Magyar Nemzet, 1901. július (20. évfolyam, 166-191. szám)

1901-07-02 / 166. szám

1901. július 2. MAGYAR NEMZED — A vidéki könyvnyomdászok gyűlése. Győr­ből jelentik, hogy ma tartották ott alakuló gyűlé­süket a vidéki magyar könyvnyomdatulajdonosok. Elnökké Szávay Gyulát (Győr) és Förster Rezsőt (Miskolcz) választották, jegyző pedig Rumy Sán­dor lett. Javaslatokat tettek Kuerr a tisztességte­len verseny ellen, Pleitz Pál a papírgyárak és pa­­pírkereskedelem ügyében, Nagy Sándor (Pécs) a megrendelések gyűjtése tárgyában, Szávay a sajtó­termékek köteles példányaira és a nyomdaiparra vonatkozó törvények ügyében, Árvay Sándor (Győr) az egységes munkaszabályzatról, Knerr a makulatúra-gyártásról, Molnár Mór a sajtóra és könyvnyomtatásra vonatkozólag. Itt előadó azzal vádolta a fővárosi és vidéki sajtót, hogy nem kö­zöl szakszerű bírálatot, mit Pogány Mihály győri hírlapíró erélyesen visszautasított. Végül Láng József jelentést tett a nagyvárad-vidéki nyomda­tulajdonosok országos szövetségének megalakulásá­ról. A közgyűlés után banker volt, a­honnan He­gedűs Sándor kereskedelmi miniszterhez a követ­kező táviratot intézték: »Hegedűs Sándor kereske­delmi miniszter úrhoz Budapesten. Magyarország vidéki nyomdászai Győrben országos tanácskozásra összegyűlvén, nagyméltóságodat tiszteletteljes bi­zalommal üdvözlik és kérik ügyeik kegyes támoga­­tására. Szávay elnök, Rumy jegyzők. — Antiklerikális tüntetések Spanyolország­ban. A Fabra-ügynökség jelenti Madridból, hogy tegnap egész Spanyolországban rendzavarás nél­kül tartották meg a szentévi körmenetet. Csak Barc­elonában akarták az antiklerikálisok sí­polva és a katolikusokat gyalázva a körmenetet megakadályozni. Néhány templomba is beron­tottak és azt kiáltották: »Éljen a forradalom!« »Halál a klerikálisokra !« Az asszonyok között nagy rémület támadt. A tüntetőket a polgár­őrség verte szét. — Kossuthszobor-leleplezés. Nagy-Szalon­tán vasárnap leplezték le Kossuth Lajos szobrát, mely Tóth András debreczeni művész alkotása s teljes életnagyságban ábrázolja Kossuth Lajost. A lelep­lezési ünnepen ott volt egész Nagy-Szalonta és környéke. A kora reggeli órákban ezrekre menő tömeg lepte el a vasúti állomás környékét, a­hol Kossuth Ferencz pártvezért és kísérőit fogadták harsány éljenzéssel. Nagy-Szalonta város közön­sége nevében Erdélyi főjegyző üdvözölte Kossuthot, a­ki melegen köszönte meg a fogadtatást. Kossuth és kísérői ifj. Balogh Lászlónál, Nagy-Szalonta országgyűlési képviselőjénél szálltak meg. Az ün­nepélyen nagy tetszést aratott a két ünnepi köl­temény is, melyeket Illyés Bálint képviselő és Szabolcska Mihály írtak. Hatást keltett még Balogh László, Nagy-Szalonta város országgyűlési képviselőjének lelkesítő szózata is. Délután két órakor díszebéd volt a vasút melletti vendéglőben, a­melyen 300 személynél többen vettek részt. Felköszöntőket mondtak Balogh László, Kossuth Ferencz, Erdélyi Gyula, Illyés Bálint, Meskó László, Barabás Béla és még számosan. — Házasság. A következő esküvői jelentést kaptuk: Szterényi József és neje Ákosi Makoldy Ida tisztelettel tudatják, hogy Sándor fiuk folyó évi július hó 7-én, délután 5 órakor vezeti oltárhoz Dobál Margitot a kolozsvári róni­­kái­ főplébánia­templomban. Ehrenreich Viktor tartalékos hadnagy, a Ke­reskedelmi Múzeum számellenőre, tegnap vezette oltárhoz néhai Girardi érczműgyáros leányát, Irént, az esküvőn Lakatos Aladár miniszteri tanácsos, a Kereskedelmi Múzeum igazgatója volt a vőlegény tanúja. Deutsch­ Ödön fővárosi kereskedő tegnap ve­zette oltárhoz Widder Paula kisasszonyt. Stomdh Vilmos jegyet váltott özv. Elek Sá­­muelné leányával, Elek Jankával. Galandauer Ede, a »Szigetközi Ármentesítési Társulat« mérnöke, eljegyezte Berger Annuskát Győrött. — Nagy viharok Angliában. Londonból jelen­tik, hogy szombaton és vasárnap Angolország több vidékén nagy vihar volt, a­mely a vetésekben nagy kárt okozott. Portsmouthban a villám több középületbe ütött be.­­ Elfogott gyilkos. Bécs-Ujhelyről táviratoz­zék, hogy ma reggel letartóztattak egy Hederer József nevű munkásembert. Hederert azzal gyanú­sítják, hogy ő gyilkolta meg Menger Teréz cseléd­leányt, a­kinek holttestét pár héttel ezelőtt meg­találták az országúton. — A Vaskapu tervezője meghalt. Goslarból jelentik, hogy Luther Hugó mérnök, az alsó­dunai Vaskapu szabályozásának tervezője és a braunschweigi Luther Gr. gépgyáros-czég meg­alapítója, szombaton meghalt. — A táncz miatt. Fülek Antal hegyesi lakos, fiatal gazdaember, Péter-Pál­ napján feleségével együtt elment tánczmulatságra. A menyecske, a­ki fiatal is, szép is volt, nagyon sokat tánczolt, a legények úgyszólván kézről-kézre adták. A férj eleinte nem sokat törődött az asszonyával, de ké­sőbb mégis féltékenykedni kezdett s megtiltotta az asszonynak, hogy tovább tánczoljon. A menyecske azonban, a­ki nagyon is belemelegedett a tánczba, nem igen fogadott szót, hanem folytatta a tánczot szilaj jó kedvvel. Este azután együtt tért haza a házas­pár. Otthon újból kitört köztük a czivakodás, mi­közben a férj egy baltát kapott föl s azzal úgy fejbe vágta az asszonyt, hogy rögtön szörnyethalt. A­­szomszédok, kik a verekedésre figyelmesek lettek, a mint a férjet­ földult arczczal kirohanni látták, rosszat sejtve bementek Fülekék házába s a fiatal asszonyt véresen, a szoba közepén fekve, halva találták. Az emberek azután nyomban üldözőbe vették Füleket, a ki üldözői elől beugrott a köz­ség szélén levő nagy kútba, honnan azonban még élve húzták ki és átadták a csendőrségnek. — Czigányok harcza. Szabadkán Péter-Pál­­napján lóvásár volt. Több vidéki lókupecz-czigány is jelen volt a vásáron. A czigányok összevesztek a vásáron, de mert ott nem tölthették ki boszuju­­kat, de különben is a rendőrség kikergette őket, a délutáni vonattal elutaztak. Már a vonaton is, a­hol egy kocsiba kerültek, nagy lármával voltak, úgy, hogy a kalauzok kénytelenek voltak figyel­meztetni őket, hogy leszállítja a vonatról, ha csend­ben nem maradnak. A figyelmeztetés azonban nem sokat használt, úgy, hogy a pacséri állomáson végre is kidobták őket a kalauzok. Ez a körülmény még ingerültebbé tette őket. Alig hogy a vonat meg­indult, a czigány­ sereg egymásra támadt s előbb botokkal ütlegelték egymást, majd pedig, mikor már néhányat a földre tepertek, bicskákat rántot­tak elő és azokkal­­ szürkéitek,, egymást mindaddig, mig boszujukat ki nem töltötték. A verekedés következtében Csuli György, Bugarics Markó és Kolompár Illés még ott az állomás közelében a verekedés színhelyén halva maradtak. Kolompár Ferencz, Vujics Mihály és Obrezsán Vazul oly súlyos sérüléseket szenvedtek, hogy kocsin kellett beszállítani őket Pacsérra. Az állomásfőnök távira­tilag értesítette az esetről a militicsi csendőrséget, mely a legközelebbi vonattal meg is érkezett, de a verekedésben rászívott többi czigányok már akkorra elmenekültek, úgy, hogy csak tegnap sikerült őket a csendőrségnek kézrekeríteni. — Vakok balesete. Két fővárosi vak zenész, Farkas Géza és Spitzer József, Pozsonyba utaztak, hogy az előbbinek anyját meglátogassák. Pénteken este érkeztek meg Pozsonyba. A pályaudvarról gyalog mentek a kocsiállomáshoz, de útközben el­tévedtek. Az egyik sínpárra jutottak, a­hol kocsi­kat tolattak. Az egyik kocsi elütötte őket. Mind a ketten súlyosan megsérültek. — Az anya boszúja. Rómából írják: Két jó barát, Romeo di Fano és Alberti Bello néhány hét előtt a Tiberisben fürödtek. Hogy, hogy nem Romeo a vízbe fúlt. A vigasztalhatatlan anya Romeo barátját, a 14 éves Bellót okozta a sze­rencsétlenségért, mert ő bírta rá ellenkező barát­ját, hogy a folyóban megfürödjenek. A fel­dühödött asszony boszúért lihegett és mikor a törvényszék várótermében a fiút megpillantotta rávetette magát a 14 éves Bellora, mielőtt a szolgák megakadályozhatták volna, három tőrszú­­rással halálosan megsebesítette a szerencsétlen fiút- Az anyát azonnal letartóztatták. — Megromlott gyümölcs. Az elöljáróságokhoz számos panasz érkezett a vándor­kofák ellen, a­kik romlott gyümölcsöt árulnak. A VI., VII. és VI. kerületi elöljáróság több ilyen kofától elkobozta a romlott gyümölcsöt és ma 10—20 korona erejéig megbüntette őket. — Anarchisták Bruckban, Lajta-Bruckból je­lentik, hogy az a levél, a mely a város polgár­­mesteri hivatalát az anarchista­ hajsza megindítá­sára indította, Aargauból kelt és tartalma különö­sen zavaros, a mely arra vall, hogy írója nem ép elméjű. A levél a többi közt ezt mondja: ». . . Nem akarom, hogy Bruck városát, mi­ként a mönchensteini vasúti hidat, földrengés pusz­títsa el; vagy, miként a postabélyeg jelzi, valaki föl lesz bérelve az állam első emberének megöle­­tésére; de hogyha azok az emberek itt vannak, akkor még nem ment végbe az Egyiptomból való kivonulás. Tisztelettel »».« Az elfogott gyanús olasz munkást, a­kinek Siega a neve, Budapestre szállították, de még nem derült ki, hogy anarchista-e vagy sem. — Egy őrült rémtette. Rémes családi tragé­diát jelentenek Anconából. Vallesi Enrico, az ottani vámhivatal magasabb állású tisztviselője, ne­jével a legboldogabb házaséletet töltötte. Az asszony az utóbbi években neurasténiában szenvedett, úgy, hogy időnként gyógyintézetbe kellett szállítani. Néhány nappal ezelőtt az orvosok kijelentették, hogy az asszony baja gyógyíthatatlan. Vallesit ez a hír annyira megrendítette, hogy mély melankó­liába esett, a­mely végül őrültségbe ment át. A férj tegnap hirtelen valami borzasztó dühtől el­­kapatva, éles borotvával a felesége és kis leánya hálószobájába rohant, hogy mind a kettőt meg­ölje. Borzasztó küzdelem fejlődött ki a férj és az asszony között, a­mely azzal végződött, hogy az óriási lármára megjelent rendőrök láttára Vallesi saját nyakát vágta keresztül. Az asszonyt és a leányt számtalan sebből vérezve, kórházba, szállí­tották. .. Csaló, mint detektív. Furfangos módon kö­vette el csalásait Feldmann Henrik, nagyvázsonyi születésű, 26 éves, rovott múltú szabósegéd. Ki­puhatolta a házmesternél, hogy a házban kik az albérlők, kinél laknak és mikor tartózkodnak oda­haza. A­mikor kellő módon tájékozva volt, beállított a lakóhoz. — Földesi detektív vagyok, — mutatta be magát és tudakozódott az albérlőről. Érdeklődését meg is indokolta : — Ez az ember lopott. Adják ide a ruháit, mert a főkapitányságon megvizsgálják. A legtöbb helyen sikerült a fogás és a »de­tektív« úr szépen elment a ruhákkal. A csalást természetesen csak későn vették észre. Az utóbbi időkben seregestől érkeztek a főkapitányságra a feljelentések a furfangos ember ellen, a­kit tegnap délelőtt éppen működés közben letartóztattak. A rendőrségen kiderült, hogy Feldmann Triesztben lopásért és csalásért hét hónapi börtönbüntetést szenvedett. A­mikor pedig el akarták tolonczolni, a kisérő rendőröktől megszökött. Azóta Budapesten rejtőzött és követte el csalásait.­­ Az éhínség Bombayban, Bombayban ismét szomorú állapotok uralkodnak. A tartós szárazság következtében az éhínség mindinkább terjed és hivatalosan is megerősítik, hogy napról-napra nö­vekedik azok száma, a­kik az éhínség miatt támo­gatásért könyörögnek. Jó, kiadó esőzésre volna szükség, hogy a mezőgazdasági munkálatokat meg­kezdhessék, a­mi a nyomornak is véget vetne. A támogatásra szoruló ínségesek száma meghaladja az 581.000 lelket. — A virginiai áradás. New-yorki táviratok hírt adnak egy szörnyű áradásról, mely Virginia államban eddig még teljes nagyságukban meg nem állapítható károkat okozott. Az a terület, a­hol az áradás történt, nem valami jó összeköttetésben van a világgal, azonkívül távírók és vasutak hetekre használhatatlanok, úgy, hogy a közlekedés hosszú időre meg lesz akasztva. Az áradás tulajdonképpeni oka egy harmincz óráig tartó hatalmas esőzés, mely özönvízszerű felhőszakadással végződött. A pocahontasi magaslatokon levő nagy gát megszakadt, úgy, hogy a hullámok rövid idő alatt benyomultak az Elkhorn-völgybe és ott rettenetes pusztítást vittek véghez. Tizenegy várost és 26 falut a szó szoros értel­mében elmosott az áradat. Ez alkalommal, a­mennyire eddig meg lehetett állapítani, 1000 ember elpusztult. A Norfolk - vasút sínei 200 mértföldnyi távolságban tönkrementek és hosz­­szabb ideig még gondolni sem lehet helyreállí­tásukra, mivel a vizár jó sokáig nem fog el­apadni. A pocahontasi bányákban az áradat 5 millió dollár kárt okozott, a többi kárt pedig legalább 20 millió dollárra becsülik. Sok ezer bányamunkás, a­ki egész vagyonát elvesztette, a legnagyobb ín­ség közepette, étlen-szomjan tanyázik a hegyek­ben. Sok helyütt az elpusztult községek minden közlekedéstől el vannak zárva, úgy, hogy sok száz ember még napokig ki lesz téve az időjárás vi­szontagságainak és az éhség kínjainak. A vidék borzasztó látványt nyújt. A vízben és a most már száraz­földön mindenfelé emberi­­holttestek, állatok hullái és tönkrement bútorok, háziszerek hevernek. A pusztulás nyomában rablók járnak, a­kik ki­fosztják a halottakat, a­mit alig lehet megakadá­lyozni, mivel kevés a rendőr. Több helyütt kihír­ 5

Next