Magyar Nemzet, 1901. január (20. évfolyam, 1-31. szám)
1901-01-01 / 1. szám
e 300 koronáért adták el, kinél a sodronyokat mind megtalálták. A tetteseket letartóztatták az orgazdával együtt. — A köztársaság ellensége. Parisból táviratoztak nekünk. Olivier dominikánus szerzetes, aki a szószékről már több ízben hevesen kikelt a köztársaság ellen, deczember 24-én tartott prédikácziójában állítólag így szólt: — A köztársasággal annyit törődöm, mint első, rég elnyűtt gyerekczipemmel. — Bosnyák ezredek áthelyezése. Gráczból táviratozzák nekünk. A Grazer Montagszeitung híradása szerint a gráczi bosnyák ezredet Bécsbe, az ottani bosnyák ezredet pedig Gráczba fogják áthelyezni. Ennek az áthelyezésnek érdekes előzményei vannak. Vagy két évvel ezelőtt egy gráczi sörgyári munkás temetése nagy szoczialista tüntetésekre adott alkalmat. A tüntetésnek az volt a következménye, hogy harminckét tartalékos tisztet, aki részt vett a tüntetésben, a hadbíróság ítélete folytán lefokoztak. Erre még nagyobb mértékben megújultak a tüntetések. A helyzet oly aggasztóra vált, hogy a városban kihirdették az ostromállapotot és a katonaságot kirendelték a zavargások elfojtására. A bosnyák ezred alaposan megfelelt ennek a feladatának. Több ízben rárontottak a tömegre, kézibe lőttek és sokat veszedelmesen megsebesítettek. A tüntetések most elcsendesedtek, de a lakosság bojkottálta a bosnyák ezredet. Senki sem közlekedett a katonasággal, a nyilvános helyekről jóformán kitiltották őket, a társadalmi érintkezést megszüntették velük. Ez az állapot két esztendőn át tartott és nagyon nyomasztóan hatott a város társadalmi életére. Az áthelyezés most véget vet ennek a kínos helyzetnek. — Elégtétel az angol ügyvivőnek, Konstantinápolyból jelentik, hogy Bunsen angol ügyvivő teljes elégtételt kapott a makrikeusi lőpormalom mellett történt incidensért. Egy török tábornok megjelent tegnap Bunsennél, sajnálkozását fejezte ki az eset miatt és értesítette az ügyvivőt, hogy az esetben részes három katonát letartóztatták és érdemek szerint megbüntetik. — Esküvő. Báró JeszendkJános e napokban oltárhoz vezette Kelecsényi Iza urhölgyet. Az esketést Komlóssy Ferencz kanonok országgyűlési képviselő végezte. — Savóval lenő lovasszobra a királyi palota előtt. A királyi palota Pestre néző homlokzata előtt felállították Róna József hatalmas lovasszobrát, melyet a művész eredetileg Zenta városa számára készített. A lovasszobor, mely Budapest első lovasszobra, immár teljesen készen áll a palota előtt. Gyönyörű kötalapzaton áll a bronzlovas, Pest felé tekintve. A talapzatot két bronzrelief és két török alak diszíti. Mihelyt a palota pesti homlokzata elkészül, szabályozzák és megnyitják a nagyközönség számára a szobor körüli teret s akkor — minthogy a bástyakorlátokat lebontják — a hatalmas szobor a pesti oldalról is látható lesz. •— Az igazi életelixir. Végre feltalálták a régóta kutatott életelixirt, természetesen — Amerikában. Ez a szer oly egyszerű, hogy igazán csodálatraméltó, hogy erre még csak most jöttek rá a búvárkodó emberek. A csodaszer ugyanis nem más, mint egyszerű konyhasó. New Yorkból jelentik, hogy óriási szenzácziót keltett két chicagói egyetemi tanárnak az a feltevése, hogy a konyhasó nemcsak hasznos háziszükségletet fedez, hanem egyúttal életelielt is. A konyhasó, mint Loebs és dr. Singles tanárok megfigyelték, nemcsak elősegíti a szív működését, hanem arra is képes, hogy a szivet elcsendesedése után újra mozgásba hozza. A két tanár ezt csigákon, halakon és más állatokon is kipróbálta, mégpedig olyképpen, hogy preparált sóoldatot fecskendeztek a vérükbe. A hatás meglepő volt, amennyiben szinte újjászülöttnek, virgoncznak látszottak a beoltott állatok. Ezt az elméletet igazolni látszik egy Wandercook nevű ismert chicagói lakos, aki most kilencvenkétéves és a mint mondja, közel negyvenöt év óta naponkint kétszer vesz magához nagyobb sóadagot. Úgy, hogy ez már valóságos életszükségletévé vált, s hogy ilyen magas kort ért el, egyedül a konyhasónak köszönheti. Hogy mi igaz ebből az amerikai hírből, a jövő fogja igazolni. — Egy előkelő török nő házassága. Konstantinápolyban nagy esemény volt a minap Memduh pasa, belügyminiszter leányának házassága unokatestvérével, Dsemal bey-vel, ki egyike a török birodalom lgbefolyásosabb államférfiainak. A menyegző a miniszternek a Boszporus partján fekvő remek kastélyában volt. Az esküvő érdekes volt annyiban is, amennyiben világosan lehetett látni, hogy a török szokásokat lassan kint mennyire átalakítja az európai befolyás. Az esküvőnél a lényeg ugyan törökös volt, de a külsőség tisztán európai. A török hölgyek ragyogó öltözékei például kivétel nélkül párisi szabók remekművei s az ékszerek, csipkék, fátyolok, hímzések, mind a Nyugat műipárának a termékei voltak. A leggyönyörűbb volt a menyasszonynak húga, Rusch pasának a felesége, ki 15 éve daczára már kétesztendős menyecske. Ruháját bármely herczegnő megirigyelhette volna, ékszerei pedig osztatlan csodálatot keltettek. A menyasszony fején oly hatalmas diadém ragyogott, haja annyi gyöngy füzérrel volt átfonva, hogy gyönyörű fejét a nagy súly alatt mindig meghajolva kellett hordania. A menyasszony hatalmas uszályát mely a legdrágább csipkékkel volt megrakva, két legkedvesebb rabnője vitte. A vőlegény egy folyosó végén várakozott. Mikor a menyasszony a palotába érkezett, elébe ment, karját nyújtotta neki, fölvezette a nagy terembe, s a fátyolát föllebbentette. Ekkor látta menyaszszonya arczát először. Azután nemsokára eltávozott, a lépcsőn tele marokkal szórva szét az ezüstpénzt az ott ácsorgó kevésbé disztingvált közönség közé. Azután eltűnt, hogy az ünnepély egész tartalma alatt ne mutatkozzék. A menyasszonyra nézve pedig megkezdődött a mártirium, ami abban állt, hogy hat teljes óráig kellett egy virággal díszített mennyezet alatt ülnie s magát a folyton kis beözönlő közönségtől bámultatnia. Alkonyatkor végre szabad lett, a kiváncsi közönség visszavonult, a család pedig, a bizalmas barátokkal együtt, fényes menyegzői lakomához ült. — Tunkrolnka. A »Sportélet«, Őszi Kornél jeles sportújsága, most adta ki az 1900-iki. évről szóló Turf krónikát. A pompás könyvecske-, mely magában foglalja az összes idei versenyeredményeket, ezeknek teljes statisztikáját és az csatlós - versenylovak regiszterét, elegáns vászon diszkütésben jelent meg és ára 2 korona. A »Sportélet« féléves előfizetői az elegáns könyvecskét dijtalanul kapják. — A karácsony New-Yorkban. A karácsonyi ünnepeket New-Yorkban szinte tavaszias enyhe időben ünnepelték. A napok főeseményei közé tartoztak azok a nagy ünnepi lakomák, melyeket a különböző jótékony egyesületek a szegényeknek ajánlottak fel. A legnagyobb szabású lakomát az Üdv hadserege rendezte 25.000 embernek. Az élelmiszerek rengeteg tömegét nagyobb részben kosarakban osztottak szét mintegy 16.000 családnak, míg 9000 ember a nagy asztal mellett foglalt helyet és ott költötte el adagját. A lakoma alatt az Üdv hadseregének zenekara játszott. A legsajátságosabb ünnepek egyike a sing-börtönben folyt le, ahol a rabok hosszú asztalhoz ültek lakomára, azután pedig hangversenyt rendeztek számukra. A new-yorki előkelő világ, angol szokás szerint, falusi kastélyaiban ünnepelte a karácsonyt. — Jeannie Háry. Nagy most a becsülete Sennecey franczia falucskában egy franczia Háry Jánosnak, Pariset-nek, aki harmincz évi távollét után ismét visszatért szülőföldére. Tudja Isten, hol csavargott s mit művelt a nagy világban. Elég az hozzá, hogy most hazatért s rémséges dolgokat beszélt a berlini »vár« kazamatáiról, hol 1870- óta senyvedt. Mert 1870-ben számtalan hőstettei után a poroszok mégis csak elfogták, s mint becses hadifoglyot, egyenesen Berlinbe vitték s onnan ki se eresztették, nehogy galibát csinálhasson Poroszországnak. Állítása szerint a berlini vár penészes üregeiben még hat franczia hős senyved, kik bizonyára még nála is veszedelmesebbek Poroszországra, mert őket életük fogytáig sem bocsájtják ki. — Gzásolat. A rendőrség a következő kommünikét adta ki. Néhány napilap mai számában egy hirt közöl, mely szerint Varroniu Brasilné szül. Tannenbaum Fáninak, aki e hó 13-án Donáthi út 69. szám alatti házban hirtelen elhalt, bullája ezen időtől mind ez ideig bonczolatlanul a törvényszéki bonczteremben fekszik. A hir valótlan adatokat tartalmaz, mert az esetet illetőleg a tényállás a következő : A soros vizsgálóbíró e hó 18-án rendelte el nevezett nőnek bonczolását. A bonczolást másnap végre is hajtották , ugyanakkor, miután a halottnak hozzátartozói nem jelentkeztek és a temetés iránt nem intézkedtek, a törvényszéki orvostani intézet áttette az ügyet a rendőrséghez oly czélból, hogy az anyakönyvi hivatalnál az elhalálozást bejelentse. Itt akadt meg az eljárás. A rendőrség ugyanis a II. számú anyakönyvi hivatalnál bejelentette az esetet, de itt a bejelentést el nem fogadták, követelve, hogy a bejelentést vagy a halott hozzátartozói, vagy az a háztulajdonos eszközölje, akinek házában a haláleset történt. Megjegyzendő, hogy az elhalt lakása és hozzátartozói után időközben kiadatott nyomozás eredménytelen volt. A rendőrség erről értesítette a márgyet, de ez az iratokat visszaküldte azzal, hogy az anyakönyvelést intézze el maga a rendőrség, mert tudvalevőleg a temeti el nem fogad oly holttestet, amely nincs elanyakönyvelve. A rendőrség tehát mindjárt áttette az iratokat a polgármesteri hivatalhoz sürgős intézkedés végett. A polgármesteri hivatal mind ez ideig azonban nem intézkedett. — Egy leány öngyilkossága. Velenczéből táviratozzák nekünk. Szombat este Egger Henrik bécsi nagy iparos fiatal leánya, Egger Olga, aki nagynénje kíséretében pár napja Velencéében időzött, a Bauer-szálló második emeletéről leugrott és szörnyet halt. Azt hiszik, hogy a leány pillanatnyi elmezavarban lett öngyilkos. — Kenyeret a népnek! A következő sorok közlésére kértek fel: »Egyesüljön a társadalom minden osztálya e czélra! Rendezzünk Kenyérbált! Az irgalmasság érzete hozzon össze az újév hatodik napján a Hungária-szálló nagytermében délelőtt 11 órakor tartandó alakuló értekezletre mentül többünket. Kenyeret a népnek! — Budapesten, 1900-ik évi deczember hó 31-én. Székasi Sacelláry György.« A bizottság — hir szerint — a királyt akarja felkérni a bál védnökéül. — Montezuma városa. Az ősi Mexikó csodás bálvány templomának misztériumai tárulnak most fel a régiségbúvár előtt, az új város pompás katedrájának környéke táján rendezett ásatások alkalmából. A kutatás senor Leopold Batres, a mexikói nemz. múzeum igazgatójának személyes vezetése mellett folyik, mint fentebb említettük, fényes eredménynyel. A kiásott ősrégi építkezések legérdekesebbike kétségkívül a kígyófal Contepantli nevű részének maradványa, mely a nagy Teocellit övezte körül. Ez környezte északról az ősi azték templomot is. A falnak tetejét 12 lábnyi távolságban lelték a föld felületétől; szélessége 20 méter, magassága kilencz láb. Már-már omladozik s igy az ásatás nagy nehézséggel jár. A monda szerint valaha öltött nyelvű kigyófejek ékesítették kívülről, ezért hívták kigyófalnak. A diszítmények relifszerűen kigyóztak végig a csupasz kőfelületen. Eddig mindössze tíz kigyófejet leltek meg, valamennyi köböl készült s nagyon kezdetleges munka. A legnagyobb egy méter hosszú, fél méter széles, átmérője pedig ugyancsak félméter. A legkisebb alig feleakkora. Fent valamennyi lapos, a szemek kerekek és kidülledők, szájuk tátott s két nagy méregfog szökik ki belőle. Blake, az azték régiségekről írt művében kiszámította, hogy a falon mindössze 208 fej volt: minden oldalon 52, ami az azték kalendárium évei számának felel meg. A bálványtemplomok falain lelt kígyófejek, Phallusimádás csalhatatlan jelei. Montezuma városának romjai azonban mindenképpen erre vallanak. Nap-nap után érdekes leletek kerülnek napvilágra, ámbár a talajvíz útját szegi az ásatásoknak. Nemrég Tzompantli (emberáldozat) oltárát is megtalálták. Ezzel végleg bebizonyult, hogy az őslakóknál a legrettentőbb emberáldozatok napirenden voltak. Az oltár a 78 kápolna egyike volt, mely Tercalli templomát környezte. Széles lépcsőzetes kőalapon nyugszik, ezen gördítették le valószinüleg az áldozatok holttesteit, a mikor aztán megfogták s borba és illatszerekbe mártogattak. Az ásatásokat a mexikói kormány anyagi támogatása segélyével fokozott buzgalommal folytatják. — Gyors- és fehérárak házhoz szállítása. A magyar királyi államvasutak a vasúti üzletszabályzat 68. §-a alapján már évekkel ezelőtt rendszeresítette MAGYAR NEMZET, 1901. január 1.