Magyar Nemzet, 1902. július (21. évfolyam, 155-181. szám)
1902-07-01 / 155. szám
2 MAGYAR NEMZET, 1902., július 1 Éppen azért nem tagadhatjuk meg elismerésünket Goluchowski Agenor gróf közös külügyminisztertől, aki gyakran bebizonyított diplomácziai ügyességével és államférfiui talentumával fáradozott azon, hogy minél előbb rendbehozza a hármas szövetség ügyét. Goluchowski mellett részt kell juttatnunk elismerésünkből Széll Kálmán miniszterelnöknek, aki bizonyára szintén hathatósan közreműködött a fontos tranzakció létrehozásán, Billow gróf birodalmi kanczellárnak, aki nagy buzgóságot fejtett ki a megegyezés előmozdításában, valamint az olasz államférfiaknak, akik helyesen fogva föl hazájuk érdekét, biztosították a hármasszövetség fenmaradását. A megelégedés a szövetség megújítása fölött nem fog a szövetséges hatalmasságokra szorítkozni. Ma már az egész világ tudja, hogy a hármasszövetség a békének, a nemzetek nyugodt fejlődésének egyik leghatalmasabb bástyája, amelyet nem tesz fölöslegessé a vele párhuzamosan működő kettős szövetség sem. Ezért meggyőződésünk, hogy a hármasszövetség megújításáról szóló berlini jelentés egész Európában örömteljes visszhangot fog kelteni, terjedő egy év tartamára való érvénynyel aképp döntöm el, hogy a közös ügyek költségeiből a magyar korona országai 333/49 százalékot, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pedig 6646/49 százalékot viselnek. Utasítom önt, hogy ezt köztudomásra hozza. Kelt Bécsben, 1902. évi junius hó 26-án. FEBEISICZ JÓZSEF, s. k. Széll Kálmán, s. k. E kézirat értelmében a közös ügyek költségeihez való hozzájárulási arány egy további esztendőre, 1903. junius hó 30-ikáig az eddigi marad. A királyi döntés ezúttal is rigorózusan megfelel a 67 . XII. t.-cz. szellemének és betűjének s teljességgel kizár minden, a 67-es törvénynyel ellenkező kommentárt. A függetlenségi sajtó ugyan megkísérli a döntésnek törvényességi szempontból való kifogásolását, látszólagos érvei azonban a komoly és objektív kritikát egyáltalán nem állják ki. Az EPs-nek az a vádja, hogy a kvótaküldöttség lassan kint delegáczióvá alakul, melynek határozatát a korona döntésében szentesíti, egyáltalán nem bir alappal. Nem bir alappal, mert nem áll az, hogy a korona a két küldöttség megállapodását szentesíti. A korona, a törvénynek megfelelőig, azoknak az adatoknak alapján dönt, melyeket a kormányelnökök elébe terjesztenek s éppen nem a deputácziók megállapodása alapján. Az viszont a magyar kormányelnök joga, hogy azokat az adatokat terjeszsze a korona elé, amelyeket ő helyeseknek talál s a maga álláspontját ajánlja figyelembe. Ha az az álláspont megegyezik a kvótaküldöttségek álláspontjával, úgy ez még nem jogosít fel annak konstatálására, hogy a korona küldöttségek határozatát szankcionálja. Azt mondja továbbá azt is, hogy a magyar parlamenttől egyszerűen el van vonva a kvótamegállapítás joga, egyszerűen azért, mert az osztrák országgyűlés így akarja. Ez az állítás sem áll meg. A törvény értelmében a két országgyűlésnek meg kell egyeznie egy arányszámban s csak ha ez nem sikerül, következik a korona döntése. A két országgyűlés e megegyezése nem volt elérhető már évek sorozatán át. A megegyezés lehetőségének hiányát azonban úgy feltüntetni, hogy ezáltal éppen az osztrák Reichsrath vonja el a magyar országgyűléstől a határozat jogát, nem lehet. Két egyezkedő fél tárgyalásainak meghiúsulása az egyik fél részéről a szabad elhatározási jog megvonásának nem minősíthető. Még inkább elveti a sulykot a Fig, amely a korona kvótadöntésében a kiegyezés csődjét látja. Valóban nehéz megérteni azt az okoskodást, hogy a kiegyezés csődje előalapos csalódással ábrándul ki a kiváncsi emberfia. Jóformán semmi ismeretlen, érdekes, pikáns részletet nem kapunk Eötvös Károlyitól se a Hentzi-koszorúzásról, se ami igazán kár, az egyházpolitikai nagy harcz intimitásai felől. Még kötelező diszkréczió-e ez a jórészt élő szereplők iránt, vagy hogy a most megjelent két kötet csak fragmentum s valóban »folytatása következik«, esetleg a Károlyi Gábor halála után történt eseményeket is felölelőn: ez mind nyílt kérdés marad. Ami a második kötet fő tartalmát alkotja, az Eötvös Károly politikai s legkivált függetlenségi pártvezér működésének igazolását s ezen közben pazarul tékozolt ön-elegeokat illeti, azokra semmi szüksége Eötvös Károlynak, de az igazat megvallva, példátlan naivitások is éppen azon. írásban eleve beismert szerzői viszonynál fogva, melyben a Károlyi Gábor emlékirataihoz személyesen Eötvös Károly áll. Ezt a részben komikus, részben boszantó szépséghibát még a legkritikátlanabb olvasó is nyomban észreveszi. Már pedig nem helyes taktika ez még a legnagyobb író részéről sem, ha közkincsnek szánt opusa bántó hangulattal, disszonáns akkorddal nyer befejezést. Magam is, mint a vajda-kultusz egyik szemérmes, gyalog apostola, szinte személyes természetű panaszképp jegyzem fel ezt a kifogást, melynek tárgya nem szolgál semmi érdemes, komoly politikai czélt, ellenben sérti az irodalmi jó ízlést. LIPCSEY ÁDÁM: állott az által, hogy a kiegyezési törvény egy világos diszpozíciója, a korona döntési joga, érvényesül. Budapest, június 80. Széll Kálmán miniszterelnök tegnap este Rátétről Bécsbe utazott. · A kvóta. A hivatalos lap mai száma a következő királyi kéziratot tartalmazza: Ő császári és apostoli királyi felsége a következő legfelső kéziratot méltóztatott legkegyelmesebben kibocsátani: Kedves Széli! Minthogy a magyar korona országainak és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országoknak törvényes képviseletei között arra az arányra nézve, amelyben azok a közös ügyek költségeihez járulni tartoznak, az 1867. évi XII. törvényczik 19., 20. és 21 §-ai (az 1867. évi deczember hó 21-én kelt ausztriai törvény 3. §-a, R. Gr. Bl. 146. sz.) értelmében létesítendő egyezmény nem jött létre: a közös ügyek költségeihez való hozzájárulási arány kérdését az idézett törvényczikk 21. §-a (az idézett törvény 3. §-a) alapján és az 1902. évi Julius hó 1-től 1903. évi junius hó 30-ig szállni a könyv előszavával s elvitatni a szerzőséget Eötvöstől Károlyi Gábornak. Nagyérdekű, bár nem szerves emlékiratszerű, hanem inkább rapszódikus jellegű följegyzések a Kossuth Lajosról emlékezők. Az új Magyarország önkénytes, nagy száműzöttjét mind a két olasz menedékén, Collegno all Baracconeban és a turini Via dei Millén többször meglátogatta s minden aprólékos magánkörülményeit jól ismerte Károlyi Gábor. Ezek közt a följegyzések közt azok a legbecsesebbek és legérdekesebbek, a melyeket már személyesen Eötvös Károly tapasztalt, gyűjtött. Magyarország egykori kormányzója, mióta aktív politikai munkásságának önmaga véget vetett, tiszteletes, majdnem szent visszavonultágban morzsolta hátralevő napjait. Anyagi gondok, pénzbeli csapások vitték rá már a pátriárkái kor ajándékéveiben, hogy nagy szellemének nehéz és kolosszális munkálkodásával keresse meg kenyerét. Ez az »Irataim«-nak s illetve még a Kossuth életében való megjelenésüknek titka. Az ember azt gondolná, hogy a Károlyi Gábor emlékiratainak reánk való közvetlen érdekessége ott kezdődik csak igazán, ahol, hazájába visszatérvén s a maga, szertelen, de nem rokonszenvetlen idegenszerű módja szerint belevetvén magát a napi politikába, alkalmat ad a vajdának, hogy a félmúlt időknek sok, kisebbnagyobb kulisszatitkát szellőztesse, nagysorsfordulatok apró, nem is mindig tiszta rugóit leleplezze. Nos, az ehhez fűzött jogos várakozásból a Legfelső elismerés. A hivatalos lap vasárnapi száma közli:a király megengedte, hogy Hammersberg Jenő koronaügyésznek, ideiglenes nyugalomba helyezése alkalmából, az igazságszolgáltatás terén teljesített szolgálatai és a legfelső elismerés tudtul adassák. Az államtisztviselők fizetése. Az államtisztviselők fizetésrendezésének kérdése leülődése kombinácziók tárgyát képezi a napi sajtóban. Itt-ott már a kérdés végleges megoldását is fxirozzák s egyes kombinácziókat a teljes pozitivitás formájában hoznak forgalomba. A mint értesülünk, ezek a számítások meglehetős koraiak s az államtisztviselői fizetésrendezés részleteire nézve még sem a minisztertanácsban, sem a pénzügyminisztériumban végleges döntés nem történt. A szobránczi mandátum. A lapoknak az a hire, mintha a Köröskónyi Elek halálával megüresedett szobránczi választókerületben a szabadelvüpárt Csuha István földbirtokost jelölte volna, téves. A szabadelvüpárt jelöltje e kerületben Sztáray Sándor gróf. A tápéi kerület választójoga. Belicska Béni, Barabás Béla és Kubinyi Géza képviselők, a lehet a képviselőház Tápéra küldött, hogy megtartli a vizsgálatot, várjon beállott-e a tápéi kenjen a kúriai bíráskodásról szóló törvénynek az esete, amikor igen nagy mértékű vesztés, etetés, itatás miatt a kerület választói jogi fel kell függeszteni, vasárnap Szegedről Tápératak. A kiküldöttek elhatározták, hogy a vizsga, szeptember 9-én kezdik csak meg, mert a n.,az aratással való elfoglaltsága miatt most u is eredménytelen volna. ~ ■ = A csongrádi vizsgálat. A csongrádi virtás tárgyában a képviselőház által kiküldött hi tagú bizottság, melynek tagjai Nyegre Lá ■Justh Gyula és Szeless József, ma délelőtt tíz év tanácskozásra gyűlt össze a képviselőház ex helyiségében. A bizottság még megválasztása után átvette a képviselőház elnökségétől a ki által áttett vizsgálati iratokat tanulmányozásából. A vizsgálati iratok adatait a mai tanikozás folyamán megbeszélték és elhatározták, de a vizsgálatot a helyszínen az aratási munkálat befejeztével folytatják. A vizsgálat idejét a biróság hirdetmény útján fogja közölni Csongrád vár választópolgáraival. A pancsovai kerület kettéválasztása. Pancsova sz. kir. város törvényhatóságának érdekes kérvénye érkezett ma a képviselőházhoz. Az iránt kérvényeznek ugyanis, hogy a pancsovai választókerületet, a melyhez Pancsova városán kívül több község is tartozik, kettéoszszák és Pancsova városa, mint külön törvényhatósági terület, külön válaszszon országgyűlési képviselőt. A kereskedők és a kereskedői alkalmazottak nyugdíja. Az aradi kereskedők köre a képviselő , házhoz ma beküldött kérvényében egy régi anomália orvoslását kéri. Azt kérvényezik ugyanis a törvényhozástól, hogy a kereskedők és kereskedői alkalmazottak nyugdíjbiztosítása tárgyában törvényt alkosson. Hivatkoznak az elaggott kereskedők nyomorára, amelyen eddig a társadalom és a szaktársak sem segítettek. Az Országos Törvénytár tizedik száma tegnap jelent meg a következő tartalommal • vIV- t.-czik: A gazdasági munkás- és cseh-tárról szóló 1900: XVI. t.-czikk ; XV. t.-czikk: Az 1893. évi IV. t.-czilat kiegészítéséről; XVI. t.-czikk: Az 18" ügyi zárszámadásra alapított végleg' ? szerint Magyarország terhére mutatás fedezéséről, továbbá az 1897., 1900. közösügyi kiadásokra Magyarország fizetendő összegekről.