Magyar Nemzet, 1903. január (22. évfolyam, 1-28. szám)

1903-01-01 / 1. szám

1903. január 1. MAGYAR NEMZET. mányos valóságokkal, kivált pedig a »létért való küzdelem« nagy igazságával az erkölcsi világban milyen aljas visszaélések történtek. Életében ő maga is tiltakozott azok ellen. De kétségtelen, hogy a fajok er­edetéről s még inkább a hiva­tásról irt nagy munkái rázták meg a társadalmi rendnek régi, hogy úgy mondjam: feudális alapjait. S a forradalmi gondolkozás általánossá lett akkor, a­mikor az angol filozófok, élükön a nagy Spencer, az új természettudományos igaz­ságokat, kivált pedig a fejlődés óriási dogmáját az ember fizikai és lelki világára ellentmondást nem tűrő módon alkalmazták, az a mohó s a fizikai és társadalmi élet minden részletére kiterjedő munka, a­melyet azóta a tudományos élet elvégzett, lassan áthatotta az egész művelt­séget. A szocziológia felfedező tudományágában már világhódító útjára is elindult a természet­­tudományos gondolkozás. Nem kell azt hinni egyáltalán, hogy a filo­zófia holt tudomány. A tudósok polczán levő vaskos kötetek valósággal élnek. Tartalmukat, mint a bankok óriási jegykötegeit, pótolja a gondolatforgalom. A tudóstól az eszméket, gon­dolatokat, megállapított igazságokat és dogmákat átveszi az irodalom. Az essaye felváltja kisebb alkatrészekre; az elmélkedések, tárczák, cseve­gések, majd a regények, elbeszélések, drámák, sőt még a legkisebb költemények is tovább ap­rózzák s viszik a szalonokba, az ebédlő-asztal mellé, a társaskörökbe és ki az utczára. A tudományos igazságok csodálatos utakon szár­maznak le a tömegekbe s mint a levegő, beha­tolnak mindenhová. Mint egy franczia író szel­lemesen megjegyzi, a XVIII. század nagy for­radalmi szellemét még azok a kis epigrammos papirszeletek is segítettek terjeszteni, a melyek a czukorkákra voltak csavargatva s a melyeket azután a finom arisztokratikus kezek kidobtak az ablakon. Odakünn a köznép kapkodta fel és tovább olvasta. Ma már a müvelt emberiség imigyen át van hatva a természettudományos gondolkozás erejétől s nemcsak munkájában és mindennapi életküzdelmében, de belső életében is mohón keresi az összhangot az új törvényekkel. Az egészségesebb élet után való epedő vágy a lelki életre is értendő. Valósággal megvan az erkölcsi gondolkozásban is a jobb, egészsége­sebb, a természetesnek megfelelőbb élet után való legyőzhetetlen törekvés. És nem lehet egyébiránt itt kiterjeszkedni azokra a tévedésekre, a­melyeket az új kor­eszmék uralomra vergődése magával hoz. Két­ségtelen, hogy minden új alkotó eszme szörnyű­ségekkel jár, a­mikor a tömegek életében elhelyezkedik. A természettudományos igazsá­goknak is megvannak a maguk jakobinusai, Robespierre-je és Marat-jai. A túlzások, a bűnök és rombolások a tudományos forradal­maknál is előfordulnak. Nagyon jól tudom, hogy a struggle for life gondolata sok csalás­nak, sikkasztásnak, durva hitetlenségnek és aljas erkölcstelenségnek volt az okozója. C'est la guerre. De ezek a múló tünemények, éppen úgy, mint az ember születésével járó vergődések, a végső számadásnál kidobatnak a mérlegből, mivel ezek nélkül nincs fejlődés és haladás ezen a földtekén Ádám és Éva ismeretes esete óta.­­ Itt minket az érdekel, hogy az uj termé­­­­szettudom­ányos igazságok a nő jogát is közel­ről érdekelték s ezzel együtt a házasság régi erkölcsi és társadalmi alapjait rázták meg. Ezt a szót pedig nem rossz értelemben használom. Mert nem szükséges az, hogy valamely új kor­eszme a régiek összezúzásával, a forradalom útján győzedelmeskedjék. Sőt a természetes fejlődés szabálya éppen Spencer szerint az evolúczió, a kibontakozás, a régi, kezdetlegesebb formákból való kiválás. És szintazonképpen a nő termé­szetes jogainak elismerése, valamint a házassági jognak átalakítása semmiképpen sem jelenti az erkölcsi fogalmak elpusztítását avagy szentségek összetiprását, hanem jelenti a régi társadalmi és jogi igazságok alkalmazását az újonnan föl­ismert s többé el nem sikkasztható igazságokhoz. A­­mi a nőt illeti, reá nézve a természettudo­mányos világfölfogás elterjedése föltétlenül a szabadabb férjválasztáshoz vezet. Darwin adatai az állatvilágból kiderítették, hogy a­mennyire az állatok élete megfigyelhető, a női lénynek ez a joga ősjog, ott megvan. És ennek az igazi oka is fel van derítve. A faj kiválásának, a nemzedékek tökéletesedésének nagy természeti ereje mozgatja ezt a jogot. A szerelem az a nagy világfejlesztő tényező, mely a maga erejé­vel minden korlátokon áttörni törekszik. Dar­win világosan megjegyzi, hogy a szerelem a fajok jobbulásának egyik nevezetes mozgató ereje s hogy az utódok testi és lelki épsége (nem számítván ide a beteg egyéneket) leg­nagyobbrészt attól függ. Igaz, hogy ez csak egy odavetett igazság, a­melyet száz- és ezerféle ellenvetés korlátozhat,­ ­ fogja érni azt a színvonalat, a­hol már a nagy politikai eszmények gyorsabb meg­valósítására fokozott erővel törhetünk. A gazdasági erő fejlődése kevésbé volt megnyugtató. Az európai gazdasági tengés­­lengés hatását a mi országunk is megérezte. Az ipar, kereskedés keveset haladt és nagy nehézséggel küzdött; a vállalkozás pedig, noha nagy a tőkebőség, visszahúzódott. A bizalmatlanság azonban világtünemény volt és nem a mi spec­iális hibánk. Vigaszta­lásunkra szolgálhat, hogy a hosszas pan­gást nagy ipari és kereskedelmi vállalataink kitűnően kiáltották, a mi alkotásaink egész­séges voltát tanúsítja. Igazi megpróbálta­tásaink azonban, úgy látszik, csak most következnek el az új német vámpolitika érvényre emelkedésével és azokkal a vajú­dásokkal, a­melyeket a monarchia gazda­sági viszonyaiban az osztrák politikai vi­szonyok ziláltsága idézett elő. Szerencsére, most már erős gazdasági öntudattal néz­hetünk ezzel is szembe. Mindezen hátrányokkal szemben nem­zetünk alapfoglalkozása, a földmivelés,ked­vezőbb állapotot mutat. Ezt azonban ke­vésbé a magunk bölcseségének, mint in­kább a természeti erők kedvezésének kö­szönhettük. Az elmúlt évben gabonanemű­­ekben kitűnő termésünk volt és a gabona­árak is tűrhetőek maradtak. A mellett a ma­gyar gazda­társadalom szervezkedése is ör­vendetesen haladt. A verseczi és pozsonyi kiállítások gazdasági összhang képét mu­tatták. Az egyes foglalkozási ágakban ural­kodó harczias hangulatok nem bírtak erőre kapni, mivel magában a kormányban tiszta és öntudatos vezető szellem uralkodik, míg az agrárizmus és merkantilizmus elneve­zése mögött egymásra agyazkodó minden­féle érdekeket erős kézzel tartja féken, sőt helyes összhangba is kényszeríti. Mindent összevéve tehát, az ország gazdasági álla­pota az 1902. évben jobb volt, mint a mi­nőnek a panaszok elhíresztelték. A gazda­sági fejlődés ugyan nem volt olyan nagy, mint a nagy »hausse« verőfényes napjai­ban; azonban az akkori túlzásokat krízis nélkül ki tudtuk heverni s nagyban és­­ egészben a közvagyonosság nem ha­nyatlott. Az ország politikai esztendejéről ve­gyes benyomásaink vannak. Jó és rossz dolgok vegyültek egymással a lefolyt esztendőben. A legrosszabb mindenek kö­zött talán az volt, hogy a képviselőház munkaképessége megint a fagypontig kez­dett leszállani. Magában a guvernamen­­tális politikában erre ok ugyancsak nem volt. Széll Kálmán miniszterelnök az el­múlt esztendő márczius havában lépett be terhes hivatalviselésének negyedik esztende­jébe. Kormányzatának és kabinetjének szelleme mindenben hű maradt ahhoz a nagy programmhoz, a­melyet hivatalba­­lépésekor adott. Erős nemzeti szellem ha­totta át, a­melynek sikereit fölösleges belső összeütközések fölidézésével nem koc­káztatta. A nemzetiségi törekvéseken erélyesen, de tapintatosan rajta tartotta a kezét. A közigazgatás rendezését két jelen­tékeny törvénynyel előbbre vitte. Az ország nagy közérdekeit a partikula­­rizmusok fölött előre segítette. A köz­­gazdasági élet vezetésében és a he­lyes arányok fentartásában rendkívüli tevékenységet fejtett ki. A pénzügyek terén a kormány a kedvezőtlen viszonyok közt is 1100 millió korona államadósságot tu­dott könnyebbre s hozzá még arany­értékre konvertálni, a­mi csaknem egyet jelent az aranyvaluta végleges behozata­lával. Széll Kálmán és kabinetje kor­mányzását azonfelül feddhetlen tisztaságú parlamenti fölfogás jellemezte. Deák Fe­­rencz kora óta nem uralkodott a kor­mány vezetésében a parlament iránt ak­kora méltányosság, mint Széll Kálmán idejében. Az ellenségeskedés eltűnt s az államhatalmat semmiféle klikkszerű ala­kulás nem veszi körül. Minden a parla­­mantáris szabadságok tiszteletben tartásával történik. Széli mintaszerű parlamenti férfiú volt ebben az esztendőben is, a­kinek nagy kiválóságait a külföldi lapok is magasztalták. — Ő felsége a király már­­cziusban a Szent István-rend nagykeresztje útján »teljes odaadással teljesített külön­­­sen kiváló és sikeres szolgálatai« elisme­résével jutalmazta, — a parlamenti és poli­tikai körök pedig áprilisban nagy lako­mával ünnepelték meg. Szintúgy miniszter­­társai is szakadatlan munkával és szeren­csés alkotásokkal működtek közre. A kon­verzió nagy művén kívül az általános polgári perrendtartás is elkészült a parla­menti tárgyalásra. A közoktatás terén be­cses szervezések létesültek. A belügyek terén nevezetes újítások, A földmivelés terén nagyszabású tervek megvalósítása folyt. Az ipar és kereskedés terén hasz­nos akc­iók. És így tovább. Kormányzati szempontból a lefolyt esztendő nemcsak tervekben, hanem sikerekben is gaz­dag volt. Sajnos azonban, a törvényhozás terü­letén régi betegségünk, a stagnálás megint beállott. A munkaidő legnagyobb részét megint óriási budgetvita és indemnitási vita emésztette föl. Az előbbi február 4-től egészen május 17-ig tartott s így a kor­mány csak június 1-re kapta meg az új költségvetést. Az indemnitási vita pedig az őszi három hónapot szinte egészen föl­emésztette. A lefolyt esztendőt tehát a budget-tárgyalások meglehetősen elposvá­­nyosították s csak éppen a megmaradt körök voltak alkotó törvényhozási mun­kára fordíthatók. Ez volt az oka, hogy a kormány által előkészített javaslatok leg­nagyobb része lemaradt a tárgyalásról. Még ennél is sötétebb szint ad parlamen­táris helyzetünknek az, hogy a katonai újoncz-emelés, a czivillista és a kiegyezés ügyeiben a szélső ellenzék csaknem in­­tranzigens álláspontba vette be magát s ezzel fölébredt az a nagy aggó­­lom is, hogy a hasznos törvényhozási munka meg­akadásán kívül parlamentáris krízisekbe is juthatunk. Vagyis az ausztriai parlamen­táris betegséget mi is megkapjuk. Óva­kodjunk tőle! Egyébiránt Széll Kálmán bukását az elmúlt esztendőben is ezerszer megjósol­ták. A magyar közélet terén mindig van­nak olyanok, a­kik egyébbel sem foglal­­­­koznak. A közviszonyok javulása, a parti­

Next