Magyar Nemzet, 1904. február (23. évfolyam, 28-51. szám)
1904-02-02 / 28. szám
1904. február 2. MAGYAR NEMZET hosszabb szolgálatnál évi 400 koronában állapittatik meg. Az állami kisdedóvónők személyi pótléka tiz évnél rövidebb szolgálatnál évi 100, tiz évnél hosszabb szolgálatnál évi 200 korona. A postánál, távírdánál és távbeszélőnél alkalmazott kezelőnők személyi pótléka hat évnél rövidebb szolgálatnál évi 100, hat évnél hosszabb szolgálatnál évi 200 korona. Az állami altisztek és szolgák, ha szolgálati idejük 10 évnél rövidebb, évi 200, ha 16 évnél hosszabb, évi 300 korona pótlékot kapnak. A pénzügyőri legénység zsoldját, azoknál a pénzügyőröknél, akiknek ugyanabban a rangfokozatban töltött szolgálati ideje 5 évnél rövidebb, napi 20, akiknél 5 évnél hosszabb, de 10 évnél rövidebb, napi 40, és akiknél 10 évnél hosszabb, napi 60 fillérrel fölemelik. A fő- és székváros állami rendőrségnél az I-fő osztályú polgári biztosok személyi pótléka évi 400 korona; a Il-od osztályú polgári biztosok, a lovas tizedesek, a gyalogsági ellenőrök, a lovas rendőrök és az I-sö osztályú gyalogsági rendőrök személyi pótléka évi 200 korona; a gyalogsági őrmesterek és a Il-od osztályú gyalogsági rendőrök személyi pótléka 100 korona.Azok az állami altisztek és szolgák, akiknek természetben nincs lakásuk, évi 60 korona lakpénzpótlékot kapnak. A fővárosi rendőrségi őrszemélyzet egy része évi 240 korona lakpénzpótlékot kap. A tiszti működési és kárpótlékokat a rendelet nem érinti. Az 1893. évi IV-ik törvényczikk 5-ik §-ában szabályozott fokozatos előléptetés az V—XI. fizetési osztályba tartozó állami tisztviselőknél a rendelet hatálybaléptének napjától kezdve a törvényhozás további intézkedéséig fölfüggesztetik, azonban az egyes személyzeti létszámokban a jelen rendelet hatálybaléptének napjáig megüresedett állásokra a fokozatos előléptetés még fenmarad. A szolgálati dij, a díjakra fennálló határozmányok figyelembe vételével mégpedig az 1903. évre egy összegben kiutalványozott személyi pótlék után egy összegben, a személyi pótléknak havonként esedékes részleteinél pedig havi részletekben levonandó. A rendelet hatálybaléptéig eltöltött szolgálati idő, amennyiben a rendelet határozatai szerint magasabb összegű személyi pótlékra ad igényt, az igények egyénenkénti megállapításánál olyképp veendő számba, mintha az a rendelet hatályának tartama alatt telt volna el. Végül a rendelet a pótlékok utalványozásáról intézkedik. A rendelet hatálya alá tartozó s az 1904. évi I. törvényczikk hatálybaléptének idejében tényleges alkalmazásban álló állami alkalmazottakat a megállapított pótlékok akképp illetik meg, mintha a rendelet 1903. évi január hó 1-én lépett volna hatályba. Maga a rendelet a kihirdetés napjával, tehát 1904. január 31-én lép életbe. — Védekezés a trachoma ellen. Mint értesülünk, Tisza István gróf belügyminiszter a trachoma elleni védekezés során szerzett közel két évtizedre terjedő tapasztalatok alapján, valamint az újabb tudományos felfogás és gyógyítási módok tekintetbe vételével újonnan szabályozta a trachoma elleni óvó- és gyógyintézkedéseket. A nagyszabású rendeletet most küldötét. Egyetlen ecsetvonást sem kellett kijavítanom... Mondom, rendkívüli valami volt az... És nevetett. Vájjon valót beszél, vagy misztifikáczió-e az egész ? — Most pedig ,megyek, folytatom a félbenhagyott levelet... Ön — tette hozzá — ivott a boszorkány látogatására és no ugye, hogy nem váratott magára! . . . Azzal lassú léptekkel távozott. Le nem tudnám írni azt, amit e rövid jelenet közben éreztem ... De minden szenzáczióm óriásira növekedett, amikor magamra maradtam, félelem fogott el . . . félelem! De mindazonáltal meg akartam kísérleni a magamon való uralkodást; lassan a tollam után nyúltam, hogy félbenhagyott munkámon reggelig dolgozzam. De akármennyire igyekeztem is, hogy elmerüljek abban a jelenetben, a melyen képzeletem dolgozott s a melyet leírni készültem, gondolataim elkalandoztak ... És éppen mivel nem akartam semmi áron sem a boszorkány arczképére nézni, amely az Íróasztalom egyik sarkának volt támasztva, éppen azért tapadt reá a szemem ... a boszorkány szemére . . . a boszorkány bizalmas szájára. A lámpa rezgő fényt árasztott úgy, hogy a nézésbe belefájdult a szemem ... De kénytelen voltam nézni a festményt . . . kénytelen voltam . . . kénytelen . . . Hovatovább úgy rémlik, mintha a kép körvonalai eltűnnének, egybeolvadnának a falaival... téri szét a közigazgatási hatóságoknak. Ezen új rendelet, mely Fiuméra is kiterjed, az eddigi miniszteri rendeleteket hatályon kívül helyezi. A rendelet négy részre oszlik. Az elsőben a trachomás betegek bejelentése, nyilvántartása s a szemvizsgálatok és időszaki jelentések iránt történik intézkedés. A második szakasz a trachoma terjedésének megakadályozására szolgáló óvó-intézkedéseket írja elő, külön rendelkezvén az iskolába járó tanulókról, az ipari és gyári munkásokról, a katonaságról, a vasúti szállításról. Szigorú intézkedés törté-nik némely népszokások eltiltása iránt, mint például Szeged környékén a menyasszonymosi hatás, mely népszokás szerint a menyasszony egy tál vízzel sorba járja a vendégeket, meg- mossa azoknak arczát, s azután közös törülközőt nyújt nekik arczuk megtorlása czéljából. Az ilyen veszedelmes népszokásokat szigorúan eltiltja a belügyminiszter rendelete. A harmadik szakasz a trachoma-betegek járólagos és kór-házi gyógyítása, valamint a kezelőorvosok ki- képzése iránt intézkedik. A belügyminiszteri rendelethez a trachoma, vagyis egyiptomi szem-i betegség népszerű ismertetése van csatolva. Ez minden községben közzé lesz téve és megma- gyarázva. 1 — Nyilt levél. Bauer Antal, az ugodi kerítélet szabadelvű képviselője, választóihoz a következő nyílt levelet intézte: Napról-napra tapasztaljuk, hogy a lelkiismeret a magyar képviselőház némely tagjából teljesen kiveszett, különben lehetetlen lenne, hogy ez a néhány ember még most is folytassa romboló munkáját, az obstrukciót! Lehetetlen, hogy be ne lássák ők is, kik a nemzeti hősök szerepére vállalkoztak, hogy eljárásuk által és közös ellenségeinknek malmára hajtják a vizet és mert kell, hogy ők is belássák és ennek daczára sem okulnak, csakis az tételezhető fel róluk, hogy félretéve hazaszeretetet, lelkiismeretet és minden egyebet, csakis saját önző czéljaik elérésére törekedve, folytatják őrült munkájukat, mely tönkre teszi az országot, de egy ujságvállalat részvényeseit máris kirántotta a csávából, néhány ezelőtt még ismeretlen alak kétes szereplésére adott alkalmat, némely egyénnek, kinek már semmi téren nincs mit veszíteni, épp arra alkalmas, hogy’ szemtelen fellépésük által desperadók módjára még felszínen tarthassák magukat és ami a legfelháborítóbb, mindezt ezek az egyének a hazafiság szent leple alatt cselekszik! Szomorúság tölti el minden igaz magyar ember szívét, ha kénytelen tapasztalni, hogy hazája belpolitikai békéje és jóléte néhány beszámíthatat- ■ lan ember szeszélyétől függ! Már eddig is kiszámíthatatlan károkat okozott az obstrukció hazánknak, mert az ország eladósodik, az adóhátralékok folyton nőnek, ezeket pedig valamikor fizetni kell, a három évet kiszolgált katonákat nem lehetett hazabocsátani, a póttartalékosokat be kellett hívni, mindez milyen csapás , ezer és ezer családra, mennyi nyomor, mennyi szomorúság! A külfölddel szemben elveszítjük hí-i és a földön összekuporodva ott láttam magát az élő, valóságos démoni arcot . . . Rémülten szöktem fel, vérem mintha meg- dermedt volna. Menekülni akartam, de valami, az enyémnél nagyobb erő a küszöbhöz lánczott, s nem tudtam mozdulni, csak meresztettem szememet a kísérteties arcára... Borzasztó volt! . .. A száj, nyilván a remegő világítás következtében, mintha fölnyílt volna... majd vigyorogva becsukódott megint... És az ördögi zaj, amik megütött fülemet, tán a levegő volt, amint az ablak rései között járt, avagy annak az átkozódó szájnak titokzatos mormolása? Vak rémületemben leakasztottam egy ócska kardot, amely a falon függött ... és abban a magamból kivetkőzött pillanatban keresztül döftem vele a rémes alak keblét. . . És most hihetetlen valami következik! . . . A még meg nem száradt festéknek volt-e a következése ... de esküszöm, hogy a kard, bár nagy erővel döftem vele a vászon felé, a legcsekélyebb hang nélkül járta át a képet! . .. Szinte ugyanabban a pillanatban zűrzavaros zúgás hangzott fel a faluból. Álltam mozdulatlanul, remegve. Kis idő múltán Orkott nyitott a szobába: — Tudja-e, — mondta és rám nézett szemével, amely fény lett, mint az aczélpenge — tudja-e, hogy a boszorkányt holtan találták, mély sebbel a keblén . .. Csak most néztem meg a kezemet és ruhámat ... Mind a kettő véres volt, tejünket stb., de mindez nem okoz lelkiismereti furdalást az úgynevezett nemzeti hősöknek, ők makacsul ragaszkodnak a harcához, mert mihelyt helyreáll a parlamenti béke, kijátszották kétes szerepüket és visszasülyednek oda, ahonnan kikerültek és a hová valók, a semmibe, melyből csakis peffleszkedő modoruk által sikerült kijutniok ! A jelenlegi kormányelnöknek még legelkeseredettebb ellenfeleinek is be kell látniok, hogy katonai kérdésekben oly vívmányokat szerzett nekünk, amilyenekről még egy évvel ezelőtt senki közülünk még álmodni sem merészelt volna; ahelyett pedig, hogy teljes erővel, igaz ,hazafias összetartással azon lennénk, hogy ezek az engedmények minél előbb törvénynyé váljanak, még mielőtt az arra legalkalmasabb időt elmulasztanánk, az obstruálók minden képzelhetőt elkövetnek, hogy fontos vívmányaink csak írott malaszt maradjanak! Azt akarják talán, hogy a legfelsőbb körök belátván, hogy az adott engedmények daczára nálunk a parlamenti béke nem állván helyre, megbánjál azt, a rajro csak nagy küzdelmek után reá bírhatok voltak és lehetetlenné tegyél azoknak megvalósítását? A magyar kormányelnöknek az obstruálóknál még sokkal is elkeseredettebb ellenféllel kell megküzdenie, t. 5. Az osztrákokkal és a bécsi katonai körökkel és csak ezeknek tesznek szolgálatot az obstruálók, ha megnehezítik a kormányelnöknek itthoni helyzetét. Hisz mindnyájan tapasztaljuk, hogy ahányszor nálunk csak Isissé is tisztul a helyzet, máris »Wien«-ből igyekszenek üszköt szórni közibenk, hogy lehetetlenné tegyék nálunk a békés kibontakozást, a világ előtt be akarván mutatni, hogy Magyarországon lejárta magát a párlamentárizmus éa nem marad egyéb hátra, csak az abszolutizmus. Ausztriában ma oly bonyodalmas a helyzet, oly nagy ott a kavarodás, hogy még a legnagyobb optimizmussal sem várhat az ember kibontakozást ; vagy a német, vagy a szláv elemnek kellene engedni, de miután erre egyik sem bírható, egymást falják fel, úgy, hogy ott már majd csakisa 14-ik §-szal lehet uralkodni és hogy ez ott könynyebbben sikerüljön, nálunk is oly bonyodalmassá akarják a helyzetet tenni, hogy a külfölddel szemben szalválva legyenek, ha felfüggesztik alkotmányunkat és abszolutizmussal fognak uralkodni. Hát idáig akarják juttatni a nemzeti hősök? Mindezt a vak is látja és épp csak az obstruálók, kik folyton dicsekszenek hazafiságukkal, ezek nem látnák be ? Hiszen ha a Kossuth-párt, melynek hazafiságában csak nem kételkedik senki, ezt még jókor belátta, csak épp az obstruáló tábor nem ismerné fel közös ellenfelünket, kinek legnagyobb szolgálatot tesz romboló eljárásával? Az, hogy ő felségét még több katonai engedmény megadására lehetne bírni, teljesen ki van zárva, így tehát az egész küzdelem csakis meddő marad, csak arra való, hogy hazánkat közgazdaságilag tönkre tegye és a külföld előtt diszkreditálja, ennélfogva annak folytatása okvetlen elítélendő és semmiesetre sem vall hazafiságra és lelkiismeretre, hanem feltűnési viszketegre és népszerűség-hajhászatra! Ezt tartsák szem előtt az úgynevezett »Nemzeti hősök«! — Bollajk és líölead. A bodajki Szabadelvűpárt — amint bennünket értesítenek — gróf Széchényi Viktort, a köleséi pedig Dőry Pált óhajtja jelölni az országgyűlési képiselőségre. Bodajkon a néppárt Kétly Endrét, Kölesden a függetlenségi párt Ilyen ev. ref. lelkészt, vagy Kéki László ügyvédet lépteti föl ellenjelöltekül. — Bánffy Dezső Debreczenben. Debreczenben ma történt a Bánffy-párt ünnepélyes megalakulása. A zászlóbontás ünnepére báró Bánffy Dezső is Debreczenbe utazott. Az alakuló közgyűlésen, amelyet gróf Degenfeld József pártelnök nyitott meg, képviselve volt a kolozsvári, deési, hunyadmegyei, torontáli és nyíregyházai Bánffy-párt is. Báró Bánffy Dezső a megnyitó beszédben arra emlékeztetett, hogy a múlt nyáron Debreczenben hangzott föl az első szó, amely tiltakozott, a nemzet jogainak föladása ellen. A debreczeni határozati javaslat alapján indult meg országszerte a törvényhatóságok nemzeti mozgalma. Ezen alaphoz kell váltig ragaszkodni. A mai helyzet nehéz. Belőle ki kell bontakozni, nehogy talán alkotmányunk veszélybe jusson. De ez nem oly könnyű dolog, mert engedni a nemzeti jogok tekintetében nem szabad. Másfelől az alkotmányos élet gépezetét sem helyes megakasztani. Meddő küzdelemben fecséreli erejét a nemzet harminchat év óta, a közjogi alap támadása és védelme körül folyik a küzdelem. Meg kell tehát szüntetni a közjogi harcrokat s a meglevő állapotok alapján kell megteremteni az egységes nemzeti államot és pedig úgy a nemzeti fejlődés, mint a gazdasági önállóság tekintetében. A pragmatica sanctio biztosította a magyar állam teljes független önállóságát s ezzel a nemzeti állam továbbfejleszthetését. 1848-ban ezen az alapon rendeztük önálló belkormányzati helyzetünket, 1867-ben pedig 3