Magyar Nemzet, 1901. február (20. évfolyam, 32-59. szám)
1901-02-01 / 32. szám
2 1901. február 1. MAGYAR NEMZET.________ nemzetgazdasági kategóriának nálunk nemcsak helytelen, hanem egyszerűen értelmetlen is volna. Tőle tartani egyébként is fölösleges aggodalom, tekintettel arra a pártállástól független bizalomra, lelkes támogatásra, melyre a Darányi miniszter egyénisége és politikája ebben a parlamentben méltán és biztosan számot tarthat. — Összeférhetetlenségi törvény revíziója. — Saját tudósítónktól. — Budapest, január 31. Holnap délután kezdi meg tanácskozásait az a bizottság, melyet a képviselőház kiküldött, hogy az összeférhetetlenségről szóló törvény revízióját előkészítse és új törvénytervezetet hozzon a Ház elé. Általános nagy érdeklődéssel tekint a tanácskozás elé nemcsak az egész parlament, de az egész közvélemény is, melynek nagy érdeke az, hogy ez a visszavonást előidéző, elmérgesített kérdés végre-valahára lekerüljön a napirendről, olyan szabályozás kapcsán, mely a vele összefüggő nagy érdekeket és jogos törekvéseket kielégítse. Az összeférhetetlenségi törvény revíziója egyik része annak a, nemcsak a képviselőház túlnyomó többsége, de az egész ország által is lelkesedéssel fogadott programmnak, melyet kormányralépte alkalmával Széll Kálmán miniszterelnök kifejtett, amelynek megvalósítása, lojális, becsületes megvalósítása iránt tehát semmi kétség nem lehetett. De állíthatjuk azt is, hogy az új törvény óriási anyagánál, a megoldandó kérdések kényes természeténél fogva a bizottság, amely előzetes eszmecserében általánosságban tárgyalta a kérdést és főképpen annak nagy készültségű jeles előadója, Bohonyi Gyula aránylag gyorsan is dolgozott, amikor lehetővé tette, hogy előmunkálatai alapján a bizottság február elsején már felvehesse tanácskozásait. A revizionális bizottság, melyet a képviselőház még holnapi ülésében kiegészít, amennyiben új tagot választ kebelébe a lemondott Zsigárdy Gyula helyébe, Bohonyi Gyulának, a szövegezési bizottság előadójának tervezete alapján kezdi meg tárgyalásait. Ebbe van foglalva semmit! Fájdalmat éreztem és nem örömet. Pokolba a pénzzel! Ha elém állt volna az ördög és azt mondja, hogy Örökségem fejében visszaadja ballábam régi épségét , habozás nélkül patái elé löktem volna az egész hatszázezer forintot. — ott van, gazember, megmentőm, jó szellemem! Oh, milyen boldog, mily elégedett, mennyire büszke lettem volna, hogy ismét szegény katona lehetek, ami azelőtt voltam. De minden hiába! Az ördög nem segített s a kegyelmes szentek megfeledkeztek rólam. Igaz, hogy a kaszárnyában sokat sértegettem őket. No, azóta megváltoztam. Tíz esztendő alatt még a legfigurásabb ló is elnehezedik, hát még az ember! Eleinte csak ment, ahogy ment; tartottam magam s előbbi életmódomon — a kaszárnyát kivéve — alig változtattam. Később, évek múlva, azonban én is elnehezedtem s a faképnél hagyott vidám kompánia helyett tucatszámra bújtam a könyveket. Nem ágálok a dologgal, de még Klopstock Messiását is elolvastam. A teremtésit, mennyi vers! Lehet egymás végűibe rakva vagy tiz kilométer, de, az igazat megvallva, azt hiszem, szamár voltam hozzá, nem sokat értettem belőle. Látszik, hogy remek munka. Kant-ból már valamivel többet értettem, nemkülönben Schoppenhauerből is. Schoppenhauert különösen megszerettem. Roppant okos német lehetett az öreg! Mennyit tud beszélni s mily világosan; az ember szinte leszédül tőle, annyira felpofozza fejét a sok fényesség. Én például csak az ő híreseik értekezésének elolvasása után tudtam meg, hogy miért bolondultam főhadnagy koromban, Herkules létemre, a kis Tidvarnoki Ilka után, holott olyan kicsi, finom és vékony volt még, a bizottság eddigi tárgyalásainak eredménye. Rohonyi tervezete, amelyről azok, akik ismerik, a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak, felöleli mindazokat a kérdéseket, melyek egy lehetőleg tökéletes inkompatibilitási törvényben szabályozandók voltak és szigorú kritikával alkalmazza mindazokat a helyeseknek elismert elveket, melyek a világ legtekintélyesebb törvényhozó testületeinek összeférhetetlenségét szabályozzák, úgy, hogy ez a tervezet minden tekintetben kitűnő alapja lesz a bizottság tanácskozásainak is. A tervezet, mely természetszerűleg tekintetbe veszi azokat a nézeteket is, melyek a kiküldött bizottság általános, az irányelvekre vonatkozó eszmecseréjében ezelőtt két évvel kifejezésre jutottak, elsősorban is a közjogi inkompatibilitást szabályozza. Ezen belül elsőbben is a főrendiházi és a képviselőházi tagság joggyakorlásának módozatait állapítja meg, amit annál szükségesebb volt bevenni, mivel konkrét eset is előfordult már, amikor egy kanonokképviselőt püspökké neveztek ki s a kinevezés által főrenddé lett egyházfejedelem ennek daczára sem mondott le mandátumáról, olyannyira, hogy végre is több havi huzavona után interpelláczió folytán lehetett csak kiírni az új választást. A hasonló anomáliák az új törvény szerint ismétlődni nem fognak. A közjogi inkompatibilitás második kérdése a közös miniszterek törvényhozói jogának szabályozása, mely eddigelé szabályozva szintén nincs, azonban a Háznak alkalma nyílt már annak a véleményének kifejezésére (Andrássy Gyula grófnak külügyminiszterré való kinevezés alkalmából), hogy a közös miniszter törvényhozói jogokat ne gyakoroljon. Foglalkozik azután a tervezet a közös hadsereg, honvédség és csendőrség tagjainak inkompatibilitásával, mert eddigelég jogállapot az volt, hogy amíg a közös hadsereg és honvédség tagjai a képviselőházban nem ülhettek, addig a csendőrség tagjaira hasonló inkompatibilitás fenn nem forgott, úgy, hogy például egy csendőrtisztté kinevezett képviselőt bajos lett volna kényszeríteni, hogy mandátumáról lemondjon. A tervezet második, lényegesen fontosabb részében az érdekeltségi inkompatibilitást szakuszéves korában is, mint egy gyermek. Hanem esze... hohó! esze volt annyi, mint Schoppenhauernek. Hallatlan, mennyi esze van némelykor egy ilyen szép, kicsi tündérkének! Hogy kivallatott, megrostált, áttanulmányozott engem — lángoló bolondot — ez az eszes kis leány s mily kedves könyörtelenséggel magyarázta meg, hogy mivel egyikünknek sincs semmije, legokosabb, ha nem akasztjuk az egymás szerencséjét. Nagyon okosan beszélt, szerettem volna megölni érte . . . . . . Életem ez egyetlen, igazán keserű emléke is csak ilyenkor jut eszembe, amikor esik az eső. Fáj, de utálom ezeket az esős napokat a bályozza, kimerítően, szigorúan ott, ahol kell, de a közérdek kímélésével és a főrendiházra is kiterjedőleg. Az új tervezet intézkedései sok tekintetben szigorúbbak a jelenleg érvényben álló rendelkezéseknél, sok tekintetben viszont kevésbé nyitnak teret a zaklatásoknak, éppen azért, mivel szakaszai világosabbak. A tervezet főképpen a vállalkozások ismérvei, általános alapelvek alapján konstatálja az inkompatibilitást, de a a tarszációt is alkalmazza ott, ahol lehetséges. A javaslat ebben a részében foglalkozik elsősorban a vállalkozók és szállítók összeférhetetlenségével és mindenütt szigorú lelkiismeretességgel konstituálja, hol és mikor állapítható meg az érdekeltségi összeférhetetlenség. Szabályozza azután a magyar állam és külföldi államok, a magyar állam és egyesek közt való üzleti közvetítést és kiterjed különkülön a pénzintézetek, ipari és kereskedelmi vállalatok és a közlekedési vállalatok állásaiban elsőálló esetleges inkompatibilitás megállapítására is. A bíráskodás kérdésére a tervezet nem terjed ki, mivel a szövegezési bizottság mandátuma erre ki nem terjedt. Ennek a kérdésnek szabályozására a házszabályok lesznek hivatva, de előrelátható, hogy ha a tárgyalások abba a stádiumba jutnak, a bizottság és előadója, Bodonyi Gyula, határozati javaslat alakjában fogja indítványozni, hogy a Ház tagjaiból alakítandó zsűri ítélkezzék a felmerült konkrét esetek ügyében. Ez esetben természetesen megfelelően átalakítandók lesznek a házszabályok is. Ezekben ismertetjük nagy általánosságban, inkább csak körvonalaiban azt a tervezetet, melynek alapján a bizottság holnap tárgyalásait megkezdi. Széll Kálmán miniszterelnök álláspontja, amelyet elejétől fogva hangoztatott s melytől eltérni nem is szándékozik, az, hogy az inkompatibilitási törvény revíziója, az új törvény alkotása a képviselőház belügye, melyet minden presszió, minden befolyásolás nélkül, bölcsesége szerint kell elvégeznie. Természetes azonban, hogy Széll Kálmán miniszterelnök, aki a bizottság elnökével és előadójával a múlt napokban sűrűn és behatóan tanácskozott, a nagy munkából részét ötvenedikre nem vágyna senki. Szent igaz ugyan, hogy a maga baját mindenki mázsával méri s ha jól meggondolom a dolgot, tulajdonképpen nincs is semmi értelme, hogy ennyire megvegye lelkemet a keserűség, de mégis csak szomorú... hogy ne mondjam: brutális, erkölcstelen és ... a dolog. Meg van mérgezve a napom! Nem tudom, várjon az elkeseredés nagyobb-e bennem, vagy a szégyen. De meg lenne magyarázva, ha azt a kipontozott durva szót is ide írnám. Ezer villám, mily rémületesen nagy hiányát érzem a kaszárnyának ... Le tudnám pipálni népies kifejezések dolgában még Pálfi őrmestert is. A derék Pálfi! Ez az indián-szinű, kitűnő, pokrócz katona ... Kiszökött pilláira a köny, amikor elbúcsúztam tőle. Valjon káromkodik-e még? Vagy már elvitte a rostopcsin ? Azt hiszem, butaságot cselekedtem, amidőn 500 pengőt ajándékoztam neki. . . . Mégis csak jó lett volna kimenni Gödöllőre. Tán ha amúgy istenigazában összevesztem volna az öreg Torbágyival, most könnyebb lenne a lelkem. Mert bizonyos, hogy ő árult el. Más nem tudott az örökségről. "Wokalek Ottó gyógyszerész úr. . . Kolosszális név ez a Wo-ka-lek!... mondom, Wo-ka-lek Ottó gyógyszerész úr kedves neje, az én egykori szép kis Udvarnoki Ilkám, mindössze annyit tudott, hogy istenben boldogult nagynéném ugyan rám testálta a vagyonát, de ez a vagyon nem lehetett több nyolc-tízezer forintnál. Torbágyi azonban tudta, hogy a megboldogult milyen rengeteg kapitálist hagyott rám s bizonyosan azt is besúgta Ilkának ... akarom mondani Wokalek * .... Tágas, nagy lakásom van itt a körúton, ráköltöttem vagy kétezer pengőt, de, úgy látom, ostobán cselekedtem. Vissza fogok költözni régi budai lakásomba s kocsit, lovakat tartok, mint ezelőtt. Gyurkának igaza van, kár volt idejönni. Ez a sok ember untat. Az utcza lármás, egyik villamoskocsi a másik után rohan. Tegnap is éppen az én lakásom előtt gázoltak el egy gyümölcsöskofát és egy professzort. Ennek is éppen az én lakásom előtt kellett történnie! Ha kocsim lenne, bizonyos, hogy ma kihajtottam volna Gödöllőre az öreg Torbágyi ezredeshez. Ezt ugyan vasúton is meg lehet cselekedni, de kocsin tovább tart s nekem éppen arra lett volna szükségem, hogy valahogy agyoncsapjam a napot. Nagyon rossz napom volt... Ha mindenkinek ilyen keserű lenne élete ötvenedik évfordulója, mint az enyém, az emberiség bőven beérné negyvenkilenc esztendővel. Az