Magyar Nemzet, 1903. július (22. évfolyam, 155-182. szám)

1903-07-01 / 155. szám

s a polgárság szeretőjének, tiszteletének jeléül arczképét a tanácsterem számára megfesteti.­­ Az újvarbászi mandátum. Újverbászról fel­kérte lapunkat a pártelnökség a következő sorok közlésére: A verbászi választókerület szabadelvű pártja tegnap tartotta kerületi alakuló és kijelölő gyűlését, a­melyen az igen nagy számban meg­jelent választók pártelnökké dr. Recseg Ede kulai ügyvédet, örökös tiszteletbeli elnökké tövisi Rácz György kulai földbirtokost választották meg. A nagygyűlés ezután a kerület országgyűlési képvi­selőjévé osztatlan lelkesedéssel Vojnits István bárót jelölte és elhatározta, hogy a kerületben való meg­jelenését és program­jának előterjesztését sem kívánja , hogy 200 tagú küldöttség kéri fel Voj­­nits bárót a jelöltség elfogadására.­­ Pártértekezletek. A tegnapi nap folyamán az összes ellenzéki pártok is értekezletet tartottak. A függetlenségi pártban Komjáthy Béla azon föl­fogás ellen szólalt föl, mintha az uj kormány nem parlamentáris formák közt jött volna létre. Khuen-Héderváry gróf tagja a parlamentnek mint zászlósor és mint a főrendiház tagja. Szóba került az értekezleten még a kiegyezés tárgyalásának kérdése is. Kossuth Ferencz előadja, hogy barátai jelen­létében a következő kérdést intézte a bánhoz: Magáévá teszi-e azt az álláspontot, a­melyet Széll az Apponyi nemzeti követelményei irányában el­foglalt? A bán erre így felelt: Én, a kormány­folytonosság elvén állván, Széll Kálmán álláspont­ját a magamévá teszem. Elég többen felszólaltak, valamennyien abban az értelemben — és ez a pártnak nem formálisan kimondott határozata, — hogy a függetlenségi pártnak kötelessége minden irányban tüzetes tájé­kozást és feleletet szereznie az új miniszter­elnöktől. Értekezletet tartott a Szederkényi­ Ugron­­párt s a néppárt is. Országgyűlés. A Khuen-Héderváry-kabinet ma elfoglalta helyét az országgyűlés kormányszékeiben. Az új kormányelnök elmondta program­ját. A képviselőháznak ma nagy, jelentős napja volt. Új kabinet bemutatkozása. A Ház a jelen­tős alkalomhoz illő külső képet mutatott. Zsú­folt karzatok. A völgyben szinte minden hely­nek van ma gazdája. Jobboldalon, baloldalon egyaránt jelen vannak politikai életünknek elő­kelő személyiségei. Az ülést Apponyi Albert gróf nyitja meg. Általános zsongás-bongás közepett teszi meg a szünet alatt garmadára gyűlt előterjesztéseit. A miniszteri székek egyelőre még üresek. A szónokok feljegyzésére szánt fekete tábla azon­ban megtelik. Nem kevesebben, mint kilenc­en jelentkeztek hozzászólásra az új kormányelnök programmnyilatkozatához. Az előterjesztések felolvasása után Csávossy Béla háznagy vezetése alatt bevonult a terembe az ország új kormánya. A jobboldal éljenzett, a baloldalon egynéhányan, Vázsonyi, Pap Zol­tán, Lengyel zsiv­ó-kiáltással fogadták a kabi­netet. Néhány perczig hangos zenebona uralta a termet. — Halljuk a kamarilla küldöttjét! —ízet­­lenkedett Vázsonyi. — Szép nemzeti vívmány a Tomasics mi­nisztersége ! — tette hozzá Pichler Győző — miközben a szélsőbal egyes tagjai tovább zsi­­­­óztak. — Figyelmeztetem az urakat — fordult végül Apponyi gróf a rajongók felé, — hogy horvátul beszélni e teremben csak a horvát, képviselőknek van joga! Az egész Ház jóízűen derült a szellemes megjegyzésen. Végezetül Lengyel és Pap Zoltán meg­kapták a rendreutasítást s a nyugodalom lassan helyreállt. A Széll-kormány felmentését, az uj kormány­elnök megbizatását, a miniszterek kinevezését a szélsőbaloldalon bőséges kommentárral kisérték s igy közel egy óra telt bele, a mig Khuen- Héderváry Károly gróf miniszterelnök felállott, hogy program­ját előadja. A magyar parlament méltóságának szem­pontjából sajnálattal kell beszámolnunk arról, hogy az új kormányelnök nyilatkozatait a kép­viselőház egy része nem hallgatta meg azzal a higgadt tárgyilagossággal, melylyel országgyű­lésnek egy vezető államférfi a bemutatkozását fogadnia kell. A szélsőbaloldal egy része mes­terségesen fokozott animozitással kommentálta a programmnyilatkozat egyes részeit, sőt fele részében elmondott mondatok félbeszakításával igyekeztek a háborgásra okot találni ott, a­hol a gondolatok teljes és világos kifejtése után a felzúdulásra okot alig találtak volna. Maga az új miniszterelnök, bár bizonyára nem volt el­készülve arra, hogy program­ját ilyen indoko­latlan zenebonával fogadják, imponáló önura­lommal állott szemben a zavargókkal. Hideg nyugalommal várta meg, a­mig a zaj elül, azután semmi által sem zavartatva magát, el­mondotta mindazt, a mit elmondani szükséges­nek látott. Gróf Khuen-Héderváry egy minden izében átgondolt, tartalmas programmot adott, a mely magában foglalta mindazt, a mi az ország ügyeinek eredményes vitelére a múltban helyes­nek bizonyult és ezenfelül sok egyebet, a­mi a legközelebbi jövendőben szükséges. E beköszön­tőből megnyugvással fog értesülni az ország, hogy az ország jövendő politikája is a tiszta liberalizmuson fog nyugodni. — Az állam alkotó ereje a szabadelvűség volt mindenha ebben az országban — úgymond az uj miniszterelnök. — Az uj kormány fele­kezeti különbséget nem fog ismerni s a jövő­ben is a liberalizmust tekinti az állami fenn­tartó és gyarapító erőnek! Zajos tetszés közepett folytatta azután gróf Khuen-Héderváry miniszterelnök: — A kormányzat tisztasága, annak becsü­letes s ha kell erélyes intézése által ez a kor­mány folytatni akarja a kormányzatnak azt a szellemét, melyet Széll Kálmán inaugurált. Tfjabb tetszés követte e szavakat, mely tetszés megújult, amikor Khuen-Héderváry gróf hangoztatta, hogy a politikai ellenfelekkel szem­ben is mindig lojális magatartást óhajt tanúsí­tani, s bár a többségre támaszkodik az ország ügyeinek intézésében, az egész Ház együttműkö­désére súlyt helyez. A magyarság megerősítése, a nemzeti nyelv érvényre jutása, mindez olyan elvi kijelentés volt, a­mely az egész Ház tetszését kivívta. A háborgás, a zenebona, a közbeszólások akkor harsogtak, a­mikor az új kormányelnök a jövendő konkrét teendőiről számolt be hall­gatóságának. Ellentmondás nélkül hangoztatta, hogy a szituác­ió mozgatója a katonai javaslatok voltak. És miután a kormány az alkotmányos rend helyreállítását szivén hordja, a katonai javas­latok tárgyalását egyelőre felfüggeszti és . . . Idáig jutott Khuen-Héderváry gróf. Itt a függetlenségi párt kitörő háborgása megakasz­totta. — Szószegés ! Nem azt ígérte! — harsogott Pelónyi. — Becsaptak bennünket! — tette hozzá Barabás. — Teljes visszavonást ígért ! — Menjen vissza Zágrábba! — tették hozzá mások. A zaj valósággal fülsiketítővé vált. Az el­nök csengetyű­szava teljesen elveszett benne. Szemere Miklós, Josipovich Imre és mások csitították a rajongókat, hogy a mondat befeje­zését ne akadályozzák. Teljes negyedóráig tartott a vihar, a­melynek elültével a kormányelnök befejezhette mondatát. — ... és bár a jelen kormány sem zár­­kózhatik el az újonczlétszám felemelésének szük­sége elől, egyelőre csak annyi katonát kér, mint a múlt esztendőben, míg az új véderő-törvény­­javaslat nem lesz a Ház asztalán. Akkor pedig a most tárgyalt katonai javaslatok feleslegessé válván, azokat vissza fogom vonni. Ez ellen a nyilatkozat ellen már egy szó sem hangzott el. Még a legharcziasabb szélső­­baliak is némán hallgatták. A legközelebbi teendőkre nézve előadta azután Khuen-Héderváry gr., hogy legelső sor­ban is az indemnityt óhajtja tárgyalni, azután pedig az újonczozási javaslatra, majd a költ­ségvetésre kerülne a sor. A nyári szünet után a kiegyezési javasla­tok nagy komplexuma fogja foglalkoztatni az­ or­­szággyű­lést. Majd szükség leszen arra is, hogy az állami­ tisztviselőkön kívül a közigazgatási tisztviselők sorsát is megfelelően javítsák. Vége­zetül pedig kényszerű szükség lesz az is, hogy a törvényhozás felhatalmazást adjon a kormány­nak a külföldi szerződések iránt való tárgyalá­sok haladéktalan megindítására, még arra az esetre is, ha az autonóm vámtarifa tervezete addig törvénynyé nem is emelkedik. A földmivelésnek, az ipar és kereskedelem érdekeinek harmonikus védelme, a kellő pro­gresszió alapjára fektetett adóreform voltak további részei a gazdag programoinak, melyet a kormányelnök azzal a kijelentéssel végzett, hogy politikájának czélja, hogy az országot erősnek és magyarnak tudja az egész világ! Az egy órányi fejtegetések végeztével újból felhangzott a hatalmas jobb táborban a taps és az éljenzés. Most az ellenzéki vezérek nyilatkozataira került a sor. Elsőnek a függetlenségi és 48-as párt vezére emelt szót. Kossuth Ferencz azzal kezdte, hogy az új kormány programmnyilatkozata nem volt sze­rencsés. Az indokolással azonban adósunk ma­radt. Az elitélő kritika egyetlen indokát abban a kijelentésében véljük csak megtalálni, hogy előtte és pártja előtt a kormányelnök eddigi politikai működése nem volt rokonszenves s nem találta meg a rokonszenvüket az a mód sem, melylyel Khuen-Héderváry gróf a kormány­­elnöki posotra emelkedett. E kijelentésében magyarázatát találjuk annak, hogy a füg­getlenségi párt elnöke nem volt kellően el­fogulatlan egy programm megítélésében, melyet minden mellékkörülménytől eltekintve egyedül belső ereje szerint kellett volna megbírálnia. Megvádolta Kossuth Ferencz Khuen-Héderváry grófot azzal is, hogy a katonai javaslatok tekin­tetében ma másként nyilatkozott, mint a párt­közi megbeszélésekben. Ez a vád csakis félre­értésből keletkezhetett. És a miniszterelnök sietett is tiltakozni ellene. Hangoztatta azután Kossuth Ferencz, hogy a függetlenségi párt a maga nemzeti álláspont­ját nem adta fel, mert katonai többletet nem­zeti vívmány nélkül a jövőben sem fog meg­szavazni. — Fegyvereinket pedig — végezte — úgy fogjuk megválasztani, a­hogyan azt a velünk szemben álló hatalom ellenében jónak látjuk. Ivánka Oszkár kérdést intézett a kormány­­elnökhöz : " Miután a miniszterelnök úr általános­ságban kijelentette, hogy Széll Kálmánnak a nemzeti óhajokra nézve tett kijelentéseit fenn­tartja, in concreto kérdezem: 1. a magyar tisz­teknek a magyar ezredekbe való visszahelyezését hajlandó­k haladéktalanul foganatosítani? 2. A nemzeti óhajok megvalósítását tartalmazó tör­vényjavaslatokat, mint például a katonai bün­tetőeljárás reformját, mikor szándékozik a Ház elé terjeszteni. Zichy János gróf a néppárt nagy tetszése közepett a krízisből a liberalizmus bukását ma­gyarázta ki és hirdette a keresztény-konzerva­tív irány h­ajnalhasadását. Kissé önkényesen ugyan s bizonyítás nélkül odavetve, mivel azon­ban hittek a vezérnek s nagy tapssal üdvözöl­ték a »szebb« jövő hajnalát. Az uj kormány iránt különben Zichy gróf lojális oppozícziót hirdetett Khuen-Héderváry grófnak ama kijelentése alapján, hogy ő a jog és igazság kormányzatát óhajtja folytatni. A néppárt elnökének­­fejtegetéseire Nagy Ferencz adta meg a választ. Kiábrándította a gróf urat abból a tévhitéből, hogy a liberaliz­mus bevonni készül lobogóját. A szabadelvűség áll rendületlenül, mert arra az országnak szük­sége van a jövendőben is! A mai vitával az új kabinet programmja feletti diszkusszió korántsincs lezárva. A szóno­kok egész sora iratkozott még fel álláspontjá­nak kifejtésére. Az ülésen a kormányelnök beterjesztette a kvóta­bizottság jelentését, az új honvédelmi miniszter pedig a rendes újonczozási javas­latokat.* A főrendiház déli tizenkét órára volt egybehíva, de csak két órakor kezdődhetett az ülés,­­ mivel a kormány a képviselőházban volt elfoglalva — s a főrendek mind átvonultak a képviselőházba, részben a folyosókra, részben a karzatokra. Egy óra tájban Darányi Ignácz, W­assies Gyula és Lukács László miniszterek fölkeresték gróf Csáky Albin elnököt s megállapodtak, hogy az ülés a képviselőház tárgyalásának befejezése­kor, két óra után tartassák meg, mivel a kor­ 1903. július 1. MAGYAR NEMZET.

Next