Magyar Nemzet, 1901. január (20. évfolyam, 1-31. szám)
1901-01-01 / 1. szám
1901. január I. MAGYAR NEMZET, gesebb mértéket. A nagyhatalmak tanácsában megtartjuk pozicziónkat, azért hogy annál hathatósabban előmozdíthassuk saját érdekeinket. Ennek a reális politikának bizalmas támaszát keressük és találjuk a hármas szövetségben, amely a lefolyt évben is változatlanul megtartotta szilárdságát és bensőségét. Az év folyamán különösen lelkes és ünnepélyes kifejezésre jutott a német-magyar-osztrák barátság a német trónörökös nagykorúvá nyilvánításánál, amikor szeretett királyunk megjelenvén hű szövetségesének, II. Vilmos császárnak fővárosában, ott olyan fogadásra talált, amely mindannyiunkat örömmel és büszkeséggel töltött el. Fényesen megvédelmezte a hármas szövetségi politikát Széll Kálmán miniszterelnök a képviselőházban, amikor egy támadásra felelve kifejtette, hogy a szövetkezés Németországgal a magyar államférfiaknak külpolitikai vezéreszméjük volt már 1867 óta. A hármas szövetség harmadik tagjával, Olaszországgal összefűző kötelékek sem lazultak meg. A kereskedelmi szerződések közeledő megújítása előreveti ugyan árnyékát az olasz horvár-klauzula körül megindult harcban, hanem Nigra bécsi olasz nagykövet igen helyesen jelentette ki, hogy ez a gazdasági kérdés, bármily fontos legyen és bármily megoldást nyerjen, nem fogja befolyásolni Olaszország nemzetközi politikáját és pozícióját a hármas szövetségben. A magyar nemzet rokonszenve és együttérzése az olasz nemzettel melegen és őszintén megnyilatkozott abban a fölháborodásban és sajnálatban, amelylyel Umberto olasz király borzasztó végzetének hírét fogadtuk, akit július 29-én Bresci anarchista Monzában meggyilkolt. III. Viktor Emánuel minden rázkódás és fennakadás nélkül foglalta el atyjának dicsőséges trónját. Nemzetközi politikánk másik hathatós támasza, az orosz-magyar-osztrák megegyezés, szintén érintetlenül maradt és az 1900. év folyamán is éreztette jótékony hatását a balkánfélszigeti viszonyokra. Muraviev gróf orosz külügyminiszter váratlan halála június 21-én sok mindenféle mendemondára adott okot, de befolyást Oroszország általános és balkánfélszigeti politikájára nem gyakorolt. Azt az eddigi irányban és szellemben vezeti tovább Muraviev utódja, Lambsdorff gróf. Az orosz politika legfőbb intézője tudvalevőleg maga II. Miklós czár, akinek súlyos betegsége az év végén éppen azért nemcsak igaz részvétet, hanem politikai aggodalmat is keltett. Most, hogy szerencsésen fölgyógyult a minden oroszok ura, nyugodtak lehetünk az iránt, hogy az orosz politika továbbra is megtartja békés jellegét. Monarchiánk viszonya az összes hatalmasságokhoz változatlanul barátságos volt az 1900. évben is.* Különösen fontos viszonyunk Oroszországhoz Magyarország szempontjából, mert geográfiai helyzetünkből folyó történelmi missziónk, politikai és gazdasági érdekeink egyenesen a Balkán-félszigetre utalnak bennünket. Ha lehet valamikor szó magyar imperializmusról, úgy ez csakis Kelet-Európában keresheti gyökerét. Mert itt, közvetetlen szomszédságunkban akad elég teendőnk, azért nézhetjük irigykedés, a beleavatkozás vágya nélkül a többi nemzetek versengését a tengerentúli gyarmatokért és piaczokért. A pánszláv politikusok által régen várt és jósolt általános fölfordulás az idén sem következett be a Balkán félszigeten. Ezek a nyugtalan és veszedelmes emberek mindent elkövetnek ugyan terveik megvalósítása végett, hanem Törökország nem teszi meg nekik azt a szívességet, hogy szó nélkül meghaljon. Még mindig erősen áll a Boszporusnál és Abdul Hamid uralkodásának 25 éves jubileuma augusztus 30-án alkalmat nyújtott az európai hatalmasságoknak arra, hogy biztosítsák a szultánt támogatásukról a balkánfélszigeti status quo fentartására irányuló törekvésében. Ha ehhez hozzáveszszük Ausztria, Magyarország és Oroszország szilárd elhatározását, hogy semmi erőszakos változást Kelet-Euópában el nem tűrnek, úgy nem csodálhatjuk, hogy sem a bolgár-román válság, sem a szerbiai fordulat mélyebbreható nyugtalanságot nem keltett". A macedón bizottságok üzelmei erősen veszélyeztették Románia és Bolgárország jó viszonyát, ámde a feszültség kitörésre nem vezetett. Sándor király házassága Masin Drágával augusztus 5-én teljes átalakulást vont maga után Szerbia életében. Milán király elhagyta az országot, a pártonkívüli Gyorgyevics-kormány megbukott, a radikálisok ismét előtérbe nyomulnak és a politikai gyilkosságok megint napirenden vannak. Ezeknek a tüneteknek természetes kísérője, a szerb nagyhatalmi fantazmagória, szintén jelentkezik Belgrádban. Ez nyilatkozik meg az úgynevezett szláv vasútnak az okvetetlenkedő propagálásában. A szláv vasút Románián, Szerbián, Albánián át közvetetlen összeköttetést létesítene Oroszország és az Adria között, a tervezett budapest—szerajevó—mitrovicza—szalonikai vasút ellensúlyozásául. Ámde a szerb fák sem fognak az égbe nőni. Erre figyelmezteti a belgrádi potentátokat az is, hogy Nikita montenegrói fejedelem trónralépésének 40 éves jubileuma alkalmából deczember 19-én fölvette a királyi fenség czímet. Románia és Bolgárország belső életét a gazdasági bajokkal való küzködés töltötte ki, ami itt is, ott is parasztlázadásra vezetett. Némi feltűnést keltett György herczeg krétai főkormányzó körutazása; a hatalmasságok beleegyezését próbálta — sikertelenül — kinyerni ahhoz, hogy Kréta függetlenné kiáltsa ki magát, ami bevezetése volna csatlakozásának Görögországhoz. A görög politikusok gondolkozását szomorú világításba helyezi, hogy ilyeneken mesterkélnek, amikor minden erejükkel hazájuk zdált közállapotainak a rendezésén kellene fáradozniok.* A franczia nemzet nagy hagyományaihoz képest a béke fényes ünnepével, a világkiállítással fejezte be a XIX. századot. Hanem a belső béke Francziaországban is csak a kiállítás tartamára állott helyre és berekesztése után újult erővel tört ki, az elkeseredett pártoskodás. És Francziaország határain túl vér és fegyverzörgés jelzi az esztendő útját. A walesi herczeg április 4-én Brüsszelben majdnem áldozata lett egy gyilkos merényletnek. Umbertó király életét pedig Monzában kioltotta egy anarchista tőre. A múlt esztendőről örökségképpen átvett délafrikai háború, az angol fegyverek fényes sikerei ellenére, áthúzódik a jövő esztendőbe. A búrok bámulatos szívóssággal védelmezik szabadságukat és ebben buzdítja őket Krüger elnök fényes fogadása Európában. Hanem az angol nemzet nem kevésbé bámulatos kitartással hozza a vér- és pénzáldozatot, hogy kivívja a maga elé tűzött czélt, a föltétlen hegemóniát Dél-Afrikában. Az október elején végbement parlamenti választások, óriási többséget adván a Salisburykormánynak, tanúságot tettek róla, hogy az egész nemzet egyetért ebben a törekvésben. A keletázsiai bonyodalom szintén elintézetlenül marad örökségül a jövő esztendőre. A kínai fanatizmus kitörése az idegenek ellen borzasztó bűntényekre vezetett. Június 18-án meggyilkolták Pekingben Ketteler báró német követet és két hónapon át az összes pekingi követek életéért aggódnia kellett a művelt világnak. A hatalmasságok: Németország, Ausztria, Magyarország, Olaszország, Oroszország,Francziaország, az északamerikai Egyesült Államok és Japán kénytelenek voltak beavatkozni a rend helyreállítása végett. Hadihajókat és szárazföldi csapatokat küldöttek Kínába és augusztus 8-ikán Waldersee gróf német tábornagyot kinevezték a nemzetközi sereg főparancsnokává. Azóta szerencsésen fölszabadították az ostromlott pekingi követséget, mire a kínai udvar az ország belsejébe menekült; elfoglalták Tien- Csint, a Taku és Pejtang-erődöket, megszállották Pekinget és Pecsili tartományt. Most a békealkudozás kezdetén vagyunk. A békeföltételek megállapítása sok nehézséget okozott, mert újból meg kellett küzdeni a hatalmasságok koncertjének nehézkességével és a széthúzó érdekek összeegyeztetésének az akadályaival. Különösen sok bajt okozott az Egyesült Államok kellemetlenkedése, ahol az elnökválasztás a nemzetközi politika vezetésére is bénítólag hatott. Sajnos, Mac Kinley újbóli megválasztása nagy többséggel az Egyesült Államok elnökévé, nem hozta meg a remék váltst az amerikai politikában. Általában a kínai bonyodalom arra a tapasztalásra szolgáltatott alkalmat, hogy az amerikai imperializmus egyre több zavart fog okozni a világpolitikában Európa rovására. SZOKOLAY KORNÉL: A délafrikai háború. Budapest, deczember 31. A ma érkezett újabb táviratok ismét a búrok győzelméről adnak hírt. Maga Kitchener lord jelenti, hogy a búrok az angolok egyik igen erős pozícióját elfoglalták és az angolok vesztesége jelentékeny volt. Természetesen a búrok előnyomulása arra készteti az angolokat, hogy a maguk részéről is mindent elkövessenek, hogy az ellenség őket készületlenül ne találja. Az újabb segédcsapatok jelentékeny része már útban is van és a gyarmatokon nagyban folyik tovább a toborozás. A helyzetről a következő táviratok adnak felvilágosítást: London, deczember 30. Kitchener lord azt táviratozza, hogy a helvétiai angol őrhelyet, amely erős állásban volt a machadodorp-lydenburgi vasút mellett, tegnap reggel elfoglalták a búrok. Angol részről 58 ember esett el vagy sebesült meg, 200 ember pedig fogságba került. Kitchener azt jelenti, hogy egy kis csapattal nyomában van az ellenségnek. Helvétia visszafoglalását belfasti segédcsapatok segítségével viszik keresztül. London, deczember 30. Kitchener lord jelenti Pretoriából tegnapi kelettel. Fokföldön a helyzet nem igen változott. A betört búr hadak közül a keletiek kis csapatokra oszlottak, míg a nyugatiak Delley-től és Tornecroft-tól üldözve Carnar felé nyomulnak előre. French tábornok megszállta Ventersdorpot. Clemens tábornok azt jelenti, hogy a Rustenburg felé vivő útán ellentállásra talált. A kelet felé vivő vasúti vonalat Pan közelében levegőbe röpítették. A pangertoni vonalon ma reggel megállítottak egy vonatot. White serege Senekalba érkezett. Clemens és Boyes tábornokok megakadályozzák Dewett-et abban, hogy keresztültörjön dél felé. London, december 31. Wellingtonból (Új- Zéland) jelentik a Times-nak, hogy a Dél- Afrikába menő új kontingensben való szolgálatra már a szükséges 500 embernél többentkezett. Chamberlain gyarmatügyi miniszter nem fogadta el a maorik szolgálatait, ami nagyon elkedvetlenítette őket. London, december 31. A Daily Telegraphnak jelentik Fokvárosból, hogy pénteken elfogató parancsot adtak ki Tewater, az utolsó afrikander-kabinet tagja ellen, mert nemrég Graaffreinetben lázító beszédet mondott. Brüsszel, deczember 31. Boeschoten, a tranzváli követség titkára, Krüger elnök nevében megcáfulja az angol lapoknak azt a híresztelését, hogy Botha Krugertől azt az utasítást kapta, hogy a búroknak vagy le kell tenniök a fegyvert, vagy pedig teljesen egyedül kell folytatniok a harczot, mert ki van zárva minden remény, hogy segítséget kapjanak. Egy angol tiszt levele a búrokról. Július elején az egész Rusztenburg és Pretória közötti angol postát egy a búrok oldalán harczoló német ember elfogta. A levelek közt volt egy angol tiszté is, mely annyira érdekes, hogy egész terjedelmében itt közöljük: Rusztenburg, Tranzvál, 1900. julius 14. Kedves G.! Május hó 29-én keltezett leveledet július 13-án kaptam meg, melyben Mafeking kiürítéséről írsz. Micsoda napok! Még egy ágyunk sem akadt, melyben alhattunk volna. Erősen kellett marsíroznunk, de Tranzvál kellemesebb ország, mint Rhodesia. Eledelül narancsot, időnként tojást és vajat, sőt csirkét is kaptunk. A dolgok nagyon rosszul állanak. Botka Lajos, Delarey és De Wett bár generálisok annyira kétségbeejtik Roberts lordot, hogy az közel áll a megőrüléséhez , nem tud közelükbe sem tud férkőzni és bár csak 12.000 fegyveres emberük van, valósággal gúnyt űznek Roberts minden hadi tudományából. Időről-időre a legnyugtalanítóbb híreket kapjuk. A múlt héten valami ismeretlen oknál fogva Baden-Pokelt Pretoriába rendelték. Még csak két napja, hogy oda volt, mi, akik Rusztenburg megtartására kaptunk parancsot, márus parancsot kap- 3