Magyar Nemzet, 1904. január (23. évfolyam, 1-27. szám)

1904-01-01 / 1. szám

1904. ja­nuár 1. MAGYAR NEMZET, nagy h­ajóra, 21 hajómalomra, HOO kisebb zuzó- EaCi’e, az újpest­i 520, a lágymányosit 100, a tassit 200, a keselyűssit 500, a sugoviczait 100, a baracskait 130, a palánkait 40, a zsutonyit 330, a pancsovait 120, az ó­becsei kikötőt és a Ferencz-csatornát töb­b száz, az eszéki kikötőt 35, a gátit 4­0 járó­­mű­re r­edeztette be. A vidékről fagyot és havazást jelentenek tudósítón­k. Maholnap sűrű jégréteg képződik folyóink és tavaink felületén. A Balaton — mint Keszthelyről jelentik — máris befagyott. Már­a­­ros megyében tegnap nagy havazás volt. A h­eye­ket hótakaró borítja s a hegyi utakon megakadt a közlekedés. — Khuen-Héderváry grófné jótékonysága. Hé­dervárról Írják: Gróf Khuen-Héderváryné, Teleki Vilma grófnő jóságos szive szépen nyilatkozott meg az idei karácsonyi ünnepeknél is. A község szegényes szövetet kaptak ruhára és az iskolás gyermekek 50 koronát irószerekben. A helybeli plébános és főtanító vezetése mellett 105 béres gyermek vonult fel szép rendben a kastélyhoz, hol a gróf és családja gyertyafényben úszó kará­csonyfa mellett várt reájuk. Temérdek volt a kü­lönféle ajándék, melyet a jószivü grófné és Zichy Angela grófkisasszony sajátkezüleg osztottak szét az örömben úszó sereg között. Volt ott játék elég, de több volt az értékes ruhanemű, melyből sok darab Zichy Angela grófk­sasszony munkás kezei­ből került oda. Karácsony ünnepén nem volt sze­gény család, hol a bőkezű áldozatkészség és a grófi család kezemunkája örömet nem fakasztott. — Zanardelli temetése, Bresciából táviratoz­tak . Zanardelli temetése rendkívül ünnepiesen folyt le. Jelen volt a turini gróf, Giolitti minisz­terelnök, Ronchetti, Orlando és Mirabello minisz­terek, a parlament két házának elnökségei, számos szen­­or és képviselő, a milánói franczia konzul, mint a franczia kormány képviselője, Brescia és más városok hatóságai, számos egyesület és a tanuló ifjúság. A gyászmenet óriási néptömeg sor­fala közt­­­en ült a temetőbe, a­hol a koporsót ideiglenes sírboltba helyezték. A k­­onaság is részt­­vett a gyászpompában. A turini gróf, a miniszte­rek és hivatalos személyiségek este elutaztak. — Nagy szinházégés Chicagóban. A chica­gói Iroquais-szinházban, mely a párisi víg opera mintájára készült tegnapelőtt délelőtt egy ma­tiné közben tűz ütött ki. A tűz következtében a színház két gáztartója is felrobb­nt s a kö­vetkező pillanatban óriási lángtöm­eg borította el a színpadot, a nézőteret és a folyosókat. A közönség rémülten tolongott a kijárás felé, s ekkor ugyanolyan katasztrófa következett be, m­it a bécsi Ringsz­inház égésekor. A Iroquois szinház égése azonban ennél is rémségesebb. A nagy tolongásban p­sziolyok dördü­lése hallatszott. Kt­­­ségbeesett férfiak és asszonyok viaskodtak egy­mással s patakokban folyt a vér. A színpad felől sűrű fekete füstfelleg gomolygott. A villamos lám­pák is kialudtak csakhamar s csak a nézőtért körülvevő szörnyű lángtenger világította meg a menekülők arczát. A karzatról senki sem me­nekülhetett, a­kik leugrottak, izzó zsarátnokra estek, az emeleteken szorongó és jajveszéklő emberek pedig megfulladtak és porrá égtek. A tűz a Kékszakállú herczeg második fel­vonása közben harapódzott el, s csakhamar n­eme­­tnyi magasságban csaptak föl a lángok. Csakhamar kettős detonáczió hallatszott, a gáz­­tartók robbantak fel és vesztették a tüzet. A tűzoltóság fáradozása hiábavaló volt. A színház előtt rendőrcsapatok vontak kordont, de alig tudták visszaszorítani a jajveszéklő néptömeget. Midőn éjf­­­áj­ban a tűzoltóság behatolh­­ott a színházba, százával hordták ki a sebesülteket. A rendőrség első jelentése szerint éjfélig 637­­­6­­testet találtak, a második hivatalos jelentés szeri­t azonban 392-en pusztultak el az égő színházban. A chicagói nagy tűzvészről folytatólagosan a következő részleteket jelentik: A tűzoltók éjfél után hágcsókon felhatoltak a másodemeleti karzatig, a­hol s­zörnyü látvány tárult eléjük. A folyosókon halomszámra feküdtek a holt­testek s a harmadik emeletre vezető lépcső leg­alsó fokairól sebesültek nyöszörgése hallatszott. A sebesülteket 50 orvos és betegápoló ápolja. A halottasházak annyira megteltek, hogy a tűz­vész áldozatainak megszenesedett holttesteit a rendőrlaktanyákban helyezték el. A Iroquois-színház színészei és színésznői lenge színházi öltözékben menekültek az utczára. Az Iroquois-színház áldozatainak számá­ról szóló adatok még mindig elütök. A City­­rendőrség 536 halottról tesz jelentést, míg a reggeli lapok 562 halottat és 56 sebesültet jeleznek. Saját tudósítónk távirja New­ Yorkból. A chicagói Iroquois-színház tegnap dél­után rettenetes jelenetek színhelye volt. A szín­házban tűz támadt és 1200 ember — jórészt nő és gyermek — eszeveszett küzdelmet folyta­tott egy­mással, hogy kijusson a szabadba és megmentse életét, a­mi azonban csak kevésnek sikerült. A színházban a Kékszakállú herczeg­et adták. A második felvonásban, körülbelül négy óra körül, néhány könnyű szuffita tüzet fogott és kigyuladt. A tűz azonnal elharapódzott a sz­npadon. A kar, a­mely az egész színpadot elfoglalta, ijedten rebbent széjjel. A kóristák rémületükben leugráltak a zenekarba és a föld­szinti páholyokba. A színház nézőterén szörnyű pánik támadt. Alig pár pillanat múlva az ut­czán végigszáguldott a kiáltás: ■— Tűz van! Ég a szinház! A nézőtéren oly rettentő sikoltozás támadt, hogy a lárma túlharsogta az utczán végig­robogó kocsik zörejét is. A másik p­llanatban az egész szinház pokoli képet nyújtott: sikol­tozó, visító, egymást ütlegelő, fojtogató, harap­­dáló és karmolázó emberek gom­olyaga reke­dt meg a folyosókon, a kifelé vezető ajtók nyí­lásai előtt. Legvadabb volt a tolongás az első karza­ton, a­hol az emberek egymáson megrekedve, úgy el voltak fogva, mintha csapdába jutottak volna. Egymáshoz préselődve találták meg ké­sőbb az agyonnyomott és megfulladt embe­reket. A­kik a színház foyerjébe menekültek, azokat ugyanily sors é­rte. Több mint húsz ember ezen a helyen úgy pusztult el, hogy a tolongó embert­k lába alá került és formátlan üömeggé taposták, a­nélkül, hogy a tűz testük­höz ért volna. A gyermekek, a­kik a színházban voltak, alig él­hették túl pár perczig a tűz kitörését, mert agyonnyomták őket. A karzatról többen leugrottak a föld­szintre, a­hol egymáson hevertek a szörnyű mó­don szétroncsolt és eltorzult halottak. Akadtak olyanok is, kik a halálfélelem rémületei­­n az ablakokból kiugrottak az utczára. Egy-kettő életben maradt, de a legtöbbje szétzúzódott az utcza kövezetén. Két angol kóristaleány, kikről leégett már a ruha, öt perczig állt az ablakban, míg rá­szánták magukat a halálugrásra. A kórházba vitték őket, a­hol félóra múlva meghaltak, de nem a rettenetes égési sebeik következtében, hanem a nagy hidegségtől, mely az ablakban állva érte őket. Húsz perc­c­el a tűz kiütése után az egész színház egy láng volt. A bennszorult 1200 ember közül alig kétszázat lehetett meg­menteni. Az utczán vagy 40.000 ember gyűlt össze, kik a legnagyobb izgatottsággal követték a mentés munkáját. Sokan át akarták törni a rendőrök és tűzoltók kordonját, hogy bejussa­nak az égő házba, a­honnan a tűzoltók egy­másután hozták ki a halottakat. Kiind ötve­n orvos várakozott, kik mindent megtettek, hogy megmentsék azokat a szerencsétleneket, kikben még egy parányi élet volt. A legtöbb esetben hiába való volt a fáradozás. A színház, a veszedelmes amerikai szokás szerint, a város üzleti negyedében, nagy bér­házak közé van ékelve. Nevét az Iroquois-klub­tól, egy tekintélyes demokrata egyesülettől vette, melynek helyiségei a bérházépületben voltak elhelyezve. A házban még sok a magánlakás és hivatal is volt. — Latour altábornagy temetése. Bécsben teg­nap délután volt Latour altábornagy, Rudolf trón­örökös nevelőjének temetése, a melyre ő felsége elküldte képviselőjét. Temetésén jelen voltak: Lajos Viktor, Lajos Szalvátor, Ferencz Szalvátor, Jenő és Rajner főherczegek, Rörber miniszter­­elnök, Pitreich, Wittek miniszterek, Beck vezér­kari főnök és Waldstätten hadsereg-főfelügyelő, a hadtestparancsnok, magas katonai személyisé­gek, törzs- és főtisztek és udvari méltóságok viselői. — Párbaj bika és mozdony között. Parisból Írják : Bercy vasútállomáson nagyobb számú marha­­állomány várt az elszállításra. Egy hatalmas bika kiszabadult a karámból s a vágányok közt bolyon­gott. Ekkor érkezett az auteuili személyvonat. A bika megszegte nyakát és elszántan a mozdony elé állott, hogy megküzdjön a czélból való ellen­felével. A bika természetesen a kerekek alá került, s pár percz múlva kiszenvedett, de a vonat is ki­siklott s a forgalom csak órák múlva volt helyre­állítható. — Eiforott betörőbanda. A rendőrség az éj­szaka veszedelmes betörőbandát tartóztatott le. A fehérvári­ úton czirkáló rendőrök, Sitter Sándor és Lányi István ugyanis a Fehérvári-út 9. számú házban levő Eiser Ede üzlete előtt két gyanús alakot láttak ácsorol­ni, a­kik a rendőrök láttára eljutottak. A­mikor a rendőrök az üzlet ele értek, az üzletből világosság látszott és olyan zaj, mintha dolgoznának a boltban. A rendőrök fel­töltötték az üzlet tulajdonosát és azzal behatoltak a boltba, a­hol három szurtos alakot találtak, a­mint az üzlet irodájába­n levő vaspénzszekrényt baltával fesze­gették és kifúrni igyekeztek. A rendőrök hama­rosan lefülelték a betörőket és bevitték a rend­őrségre. Ekkor derült ki, hogy jó fogást csinál­tak. A három betörő Fekete József, Berkes Béla és Marosi Sándor, valamennyi rovott múltú. Egy csomó betörőszerszámot és k­assza­fúrásra alkalmas fúrókat találtak náluk. A rendőrség tovább figyelte az üzlet környékét, mert feltette, hogy a betörők elmenekült bűntársai visszajönnek. Jól is számí­tottak. Csakugyan visszat­rt Zallner Antal 21 éves munkátlan csavargó, a­kit szintén letartóz­tattak. — Tűz az ásványolajgyárban. Az éjjel 2 óra után a külső soroksári­ uton levő ásványolajgy­ár desztilláló-helyiségében eddig nem tudható okból az egyik kazán valamiképpen megrepedt s lángot fonott. A petroleumtartóban nyers­anyag volt, mely azután kiömlött s égni kezdett. Szerencsére a készenlétben levő gyári tűzoltóság nyomban az oltáshoz látott s pár percz múlva megérkeztek a tűzoltók is. Két órai munka után az égő nyers­anyagot elnyomták s igy nagyobb baj nem esett. A kár jelentéktelen. A tűzről a rendőri sajtóiroda a következőket jelenti: »A budapesti ásvány- és olajipar részvénytársaság külső soroksári­ úti tele­pén ma éjjel valószínűleg túlhevitás folytán egy nyers kőolajjal teli kazán felrobbant. A kazán és az égő anyagok menthetetlenek voltak, úgy, hogy a teljes felszereléssel megjelent tűzoltóság kizáró­lag a tűz lokalizálására törekedett. A veszély im­­minens volt, mert a közelben csupa olajjal teli kazán állott. Két órai munka után végre sikerült a tüzet ártalmatlanná tenni. Szerencsére ember­életben nem esett kár, sérülés sem történt.« — Bonaparte Batild herczegnő állapota. Páris­ból táviratozzál­ lapunknak: Bonaparte Matild herczegnő, ki az utóbbi időben ismét jobban volt, tegnap óta gyöngélkedik. Alig vehet magához táplálékot és nagy gyöngeség fogta el. — A barcelonai bé­rkocsis-sztrájk. Barceloná­ból jelentik, hogy a sztrájkoló bérkocsisok meg­támadták a vállalkozó fuvarosokat, kik nem akar­tak velük egyezségre lépni.­­ A soproni bankbukás. Sopronból távirják. Sopron város közgyűlése elhatározta, hogy a bel­ügyminiszter ama leirata ellen, mely a Müller-féle nagy alapítványt a bankbukás folytán ért veszte­ségekért a várost teszi felelőssé, fölér és a felirat­ban részletesen kimutatja, hogy az említett vesz­teségekért nem lehet felelőssé tenni a várost, mely az alapítványnak sem kezelője, sem felügyelője nem volt. A feliratot nagy küldöttség fogja a mi­niszterelnöknek átnyújtani, kit a város a vagyon­jogi felelősségét kimondó leirat visszavonására is felkér. Az alapítványnak a bankbukásból folyó vesztesége több százezer koronára fog rúgni. — Hűtlen szolga. Malcoyi herczeg római lakos hosszabb idő múltán római palotájába visszat­r­­vén, azt a kellemetlen fölfedezést tette, hogy 300.000 líra értékű ezüstnemű-készlete hiányzik. A rendőrség megállapította, hogy az ezüstnemüeket a szolgája, Giulio Pompe.­ lopta el, különféle zálogházakban elzálogosította, azután megszökött. — Gyilkosság. Máramarosból írják: Deczember 30-án gyilkosság történt Máramarosban. Csik Gyula bútoriparos és Starku János akna-szlatinai születésű katona összetűztek egy korcsmában és Csik Gyula Starkut késsel megszúrta, a­ki ennek következtében azonnal szörnyet halt. A gyilkosság oka féltékenység volt. A 20 éves gyilkost azonnal letartóztatták.­ ­

Next