Magyar Nemzet, 1903. július (22. évfolyam, 155-182. szám)
1903-07-01 / 155. szám
s a polgárság szeretőjének, tiszteletének jeléül arczképét a tanácsterem számára megfesteti. Az újvarbászi mandátum. Újverbászról felkérte lapunkat a pártelnökség a következő sorok közlésére: A verbászi választókerület szabadelvű pártja tegnap tartotta kerületi alakuló és kijelölő gyűlését, amelyen az igen nagy számban megjelent választók pártelnökké dr. Recseg Ede kulai ügyvédet, örökös tiszteletbeli elnökké tövisi Rácz György kulai földbirtokost választották meg. A nagygyűlés ezután a kerület országgyűlési képviselőjévé osztatlan lelkesedéssel Vojnits István bárót jelölte és elhatározta, hogy a kerületben való megjelenését és programjának előterjesztését sem kívánja , hogy 200 tagú küldöttség kéri fel Vojnits bárót a jelöltség elfogadására. Pártértekezletek. A tegnapi nap folyamán az összes ellenzéki pártok is értekezletet tartottak. A függetlenségi pártban Komjáthy Béla azon fölfogás ellen szólalt föl, mintha az uj kormány nem parlamentáris formák közt jött volna létre. Khuen-Héderváry gróf tagja a parlamentnek mint zászlósor és mint a főrendiház tagja. Szóba került az értekezleten még a kiegyezés tárgyalásának kérdése is. Kossuth Ferencz előadja, hogy barátai jelenlétében a következő kérdést intézte a bánhoz: Magáévá teszi-e azt az álláspontot, amelyet Széll az Apponyi nemzeti követelményei irányában elfoglalt? A bán erre így felelt: Én, a kormányfolytonosság elvén állván, Széll Kálmán álláspontját a magamévá teszem. Elég többen felszólaltak, valamennyien abban az értelemben — és ez a pártnak nem formálisan kimondott határozata, — hogy a függetlenségi pártnak kötelessége minden irányban tüzetes tájékozást és feleletet szereznie az új miniszterelnöktől. Értekezletet tartott a Szederkényi Ugronpárt s a néppárt is. Országgyűlés. A Khuen-Héderváry-kabinet ma elfoglalta helyét az országgyűlés kormányszékeiben. Az új kormányelnök elmondta programját. A képviselőháznak ma nagy, jelentős napja volt. Új kabinet bemutatkozása. A Ház a jelentős alkalomhoz illő külső képet mutatott. Zsúfolt karzatok. A völgyben szinte minden helynek van ma gazdája. Jobboldalon, baloldalon egyaránt jelen vannak politikai életünknek előkelő személyiségei. Az ülést Apponyi Albert gróf nyitja meg. Általános zsongás-bongás közepett teszi meg a szünet alatt garmadára gyűlt előterjesztéseit. A miniszteri székek egyelőre még üresek. A szónokok feljegyzésére szánt fekete tábla azonban megtelik. Nem kevesebben, mint kilencen jelentkeztek hozzászólásra az új kormányelnök programmnyilatkozatához. Az előterjesztések felolvasása után Csávossy Béla háznagy vezetése alatt bevonult a terembe az ország új kormánya. A jobboldal éljenzett, a baloldalon egynéhányan, Vázsonyi, Pap Zoltán, Lengyel zsivó-kiáltással fogadták a kabinetet. Néhány perczig hangos zenebona uralta a termet. — Halljuk a kamarilla küldöttjét! —ízetlenkedett Vázsonyi. — Szép nemzeti vívmány a Tomasics minisztersége ! — tette hozzá Pichler Győző — miközben a szélsőbal egyes tagjai tovább zsióztak. — Figyelmeztetem az urakat — fordult végül Apponyi gróf a rajongók felé, — hogy horvátul beszélni e teremben csak a horvát, képviselőknek van joga! Az egész Ház jóízűen derült a szellemes megjegyzésen. Végezetül Lengyel és Pap Zoltán megkapták a rendreutasítást s a nyugodalom lassan helyreállt. A Széll-kormány felmentését, az uj kormányelnök megbizatását, a miniszterek kinevezését a szélsőbaloldalon bőséges kommentárral kisérték s igy közel egy óra telt bele, a mig Khuen- Héderváry Károly gróf miniszterelnök felállott, hogy programját előadja. A magyar parlament méltóságának szempontjából sajnálattal kell beszámolnunk arról, hogy az új kormányelnök nyilatkozatait a képviselőház egy része nem hallgatta meg azzal a higgadt tárgyilagossággal, melylyel országgyűlésnek egy vezető államférfi a bemutatkozását fogadnia kell. A szélsőbaloldal egy része mesterségesen fokozott animozitással kommentálta a programmnyilatkozat egyes részeit, sőt fele részében elmondott mondatok félbeszakításával igyekeztek a háborgásra okot találni ott, ahol a gondolatok teljes és világos kifejtése után a felzúdulásra okot alig találtak volna. Maga az új miniszterelnök, bár bizonyára nem volt elkészülve arra, hogy programját ilyen indokolatlan zenebonával fogadják, imponáló önuralommal állott szemben a zavargókkal. Hideg nyugalommal várta meg, amig a zaj elül, azután semmi által sem zavartatva magát, elmondotta mindazt, a mit elmondani szükségesnek látott. Gróf Khuen-Héderváry egy minden izében átgondolt, tartalmas programmot adott, a mely magában foglalta mindazt, a mi az ország ügyeinek eredményes vitelére a múltban helyesnek bizonyult és ezenfelül sok egyebet, ami a legközelebbi jövendőben szükséges. E beköszöntőből megnyugvással fog értesülni az ország, hogy az ország jövendő politikája is a tiszta liberalizmuson fog nyugodni. — Az állam alkotó ereje a szabadelvűség volt mindenha ebben az országban — úgymond az uj miniszterelnök. — Az uj kormány felekezeti különbséget nem fog ismerni s a jövőben is a liberalizmust tekinti az állami fenntartó és gyarapító erőnek! Zajos tetszés közepett folytatta azután gróf Khuen-Héderváry miniszterelnök: — A kormányzat tisztasága, annak becsületes s ha kell erélyes intézése által ez a kormány folytatni akarja a kormányzatnak azt a szellemét, melyet Széll Kálmán inaugurált. Tfjabb tetszés követte e szavakat, mely tetszés megújult, amikor Khuen-Héderváry gróf hangoztatta, hogy a politikai ellenfelekkel szemben is mindig lojális magatartást óhajt tanúsítani, s bár a többségre támaszkodik az ország ügyeinek intézésében, az egész Ház együttműködésére súlyt helyez. A magyarság megerősítése, a nemzeti nyelv érvényre jutása, mindez olyan elvi kijelentés volt, amely az egész Ház tetszését kivívta. A háborgás, a zenebona, a közbeszólások akkor harsogtak, amikor az új kormányelnök a jövendő konkrét teendőiről számolt be hallgatóságának. Ellentmondás nélkül hangoztatta, hogy a szituáció mozgatója a katonai javaslatok voltak. És miután a kormány az alkotmányos rend helyreállítását szivén hordja, a katonai javaslatok tárgyalását egyelőre felfüggeszti és . . . Idáig jutott Khuen-Héderváry gróf. Itt a függetlenségi párt kitörő háborgása megakasztotta. — Szószegés ! Nem azt ígérte! — harsogott Pelónyi. — Becsaptak bennünket! — tette hozzá Barabás. — Teljes visszavonást ígért ! — Menjen vissza Zágrábba! — tették hozzá mások. A zaj valósággal fülsiketítővé vált. Az elnök csengetyűszava teljesen elveszett benne. Szemere Miklós, Josipovich Imre és mások csitították a rajongókat, hogy a mondat befejezését ne akadályozzák. Teljes negyedóráig tartott a vihar, amelynek elültével a kormányelnök befejezhette mondatát. — ... és bár a jelen kormány sem zárkózhatik el az újonczlétszám felemelésének szüksége elől, egyelőre csak annyi katonát kér, mint a múlt esztendőben, míg az új véderő-törvényjavaslat nem lesz a Ház asztalán. Akkor pedig a most tárgyalt katonai javaslatok feleslegessé válván, azokat vissza fogom vonni. Ez ellen a nyilatkozat ellen már egy szó sem hangzott el. Még a legharcziasabb szélsőbaliak is némán hallgatták. A legközelebbi teendőkre nézve előadta azután Khuen-Héderváry gr., hogy legelső sorban is az indemnityt óhajtja tárgyalni, azután pedig az újonczozási javaslatra, majd a költségvetésre kerülne a sor. A nyári szünet után a kiegyezési javaslatok nagy komplexuma fogja foglalkoztatni az országgyűlést. Majd szükség leszen arra is, hogy az állami tisztviselőkön kívül a közigazgatási tisztviselők sorsát is megfelelően javítsák. Végezetül pedig kényszerű szükség lesz az is, hogy a törvényhozás felhatalmazást adjon a kormánynak a külföldi szerződések iránt való tárgyalások haladéktalan megindítására, még arra az esetre is, ha az autonóm vámtarifa tervezete addig törvénynyé nem is emelkedik. A földmivelésnek, az ipar és kereskedelem érdekeinek harmonikus védelme, a kellő progresszió alapjára fektetett adóreform voltak további részei a gazdag programoinak, melyet a kormányelnök azzal a kijelentéssel végzett, hogy politikájának czélja, hogy az országot erősnek és magyarnak tudja az egész világ! Az egy órányi fejtegetések végeztével újból felhangzott a hatalmas jobb táborban a taps és az éljenzés. Most az ellenzéki vezérek nyilatkozataira került a sor. Elsőnek a függetlenségi és 48-as párt vezére emelt szót. Kossuth Ferencz azzal kezdte, hogy az új kormány programmnyilatkozata nem volt szerencsés. Az indokolással azonban adósunk maradt. Az elitélő kritika egyetlen indokát abban a kijelentésében véljük csak megtalálni, hogy előtte és pártja előtt a kormányelnök eddigi politikai működése nem volt rokonszenves s nem találta meg a rokonszenvüket az a mód sem, melylyel Khuen-Héderváry gróf a kormányelnöki posotra emelkedett. E kijelentésében magyarázatát találjuk annak, hogy a függetlenségi párt elnöke nem volt kellően elfogulatlan egy programm megítélésében, melyet minden mellékkörülménytől eltekintve egyedül belső ereje szerint kellett volna megbírálnia. Megvádolta Kossuth Ferencz Khuen-Héderváry grófot azzal is, hogy a katonai javaslatok tekintetében ma másként nyilatkozott, mint a pártközi megbeszélésekben. Ez a vád csakis félreértésből keletkezhetett. És a miniszterelnök sietett is tiltakozni ellene. Hangoztatta azután Kossuth Ferencz, hogy a függetlenségi párt a maga nemzeti álláspontját nem adta fel, mert katonai többletet nemzeti vívmány nélkül a jövőben sem fog megszavazni. — Fegyvereinket pedig — végezte — úgy fogjuk megválasztani, ahogyan azt a velünk szemben álló hatalom ellenében jónak látjuk. Ivánka Oszkár kérdést intézett a kormányelnökhöz : " Miután a miniszterelnök úr általánosságban kijelentette, hogy Széll Kálmánnak a nemzeti óhajokra nézve tett kijelentéseit fenntartja, in concreto kérdezem: 1. a magyar tiszteknek a magyar ezredekbe való visszahelyezését hajlandók haladéktalanul foganatosítani? 2. A nemzeti óhajok megvalósítását tartalmazó törvényjavaslatokat, mint például a katonai büntetőeljárás reformját, mikor szándékozik a Ház elé terjeszteni. Zichy János gróf a néppárt nagy tetszése közepett a krízisből a liberalizmus bukását magyarázta ki és hirdette a keresztény-konzervatív irány hajnalhasadását. Kissé önkényesen ugyan s bizonyítás nélkül odavetve, mivel azonban hittek a vezérnek s nagy tapssal üdvözölték a »szebb« jövő hajnalát. Az uj kormány iránt különben Zichy gróf lojális oppozícziót hirdetett Khuen-Héderváry grófnak ama kijelentése alapján, hogy ő a jog és igazság kormányzatát óhajtja folytatni. A néppárt elnökénekfejtegetéseire Nagy Ferencz adta meg a választ. Kiábrándította a gróf urat abból a tévhitéből, hogy a liberalizmus bevonni készül lobogóját. A szabadelvűség áll rendületlenül, mert arra az országnak szüksége van a jövendőben is! A mai vitával az új kabinet programmja feletti diszkusszió korántsincs lezárva. A szónokok egész sora iratkozott még fel álláspontjának kifejtésére. Az ülésen a kormányelnök beterjesztette a kvótabizottság jelentését, az új honvédelmi miniszter pedig a rendes újonczozási javaslatokat.* A főrendiház déli tizenkét órára volt egybehíva, de csak két órakor kezdődhetett az ülés, mivel a kormány a képviselőházban volt elfoglalva — s a főrendek mind átvonultak a képviselőházba, részben a folyosókra, részben a karzatokra. Egy óra tájban Darányi Ignácz, Wassies Gyula és Lukács László miniszterek fölkeresték gróf Csáky Albin elnököt s megállapodtak, hogy az ülés a képviselőház tárgyalásának befejezésekor, két óra után tartassák meg, mivel a kor 1903. július 1. MAGYAR NEMZET.