Magyar Nemzet, 1901. május (20. évfolyam, 114-139. szám)

1901-05-01 / 114. szám

4 MAGYAR NEtIZEK 1901. május 1. urnak, hogy a szabad hajózási forgalomban az Adria is magasabb tarifákat állapit meg, ille­tőleg kér, — ez nem is megállapitás, mert mint méltóztatik tudni ez esetről-esetre rakomány szerinti alku utján jön létre, — ennek követ­keztében én nem vonhatom ezt kétségbe, hogy némely esetben igen magas tarifát vett bizo­nyos küldemények után, de merem állítani, hogy a szabad hajózásban is nagyban és egészben kedvező tarifával dolgozik, mert kénytelen is kedvező tarifával dolgozni, különben a versenyt nem állaná ki. Ezzel kapcsolatban a t. képviselő úrnak egy felvilágosítással tartozom. T. i. t. képviselő úr a szabad hajózásra vonatkozólag kapcsolat­ban ezen szerződésnek 31. §-ával, (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Vonja vissza! Zaj. Halljuk! Halljuk!) ennek oly magyarázatot adott, a­melyre vonatkozólag csakugyan jól tette, hogy kérdést intézett, mert erre a kér­désre határozottan válaszolhatok. Az a kikötés, hogy szubvenc­iót az állam a szabad hajózási vállalatoknál, az Adriával szemben nem ad, — a­mint ezt a szakasznak első bekezdése világo­san megmondja — a szerződési vonalakra vo­natkozik. Ennek következtében tehát ott, a­hol az Adriának szerződési vonala van, (Zaj a bal- és szélső­baloldalon. Felkiáltások: Vonja vissza! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) ott, a­hol a kormánynyal való megállapodás folytán ezen vo­nalakat tartja be, ezekre vonatkozólag csak­ugyan úgy van, hogy ezekre nézve más hajózási vállalatokat segélyezni nem lehet, de minden más irányban tökéletesen szabad keze van a kormánynak és ebben a tekintetben meg­ad­hatom a választ a t. képviselő úrnak, hogy a szabad hajózás tekintetében egyáltalában nincs korlátolva. A­mi már most a t. képviselő úrnak az adóra vonatkozó kérdését illeti, kifogásolta azt, hogy én felsoroltam a hajóvállalatok adóked­vezményeit és azt mondja, hogy ez nem olyan, mint az Adria, mely szubvenc­ionált vállalat s ennek következtében az ő adókedvezménye más elbírálás alá esik. Én azt nem vonom, nem is vontam kétségbe, csak azt mondtam azon álta­lános állítással szemben, melyet nem Pichler Győző képviselő úr mondott, hanem más kép­viselő urak említettek fel, miszerint ilyen a mi rendszerünkben egyáltalán nincs és a törvények alapján bizonyítottam, hogy a többi hajóválla­latokra nézve is többé-kevésbé kisebb, nagyobb adómentesség van törvényekben kimondva. Polónyi Géza: Ilyen sehol sincs! (Felkiáltá­sok a szélső­baloldalon: Vonja vissza!) Rigó Ferencz: A földmivesek adóját kell leszállítani! Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter: Az a magyarázat pediglen, hogy az 1893 : XXXI. t.-cz. 8. §-a kizárná azt, hogy szubvenczionált vállalatra nézve adómentesség adassék azon tör­vény alapján, az a válaszom, igen, de ha a törvényhozásnak egy új törvény alapján valami javasoltatik, e tekintetben a törvényhozás el­határozása teljesen szabad. (Nagy zaj a bal- és szélső­baloldalon. Felkiáltások: Vonja vissza!) Még csak arra vagyok köteles válaszolni. (Folytonosan tartó zaj a bal- és szélsőbalolda­lon. Elnök csenget,) a­mit Pichler képviselő úr az üzletnek szeszélyes voltára nézve mondott. Bocsánatot kérek, én ennek az üzletnek nem a szezon szerint való szeszélyességére utaltam csak, hanem egy és ugyanazon szezonban, egymás mellett levő hónapokban észlelhető nagy ugrán­­dozásra. És ez nagy különbség. Én bátor vol­tam felemlíteni, hogy akkor, midőn januárban 31.000 tonnáról februárban 53.000 tonnára ug­rik a forgalom és onnan megint visszaesik már­­cziusban 39 ezer tonnára és így ugrándozik folytonosan, ez nem csak azt bizonyítja, hogy szezonszerű üzlet van, hanem azt is, hogy az üzlet roppant gyorsan változik és mindig ké­szen kell lenni a legnagyobb meglepetésekre. Azt pedig, a­mit a múltkor állítottam, most adatokkal is bizonyítottam. A képviselő úr azt mondta, hogy midőn én némely járatoknak veszteségeire nézve az adatokat felsoroltam, nem mondtam meg a dátumot. Most tehát a képvi­selő úr kedvéért megmondom. Nem kell ismé­telnem az Adria, Buda, Zrínyi, Rákóczy for­galmát. Ezeknek volt, igaz, — könyvekből van kivéve — január havi, márczius havi, márczius­­április havi, június-július havi és végre július­­augusztusi forgalmáról­­szó. E szerint tehát lehet mondani, hogy az évnek háromnegyed részéből vannak véve az adatok s így nem állítható az, hogy önkényesen lennének ezek az adatok összeszedve. Ezek, szerintem, általában véve az üzlet természetét eléggé karakterizálják. Ajánlom a szakaszt elfogadásra. (Élénk tetszés és helyeslés jobbról és a középen. Nagy zaj és felkiáltások a bal- és szélső baloldalon. Vonja vissza!) A szavazás. Elnök jelenti, hogy úgy Pichler Győző, mint Ra­­kovszky István határozati javaslataira név szerinti szavazás iránti kérelem adatott be. A szavazás (ki­húzza a betűt) a G betűnél fog kezdődni. Az ülést öt perczre felfüggeszti. Szünet után A Ház a szakaszt eredeti szövegében 188 sza­vazattal 59 szavazat ellen elfogadja és mellőzi a beadott módosítást. A huszonnyolczadik szakasznál Major Ferencz kér szót s ismételten fejtegeti, hogy az Adriának nem kellene adómentességet adni. A szakaszt nem szavazza meg. Molnár Jenő a Ház hozzájárulásával a legkö­zelebbi ülésre halasztja beszédét. A jövő ü­lés napirendje. Elnök a Ház hozzájárulásával a legközelebbi ülést csütörtökön délelőtt 10 órára tűzi ki, a­mi­kor a javaslat tárgyalásának folytatása követke­zik. Holnap és pénteken nem lesz ülés. Csütörtökön válaszol a kultuszminiszter az egyetem ügyében hozzá intézett interpelláczióra. Ülés vége délután két órakor. Előléptetés a honvédségnél. (Saját tudósítónktól.) Mint értesülünk, ő felsége folyó évi április hó 27-én Budapesten kelt legfel­sőbb elhatározásával, 1901. évi május hó 1-vel ki­nevezte : I. a tábornoki karban: Vezérőrnagygyá: bordognai és valiigrai báró. Taxis József ezredest, (rang: 1901. május hó 10.) létszám felett a kassai 5. honvédhuszár-ezrednél, a 2. honvédlovas-dandár parancsnokát. II. A vezérkari testületben: A vezérkarnál létszám felett, a szolgálati al­kalmazásban a magyar királyi honvédségnél Őr­nagyokká, 1901. május hó 1-ei ranggal a követ­kező I. osztályú századosokat: nagycsepcsényi és mátnai Vladár Mihályt, (2. rangszám) a budapesti I. honvéd kerületi parancsnokság vezérkari főnö­két és Tabajdi Kálmánt (12. rangszám) a honvé­delmi minisztérium I. ügyosztályában. III. A magyar királyi honvédség tényleges állomá­nyában : A) A gyalogságnál, alezredesekké 1901. évi május bő 1-ei ranggal a következő őrnagyokat: olcsvári Olchváry Ödönt, (1. rangszám) a szabadkai 6., Schertl Györgyöt (2. rangszám) a nyitrai 14., barancsi Józsa Gábort, (3. rangszám) a nagykani­zsai 20., Bauer Lajost, (4. rangszám) a lugosi 8., Majewski Ferenczet, (5. rangszám) a trencséni 15., Deák Zsigmondot, (6. rangszám) a kolozsvári 21. honvéd gyalog ezrednél és Brabecz Gyulát, (7. rangszám) létszám felett a szatmári 12. honvéd gyalog ezrednél, a honvéd Ludovika Akadémia tanárát, őrnagyokká, 1901. évi május hó 1-ei rang­gal a következő I. osztályú századosokat: Lösck­­ner Lajost, (1. rangszám) a zágrábi 25. és Beki­ Tivadart, (2. rangszám) a munkácsi 11. honvéd gyalogezrednél. B) A lovasságnál ezredesekké a következő ez­redeseket: Mariantsik Ármint, (rang: 1901. junius 1.) a marosvásárhelyi 9., lothárdi és törteli Lösch Józsefet, (rang: 1901. junius 9.) a debreczeni 2. és csicseri Csicsery Gézát, (rang: 1901. junius 10.) a kassai 5. honvéd huszárezred parancsnokát, alezredesekké, 1901. évi május hó 1-ei ranggal, a következő őrnagyokat: Froreich-Szabó Ernőt, (1. rangszám) a szegedi 3., báró Bothmer Bélát, (2. rangszám) a kassai 5. honvéd huszár ezrednél, Pászthy Kálmánt, (3. rangszám) létszám felett a szegedi 3. honvéd huszár ezrednél, a honvéd köz­ponti lovas iskola parancsnokát és komlós-keresz­­tesi Fejérváry Gézát, (4. rangszám) létszám felett a kassai 5. honvéd huszár ezrednél, a honvéd Lu­dovika Akadémia tanárát.­­) A honvéd helyi alkalmazásbeli tisztek állo­mányának 2-ik csoportjában: őrnagyokká, 1901. évi május hó 1-ei ranggal , a következő I. osztályú századosokat: Molnár Gyulát, (1. rangszám) a ko­lozsvári VI., Fabriczius Dezsőt, (2. rangszám) a székesfehérvári V. és Tomasevic Márkot, (3. rang­­szám) a zágrábi horvát-szlavén VII. honvéd kerü­leti parancsnokság népfelkelő osztályának ideigle­nes vezetőjét, ugyanazon honvéd kerületi parancs­nokságnál népfelkelő osztályvezetőkké való kineve­zés mellett. Ő császári és apostoli királyi felsége, továbbá legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott: 1901. évi május hó 1-vel: I. A tényleges állományban: 1. A vezérkari testületben: a vezérkarnál létszám felett való vezetés mellett, szolgálati alkalmazásban a m. kir. honvédségnél: I. osztályú századosokká, a következő II. osztályú századosokat: körpényesi Kontz Sándort, (5. rangszám) a marosvásárhelyi 22, márkosfalvi Sipos Gyulát, (18. rangszám) a debre­­czeni 3. honvéd gyalog ezrednél, nádasi Nádasy Györgyöt, (22. rangszám) a váczi 6. honvéd huszár ez­rednél, Krusina Manót, (23. rangszám) létszám felett a kassai 9. honvéd gyalog ezrednél, beosztva a vezérkarhoz, a honvédelmi minisztérium állomá­nyában és Weitner Gyulát, (24. rangszám) a budapesti 1. honvéd gyalog­ezrednél.­ 2. A gyalogságnál: I. osztály­ú századosokká, a következő II. osztályú századosokat: Lengyel Gyulát, a nyitrai 14., Juc­ó Antalt, a székes­­fehérvári 17., alsó-csernátoni Vajda Zsigmondot, a marosvásárhelyi 22., Erőssy Oszkárt, a budapesti 1., Székely Lászlót, a nyitrai 14., Lagenthal Im­rét, a budapesti 1. honvéd gyalogezrednél, Schieb Károlyt, létszám felett a soproni 18. honvéd gya­log­ezrednél, a soproni honvéd főreáliskola állo­mányában, Fülöp Zoltánt, a munkácsi 11., Blech­­schmied Ferenczet, a pozsonyi 13., Kovács Bélát, a m­arosvásárhelyi 22., Löffler Emilt, a szabadkai 6., Riesz Bélát, a székesfehérvári 17., Hoczmán Rezsőt, a beszterczebányai 16., Förster Sándort, a budapesti I., kövesszarvi és gosztonyi Gosztonyi Istvánt, a pécsi 19., kézdivásárhelyi Kovács Lá­zárt, a soproni 18., péterfalvi Molnár Eleket, a székes­fehérvári 17., Petőcz Kálmánt, a pozsonyi 13., gömörpanyiti Bodó Pált, a nagykanizsai 20. honvéd gyalog ezrednél, Lukács Györgyöt, létszám felett a nagykanizsai 20. honvéd gyalog ezrednél, a hon­védelmi minisztérium állományában, Nagy Lajost, a szatmári 12. honvéd gyalog ezrednél, Polli Gyulát, létszám felett a kolozsvári 21. honvéd gyalog ez­rednél, a pécsi honvéd hadapród iskola állományá­ban, Deisler Károlyt, létszám felett a pozsonyi 13. honvéd gyalog ezrednél, a pozsonyi IV. honvéd kerületi parancsnokságnál, Pataky Lajost, a szegedi 5., Lőrinczy Bélát, a nagyváradi 4., Halniss Győzőt, a trencséni 15., Lóky Gézát, a zágrábi 25., Kontz Ödönt, a gyulai 2., fegyverneki Wyda Jánost, a kassai 9., Tomasovits Istvánt, a trencséni 15. honvéd gyalog­ezrednél, Pandic Sándort, létszám felett a károlyvárosi 26. honvéd gyalog ezrednél, a pécsi honvéd hadapród iskola állományában és jeszeniczei Jankovich Ferenczet, létszám felett a soproni 18. honvéd gyalog ezrednél, beosztva a vezérkarhoz, a honvédelmi minisztérium állományában; II. osztályú századosokká. 1901. május 1-ei ranggal a következő főhadnagyokat: Faix Bélát, (1. rang­szám) a lugosi 8., Ficzere Kálmánt, (2. rangszám) a lugosi 8. honvéd gyalog ezrednél, továbbá: cse­­nyei Vichetich, eszéki 28. honvéd gyalog ezredbeli főhadnagy számára való rangfentartás mellett a következő főhadnagyokat: Borbély Rezsőt, (4. rang­szám) a marosvásárhelyi 22., Capitanu Aurélt, (5. rangszám) a szabadkai 6., dingeberki Bozó Pált, (6. rangszám) a debreczeni 3., Riedl Antalt, (7. rangszám) a budapesti 1., Peterdy Lászlót, (8. rangszám) a nagyváradi 4., Mathiae Lajost, (9. rangszám) a székesfejérvári 17., Kiss Mózest, (10. rangszám) a brassói 24., Medgyesi Sándort, (11. rangszám) a szatmári 12., Winter Ödönt, (12. rang­szám) a miskolczi 10. honvéd gy.-ezrednél, továbbá a vezérkarhoz beosztott következő főhadnagyokat: fe­­késházi Tabody Zsoltot, (13. rangszám) létszám felett a nagyváradi 4. honvéd gy.­ezrednél, a kolozsvári VI. honvéd kerületi parancsnokságnál, nagymegyeri Raics Károlyt, (14. rangszám) létszám felett a soproni 18. honvéd gyalog­ezrednél, az 1. honvéd lovasdandár-parancsnokságnál, madari Kreybig Re­zsőt (15. rangszám) létszám felett a szegedi 5. hon­véd gyalog­ezrednél, a 3. honvéd lovas dandár pa­rancsnokságnál, tomcsányi Tomcsányi Árpádot (135. rangszám) létszám felett a cs. és kir. 24. vadász zászlóaljnál, a budapesti I. honvéd kerületi pa­rancsnokságnál és Glanz Frigyest létszám felett a báró Salis-Saglio Dániel táborszernagy cs. és kir. 76. számú gyalogezrednél, beosztva a vezérkarhoz és szolgálattételre a m. kir. honvédséghez, a közös hadsereghez való bevonulás mellett; főhadnagyokká. 1901. május 1-ei ranggal a következő hadnagyo­kat: Kun Lajost (1. rangszám) a szegedi 5., Sela­­gian Severt (2. rangszám) a verseczi 7. honvéd gyalogezrednél, továbbá: Kaiser Fülöp zágrábi 25. honvéd gyalog­ezredbeli hadnagy* számára való rangfentartás mellett a következő hadnagyokat: Lautsek Józsefet (4. rangszám) a nagyváradi 4., Drahos Gyulát (5. rangszám) a verseczi 7., Klein Károlyt (6. rangszám) a kassai 9., Joász Alajost (7. rangszám) a miskolczi 10., Kende Károlyt (8. rangszám) a károlyvárosi 26., Szabó Gézát (9. rangszám) a miskolczi 10., Szalai Antalt (10. rang­szám) a verseczi 7., Krum Sándort (11. rangszám) az eszéki 28., May Lajost (12. rangszám) a tren­cséni 15., Bauer Jánost (13. rangszáma) a pozsonyi 13. és nemes-okruti Bajnok Blédát (14. rangszám) a szegedi 5. honvéd gyalogezrednél.

Next