Magyar Nemzet, 1900. december (19. évfolyam, 330-359. szám)

1900-12-01 / 330. szám

2 MAGYAR NEMZET, 1900. deczember 11 A nemzeti ébredés költője megélte, hogy felnyitotta szemét a magyar nemzet, a nagy tetszhalott. Megélte, hogy az el­­zsibbadt, lánczoktól elgyötört nemzet tes­tében megindult az életnek körforgása. Megélte, hogy jöttek a szabadság kápráz­tató napjai, a nemzeti politika diadala. Megélte, hogy a kard kihullott kezünkből s reánk szakadt az elnyomatás sötét éj­szakája. A felszabadulást, a kibékülést, az alkot­mánynak visszanyerését már nem érte meg. De megérti most, mikor lengő zászlók­kal, tiszta érzésekkel, a kegyeletnek és há­lának soha el nem hervadó virágaival, egy szabad nemzet ünnepli át, ünnepli életét és költői alkotásait. S mig ő csendes álmait aluszsza a haza földjében, a szép jövőre hivatott népnek férfias elszántságával zendül fel mindenfelé: »Hazádnak rendületlenül légy hive óh, magyar!« Budapest, november 30.­­ A képviselőház tanácskozásaiban holnap rövid szünet áll be, mivel a Ház igen nagy számú küldöttséggel képviselteti magát a szé­­kesfejérvári Vörösmarty-emlékünnepen, melyen Perczel Dezső, a Ház elnöke is, Széll Kálmán miniszterelnök is jelen lesz. Hétfőn a Ház foly­tatni fogja a költségvetés megvitatását. Az ülés szónokai Benyovszky Sándor gróf, Gajáry Géza, Pader Rezső és Hegedűs Lóránt lesznek. Ked­den a költségvetés tárgyalása ismét rövid meg­szakítást szenved, mert e napon a képviselőház és a főrendiház együttes ülést tart a koronaőri méltóság betöltése czéljából.­­ Röpirat Klapka légiójáról. A Seidl-féle bécsi könyvk­iadóczégnél pár héttel ezelőtt Rhymst, A. álnevű szerzőtől Klapka tábornok 1866-iki légiójáról szóló röpirat jelent meg, mely bizonyos berlini körökben kellemetlen fel­tűnést keltett. A Kreutzzeitung megtámadta a röpiratot és megjegyezte róla, hogy a szerző ál­neve mögött oly nagyrangú osztrák katonatiszt rejtőzik,­­a­ki munkáját aligha adhatta ki a vezérkar jóváhagyása nélkül. Ezzel szemben fel vagyunk hatalmazva annak a kijelentésére, hogy a röpirat szövegének sem a vezérkarral, sem a közös hadügyminiszterrel a legcsekélyebb össze­köttetése sincsen. pártok közt legelőbb is a szövőipar vonja ma­gára figyelmünket. A régi magyar viselet da­rabjai nagyon ritkák, jó, ha hármat-négyet em­líthetünk föl a XVI. és XVII. század végéről, az Eszterházy-herczegek fraknói kincstárából. A pavillonban azonban két nevezetes darab van : az egyik brandenburgi Katalinnak, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem nejének a ruhája. Sötétkék bor­dázott bársony, érdekes rajzzal, arany- és ezüsth­ím­­zéssel szegélyezve, csipkézett kecskékkel egy­másra helyezett nyolcz sorral, minden kecské­ben egy szegfüvel és egy gyöngyvirággal. A másik öltöny égszínkék selyem, keleti, gyöngyök­kel ékes s Batthyány-Strattmann Ödön tulaj­dona. E ruhának nagyon érdekes a XVIII. századbeli szabása s XVII. századbeli stílben tartott díszítménye. A hímzést illetőleg egy adatunk sincs a XV. századot megelőző időkről. A templomok­ból és régi családok birtokából származó czi­­m­eres egyházi ruhák, ágyneműtek, párnahéjak gazdag sorozata a XVII. vagy XVIII. század­tól kezdődik. A magyar hímzést a kompozíczió egyszerűsége jellemzi, mely nagyobbára egy magánálló motivumból, edényből, szívből áll s ebből indulnak ki az arányos elága­zások. Ha a befedendő terület nagy, akkor a művész megnagyobbítja a rajz arányait, mint például Bethlen grófnénak 1694-ből származó hímzett vörösbársony térítőjén, — vagy pedig többször ismétli ugyanazt a motívumot. A tv­­munkánál alapeljárást képező öltést illetőleg, keresztöltést alkalmaznak a legszerényebb hím­zésekre s lapos öltést (minden változataiban) a Bud­apest, november 30. A budget-vita második napja főtisztelendő Juriss Mihály beszédével kezdődött. A jó izó öreg úr nem sok vizet zavart felszólalásával, mely jó volt arra, hogy az időt betöltse, a­mig a későn kelő képviselő urakból kellő hallgató­ság telt ki, a következő szónoknak,, Asbóth Jánosnak. Asbóth János elegáns és szellemes szónok, mon­danivalója érdekes, gyakran csípős és éles, de min­dig parlamenti színvonalon áll. Egyike azon ke­veseknek, a­kiket a szemükbe csípett monokli a beszélésben egyáltalán nem akadályoz. Ma azonban kevésbé szerencsés napja volt. Fejtegetéseinek egy része nem igen talált vissz­hangra egyetlen táborban sem. Beszéde elején a néppártot leczkéztette, fejtegetvén, hogy az drága munkáknál, az arany- és ezüstszálakkal domborított színes selymeken. A munkások a legszerencsésebb hatásokat érték el úgy az ölté­sek, mint a színek sokféleségével. Előszeretettel használták a kéket világosabb árnyalataiban, a vöröset, zöldet, ritkábban a lilát és sárgát. Úgy látszik, hogy kezdetben minden rajzrészlet csak egyetlen szik­ből állt, később azonban, a XVII. század vége felé e hímzéseket törött, fokozatos, egymásba folyó színekben tartották s ezt magyar csipkehímzés név alatt ismerték. Szinpompájuk valóságos gyönyörűség a szemnek. A famotivumok rendesen virág, rózsa, szegfű, tulipán. A figu­rális elem nagyon ritka benne. A mi a kerámiát illeti, ennek főbb darab­jai a XV. század végéig nyúlnak vissza. Az ezeknél régibb darabok azt mutatják, hogy a magyar kerámia eddig az időszakig közhasz­núli edények készítésére szorítkozott. Jellegét nehéz megállapítani. Azokon a vidékeken, hol a hódító magyarok római telepítvényeket találtak, valószínűleg átvették az antik edények formáit, mert ezek bizonyos vidékeken napjainkig fön­­maradtak. Másutt a helyi műgyakorlat maradt fönn. Azt hiszem, hogy a mi mai háziedény-gyártásunk termékei több-kevesebb hűséggel a középkori fazekasság típusát kép­viselik. S ez a föltevés nem is oly merész, ha analógiákat keresünk azokban az országok­ban, a­hol a középkori fazekasmesterség még virágzik. Azok a primitív diszítményű, színes agyagból készült mázas edények, melyeket Fran­­cziaországban láttam, meglehetősen hasonlítanak a mi edényeinkhez. Az ember azt hinné, hogy —­ Kezdete délelőtt 10 órakor. — Elnök: Perczel Dezső. Jegyzők: Molnár Antal, Dedovics György, Buzáth Ferencz. ■A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán miniszterelnök, Lukács László pénzügyminiszter, gróf Széchenyi Gyula a király személye körüli miniszter, Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter, Cseh Ervin horvát miniszter. A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítették, Magyarországból származnak. A XVI. század­ban, az olasz majolika benyomulása folytán, a helyzet megváltozik. A mi építészetünk ritkáb­ban alkalmazta a terrakottát, mint a külföld s a fazekasságnak nem volt alkalma művészi czé­­lok szolgálatába szegődni s közreműködni nagy építészeti emlékek keletkezésén. Budán nemrég a XV. és XVI. századból származó terrakotta épülettöredékeket találtak, melyek talán Corvin Mátyás király palotájáról valók. Konstatáljuk ezt a fölfedezést, a­nélkül, hogy viszonyba tud­­nák hozni ezt a magyar kerámiának az építé­szetben játszott szerepével ; annyival is inkább, mert e részletek: terrakotta rozetták,párkánydíszek vésve vannak, mint a kövek. Szinte ezek az egyedüli maradványok, melyekből sejteni lehet, hogy a fazekasság valamikor nálunk is hozzájárult az épületek diszéhez. El kell látogatnunk a lak­osztályokba, ha a XV. századbeli fazekasmes­terség első, valóban művészi alkotásaival aka­runk találkozni. Itt találjuk a talapzaton álló hatalmas kályhákat, domborművekkel berakott koczkáival, melyek —­ e korszak harczias szel­lemének megfelelőleg — sarkantyús lovagokat tüntetnek föl. E darabok egy példánya a huszárteremben van kiállítva. Másutt a fazekas a középkornak vallási érzelmét fejezi ki a koczkákban, néhány szentnek vagy apostolnak az alakjával. A máz — ha a koczkák zománczosak — meglehetősen egyforma. E korszaknak a kedvencz színe a mély zöld, néha azonban sötétkék, lila, sárga, sőt fehér foltokkal van bele derű hozva. A XVII. században az ónmáz terjed el, Az edények . Az uj brassói főispán. A Bud. Tud. írja: Egy ellenzéki lap szerint legközelebb »két tetőtől­­talpig klerikális embert«, névszerint Kiss Bálint magyar-igeni földbirtokost és Scitovszky János országgyűlési képviselőt fogják főispánná kinevezni, még­pedig amazt Brassóba, emezt pedig Hont vármegyébe. Értesülésünk szerint Scitovszky János főispáni kinevezéséről beavatott körökben nem tudnak semmit. A­mi Kiss Bálintot illeti, azok, a­kik ismerik, csak az ellenzéki sajtóból tudták meg, hogy klerikális és meg vannak győződve róla, hogy maguk a klerikálisok csodálkoznak leg­jobban rajta, hogy Kiss Bálintot elvtársuknak mondják. . . A képviselőház igazságügyi bizottsága Szilágyi Dezső elnöklete alatt tegnap ülést tartott, melyen a kormány részéről Széll Kálmán miniszterelnök és­ Plósz Sándor igazságügyminiszter, az igazság­ügy­­minisztérium részéről Vörösmarty Béla államtitkár volt jelen. A bizottság­ tárgyalás alá­ vette a kon­zuli illetékek szabályozásáról rendelkező törvény­javaslatot, melyhez a bizottság a legutóbbi ülés­szak végén hozzájárult. Sámuel Lázár előadó ismer­tetése után a bizottság úgy általánosságban, mint részleteiben ezúttal­ is elfogadta a törvényjavaslatot.­­ Beszámolók: Juszh Ferenc­ országgyűlési kép­viselőt, mint Znióváraljáról írják, tegnap ovácziókban részesítették választói abból az alkalomból, hogy Znióváralján eddigi munkásságát ismertette. Tisz­teletére bankettet rendeztek és este szerenádot ad­tak. Az egybegyűltek lelkes táviratban üdvözölték Széll Kálmán miniszterelnököt és Podmaniczky Frigyes bárót, a szabadelvű párt elnökét. — Szent­­iványi Kálmán terjedelmes nyílt levélben számol be nyárád-szeredai választókerületének az ország­­gyűlés fontosabb eseményeiről. Foglalkozik az 1896-iki politikai helyzettel, Szell Kálmán politi­kájával, az új kormány első lépéseivel, a választási törvény reformjával, a kvóta­kérdéssel stb. Országgyűlés, obstrukc­ió joga mindenkit megillethet, csak olyan pártot nem, a­mely konzervatív elvekkel alakul. Viszont a jobboldalon sem keltett jó ha­tást az az érvelése, hogy az egyházpolitika küz­delmei nyelték el a valuta­rendezést, a közigaz­gatás és az adózás reformját. A beszéd végén ismét nagy erővel fordult a néppárt ellen, a­mivel alkalmat adott az utána felszólaló Bozsik Ferencznek rendkívül éles riposztra. — Asbóth képviselő úr valamikor a néppárt­hoz tartozott, ezen párt elvei alapján nyerte mandátumát, a politikai tisztesség tehát meg­kívánta volna, hogy, a­mikor ezt a pártot oda­hagyta, az az alapon nyert mandátumáról is le­­mondjon­. A legkevesebb, a­mit tőle kívánhat­tunk volna, az, hogy legalább hallgasson. A néppárt szónoka közel két órán át adta azután elő mondanivalóját általános szórakozott­ság közepett. Az ülés utolsó szónoka a függetlenségi Csávolsz­ky Lajos volt, a­ki a parlamenti reform szükségét hangoztatta és a függetlenségi párt programmjának csinált propagandát híveinek nagy tetszése közepett. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter tett azután egy rektifikáló megjegyzést. Csávolszky megvádolta a kereskedelmi kormányt azzal, hogy 160.000 forint áru­levelező­ lapot nem tudott ér­tékesíteni, mert nem koronaértékre, hanem osz­trák értékre szóknak. A miniszter felvilágosí­totta őt, hogy nem így van. Az ezredéves kiállítás idején nyomatott az állam levelező-la­pokat, s azt hitte, hogy a levelező-lapok árusí­tásából 200.000 forint bevételt ér el. Nem ért el többet 40.000-nél. Tévedett tehát 1­60.000 forinttal. Ez azonban korántsem veszteség, mert nem azt jelenti, hogy a kincstár 200.000 forin­tot ki is adott. Végezetül Széli miniszterelnök bejelentette a Háznak, hogy a koronaőr választása czéljából szükséges lesz a főrendekkel való együttes ülés összehívása. Az elnök érintkezésbe fog lépni a főrendi­ház elnökével az ülés idejének megállapítása czéljából. A Ház a budgetvitát hétfőn folytatja. A képviselőház ülése november 30-án.

Next