Magyar Nemzet, 1902. február (21. évfolyam, 28-51. szám)
1902-02-01 / 28. szám
A MAGYAR NEMZET, 1902. február 1. példa végett, a kápolnai választásnak megsemmisítését. Bagyisi Lajos dr., a megválasztott képviselő meghatalmazottja azzal kezdi válaszát, hogy a kápolnai kerületnek volt már szabadelvű, volt nemzeti párti képviselője is, tehát nem áll az, mintha az a kerület mindig függetlenségi lett volna. Azt is ki fogja mutatni, hogy az a nagy érseki uradalom a kerületre nem törvénytelen, de csakis természetes befolyást gyakorol. Ez a kérvény nem egyéb, mint a ki nem elégített ambíczió lázongása, a kérvény magának a bukott képviselőjelöltnek a ténye. A törvényhozás a kúriai bábáskodást nem azért alkotta meg, hogy ezzel reményeikben csalódott képviselőjelölteknek módot nyújtson arra, hogy tíz tudatlan s a kérvény eshetőleges következményeivel tisztában nem lévő választó aláírásának megszerzése mellett győzelmes ellenfelüket alaptalanul meghurczolják. Fontos köz-, nem pedig magánérdeket kívánt szolgálni ez a törvény. Miután a kérvény következményei a jóhiszemű tíz aláírót, e szegény földmíveseket terhelik, annak megszerkesztésénél kétszeresen kellett volna ügyelni arra, nehogy a vizsgálati költségek fölösen felszaporodjanak s óvakodni oly valótlan vádaktól, melyek az aláírókat bűnvádi eljárásnak tehetik ki, mert ezekre vagyonkájuk rámehet. A szokottnál is fokozottabb szigorral kell már csak e szegény aláírók érdekében is megvizsgálni, várjon nyújt-e a kérvény elég alapot a további eljárásra?! Mert mind a tíz aláíró egyszerű parasztember. Tehát egyetlen intelligens választó sem akadt, aki kívánná a választás érvénytelenítését. Ezek sem tudták jóformán, mit írnak alá. Bemutat egy községi elöljáróság előtt kiállított nyilatkozatot, melyben 4 aláíró kijelenti, hogy az okirat tartalmát nem ismerik; tőlük csupán azt kérdezték, várjon akarnak-e új választást? (Derültség.) amire ők igennel feleltek és ezért alá is írták a kérvényt. De ez a nyilatkozat elvezet a helyhez is, a honnan az akczió kiindult s ez nem a községháza, hol közjogokat gyakorolni szoktak, hanem a korcsma, a hol azokkal visszaélni szokás. A kérvény tömege a valótlanságoknak. Hogy a kérvényezők — bár a kérvény nagy részben relativ okokra van fektetve — nem kérik Kállai állítólagos többségének megállapítását, arra mutat, hogy féltek az ellenkérvénytől, melynek adatai Kállait az új választásra diszkvalifikálnák. Nem igaz, hogy dr. Samassa Kálinak pénzt adott, bemutatja az illetőnek nyilatkozatát és a képviselő kísérőtét, amelyek igazolják a vád valótlanságát, nemkülönben a kérvényezők tanújának nyilatkozatát, aki mit sem tud az állítólagos vesztegetésről és felajánlja a 98 §. alapján a képviselő esküjét e tény valótlanságára. A képviselőnek az etetés-itatásban és vesztegetésben való részességére nézve tagadja az állításokat, becsatolja a vádoltaknak és kérvényezők tanújának az állítások valótlanságát igazoló nyilatkozatát s felajánlja a képviselő esküjét. Fölöslegessé lesz ilyképp a tanuk és közöttük Samassa egri érsek kihallgatása, mert igen jól tudják, hogy az érsek főpapi állására való tekintettel, úgyis élni fog az őt a tanúskodás alól felmentő 94. § kedvezményével. A kérvényezők képviselője utal arra, hogy a kápolnai kerületre minő súlylyal nehezedett az egri érseki uradalom. Kém tagadja, hogy az érseknek és az uradalomnak erős befolyása van a kerületre, de ez csakis természetes befolyás. Nem lehet csodálni, hogy az egri érsek nagy egyéni tekintélye, tudománya és hazafisága oly nagy befolyást kelt a választóknál, hogy az ő kedvéért mindent megtesznek, tehát az unokaöcscsét is támogatják törekvésében. Azt is elismeri, hogy a nagy vagyonnak is hatása van. Ezzel a vagyonnal az egri érsek mindig csak jótékony hatást gyakorolt, soha azzal törvénytelenséget el nem követett. Azt is elismeri, hogy az uradalmi tisztviselőknek is hatása van a népre. Hiszen együtt élnek évtizedek óta a néppel, munkát adnak neki és ha beteg a szegény paraszt, meleg levessel látják el. Ez mind eredményez befolyást, de nem törvénytelen befolyást. Aztán a parasztembernek az a tulajdonsága van, hogy a győztes párthoz szeret csatlakozni. Ezért tömörült a nép a Samassa dr. hatalmas pártja körül. Végül a kérvény, egyes felsorolt panaszaira tér át és miután azokat megerőtleníteni igyekszik, kéri a kérvény elutasítását. Nagy Péter dr., a kérvényezők ügyvédje, az előtte szóló szavaira reflektálva, elismeri szintén az egri érseknek nagy tekintélyét és azt hiszi, hogy ő inkább tiszteli az érsek tekintélyét, mint sokan mások, mert ő nem akarja az érseket a politikai pártoskodásokba belevinni. Ellenfele elismerte, hogy úgy az érseknek, mint az érseki uradalomnak is minő nagy súlya és befolyása van a kerület választóira. Ezzel ellenfele az ő feladatát megkönnyítette, mert ő is csak ezt hangoztatta. Ámde a törvény a képviselőválasztást minden befolyásolástól mentesítve kívánja végrehajtva látni és miután a kápolnai választásnál ennek az ellenkezője történt, azért kéri a választás érvénytelenítését. A vizsgálat elrendelése esetén kéri az egri érseknek kihallgatását, ehhez a kérelméhez ragaszkodik, mert, bár hiszi, hogy az egri érsek nem azért tett jót a kerület embereivel, hogy ez által voksokat szerezzen a megválasztott képviselő részére, de azt hiszi, hogy az egri érsek e választás előzményeiről és sok olyan dolog felől nyújthat felvilágosítást, ami a vizsgálatra fontossággal bír. A tárgyalást két óra után befejezték. A tanács az ítéletet, vagy határozatot holnap déli 12 órakor hirdeti ki. A szálkai mandátum. A Jakabffy István ellen beadott peticzió dolgában a kúria II. választási tanácsának elnöke, Vavlik Béla, ma délelőtt hirdette ki a tanács végzését. A kúria a bizonyítási eljárást elrendelte s foganatosításával a budapesti Ítélőtáblát bízta meg. A kúria csupán csak a képviselő által állítólag elkövetett vesztegetési esetekre nézve rendelte el a bizonyítást, ellenben az egyházi adományozásokra nézve a kérvény panaszait mellőzte. A délafrikai háború, London, január 31. A Standard jelenti Pretoriából 30-iki kelettel. Egy 400 főnyi csapat Wilson ezredes parancsnoksága alatt abban a veszedelemben forgott, hogy a Wilge folyónál egy túlnyomó erejű búr csapat elvágja a többi csapattól. Az angol csapatból ugyanis 200 ember napkelte előtt átkelt egy gázlón, hogy üldözőbe vegyen egy kis ellenséges csapatot. Napkeltekor el is fogtak néhány búrt, de azután hirtelen minden oldalról 900 főnyi ellenséges csapat vette őket körül. Az angolok keresztülvágták magukat a gázló irányában, de, amikor át akartak kelni rajta, a búrok elvágták újjukat, úgy, hogy csak erőteljes előretöréssel sikerült egyesülniök a főcsapattal. Erre azután az egész csávát dombról-dombra harczolva visszavonult Frankfortba. London, január 31. (Saját tudósítónk távirata.) A Daily Telegraph szerint Lansdowne lord nagyon udvarias formában fog válaszolni a hollandiai kormány közlésére. A válasz azt fogja hangoztatni, hogy Hollandiának nincs felhatalmazása ajánlatok tételére és hogy a hollandiai kormány közlése nagyon is általánosságban mozog, úgy, hogy még az esetleges tárgyalások alapjául sem szolgálhat. Brüsszel, január 31. (Saját tudósítónk távirata.) A hollandiai kormány közbenjárása Vilma királynő iniciativájára vezethető vissza, mely egy a királynő elnöklésével legutóbb tartott minisztertanácson jutott kifejezésre. Krüger elnököt bizalmasan értesítették a minisztertanács határozatáról, de ő kijelentette, hogy mindaddig nem lehet tárgyalni Angliával, míg a búrok függetlenségének biztosításába bele nem egyezett. Köln, január 31. (Saját tudósítónk távirata.) A hágai búrok körében azt hiszik, hogy Anglia az európai búrokat ki akarja játszani és Krüger elkerülésével Angliára kedvező békefeltételeket akar kicsikarni a délafrikai búr vezérektől. Krüger környezete azt hangoztatja, hogy a békeföltételek ügyében Krüger és a búr vezérek közt teljes az egyetértés. Ha Anglia nem adja meg a függetlenséget, a háborút folytatják. London, január 31. A Daily Telegraph értesülése szerint Lansdowne külügyminiszternek a németalföldi kormány jegyzékére adott válasza, általános tendencziáját tekintve, azt az udvarias kijelentést foglalja magában, hogy a németalföldi kormánynak nem lévén felhatalmazása arra, hogy akár a harczban álló búrok, akár az európai megbízottak szószólója legyen és teljesen hiányozván minden konkrét javaslat, közleménye gyakorlatilag nem értékesíthető. London, január 31. A Daily Telegrap jelenti Érmeséből, hogy Bruce Hamilton tábornok 27-én elfoglalt egy búr tábort s elfogott 70 embert. Beszélgetés Leyds dr.-ral. Dr. Leyds, a délafrikai brír köztársaságok európai képviselője, a »N. Fr. Presse« brüsszeli levelezőjének a következőket mondta Hollandia békeközvetítésére vonatkozólag : — Nem ismerem az erre vonatkozó jegyzéknek a tartalmát. A hollandi kezdeményezésből azonban nem szabad arra következtetni, hogy a búr deputáczió békét kér. Mi csak arra kértük úgy a hollandi, mint a többi kormányokat is, hogy ajánlják föl jó szolgálataikat a béke létesítésére s hogy a háború borzalmainak vége vettessék. Csak arról van szó, hogy a békére vonatkozó óhajaink teljesíttessenek, de nem arról, hogy a mi békefeltételeinket közvetítsék. A levelező azon kérdésére, várjon a franczia kormány hajlandó-e a hollandi iniciatívát támogatni, dr. Leyds egyszerűen a franczia kormány korábbi nyilatkozataira utalt. Tévesnek tartja azt a fölfogást, hogy a búrok a hollandi közvetítés esetén hajlandók lemondani föltétlen függetlenségükről s ez a lemondás abszolúte nem képezheti elengedhetlen föltételét a béketárgyalásoknak. Végül dr. Leyds úgy nyilatkozott, hogy a búroknak helyzete még sohasem volt oly kedvező s reményteljes, mint most. Ha az angol kormány a limine visszautasítja a hollandi kezdeményezést, akkor egymaga lesz felelős a borzalmas háború folytatásáért. Egy amerikai laptudósítónak pedig a következőket mondja Leyds: — Mi senkit sem hatalmaztunk föl arra, hogy békét kolduljon. Valószínüleg az történt, hogy Kuyper a maga felelősségére juttatta Balfourhoz a békejavaslatokat. Ezek azonban nem hivatalos javaslatok s a búr delegátusok nem hagyják helyben. Ha a javaslatok a mi követeléseinkkel összevágnak, akkor mi sem fogjuk visszautasítani. Mi becsületes békét akarunk, minden javaslatnak az alapja a függetlenség kell, hogy legyen, különben tovább küzdünk, míg csak élünk. * Bár vélemény. A Temps amsterdami levelezője érdekes beszélgetést folytatott a délafrikai köztársaságoknak egy Hollandiában időző előkelő kiküldöttjével. A búr, akinek nevét az újságíró az illető kérésére elhallgatja, nagyon bízik még most is ügyük diadalában. A búrok jövendő ellenállásának záloga — úgymond — a ló. — Egyáltalán a háború sorsát a lókérdés fogja eldönteni. A búrok végtelen ideig tarthatják magukat, azzal az egyetlenegy feltétellel, hogy elég lovuk van. Viszont, amely perezben elfogy Angliának a lovassága, a legteljesebb tétlenségre lesz kárhoztatva. Egyelőre a lóvásárlás szerte Európában vígan folyik, még Hollandiában is, ahol ezer számra vásárolnak az angol lócsiszárok lovat. Annál furcsább ez, mert valóság, hogy a hollandus kormány viszont Izlandban vásárolja tüzérsége számára a lóanyagot. Hollandia különben nem csak lovat szállít Angolországnak. Egy nagy gyártelep csak az imént indított el Fokvárosba tizenhat mozdonyt a délafrikai vasúttársaság számára. Tilburgban nagymennyiségű khaki-szövet készül még most is a brit hadseregnek. Frissből pedig állandóan tömérdek szalma és széna megy Dél- Afrikába. Igen érdekes dolgokat mondott a búr képviselő a háború előzményeiről is. — A búrok készlete még mindig igen nagy. És ezt, valamint egész létezését Krüger bölcseségének köszönheti a délafrikai két köztársaság. 1895-ben, a doornkopi ütközet után, amelyben kézrekerítettük Jamesont és bandáját, az egész ország szinte egyértelműen követelte a bűnösök kivégzését. Azzal, hogy Krüger nem tágított és Jamesont, Willoughby-t, meg társaikat kiadta sir Hercules Robinson-nak, négy esztendei készülésre szerzett nekünk időt. Krüger elnéző viselkedése igen jó hatást keltett akkor Angliában és éppen erre nézve tudok egy esetet, a melyről sehol sem volt még szó. Mikor sir Robinson hírül adta Chamberlain-nek, hogy Krüger megkegyelmezett a haramiáknak, a »Colonial secretary« táviratban felelt Robinsonnak s a táviratnak körülbelül ez volt a szövege: »M. Krügers act highly appreciated. Willing to do what I can, as to review Convention«. (Krüger eljárását teljes értéke szerint megbecsülöm. Minden tőlem telhetőt hajlandó vagyok megtenni az egyezség revíziójára nézve). Csakhogy az angolok háládatossága nem sokáig tartott. Alig múlt el az izgalom, sir Alfred Milnert nevezte ki Chamberlain Dél-Afrika kormányzójának. Milner skrupulusokkal nem törődő imperialista. Kiküldetésének bevallott czélja to break