Magyar Nemzet, 1903. március (22. évfolyam, 53-78. szám)

1903-03-01 / 53. szám

1903 .már­czius 1. MACJYAE, NEMZET után tulajdonképpen a téma kimerült, a már előzetesen jelentkezett szónokok azonban ennek daczára is elmondták beszédeiket. Pichler, Ugrón, majd Rakovszky igyekeztek még bebizonyítani, hogy az ellentét a két kabinet közt tényleg fennáll, mire Széll Kálmán újból felszólalt s kijelentette, hogy ígéreteit, felfogását fentartja s ez lehet csak mérvadó a magyar parlamentre nézve. — Én nyilatkozataimat kettős felelősségem tudatában, a király és az országgyűlés iránt való felelősségem tudatában tettem meg s az ígéreteimet éppen ezért teljesíteni is fogom. Az nem hivatásom, hogy az osztrák parlamentben elhangzott minden nyilatkozatot megkommen­táljak ! Ha azonban Welsersheimb miniszter úr úgy értette szavait, hogy a hadseregben a bel­szervezet, vezérlet és vezénylet kizárólag a csá­szárt illeti, úgy ezt el nem fogadom és vissza­utasítom ! Ez volt az utolsó szó. A Ház­ most már áttért a kérvények meg­vitatására. Élénk diskusszió mellett a feliratok egész sorát intézték el, a­míg az ülés vége előtt félórával át nem tértek az interpellácziókra. Vá­­zsonyi Vilmos az államvasuti tisztviselők fizetésé­nek rendezése iránt tett kérdést a kereskedelmi mi­niszterhez, mire Láng miniszter sietett kijelen­teni, hogy ez a fizetésrendezés előhaladt stá­diumban van s ez idő szerint már a pénzügy­minisztériumban van tárgyalás czéljából. A rendezés szándékának teljes komolyságát mu­tatja, hogy már az ez idei költségvetésbe is bizonyos összeget vettek fel. A választ tudo­másul vették. Mukics Simon függetlenségi a miatt inter­pellálta meg az igazságügyminisztert, hogy egy Kalmár Antal nevű közjogi író könyvét lefog­lalták s a szerző ellen királysértés miatt az ügyészség pert indított s e pernek elintézését indokolatlanul húzzák és halasztják. Plesz mi­niszter kijelentette, hogy az eljárás további­­ folyamatát gyorsítani szándékozik s ezt a választ egyhangúlag tudomásul vették. Tuba János egy komáromi katonai és polgári összetűzés ügyében interpellált, Wilczek Frigyes gróf a Fekete-tengeri hajózásunk dol­gában , azután az elnök az ülést bezárta. A képviselőház ülése február 28-án. — Kezdete délelőtt 10 órakor. — Elnök : Apponyi Albert gróf. Jegyzők: Szőts Pál, Dedovich György, Bátkay László. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán miniszterelnök, Plósz Sándor igazságügyminiszter, Darányi Ignácz földmivelésü­gyi miniszter. Személyes kérdés: Bü­nnich Aurél: Tegnap elérkezett a várva­­várt pillanat, a­midőn az ellenzék le akarta lep­lezni a kormánypárti szónokokat a tekintetben, hogy mást ígértek választóiknak, mint a hogy a Házban viselkednek. Kovács Pál szólót is aposztro­fálta s azt állította, hogy programmbeszédében semmit sem mondott a katonai ügyekről. Ezzel szemben kinyomatott programmbeszédjéből kimu­tatja, hogy választóinak kijelentette, miszerint a véderő költségeinek apasztásáról a közel­jövőben szó sem lehet, sőt ellenkezőleg újabb beruházások lesznek szükségesek a monarchia véderejének fej­lesztése szempontjából. Felolvassa programmbeszé­­dének e részét s a Ház Ítéletére bízza, hogy he­lyes volt-e Kovács vádaskodása. Az osztrák honvédelmi miniszter beszéde. Elnök: Napirend előtt Rátkay László, Rákosi Viktor, Pichler Győző, Ugron Gábor s Rakovszky­­ István kértek szót. Rátkay László: Itt az idő, midőn minden ma­gyarnak össze kell fogni alkotmányának meg­védése érdekében. Midőn az újoncztörvények a szabadelvű párt előtt feküdtek, Szentiványi Árpád két csoportba beosztva beterjesztette követeléseit. A honvédelmi miniszter a zászló, a jelvény kér­dését a közel­jövőben teljesítendőnek ígérte, vala­mint megígérte azt is, hogy magyar tisztek a magyar ezre­dekbe visszahelyeztetnek. A volt nemzeti párt erre kijelentette, hogy a javaslatokat megszavazza. Mi történt ezután Ausztriában? A pártok valameny­­nyien piszkolták, gúnyolták a magyar nemzetet, betyár hordának titulálták s nem akadt elnök­, ki nemzetünknek elégtételt szerzett volna. (Általános helyeslés.) Az urak házában pedig felállott gróf Schönborn s kifejtette a hadsereg egységére vonat­kozó követelményeit. Azt mondotta, hogy a had­sereg szellemének is egységesnek kell lennie. Ez­után felállott az osztrák honvédelmi miniszter. Örömmel hallotta — úgymond — a felszólalásokat s azt mondotta, hogy biztosítja az urak házát, hogy a hadsereg egységének fentartása szellem­ben, hagyományokban ő felségének is kívánsága. Mit jelent ez a kijelentés? Nem szembeállítása a nemzetnek a királylyal ? Deák hagyománya ez ? Nagy Mihály: Nem! Rátkay László: Ez a nyilatkozat vagy de­­zavuálta a nemzeti pártot, a­mely ő felsége ne­vében báró Fejérvár­y ígéretet tett, vagy hazudott az osztrák honvédelmi miniszter. (Általános he­lyeslés és taps.) Elnök: (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltá­sok jobbfelől: Igaza van!) Figyelmeztetem a kép­viselő urat, hogy parlamentünk fölényét annál in­kább megőrizzük, mennél higgadtabban tárgyalunk. (Taps és általános helyeslés.) Rátkay László: Ha alkotmányunkat sérteni akarják odaát, akkor tudni fogjuk mi is, hogy milyen fegyverekhez nyúljunk. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Forradalmat csiná­­lunk!) Mert ez az eset nem egyéb, mint a 48-as eseményeknek megismétlése. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselő­ház! (Mozgás: Halljuk! Halljuk!) Én magam is azon nézetben vagyok, hogy ha történtek olyanforma nyilatkozatok, a­minekről a t. kép­viselő úr emlékezik, az osztrák képviselőházban... Beöthy Ákos: Az urak házában! (Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: Azok, a­mikről Bátkay képviselő úr első­sorban szólt, azok szerinte a képviselőházban történtek. (Halljuk! Halljuk!) Mondom, ha történtek egyesek részé­ről oly nyilatkozatok, melyek a magyar nemzetet, melyek Magyarországot sértő és lealacsonyító kifejezésekkel illették, mint a­mineket a t. kép­viselő úr felemlített, azt én mélyen sajnálom, a magam részéről is azt tartom, hogy nagyon sajnálatos, hogy nem akadt senki, a­ki ezeket a sértő kifejezéseket helytelenítette és a maguk kellő értékére leszállította volna. (Élénk helyes­lés és tetszés.) Krasznay Ferencz: Szép szövetséges! Széll Kálmán miniszterelnök: De ha ezt mi kölcsönösen méltán követelhetjük egymástól, akkor viszont arra kérem az­t­ képviselő urat, a­ki maga is szíves volt megígérni, hogy nagyon nyugodtan fog erről a kérdésről szólani, hogy sértő kifejezésekkel innét se illessünk senkit, oly sértő kifejezésekkel, a­minőt a t. képviselő úr beszédének egy passzusában az osztrák honvé­delmi miniszterre használt. (Egy hang a szélső­baloldalon: Annak szabad? Élénk felkiáltások jobbfelől: Halljuk! Halljuk!) Ezt helyteleníte­nem kell és ezen harczmodort én a magam ré­széről (Zaj a szélsőbaloldalon.) nemcsak hogy nem tartom helyesnek, jogosultnak és megen­gedettnek, hanem egyenesen kell hogy visszauta­sítsam. (Zaj. Elnök csenget.) A­mi már most a kérdést magát illeti, talán nem hivatásos nekem az osztrák parla­mentben — akár a képviselőháziján, akár az urak házában — elmondott nyilatkozatok felett erről a helyről bírálatot mondani. De mindenek­előtt ki kell jelentenem, hogy, a­mint az elő­terjesztés is bizonyítja, én annak a törvénynek, az 1867 : XII. törvényczikknek alapján állok, a­mely a védelmi kérdésben tisztázta a közjogi viszonyt,és felállította a ma létező közös intéz­ményt. Én az 1­867 : XII. törvényczikk 10., 11. 12. és 13. §-ainak alapján állok, mely a védel­met közösnek mondta ki (Helyeslés. Úgy van­ jobbfelöl.­ és a közös védelmet akképpen definiálta, hogy: ő felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, a­mi az egész hadseregnek és igy jó magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegé­szítő részének egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, ő felsége által elintézendőnek ismertetik el, törődtek volna, erre a javaslatra is és mély megrendüléssel azt találták, hogy az kedvezőbb, mint az ő miniszterüké. Klavikék természete­sen, éppen megfordítva, a Jámborkáék minisz­ter­elsek javaslatát vizsgálták meg mohóbban s találták a magukénál kedvezőbbnek . . . S a jó baráti szomszédság gyors elhidegülésnek in­dult. Jámborkáék már azon gondolkoztak, hogy nem fogják többé fogadni Klavikék köszöntését. Klavikék pedig már pengetni kezdték maguk közt, hogy Jámborkáéknak úgy is sok pénzük lesz s felesleges, hogy a Pali fiú Xavér Ferencz jóságából mindig megkapja a tandíjmentességet. Ámde, még a mennydörgés mennykő is jót cselekszik néha, mikor bevág. Ezt tartják Kajár- Petriben, a­hol a templomtornyot le kellett volna a község költségére hordatni, mert dülön­gélt. A mennykő azonban megelőzte a községet s egyetlen száraz ütésével oda terítette a gyönge kampanilét nagy téglarakásal a plébánia ud­varára. A kajár-petri hasznos mennykőhöz hason­latosan vágott be a Jámborka­ és a Klavik­­család közt feltornyosodni kezdő fizetésrendezési viszályba az­­ obstrukczió. Jámborka Pál világéletében mind a mai napig becsületes szélbali magyar hazafi volt. Miért? Egyszerűen ama kiirthatatlan meggyő­ződésből, a­mit igy szokott kifejezni: — addig nem lesz boldog a haza, míg paripáink szügyig nem gázolnak a vérben. Ezt nekem is sokszor elmondta s mindig zavarba hozott vele, mert sem neki, sem nekem, soha nem volt, nincs és nem is lesz paripám. S ezenfelül azt is vettem észre, hogy Jámborka Pál minden komfortabb­ ló elől nagy sietve a túlsó sorra oldalog át, ha pedig valaki megvágja előtte az ujját holmi kis téllkéssel, sápadtan fordul félre s nem­­ tudja nézni a vért. Ugyancsak politikai elvtársa volt neki min­dig dr. Ivlavik Xavér Ferencz tanár úr is. Ezt a tudomány irányította mindenben. Sarkigazsá­gokat ismert, melyekből kérlelhetlenül következ­tetett. A ballada tragédia dalban elbeszélve. Meghalt Mátyás király oda az igazság. Kinizsy Pál két nagy karddal verekedett, holtak hátán ivott-evett. Minden állam támasza, talpköve a tiszta erkölcs. (No, meg a fizetésrendezés, gon­dola hozzá kiegészítőleg.) A magyar haza ha­tárait pedig Nagy Lajos alatt négy tenger mosta. Most csak egy mássa s az sem eléggé... Szóval, neki tudományos elvei, sőt tételei voltak s mindabból azt következtette, hogy az iroda­lom, a történelem és a földrajz sikeres oktatása szempontjából feltétlenül szélbalinak kell lennie. És az volt, épp úgy, mint Jámborka Pál. S ha képviselőválasztások idején azt olvastuk az ellen­zéki újságokban, hogy csupán a m. k. hivatalos apparátus segítette tisztátlan győzelemhez a kormánypárt jelöltjét, akkor, a­mennyiben ez a hir a két fentebb rajzolt folyosó-szomszédra is vonatkozott, nem volt egyéb légből kapott koholmánynál. Mert ezek ketten mindig hűsége­sen leszavaztak a szélbali jelöltre, kevés haj­száluk minden meggörbülése nélkül. Most azonban beütött a szélbal obstruk­­cziója a katonai javaslatok ellen s igy közvetve kitolja a rég várt fizetésrendezést is ad calendas graecas. A mint mondom, ennek az az áldásos ha­tása megvan, hogy a Jámborka- és a Klavik­­család fenyegető kölcsönös féltékenységi háborúja megint nem fenyeget többé. A szélbal obstruk­­czióját azonban a két család oly nagy közös bajuknak nézi, mely ellen egyetértő közös érzü­lettel jobban össze kell nekik tartani, mint valaha. S íme, a két családfő s természetesen a két család politikai meggyőződésében is, óriási fordulat állott be. Jámborka Pál paripái nem akarnak többé szügyig vérben gázolni a haza boldogságáért. Béke kell és biztosság, a­mit csak nagy hadsereg ad meg. És dr. Klavik Xavér Ferencz tudományos következtetései szerint is, most már: regis voluntas suprema lex! Es­­ Mohácshoz megy az olyan nemzet, mely ideje­korán nem gondoskodik kellő katonai védelem­ről. A négy tenger partmosása immár nem fontos. Kinizsy Pál két karddal való verekedése pedig, ma, a meszszehordó, füsttelen lőporos ismétlő fegyverek korában nem olyan mozzanat többé, mely a magyar nemzet józanabb részét vakmerő koc­káztatásokra ragadhatná, ám, ezek az uj tételek. Azaz valljuk b­e: a fizetésrendezés elobstruá­­lásának hatása alatt, két eddig hű és ártatlan kurucz szív átkozottul svarczgelb-bé lett. Emel­jünk, hogy emeltessünk! — ez most az elvük. Emeltetnék az a katonai létszám minél maga­sabbra s minél előbb, csakhogy ugyanaz tör­ténhetnék már az ő fizetésükkel is. Le az erőszakos kisebbséggel! Abczug szélbali ob­strukczió ! Most ez irányban gondolkozik valamely üdvös mozgalmon Jámborka Pál a m. kir. telek könyvnél és Klavik Xavér Ferencz dr. a m. kir. oktatásügyben. Igaz, hogy elobstruált fizetésemelésük nem tesz ki fejenként többet évi 200 koronánál. Nem olyan mély tehát, mint egy kút, de nekik mégis nagy dolog. Majdnem­­ elég. 3

Next