Magyar Nemzet, 1903. január (22. évfolyam, 1-28. szám)
1903-01-01 / 1. szám
1903. január 1. MAGYAR NEMZET. mányos valóságokkal, kivált pedig a »létért való küzdelem« nagy igazságával az erkölcsi világban milyen aljas visszaélések történtek. Életében ő maga is tiltakozott azok ellen. De kétségtelen, hogy a fajok eredetéről s még inkább a hivatásról irt nagy munkái rázták meg a társadalmi rendnek régi, hogy úgy mondjam: feudális alapjait. S a forradalmi gondolkozás általánossá lett akkor, amikor az angol filozófok, élükön a nagy Spencer, az új természettudományos igazságokat, kivált pedig a fejlődés óriási dogmáját az ember fizikai és lelki világára ellentmondást nem tűrő módon alkalmazták, az a mohó s a fizikai és társadalmi élet minden részletére kiterjedő munka, amelyet azóta a tudományos élet elvégzett, lassan áthatotta az egész műveltséget. A szocziológia felfedező tudományágában már világhódító útjára is elindult a természettudományos gondolkozás. Nem kell azt hinni egyáltalán, hogy a filozófia holt tudomány. A tudósok polczán levő vaskos kötetek valósággal élnek. Tartalmukat, mint a bankok óriási jegykötegeit, pótolja a gondolatforgalom. A tudóstól az eszméket, gondolatokat, megállapított igazságokat és dogmákat átveszi az irodalom. Az essaye felváltja kisebb alkatrészekre; az elmélkedések, tárczák, csevegések, majd a regények, elbeszélések, drámák, sőt még a legkisebb költemények is tovább aprózzák s viszik a szalonokba, az ebédlő-asztal mellé, a társaskörökbe és ki az utczára. A tudományos igazságok csodálatos utakon származnak le a tömegekbe s mint a levegő, behatolnak mindenhová. Mint egy franczia író szellemesen megjegyzi, a XVIII. század nagy forradalmi szellemét még azok a kis epigrammos papirszeletek is segítettek terjeszteni, a melyek a czukorkákra voltak csavargatva s a melyeket azután a finom arisztokratikus kezek kidobtak az ablakon. Odakünn a köznép kapkodta fel és tovább olvasta. Ma már a müvelt emberiség imigyen át van hatva a természettudományos gondolkozás erejétől s nemcsak munkájában és mindennapi életküzdelmében, de belső életében is mohón keresi az összhangot az új törvényekkel. Az egészségesebb élet után való epedő vágy a lelki életre is értendő. Valósággal megvan az erkölcsi gondolkozásban is a jobb, egészségesebb, a természetesnek megfelelőbb élet után való legyőzhetetlen törekvés. És nem lehet egyébiránt itt kiterjeszkedni azokra a tévedésekre, amelyeket az új koreszmék uralomra vergődése magával hoz. Kétségtelen, hogy minden új alkotó eszme szörnyűségekkel jár, amikor a tömegek életében elhelyezkedik. A természettudományos igazságoknak is megvannak a maguk jakobinusai, Robespierre-je és Marat-jai. A túlzások, a bűnök és rombolások a tudományos forradalmaknál is előfordulnak. Nagyon jól tudom, hogy a struggle for life gondolata sok csalásnak, sikkasztásnak, durva hitetlenségnek és aljas erkölcstelenségnek volt az okozója. C'est la guerre. De ezek a múló tünemények, éppen úgy, mint az ember születésével járó vergődések, a végső számadásnál kidobatnak a mérlegből, mivel ezek nélkül nincs fejlődés és haladás ezen a földtekén Ádám és Éva ismeretes esete óta. Itt minket az érdekel, hogy az uj természettudományos igazságok a nő jogát is közelről érdekelték s ezzel együtt a házasság régi erkölcsi és társadalmi alapjait rázták meg. Ezt a szót pedig nem rossz értelemben használom. Mert nem szükséges az, hogy valamely új koreszme a régiek összezúzásával, a forradalom útján győzedelmeskedjék. Sőt a természetes fejlődés szabálya éppen Spencer szerint az evolúczió, a kibontakozás, a régi, kezdetlegesebb formákból való kiválás. És szintazonképpen a nő természetes jogainak elismerése, valamint a házassági jognak átalakítása semmiképpen sem jelenti az erkölcsi fogalmak elpusztítását avagy szentségek összetiprását, hanem jelenti a régi társadalmi és jogi igazságok alkalmazását az újonnan fölismert s többé el nem sikkasztható igazságokhoz. Ami a nőt illeti, reá nézve a természettudományos világfölfogás elterjedése föltétlenül a szabadabb férjválasztáshoz vezet. Darwin adatai az állatvilágból kiderítették, hogy amennyire az állatok élete megfigyelhető, a női lénynek ez a joga ősjog, ott megvan. És ennek az igazi oka is fel van derítve. A faj kiválásának, a nemzedékek tökéletesedésének nagy természeti ereje mozgatja ezt a jogot. A szerelem az a nagy világfejlesztő tényező, mely a maga erejével minden korlátokon áttörni törekszik. Darwin világosan megjegyzi, hogy a szerelem a fajok jobbulásának egyik nevezetes mozgató ereje s hogy az utódok testi és lelki épsége (nem számítván ide a beteg egyéneket) legnagyobbrészt attól függ. Igaz, hogy ez csak egy odavetett igazság, amelyet száz- és ezerféle ellenvetés korlátozhat, fogja érni azt a színvonalat, ahol már a nagy politikai eszmények gyorsabb megvalósítására fokozott erővel törhetünk. A gazdasági erő fejlődése kevésbé volt megnyugtató. Az európai gazdasági tengéslengés hatását a mi országunk is megérezte. Az ipar, kereskedés keveset haladt és nagy nehézséggel küzdött; a vállalkozás pedig, noha nagy a tőkebőség, visszahúzódott. A bizalmatlanság azonban világtünemény volt és nem a mi speciális hibánk. Vigasztalásunkra szolgálhat, hogy a hosszas pangást nagy ipari és kereskedelmi vállalataink kitűnően kiáltották, a mi alkotásaink egészséges voltát tanúsítja. Igazi megpróbáltatásaink azonban, úgy látszik, csak most következnek el az új német vámpolitika érvényre emelkedésével és azokkal a vajúdásokkal, amelyeket a monarchia gazdasági viszonyaiban az osztrák politikai viszonyok ziláltsága idézett elő. Szerencsére, most már erős gazdasági öntudattal nézhetünk ezzel is szembe. Mindezen hátrányokkal szemben nemzetünk alapfoglalkozása, a földmivelés,kedvezőbb állapotot mutat. Ezt azonban kevésbé a magunk bölcseségének, mint inkább a természeti erők kedvezésének köszönhettük. Az elmúlt évben gabonaneműekben kitűnő termésünk volt és a gabonaárak is tűrhetőek maradtak. A mellett a magyar gazdatársadalom szervezkedése is örvendetesen haladt. A verseczi és pozsonyi kiállítások gazdasági összhang képét mutatták. Az egyes foglalkozási ágakban uralkodó harczias hangulatok nem bírtak erőre kapni, mivel magában a kormányban tiszta és öntudatos vezető szellem uralkodik, míg az agrárizmus és merkantilizmus elnevezése mögött egymásra agyazkodó mindenféle érdekeket erős kézzel tartja féken, sőt helyes összhangba is kényszeríti. Mindent összevéve tehát, az ország gazdasági állapota az 1902. évben jobb volt, mint a minőnek a panaszok elhíresztelték. A gazdasági fejlődés ugyan nem volt olyan nagy, mint a nagy »hausse« verőfényes napjaiban; azonban az akkori túlzásokat krízis nélkül ki tudtuk heverni s nagyban és egészben a közvagyonosság nem hanyatlott. Az ország politikai esztendejéről vegyes benyomásaink vannak. Jó és rossz dolgok vegyültek egymással a lefolyt esztendőben. A legrosszabb mindenek között talán az volt, hogy a képviselőház munkaképessége megint a fagypontig kezdett leszállani. Magában a guvernamentális politikában erre ok ugyancsak nem volt. Széll Kálmán miniszterelnök az elmúlt esztendő márczius havában lépett be terhes hivatalviselésének negyedik esztendejébe. Kormányzatának és kabinetjének szelleme mindenben hű maradt ahhoz a nagy programmhoz, amelyet hivatalbalépésekor adott. Erős nemzeti szellem hatotta át, amelynek sikereit fölösleges belső összeütközések fölidézésével nem kockáztatta. A nemzetiségi törekvéseken erélyesen, de tapintatosan rajta tartotta a kezét. A közigazgatás rendezését két jelentékeny törvénynyel előbbre vitte. Az ország nagy közérdekeit a partikularizmusok fölött előre segítette. A közgazdasági élet vezetésében és a helyes arányok fentartásában rendkívüli tevékenységet fejtett ki. A pénzügyek terén a kormány a kedvezőtlen viszonyok közt is 1100 millió korona államadósságot tudott könnyebbre s hozzá még aranyértékre konvertálni, ami csaknem egyet jelent az aranyvaluta végleges behozatalával. Széll Kálmán és kabinetje kormányzását azonfelül feddhetlen tisztaságú parlamenti fölfogás jellemezte. Deák Ferencz kora óta nem uralkodott a kormány vezetésében a parlament iránt akkora méltányosság, mint Széll Kálmán idejében. Az ellenségeskedés eltűnt s az államhatalmat semmiféle klikkszerű alakulás nem veszi körül. Minden a parlamantáris szabadságok tiszteletben tartásával történik. Széli mintaszerű parlamenti férfiú volt ebben az esztendőben is, akinek nagy kiválóságait a külföldi lapok is magasztalták. — Ő felsége a király márcziusban a Szent István-rend nagykeresztje útján »teljes odaadással teljesített különsen kiváló és sikeres szolgálatai« elismerésével jutalmazta, — a parlamenti és politikai körök pedig áprilisban nagy lakomával ünnepelték meg. Szintúgy minisztertársai is szakadatlan munkával és szerencsés alkotásokkal működtek közre. A konverzió nagy művén kívül az általános polgári perrendtartás is elkészült a parlamenti tárgyalásra. A közoktatás terén becses szervezések létesültek. A belügyek terén nevezetes újítások, A földmivelés terén nagyszabású tervek megvalósítása folyt. Az ipar és kereskedés terén hasznos akciók. És így tovább. Kormányzati szempontból a lefolyt esztendő nemcsak tervekben, hanem sikerekben is gazdag volt. Sajnos azonban, a törvényhozás területén régi betegségünk, a stagnálás megint beállott. A munkaidő legnagyobb részét megint óriási budgetvita és indemnitási vita emésztette föl. Az előbbi február 4-től egészen május 17-ig tartott s így a kormány csak június 1-re kapta meg az új költségvetést. Az indemnitási vita pedig az őszi három hónapot szinte egészen fölemésztette. A lefolyt esztendőt tehát a budget-tárgyalások meglehetősen elposványosították s csak éppen a megmaradt körök voltak alkotó törvényhozási munkára fordíthatók. Ez volt az oka, hogy a kormány által előkészített javaslatok legnagyobb része lemaradt a tárgyalásról. Még ennél is sötétebb szint ad parlamentáris helyzetünknek az, hogy a katonai újoncz-emelés, a czivillista és a kiegyezés ügyeiben a szélső ellenzék csaknem intranzigens álláspontba vette be magát s ezzel fölébredt az a nagy aggólom is, hogy a hasznos törvényhozási munka megakadásán kívül parlamentáris krízisekbe is juthatunk. Vagyis az ausztriai parlamentáris betegséget mi is megkapjuk. Óvakodjunk tőle! Egyébiránt Széll Kálmán bukását az elmúlt esztendőben is ezerszer megjósolták. A magyar közélet terén mindig vannak olyanok, akik egyébbel sem foglalkoznak. A közviszonyok javulása, a parti