottság közepett. Az ülés utolsó szónoka a függetlenségi Csávolszky Lajos volt, aki a parlamenti reform szükségét hangoztatta és a függetlenségi párt programmjának csinált propagandát híveinek nagy tetszése közepett. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter tett azután egy rektifikáló megjegyzést. Csávolszky megvádolta a kereskedelmi kormányt azzal, hogy 160.000 forint árulevelező lapot nem tudott értékesíteni, mert nem koronaértékre, hanem osztrák értékre szóknak. A miniszter felvilágosította őt, hogy nem így van. Az ezredéves kiállítás idején nyomatott az állam levelező-lapokat, s azt hitte, hogy a levelező-lapok árusításából 200.000 forint bevételt ér el. Nem ért el többet 40.000-nél. Tévedett tehát 160.000 forinttal. Ez azonban korántsem veszteség, mert nem azt jelenti, hogy a kincstár 200.000 forintot ki is adott. Végezetül Széli miniszterelnök bejelentette a Háznak, hogy a koronaőr választása czéljából szükséges lesz a főrendekkel való együttes ülés összehívása. Az elnök érintkezésbe fog lépni a főrendiház elnökével az ülés idejének megállapítása czéljából. A Ház a budgetvitát hétfőn folytatja. A képviselőház ülése november 30-án.