Magyar Nemzet, 1901. június (20. évfolyam, 140-165. szám)

1901-06-01 / 140. szám

2 1901." junius 1. MAGYAR NEMZET.________ fakozását és a monarchia hatalmas védő­bástyája lesznek a Balkánon. Saját nem­zeti fejlődésüknek lehetővé tétele és­ biz­tosítása annál hathatósabban elő fogja mozdítani ennek a kívánatos czélnak az elérését.... Andrássy Gyula gróf szel­lemében beszél Kállay, a­mikor ilyen mó­don fogja fel az okkupáczió hivatását. Andrássy tényleg a monarchia archimedesi pontját akarta megszerezni Bosnyákország­­ban és hogy csodálatraméltó éleslátása eb­ben az esetben sem csalt, arról tanúskodik az a körülmény, hogy pozícziónk a Száván, túl máris reánk nézve üdvösen befolyásolja a balkánfélszigeti események fejlődését. Andrássy eszméjének és az azóta szerzett tapasztalásnak természetes folyománya, hogy Kállay minden erőnk megfeszítésével a monarchiához akarja kapcsolni a meg­szállott tartományok lakosságát. Különösen­ Magyarországon érdemelne odaadó támo­gatást ez a törekvés. Többi között a vallási kérdésekkel igen behatóan foglalkozott a miniszter­. Utalt arra, hogy az összes felekezetekkel­ szemben a tökéletes egyenlőség alapján áll. A hivatalos katolikus propagandáról szóló mese jellemzésére fölhozta, hogy többen hagyják el a katolikus hitet, mint a­mennyien katolikusokká lesznek. Az ortodoxok panaszainak megorvoslása első­sorban a hivek és főpapjaik megegyezésé­nek a dolga; a miniszter tőle telhe­­­tőleg előmozdítja ezt a megegyezést,, de erőszakkal persze nem léphet föl. Mi­helyest létrejön a jelzett megállapodás, a miniszter haladéktalanul hozzájárul, ha­­csak fontos állami érdekek azt lehetetlenné nem teszik. Alapelve ebben a tekintetben, hogy minden előzékenységre kész az orto­doxokkal szemben is feltéve, hogy az ő részükről hasonló előzékenységet tapasztal. Úgy hiszszük, hogy ez elég koncziliáns ál­láspont, a­mely egyenesen kizárja az orto­doxoknak gyakran emlegetett üldözését. Sem a muzulmánok, sem az ortodoxok kivándorlási mozgalma nem bizonyítja az ellenkezőt, miután a miniszter tegnap újból kimutatta, hogy az egyik is, a másik is mesterséges izgatásnak az eredménye. Budapest, május 81. , Dózsa Endre. A »Hazánk« ma azt írja Dózsa Endréről, Kolozs vármegyének tegnap­előtt megválasztott alispánjáról, hogy már volt egy ízben alispán és hogy a Bánffy-választások idején orvosi bizonyítvány alapján, teljes munka­­képtelenség czímén, mint testben és lélekben­ rokkantat, nyugdíjazták Dózsát. Ez a közle­mény tévedésen alapszik. Először is azért, mert Dózsa Endre a 96-iki általános választásokat megelőzőleg nyert mandátumot. Másodszor azért, mert Dózsa Endre mostanig még soha sem volt alispán. Harmadszor és legfőképpen pedig azért, minekutána a »Hazánk« által említett ezt a vádat a képviselőházban felhozták ugyan, de egyáltalán nem Dózsa Endrével szemben. Reméljük, hogy az említett lap kötelességének fogja tartani ezek után közlését helyreigazítani. A Mentelmi Ügy. A budapesti főügyészség megkeresést intézettt ,a képviselőház elnökségéhez, a­melyben Vészi József országgyűlési képviselő, mentelmi jogát, Csinger János budapesti lakos panaszára, sajtó útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés miatt felfüggeszteni kéri.­­Vészi ugyanis lapjában, a Budapesti Napló­ban Csingert többek között zsarolással is vádolta.­­ Választási mozgalmak. A nagy­ajtai vá­lasztókerület szabadelvű választópolgárai 28-án Baróthon előkészítőbizottsági gyűlést tartottak, a­melyen a választókerületnek több, mint 100 vá­lasztója jelent meg. Az előkészítő­ bizottság el­határozta, hogy az általános kijelölő-gyűlést június 9-ikére hívja össze s Weisz Bertholdnak, a mos­tani képviselőnek jelölését hozza javaslatba, a ki mellett a párt bizalma egyhangúlag nyilatkozott meg s a kinek megválasztása biztos, ívben röpítve diszkoszát. Hyrkanos tíz lépéssel tovább hajított, a karcsú Thoas pedig a Chry­­sogonos diszkoszát sem érte el. A birkózásra tehát csak ketten álltak ki. Az izzadságot gyapjukendőkkel letörölték róluk s újra beolajozták a testüket. Az elateai a czombjánál ragadta meg ellenfelét s fölemelte, hogy majd hátára fekteti, de Hyrkanos olyat lökött rajta vas öklével, hogy hátratántorodott. Azután úgy megszorította Chrysogonos balke­zét, hogy ujjaiból kiserkent a vér s elterült a homokon. Kétszer újították meg a harczot s mind a kétszer Hyrkanos győzött. Az elateaiak pisszegtek, tiltakoztak, de a delphibeliek túlkiabál­­ták őket s a győztest diadallal vitték a verseny­bírák elé. Az egyik fehér gyapjúszalagot kötött halántékaira, a másik átadta neki a győzelmi pálmát, Meriones pedig, a legöregebb verseny­bíró, Apolló borostyánkoszorúját tette a fejére, melyet egy ifjú metszett a szent berekben arany késsel. Hyrkanos körül kör képződött, az idegen gimnaszták megtapogatták a karjait és lábait. —­ Ha futása jobb lenne, jövő évben ver­senyezhetne az isztmuszi játékokon is, —monda egy athéni. — Egy korinthusi lehajolt s meg­vizsgálta a bokáit. — Gyere velem Korinthba, begyakorollak a futásba. Ha hat hónapig nálam maradsz, ígé­rem, hogy a tied lesz Poseidon tölgygatya, Hyrkanos szemei fölragyogtak. — Eredj vele! ~ kiabálták a delphi­beliek, K. ’­­G Győzelmi lakoma. Hyrkanos az asztalfőn feküdt, a versenybírák és a papok közt. Köz­vetlenül mellette a korinthusi gimnaszta, ki nem távozott mellőle soha. A hosszú asztalokat a delphibeliek s vendégeik ülték körül. Előlépett Koretas, lanttal a kezében. Las­san, álmodozva ment a papokhoz. Hyrkanos fölugrott, hogy pajtásának maga mellett csinál­jon helyet. — Dalolni akarsz? Gyere ide a padra. Csöndesség barátaim, Koretas énekelni akar. — Csöndesség! Koretas Hyrkanos dicső­ségét akarja zengeni! — kiabáltak a delphi­beliek. Koretas belekezdett, de nem a barátját énekelte meg. Csöndes estéről beszélt, mikor kecskéit a Parnasszus lábánál legeltette. Megszámlálta az állatait s egy hiányzott. Keresésére indult s fölhatolt a hegyhasadékok közt. Jött az éjszaka, rémületes vihart hozva magával. Villámok czi­­káztak, mennydörgés mennydörgést követett, de ő csak ment tovább fölfelé, meredek sziklákon s tátongó mélységeken keresztül. A vihar elvonult, fáradtan hatolt a sűrű fenyvesen keresztül. Hó! mi suhant el előtte? Egy erdei nimfa, lobogó zöld hajjal, segítség után kiabálva. Gyorsan rohant előre, de egy mélység az útját állta. Már-már elérte üldö­zője, a Python, a szárnyas sárkány, mely tüzet okádott. — Segítség, segítség! — Kasztália! —­-kiáltotta­ valaki az er­edőben. — Ide, ide, segitség! — sikolta a nimfa. Az ágak szétváltak s egy csupasz állu, ra­gyogó szemű ifjú rohant elő.' Keni volt egyebe, csak egy dárdája, ezt a Python szemen keresz­tül az agyába fúrta, undok testét pedig a mély­ségbe dobta. — Köszönöm, Apolló! — mondá a remegő nimfa. — Egyéb köszönetet nem kapok? — kér­dezte az isten. — Hetek óta szeretlek, de te min­dig menekülsz előlem. — Egy pásztort szeretek — mondá a nimfa. — Én meg téged, — mondá a pythonölő isten, s a nimfa után nyúlt. Kasztália azonban kisiklott karjai közül s leugrott a tátongó mély­ségbe. Demeter, az istenek anyja, megszánta, a szegény nimfát átváltoztatta s most vígan csör­gedez szikláról-szi­klára a kasztáliai forrás. Az isten térdre rogyott, lehajtván fejét s hulló könyei belevegyültek a forrás habjai közé. Megcsókolta a vizet, ivott belőle s megnedvesité vele homlokát és fürtéit. Azután fölugrott, dalt énekelt az éjsza­­­kába, egy panaszos vágyó dalt az elvesztett ked­ves fölött. * * Koretas elhallgatott. Hallgattak a vendé­gek is. Hyrkanos fölugrott. — Hazudik, hazudik a gyáva csaló ! Ver­lem együtt kereste a kecskét, az Oly­briós tímár fekete kecskéjét. Együtt indultunk el, de vihar nem volt, hanem nyugodalmas csöndes este. A delegácziók. Bécs, május 31. (Kiküldött tudósítónk tele­fonj­elentése.) A magyar delegáczió­ hadügyi al­bizottsága ma délelőtt tartott ülésében befejezte érdemleges tanácskozásait. A mai ülés rövid vitája a hadügyi szállítás tételeit ölelte fel. A diskusszió azonban nagyon csendes mederben folyt, mivel az albizottság a tegnap­­ kiküldött szűkebb körű élelmezési bizottság jelentéséből, de a hadügyminiszter felvilágosításaiból is azt a meggyőződést merítette, hogy a magyar ér­dekek a hadügyi kormányzatnál a legelőzéke­­nyebb istápolásra találtak. Megelégedéssel konstatálta az albizottság, hogy a hadsereg szükségleteinek a termelőktől való közvetlen beszerzése mind nagyobb tért hódít, s így például a Magyarországon beszer­zett kenyértermékeknek másfél millió korona értéket képviselő 46 százaléka direkte a ter­melőktől szereztetett be. A magyar delegáczió hadügyi albizottságának ülése. A magyar delegáczió­­hadügyi albizottsága ma déli tizenkét órakor Szilágyi Dezső elnöklete, alatt folytatta az 1902-ik évi hadügyi költségvetés tár­gyalását. Jelen voltak a közös kormány részéről: Krieghammer Ödön báró közös hadügyminiszter és a szakelőadók, továbbá Kállay Béni közös pénz­ügyminiszter. A magyar kormány részéről: Széll Kálmán miniszterelnök és­­Széchenyi Gyula gróf, ő felsége személye körüli miniszter. Szilágyi Dezső elnök megnyitván az ülést, mindenek előtt Künnich Aurél előterjeszti a hadsereg el­helyezése ügyében kiküldött szűkebb albizottság jelentését, a­melyből kitűnik, hogy a hadsereg el­helyezése nagyjában a területi elv alapján­­történik, a­melytől csak ott történt eltérés, a­hol ezt a na­gyobb városokban szükséges nagyobb helyőrség, továbbá a megszállott tartományokban­ és Galicziá­­ban mutatkozó szükséglet, valamint egyes a vidéke­­ken az elszállásolás nehézségei tették­ szükségessé. A jelentés észrevétel nélkül tudomásul vé­tetik és az elhelyezésre vonatkozó határozat meg­­nyittatik. Miklós, Ödön mint az élelmezési szűkebb al­bizottság előadója, terjeszti elő jelentését, a­mely­ből kiderül, hogy az élelmezési czikkek áraiban mutatkozó emelkedés a gazdasági viszonyoknak megfelel. A jelentés alapján az albizottság a rendes költségvetés XXII., XXIII. és XXIV. czímeiben előirányzott összegeket észrevétel nélkül megsza­vazza ; egyszermind a jelentés tudomásvételé­vel a XVI/a és XVI/b czimek 'is'*’" elintézést nyertek. * * -' A tudomásul vett jelentésből kiderül, hogy mind nagyobb siker ,kiséri a hadügyi kormányzat azon igyekvését, hogy az élelmiczikkek­ piac­i ára és beszerzési ára közti különbséget, lehetőleg csök­kentse. jé” .Y Megújítja az albizottság azt a határozatot, a­mely a hadügyminiszter figyelmébe ajánlja a ter­melőktől való közvetlen beszerzés fejlesztését, a­melyben már eddig is elég szép eredmény mutat­kozik, a­mennyiben a Magyarországon beszerzett összes kenyértermények 46 százaléka közvetlenül a termelőktől szereztetett be 1,600.216 korona érték­ben, a­mi az előző évi arányhoz képest 5 százalék javulást jelent. Miklós Ödön előadó ezután ismerteti még a hadsereg szállításainak ügyét, hangsúlyozva azt a Örvendetes tudomásul vette az albizott­ság azt is, hogy a kisipar hathatós támoga­tásra talált a hadügyi kormányzat részéről és Pulszky Ágost az egész albizottság megelégedé­sét fejezte ki a fölött, hogy a magyar kereske­delmi miniszter is befolyt a szállítások kiosz­tásába. A mai ülésen a hadügyi kormány összes előterjesztéseit megszavazták és az albizottság hétfőn délelőtt csak azért tart ülést, hogy a Münnich Aurél előadó által készítendő jelentést hitelesítse.

Next