Magyar Nemzet, 1903. február (22. évfolyam, 29-52. szám)

1903-02-22 / 47. szám

10 MAGYAR NEMZET. 1903. február 22- ben Mária Terézia bajor herczegnő is csatlakozik hozzájuk. A pályaudvaron megjelent a király, Frigyes főherczeg feleségével, Károly látván fő­­herczeg, továbbá Jenő és Bajner főherczegek, a cumberlandi herczeg és felesége, a spanyol nagy­követ és a bajor követ. Ő felsége és az uralkodó­ház tagjai nagyon melegen búcsúztak el a király­nétól és leányától. — A szász trónörökösné ügye. A Leipziger Zeitung-nak azzal a jelentésével szemben, hogy a trónörökösnek a felesége ellen indított váló­perében a volt trónörökösné képviselői kife­je­­zetten tiltakoztak az ítélet közzététele ellen, a Dresdener Nachrichten a következőket jelenti : Hiteles informácziók alapján konstatálni kell, hogy sem Zehme dr., sem Bondi Félix nem tett óvást a közzététel ellen. A trónörökös kép­viselőjének, Körner ügyvédnek néhány nappal ezelőtt Kondihoz intézett arra a kérdésére, hogy beleegyezik-e az ítélet közzétételébe, ez azt válaszolta, hogy nem tartja magát jogosult­nak arra, hogy e tekintetben nyilatkozzék, a­míg arra felhatalmazást nem kap. Bondi a kér­dést, további elintézés végett Zehme dr.-hoz juttatta, de eddig ez sem adott választ a kér­désre. Egyes külföldi lapok jelentéseivel szem­ben a svájczi távirati ügynökség felhatalmazást kapott annak közlésére, hogy a trónörökösné itteni képviselője nem ment Drezdába és nem tárgyalt sem a királylyal, sem a trónörökössel. Nüu­nbergből táviratozzák nekünk. A Fränki­scher Kurier azt jelenti, hogy a szász trónörökös­nek Lujza herczegnővel kötött házasságát a Vatikán is fel fogja bontani. A trónörökös új­ból meg akar nősülni, hogy gyermekeinek anyát, népének pedig királynét adjon. Minthogy a há­zasság felbontása házasságtörés miatt történt, a trónörökös nem köteles tartásdíjat fizetni a herczegnőnek, sőt a neki adott ajándékokat, melyek igen nagy értékűek, szintén visszaköve­telheti. A trónörökös azonban egy harmadik személy közvetítésével gondoskodni fog a her­­czegnő tartásáról, mindaddig, a­míg Lujza her­­czegnő teljesíteni fogja az udvar által meg­szabott feltételeket. A toszkánai nagyherczegnő leánya érdekében közbenjárni próbált Ferencz József királynál, de missziója nem járt sikerrel. A herczegnőt lebetegedése után, föltéve, hogy a gyermek törvényességének megállapítása végett nem lesz mgállapítási per, azonnal igazoló ok­mányokkal fogják ellátni. Drezdából jelentik, hogy Frigyes Keresztély herczeg állapota az éjjel kielégítő volt. A be­tegség még egészen rendes lefolyású, noha az állandó láz nagyon gyöngíti a beteget. Étvágya javul. — Rudnay és Pekáry. A fővárosi államrend­­őrség körében rendkívülien kedvező benyomást gyakorolt az a nobilis magatartás, a­melylyel Rudnay Béla főkapitány tegnap részt vett helyettesének, Pekáry József királyi tanácsosnak a jubiláns ün­neplésében. Pékáry József negyedszázados közszol­gálata alatt, nehéz viszonyok között, exponált állásokban — mint Rudnay Béla főkapitány teg­napi szép köszöntő beszédében mondotta — mindig mintaképe volt az önfeláldozó, ügybuzgó, föladata ma­gaslatán álló hivatalnoknak és így méltán kiérde­melte főnökének valamint kollegáinak nagyra­becsülését és szeretetek A rendőrség körében örömmel üdvözölték a főkapitányt a gratulálok nagy seregének az élén, mert ebben újabb bizony­ságát látják annak, hogy Rudnay Béla mint ki­tűnő hivatalfőnök és mint tetőtől-talpig gavallér ember, értéke szerint meg tudja becsülni az érdemet, ha kérlelhetetlenül szigorú is a szolgálati érdekek sze­ma eltartása körül. A főkapitánynak ezek a jeles tulajdonságai növelik nagyra a rendőrségben az odaadó ragaszkodást hozzá és a szolgálathoz, a­mi napról-napra hasznos eredményeket szül. Az a kitüntető meleg szeretet, a­melylyel tegnap ő is ünnepelte jeles helyettesét, csak fokozni fogja a rendőrségnek ezt az odaadását és arra fogja buzdítani Pekáry Józsefet is, hogy ko­rára ráczáfoló fiatalos erejével és gazdag ta­pasztalásával — reméljük még sok esztendőn át — fogja az eddigi sikeres buzgósággal betölteni nehéz hivatalát és fog közreműködni Rudnay Béla azon törekvéseinek a megvalósításában, a­melyek — Széll Kálmán közigazgatási politikájának szellemé­ből kifolyólag — egyre magasabb színvonalra emelik a budapesti államrendőrséget. — Ki osztrák vasúti miniszter tanulmányútja. Bécsből jelentik, hogy Wittek vasúti miniszter tegnap este Olaszországba utazott, hogy a hely­színen tanulmányozza a Bete Adriatica vasút­társaságnak elektromos üzemre átépített Valtellina­­vonalát. — Catulle Mendés levele Petőfiről. Emlékezetes, hogy Catulle Mendés a múlt hónapban hosszú czikket irt Petőfiről és annak költészetéről és ugyane számban hozta is­­»Az őrült« czimű versét kitűnő fordításban. A czikkbe azonban olyan hibák csúsztak be, melyek Petőfi emlékezetére éppen nem voltak felemelők, így azt mondta róla, hogy mezítláb járta be az országot és végre is a bakonyi szegény legények közé állott be. A czikknek ezen passzusai méltó felháborodást keltet­tek és arra indították Salamon Ödönt, a mi elmés kollégánkat, a Journal de Budapest szerkesztőjét, hogy Catulle Mendest, a­kit párisi tartózkodása idején megismert, tévedéseiről felvilágosítsa. A franczia író ezer örömmel korrigálta tévedését és Salamon Ödönhöz­ írt levelében bocsánatot is kér azokért, írván a többek között a következőket: A­mi Petőfi Sándor megjelenését illeti az egri papok vacsoráján, bevallom, hogy azt nem én találtam ki. (Itten említette Catulle Mendés, hogy Petőfi Sándor mezítláb és hajadon fővel kopogott le,e vacsorát kérve. A szerk.) Már nagyon ré­gen volt, hogy ezt a történetet nekem egy buda­pesti poéta mesélte el és pedig Glaser Manó úr, a Csillagtalan éjszakák szerzője, a­ki illusztris honfi­társának passzionátus bámulója és szerény, de lelkes híve. Neki köszönhetem, hogy Petőfit először éle­temben eredeti szövegében tudtam olvasni, mert Petőfi Sándor remekműveit csak német utánzások­ból tanultam eddigelé megismerni. Nos tehát Gla­ser Manó valamikor azt állította és ma reggel is ismételte, hogy Petőfiről és az egri papokról szóló dolgot szerte-széjjel beszélték akkor Magyarorszá­gon. Glaser mint fiatal ember élt akkor Magyar­­országon. Ugyanis az én öreg, kedves Glaser barátom mesélte nekem Petőfi találkozását a pásztorokkal. Ez a legendának bizonyos formája, a­melyben gyöngédség és vadság nyilatkozik meg egyszerre. Lehet, hogy ma már tévedés­ számba­ megy az, a­mi önöknél valamikor népszerű volt és a­mely ma el van feledve ? Ezt szívesen beismerem, legyen ennek maga a jó bírája. Különben észrevehette, hogy én azt írtam: ő megfigyelte a kanászokat és talán bizalmas is lett ezekkel a különös emberekkel. . . Én azt is mondtam: Petőfi Sándor ebben a társaság­ban nem tudott soká megmaradni. Ezek a durva férfiak borzadályt keltettek ő benne . . . De .. . ő szerette a szegény legényeket, mert ők is a szabad­ságot szerették. És én hozzátettem, különben senki soha nem vonta kétségbe a kalandos léleknek a tökéletes tisztességérzetét. E vitának az eredménye csupán az, hogy azon idő óta, a­mikor Glaser Manó még Budapesten lakott és ez 1865-ben volt, úgy látszik, türelmes és kitartó kutatások, a­melyeket lelkesedés és ke­gyelet sugall, Petőfinek tiszta alakját ki tudták hámozni a legendának titokzatos ködéből. De igy is a legendának eme neme vájjon nem kelt-e elég érdeklődést, hiszen ezek a tévedések, a­melyeknek én voltam a visszhangja, éppenséggel nem sértik Petőfinek szent emlékét. Sőt ellenkezőleg. A nagy emberek annál nagyobbaknak tűnnek fel, minél nagyobb szegénységben és méltatlan nélkülözések­ben mutatjuk be őket. Chenier nem inzultálta Homár emlékét, őt úgy mutatva be, mint egy vak koldust és Beranger minden tiszteletlenség nélkül azt írta, hogy az Iliász szerzőjének nem volt egyebe, mint koldus-tarisznyája és a botja. A Corneilleről szóló történet vájjon igaz-e, hogy a czipóját a foltozó vargához adta javítás végett? Az nem határoz, ez a történet ma is fen maradt. Sőt alkalmat adott Gautier Teofilnak híres remek­műve megírására. És Petőfi csizma nélkül épp oly kevéssé van megalázva, mint Corneille czipő nélkül. A­mi engem illet, az én írói lelkiismeretem nyugodt, szerény, alázatos poéta, mint a milyen vagyok itt a távolban, mély tisztelettel ünnepel­tem a nagy magyar népnek fenséges költőjét és hazafiát. Fogadja tisztelt kolléga kiváló nagyrabe­csülésem. Catulle Klend­es — legostromolt takarékpénztár. Prágából je­lentik, hogy a cseh takarékpénztárt még folyton ostromolják a betevők. A mai reggeli vonatokkal sok vidéki betevő érkezett Prágába. A takarék­­pénztár épületét reggel óta nagy néptöm­eg állja körül. A hivatalos órák kezdetén sok ember tolon­gott az épület csarnokában és a folyosókon. Néhány perc­ múlva már valósággal életveszélyes volt a tolongás. Néhány asszony elájult. A kapukat be kellett zárni és az érkezőket ezentúl csak csopor­tonként eresztették be. A rendőrség alig tudta fentartani a rendet, a betétek kifizetése akadály­talanul történik. A helytartó, mint a cseh takarékpénztár fő­gondnoka, a következő hirdetményt adta ki: A legutóbbi napokban terjesztett híresztelések, a­melyek szerint a cseh takarékpénztár állítólag veszteségeket szenvedett, teljesen légből kapottak. A cseh takarékpénztárnak semmiféle vesztesége nem volt és pénzügyi helyzete a képzelhető leg­nagyobb biztonságot nyújtja az összes betétekre nézve. A takarékpénztár rögtön kifizet minden összeget, a­melyet a betevők visszakövetelnek. Az összes híresztelések teljes alaptalanságának bebizo­nyítására a takarékpénztár igazgatósága kijelenti, hogy most a legnagyobb összegek visszakövetelése esetén is lemond az alapszabályszerű felmondási határidő megtartásáról és ilyen összegeket is rög­tön kifizet. A viszonyokat alaposan ismerve ki­jelentheti tehát, hogy a betevőknek legkisebb okuk sincs aggodalomra. Délelőtt 11 órakor a takarékpénztár épülete előtt életveszélyes tolongás volt. Egy újabb rendőr­csapat nem volt képes fentartani a villamos vasút forgalmát. Délelőtt 10 óráig körülbelül 600 betevő­nek 800.000 koronát fizettek ki. A ma kifizetésre kerülő betétek valószínűleg meghaladják a két millió koronát. Minden összeget a betéti könyv felmutatására akadálytalanul kifizetnek.­­ Délig a tömeg kissé megnyugodott és a helyzet, úgy látszik javult. A rendőrség szétosztotta a tömeg között, a helytartó hirdetményét, a­melynek ked­vező hatása volt.­­ Az orosz belügyminiszter félelme. Péter­­várról táviratozzák lapunknak. Az egyetem alapításának hagyományos ünnepe az idén el­marad. Hivatalosan azért, mert az aulában helyezték el a könyvtárt, így tehát nincs al­kalmas hely az ünneplésre, a valódi ok azon­ban az, hogy a belügyminiszter attól tart, hogy a diákok az ünnepélyt nagy tüntetésekre fogják felhasználni.­­ A Crawford testvérek, Párisból táviratozzák lapunknak. A Le Journal állítólag hiteles ok­iratok nyomán be akarja bizonyítani, hogy 1883-ban, a­mikor Humbert Teréz először emlegette millós örökségét, Cannesban 63 éves korában meghalt egy Crawford nevű versenyistálló tulajdonos, a­ki 256 millió frankot hagyott haza. Ennek a millimosnak felesége egy Montrose herczegnő volt. Az öreg Crawford két rokona, Henrik és James, igényt emeltek az örökségre. Hogy Humbert Teréz milyen viszonyban volt ezzel a két Crawforddal, arról perének tárgyalásakor akar majd nyilatkozni. — Marconi Róma díszpolgára. Rómából je­lentik, hogy a községi választmány azt fogja ajánlani a községtanácsnak, hogy Marconi­t vá­­laszsza meg Róma díszpolgárává. — A velenc­ei bronz-ló esete. A gyönyörűséges velenczei 8.­Marco-templom homlokzata fölött, mint azt ország-világ tudja, négy vaskos bronz-ló áll. Konstantinápolyból kerültek oda s állítólag vala­mikor Nero császár római diadalkapuját ékesítették, a honnan Konstantinápolyba s innen megint Ve­­lenczébe vitték őket a város elfoglalása után. S Napoleon Velencze megszállása után Parisba hurczolta őket, a honnan megint I. Ferencz császár és király adta vissza Velenczének, Napóleon bu­kása után. Most pedig a négy ló közül az egyik­­­eltűnt. Divat lévén mostanában a szép Venezia és az olasz műemlékek gyanúsítása, híre ment, hogy az egyik bronz­ló elunatkozott, leugrott és darabokra tört. A hiszékeny világ már-már el is hiszi, hogy Velenczébe nem érdemes többé el­menni, mert ott már minden összedül, a lagúnák kiapadnak és a régi szobrok leugrálnak a pie­­desztálról. Most azonban a Nero-féle bronz­ ló histó­riájáról is kiderül, hogy nem igaz. Mindössze csak annyi a való belőle, hogy az egyik lovat, mivel az idő vasfoga valamelyest kikezdte, éjnek idején, a­mikor legkevesebb a piazzán a közönség, a hatóság szép kíméletesen lehordta és kitatarozás után megint vissza fogják a helyére, a többi mellé tenni. Azonban nem lehetetlen, hogy az egész hírből még ez sem igaz . Nero negyedik lovát mindössze csak egy újságíró hordta le. — A farsang vége. A főkapitány megengedte, hogy február 24-én, farsang utolsó napján a kocs­­márosok hajnali 3 óráig nyitva tarthassák üzletei­ket. Ugyancsak 3 óráig a kávéházakban és ven­déglőkben zenélhetnek.

Next