Magyar Nemzet, 1902. március (21. évfolyam, 52-78. szám)
1902-03-26 / 74. szám
Csöndes temetés, Budapest, márczius 25. Az egész nemzet kiveszi a maga részét I a mély gyászból, amely Tisza Kálmán raji valiját környezi. A koronás király, a korramány és a törvényhozás, a sajtó és az egész közélet lerótta kegyeletét a nagy H halott iránt. Még azok is, akik életében H ellenfelei, politikájának ostromlói valának, H magyar lovagiassággal meghajtják zászlóigjukat a ravatal előtt, a melyen a magyar N história egyik legnagyobb alakja pihen. Még itt időzik közöttünk, a mi múlandó is volt Tisza Kálmánból s már is történelmi H távlatból látjuk működését, cselekedeteit, alkotásait. S ma elviszik körünkből, el egy kis faluba, a falunak egy csöndes kis kriptá- tába, hogy ott örökre kipihenje földi faradalmait. Nem kiséri utolsó útjára hivalgó s gyászpompa,szónoklatok özöne nem árasztja el koporsóját. A lelkész egyszerű imája is fogja őt elbucsuztatni; a vallás enyhet és I vigaszt nyújtó szava lesz az egyetlen, a mi H Tisza Kálmán földi maradványait az utolsó H útra fogja kisérni. A mily egyszerű és magasztos volt puritán élete, oly nemesen H egyszerű s egyszerűségében fenséges a teljmetése. A legszentebb érzés, a családi kegyelet megnyilatkozása ez, a mely a halálban is kifejezésre akarja juttatni az élőnek karakterét. A mi Tisza Kálmánból a históriáé, vmi azt lefoglalta már magának a közélet, aki mikor a nagy halotthoz méltón lerótta a kegyelet adóját, odazarándokolt ravatalául hoz, elhalmozta az emlékezés koszorúival s fennkölt szavakban adott kifejezést fáj- dalmának a nagy veszteség fölött. Innéttul H már a történelem múzsája veszi birtokába s Tisza Kálmán emlékét, kegyelettel őrizvén , és gyüjtvén élete folyásának adatait, hogy arra hivatott toll örökítse meg majdan a ló Tisza-korszakot a magyar históriában. A kihűlt tetem pedig a család szent II ereklyéje immár. A zajgó élet hullámai ne is csapkodják tovább a ravatal talapzatát; s csend és béke áradjon szét körülötte, a H néma és szeretetteljes megemlékezés könyvje H áraszsza el csupán. Tiszteljük a család bensőségteljes óha- H ját Néma kegyelettel, egy csöndes búcsúig könynyel váljunk el a halottól s engedjük a át a szót a vigaszt és enyhet adó vallásra nak, így, némán és pompa nélkül bár, de jig imánktól kisérve, haladjon az örök nyugodi vóra Tisza Kálmán koporsója. Az egész nemzet mélységes fájdalma, hálás kegyelete is kiséri utolsó útján. A ravatal. Ma délelőtt tíz órakor megnyitották a Degenfeld-palota második emeletének termeit, hogy a közönség is megnézhesse az elhunyt államférfi ravatalát. A közönség már a kora reggeli órákban nagy tömegben hullámzott a keskeny Sándor utczában. Mikor az idő 10 óra felé közeledett, a torlódás oly nagy volt, hogy lovasrendőrök voltak kénytelenek a rendet fentartani. A közélet jeleseinek és a rokonoknak fogatai nem voltak képesek a palota kapuja elé jutni. Végre a gyalogos- és lovasrendőrök megfeszített erélyének sikerült a közönség körében rendet csinálni és igy a várakozóknak egy része bejutott a palotába, ahol az emberek csendes áhítattal, néma bánattal haladtak a komor gyászlepellel bevont előcsarnok lépcsőin felfelé. A lépcsők és az emeleti előcsarnokok mind a két oldalon koszorúkkal és szalagokkal voltak elhalmozva. A falak teljesen gyászlepellel voltak bevonva, amelyeken a Tisza-család piros-kék czímere volt látható. Az ezüstrojtos gyászlepel komorságát a sötétzöld karcsú pálmák és délszaki növények enyhítették némileg. A közönséget az előcsarnokból a ravatalhoz már csak 10—20-as csoportokban bocsátották és a felvigyázó őrök két percznyi tartózkodás után az újabban jelentkezők figyelembevételével, távozásra szólították fel a közönséget. A ravatal puritán egyszerűsége mély hatást keltett. A fekete, ezüstdíszes baldachin alatt nyugvó egyszerű fekete érczkoporsón egyetlen, fehérszabigos, babérlevelekből készült koszorú fekszik : az elhunyt államférfin özvegyének koszorúja. A ravatal előtt kis asztalkákra helyezett biborpárnákon az elhunytnak rendjelei feküsznek és pedig balról a ravataltól a hazai, jobbról pedig az idegen rendjelek. A közönség áhitattal és csendes fohászok között szemlélte a komor és komorságában is annyira imponáló és szívig ható látványt. Déli 12 órakor a zarándoklásnak vége volt és az ajtókat elzárták a nagyközönség elől, amelynek ezrei rótták le a kegyeletet Tisza Kálmán földi maradványai előtt. A mai nap folyamán még a következő koszorúk érkeztek: Lukács László — hálás kegyelete jeléül. A magy. kir. pénzügyminisztérium — a nagyérdemű volt pénzügyminiszternek. A magy. kir. belügyminisztérium — borosjenői Tisza Kálmánnak. Kállay Béni — Tisza Kálmánnak. Jókai Mór — Tisza Kálmánnak, felejthetetlen barátjának. Bihar vármegye közönsége — Tisza Kálmánnak. Az Orsz. Magy. Kir. Képzőművészeti Társulat — Tisza Kálmánnak. Al suo citadino d’onore — il Municipio d’Fiume. Dr. Darányi Gyula .■ mély tisztelettel. Andrássy Tivadar és neje. A marosvásárhelyi szabadelvű párt — Tisza Kálmánnak. Andrássy Gyula. A belvárosi polgári kör — Tisza Kálmánnak. A csanádmegyei szabadelvüpárt — a szabadelvüség nagy bajnokának, a felejthetetlen nagy államférfiunak. Pozsonymegyei szabadelvüpárt. Odescalchy Géza és Etelka —Kálmán bácsinak. A nagy hazafi halhatatlan emlékezetének — a magyar királyi József-műegyetem tanácsa. Gróf Andrássy Géza és családja. Báró Kemény Kálmán és neje. Nagyvárad város közönsége — Tisza Kálmánnak. Khuen-Héderváry Károly gróf. Teleki Józsi és neje. Egykori vezéremnek és mindenkori jóakaróm- grfinak —hálás tisztelettel Huszár Imre. A főrendiház — Tisza Kálmán volt kormány- elnöknek. A biharmegyei szabadelvűpárt — a szabadelvű- 11 párt megalapítójának. gja Biharmegyei Gazdasági Egyesület. Debreczen sz. kir. város közönsége — Tiszay Kálmánnak. Hegedűs Sándor és családja — mély tisztelete és gyásza jeléül. Tisza Kálmánnak — a szabadelvű magyar egye- temi ifjúság. A temetés. Megható egyszerűséggel ment végbe ma délután Tisza Kálmán temetése. Semmi élőké || szizett disz, semmi sallang a komor érczkoporsók körül, melyben Magyarország egy nagy fia tér örök ||| nyugvóra. Igaz, a nagy halottnak a hűlt tetemeis a családé, ámde egész Magyarország és Budapest közönsége ott volt a temetésen és ha nem is juthatott a ravatalhoz, ott állott a gyászháza és annak környéke körül, hogy a maga súlyos is veszteségét egész szívvel demonstrálja. A Sándorgy utczában és az odavezető összes utakon hullám fizett a nép; férfiak, asszonyok javarészt fekete ruhában, hogy megadják a végső tisztességet Tisza Kálmánnak. A Sándor-utczai gyászház előtt ember em-ber mellett áll; az összes házak ablakai be-népesültek, minden szem a Degenfeld-palota || kapuja felé tekint, melyen keresztül még az előkelőségek is csak nagynehezen tudnak be- || jutni. A kapualjtól fel a második emeletig |S minden talpalattnyi helynek megvan a maga a gazdája és három órakor, a mikor a gyász- || szertartás megkezdődik, már lehetetlenség a gyász- fej házba bejutni. Tisza Kálmán megyéjének, Bihar || vármegye küldöttségének is már csak az utczán jut hely. Ott állanak fedetlen fővel, számszerint |,| mintegy százan, ur, paraszt felváltva,, egymás ij| mellett, szivükben igaz fájdalommal. És az ő || csoportjukba kerülnek azok az előkelő fővárosi polgárok, főrendek és képviselők, akik már nem || férnek el a palotában. És valósággal megrendítő az a kép, mely fi odabenn, a Degenfeld-palotában tárul elénk. Apa nehéz fekete posztóval bevont kapualjban, lépcső-íft házban szinte félelmetes tömeg nyüzsög, mely üí nek pillantása megakad a koszorúk garmadán, ||| melyek virágjai, szalagjai adják az egyetlen ■£ változatát a megdöbbentő feketeség komorságának. A lépcsők aljából fel a második emeletig || | hevernek a koszorúk, egy a másikán és tekin- Rá I tét nélkül ki róta le vele hálája részvétel adóját. Semmi megkülönböztetés semmiben. És ez az egyszerűség adta meg az igazág külső pompáját a Tisza Kálmán temetésé- jf nek, a hatalmas és emeletekre vezető koszorú- sor a páratlan parádét, mely pótol gyászbeszé- i det, és minden babérlevelével, minden szál virágjával hirdeti azokat az örökké maradandó, hatalmas érdemeket, melyeket Tisza Kálmán is szerzett a haza felvirágoztatása körül. Fenn az emeleten szinte veszedelmes a to- És longás. Magába a ravatalos terembe csak kevepsen juthatnak be. Kicsiny az a szoba, melynek javarészét Tisza Kálmán ravatala foglalja el. Miniszterek, főrendek, képviselők és egyéb nagy urak a folyosón állanak és onnan nézik végig i az egész szertartást. « Szerda, márczius 26 XXI. évfolyam, 74. szám Budapest, 1902 Szerkesztőség és kiadóhivatal:..... — 11 —.------------------------------Dr. JÓKAI MÓR és BEKSICS GUSZTÁV ADORJÁN SÁNDOR Egész évre 18 frt, félévre 8 frt, negyedévre 3 frt, egy hónapra 1 frt. VII. Kerepesi ut 54. Athenasum-épület, főszerkesztők, felelős szerkesztő. Egyes szám helyben és vidéken 4 kr. Lapunk mai száma 8 oldal.