Magyar Nemzet, 1902. szeptember (21. évfolyam, 208-232. szám
1902-09-02 / 208. szám
1902. szeptember 2. MAGYAR NEMZET. 5 ő felsége elutazásakor a pályaudvaron megjelent Salburg gróf helytartósági tanácsos, Weinmayer prelátus, Titz udvari tanácsos, Wiesinger polgármester és Leitner alpolgármester. A király a megjelenteket mind megszólította. A nagyszámú közönség lelkes ovácziókban részesítette a királyt. Este 7 óra 18 perckor ő felsége Darvison át Laibachba érkezett. A király mindjárt megérkezése után kiszállott a szalonkocsijából és melegen üdvözölte Rajner főherczeget, aki már előbb érkezett oda Bécsből a déli vasút egyik vonatával. A király negyedóráig időzött Laibachban, azután továbbutazott. — Mária Valéria főherczegnő gyengélkedése. Brennerbachból táviratoztak lapunknak: Mária Valéria főherczegnő, aki kissé gyengélkedik, konzultálás végett magához hivatta dr. Guggenberg Ottó klerikális tartománygyűlési képviselőt, aki a brixeni hidegvizgyógyintézet vezetője. — Fáklyásmenet két főherczegnek. A pozsonymegyei Nagy-Lévárd községben lelkes ováczióban volt része a minap Ferencz Szalvátor és Henrik Ferdinánd főherczegeknek, a kik a hadgyakorlatok alkalmából Wenckheim István gróf vendégei voltak. Fáklyásmenetet rendeztek a főherczegek tiszteletére. A menet, melyben mintegy százötven polgár vett részt, a községházáról a falun keresztül a grófi kastélyba vonult, ahol a főherczegek az ablaknál állva várták. A zenekar a Himnuszt játszotta, majd pedig több magyar dalt. Ezután tűzijáték volt, amire Ferencz Szalvátor szíves szóval mondott köszönetet Sommer Károly jószágigazgatónak és Mayerszky Mihály községi bírónak, akik az ünnepség rendezői voltak. — A luxemburgi trónörökös balesete. Luxemburgból sürgönyzik, hogy a hohenburgi kastélyból érkezett jelentés szerint a luxemburgi trónörökös nagyherczeg tegnap este, vadászatról hazamenet, eltörte a jobb lábát. A nagyherczeg állapota kielégítő. — Seefried báróék vendégei. Rózsahegyről jelentik, hogy Seefried Ottó báró és neje, Auguszta bajor herczegnő meghívására Szmrecsányi főispán és neje vasárnap odaérkeztek. A vendégeket Seefried báró saját fogatán vitte nyaralójába, ahova ebédre voltak hivatalosak. Ebéd után a bárócsalád bemutatta vendégeinek a nyaralót és környékét, majd visszakisérték őket a vasúti állomásra. Kellemes meglepetést kelt, hogy minden ünnepi alkalommal, igy legutóbb Szent-István-napján és a király születésenapján, a rózsahegyi nyaralón két hatalmas nemzetiszinü zászlót tűznek ki. — Apponyi Versessen. Gróf Apponyi Albert a következő levelet intézte Seemayer Jánoshoz, Versecz országgyűlési képviselőjéhez: Tisztelt barátom ! Szeptember 8-án reggel 8 órakor szándékozom Verseczre érkezni és d. u. 5 óra 56 perczkor onnan ismét elindulni. Az örömet, melylyel odajövök, csak fokozni fogja, ha hozzád is szerencsém lesz. Ünnepnap lévén, kérem a szives gondoskodást arról, hogy a vallási kötelességemnek eleget téve, Szent misét hallgathassak. Igaz tisztelettel üdvözöl őszinte barátod, Weidlingen, 1902. augusztus 26. Apponyi Aliért. « — Goluchowski gróf Parisban. Párisból jelentik : Goluchowski gróf külügyminiszter, aki néhány nap óta nejével Parisban időzik, kedden Chamblyba megy sógorához, Murat herczeghez, ahonnan szeptember 5-én visszatér Párisba és szeptember 7-én hazautazik Bécsbe. — Gyulai Pál nyugalomban. Bevégzett, kereken egész pályának nemes alkonyára ragyog a királyi elismerés fényes, meleg sugara, amivel a hivatalos lap jelenti Gyulai Pál egyetemi professzornak a jól megérdemelt nyugalomba vonulását. Gyulai Pál és nyugalom. Valahogy fonákul hangzik ez a hír. A perpetuum mobile megállóit. A néhai Galilei híres »Eppur si muove«-ja, úgy tetszik, csődöt mondott. Mi, a keze alatt felnőtt nemzedékek egész sora, alig is tudjuk elképzelni Gyulai Pált igazán nyugalomban. Szerencsére nem is az egész ember tűnik el a közélet színpadáról, csak egy, igaz, hatalmas része, a tudós professzor, így a veszteség is, a kárvallás is az Alma Mater-re lokalizálódik, mely régi díszét, erős oszlopát veszíti benne. Tudós professzor Gyulai sokat tudott, mindenekfölött tudta azt a nagy titkot, amely nélkül minden tudomány holt kincs, hogy a tanítványainak igazán átadja, fiatal, fogékony lelkükbe átplántálja egészséges, erőteljes magyar szellemét, elméjének kritikai élét, a magyarság rajongó kultuszának lobogó, szent tüzét. Hát ennek immár vége. Az évek megsokasodott terhét érezvén vállaira nehezedni, bölcs megfontolással akkor vesz búcsút a katedrától, mikor még semmi szenilis, gyöngeség nem homályosítja el emlékezetét. Ám azért az a kemény, meggyőződésében szilárd és bátor, bölcs kis ember továbbra is, hiszszük, szívből óhajtjuk, még évek hosszú során át megmarad a magyar közélet mindig komolyan számbaveendő, nyomatékos tényezőjének. Tisztelettel, hálával és szeretettel gondolunk rá sokoldalú pályája ezen nevezetes sorsfordulatánál s kivánjuk, élvezze derűsen, magas lelki harmóniával az őt legteljesebben megillető pályabért: otium, cum summa honore. A hivatalos lap vasárnapi száma a következőt közli: Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztése folytán megengedem, hogy dr. Gyulai Pál budapesti tudomány-egyetemi nyilvános rendes tanárnak, saját kérelmére történt végleges nyugalomba helyezése alkalmából, a magyar irodalom és az egyetemi oktatás terén szerzett érdemeiért, teljes elismerésem tudtul adassék. Kelt Ischlben, 1902. évi augusztus hó 25. FERENCZ JÓZSEF, s. k. Gróf Széchényi Gyula, s. k. .— Hajnik Imre halála. Hajnik Imre, udvari tanácsos, a budapesti egyetem tudós professzora, tegnapelőtt svábhegyi nyaralójában életének 62-ik évében meghalt. A magyar alkotmány- és jogtörténetnek, valamint az európai jogtörténetnek volt nagytehetségű művelője és főként az Árpád-kori jogtörténtek terén nagyjelentőségű forrásművekkel gazdagította irodalmunkat. Fiatal korában lett tagja a tudományos Akadémiának és alig harmincz éves korában kinevezték a budapesti egyetemre rendes professzornak. Mint professzor, kizárólag a tudománynak és irodalomnak élt. Számos önálló könyvében és értekezésében középkori magyar jogfejlődésünk történetét új nyomokra vezette. Nagy érdeme, hogy búvárlatai során bebizonyította, hogy a magyar jogforrásokat az egyházi jogban és a franczia jogban kell keresnünk, mert az ősmagyar jogintézményeket a kánon jog és a frank jog alapján fejlesztették ki. Kézikönyvei több kiadást értek és egész nemzedékeknek szolgáltak útmutató gyanánt, lévén a jogtörténet egyik alapvető stúdiuma a magyar jogtudománynak. Életének utolsó évében sokat betegeskedett. A múlt évben betegsége miatt nyugalomba vonult és a múlt félévben már nem is tartott előadásokat. Halála mindenfelé élénk részvétet keltett. A tudományegyetemen és az Akadémián kitűzték a gyászlobogót. Haláláról az elhunyt családja a következő gyászjelentést adta ki: Hajnik Imréné született Heinrich Mária úgy saját, mint gyermekei: Mária férjezett Császár Elemérné, Erzsi, Ilona, Imre, Miklós, Pál, valamint Hajnik Miklós, özvegy nyéki Németh Miklósné szül. Hajnik Johanna és dr. Császár Elemér nevében megtört szívvel jelenti, hogy forrón szeretett férje, apjuk, testvérük és apósa dr. Hajnik Imre miniszteri tanácsos, nyug. egyetemi ny. r. tanár, az Akadémia rendes, a Történelmi Társulat választmányi, a Szt. István-Társulat alapító tagja, a Szt. István-rend kiskeresztes vitéze, a budapesti kir. m. tud. egyetem volt rektora és dékánja folyó hó 30-án délután 2 órakor, élete 63-ik, boldog házasságának 26-ik évében, agyszélhüdés következtében elhunyt. A megboldogultnak hilt tetemei szeptember 1-én délután 4 órakor fognak a Kerepesi-uti temető halottasházában, a rom. kath. anyaszentegyház szertartása szerint beszenteltetni és ugyanott a sírkertben nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozat szeptember 2-án délelőtt 10 órakor fog az egyetemi templomban megtartatni. A tudományegyetem külön gyászjelentésben tudatja a veszteséget, mely az egyetemet érte Hajnik Imre elhunytéval. Ma délután 4 órakor helyezték örök nyugalomra a kerepesi úti temető halottas házából Hajnik Imre egyetemi tanárt. A végső tisztességre többek között megjelentek Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter képviseletében Tóth Lajos miniszteri osztálytanácsos, Vécsey Tamás, az egyetem volt rektora, Ilosvay Hugó, a műegyetem rektora Emich Gusztáv udvari tanácsos, Gyulay Pál, továbbá a következő egyetemi tanárok: Antal Gyula, Simon Ákos, Kiss János, Bajai Ödön, Concha Győző, Heinrich Gusztáv, Eötvös Lóránt báró, Than Károly stb. A beszentelést Rostaházy Kálmán krisztinavárosi plébános végezte. A gyászszertartás befejeztével az egyetem tanári kara nevében Concha Győző búcsúztatta a halottat. — Kétly Károly rektor. A múlt egyetemi tanév végén megejtett rektorválasztás alkalmával tudvalevőleg Ajtay K. Sándor egyetemi tanár lett a rektor. Ajtay a választást azonban nem fogadta el s e tisztségről lemondott. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a lemondást elfogadta s ezért újabb rektor választás vált szükségessé, melyet ma tartottak meg. A központi egyetem dísztermében délelőtt 11 órakor gyűltek össze a rektorválasztók: dr. Berger Ev. János, Demkó György, Székely István és Kiss János hittudományi, Herczegh Mihály, Antal Gyula, Mariska Vilmos és Király János jogkari, Schulek Vilmos, Tauffer Vilmos, Liebermann Leó és Bókay János orvoskari, Than Károly, Gyulai Pál, Eötvös Loránd báró és Ponori Thewrewk Emil bölcsészetkari tanárok. A gyűlésen dr. Vécsey Tamás m. kir. udvari tanácsos, a lelépő rektor elnökölt, míg a jegyzőkönyvet dr. Margitai Antal egyetemi tanácsjegyző vezette. Az elnöklő rektor üdvözölve a megjelenteket, előadta, hogy az egyetemi szabályok értelmében a folyó 1902/93-ik iskolai évre az orvosi kar tanárai közül lehet rektort választani. A rektorválasztók nyomban beadták szavazataikat, melyeknek összeszámítsa után kitűnt, hogy az összes szavazatok dr. Kétly Károly nyilvános rendes tanárra estek. Vécsey elnök kihirdette az eredményt, melyről dr. Székely István hittudományi kari dékán vezetésével küldöttség értesítette Kétly tanárt, aki kijelentette, hogy a választást köszönettel elfogadja. Az új rektor már holnap hivatalba lép és ünnepélyes beiktatása szeptember 14-én lesz. Csurgói Kétly Károly orvos-doktor, a gyakorlati belgyógyászat rendes tanára, a II. belgyógyászati kóroda igazgatója, a Magy. Tudományos Akadémia t. tagja, a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat alapítója és igazgatója, a Kir. M. Természettudományi Társulat örökös és a Budapesti Kir. Orvosegylet választmányi és alapítótagja, az orvosi kar kórodai bizottságának elnöke, a Budapesti Kir. Orvos-Egylet volt elnöke, az Országos Orvosszövetség elnöke, a Pesti Szegénygyermek-Kórház tiszteletbeli főorvosa, a Közegészségügyi Tanács rendes tagja, a Budapesti Egyetemi Orvostanhallgatók Segély- és Önképző-Egyesületének tiszteletbeli és alapítótagja. Nyilvános rendes tanárrá neveztetett 1889-ben. Született Csurgón 1839. szeptember 14-én, így jelenleg 63 éves. — Blagacsicsi Géza adósságai. A kiszabadult Mattachich Géza főhadnagy adósságaira vonatkozólag a főhadnagy családja ma a következő nyilatkozatot tette közzé a hivatalos lapban: Tudomásukra hozzuk az érdekelteknek, hogy fiunk, illetve mostohafiunk, Mattachich Géza adósságaiért sem kezességet, sem bárminemű fizetési kötelezettséget nem vállalunk. Budapest, 1902. augusztus hó végén. Gróf Keglevich Oszkárné, szül. Mattachich Anna. Gróf Keglevich Oszkár. — A sah és a fogorvos. A perzsa sahnak Párisban hirtelen megfájdult egy odvas foga. Nagyvezére tanácsára el is ment egy párisi fogorvoshoz, aki hajlongva fogadta felséges vendégét és végül megkérte, hogy foglaljon helyet karosszékében. A sah gyanakodva ült le az operácziós székbe s hosszas habozás után kinyitotta a száját. A fogorvos eleinte ujjaival tapogatta meg a nap fiának fájós fogát, de utóbb kiszedte műszereit és megmutatta a vadnak ragyogó aczélfogóit, fúróit és egyéb műszereit. Perzsia uralkodójának sehogysem tetszett a készülődés s a kínzó szerszámoktól annyira megijedt, hogy kínzó fogfájása hirtelen megszűnt. Ekkor pedig kijelentette, hogy nem huzatja ki az odvas fogát, ellenben nagyon kiváncsi az orvos művészetére, tehát mutassa be tudományát kísérőinek egészséges fogain. Midőn a kiséret tagjai meghallották a sah kívánságát, egymásután elillantak a fogorvos szobájából s csak a nagyvezér maradt a sah oldala mellett, akinek történetesen már valamennyi foga kihullott. Az uralkodó szerfölött boszankodott, majd érdemben-