Magyar Nemzet, 1903. március (22. évfolyam, 53-78. szám)
1903-03-01 / 53. szám
1903 .márczius 1. MACJYAE, NEMZET után tulajdonképpen a téma kimerült, a már előzetesen jelentkezett szónokok azonban ennek daczára is elmondták beszédeiket. Pichler, Ugrón, majd Rakovszky igyekeztek még bebizonyítani, hogy az ellentét a két kabinet közt tényleg fennáll, mire Széll Kálmán újból felszólalt s kijelentette, hogy ígéreteit, felfogását fentartja s ez lehet csak mérvadó a magyar parlamentre nézve. — Én nyilatkozataimat kettős felelősségem tudatában, a király és az országgyűlés iránt való felelősségem tudatában tettem meg s az ígéreteimet éppen ezért teljesíteni is fogom. Az nem hivatásom, hogy az osztrák parlamentben elhangzott minden nyilatkozatot megkommentáljak ! Ha azonban Welsersheimb miniszter úr úgy értette szavait, hogy a hadseregben a belszervezet, vezérlet és vezénylet kizárólag a császárt illeti, úgy ezt el nem fogadom és visszautasítom ! Ez volt az utolsó szó. A Ház most már áttért a kérvények megvitatására. Élénk diskusszió mellett a feliratok egész sorát intézték el, amíg az ülés vége előtt félórával át nem tértek az interpellácziókra. Vázsonyi Vilmos az államvasuti tisztviselők fizetésének rendezése iránt tett kérdést a kereskedelmi miniszterhez, mire Láng miniszter sietett kijelenteni, hogy ez a fizetésrendezés előhaladt stádiumban van s ez idő szerint már a pénzügyminisztériumban van tárgyalás czéljából. A rendezés szándékának teljes komolyságát mutatja, hogy már az ez idei költségvetésbe is bizonyos összeget vettek fel. A választ tudomásul vették. Mukics Simon függetlenségi a miatt interpellálta meg az igazságügyminisztert, hogy egy Kalmár Antal nevű közjogi író könyvét lefoglalták s a szerző ellen királysértés miatt az ügyészség pert indított s e pernek elintézését indokolatlanul húzzák és halasztják. Plesz miniszter kijelentette, hogy az eljárás további folyamatát gyorsítani szándékozik s ezt a választ egyhangúlag tudomásul vették. Tuba János egy komáromi katonai és polgári összetűzés ügyében interpellált, Wilczek Frigyes gróf a Fekete-tengeri hajózásunk dolgában , azután az elnök az ülést bezárta. A képviselőház ülése február 28-án. — Kezdete délelőtt 10 órakor. — Elnök : Apponyi Albert gróf. Jegyzők: Szőts Pál, Dedovich György, Bátkay László. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán miniszterelnök, Plósz Sándor igazságügyminiszter, Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter. Személyes kérdés: Bünnich Aurél: Tegnap elérkezett a várvavárt pillanat, amidőn az ellenzék le akarta leplezni a kormánypárti szónokokat a tekintetben, hogy mást ígértek választóiknak, mint a hogy a Házban viselkednek. Kovács Pál szólót is aposztrofálta s azt állította, hogy programmbeszédében semmit sem mondott a katonai ügyekről. Ezzel szemben kinyomatott programmbeszédjéből kimutatja, hogy választóinak kijelentette, miszerint a véderő költségeinek apasztásáról a közeljövőben szó sem lehet, sőt ellenkezőleg újabb beruházások lesznek szükségesek a monarchia véderejének fejlesztése szempontjából. Felolvassa programmbeszédének e részét s a Ház Ítéletére bízza, hogy helyes volt-e Kovács vádaskodása. Az osztrák honvédelmi miniszter beszéde. Elnök: Napirend előtt Rátkay László, Rákosi Viktor, Pichler Győző, Ugron Gábor s Rakovszky István kértek szót. Rátkay László: Itt az idő, midőn minden magyarnak össze kell fogni alkotmányának megvédése érdekében. Midőn az újoncztörvények a szabadelvű párt előtt feküdtek, Szentiványi Árpád két csoportba beosztva beterjesztette követeléseit. A honvédelmi miniszter a zászló, a jelvény kérdését a közeljövőben teljesítendőnek ígérte, valamint megígérte azt is, hogy magyar tisztek a magyar ezredekbe visszahelyeztetnek. A volt nemzeti párt erre kijelentette, hogy a javaslatokat megszavazza. Mi történt ezután Ausztriában? A pártok valamenynyien piszkolták, gúnyolták a magyar nemzetet, betyár hordának titulálták s nem akadt elnök, ki nemzetünknek elégtételt szerzett volna. (Általános helyeslés.) Az urak házában pedig felállott gróf Schönborn s kifejtette a hadsereg egységére vonatkozó követelményeit. Azt mondotta, hogy a hadsereg szellemének is egységesnek kell lennie. Ezután felállott az osztrák honvédelmi miniszter. Örömmel hallotta — úgymond — a felszólalásokat s azt mondotta, hogy biztosítja az urak házát, hogy a hadsereg egységének fentartása szellemben, hagyományokban ő felségének is kívánsága. Mit jelent ez a kijelentés? Nem szembeállítása a nemzetnek a királylyal ? Deák hagyománya ez ? Nagy Mihály: Nem! Rátkay László: Ez a nyilatkozat vagy dezavuálta a nemzeti pártot, amely ő felsége nevében báró Fejérváry ígéretet tett, vagy hazudott az osztrák honvédelmi miniszter. (Általános helyeslés és taps.) Elnök: (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbfelől: Igaza van!) Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy parlamentünk fölényét annál inkább megőrizzük, mennél higgadtabban tárgyalunk. (Taps és általános helyeslés.) Rátkay László: Ha alkotmányunkat sérteni akarják odaát, akkor tudni fogjuk mi is, hogy milyen fegyverekhez nyúljunk. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Forradalmat csinálunk!) Mert ez az eset nem egyéb, mint a 48-as eseményeknek megismétlése. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Mozgás: Halljuk! Halljuk!) Én magam is azon nézetben vagyok, hogy ha történtek olyanforma nyilatkozatok, aminekről a t. képviselő úr emlékezik, az osztrák képviselőházban... Beöthy Ákos: Az urak házában! (Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: Azok, amikről Bátkay képviselő úr elsősorban szólt, azok szerinte a képviselőházban történtek. (Halljuk! Halljuk!) Mondom, ha történtek egyesek részéről oly nyilatkozatok, melyek a magyar nemzetet, melyek Magyarországot sértő és lealacsonyító kifejezésekkel illették, mint amineket a t. képviselő úr felemlített, azt én mélyen sajnálom, a magam részéről is azt tartom, hogy nagyon sajnálatos, hogy nem akadt senki, aki ezeket a sértő kifejezéseket helytelenítette és a maguk kellő értékére leszállította volna. (Élénk helyeslés és tetszés.) Krasznay Ferencz: Szép szövetséges! Széll Kálmán miniszterelnök: De ha ezt mi kölcsönösen méltán követelhetjük egymástól, akkor viszont arra kérem azt képviselő urat, aki maga is szíves volt megígérni, hogy nagyon nyugodtan fog erről a kérdésről szólani, hogy sértő kifejezésekkel innét se illessünk senkit, oly sértő kifejezésekkel, aminőt a t. képviselő úr beszédének egy passzusában az osztrák honvédelmi miniszterre használt. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Annak szabad? Élénk felkiáltások jobbfelől: Halljuk! Halljuk!) Ezt helytelenítenem kell és ezen harczmodort én a magam részéről (Zaj a szélsőbaloldalon.) nemcsak hogy nem tartom helyesnek, jogosultnak és megengedettnek, hanem egyenesen kell hogy visszautasítsam. (Zaj. Elnök csenget.) Ami már most a kérdést magát illeti, talán nem hivatásos nekem az osztrák parlamentben — akár a képviselőháziján, akár az urak házában — elmondott nyilatkozatok felett erről a helyről bírálatot mondani. De mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy, amint az előterjesztés is bizonyítja, én annak a törvénynek, az 1867 : XII. törvényczikknek alapján állok, amely a védelmi kérdésben tisztázta a közjogi viszonyt,és felállította a ma létező közös intézményt. Én az 1867 : XII. törvényczikk 10., 11. 12. és 13. §-ainak alapján állok, mely a védelmet közösnek mondta ki (Helyeslés. Úgy van jobbfelöl. és a közös védelmet akképpen definiálta, hogy: ő felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, ami az egész hadseregnek és igy jó magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, ő felsége által elintézendőnek ismertetik el, törődtek volna, erre a javaslatra is és mély megrendüléssel azt találták, hogy az kedvezőbb, mint az ő miniszterüké. Klavikék természetesen, éppen megfordítva, a Jámborkáék miniszterelsek javaslatát vizsgálták meg mohóbban s találták a magukénál kedvezőbbnek . . . S a jó baráti szomszédság gyors elhidegülésnek indult. Jámborkáék már azon gondolkoztak, hogy nem fogják többé fogadni Klavikék köszöntését. Klavikék pedig már pengetni kezdték maguk közt, hogy Jámborkáéknak úgy is sok pénzük lesz s felesleges, hogy a Pali fiú Xavér Ferencz jóságából mindig megkapja a tandíjmentességet. Ámde, még a mennydörgés mennykő is jót cselekszik néha, mikor bevág. Ezt tartják Kajár- Petriben, ahol a templomtornyot le kellett volna a község költségére hordatni, mert dülöngélt. A mennykő azonban megelőzte a községet s egyetlen száraz ütésével oda terítette a gyönge kampanilét nagy téglarakásal a plébánia udvarára. A kajár-petri hasznos mennykőhöz hasonlatosan vágott be a Jámborka és a Klavikcsalád közt feltornyosodni kezdő fizetésrendezési viszályba az obstrukczió. Jámborka Pál világéletében mind a mai napig becsületes szélbali magyar hazafi volt. Miért? Egyszerűen ama kiirthatatlan meggyőződésből, amit igy szokott kifejezni: — addig nem lesz boldog a haza, míg paripáink szügyig nem gázolnak a vérben. Ezt nekem is sokszor elmondta s mindig zavarba hozott vele, mert sem neki, sem nekem, soha nem volt, nincs és nem is lesz paripám. S ezenfelül azt is vettem észre, hogy Jámborka Pál minden komfortabb ló elől nagy sietve a túlsó sorra oldalog át, ha pedig valaki megvágja előtte az ujját holmi kis téllkéssel, sápadtan fordul félre s nem tudja nézni a vért. Ugyancsak politikai elvtársa volt neki mindig dr. Ivlavik Xavér Ferencz tanár úr is. Ezt a tudomány irányította mindenben. Sarkigazságokat ismert, melyekből kérlelhetlenül következtetett. A ballada tragédia dalban elbeszélve. Meghalt Mátyás király oda az igazság. Kinizsy Pál két nagy karddal verekedett, holtak hátán ivott-evett. Minden állam támasza, talpköve a tiszta erkölcs. (No, meg a fizetésrendezés, gondola hozzá kiegészítőleg.) A magyar haza határait pedig Nagy Lajos alatt négy tenger mosta. Most csak egy mássa s az sem eléggé... Szóval, neki tudományos elvei, sőt tételei voltak s mindabból azt következtette, hogy az irodalom, a történelem és a földrajz sikeres oktatása szempontjából feltétlenül szélbalinak kell lennie. És az volt, épp úgy, mint Jámborka Pál. S ha képviselőválasztások idején azt olvastuk az ellenzéki újságokban, hogy csupán a m. k. hivatalos apparátus segítette tisztátlan győzelemhez a kormánypárt jelöltjét, akkor, amennyiben ez a hir a két fentebb rajzolt folyosó-szomszédra is vonatkozott, nem volt egyéb légből kapott koholmánynál. Mert ezek ketten mindig hűségesen leszavaztak a szélbali jelöltre, kevés hajszáluk minden meggörbülése nélkül. Most azonban beütött a szélbal obstrukcziója a katonai javaslatok ellen s igy közvetve kitolja a rég várt fizetésrendezést is ad calendas graecas. A mint mondom, ennek az az áldásos hatása megvan, hogy a Jámborka- és a Klavikcsalád fenyegető kölcsönös féltékenységi háborúja megint nem fenyeget többé. A szélbal obstrukczióját azonban a két család oly nagy közös bajuknak nézi, mely ellen egyetértő közös érzülettel jobban össze kell nekik tartani, mint valaha. S íme, a két családfő s természetesen a két család politikai meggyőződésében is, óriási fordulat állott be. Jámborka Pál paripái nem akarnak többé szügyig vérben gázolni a haza boldogságáért. Béke kell és biztosság, amit csak nagy hadsereg ad meg. És dr. Klavik Xavér Ferencz tudományos következtetései szerint is, most már: regis voluntas suprema lex! Es Mohácshoz megy az olyan nemzet, mely idejekorán nem gondoskodik kellő katonai védelemről. A négy tenger partmosása immár nem fontos. Kinizsy Pál két karddal való verekedése pedig, ma, a meszszehordó, füsttelen lőporos ismétlő fegyverek korában nem olyan mozzanat többé, mely a magyar nemzet józanabb részét vakmerő kockáztatásokra ragadhatná, ám, ezek az uj tételek. Azaz valljuk be: a fizetésrendezés elobstruálásának hatása alatt, két eddig hű és ártatlan kurucz szív átkozottul svarczgelb-bé lett. Emeljünk, hogy emeltessünk! — ez most az elvük. Emeltetnék az a katonai létszám minél magasabbra s minél előbb, csakhogy ugyanaz történhetnék már az ő fizetésükkel is. Le az erőszakos kisebbséggel! Abczug szélbali obstrukczió ! Most ez irányban gondolkozik valamely üdvös mozgalmon Jámborka Pál a m. kir. telek könyvnél és Klavik Xavér Ferencz dr. a m. kir. oktatásügyben. Igaz, hogy elobstruált fizetésemelésük nem tesz ki fejenként többet évi 200 koronánál. Nem olyan mély tehát, mint egy kút, de nekik mégis nagy dolog. Majdnem elég. 3