Magyar Nemzet, 1903. február (22. évfolyam, 29-52. szám)
1903-02-01 / 29. szám
4 MAGYAR NEMZET. 1903. február . — De hiszen ezzel a szemponttal senki sem indokolta a követeléseket! — véleményezték jobbfelől. — A kellemetlen reflexiót a szónok nem méltatta válaszra. — Szeretik hangoztatni azt az igazságot, hogy Ausztria történeti szükség, amelynek fennállása általános exigencia. És íme, mikor hadügyi követelés megszavazásáról van szó, úgy tüntetik fel a dolgot, mintha Ausztria éhes farkasoktól volna körülvéve, amelyek rontására és pusztulására áhítoznak. Ám ha van veszedelem, álljanak elő vele nyíltan, mert mi zsákban macskát nem veszünk. A javaslatokat nem szavazom meg azért sem, mert pénzügyi válságba sodor bennünket. Königgrätzet ki tudtuk heverni, egy pénzügyi Königgrätzet sohase hevernénk ki. Az ellenzék zajos tetszéssel honorálta a beszédet, amely után rövid szünet következett. A függetlenségi párt részéről Illyés Bálint és Kelemen Béla beszéltek, mindketten határozati javaslattal biztosítván maguknak az újabb szólásjogot. Az ülés végén Benedek János interpellálta meg a kultuszminisztert az iránt, vájjon mi igaz azokból a hajmeresztő hírekből, melyek szerint az orvostani intézetben a hullákat brutalizálják. Wlassies miniszter haladéktalanul válaszolt a kérdésre és kijelentette, hogy a vizsgálatot, ha az indokoltnak fog látszani, megindítják. A választ egyhangúlag vették tudomásul. A képviselőhöz ülése január 31-én. — Kezdete délelőtt 10 órakor. — Elnök: Gróf Apponyi Albert. Jegyzék: Szőts Pál, Teleki Sándor gróf, Endrey Gyula. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán miniszterelnök, Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter, Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter. Napirenden van az újonczlétszám megállapításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Illyés Bálint azt mondja, hogy Ausztria érdekében áldozatot hiába hozunk, mert az szét fog bomlani. Vagy talán mi is el akarjuk égetni magunkat Ausztria máglyáján ? Figyelmezteti a jobboldalt, hogy az 1867 : XII. t.-cz.csak alap, melyre alkotmányunkat kiépíteni kötelességünk. Foglalkozik azután a czimers a zászlókérdéssel s azt mondja a honvédelmi miniszternek, hogy ne tanulmányozza ezt a kérdést, mert neki semmiféle idegen jelvény nem kell. Fejérváry Géza báró: Akkor ne követeljenek reformot! Illyés Bálint határozati javaslatot nyújt be a nemzeti színekneknek a hadsereg intézményeiben való érvényesülése czéljából. (Helyeslés balfelől.) Beösky Ákos: A törvényjavaslatok merényletet képeznek a nemzet ellen. Az ellenzéknek kötelessége még obstrukcióval is azok törvényerőre emelkedését megakadályozni. (Zajos helyeslés az ellenzéken.) Bukjon meg a politikai szentháromság; az atya a honvédelmi miniszter, a fiú a miniszterelnök s végül a pénzügyminiszter a szentlélek. (Derültség.) A hadügyi kormányzatnak kötelessége volna igazolni a létszámemelés szükségességét. Ha ezt nem képes megtenni, akkor a javaslat visszautasítandó. Szóló már 1886-ban a népfelkelő törvény tárgyalásánál kimutatta, hogy a törvény oly jogot biztosít a hadügyminiszternek, hogy a létszámot akarata szerint emelheti, így is van. A delegációban sohasem lehet konstatálni, hogy mennyi újonctot kér a hadügyi kormány. Nagy baj áss, hogy a J Kossuth-párt távol maradása miatt az ellenzék nincs kellő számban képviselve a közösügyes bizottságban. (Helyeslés balfelöl.) Potsgay Miklós: Hisz voltak már ott. Lakovszky István: Kevesen voltunk. Barna Ödön: Magunk dolgát majd csak elintézzük. Zichy Aladár gróf: Ez az ország dolga! Beöthy Ákos: A múlt században Ausztria a állását tüntette el. Metternich, Schwarzenberg uralkodásának következménye Selferino és Königgrätz volt s kisült, hogy a monarchia nagyhatalmi állása nem egyéb, mint a Habsburgdinasztia házi politikája. 66-ban attól féltek, hogy német és olasz részről üldözni fogják a monarchiát. Ez nem történt, sőt ellenkezőleg, ők szövetséget ajánlottak fel nekünk. E szövetség következménye a leszerelés, nem pedig a hadügyi fejlesztés volna. A hadügyminiszter Oroszországgal fenyegetődzik a delegácziókban s e czélra kéri a póttartalékot. A külügyminiszter pedig az általános békét hirdeti. Bizonyítékul utal a delegáczió egyes eseményeire. nagyhatalmi A krakkói tábort, a przeragsli várakat oly hebehurgyán építették, hogy az botrányos volt. A delegáczió mégis megszavazott minden költséget. (Zaj az ellenzéken.) Áttér a keleti kérdésre s utal egy ismerős diplomata kijelentésére, mely szerint keleti kérdés akkor van, amikor a diplomáczia csak akarja. Az 1856-iki párisi szerződés értelmében nem lett volna szakad 1877-ben Oroszországnak betörni Törökországba s nem lett volna szabad nekünk Boszniát okkupálni. Az konfliktusra vezetett. De sohasem lesz ok arra, hogy Oroszország, s Ausztria-Magyarország között háború keletkezzék. Legnagyobb szerencsétlenség, ha katonák csinálnak politikát. Velenczét s a hires várnégyszöget is azértvesztette el a monarchia s azért vertek meg bennünket. A diplomáczia azt óhajtotta 1866-ban, hogy egyezzünk ki az olaszokkal s adjuk oda Velenczéts a várnégyszöget. De beleszóltak a katonák , a hadsereg becsülete érdekében tiltakoztak e felfogás ellen. Vége az lett, hogy mindent elvesztettünk. (Derültség.)1866-ban azt mondotta a hadügyminiszter, hogy a hadsereg felszerelése teljes. 1887-ben mégis 52 milliót kértek a delegácziótól. Szóló kérdezi, hogy mire kell a pénz. Azt mondotta a hadügyminiszter: Mondja meg a képviselő úr, hogy mit csinál az orosz hadügyminiszter Varsóban, akkor ő is megmondja, mire kell az 52 millió. Szóló erre azt hitte, hogy az oroszok már a határszélen vannak s megszavazta a rendkívüli hitelt. Egyszer hitt a hadügyminiszternek, akkor is jégre ment. (Derültség.) Pozsgay Miklós: Ne higyj a németnek! (Derültség.) Beöthy Ákos: A hadügyminiszter később 22 milliót visszaadott, mire nagy volt, a gaudium. De már egy év múlva 42, következő évben 30 milliót követelt ismét a közelháború ürügye alatt. Ezek mind elpazarolt összegek, melyekre semmi szükség sem volt. Valóságos delirium tremens volt az, amit Bylundt, Bauer és Krieghamnaer csináltak. Főleg az újoncaiét.szám fölemelésében mutatkoztak követelődzőknek. Azzal indokolták, hogy nem maradhatnak el a külföldi nagyhatalmaktól. De kivel akarnak versenyezni ? Német- vagy Francziaországgal, melyek sokkal gazdagabbak nálunk ? A rana rúpia et hős meséjére valló állítás ez. Szóló kizártnak tartja a megtámadást bármely oldalról. Manapság örül mindenki, hogy nem kell idegen területet elfoglalnia. Csak nagy és nemzeti érdekek csinálhatnak ma már háborút, de nem dinasztikus érdekek. Tehát nincs indokolva a létszámfelemelés. A katonai gondviselésnek, szupremácziájának meg kell szűnnie. A képviselőház kötelessége nagyobb, mint a hadügyi vezetőségé. Annál is inkább, mert az osztrák hadsereg szelleménél fogva győzni nem fog soha s költekezésünk hiábavaló dolog. 1860-ban nem a rossz fegyverek miatt vesztettük el a csatát, hanem azért, mert a hadsereg nem lelkesedéssel ment a harczba. Nem fogadja el a törvényjavaslatot. (Nagy éljenzés és taps az ellenzéken. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök az ülést 10 perczre felfüggeszti. Szünet után Kelemen Béla: Közjogi életünk valótlanságokon alapszik, mert azt hiszszük, hogy szuverén állam vagyunk, pedig hát ez nem igaz. A parlament formula, mely halgesti a katonai abszolutizmust. A szélsőbal küzd ez ellen, s ha a miniszter ezt a küzdelmet marokköpésnek nevezi, (Derültség.) akkor ez annak a jele, hogy nincs tisztában a parlamentarizmus követelményeivel. (Helyeslés a szélsőbalon.) Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter: Nagyon rövid ideig van a parlamentben. Keremen Béla: A javaslat a közös hadsereg részére 20, a honvédség részére 24°/0-kal emeli az újonczkontingenst. A jelentés szerint a tüzérség újjászervezését is kérik. Új ágyukat kérnek, mert a régi lövegek rosszak. Ez éppen olyan, mintha valaki azon ürügy alatt, mert rossz a tintája, kicseréli íróasztalát. (Derültség.) Töltsék meg a régi ágyukat jobb töltésekkel. Félárváry Géza báró honvédelmi miniszter: De ha a régi ágyú nem alkalmas intenzív tüzelésre. Förster Ottó: Töltsék meg azokat az előadóadóval! (Derültség.) Kelemen Béla: A haditengerészet fejlesztésére sincs semmi szükségünk. Ehhez gyarmatok is kellenek. A monarchiában pedig csak mi vagyunk a gyarmat. A törvényjavaslatot nem fogadja el. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) A vitát keddre halasztották. Következnek az interpellácziók. Az orvostani intézet ügye. Benedek János: A minap egy esküdtszéki tárgyaláson nagyon kompromittáló dolgok sültek ki az orvostani intézet dolgairól. Beigazolódott, hogy minden emberi érzésükből kivetkőzött szolgák holttesteket inzultáltak, levágott fejekkel footballoznak. Tudja, hogy a miniszter ez ügyben annak idején vizsgálatot indított Ajtay tanár ellen is, és mint a tárgyaláson kitűnt, a fegyelmi vizsgálatot nagyon hiányosan vezették. Az következő interpellácziót terjeszti elő: 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a budapesti esküdtbíróság előtt f. évi január 20-án és következő napjain megtartott nyilvános tárgyaláson a m. kir. budapesti tud. egyetemi törvényszéki orvostani intézetre vonatkozólag olyan esetek nyertek bizonyítékot, melyek arra mutatnak, hogy ezen intézet vezetése nem történik a megkívántató rendben ? 2. Van-e tudomása arról, hogy az ezen intézet szabálytalanságai ügyében már egy ízben folyamatba tett fegyelmi vizsgálat oly területesen vezettetett, hogy a nyilvánosságrautött adatok szerint egyik legfontosabb tanú vallomása jegyzőkönyvbe nem vétetett, sem a jegyzőkönyv vele alá nem íratott? 3. Szándékozik-e a miniszter úr ezen ügyben újabb szigorú vizsgálatot tartani; gondoskodni a visszaélések vagy mulasztások megszüntetéséről; s szándékozik-e eljárásáról a Háznak jelentést tenni ? Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter, T. képviselőház! Meg méltóztatik engedni, hogy erre az interpelláczióra azonnal válaszoljak. (Halljuk! Halljuk!) Ha jól vettem ki a t. interpelláló képviselő úr beszédéből, ő is részben a kérdés személyi részével t. i. a felmerült panaszokkal foglalkozott, részben magával az intézettel is, amennyiben jelezte, hogy az intézetnél a megkívántabb rend nincs meg, amit ő a sajtó-esküdtszéki eljárást illető hírlapi közleményekből merít és bizonyos javító intézkedéseket nélkülözhetetleneknek tart. Én is tehát válaszomat két részre osztom. (Halljuk! Ilodjuk!) Először foglalkozom a dolognak személyi részével, t. i. a felmerült vádakkal és másodszor magával az intézet feladatával és annak reformkérdéseivel. A személyi részre nézve legyen szabad a 1. képviselőházat a következőkről értesítenem: Csorba István ottani intézeti szolga ellen több rendbeli panasz és följelentés érkezett az egyetem rektorához, aki erre a szabályszerű fegyelmi eljárást ellene megindította; ezen fegyelmi eljárás során meghozatott az ítélet, amelyben a szolga elbocsátásra ítéltetett, és pedig igen súlyos vétségek miatt, a hullakezelés körül elkövetett szabálytalan eljárás, hivatalos állásával való több rendbeli visszaélés, előzetes feddések eredménytelen volta miatt, szóval a fegyelmi vétségek egész halmazata fordult elő. Itt mellékesen megjegyzem, mert méltóztatott mondani, hogy fölületesen vezettetett a fegyelmi eljárás és hogy aljárás nélkül maradt egy jegyzőkönyv, ahogy én betekintettem az iratokat és mondhatom, hogy a tanúk mind aláírták vallomásaikat, kivéve Csorba Istvánnét, aki megtagadta az aláírást, ezt a megtagadást azonban Margitay jegyző a jegyzőkönyvre nem írta rá — méltóztatik látni, egészen híven adom elő a tényeket. Csorba István, az elbocsátott szolga Ajtai tanár ellen emelt panaszt és pedig igen súlyos, mondhatom, a büntető törvénykönyvbe ütköző vádakkal lépett fel; pl. az egyik vád az volt, hogy az intézet czéljaira szállított berendezési tárgyakat és anyagokat a saját czéljaira fordítja, a második, hogy a szolgaszemélyzetet az intézeten kívüli álló munkára alkalmazza, hullarészeket kever a trágya közé, a hullaöltöztetési pénz egy részét a maga számára tartja meg. Ezek kétségtelenül igen súlyos vádak, és amidőn Csorba az ellene hozott ítélet ellen felebbezéssel élt a minisztériumhoz és a minisztérium az ítéletet jóváhagyta, az Ajtai tanárra vonatkozólag felhozott vádakra nézve maga a tanár arra hivatott fel, hogy az ellene emelt vádak megtorlása czéljából a szükséges lépéseket tegye meg, mert hisz az exceptio veritatis, a sértő állítás valódiságának bebizonyítása meg lévén engedve, ott magának vagy elégtételt szerez, vagy bebizonyíttatnak ezek a tényállítások és akkor azoknak következései levonandók. Amikor Ajtai tanár erre már felhivatott, ez a felhívás tárgytalanná vált azért, mert Csorba maga tette meg a följelentést a rendőrségnél, tehát bűnvádi útra terelte a kérdést. A rendőrség áttette ezt a följelentést a királyi ügyészséghez, amely a nyomozást teljesítette és kimondta, hogy az Ajtai ellen emelt vádat teljesen alaptalannak találja és a bűnvádi perrendtartás 101. szakasza 3. pontja alapján a nyomozás folytatását beszüntette. Most a »Független Hírmondó», gondolom, kőnyomatos lap, azokat a vádakat, amelyeket föl is olvastam, és amelyek miatt bűnföljelentés létetett, de melyekre nézve a kir. ügyészség a nyomozást megszüntette, közölte, és ekkor a tanár úr