Magyar Nemzet, 1903. október (22. évfolyam, 234-260. szám)

1903-10-01 / 234. szám

1903. október 1. MAGYAR NEMZET, Mürzzuschlag, Szeptember 30. (Saját tudósitónk távirata.) A czár biztonsága érdekében nagy óvó­­intézkedések történtek. A Neubergből Mürzzu­­schlagra vezető utat elzárták gyalogjárók és kocsik részére. A vidéket valósággal ellepték a csendőrök. Mára erosz detektíveket is várnak. A detektívek. Gráez, szeptember 30. (Saját tudósítónk táv­irata.) A tartománygyűlés mai ülésén Einspinner képviselő interpellálni akart az utak egy részének elzárása és az orosz detektívek miatt. Attems gróf helytartó azonban az ülés előtt felvilágosította a képviselőt, hogy ezeknek az intézkedéseknek az az egyedüli czéljuk, hogy a czár személyi biztonsága lehetőleg megvédessék. A kapott felvilágosítás következtében Einspinner visszavonta interpellá­­czióját. Orosz lapnyilatkozat, Pétervár, szeptember 30. A Journal de St. Petersbourg Írja: Miklós czár szerdán érkezik Bécsbe, hogy ő felsége Ferencz József király meg­hívására részt vegyen a mürzstegi vadászatokon. Ez a látogatás újabb jele azon benső viszonynak, a­mely a két magas uralkodó között népeik javára fennáll és a­mely oly hatalmasan hozzájárul folyton szem előtt tartott czéljuk, az általános béke fentartásához. A válság. Kimen-Héderváry Károly gróf miniszter­­elnök ma a képviselőháznak hivatalosan tudo­mására hozta lemondását, mire a Ház üléseit az uj kormány megalakulásáig elnapolta. Ezzel a hónapokon á­t húzódó súlyos krízisnek uj moz­zanatához érkeztünk el. Kliuen gróf eddigelé nem utazott fel Bécsbe, hogy a felségnél ki­hallgatásra jelentkezzék s eddigelé még nincs is megállapodás arra nézve, hogy ezt mikor teheti, miután királyunk, mint az orosz czári vendégé­nek házigazdája a vendéglátás kötelezettségének teljesítésében Bécstől távol van s Mürstegben időzik. Mialatt ilyképpen a krízis személyi része rövid időre nyugvó ponton van, a szabadelvű­­párt kiküldött bizottsága serényen dolgozik a párt katonai programmjának megállapításán. Tegnap délutáni 5 órától nyolc­ óráig és ma délután egy órától ismét folytatta mun­­kálatait, melynél a miniszterelnök lemondása következtében a kormány egyáltalán nincs kép­viselve. Tekintettel a bizottság serény tevékeny­ségére, előrelátható, hogy a hét végére befejezik munkájukat s a szabadelvüpártnak ilyképpen megállapított programmja a válság megoldását úgy személyi, mint törvényi részében bizonyára meg fogja könnyíteni. A szabadelvüpárt körének termeiben teg­nap este élénk élet lüktetett. A klub már szo­katlanul korai órában megtelt, mert öt órakor megkezdte tanácskozását a katonai programm megállapítására kiküldött bizottság. Rövid időre megjelent a körben Khuen-Héderváry gróf is, ki azonban csak tudomására hozta a bizottság­nak lemondását s nyomban távozott. A klub mozgalmas képét nyolc­ óra után teljessé tette a bizottsági tagoknak jelenléte, a­kik köré csoportosulva a képviselő urak érdeklődéssel hallgatták a helyzet kritikáját. Nagy érdeklő­dés közepett mondotta el higgadt nézeteit Szál Kálmán, a­kit ma is nagy gyűrű vett körül, hogy véleményét meghallgassa. Sátoralja-Kíjhelyről táviratoztak: Zemplén vár­megyének gróf Hadik Béla főispán elnöklésével tartott közgyűlésén a függetlenségi párti Búza Barna a napirenden levő összes politikai kérdé­sekben öt indítványt nyújtott be. A szabadelvűek tömeges felvonulását látva és azt, hogy a szüksé­ges többséget indítványuknak meg nem nyerik, nehogy az indítványok leszavaztassanak. Láczay Szabó László nagybirtokos, függetlenségi párti al­­elnök felszólalására Búza az összes indítványokat visszavonta. Miskolczról táviratozzák. A város képviselő­testülete tegnap délután Szentpáli István polgár­­mester elnöklésével tartott közgyűlésén tárgyalás alá vette Neumann Bertalan bizottsági tagnak azt az indítványát, hogy a város adópénztára az állami adófizetéseket ne fogadja el. Az indítvány igen heves vitára adott alkalmat, melynek bezárásával 53 szavazattal 51 ellen a közgyűlés Neumann in­dítványát elvetette. A M. T. I. a következő táviratot közli: Zilah, szeptember 30. Szilágy vármegye ma tartotta meg őszi rendes közgyűlését Wesselényi Miklós báró főispán elnöklete alatt, ki megnyitójá­ban jellemezte Deák halhatatlan érdemeit a haza bölcse 100-ik születésenapján. Közvéleményünk még életében a haza bölcsének nevezte őt, mondja a főispán, ki az önzetlen hazaszeretetnek ideális magaslatára emelkedett és működését kiegyezési alaptörvényeink megalkotásával koronázta meg, melyeket maga sem tartott ugyan megváltoztathat­­lanoknak, örök időkre alkotottaknak, hanem csak olyan bázisnak, a­melyen tovább építeni lehetsé­ges lesz majdan, a­mikor szabad és egységes nemzeti államiságunk épületét alkotmányos úton lehet továbbépíteni. Nincs igazuk azoknak, kik ma­gyar államiságunk lassú fejlődéséért törvényein­ket okolják. E törvények máig nincsenek végre­hajtva, a­miért sem Deákot, sem a törvényeket nem hibáztathatjuk, hanem csak önmagunkat. Nem­zetünkre, mely fatalisztikus önmegadással engedte feje felett elvonulni e 36 esztendőt, most talán, bármily nehéz felhők tornyosuljanak, mégis jobb idők következhetnek. Hatalmas lendülettel fel­ébredt nemzeti öntudatunk országszerte egyhangú­lag követeli 67-es törvényeink minden pontjá­nak végrehajtását.­­ A főispán megnyitóját a köz­gyűlés nagy lelkesedéssel fogadva, egyhangúlag hozott határozattal jegyzőkönyvbe iktatta, vala­­mint Kincs Gyula emlékbeszédét Deák Ferencz felett. Majd a tárgysorozat rendjén Both szer­kesztő és társai indítványára az állandó választmány javaslatához képest a következőket fogadták el: 1. Tiltakoznak az ellen, hogy törvényeink végrehaj­tása érdekében folytatott küzdelmeink idegen állam törvényhozó testületei és államférfiai által bármikor befolyásoltassanak. 2. Miután a chlopyi hadparancs az 1790/91. X. és XII. t.­czikkel ellentétben áll, feliratot intéznek az országgyűléshez, hogy alkot­mányunk sértetlen fentartását megfelelő módon , biztosítsa. 3. A hatósága alá tartozó rendezett tanács a városok és községek elöljáróságainak nem engedi meg, hogy meg nem szavazott adót a szabad felajánlás örve alatt vagy bármely más czimen is elfogadhasson. 4. Megtiltja összes járási tisztviselőinek, hogy az országgyűléstől meg nem ajánlott újonczok kiállításában közreműködjenek és intézkedjenek. 5. A harmadévet kiszolgált ka­tonák ben tartása ügyében feliratot intéz a kép­­viselőházhoz a törvénytelen hadügyminiszteri ren­delet megszüntetése végett. A pontokat a román­­nyelvűek is egyhangúlag elfogadták. London, szeptember 30. A Times Khuen- Hé­derváry lemondásával foglalkozik és azt mondja, hogy lehetetlen figyelmen kívül hagyni a helyzet súlyos voltát, mely a király és a magyar nemzeti érzület között kifejlett viszály következménye. Az események további lefolyását a dualisztikus monarchia és a magyar nép minden hű barátja mély aggodalommal és részvéttel várja. Az egész világ be kell hogy lássa, hogy a monarchia két fele között folyó viszály meghosszabbítása mind­két félre halálos következményekkel fog járni és veszélyeztetik az osztrák-magyar monarchiának európai befolyása oly időben, a­midőn nem köny­­nyen nélkülözhető. A községi és körjegyzők országos gyűlése. (Saját tudósítónktól.) A magyarországi Községi és Körjegyzők Országos Központi Jegyző­ Egy­lete Pest vármegye székházában ma délelőtt 10 óra­kor tartotta meg évi rendes közgyűlését, melyen 50 vidéki egylet 195 taggal volt képviselve, ezek pedig 3590 községi és körjegyzőt képviseltek. A közgyűlést Kuncze Imre elnök nyitotta meg, szép szavakkal üdvözölvén a tagokat. Ezután fel­olvasták az elnöki jelentést, melyből kiemeljük a következőket: Idestova egy éve, mióta a politikai helyzet ólomsúlyként nehezedik a magyar közéletre. A törvény­hozás működése zátonyra futott; nincs állandó kormánya a nemzetnek, sőt elmond­hatjuk, hogy alkotmányos életének működése is fel van függesztve. Közgyűlésünk tevékeny­ségi köréből ki van zárva a politizálás; nincs is szándékunkban a politikai helyzet kedve­zőtlen alakulásának indító okait kutatni vagy bárkit is okul vetni ez immár tarthatatlan közviszonyok létrejövetele és állandósítása miatt; de ama jognak tudatában, mely e haza minden polgárának elodázhatlan tulajdona — emeljük föl kérő szavunkat hazánk sorsának intézőihez ennek a nemzetet bomlasztó helyzetnek megszüntetése végett. Az ország társadalma ezer és ezer sebből vérzik; félig megkezdett reformok várják végbefejezésüket s légió azoknak a társadalmi kérdéseknek a száma, a­melyek a törvényhozástól várják kedvező meg­oldásukat. A föld népe napról-napra pusztul s új hazát keres magának a nyomasztó közgazdasági viszonyok miatt; az ipar, a kereskedelem alig tengődik ; a tisztviselők egész státusa méltán zúgolódik mostoha sorsa miatt; lázong az elége­detlenség miatt az egész társadalom s az általá­nos zűrzavar fölött diadalmasan halad előre a szoc­iális forradalom vörös zászlója . . . Ezelőtt egy évvel reményteljesen tekintettünk a jövőbe s jogosan vártuk, hogy ez az év a hasz­nos munkának lesz az esztendeje ; jogosan vártuk, hogy rákerül a sor a közigazgatás nyomorúsá­gos állapotának javítására is. Méltán vártuk, hogy a törvényhozás figyelmet fordít valahára a köz­ségekre s a törvényhozásnak eddig csak saj­­toló kezét érező jegyzői karra is. Vártuk ezt azért, mert a községi közigazgatás és a jegyzők helyzete immár tűrhetetlen és vártuk különö­sen azért, mert e téren a helyzet sürgős javítását a közigazgatás egyszerűsítésének jel­szava alatt életre jött törvényhozási intézkedések­ből folyó változott viszonyok égetően szükségessé tették. Ezután a jelentés részletesen beszámol a köz­­igazgatás egyszerűsítéséről. Erre nézve a jelentésben az a kritika foglal­tatik, hogy a közigazgatás általános rendezése előtt nem következhetik el a magyar közigazgatási életnek modern alapokra helyezése, de lehetetlen­séget nem kívánunk; nem kívánjuk azt, hogy a törvényhozás most, midőn az állam alkotmányának épülete viharoktól recseg-ropog, a törvényhozás oly mélyreható reformokkal foglalkozzék, melyeknek megvalósítása évtizedekre terjedő idők békés munkás­ságának lehet csak gyümölcse; de azt joggal kí­vánhatjuk, hogy egy meglevő törvény sikeres végrehajtását mozdítsa elő a törvényhozás és hogy akkor, midőn a tisztviselőknek minden osztálya anyagi helyzetének javítását sürgeti, a jegyzők anyagi helyzete is lendíttessék ki abból a siralmas állapotból, a­melyben 33 éve sinlődik, és kíván­hatjuk azt, hogy a községek anyagi helyzetén segítsen az állam az által, hogy az adóügykeze­lést ruházza saját közegeire s hogy az állami fel­adatok teljesítésére szorított jegyző és a szükséges személyzet fizetéséhez járuljon hozzá az állam saját pénztárából. Az elnöki jelentés sajnosan emlékezik meg az egyleti élet sikertelenségéről. Az egyleti tevékeny­ség tekintetében megemlíti a jelentés, hogy meg­említésre méltó mozzanata közigazgatási életünk működésének a vármegyei tisztviselők országos egyesületének megalakulása. Régóta táplált vá­gyunk volt annak az eszmének megvalósítása, hogy a közigazgatás munkásai egy táborban egye­süljenek közös érdekeink szolgálatára. Midőn a vármegyék tisztviselői ez év elején megmozdultak s elhatározták egyesületté tömörülésüket, azt hit­tük, hogy rég táplált reménységünk élő alakot ölt s a vármegyei tisztviselők szervezkedésének formája lehetővé teszi a vármegyei tisztviselők és a községi jegyzők szövetkezését. Ebben a re­ménységben több kartársunk osztozott s a jegyzők körében mindinkább előtérbe nyomult a vármegyei tisztviselőkkel való egyesülésre törekvő vágyódás. Mi a vármegyei tisztviselők alakuló gyűlése után tisztában voltunk azzal, hogy a két egyesület össze­olvadása kizártnak tekinthető; a mi egyesületünk ugyanis képviseleti alapon van szervezve, a várme­gyei tisztviselők egyesülete pedig az egyénenkénti résztvevés alapján áll; a mi egyesületünknek csakis vármegyei egyesületieket tagja, a vármegyei tisztvi­selők egyesületének minden közigazgatási tisztviselő; tehát már ez az alaki különbség a szervezetben sem engedi meg a két egyesület összeolvadását. Mindennek daczára nem akartunk a magunk véle­ményével elébe vágni az egyesülés lehetőségének, nyilatkozatra hívtuk fel az egyesületünk rendes tagjaiul beczikkelyezett vármegyei egyesületeket arra nézve, hogy kívánják-e a vármegyei tiszt­viselőkkel való egyesülést oly módon, hogy az or­szágos jegyző-egyesület oszoljon fel s a jegyzői érdekek képviselete is a vármegyei tisztviselők egyesületére bizassék. A nekünk beküldött nyilat­kozatok szerint egyetlen vármegyei egyesület sem kívánta a jegyzők országos egyesületének föloszla­­tását s a vármegyei tisztviselőkkel való egyesülést. Újabban Brassó vármegyében alakult vár­megyei jegyző-egyesület lépett be az országos egyesület rendes tagjai közé, míg az alsó-fehér-, árva-, békés- és csongrádvármegyei kartársak nem látják szükségét a mozgalmunkhoz való csatlako­zásnak. A kinyomatott elnöki jelentést felolvasottnak tekintették és az elnökségre éljenzés hangzott fel - Szabó Sándor azt indítványozza, hogy a közgyűlés .

Next