Magyar Nemzet, 1901. április (20. évfolyam, 90-113. szám)

1901-04-01 / 90. szám

1901. április 2. MAGYAR NEMZET. Senki lélektanilag megmagyarázhatja, hogy ezek­ben összefüggést vélt felismerni a szóban forgó gyanúsítással. Hogy ily körülmények közt kitört belőle az indignáczió. Ez természetes joga, ez kötelessége volt. Ha ebből kifolyólag a párt kínos helyzetbe jutott, elismert szóló, hogy ez sajnos esemény volt, a­melyet, mint a Házban is kijelentette, őszintén sajnál. Hogy ezt most ismét kijelenti, ezzel az a c­élja, hogy minden bizalmatlanságot eloszlasson. Mert csak úgy teljesítheti bármely minőségében feladatait, ha a párt azzal a bi­zalommal és ragaszkodással, melyet eddig tapasz­talt, jövőre is megajándékozza. Kéri, vegyék szavait ily értelemben tudomásul. (Általános, hosszas helyeslés.) Széli miniszterelnök kéri, tekintsék a kér­dést ezzel végleg tisztázottnak és elintézettnek. Bessenyey kijelentette, hogy a legtávolabbról sem volt szándéka komolyan venni azt, a­mit mondott. Ezért—ha mint kifejezte magát— meg­gondolatlan, rossz életért a párttól és a minisz­tertől bocsánatot kért. Ezzel expiálta hibáját s a dolog most már tekintessék elintézettnek. Ta­nulságul szóló egy kérést von belőle le. Tarta­lék nélkül való őszinteséggel és bizalommal vi­seltetik a párt iránt; minden kérdést teljes őszinteséggel és nyugalommal kezel; tapasztal­hatták, hogy minden észrevételt kellő tisztelet­tel fogad s egy kérdés elől sem tér ki, sőt fel is kérte a párt tagjait, hogy észrevételeikkel s kívánságaikkal forduljanak­­ hozzá. Kérése ez­úttal is az, hogy minden észrevételt, kifogást, kívánságot, bármit illessen is az, őszintén tár­janak fel és azokat beszéljük meg egymás kö­zött és itt és csakis itt és sehol másutt. Ezzel, azt hiszi, további diskusszió nélkül be lenne te­rj­eszthető a mai értekezlet. (Általános, élénk helyeslés.) Elnök ezek után az értekezletet befejezettnek jelentette ki.» Kolozsvárról táviratozzék: Hegedűs Sándor miniszter kerülete pártjának üdvözlő táviratára Dorgó Albert pártelnökhöz meleg, köszönő távira­­tott intézett.* TÁVIRATOK. A német császár beszédei. Berlin, április 1. (Saját tudósítónk távirata.) A császár tegnap kihallgatáson fogadta az urak­­háza két alelnökét, báró Manteuffelt és Becker kölni főpolgármestert. Báró Manteuffel a császár­nak szerencsekívánatait fejezte ki a brémai me­rénylet kudarcza alkalmából, mire a császár így válaszolt: »Örömmel mondok köszönetet a gratuláczió­­ért. Csak azt mondhatom, hogy mindama kom­­binácziók, melyek a sajtóban hangulatom dol­gában a forgalomba kerültek, a helyzet teljes nem ismerésén alapulnak. Mindent elolvastam, a­mit a lapok a brémai eset miatt való súlyos elked­­vetlenedésemről írtak, pedig nem is szabad fel­tenni, hogy kedély hangulatomra ez az eset rossz hatással volt. Életem Isten kezében van. Nem ijesztetem meg magamat. Rendületlenül követem azt az utat, a­melyre léptem és tőlem telhető­­leg küzdeni fogok a haza javáért. Minden a ré­giben marad.« A császár ezután megemlékezett arról, hogy a trónörökös az őszszel a bonni egyetem hall­gatója lesz és annak a reménynek adott kife­jezést, hogy Köln városával jó szomszédságot fog tartani. Berlin, márczius 31. A reggeli lapok ma Vilmos császárnak egy beszédét közlik, a­melyet a császár tavaly május 29-én mondott a császár-dandár gya­korlata után adott ebéden. A tudósítás szerint a császár megemlékezett a testőr-lövészezredeknek a nagybeteg Frigyes császár előtt 1888. május 29-én tartott díszfelvonulásáról és azután igy folytatta beszédét: — Akkor még a jövő ködébe volt burkolva, hogy milyen helyet foglalok majd el a hadsereg­ben. Ma már nincs kétség erre nézve. Elmondha­tom, hogy a hadsereget, a­mióta én reám ment át a parancsnokság, úgy legyakoroltam és idomítottam, hogy ha harc­ba küldöm, megbízhatom benne, hogy nem vall szégyent. A császár azután elmondta, hogy soká latol­gatta, hogy engedjen-e Albrecht herczeg, Blumen- I­thal és Waldersee tábornagyok kérésének és el-­­­fogadja-e most már a tábornagyi méltóság jelvé-Párisban is csak hármat ismerek a »Hôpital Lam­boisière«-ben, Gouguenheim híres franczia gége-professzor klinikáján. Az áram, melyet ez a gépezet szolgáltat, oly rendkívüli, hogy csak szem kell hozzá s akár hat méternyi távolság­ból meg lehet látni a legparányibb elváltozást is. És hogy e fény erejéről némi fogalmat nyújt­hassak, ám képzelje el az olvasó, hogy e köz­vetlen fény egy tükörlapra esik, innen ismét egy másikra s igy tükörről-tükörre, négy reflexión keresztül is világlóbb azoknál a gáz­­fénylámpáknál, a­melyeket ez idő szerint a klinikák és magánorvosok használni szoktak. És a »Hôpital Lam­boisière«-ben nemcsak ez a három nagy reflektor működik folytonosan, hanem a kisebb világítókészülékeknek még egész faja. A gége­betegek száma itt oly nagy, hogy egy egész sereg kezelőorvosra van szükség és kapunyitáskor, mintha valami zsilipet húzná­nak fel, csak úgy ömlik a termekbe az áradat. Itt aztán lehet látni, máshol csak ritkán elő­forduló elváltozásokat is, a legritkább és egy spec­ialistát rendkívül érdeklő gégebajokat, a­mi persze nem csak Páris roppant népességéből, hanem egész Franczia- és idegen országokból verődik össze. Tapasztalható is a működő orvosok kezén, a­mily könnyedséget, még a legnagyobb ügyes­ség mellett is, csak a nagy gyakorlat adhat. A legnagyobb műtéteken csak átsiklanak, a­mi a betegekre is nagy áldás, mert a könnyű kéz egyúttal a biztonságnak a jele is szokott lenni. nyert, mert, porosz hagyomány szerint, csak az lehet tábornagy, a­ki már csatát nyert vagy első­rangú erődöt bevett. Ez még nem adatott meg neki. De igenis joggal vindikálhatja magának azt az elismerést, hogy ez alatt a tizenkét év alatt minden erejével dolgozott a hadsereg fejlesztésén és hiszi, hogy sikerült a hadsereget feladata magaslatán tar­tani. Néhány év múlva — így végződött állítólag a beszéd — reméli, elég erős lesz a tengeren is, hogy a német névnek mindenütt a világon becsület szerezzen. Ez az új támadó­szárny, a­melyet a hadseregnek hatalmas flotta építésével szerzek) képessé teszi majd Németországot arra, hogy minden veszélylyel daczoljon, akármilyen kombináczió ese­tén is. A Pesti Napló 1. évi márczius 30-án megjelent számában »Az Adria és a választási kassza« czím alatt egy közlemény jelent meg a báró Dániel Ernőné és Csörgeő Gyula kereskedelemügyi mi­nisztériumi államtitkár közt Wlassics Gyula köz­­oktatásügyi miniszter estélyén történt beszélgetés­ről. Erre vonatkozólag a Búd. Tud. írja: A nélkül, hogy a közlemény érdemleges bírá­latába bocsátkoznánk, illetékes helyről nyert fel­hatalmazás alapján közölhetjük, hogy az érintett beszélgetés nem — mint a közleményben áll . Ezt igenis szeretném, ha elsajátítanánk a fran­­cziától, de egyebet nem. Teóriában nagyobb a német. A német orvosi könyvek nagyszabása után ítélve, Berlin volt az ideálom. Nem is csalódtam. A­mit ke­restem, azt megtaláltam ott mind. A franczia és német könyvek után vont párhuzam azonban kisebb igényeket támasztott bennem a francziák iránt és itt viszont nagyon, de nagyon kelleme­sen csalódtam. Gyakorlati téren a franczia orvos a németnek nem enged még a sebészetben sem. Már maga a klinikai berendezés is meg­lepett. A faunok és pierotok után azonban, ennek a leírásával nem állok elő. Egynémelyekre nézve érdekes lehetne ugyan ez a kontraszt, a dévai kicsapongás és a memento móri szomszéd­sága, egy lépés az érvek netovábbjából a kór­házba, — de hagyjuk ezt. Hanem a­ki már idáig kísért, azt oly helyre fogom vezetni, a­hol a fény egyáltalán nem hagy kívánni valót maga után. Ha például arról a fényvetésről beszélek, a­melyet a párisi egyetem egyik gége­ klinikáján alkalmaznak, nem igen hiszem, hogy bárki is érdektelennek találná, mert tessék elhinni, ennek a fénynek sokkal kevesebb árnya van, mint amannak, melyről csak az imént írtam, ennek világa nem bajokba es lefelé, hanem a bajokból ki és felfelé vezet. Ha csak a hatvan esztendővel ezelőtt el­halt orvosok feltámadnának, ők is nagyot ta­nulnának rajta, hogy micsoda reflektorokkal világítunk mi mai napság beteg­ségekbe. Igaz, hogy ily arányú fényvetőt ez ideig Dr. TÓVÖLGYI ELEMER, négyszemközt, hanem mások jelenlétében és halla­tára folyt le.* Fogarasi tudósítónk táviratozza: A fogarasi ev. ref. egyházközség kebeli tanácsa mai üléséből ki­folyólag Hegedűs Sándor kereskedelemügyi minisz­terhez, a fogarasi egyházmegye főgondnokához, a képviselőházi affér alkalmából üdvözlő feliratot intézett. A maczedón­ bizottság, Szófia, április 1. A hadügyminiszter napi­parancsot adott ki, a­mely lefokozás és rögtöni elbocsátás terhe alatt megtiltja a tényleges szolgálatban levő katonai személyeknek, hogy a mac­edón­ bizottságok működésében részt vegye­nek. Állítólag már el is bocsátottak néhány katonatisztet, a­kik a tilalom ellenére jelentkez­tek a mac­edón kongresszusra. Hír szerint a polgári tisztviselők részére is készülnek ilyen tilalmat kibocsátani. Konstantinápoly, márczius 31. Szombaton befejezték Monasztirban a végtárgyalást néhány bolgár vádlott ellen, a­kiket azzal vádoltak, hogy forradalmi üzelmekben vettek részt és meggyilkolták Stavre pópát, mert nem akart a mac­edón­ bizottságnak pénzt adni. Az egyik vád­lottat halálra ítélték, hármat életfogytiglani és hármat tíz-tíz évi kényszermunkára, egyet tíz évi, kettőt három-három évi és kettőt két-két évi fogházra ítéltek. Az új szerb alkotmány, Zimony, márczius 31. Belgrádi jelentések sze­rint a tervbe vett új szerb alkotmány a trónörök­lést akként szabályozza, hogy az Obrenovics-ház egyenes fiágának kihaltával az uralkodó király egyenes­ ági női leszármazottjaira száll át a korona. Belgrád, április 1. Jovanovics szerb miniszter­­elnök, hír szerint, beadja lemondását és Gruicsot bízzák meg az új kabinet alakításával. A minisz­terek valószínűleg a régiek maradnak, csak az igazságügyminiszter személye változik. Erre az állásra Stankovicsot, a skupstina alelnökét szemel­ték ki. A dél-afrikai háború: Fokváros, márczius 31. (Reuters) French tábornok Tranzvál nyugati részében folytatja hadműveleteit. Több csetepatéja volt, a­melyben a búrok részéről 17-en elestek vagy megsebe­sültek és 57-en fogságba estek. Kilenczvenhárom búr megadta magát. A búrok kisiklattak két vonatot, de mikor a kocsikat ki akarták fosz­tani, az angolok visszaverték őket. A búrok hat halottat és egy sebesültet hagytak a csatatéren. London, április 1. (Saját tudósítónk táv­irata.) Fokföldi táviratok szerint legközelebb a hegyek között elsánczolt két búr kommandót nagy hadi erővel fogják megtámadni. A kínai zavarok. London, április 1. A Standard­nak jelentik Sanghaiból tegnapi kelettel, hogy az orosz kor­mány biztosította a japán kormányt, hogy a Mandzsuországra vonatkozó szerződés nem vál­­hatik kárára Japánnak és nincs benne semmi, a­mi Japán érdekeit lényegesen befolyásol­hatná. Sanghaj, márczius 31. (Reuters) Kínai for­rásból jelentik, hogy az udvar haladéktalanul rendeletet fog kibocsátani, a­melyben ki fogja jelenteni, hogy a Mandzsuországra vonatkozó szerződést nem írja alá. Hir szerint a kormány Sza herczeget külügyminiszterré és Csing her­­czeget külügyi államtitkárrá szándékozik ki­nevezni. Zavargó szoczialisták. Prága, április 1. A szocziáldemokrata munkások tegnap délután a Nagy-Velencze szigeten gyűlést tartottak, a­melynek tárgya az általános választó­jog volt. A gyűlés után a munkások, noha a rend­őrség semmiféle felvonulást nem engedett meg, dalolva a Karolinenthal külváros felé vonultak. A 3

Next