Magyar Nemzet, 1901. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1901-01-01 / 1. szám

e 300 koronáért adták el, kinél a sodronyokat mind megtalálták. A tetteseket letartóztatták az orgaz­dával együtt. — A köztársaság ellensége. Parisból táviratoz­tak nekünk. Olivier dominikánus­ szerzetes, a­ki a szószékről már több ízben hevesen kikelt a köz­társaság ellen, deczember 24-én tartott prédiká­­cziójában állítólag így szólt: — A köztársasággal annyit törődöm, mint első, rég elnyűtt gyerekczipemmel. — Bosnyák ezredek áthelyezése. Gráczból táviratozzák nekünk. A Grazer Montagszeitung híradása szerint a gráczi bosnyák ezredet Bécsbe, az ottani bosnyák ezredet pedig Gráczba fogják áthelyezni. Ennek az áthelyezésnek érde­kes előzményei vannak. Vagy két évvel ezelőtt egy gráczi sörgyári munkás temetése nagy szoczialista tüntetésekre adott alkalmat. A tüntetésnek az volt a következménye, hogy harminc­két tartalékos tisztet, a­ki részt vett a tüntetésben, a hadbíróság ítélete foly­tán lefo­koztak. Erre még nagyobb mértékben meg­újultak a tüntetések. A helyzet oly aggasztóra vált, hogy a városban kihirdették az ostrom­­állapotot és a katonaságot kirendelték a zavar­gások elfojtására. A bosnyák ezred alaposan megfelelt ennek a feladatának. Több ízben rá­rontottak a tömegre, kézibe lőttek és sokat veszedelmesen megsebesítettek. A tüntetések most elcsendesedtek, de a lakosság bojkottálta a bosnyák ezredet. Senki sem közlekedett a katonasággal, a nyilvános helyekről jóformán ki­tiltották őket, a társadalmi érintkezést meg­szüntették velük. Ez az állapot két esztendőn át tartott és nagyon nyomasztóan hatott a város társadalmi életére. Az áthelyezés most véget vet ennek a kínos helyzetnek. — Elégtétel az angol ügyvivőnek, Konstantiná­polyból jelentik, hogy Bunsen angol ügyvivő teljes elégtételt kapott a makrikeusi lőpormalom mellett történt inc­idensért. Egy török tábornok megjelent tegnap Bunsennél, sajnálkozását fejezte ki az eset miatt és értesítette az ügyvivőt, hogy az esetben részes három katonát letartóztatták és érdemek szerint megbüntetik. — Esküvő. Báró Jeszendk­­János e napokban oltárhoz vezette Kelecsényi Iza urhölgyet. Az es­­ketést Komlóssy Ferencz kanonok országgyűlési képviselő végezte. — Savóval lenő lovasszobra a királyi palota előtt. A királyi palota Pestre néző homlokzata előtt fel­állították Róna József hatalmas lovasszobrát, melyet a művész eredetileg Zenta városa számára készí­tett. A lovasszobor, mely Budapest első lovas­szobra, immár teljesen készen áll a palota előtt. Gyönyörű kötalapzaton áll a bronzlovas, Pest felé tekintve. A talapzatot két bronzrelief és két török alak diszíti. Mihelyt a palota pesti homlokzata el­készül, szabályozzák és megnyitják a nagyközönség számára a szobor körüli teret s akkor — minthogy a bástyakorlátokat lebontják — a hatalmas szobor a pesti oldalról is látható lesz. •— Az igazi életelixir. Végre feltalálták a rég­óta kutatott életelixirt, természetesen — Ameriká­ban. Ez a szer oly egyszerű, hogy igazán csodá­latraméltó, hogy erre még csak most jöttek rá a búvárkodó emberek. A csodaszer ugyanis nem más, mint egyszerű­­­ konyhasó. New­ Yorkból jelentik, hogy óriási szenzácziót keltett két chicagói egye­temi tanárnak az a feltevése, hogy a konyhasó nemcsak hasznos háziszükségletet fedez, hanem egyúttal életelielt is. A konyhasó, mint Loebs és dr. Singles tanárok megfigyelték, nemcsak elősegíti a szív működését, hanem arra is képes, hogy a szivet elcsendesedése után újra mozgásba hozza. A két tanár ezt csigákon, halakon és más állatokon is kipróbálta, még­pedig olyképpen, hogy preparált sóoldatot fecskendeztek a vérükbe. A hatás meg­lepő volt, a­mennyiben szinte újjászülöttnek, vir­­goncznak látszottak a beoltott állatok. Ezt az el­­méletet igazolni látszik egy Wandercook nevű ismert chicagói lakos, a­ki most kilenc­venkét­­éves és a mint mondja, közel negyvenöt év óta naponkint kétszer vesz magához nagyobb sóadagot. Úgy, hogy ez már valóságos életszükségletévé vált, s hogy ilyen magas kort ért el, egyedül a konyha­sónak köszönheti. Hogy mi igaz ebből az amerikai hírből, a jövő fogja igazolni. — Egy előkelő török nő házassága. Konstantiná­polyban nagy esemény volt a minap Memduh pasa, belügyminiszter leányának házassága unokatestvé­rével, Dsemal bey-vel, ki egyike a török birodalom l­gbefoly­ásosabb államférfiainak. A menyegző a miniszternek a Boszporus partján fekvő remek kastélyában volt. Az esküvő érdekes volt annyiban is, a­mennyiben világosan lehetett látni, hogy a török szokásokat lassan kint mennyire átalakítja az európai befolyás. Az esküvőnél a lényeg ugyan törökös volt, de a külsőség tisztán európai. A tö­rök hölgyek ragyogó öltözékei például kivétel nélkül párisi szabók remekművei s az ékszerek, csipkék, fátyolok, hímzések, mind a Nyugat műipárának a termékei voltak. A leggyönyörűbb volt a menyasszonynak húga, Rusch pasának a felesége, ki 15 éve daczára már kétesztendős menyecske. Ruháját bármely herczegnő megirigyel­hette volna, ékszerei pedig osztatlan csodálatot keltettek. A menyasszony fején oly hatalmas diadém ragyogott, haja annyi gyöngy füzérrel volt átfonva, hogy gyönyörű fejét a nagy súly alatt mindig meghajolva kellett hordania. A menyasszony hatalmas uszályát mely a legdrágább csipkékkel volt megrakva, két legkedvesebb rabnője vitte. A vőlegény egy folyosó végén várakozott. Mikor a menyasszony a palotába érkezett, elébe ment, kar­ját nyújtotta neki, fölvezette a nagy terembe, s a fátyolát föllebbentette. Ekkor látta menyasz­­szonya arczát először. Azután nemsokára eltávo­zott, a lépcsőn tele marokkal szórva szét az ezüst­­pénzt az ott ácsorgó kevésbé disztingvált közönség közé. Azután eltűnt, hogy az ünnepély egész tar­talma alatt ne mutatkozzék. A menyasszonyra nézve pedig megkezdődött a mártirium, a­mi abban állt, hogy hat teljes óráig kellett egy virággal díszített mennyezet alatt ülnie s magát a folyton ki­­s beözönlő közönségtől bámultatnia. Alkonyatkor végre szabad lett, a kiváncsi közönség visszavonult, a család pedig, a bizalmas barátokkal együtt, fényes menyegzői lakomához ült. — Tun­kroln­ka. A »Sportélet«, Őszi Kornél jeles sportújsága, most adta ki az 1900-iki­. évről szóló Turf­ krónikát. A pompás könyvecske-, mely magában foglalja az összes idei versenyeredménye­ket, ezeknek teljes statisztikáját és az csatlós - ver­senylovak regiszterét, elegáns vászon diszkütésben jelent meg és ára 2 korona. A »Sportélet« féléves előfizetői az elegáns könyvecskét dijtalanu­l kapják. — A karácsony New-Yorkban. A karácsonyi ün­nepeket New-Yorkban szinte tavaszias enyhe idő­ben ünnepelték. A napok főeseményei közé tartoz­tak azok a nagy ünnepi lakomák, melyeket a különböző jótékony egyesületek a szegényeknek ajánlottak fel. A legnagyobb szabású lakomát az Üdv hadserege rendezte 25.000 embernek. Az élelmiszerek rengeteg tömegét nagyobb részben ko­sarakban osztottak szét mintegy 16.000­ családnak, míg 9000 ember a nagy asztal mellett foglalt he­lyet és ott költötte el adagját. A lakoma alatt az Üdv hadseregének zenekara játszott. A legsajátsá­gosabb ünnepek egyike a sing-börtönben folyt le, a­hol a rabok hosszú asztalhoz ültek lakomára, azután pedig hangversenyt rendeztek számukra. A new-yorki előkelő világ, angol szokás szerint, falusi kastélyaiban ünnepelte a karácsonyt. — Jean­nie Háry. Nagy most a becsülete Sennecey franczia falucskában egy franczia Háry Jánosnak, Pariset-nek, a­ki harmincz évi távollét után ismét visszatért szülőföldére. Tudja Isten, hol csavargott s mit művelt a nagy világban. Elég az hozzá, hogy most hazatért s rémséges dolgo­kat beszélt a berlini »vár« kazamatáiról, hol 1870- óta senyvedt. Mert 1870-ben számtalan hőstettei után a poroszok mégis csak elfogták, s mint be­cses hadifoglyot, egyenesen Berlinbe vitték s onnan ki se eresztették, nehogy galibát csinálhas­son Poroszországnak. Állítása szerint a berlini vár penészes üregeiben még hat franczia hős senyved, kik bizonyára még nála is veszedelmesebbek Porosz­­országra, mert őket életük fogytáig sem bocsájt­­ják ki. — Gzásolat. A rendőrség a következő kommü­nikét adta ki. Néhány napilap mai számában egy hirt közöl, mely szerint Varroniu Brasilné szül. Tannenbaum Fáninak, a­ki e hó 13-án Donáthi­ út 69. szám alatti házban hirtelen elhalt, bullája ezen időtől mind ez ideig bonczolatlanul a törvényszéki bonczteremben fekszik. A hir valótlan adatokat tartalmaz, mert az esetet illetőleg a tényállás a következő : A soros vizsgálóbíró e hó 18-án rendelte el nevezett nőnek bonczolását. A bon­­czolást másnap végre is hajtották , ugyanakkor, miután a halottnak hozzátartozói nem jelentkez­tek és a temetés iránt nem intézkedtek, a törvény­­széki orvostani intézet áttette az ügyet a rendőr­séghez oly czélból, hogy az anyakönyvi hivatalnál az elhalálozást bejelentse. Itt akadt meg az eljárás. A rendőrség ugyanis a II. számú anyakönyvi hivatalnál bejelentette az esetet, de itt a be­jelentést el nem fogadták, követelve, hogy a bejelentést vagy a halott hozzátartozói, vagy az a háztulajdonos eszközölje, a­kinek házá­ban a haláleset történt. Megjegyzendő,­­ hogy az elhalt lakása és hozzátartozói után időközben ki­adatott nyomozás eredménytelen volt. A rendőrség erről értesítette a márgyet, de ez az iratokat visszaküldte azzal, hogy az anya­könyvelést intézze el maga a rendőrség, mert tudvalevőleg a temeti­ el nem fogad oly holttestet, a­mely nincs elanyakönyvelve. A rendőrség tehát mindjárt áttette az iratokat a polgármesteri hiva­talhoz sürgős intézkedés végett. A polgármesteri hivatal mind ez­ ideig azonban nem intézkedett. — Egy leány öngyilkossága. Velenczéből táv­iratozzák nekünk. Szombat este Egger Henrik bécsi nagy iparos fiatal leánya, Egger Olga, a­ki nagynénje kíséretében pár napja Velencéében idő­zött, a Bauer-szálló második emeletéről leugrott és szörnyet halt. Azt hiszik, hogy a leány pilla­natnyi elmezavarban lett öngyilkos. — Kenyeret a népnek! A következő sorok köz­lésére kértek fel: »Egyesüljön a társadalom minden osztálya e czélra! Rendezzünk Kenyér­bált! Az irgalmasság érzete hozzon össze az újév hatodik napján a Hungária-szálló nagytermében délelőtt 11 órakor tartandó alakuló­ értekezletre mentül többünket. Kenyeret a népnek! — Budapesten, 1900-ik évi deczember hó 31-én. Székasi Sacelláry György.« A bizottság — hir szerint — a királyt akarja felkérni a bál védnökéül. — Montezuma városa. Az ősi Mexikó csodás bálvány templomának misztériumai tárulnak most fel a régiségbúvár előtt, az új város pompás ka­tedrájának környéke táján rendezett ásatások al­kalmából. A kutatás senor Leopold Batres, a mexikói nemz. múzeum igazgatójának személyes vezetése mel­lett folyik, mint fentebb említettük, fényes eredmény­nyel. A kiásott ősrégi építkezések legérdekesebbike kétségkívül a kígyó­fal Contepantli nevű részének maradványa, mely a nagy Teocellit övezte körül. Ez környezte északról az ősi azték­ templomot is. A falnak tetejét 12 lábnyi távolságban lelték a föld felületétől; szélessége 20 méter, magassága kilencz láb. Már-már omladozik s igy az ásatás nagy nehézséggel jár. A monda szerint valaha öltött nyelvű kigyófejek ékesítették kívülről, ezért hívták kigyófal­­nak. A diszítmények relifszerűen kigyóztak végig a csupasz kőfelületen. Eddig mindössze tíz kigyó­­fejet leltek meg, valamennyi köböl készült s na­gyon kezdetleges munka. A legnagyobb egy méter hosszú, fél méter széles, átmérője pedig ugyancsak félméter. A legkisebb alig feleakkora. Fent vala­mennyi lapos, a szemek kerekek és kidülle­dők, szájuk tátott s két nagy méregfog szö­kik ki belőle. Blake, az azték­ régiségekről írt mű­vében kiszámította, hogy a falon mindössze 208 fej volt: minden oldalon 52, a­mi az azték kalen­dárium évei számának felel meg. A bálványtemplomok falain lelt kígyófejek, Phallusimádás csalhatatlan jelei. Montezuma vá­rosának romjai azonban mindenképpen erre val­lanak. Nap-nap után érdekes leletek kerülnek nap­világra, ámbár a talajvíz útját szegi az ásatások­nak. Nemrég Tzompantli (emberáldozat) oltárát is megtalálták. Ezzel végleg bebizonyult, hogy az őslakóknál a legrettentőbb emberáldozatok napi­renden voltak. Az oltár a 78 kápolna egyike volt, mely Tercalli templomát környezte. Széles lépcsőze­tes kőalapon nyugszik, ezen gördítették le való­­szinüleg az áldozatok holttesteit, a mikor aztán meg­fogták s borba és illatszerekbe mártogattak. Az ásatásokat a mexikói kormány anyagi támogatása segélyével fokozott buzgalommal folytatják. — Gyors- és fehérárak házhoz szállítása. A magyar királyi államvasutak a vasúti üzletszabályzat 68. §-a alapján már évekkel ezelőtt rendszeresítette MAGYAR NEMZET, 1901. január 1.

Next