Magyar Nemzet, 1902. július (21. évfolyam, 155-181. szám)

1902-07-01 / 155. szám

2 MAGYAR NEMZET, 1902., július 1 Éppen azért nem tagadhatjuk meg elisme­résünket Golu­chowski Agenor gróf közös külügyminisztertől, a­ki gyakran bebizo­nyított diplomácziai ügyességével és állam­férfiui talentumával fáradozott azon, hogy minél előbb rendbehozza a hármas­ szö­vetség ügyét. Goluchowski mellett részt kell juttatnunk elismerésünkből Széll Kál­mán miniszterelnöknek, a­ki bizonyára szintén hathatósan közreműködött a fon­tos tranzakc­ió létrehozásán, Billow gróf birodalmi kanczellárnak, a­ki nagy buzgóságot fejtett ki a megegyezés elő­­mozdításában, valamint az olasz állam­férfiaknak, a­kik helyesen fogva föl hazá­juk érdekét, biztosították a hármas­szö­vetség fenmaradását. A megelégedés a szö­vetség megújítása fölött nem fog a szövet­séges hatalmasságokra szorítkozni. Ma már az egész világ tudja, hogy a hármas­szövetség a békének, a nemzetek nyugodt fejlődésének egyik leghatalmasabb bás­tyája, a­melyet nem tesz fölöslegessé a vele párhuzamosan működő kettős szövet­ség sem. Ezért meggyőződésünk, hogy a hármas­szövetség megújításáról szóló ber­lini jelentés egész Európában örömteljes visszhangot fog kelteni, terjedő egy év tartamára való érvénynyel aképp döntöm el, hogy a közös ügyek költségeiből a magyar korona országai 333/49 százalékot, a bi­rodalmi tanácsban képviselt királyságok és or­szágok pedig 6646/49 százalékot viselnek. Utasítom önt, hogy ezt köztudomásra hozza. Kelt Bécsben, 1902. évi junius hó 26-án. FEBEISICZ JÓZSEF, s. k. Széll Kálmán, s. k. E kézirat értelmében a közös ügyek költségei­hez való hozzájárulási arány egy további eszten­dőre, 1903. junius hó 30-ikáig az eddigi marad. A királyi döntés ezúttal is rigorózusan megfelel a 67 . XII. t.-cz. szellemének és betűjének s teljesség­gel kizár minden, a 67-es törvénynyel ellenkező kommentárt. A függetlenségi sajtó ugyan meg­kísérli a döntésnek törvényességi szempontból való kifogásolását, látszólagos érvei azonban a komoly és objektív kritikát egyáltalán nem állják ki. Az EPs-nek az a vádja, hogy a kvóta­küldöttség lassan kint delegáczióvá alakul, melynek határozatát a korona döntésében szentesíti, egyál­talán nem bir alappal. Nem bir alappal, mert nem áll­ az, hogy a korona a két küldöttség megállapo­dását szentesíti. A korona, a törvénynek megfele­lőig, azoknak az adatoknak alapján dönt, melye­ket a kormányelnökök elébe terjesztenek s éppen nem a deputácziók megállapodása alapján. Az vi­szont a magyar kormányelnök joga, hogy azokat az adatokat terjeszsze a korona elé, a­melyeket ő helyeseknek talál s a maga álláspontját ajánlja figyelembe. Ha az az álláspont megegyezik a kvótaküldöttségek álláspontjával, úgy ez még nem jogosít fel annak konstatálására, hogy a korona küldöttségek határozatát szankc­ionálja. Azt mondja továbbá az­t is, hogy a magyar parlamenttől egyszerűen el van vonva a kvóta­­megállapítás joga, egyszerűen azért, mert az osztrák országgyűlés így akarja. Ez az állítás sem áll meg. A törvény értelmében a két ország­gyűlésnek meg kell egyeznie egy arányszámban s csak ha ez nem sikerül, következik a korona dön­tése. A két országgyűlés e megegyezése nem volt elérhető már évek sorozatán át. A megegyezés­ le­hetőségének hiányát azonban úgy feltüntetni, hogy ez­által éppen az osztrák Reichsrath vonja el a magyar országgyűléstől a határozat jogát, nem lehet. Két egyezkedő fél tárgyalásainak meghiúsulása az egyik fél részéről a szabad elhatározási jog meg­vonásának nem minősíthető. Még inkább elveti a sulykot a Fig, a­mely a korona kvótadöntésében a kiegyezés csődjét látja. Valóban nehéz megérteni azt az okoskodást, hogy a kiegyezés csődje elő­alapos csalódással ábrándul ki a kiváncsi em­berfia. Jóformán semmi ismeretlen, érdekes, pikáns részletet nem kapunk Eötvös­ Károlyitól se a Hentzi-koszorúzásról, se a­mi igazán kár, az egyházpolitikai nagy harcz intimitásai felől. Még kötelező diszkréczió-e ez a jórészt élő szereplők iránt, vagy hogy a most megjelent két kötet csak fragmentum s valóban »folyta­tása következik«, esetleg a Károlyi Gábor halála után történt eseményeket is felölelőn: ez mind nyílt kérdés marad. A­mi a második kötet fő tartalmát alkotja, az Eötvös Károly politikai s legkivált függet­lenségi pártvezér­ működésének igazolását s ezen közben pazarul tékozolt ön-elegeokat illeti, azokra semmi szüksége Eötvös Károlynak, de az igazat megvallva, példátlan naivitások is éppen azon. írásban eleve beismert szerzői vi­szonynál fogva, melyben a Károlyi Gábor em­lékirataihoz személyesen Eötvös Károly áll. Ezt a részben komikus, részben boszantó szépséghibát még a legkritikátlanabb olvasó is nyomban észreveszi. Már pedig nem helyes taktika ez még a legnagyobb író részéről sem, ha közk­incsnek szánt opusa bántó hangulattal, disszonáns akkorddal nyer befejezést. Magam is, mint a vajda-kultusz egyik sze­mérmes, gyalog­ apostola, szinte személyes ter­mészetű panaszképp jegyzem fel ezt a kifogást, melynek tárgya nem szolgál semmi érdemes, ko­moly politikai czélt, ellenben sérti az irodalmi jó ízlést. LIPCSEY ÁDÁM: állott az által, hogy a kiegyezési törvény egy világos diszpozíc­iója, a korona döntési joga, érvényesül. Budapest, június 80.­­ Széll Kálmán miniszterelnök tegnap este Rátétről Bécsbe utazott. · A kvóta. A hivatalos lap mai száma a kö­vetkező királyi kéziratot tartalmazza: Ő császári és apostoli királyi felsége a kö­vetkező legfelső kéziratot méltóztatott legkegyel­­m­esebben kibocsátani: Kedves Széli! Minthogy a magyar korona országainak és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országoknak törvényes képvise­letei között arra az arányra nézve, a­melyben azok a közös ügyek költségeihez járulni tartoz­nak, az 1867. évi XII. törvényczik 19., 20. és 21 §-ai (az 1867. évi deczember hó 21-én kelt ausztriai törvény 3. §-a, R. Gr. Bl. 146. sz.) értelmében létesítendő egyezmény nem jött létre: a közös ügyek költségeihez való hozzájárulási arány kérdését az idézett törvényczikk 21. §-a (az idézett törvény 3. §-a) alapján és az 1902. évi Julius hó 1-től 1903. évi junius hó 30-ig szállni a könyv előszavával s elvitatni a szerző­séget Eötvöstől Károlyi Gábornak. Nagyérdekű, bár nem szerves emlékirat­­szerű, hanem inkább r­apszódikus jellegű föl­jegyzések a Kossuth Lajosról emlékezők. Az új Magyarország önkénytes, nagy szám­­űzöttjét mind a két olasz menedékén, Collegno all Baracconeban és a turini Via dei Millén többször meglátogatta s minden aprólékos magánkörü­lményeit jól ismerte Károlyi Gábor. Ezek közt a följegyzések közt azok a leg­becsesebbek és legérdekesebbek, a melyeket már személyesen Eötvös Károly tapasztalt, gyűjtött. Magyarország egykori kormányzója, mióta aktív politikai munkásságának önmaga véget vetett, tiszteletes, majdnem szent visszavonult­­ágban morzsolta hátralevő napjait. Anyagi gondok, pénzbeli csapások vitték rá már a pátriárkái kor ajándékéveiben, hogy nagy szellemének nehéz és kolosszális munkálkodásá­val keresse meg kenyerét. Ez az »Irataim«-nak s illetve még a Kossuth életében való megjelenésüknek titka. Az ember azt gondolná, hogy a Károlyi Gábor emlékiratainak reánk való közvetlen ér­dekessége ott kezdődik csak igazán, a­hol, hazá­jába visszatérvén s a maga, szertelen, de nem rokonszenvetlen idegenszerű módja szerint bele­vetvén magát a napi politikába, alkalmat ad a vajdának, hogy a félmúlt időknek sok, kisebb­­nagyobb kulisszatitkát szellőztesse, nagy­­sors­­fordulatok apró, nem is mindig tiszta rugóit leleplezze. Nos, az ehhez fűzött jogos várakozásból a Legfelső elismerés. A hivatalos lap vasár­napi száma közli:­a király megengedte, hog­­y Hammersberg Jenő koronaüg­yésznek, ideiglenes nyugalomba helyezése alkalmából, az igazságszol­gáltatás terén teljesített szolgálatai és a legfelső elismerés tudtul adassák.­­ Az államtisztviselők fizetése. Az állam­tisztviselők fizetésrendezésének kérdése leülő­dése kombinácziók tárgyát képezi a napi sajtóban. Itt-ott már a kérdés végleges megoldását is f­xi­­rozzák s egyes kombinácziókat a telje­s pozi­ti­vi­tás formájában hoznak forgalomba. A mint ér­tesülünk, ezek a számítások meglehetős koraiak s az államtisztviselői fizetésrendezés részleteire nézve még sem a minisztertanácsban, sem a pénzügyminisztériumban végleges döntés nem történt.­­ A szobránczi mandátum. A lapoknak az a hire, mintha a Köröskónyi Elek halálával meg­üresedett szobránczi választókerületben a szabad­­elvüpárt Csuha István földbirtokost jelölte volna, téves. A szabadelvüpárt jelöltje e kerületben Sztáray Sándor gróf.­­ A tápéi kerület választójoga. Belicska Béni, Barabás Béla és Kubinyi Géza képviselők, a le­het a képviselőház Tápéra küldött, hogy megtar­tli a vizsgálatot, várjon beállott-e a tápéi kenjen a kúriai bíráskodásról szóló törvénynek az esete, a­mikor igen nagy mértékű vesztés, etetés, itatás miatt a kerület választói jogi fel kell függeszteni, vasárnap Szegedről Tápéra­tak. A kiküldöttek elhatározták, hogy a vizsga, szeptember 9-én kezdik csak meg, mert a n.,­­az aratással való elfoglaltsága miatt most u is eredménytelen volna. ~ ■ = A csongrádi vizsgálat. A csongrádi vi­r­tás tárgyában a képviselőház által kiküldött hi tagú bizottság, melynek tagjai Nyegre Lá ■Justh Gyula és Szeless József, ma délelőtt tíz év tanácskozásra gyűlt össze a képviselőház ex helyiségében. A bizottság még megválasztása u­tán átvette a képviselőház elnökségétől a ki által áttett vizsgálati iratokat tanulmányozás­­­­ából. A vizsgálati iratok adatait a mai tani­kozás folyamán megbeszélték és elhatározták, de a vizsgálatot a helyszínen az aratási munkálat befejeztével folytatják. A vizsgálat idejét a biró­ság hirdetmény útján fogja közölni Csongrád vár választópolgáraival.­­ A pancsovai kerület kettéválasztása. Pan­­csova sz. kir. város törvényhatóságának érdekes kérvénye érkezett ma a képviselőházhoz. Az iránt kérvényeznek ugyanis, hogy a pancsovai választó­­­kerületet, a melyhez Pancsova városán kívül több község is tartozik, kettéoszszák és Pancsova vá­rosa, mint külön törvényhatósági terület, külön vá­­laszszon országgyűlési képviselőt.­­ A kereskedők és a kereskedői alkalmazottak nyugdíja. Az aradi kereskedők köre a képviselő­ , házhoz ma beküldött kérvényében egy régi anomália orvoslását kéri. Azt kérvényezik ugyanis a tör­vényhozástól, hogy a kereskedők és kereskedői al­kalmazottak nyugdíjbiztosítása tárgyában törvényt alkosson. Hivatkoznak az elaggott kereskedők nyo­morára, a­melyen eddig a társadalom és a szaktár­sak sem segítettek.­­ Az Országos Törvénytár tizedik száma teg­nap jelent meg a következő tartalommal • vI­V- t.-czik: A gazdasági munkás- és cse­h-tárról szóló 1900: XVI. t.-czikk ; XV. t.-czikk: Az 1893. évi IV. t.-czil­at kiegészítéséről; XVI. t.-czikk: Az 18" ügyi zárszámadásra alapított végleg' ? szerint Magyarország terhére mutatá­s fedezéséről, továbbá az 1897., 1900.­­ közösügyi kiadásokra Magyarország fizetendő összegekről.

Next