Magyar Nemzet, 1901. március (20. évfolyam, 60-89. szám)
1901-03-01 / 60. szám
1901. márczius 1. MALYAS STEMZE 5, 5 a részét a belügyminiszter hajtja végre, én csak a házasságjogra vonatkozó résznek végrehajtásával vagyok megbízva. Már most különben ez a kérdés úgy áll (Halljuk! Halljuk!), hogy mellőzhetetlen, hogy a bejelentésbe betétessék, hogy az illető letartóztatási intézetben született. Miért mellőzhetetlen? Mert a törvény megmondja azt, hogy ki van kötelezve a bejelentésre. Az állami anyakönyvekről szóló törvény 35. §-a szerint bejelentésre fokozatosan köteles a törvényes atya, a szülésnél közreműködő bába, a szülésnél segédkezett orvos, mindazok, akik a szülésnél jelen voltak, az, kinek lakásában a szülés történt, és végre az anya, mihelyt erre már képes. A 37. §-ban az van mondva, hogy a letartóztatási intézetekben történt születések bejelentése az intézet elöljáróságának kizárólagos kötelességét képezi. Ha tehát az intézet elöljárósága bejelenti a születést, akkor neki azt is meg kell mondania, hogy hol született a gyermek. Visontai Soma: Ez a legnagyobb igazságtalanság, ezen csak segíteni kell, hogy egy ártatlan gyermeknek a bizonyítványába ilyen bele ne jöjjön. (Nagy zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) PlUSZ Sándor igazságügyminiszter: Azt, amit Visontai Soma t. képviselő úr kíván, semmi esetre sem vállalhatom magamra, mert a bűnvádi perrendtartás, igaz, hogy a miniszterre bízza azt, hogy fontos okokból bármely szabadságvesztés büntetésnek a félbeszakítását elrendelheti, de ez csak arra jogosítja fel őt, hogy esetről-esetre intézkedjék, nem pedig arra, hogy egy általános rendeletet bocsásson ki, mert ezen hatáskört a törvény nem ruházza rá. Hanem a t. képviselő úr megnyugtatásául annyit bátor vagyok még felhozni, hogy gondolkozni kívánok erről a dologról és a lehetőség szerint orvosolni kívánom ezt a keménységet, melyet magam is érzek. A határozati javaslatot azonban, amelyet benyújtott, minden esetre mellőzni kérem. (Halljuk! Halljuk!) Végre a képviselő úr egy határozati javaslatot nyújtott be, amelyben utasíttatni kíván engemet arra, hogy hassak oda, hogy a katonai büntetőtörvény javaslata mielőbb a törvényhozás elé kerüljön. A kérdés úgy áll, amint ezt már úgy én, mint a honvédelmi miniszter úr több ízben kijelentettük a Ház előtt, hogy ezen kérdésben mindenek előtt a hadügyminiszternek, továbbá a két honvédelmi miniszternek kell tisztába jönni és csak, miután ezek egymással megegyeztek, akkor fogja a két igazságügyminiszter ezt a javaslatot tárgyalni. Én magam is óhajtom ezen törvénynek létrejöttét és örömmel jelenthetem, hogy most már a kérdés abban a stádiumban van, hogy remélhető, hogy nemsokára hozzám fog kerülni az ügy. A magam részéről akkor kötelességemnek fogom tartani, hogy ennél közreműködjem. A határozati javaslatot azonban mellőztetni kérem, mert az mindenesetre nem az én feladatom elsősorban, hanem elsősorban a honvédelmi miniszternek feladata, hogy ebben a kérdésben közreműködjék. Ezek után, t. Ház, legyen szabad reátérni azokra a teendőkre, amelyek a törvényhozás terén, nézetem szerint, legközelebb szükségesek. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt, mint méltóztatnak tudni, a polgári törvénykönyv-tervezet megjelent. Ez idő szerint folynak az idokolásra nézve az előmunkálatok. Remélhető, hogy ez évnek közepén az indokolás már el fog készülni. Időközben gondoskodtam arról, hogy a tervezet lehető tág körben terjedjen. Megküldetett az a bíróságoknak, az ügyvédi kamaráknak, az ügyvédi köröknek, jogász-köröknek, gazdasági egyleteknek, a keresk. miniszter úrnak s ennek útján a kereskedelmi kamarák, továbbá a gazdasági intézeteknek is. Olcsó kiadás útján pedig a legszélesebb körben való terjesztéséről gondoskodtam. (Helyeslés.) A közönség részvéte máris szépen nyilvánul és amennyiben tudom, az ügyvédi kamarák és a közjegyzői kamarák, a bíróságok készülnek arra, hogy ezen tervezet felől véleményeket adjanak. A külföld is érdeklődik a javaslat iránt és hogy foglalkozhassék vele, gondoskodtam német fordításról. Magától értetik, hogy minden nyilatkozat, mely e tervre vonatkozik, nyilvántartatik és annak idejében fel fog használtatni. Ha az indokolás elkészül, egyes szakkérdésekre nézve szakértekezleteket is szándékozom meghallgatni. Egyelőre ebben a kérdésben más nem történt. Szükséges lesz a kereskedelmi törvénynek a revideálása is. (Helyeslés.) Nem azért, mert Németországban is revideáltatik, hanem azért, mert 25 év előtt alkottatott és mert azóta gazdasági viszonyaink sok tekintetben fejlődtek, mert számos hiányai tárultak fel e törvénynek. Arról biztosíthatom a t. Házat, hogy egészen más alapgondolatból kiindulva szándékozom a kereskedelmi törvényt revideálni, mint ahogy az Németországban történik. Ebbe különben, miután kifejtése hosszas volna, nem bocsátkozom. Egyik legfontosabb feladatomnak tartom a polgári perrendtartás tervezetének elkészítését és általában a polgári perrendtartásról alkotandó törvények előkészítését szükségesnek és fontosnak tartom, nemcsak azért, mert a nemzetnek és a jogászközönségnek 33 éven vágyakozása ez már; nemcsak azért, mert a bifurkáczió — a kisebb dolgokban a szóbeli eljárás, a nagyobb ügyekben az írásbeli, a kötött eljárás — fenn nem tartható, mert ezen bifurkácziónak fentartása oda vezethetne, hogy a sommás eljárásban a kisebb ügyek is nagyon elhúzódhatnának; nemcsak azért, mondom, hanem végre-valahára szükséges elfoglalnunk azt talajt, amelyen a mi eljárásunk, amelyben a mi bírósági szervezetünk és ügyvédségünk fejlődjék, szükséges, hogy megakadályozhassuk az erők szétforgácsolását és szükséges, hogy legyen biztos talajunk, amelyen haladhassunk. Ma a haladás ki van zárva. Mindenféle intézményünk a legszorosabban összefügg a perrendtartás teljes életbeléptetésével az egész vonalon. Egyelőre ezen tervezet felől egy szakértekezletet szándékozom meghallgatni, mégpedig csak egyes kérdésekre nézve, mert azt hiszem, hogy ez a tervezet, amely az 1893-iki tervezetnek átdolgozása, mégpedig átdolgozása különféle testületek és körök meghallgatása után, nem fog arra szorulni, hogy teljes olvasáson menjen keresztül. Természetes, hogy ezek mellett a kérések mellett, amelyeket a szakértekezlet elé szándékozom terjeszteni, illetőleg az ezekre adandó vélemények mellett figyelembe fogom venni azokat az észrevételeket is, amelyek a törvény szövegére nézve, vagy egyes kisebb módosításokra, javításokra fognak vonatkozni. Azt hiszem, hogy abban a helyzetben leszek, hogy még ebben az évben a tervezetet, mint törvényjavaslatot a törvényhozás elé fogom terjeszthetni. (Helyeslés.) Ezzel lehetőleg egyidejűleg szándékozom beterjeszteni a törvény életbeléptetésére vonatkozó törvényjavaslatot, valamint a végrehajtási törvény novelláját is. Legalább is annyira akarom vinni a munkálatot, hogy azoknak általam is átdolgozott tervezete a nyilvánosság elé legyen bocsátható akkor, amikor a perrendtartási javaslat a Ház elé terjesztetik. (Helyeslés.) Ebben az életbeléptetési törvényben fog nevezetesen — amint már ezt a múlt évben bátor voltam említeni — a községi bíráskodás szabályozást nyerni, valamint ebben fog szabályozást nyerni a tőzsdebíróság is, mégpedig abban az irányban, hogy az korlátoztatni fog. (Helyeslés.) A végrehajtási törvény novellájában arra fogok törekedni, hogy a végrehajtás olcsóbbá tétessék, minden felesleges formalitástól felmentessék és egyáltalában oly módosítások tétessenek, amelyek mélyreható hatással bírnak. Teljes átdolgozását a végrehajtási törvénynek nem találom helyénvalónak, mert a végrehajtási eljárás sok tekintetben összefügg a polgári törvénykönyvvel, és így a végrehajtási eljárásnak újabb átdolgozása a polgári törvénykönyv életbeléptetése alkalmával úgy sem lesz elkerülhető. Azért tehát most csak novellát szándékozom beterjeszteni, de a gyakorlati igényt szem előtt tartva. A polgári perrendtartás tervezetének elkészítése a dolog természete szerint egyéb munkálatokat háttérbe szorított. (Halljuk!) így nevezetesen a büntető novellának elkészítése is háttérbe szorult. Ezt a törvényt, mely már régen elő van készítve, amint hangsúlyozni is méltóztattak, a magam részéről feltétlenül szükségesnek tartom. Erre nézve már midkét ízben, mikor szerencsém volt költségvetésem tárgyalása alkalmával itt a Házban felszólalni, kijelentettem, hogy azt a magam részéről is sürgős feladatnak tartom. (Helyeslés.) Ennek a törvénynek megalkotásánál nézetem szerint nem szorítkozhatunk csupán csak a különös rész bizonyos hiányainak orvoslására. A büntető jogtudomány, a büntető politika és törvényhozás több oly kérdést vetett fel, amely kérdéseket nézetem szerint komolyan meg kell fontolni akkor, amikor büntető törvényünket remélhetőleg hosszabb időre módosítani akarjuk. Ebből a czélból még a nyár elején szakértekezletet hívtam össze, hogy megvitassuk, mily terjedelemben történjék meg a büntető törvénykönyv revíziója. Két irány mutatkozott. Az egyik a teljes átdolgozást kívánta, a másik csak egyes módosításokat indítványozott. Ezen értekezleten nyilvánult vélemények alapján azután én bizonyos adatokat gyűjtettem a nyáron, különösen azon kérdésre nézve, hogy mennyiben tartható fenn a börtönbüntetés, hogyan történik a börtönbüntetés végrehajtása tényleg, és egyéb kérdésekre nézve is részletesen előmunkálatokat tétettem. Ezen alapon most szándékozom azután a tervezetet megállapítani és pedig abban az irányban, hogy a büntető törvénykönyv teljes átdolgozását mellőzöm, mert ez egyrészről megint felette elhalasztaná ezen munkálatot, másrészt pedig a büntetőjogtudomány ma sokkal nagyobb forrongásban van, semhogy azon nemzetek, melyeknek kész büntetőtörvényük van, időszerűen cselekednének, ha az egész büntetőtörvénykönyvet ezen időben átdolgoznák, midőn az eszmék még kiforrva nincsenek. Mindazonáltal az általános részben is szándékozom kevés, de mélyreható változtatásokat tenni, olyanokat, melyek a bűncselekmény elleni küzdelemben hatályosak. Ide tartoznak nevezetesen a fiatalkorú bűntettesekre vonatkozó intézkedéseknek egész sorozata, továbbá az a kérdés, vájjon a börtönbüntetés fentartassék-e továbbra is, vagy nem, hogy a fegyházbüntetés minimuma leszállíttassék-e vagy nem, a fogházbüntetés minimuma felemeltessék-e vagy nem és ide tartozik a pénzbüntetések végrehajtásának a javítása. Visontai Soma: A fogházbüntetés minimumának felemelése? Plósz Sándor igazságügyminiszter: A fogházbüntetés minimumának felemelése, mert hiszen az ismeretes, hogy e csekély tartamú fogházbüntetések nagyon károsak. Különben ezt csak mint kérdést említettem fel, mely megfontolásra érdemes. Természetes, hogy azok a kérdések is, amelyeket a t. képviselő úr felhozott, pl. a lopás bizonyos nemeinél a túlszigorú büntetés, továbbá a csalási eseteknek újabb átdolgozása, a hatóság elleni erőszak, a leánykereskedés elleni intézkedés és egyéb kérdések előttünk szintén ismeretesek. Egyik felette fontos feladatomnak tekintettem — és ezt Barabás képviselő úr is szintén felhozta — a telekkönyv rendezését és illetve ebben az irányban a szükséges törvényelőkészítő munkálatok megtételét. A lefolyt év ismét csak arról győzött meg, hogy a betétszerkesztés a kívánt eredményt nem mutathatja fel és ennélfogva tovább is ragaszkodom azon nézetemhez, hogy mélhatlanul szükséges egy törvényt alkotni, mely a betétszerkesztést újabban fogja szabályozni, lényegileg azon elvek alapján, melyeket a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával elmondani szerencsém volt. Szükséges lesz továbbá egy második törvény, mely a telekkönyvi rendtartást fogja szabályozni, és amelynek czélja lesz telekkönyveinket egyszerűsíteni és oly intézkedéseket tenni, melyek a telekkönyveknek a tényleges állapottal való összhangba hozását továbbra is fentartja. Itt lesz helyén arról is beszélni, hogy a közjegyzőknek minő befolyás adassék a jogügyletek és általában a telekkönyvi ügyletek felvételénél. Végre szükséges lesz egy harmadik törvény, az életbeléptetési törvény, a végből, hogy ebben megállapíttassanak azon magánjogi elvek is, melyeken a telekkönyvi rendszer nyugszik. Ezek a magánjogi elvek anticzipálandók lesznek a polgári törvénykönyvből, mert a telekkönyv rendezésével nem lehet addig várni, mig a polgári törvénykönyv elkészül; én ezt igen sürgős feladatnak tartom s ezért szükséges lesz a magánjog ezen részeit telekkönyvi szempontból az életbeléptetési törvényben ideiglenesen, előre megállapítani, mert véglegesen érvényes alapjukat majd a polgári törvénykönyvben fogják elnyerni. Az életbeléptetési törvényben szándékozom gondoskodni a birtokrendezési ügyekről is, amennyiben ezek a törvénykönyvvel összefüggnek. (Helyeslés.) Egyike azon munkálatoknak, melyek szintén háttérbe szorultak a polgári perrendtartás-