Magyar Nemzet, 1901. augusztus (20. évfolyam, 192-217. szám)

1901-08-01 / 192. szám

1901. augusztus 1. MAGYAR NEMZET­­ I dr. Reisz helyettes elöljáró s a lakást fel­nyitották. A kormány részéről Gromon és Zsilinszky államtitkárok léptek be Csávossy háznagy után a halottas-szobába, a­hová Farkas János fő­­terembiztos a háznagy utasításához képest csak a képviselőház tagjait és a Ház tisztviselőit bo­csátotta be. Odabent, az elhunyt í­ószobájában — az épület másodemeleti sarokszobája — előbb Darvasy Sándor szolgát hallgatták ki, a­ki rész­letesen elmondotta, a­mit leírtunk, hogyan ér­kezett haza Szilágyi, mit­ ebédelt, ebéd után mi történt, hogy vették észre az esetet. Ezután a terembe nyíló hálószobába mentek. Szilágyi Dezső ott feküdt a megvetetlen ágy előtt a padlón, teljesen pőrére vetkőzve, csak a czipőjét nem húzta volt még le. Homloka ráhajolt az ágy lábának a sar­kára és itt vértócsa is volt. A körülményekből azt állapították meg, hogy Szilágyi mosakodni akart s ezenközben hirtelen rosszul lett. Az ágy felé indult, hogy ledőljön, de közvetlenül az ágy előtt össze­rogyott s agyszélhűdésben néhány másodpercz alatt meghalt. A hivatalos orvosi vizsgálatról a kerületi orvos a következő jelentést adta be az elöljá­rósághoz : Tekintetes elöljáróság! Jelentem, hogy dr. Szilágyi Dezső országgyűlési képviselő, 61 éves, helybeli lakos hulláját V. ker. Harminczad­ utcza 6. sz. a. házban mai napon megvizsgálván, rajta a rögtöni halálesetet találtam. A hulla helyzetére és állapotára vonatkozólag a következőket adom elő: A hulla hason fekve találtatott, a hasi oldalon előre­haladott hullafoltokkal, a jobb pofacsont tájékán egy két c­entiméter hosszú, zúzódott szélű folytonos­sághiány, a jobb felkar külső oldalán, valamint a jobb alkar belső felületén és a jobb térdkalács tájé­kán egy-egy mandulányi felületű hámfosztott heg látható. Miután az elhalt orvos által nem gyógy­kezeltetett, a halálok megállapítása végett, kérem, hogy a hullának orvosrendőri bonczolása iránt intéz­kedni szíveskedjék. Dr. Ladányi. A jelentést az orvos rögtön megszerkesz­tette s az elöljáróság még ma délben átküldötte a főkapitánysághoz. A bizottság intézkedésére a holttestet jég­gel vették körül. A rendőri sajtóiroda a halálról a következő jelentést adta ki: Szilágyi Dezső volt m. kir. igazságügyminisz­­ter, v. b. t. t., országgyűlési képviselő stb. mára hajló éjjel hirtelen meghalt Harminczad­ utcza 6. szám alatti lakásán. Tegnap érkezett meg Bécsből s­ az utazás és a hőségtől megtörve, bezárkózott szobájába. Darvasy Sándor inasnak feltűnt, hogy sem vacsorára nem ment el, sem többszörös kopog­tatásra választ nem kapott, rosszat sejtve, urának barátjához, dr. Neuhofer János ügyvédhez sietett. Az egész Ház kac­agott. Most már magá­nak a szónoknak sem volt kifogása a rendre­utasítás ellen. Máskor a szabadelvűrpárt egy agresszív szónokának beszéde alatt tört ki a zajongás. — Tessék meghallgatni a szónokot! — szólt az elnök az egyik zajongóra.­­ — Nem hallgatom, mert ezeket lehetetlen végighallgatni! — pattogott az aposztrofált. Az egész függetlenségi párt szekundált neki. — Dehogy is nem lehet! — csitította őket az elnök. — Próbálják csak meg, majd meglátják, hogy lehet! Az izgalom nevetésbe fulladt, a szónok pedig azontúl zavartalanul folytathatta beszédét. Ha azonban a szükség úgy hozta magával, tudott könyörtelenül szigorus is lenni. A magyar parlamentben a legnagyobb ritkaságszámba megy, hogy egy szónoktól az elnök a szót meg­vonja. Nehéz vállalkozás, mert magára zúdítja vele az illető összes párthíveit, a­kik természet­szerűleg segítségére sietnek pártjuk tagjának. Szilágyit ez sem riasztotta vissza. A hírhedt Lepsényi pátertől könyörtelenül megvonta a szót, a­mikor többszörös figyelmeztetésének sem tett eleget. De a magyar képviselőház elnökének im­ponáló nagyságát egész Európa parlamenterjei megismerték, a­mikor ez a hatalmas elme a nemzetközi békeparlament budapesti tanácsko­zásait franczia nyelven vezette. Biztonsága, erélye felkeltette még az angol alsóház alelnö­­kének csodálatát is, a­ki, mint a konferenczia tagja, szintén körünkben időzött. Szerencséje volt Magyarországnak, hogy ki feltörette a lakást. A kihívott mentők a beállott halált konstatálhatták csak. A holttest a lakáson hagyatott. Szilágyi Dezső 1841-ben született Nagy­váradon. A temetés. Hegedűs Sándor kereskedelemügyi minisz­ter táviratilag tett jelentést a Rá­tó­ton időző Széll Kálmán miniszterelnöknek, egyben fölha­talmazást kérve a szükséges intézkedések meg­tételére. Délben két órakor Hegedűs miniszternél értekezlet volt, a­melyben részt vettek: Plósz Sándor igazságügyminiszter, Gromon Dezső és Zsilinszky Mihály államtitkárok és Csávossy Béla, a képviselőház háznagya is. Hegedűs Sándor értekezett telefon útján Széll Kálmán miniszterelnökkel, a­ki felhatal­mazta, hogy a temetés iránt intézkedjék. Az értekezlet megállapodása szerint a teme­tés pénteken délután három órakor lesz a kúria­­palota oszlopcsarnokából. A kerületi tiszti orvos jelentette, hogy ő a halott felkonczoltatását kérte, a­mit az értekez­let tudomásul vett és helybenhagyott. Nincs végrendelet. A családhoz tartozók felkérték Csathó mi­niszteri tanácsost, hogy keresné ki a megboldo­gult iratai közül a netán meglevő végrendeletet. Csathó eleget tett a kérelemnek, azonban vég­rendeletet nem talált. A halott a bonczoló­asztalon. Szilágyi Dezső holttestét ma délután négy órakor elvitték lakásáról az Üllői­ úti törvény­­széki orvostani intézetbe. Itt Portik Ottó egyetemi tanár azonnal megkezdte a halott bebalzsamozásához szükséges előkészületeket. Holnap délelőtt a holttestet fel fogják bon­­czolni s a bonczolás után Portik tanár és asszisztense hozzáfognak a balzsamozáshoz, a­mivel minden valószínűség szerint már a dél­utáni órákra el is készülnek. A kormány és a gyászeset. Széll Kálmán miniszterelnök, a­ki ez­ idő szerint Rátóton tartózkodik, de a mellett a kormányzat ügyeit is szakadatlanul vezeti és állandó kontaktusban van a fővárossal, már a kora délelőtt folyamán telefonon értesült arról, hogy régi, hű barátja, politikájának egyik leg­­tántoríthatatlanabb híve és támogatója, a­kivel a haza jóvoltán annyi évtizede zavartalan har­móniában működött együtt: Szilágyi Dezső meghalt. Ebből is nagyon érthető, hogy az egész ezeréves fenállásának ünnepén olyan elnöke volt, mint Szilágyi Dezső, a­ki elnöki méltósá­gában talán akkor volt legnagyobb, a­mikor június hó 8-án az országgyűlést hódolatra a ki­rályhoz vezette. Ott, a budai vár tróntermében mondta el Szilágyi Dezső legszebb beszédét, a­mely örök időkre maradandó emléke lesz a magyar ékesszólásnak. Az egész nemzet szívéből beszélt a trónon ülő királyi párhoz. Meghatva hallgatta az ősz uralkodó, bánatos hitvese szo­morú szeméből pedig könyek fakadtak. Ez a jelenet örökre feledhetetlen marad azok előtt az urak előtt, a­kik tanúi voltak. Csak néhány nappal később, az udvari fogadáson történt. A bánatos királyné Szilágyi Dezsővel beszélgetett a tarka gruppok kellő közepén, míg tőlük néhány lépésnyire az ural­kodó tartott cerclet. Egyszerre a félhalk társal­gás zaját csengő kaczagás ezüstös hangja veri fel. A hölgyek, az urak felütik fejüket. Minden szem Szilágyi felé fordul, a­ki mellett ott áll a gyászba öltözött királyné, ajka még mindig mosolyog. Maga az uralkodó is meglepetve tekint feléjük. — Hogyan, az én királyném nevet? — szólt oda örömteli arczczal. Erzsébet királyasszonyt Rudolf halála óta senki sem látta nevetni. Szilágyi kaczajra birta őt. Ilyen csodás volt az ő elméjének játszi paj­­zánsága is. Köny és mosoly hatalmában volt. A magyar parlamentarizmusnak örök időkre büszkesége lesz, hogy elnökei neveinek sorában Szilágyi Dezső is tündököl. magyar közéletet ért rettenetes csapás a kor­mányelnököt és egész környezetét valósággal lesújtotta s a miniszterelnök telefon utján hala­déktalanul érintkezésbe lépett Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszterrel és Plesz Sándor igaz­ságügyminiszterrel, a­kik ez idő szerint a kor­mányt Budapesten képviselik. Széll Kálmán telefon útján megbeszélést folytatott a miniszterekkel a temetés rendezése tekintetében. Elhatározott ténynek vehető, hogy Szilágyi Dezső Magyarország halottjának tekin­tetik s díszes temetéséről a kormányelnök kezde­ményezése folytán maga az állam gondoskodik. Minthogy Szilágyi Dezsőnek halhatatlan neve úgyszólván egybeforrott a parlamenttel, mindenki lelkében az a kérdés merül fel, vájjon nem fogja megszakítani az országgyűlés nyári szünetét s nem fog-e ülésre egybegyülni a törvényhozás, hogy a temetés rendezéséhez szük­séges anyagi eszközöket a kormánynak rendel­kezésére állítsa s a maga gyászának méltó ki­fejezéséről is gondoskodjék. Az országgyűlés nyári szünidejének ilyetén megszakítása nem fog történni, mivel a ház­szabályok értelmében már holnapig a Ház össze sem volna hívható s igy a temetés tekintetében a képviselőház előlegesen nem is intézkedhet­nék. Széll Kálmán miniszterelnök a temetés költségeit a maga alkotmányos felelősségére fogja kiutalványozni s utólagosan fogja hozzá kérni az országgyűlés jóváhagyását. A Ház elnöke ugyancsak utólagos jóváhagyás mellett koszorút helyeztet az ország halottjának ravatalára s előrelátható, hogy Perczel Dezső elnök, Tallián Béla és Dániel Gábor alelnökök vezetésével, előleges megállapodás nélkül is úgyszólván az egész képviselőház ott lesz a ravatal mögött, hogy halhatatlan tagját utolsó útjára elkísérje. A Búd. Tud. a következőket írja: Széll Kálmán miniszterelnök, a­ki tudvalevőleg ez idő szerint Rátóton időzik, már a reggeli órák­ban értesülvén Szilágyi Dezső váratlan elhuny­téról, azonnal érintkezésbe lépett Hegedűs Sán­dor kereskedelemügyi és Plósz Sándor igazság­ügyi miniszterekkel, mint a kormánynak jelen­leg Budapesten időző tagjaival, hogy a kormány részéről is az ország gyászának méltó kifejezésre juttatása biztosíttassék. Déli 12 órakor a két miniszter és Csá­vossy Béla, a képviselőház háznagya, a kereske­delemügyi minisztériumban értekeztek a részvét módozatairól és a kormányelnökkel folytatott megbeszélés alapján megállapították, hogy a te­metés, a holttest felbonczolása és bebalzsamoz­­tatása után, országos költségen fog végbemenni pénteken délután 3 órakor a m. kir. kúria új épületének előcsarnokából, honnan a megboldo­gultat a Kerepesi­ uti temetőbe viszik s ott a székesfőváros által a Deák-mauzóleum közelében felajánlott díszsírhelyen fogják örök nyuga­lomra helyezni. A ravatal felett Perczel Dezső, a képvi­selőház elnöke mond beszédet. A koporsó felett az imát Szász Károly ref. püspök mondja, mig a gyászszertartást Papp Károly ref. lelkész végzi. A részvét. Hegedűs Sándor kereskedelemügyi minisz­ter a ravatalra külön koszorút helyeztet ezzel a felírással: »Az igaz hazafinak és igaz barát­nak — Hegedűs Sándor és neje«. Külön ko­szorút tesz le az igazságügyminisztérium is. A mai nap folyamán az elhunyt rokonai közül többen megjelentek Hegedűs Sándor ke­reskedelemügyi miniszternél; így Csathó Fe­­rencz kúriai tanácselnök, Lukács Sándor pénz­ügyi tanácsos, Lukács György főispán és Lu­kács Ernő főhadnagy, a­kik megnyugvással és köszönettel vették a temetésre vonatkozó intéz­kedéseket. Lukács László pénzügyminiszter szin­tén rokonságban állott Szilágyi Dezsővel, a­mennyiben Lukács György volt államtitkár leányát, az elhunytnak unokanővérét bírja nőül. Szilágyi Dezső halálának híre az igazság­­ügyminisztériumban a legnagyobb megdöbbe­­ n

Next