Magyar Nemzet, 1902. december (21. évfolyam, 286-310. szám)
1902-12-02 / 286. szám
4 HAGYASS NEXZBY,_________ 1902. deczember 2. Pliverics tana meglátszik a horvát nuncziumokon is. A nemzeti párt pedig felelős e tanokért is, a melyekkel öntudatlanul is egyetért. Elismeri, hogy Tomasics, Kovacsevics, Eggersdorfer, Cseh Ervin, Dedovics jó hazafiak, de bizony tovább nem mehet. Széll Kálmán miniszterelnök: De bizony tovább is mehet. (Derültség.) Barta Ödön: A többi csak abban különbözik a jogpárttól, hogy követeléseit finomabban adja elő. S éppen ezért egy-két hazafias nyilatkozattal nem lehet eloszlatni a magyar nemzet bizalmatlanságát a horvát nép iránt. Jöjjenek ide a horvát képviselők, dolgozzanak a magyar állam közgazdasági jóléte érdekében, akkor Horvátországnak is több jut. Áttér azután a paktum kérdésére. A miniszterelnök úr exponálta a kérdést, hogy őt itt megvádolták, megvádolták azzal, hogy nem tartotta meg a paktumot, nem tartotta meg az 1899 : XXX. törvényczikket. Nehéz kérdés, amelyet itt Nagy Ferencz felvetett, hogy törvény lévén alkotva a paktum egyik integráns részét képező gazdasági rendezkedésről, ebben a kérdésben a paktumszegésről, mint előzményről beszélni nem lehet. Széll Kálmán miniszterelnök: Elismertem a magam részéről, hogy lehet. Kötelezve érzem magamat. Barta Ödön : Tudom, hogy a t. miniszterelnök úr ezt az abszolveziót nem vette igénybe. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem! Barta Ödön: Nem vette igénybe az abszolveziót, amelyet Nagy Ferencz t. képviselőtársam neki meg akart adni. Nem is lett volna helyes, ha megteszi. Széll Kálmán miniszterelnök: Eszembe se jut! Barta Ödön: Mert nem áll, amit Nagy Ferencz t. képviselőtársam ebben a tekintetben mondott, nem áll még a szerződések terén sem. A törvények terén még kevésbé. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nekem igen kellemes dolog volna a vitát egyenesen Nagy Ferencz I. képviselőtársammal, mint önként jelentkezett védővel felvenni, de én azt hiszem, hogy egyrészről azzal a védelemmel polemizálni azért nem szükséges nagyobb részletességgel, mert olyan igazságokat döngetett, amely igazságoknak megdönthetetlen voltát Kossuth Ferencz és Komjáthy Béla t. képviselőtársaim egész részletességgel kimutatták, Nagy Ferencz t. képviselőtársamnak pedig minden hozsánna daczára, melylyel egyes fordulatait, egyes védői bravúrrészleteit illették, nem sikerült, legjobb meggyőződésem szerint. Hogy nem sikerült, annak legjobb bizonyítéka az igen t. miniszterelnök úrnak beszéde. Ha igaz az, amit Nagy Ferencz t. képviselőtársam mondott, hogy ez benne van a törvényben, amaz is benne van a törvényben, akkor mirevaló az a nagy védelmi apparátus ? És ha igaz volna az, amit t. képviselőtársam mondott, hogy az antecedens körülmények és nyilatkozatok tárgytalanok, mert a törvényhozás beleiktatta, akkor a t. miniszterelnök úr miért ment vissza védekezésében , amelyre nagyon rászorult a támadásokkal szemben . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy! Dehogy !Barta Ödön: . . . egész az előzmények előzményéig ? Széll Kálmán miniszterelnök: Mert azzal is vádoltak ! Barta Ödön: Azért ment vissza, mert még azok a magyarázatok együttvéve is, melyeket a t. miniszterelnök úr előtt Nagy Ferencz t. képviselőtársam a t. miniszterelnök úr védelmére felhozott és azután a miniszterelnök úr oly nagy részletességgel, minden egyes szónak az odaillesztésével alkalmazott, még azok sem képesek kimutatni azt, hogy a t. miniszterelnök úrnak igaza van. A t. miniszterelnök úr azon kiváló szerepnél fogva, melyet ezen törvények megalkotásánál és az utána következő politika intézésénél betöltött és betölt, nagyon természetesen kiváló érdeklődésünk tárgyát is képezi és így meglehetősen figyelemmel kísérjük minden nyilatkozatát. Mikor arról volt szó, hogy az 1898. évi I. t.-cz. létesítette azt az uj találmányt, a jogi állapotba való lépést, amilyen a világon sehol sincs — azt hiszem, Nagy Ferencz I. képviselőtársam is egyetért abban velem, hogy belépjen egy nemzet egy jogi állapotba és ezzel azt konstatálja, hogy eddig nem volt jogi állapot, ez unikumszámba megy, amikor ennek a meghosszabbításáról volt szó, ennek a következő fázisai voltak : Az 1898. évi I. törvényczikk hatálya lejárván, némely intézkedései meghoszszabbitásáról az 1899. évi EV. t.-czikk alkottatott meg. Érdekes itt a czimekben a különbség. Az 1898 :1. törvényczikk bevitt bennünket a jogi állapotba. Akkor igazán fényes szónoklatok hangoztak el, melyek megvilágították a nemzet előtt, hogy ez egy óriási vívmány, hogy ez non plus ultra. A nemzet elhitte, mert nem szeret belehatolni a dolgok mélyébe és unja a hosszú beszédeket. Mikor az 1898 :1. törvényczikk életben volt, már az alatt kezdett készülni az uj intézkedés, mert akkor nagy etnfázissal hirdették a lelkes hívők, kik abban a táborban egyesültek, hogy uj provizórium nem lesz. Akkor elnevezték az 1899 : IV. törvényczikket, mely megalkottatott, az 1898 : I. törvényczikk némely intézkedései hatályának fentartásáról. Ez t. i. nem volt provizórium, mely az Ausztriával fennálló viszonyunkat rendezi, mert akkor provizóriumnak találta volna minden laikus, minden elemi tanuló ezt el kellett igy keresztelni; ellenben azt a nagyhatású vívmányokkal telt 1899: XXX. t.-czikket már a törvénytárunk igy hívja: a vám- és kereskedelmi viszonyoknak és ezekkel összefüggő némely kérdésnek rendezéséről. Ezt csak azért említem fel, hgy teljesen exponáljam a témámat, hogy míg az 1899 : IV. t.-czikket úgy tüntették fel, hogy az semmi, csak némely intézkedéseket tart fenn, tehát nem provizórium, az 1899 : XXX. t.-czikket úgy szabadították meg ettől az odiózus provizórium elnevezéstől, hogy azt mondták, hogy rendezzük az ügyeket. Ebből a szempontból ez nagyon fontos kérdés, mert ezt a törvényt nekünk úgy kell interpretálnunk, ahogy ezt Magyarország joga és ennek követelményei szerint bírálnunk szükséges. Az egyik kihegyezett kérdés az volt, hogy a vámszövetség 1903 előtt létesítendő. A kérdés másik része úgy volt exponálva, a t. miniszterelnök úr így értelmezte — mi azt állítjuk, hogy így — a törvény azon rendelkezését, hogy 1901-ben a tárgyalások kezdődnek oly czélból stb. — nem akarom a törvényt szó szerint idézni — hogy 1903-ig a vámszövetség létesül. Ha 1903-ig nem létesül, magának a t. miniszterelnök úrnak álláspontja szerint az volt a tézis, hogy 1903 és 1907 közti időben a szabad forgalom minden vonalon biztosítva marad (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és ez a két ország fel fogja használni az időt, hogy mindazon előkészületeket megtegye. Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy! Barta Ödön: ... melyek az önálló vámterület, a vámsorompók és minden ezzel kapcsolatos gazdasági intézmény felállításához szükségesek. (Igaz! Úgy van a szélső baloldalon.) Mi értelme volna a t. miniszterelnök úr ezen kifejezésének: »mikor a vámszövetséget fogja tárgyalni Ausztriával 1903 előtt«. Széll Kálmán miniszterelnök: Előtt vagy után ! (Felkiáltások a szélső baloldalon : Ezt nem mondta!) Hiszen akkor nem kellett róla beszélni, mert akkor nem beszéltek önök erről. Barta Ödön: Kérem, mi beszéltünk erről. Majd rámutatok erre, t. miniszterelnök úr! Ez, amit eddig idéztem, csak introdukciója volt a vitának 1899. június 22-én, én szándékozom a miniszterelnök urat elvezetni egészen június 26-ig. Hát én csak beszéltem róla! Én azt mondtam. Abban a tézisben, amelyet a miniszterelnök úr az ő egészen korrekt közjogi tudásával precííze odaállított, azt mondván, hogy 1093 előtt, mikor a vámszövetséget fogjuk tárgyalni Ausztriával . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Ha tárgyaljuk! Balta Ödön: ...ebben a terminus, úgy, amint mi interpretáljuk, úgy, amint mi a törvényben látjuk, világosan meg van erősítve. Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy van! Hogy lenne abban terminus? Balta Ödön: Most azt mondja a t. miniszterelnök úr, hogy a szerződések felmondandók időközben, ha egyik fél kívánja. Széll Kálmán miniszterelnök: A másiktól is függ! Barta Ödön: Majd beszélünk arról is, majd megbeszéljük az egész dolgot, ha a t. Ház türelme és az én erőm nem fog elhagyni. (Halljuk! Halljuk !) Tehát felmondandók, ha az egyik fél kivánja. Itt közbevetőleg megemlíthetem azt, hogy a fél kivánja-e, ki határozza meg? A t. miniszterelnök úr-e? Én azt hiszem, hogy az országnak kell meghatároznia. (Úgy van a szélsőbaloldalon.) De hogy határozhatja meg az ország, ha itt ülünk, várunk és abszolúte semmi tájékozódást nem kapunk ? Hogy határozhatja meg az ország, hogy az ország jogát, amely fenn van tartva, nem a kormány, hanem az ország számára, mikor és milyen mértékben kell gyakorolni, ha a t. kormány minket nem tájékoztat ? (Úgy van a szélsőbaloldalon.) És ha ezt a kérdést megemlítettem, méltóztassék megengedni, hogy hivatkozzam a t. miniszterelnök úrnak félhivatalosára, a »Magyar Nemzet«-re, — az elég hivatalos — amely elég korán, az országgyűlés megnyitásának küszöbén, szeptember 28-iki számában borzasztóan leckéztetőleg rámutatott a fészkelődésekre stb., hogy micsoda nyugtalanság van a különböző gazdasági tényezők között. Azt mondja: »Ha a parlament összeül, látni, tudni fogja a nemzet a gazdasági egyezkedés eredményeit. A hamis hírek gyártói, a harangok félreverői, a káros izgalmak terjesztői úgy is szégyenkezni fognak e napon«. Éppen az ellenkező történt, amit a félhivatalos állított. Majd igy folytatja: Nem lehet behozni a vámszövetségi javaslatot, amig nincsen vámszövetség, amelynek megkötésére 1903 a prekluziv terminus. (Úgy van! ügy van a szélső baloldalon.) És akkor nem lehet vámtarifát sem csinálni. (Úgy van! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Ebben talán egyetértünk. És ha ez így van, akkor mit jelent az, amit a t. miniszterelnök úr mondott, hogy a vámtarifa kész ? Hát mi az a kész vámtarifa, ha nincsen hozzá vámszövetség ? Hiszen talán nem létező vámszövetség számára csak nem készíttet a t. miniszter úr abban a tudatban közös autonóm vámtarifát, hogy ezt Magyarország területén életbe fogja léptetni? Széll Kálmán miniszterelnök: A törvény megengedi ! Barta Ödön: A törvény megengedi ? Széll Kálmán miniszterelnök: Megmagyaráztam privátim is! Barta Ödön: És ha privátim még egyszer megmagyarázza a t. miniszterelnök úr, én nem a t. miniszterelnök úr magyarázó képessége fogyatékosságának tulajdonítom, ha nem értem meg soha, mert én csak a magyar törvény szempontjából és nem a magas politika szempontjából olvasom a törvényt. (Élénk tetszés a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Igen, a magyar törvény! Barta Ödön: Azt pedig a t. miniszterelnök úr nem tagadhatja, hogy amikor nekem magyarázza ezt, akkor mindig arra gondol, hogy ha ezt a tételt, ezt a magyarázatot megértik az ellenzéken, akkor Bécsben is lehet. . . Széll Kálmán miniszterelnök: Nem gondolok semmire, csak a törvény betűjére! (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Barta Ödön: Ebben egyetértünk és ha nem értünk egyet, a t. miniszterelnök úr megerősítése lévén a törekvésem célja, meg fogom erősíteni a t. miniszterelnök urat és meg fogom nyugtatni arról, hogy Bécsben is így interpretálják. Széll Kálmán miniszterelnök: Sohse nyugtasson, nincs rá szükségem! (Zaj. (Elnök csenget. Derültség a szélsőbaloldalon.) Pap Zoltán: Tudjam jól, hogy mi történik Bécsben! Komjáthy Béla: Csak hadd nyugtassa meg! Barta Ödön: T. miniszterelnök úr! Bécs közvéleményének egyik legerősebb irányítója csak most nem régen, június 24-én, amikor a szerződések felmondási jogának biztosításáról volt szó, a tarifát így értelmezte; ezt mondta, amit én most mondtam (olvassa): »Ein gemeinsamer Handelsvertrag, Zolltarif voraus«. Nagy Ferencz: Hisz meg van! Barta Ödön: Mi van meg ? Nagy Ferencz: A vámszövetség! Barta Ödön: Igen! Már most álljunk meg. Akkor t. képviselőtársam olyas valaminek van a birtokában, amiről mi nem tudunk. (Elénk derültség a szélsőbaloldalon.) Bocsásson meg nekem. képviselőtársam, ha van vámszövetség, amint mondja. Hisz engem majdnem lebunkóztató, amikor azt állítottam, hogy ezekkel a provizórius törvényekkel vámszövetséget létesítenek! Az igen. elnök úr a tanú micsoda erős támadásokat intéztek ellenem a volt nemzeti párt részéről, hogy hogy merem állítani, hogy vámszövetség van, amikor az önálló berendezkedés és a recziproczitás kikötésével intéztük el a dolgainkat!Úgy van ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Escután áttér a kiegyezési kérdések beható tárgyalására s azt fejtegeti, hogy a kiegyezés egyes kérdései között junkum áll fenn. Szóló szünetet kér. Elnök a szünetet megadja. Szünet után (az elnöki széket Daniel Gábor foglalja el) : Barta Ödön folytatja a kiegyezési kérdések tárgyalását. Ha igaz az, hogy a magyar állam érdekei a kiegyezés keretében megvéhetnek, akkor nincs semmi akadálya annak sem, hogy pénzügyi érdekeink is meg legyenek óva. Utal arra, hogy a 67-ben önkéntesen átvett államadósságért 6 százalék kamatot fizetünk, holott a kamatláb leszállt. Most ütött a 12 órája annak, hogy a tőkét is visszafizessük. Különben késő lesz. Felhívja a miniszterelnököt, szerezze vissza e téren a nemzet önállóságát. De a túloldalon máris nagyon hadakoznak ellenünk, azon a címen, mert osztrák minta szerint 16 százalék jövedelmi adót fizetünk. Most azt követelik, hogy ezt is mi fizessük meg. Nem akarja ezt az eljárást a maga nevén nevezni. (Zaj a szélsőbalon.) Kakik Béla: Gazság! Barta Ödön: 68-ban becsempészték az effektiv szót s ezt akarják most ellenünk fordítani. Ha volt valaha jogosultsága a nemzeti kölcsönnek, úgy az az, hogy Ausztriának adósságainkat megfizessük. A következő határozati javaslatot nyújtja be: »A felhatalmazást kérő kormány nem vitte közelebb az országot — közel négy évi kormányzása alatt, — sem állami önállóságának, sem közgazdasági érdekeinek megvalósításához. A magyar nemzet joggal elvárhatta a kormánytól, hogy a magyar alkotmány szellemének, világos rendelkezéseinek, a Szent István koronája fényének és közjogi jelentőségének megfelelően megteremtse a magyar királyi udvartartást.