Magyar Nemzet, 1902. május (21. évfolyam, 105-129. szám)

1902-05-01 / 105. szám

1902. május 1. MAGYAR NEMZET, az 1890: V. t.-cz., a mely végre-valahára kontin­gentálta a honvédség részére az ujonczjutalékot, évi 12.500 főben állapítván meg azt és megállapí­totta egyúttal azt is, hogy a honvédségnél a le­génység két évig fog tényleg szolgálni. Abban az időben már működtek a honvédségi Ludovika Aka­démia fiatal tisztjei, már a harczképesség is ma­gasabb fokon volt, mint 1868-ban és a következő években. Ekkor történt, hogy 28 gyalogezred és 10 huszárezred lett felállítva és azóta haladt a honvéd­ség kiképzése, igazi magyar szellemben napról­­napra, évről-évre. (Úgy van­­ jobbfelől.) A hadgyakor­latok minden évben fényes tanúbizonyságát adták annak, hogy helyt állanak és hogy feladatuk ma­gaslatán vannak. (Tetszés és helyeslés jobbfelől.) Következett azután az az örvendetes nap, mikor a törvényhozás az 1897: XXIII. t.-czikket megalkotta, mikor a tisztképző-intézetek ujjászerveztettek. (Halljuk! Halljuk!) Felállittatott, mint igazi aka­démia, a honvédségi Ludovica Akadémia, a mely azelőtt csak hadapród-iskola volt. Felállittatott a soproni főreáliskola, a pécsi és nagyváradi honvéd­hadapródiskola. Ezen időtől fogva (Halljuk! Hall­juk!) igaz büszkeséggel tekinthet minden magyar ember erre a magyar instit­uczióra, a honvédségre, (Úgy van! jobbfelől.) és nyugodtan nézhet az or­szág a jövő elébe, (Úgy van! jobbfelől.) mert ha szükség lesz rá, ez a kitűnő haderő­­ mindég meg fogja védeni a hazát és a királyt. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Csak röviden kívántam szíves emlékükbe idézni ezen tényeket. (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Kubife Béla: Szomorú emlékek azok ! (Zaj.) Manich Aurél: Ezeket nem lehet kicsinyelni, a­melyeket le lehet ugyan rántani, mert mindent lehet megtámadni, de a bizonyítás aztán sántít. (Úgy van­ jobbfelől.) Nem akarok hízelgőnek tekinttetni, nem is akarom azon férfiúnak nagy érdemeit itt fel­sorolni . . . (Mozgás a szélső baloldalon.) Nessi Pál: Most jön a toaszt! (Zaj. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Rünnich Aurél: ... a­kinek ezek az eredmények első sorban köszönhetők, a­melyek mind hazafias cselekedeten alapulnak. (Igaz ! Úgy van ! a jobb­oldalon.) Csak azt akarom még felemlíteni, hogy hálátlannak nem szabad lennie a nemzetnek, a plgároknak, de a törvényhozásnak sem (üdénk elyeslés a jobboldalon.) és ha biztosan tudjuk — mert bizonyítékaink vannak arra, hogy valakinek bizonyos irányban érdemei és pedig hazafias érde­mei vannak, azokat el kell ismerni, azokat nem szabad lerántani.­­Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.­ Ezeket voltam, bátor felhozni a beszédem kez­detén említett hármas állítás megc­áfolására. Fel­hoztam ezeket az­­­t, hogy Tóth János képviselő úrnak megmondjam és rámutassak arra, hogy igenis ennek a kormánypártnak az a nítusa és szokása, hogy a magyar honvédségnek a múltban mindig megadta azt, a­mire szüksége volt, azt mindenkor támogatta és mindenkor igyekezett fej­lődését előmozdítani. (Úgy van! a jobboldalon.) Nessi Pál: Úgy van ! Addig, a­míg magyar volt! Kubik Béla: Míg az osztrák szellemet annyira bele rém­plántálták. (Zaj. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Munich Aurél: Ez volt ennek a kormány­pártnak insusa és nem az, a­mit Tóth János t. képviselő úr mondott. (Úgy van­ jobbfelől.) Az a noli me tangere ma is exisztál. (Hall­juk! Halljuk!) A noli me tangere ott van, hogy ez a kormánypárt és a szabadelvű párt sohasem engedte a honvédséget bántani és támadni. (Helyes­lés a jobboldalon) hanem mindenkor meg tudta azt védelmezni és visszaverte a támadásokat. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Pap Zoltán: Ezek üres töltések! (Zaj) Munich Aurél: Ezekből pedig az a tanulság, hogy Nessi képviselő úrnak nincs igaza, hogy be­csapták a nemzetet akkor . .. Nessi Pál: Be bizony! Munich Aurél:... midőn a honvédséget fel­állították és Rákosi Viktor J. képviselőtársam nyugodtan megszavazhatja a költségeket saját meggyőződése szerint, mert igazi magyar institu­­c­iónak, a mi hadseregünknek fogja megszavazni. (Igaz! ügy van­ a jobboldalon.) A magam részéről elfogadom a költségvetést. (Zajos helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Rákosi Viktor személyes kérdésben szól. A dokumentumokból rajzolta meg Münnich Aurél arczképét. Ezeket a dokumentumokat Münnich Aurél beszédeiből szedi elő. Münnich egy ízben kijelentette, hogy bízik a kormányban, de azt is kijelentette, hogy bízik a jövő kormányban is. Szóval elígérte magát kétszáz évre. Münich Aurél igazat ad Rákosinak. Ő azt mondta, de ma is fentartja, ő nem képzel Magyar­­országon kormányt, a­mely az országot a tönk szélére akarja juttatni. Ha a függetlenségi és 48-as párt kerül a kormányra, abb­an épp úgy fog bízni, mint bármely más kormányban, mert meg van győződve, hogy a függetlenségi párt sem fogja eladni a hazát. Öt perez szünet. Kubik Béla örül, hogy megtagadta Münnich azt, hogy a honvédség a hadseregnek csak kiegé­szítő része. Nemzeti szempontból azonban kiokta­tást nem fogad el. A honvédség tisztjei Bécsbe járnak tanulni még az élelmezést is. Ilyen, intéz­mény iránt­­ nem lelkesedhetik. Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter: T. Ház ! Méltóztassék megengedni, hogy a teg­napi és a mai napon felhozottakra a magam részéről, a­mennyire lehet, röviden válaszoljak. (Halljuk! Halljuk!) Hogy a t. függetlenségi párt részéről a külön magyar hadsereg minden alka­lommal hangsúlyoztatik és amaz óhajnak, hogy az létesüljön, kifejezés adatik, az ellen abszolúte semmi észrevételem nem lehet; az egy nézet, melyet én tisztelek, de nem osztok. (Felkiáltások a szélső­baloldalon: Az a baj!) E részben a nemzet nagy többsége ismételten nyilatkozott és én azt hi­szem, hogy a­z­ ellenzék eléggé törvénytisz­telő, hogy a nemzet nagy többsége e részbeni nézetének aláveti magát, addig, míg az ő nézete szerint a dolgok meg nem változtathatók, a­mi az én meggyőződésem szerint nem igen lesz meg. (Ellenmondások a szélső­baloldalon.) Mert Ma­gyarország érdeke megköveteli azt, hogy Ausztriá­val egyetemben egy nagy, tekintélyes véderőt tartsunk fenn. Mihelyt külön magyar had­sereg szervezéséről van szó, méltóztassék csak megnézni, akkor sülled Magyarország kicsiny állammá, a­melynek az európai konc­ertben az a súlya nem lesz meg. (Ellenmondások a szélső­baloldalon. Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Bocsánatot kérek, t. képviselő urak, ne méltóztassanak mindjárt felháborodni. (Hall­juk! Halljuk!) hogyha mi egyedül laknánk Európában, ha már egész Európát elfog­laltuk volna, akkor helyes volna, de miután más nemzetek is laknak Európában, ezekre mégis csak tekintettel kell lenni. (Derültség jobbról.) Rákosi Viktor: Inkább független Szerbia, mint leigázott Oroszország lenni! Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter: Én azt hiszem, hogy a 1. függetlenségi párt a dolgok megítélésénél a tényleges viszonyokat igen kevéssé veszi figyelembe, hanem inkább csak szíve sugallatának engedve, óhajának ad kifejezést, némelykor oly modorban, a­mely egy kicsit hangos. (Derültség.) De azt hiszem, hogy ez a politika tulajdonképpen nem helyes. (Ellentmondások a szélső baloldalon.) Az én nézetem szerint nem helyes, mert magyarán mondva, azt hiszem, ez a politika az, a­mit úgy neveznek, hogy fejjel falnak megy az ember. (Mozgás a szélső baloldalon.) Kubik Béla: Ez az a hangos kifejezés! Egy­oldalú és hangos! Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter: Némelykor megtörtén­t, hogy Kubik J. képvi­selő úr is hangosan beszél, — csak némelykor történik meg! — (Derültség.) hát bocsánatot kérek, ha most én is hangosan fejeztem ki magamat. (Derültség a jobboldalon.) A főelv a véderő szervezésénél nálunk az, hogy a pragmatica sanctio alapján a védelem közös. Nessi Pál: A védelmi kötelezettség közös! (ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter: Elfogadom: a védelmi kötelezettség közös! Ezen az alapon jött létre a védtörvény 1868-ban. Hogy ez a kérdés mennyire alaposan megvitat­­tatott akkoriban, és mennyire alaposan meg­­vitattatott 1888. és 1889-ben is, arra emlékez­nek azon­­. képviselő urak, a­kik akkoriban itt voltak, vagy pedig a­kik az akkori tárgyalásokat olvasták. A közös védelmi kötelezettségből, a­mint azt a pragmatica sanctio megállapítja, származott a közös hadsereg, a­mely 1868-ban ezen elnevezést nyerte. A nemzet nagy többsége ezt az elvet akkoriban elfogadta, ennélfogva, azt hiszem, a törvénytisztelet megkívánja tőlünk, hogy mindenki, pártkülönbség nélkül, a törvény ezen határozatát tisztelje. (Úgy van! ügy van! a jobboldalon.) Már mostan hogy állunk a honvédség szellemével, a­melyet hangoztatni vááltóztattak ? Horváth Gyula: Csehül állunk! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter: Majd megmondom, hogy magyarul állunk! (Derültség.) Hát hogy állunk azzal az ócsárolt szel­lemmel ? (Halljuk! Halljuk!) Azt akarják a t. képviselő urak, s első­sorban Tóth János t. képviselő úr, a­ki szokása ellenére, tegnap a rendesnél egy kissé élesebben szólt, (Mozgás a szélsőbaloldalon,) hogy a honvédség más szel­lemben legyen nevelve, más szellemben legyen kezelve, mint a nagy véderő többi része, fiái azt akarják, hogy a véderőnek, a monarchia és abban Magyarország véderejének egyes részei szembeálljanak egymással és farkasszemet néz­zenek? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem!) Az egy olyan abszurdum volna, a­minek a világon nincsen párja. Horváth Gyula: Abszurdum ilyent mondani. Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter: A honvédség magyar szellemét illetőleg, hivat­kozom Münnich Aurél képviselő úrra, (Mozgás a szélső­baloldalon. Helyeslés jobbfelől.) Még Nessi Pál t. képviselő úr is, a­ki a legelevenebb tagja mostanában a t. pártnak, (Éljenzés a szélsőbalon.) ha a kezét a szívére teszi, miután a honvédségben szolgált és a honvédség szelle­mét ismeri, ha tőle kérdezné valaki, vájjon magyar szellem uralkodik-e a magyar honvéd­ségben, meg vagyok győződve arról, hogy fele­letében az igazságnak helyt fog adni és azt fogja mondani, hogy igenis magyar szellem. Hogy Tóth János t. képviselő úr ezt nem tudja, azon én nem csodálkozom. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Miért?) Azért, mert Tóth János képviselő úr a közös hadsereg iránt van előszeretettel, minthogy csakis ott szolgált, vala­hogy kibújt felülvizsgálás útján és így kikerülte azt, hogy a honvédségnél szolgáljon. (Derültség a jobboldalon.) Azt hiszem tehát, hogy Tóth János képviselő úr nincs annyira tájékozva a honvédség ügyében, mint Nessi Pál képviselő úr. (Derültség a jobb- és baloldalon. Felkiáltá­sok : Nagyon jó! Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr hosszas felszólalásában, a­mely bár, mondtam, kissé éles volt, nagyon ér­dekes volt,­­ azt mondja többek közt, hogy az állami élet egyik legfontosabb része, a véderő, miképpen van szervezve, vezetve és igazgatva, attól függ az ország élete, biztonsága. Tökéle­tesen helyes. Aláírom. Hanem azután tovább megy, kívánja, hogy a véderő nemzeti alapon nyugodjék, arra fekteti az egész okoskodását és kijelenti, hogy csakis akkor felel meg a had­sereg, illetve a véderő, czéljának. Kubik Béla: Igaza is van! Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter: Igaza van és teljesen helyeslem még Kubik Béla­­. képviselő úr nézetét is, (Derültség a jobb- és baloldalon.) hogyha a véderő szervezé­séről oly államban van szó, a­mely egységes állam. De minálunk, a monarchiában, méltóztatik tudni, nincs így. (Zaj a szélsőbaloldalon. Fel­kiáltások : Magyarország!) Kub­ik Béla: Osztrák generális! Magyar­­országr­a van szó! Sz­­rváry Géza báró honvédelmi miniszter: De a v­­erőről van szó, az egész véderőről, mert a honvédség magyar szelleme ellen, azt hiszem, kifogás alig lehet, hacsak nem mester­séges műkifogás. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Komoly kifogás nem lehet ellene. Tehát, ha kifogása van Tóth János t. képviselő úrnak, ez csakis az összes véderővel szemben lehet, és ott áll az, a­mit mondtam, hogy t. i. fájdalom, nem vagyunk egy egységes nemzet az egész mon­archiában. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ha az volnánk, ha mind magyar volna, könnyű volna beszélni. (Zaj a szélső­baloldalon.) Akkor talán önök ott sem ülnének most. De minthogy, fáj­dalom, ez nincs így, alkalmazkodni kell megint, a­mint az imént mondtam, a tényleges viszo­nyokhoz és a tényleges viszonyokkal számolnunk kell. Ha mi azt mondjuk, hogy csakis kizárólag nemzeti alapon nyugodhassék a véderő szerve­zése, szelleme stb. stb., akkor nálunk ez roppant nehéz. Itt nálunk a nagy keretben ki-ki szeresse a hazáját, legyen büszke arra, hogy magyar, hogy lengyel, hogy cseh, olasz (Nagy­ zaj a szélső baloldalon.), de alkalmazkodjék azután a nagy kerethez. Horváth Gyula: Magyarország nincs, el van törülve ? Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter: Magyarországot először említettem, ez ellen csak nem lehet kifogás! Horváth Gyula: Csak Osztrákország van, Magyarország nincs! Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter: Én Magyarországot említettem, Osztrákország­ról nem szóltam, mert nem létezik i­ tt

Next