Magyar Nemzet, 1904. február (23. évfolyam, 28-51. szám)

1904-02-02 / 28. szám

190­4. február 2. MAGYAR NEMZET hosszabb szolgálatnál évi 400 koronában állapit­­tatik meg. Az állami kisdedóvónők személyi pót­léka tiz évnél rövidebb szolgálatnál évi 100, tiz év­nél hosszabb szolgálatnál évi 200 korona. A postánál, távírdánál és távbeszélőnél alkalmazott kezelőnők személyi pótléka hat évnél rövidebb szolgálatnál évi 100, hat évnél hosszabb szolgálatnál évi 200 korona. Az állami altisztek és szolgák, ha szol­gálati idejük 10 évnél rövidebb, évi 200, ha 16 évnél hosszabb, évi 300 korona pótlékot kapnak. A pénzügyőri legénység zsoldját, azoknál a pénz­ügyőröknél, a­kiknek ugyanabban a rangfokozat­­ban töltött szolgálati ideje 5 évnél rövidebb, napi 20, a­kiknél 5 évnél hosszabb, de 10 évnél rövi­debb, napi 40, és a­kiknél 10 évnél hosszabb, napi 60 fillérrel fölemelik. A fő- és székváros­ állami rendőrségnél az I-fő osztályú polgári biztosok személyi pótléka évi 400 korona; a Il-od osztályú polgári biztosok, a lovas tizedesek, a gyalogsági ellenőrök, a lovas rendőrök és az I-sö osztályú gyalogsági rendőrök személyi pótléka évi 200 korona; a gyalogsági őrmesterek és a Il-od osztályú gyalogsági rend­őrök személyi pótléka 100 korona.­­­Azok az állami altisztek és szolgák, a­kiknek természetben nincs lakásuk, évi 60 korona lakpénz­­pótlékot kapnak. A fővárosi rendőrségi őrszemély­zet egy része évi 240 korona lak­pénz­pótlékot kap. A tiszti működési és kárpótlékokat a rendelet nem érinti. Az 1893. évi IV-ik törvényczikk 5-ik §-ában szabályozott fokozatos előléptetés az V—XI. fizetési osztályba tartozó állami tisztviselőknél a rendelet hatálybaléptének napjától kezdve a törvényhozás további intézkedéséig fölfüggesztetik, azonban az egyes személyzeti létszámokban a jelen rendelet hatálybaléptének napjáig megüresedett állásokra a fokozatos előléptetés még fenmarad. A szolgálati dij, a díjakra fennálló határoz­­m­ányok figyelembe vételével még­pedig az 1903. évre egy összegben kiutalványozott személyi pót­lék után egy összegben, a személyi pótléknak ha­vonként esedékes részleteinél pedig havi részletek­ben levonandó. A rendelet hatálybaléptéig eltöltött szolgálati idő, a­mennyiben a rendelet határozatai szerint magasabb összegű személyi pótlékra ad igényt, az igények egyénenkénti megállapításánál olyképp veendő számba, mintha az a rendelet hatályának tartama alatt telt volna el. Végül a rendelet a pótlékok utalványozásáról intézkedik. A rendelet hatálya alá tartozó s az 1904. évi I. törvényczikk hatálybaléptének idejé­ben tényleges alkalmazásban álló állami alkalma­zottakat a megállapított pótlékok akképp illetik meg, mintha a rendelet 1903. évi január hó 1-én lépett volna hatályba. Maga a rendelet a kihirde­tés napjával, tehát 1904. január 31-én lép életbe. — Védekezés a trachoma ellen. Mint érte­sülünk, Tisza István gróf belügyminiszter a trachoma elleni védekezés során szerzett közel két évtizedre terjedő tapasztalatok alapján, va­lamint az újabb tudományos felfogás és gyó­gyítási módok tekintetbe vételével újonnan sza­bályozta a trachoma elleni óvó- és gyógyintéz­­kedéseket. A nagyszabású rendeletet most küld­ötét. Egyetlen ecsetvonást sem kellett kijavíta­nom... Mondom, rendkívüli valami volt az... És nevetett. Vájjon valót beszél, vagy misztifikáczió-e az egész ? — Most pedig ,megyek, folytatom a félben­­hagyott levelet... Ön — tette hozzá — ivott a boszorkány látogatására és no ugy­e, hogy nem váratott magára! . . . Azzal lassú léptekkel távozott. Le nem tudnám írni azt, a­mit e rövid jelenet közben éreztem ... De minden szenzá­­czióm óriásira növekedett, a­mikor magamra maradtam, félelem fogott el . . . félelem! De mind­azonáltal meg akartam kísérleni a magamon való uralkodást; lassan a tollam után nyúltam, hogy félbenhagyott munkámon reggelig dolgoz­zam. De akármennyire igyekeztem is, hogy el­merüljek abban a jelenetben, a melyen képzele­tem dolgozott s a melyet leírni készültem, gon­dolataim elkalandoztak ... És éppen mivel nem akartam semmi áron sem a boszorkány arczképére nézni, a­mely az Íróasztalom egyik sarkának volt támasztva, éppen azért tapadt reá a szemem ... a boszorkány szemére . . . a boszorkány bizalmas szájára. A lámpa rezgő fényt árasztott úgy, hogy a nézésbe­ belefájdult a szemem ... De kénytelen voltam nézni a festményt . . . kénytelen voltam . . . kény­telen . . . Hova­tovább úgy rémlik, mintha a kép kör­vonalai eltűnnének, egybeolvadnának a falaival... téri szét a közigazgatási hatóságoknak. Ezen új rendelet, mely Fiuméra is kiterjed, az eddigi miniszteri rendeleteket hatályon kívü­l helyezi. A rendelet négy részre oszlik. Az el­sőben a trachomás betegek bejelentése, nyil­vántartása s a szem­vizsgálatok és időszaki je­lentések iránt történik intézkedés. A második szakasz a trachoma terjedésének megakadályo­zására szolgáló óvó-intézkedéseket írja elő, külön­­ rendelkezvén az iskolába járó tanulókról, az­­ ipari és gyári munkásokról, a katonaságról,­ a vasúti szállításról. Szigorú intézkedés törté-­­­nik némely népszokások eltiltása iránt, mint­­ például Szeged környékén a menyasszonymos­­i hatás, mely népszokás szerint a menyasszony­­ egy tál vízzel sorba járja a vendégeket, meg-­­ mossa azoknak arczát, s azután közös törülkö­­zőt nyújt nekik arczuk megtorlása czéljából.­­ Az ilyen veszedelmes népszokásokat szigorúan­­ eltiltja a belügyminiszter rendelete. A harmadik­­ szakasz a trachoma-betegek járólagos és kór-­­­házi gyógyítása, valamint a kezelő­orvosok ki-­­ képzése iránt intézkedik. A belügyminiszteri­­ rendelethez a trachoma, vagyis egyiptomi szem-­i betegség népszerű ismertetése van csatolva. Ez­­ minden községben közzé lesz téve és megma-­­ gyarázva. 1 — Nyilt levél. Bauer Antal, az ugodi keríté­­­let szabadelvű képviselője, választóihoz a követ­kező nyílt levelet intézte: Napról-napra tapasztal­juk, hogy a lelkiismeret a magyar képviselőház némely tagjából teljesen kiveszett, különben lehe­tetlen lenne, hogy ez a néhány ember még most is folytassa romboló munkáját, az obstrukc­iót! Lehetetlen, hogy be ne lássák ők is, kik a nem­zeti hősök szerepére vállalkoztak, hogy eljárásuk által és közös ellenségeinknek malmára hajtják a vi­zet és mert kell, hogy ők is belássák és ennek daczára sem okulnak, csakis az tételezhető fel róluk, hogy félretéve hazaszeretetet, lelkiismeretet és minden egyebet, csakis saját önző czéljaik elérésére töre­kedve, folytatják őrült munkájukat, mely tönkre teszi az országot, de egy ujságvállalat részvénye­seit máris kirántotta a csávából, néhány ezelőtt még ismeretlen alak kétes szereplésére adott al­kalmat, némely egyénnek, kinek már semmi téren nincs mit veszíteni, épp arra alkalmas, hogy’ szem­telen fellépésük által desperadók módjára még fel­szí­nen tarthassák magukat és a­mi a legfelhábo­­rítóbb, mindezt ezek az egyének a hazafiság szent leple alatt cselekszik! Szomorúság tölti el minden igaz magyar em­ber szívét, ha kénytelen tapasztalni, hogy hazája belpolitikai békéje és jóléte néhány beszámíthatat- ■ lan ember szeszélyétől függ! Már eddig is kiszámíthatatlan károkat okozott­­ az obstrukc­ió hazánknak, mert az ország eladó­sodik, az adóhátralékok folyton nőnek, ezeket pe­dig valamikor fizetni kell, a három évet kiszolgált katonákat nem lehetett hazabocsátani, a póttarta­lékosokat be kellett hívni, mindez milyen csapás , ezer és ezer családra, mennyi nyomor, mennyi­­ szomorúság! A külfölddel szemben elveszítjük hí-­i és a földön összekuporodva ott láttam magát­­ az élő, valóságos démoni arc­ot . . . Rémülten szöktem fel, vérem mintha meg-­­ dermedt volna. Menekülni akartam, de valami,­­ az enyémnél nagyobb erő a küszöbhöz lánczott,­­ s nem tudtam mozdulni, csak meresztettem­­ szememet a kísérteties arcára... Borzasztó volt! . .. A száj, nyilván a re­megő világítás következtében, mintha fölnyílt volna... majd vigyorogva becsukódott megint... És az ördögi zaj, a­mik megütött fülemet, tán a levegő volt, a­mint az ablak rései között járt, avagy annak az átkozódó szájnak titokza­tos mormolása? Vak rémületemben leakasztottam egy ócska­­ kardot, a­mely a falon függött ... és abban a­­ magamból kivetkőzött pillanatban keresztül döf­tem vele a rémes alak keblét. . . És most hihetetlen valami következik! . . . A még meg nem száradt festéknek volt-e a következése ... de esküszöm, hogy a kard, bár nagy erővel döftem vele a vászon felé, a leg­csekélyebb hang nélkül járta át a képet! . .. Szinte ugyanabban a pillanatban zűrzava­ros zúgás hangzott fel a faluból. Álltam mozdulatlanul, remegve. Kis idő múltán Orkott nyitott a szobába: — Tudja-e, — mondta és rám nézett sze­mével, a­mely fény lett, mint az aczélpenge — tudja-e, hogy a boszorkányt holtan találták, mély sebbel a keblén . .. Csak most néztem meg a kezemet és ru­hámat ... Mind a kettő véres volt, tejünket stb., de mindez nem okoz lelkiismereti furdalást az úgynevezett nemzeti hősöknek, ők makacsul ragaszkodnak a harcához, mert mihelyt helyreáll a parlamenti béke, kijátszották kétes szerepüket és visszasülyednek oda, ahonnan ki­kerültek és a hová valók, a semmibe, melyből csakis peffleszkedő modoruk által sikerült kijutniok ! A jelenlegi kormányelnöknek még legelkese­­redettebb ellenfeleinek is be kell látniok, hogy ka­tonai kérdésekben oly vívmányokat szerzett ne­künk, a­milyenekről még egy évvel ezelőtt senki közülünk még álmodni sem merészelt volna; a­helyett pedig, hogy teljes erővel, igaz ,hazafias összetartással azon lennénk, hogy ezek az enged­mények minél előbb törvénynyé váljanak, még mielőtt az arra legalkalmasabb időt elmulaszta­nánk, az obstruálók minden képzelhetőt elkövet­nek, hogy fontos vívmányaink csak írott malaszt maradjanak! Azt akarják­ talán, hogy a legfelsőbb körök belátván, hogy az adott engedmények da­­czára nálunk a parlamenti béke nem állván helyre, megbánjál­ azt, a rajro csak nagy küzdel­mek után reá bírhatok voltak és lehetetlenné te­gyél­ azoknak megvalósítását? A magyar kormány­elnöknek az obstruálóknál még sokkal is elkeseredettebb ellenféllel kell meg­küzdenie, t. 5. Az osztrákokkal és a bécsi katonai körökkel és csak ezeknek tesznek szolgálatot az obstruálók, ha megnehezítik a kormányelnöknek itthoni helyzetét. Hisz mindnyájan tapasztaljuk, hogy a­hányszor nálunk csak Isissé is tisztul a helyzet, máris »Wien«-ből igyekszenek üszköt szórni közibenk, hogy lehetetlenné tegyék nálunk a békés kibontakozást, a világ előtt be akarván mutatni, hogy Magyarországon lejárta magát a párlamen­tárizmus éa nem marad egyéb hátra, csak az abszolutizmus. Ausztriában ma oly bonyodalmas a helyzet, oly nagy ott a kavarodás, hogy még a legnagyobb optimizmussal sem várhat az ember kibontako­zást ; vagy a német, vagy a szláv elemnek kellene engedni, de miután erre egyik sem bírható, egy­mást falják fel, úgy, hogy ott már majd csakis­a 14-ik­ §-szal lehet uralkodni és hogy ez ott köny­­nyebbben sikerüljön, nálunk is oly bonyodalmassá akarják a helyzetet tenni, hogy a külfölddel szem­ben szalválva legyenek, ha felfüggesztik alkotmá­nyunkat és abszolutizmussal fognak uralkodni. Hát idáig akarják juttatni a nemzeti hősök? Mind­ezt a vak is látja és épp csak az obstruálók, kik folyton dicsekszenek hazafiságukkal, ezek nem lát­nák be ? Hiszen ha a Kossuth-párt, melynek hazafi­­ságában csak nem kételkedik senki, ezt még jókor belátta, csak épp az obstruáló tábor nem ismerné fel közös ellenfelünket, kinek legnagyobb szolgála­tot tesz romboló eljárásával? Az, hogy ő felségét még több katonai enged­­mény megadására lehetne bírni, teljesen ki van zárva, így tehát az egész küzdelem csakis meddő marad, csak arra való, hogy hazánkat közgazda­ságilag tönkre tegye és a külföld előtt diszkredi­­tálja, ennélfogva annak folytatása okvetlen elíté­lendő és semmiesetre sem vall hazafiságra és lelki­ismeretre, hanem feltűnési viszketegre és népsze­­rűség-hajhászatra! Ezt tartsák szem előtt az úgy­nevezett »Nemzeti hősök«! — Bollajk és líölead. A bodajki Szabadelvű­­párt — a­mint bennünket értesítenek — gróf Széchényi Viktort, a köleséi pedig Dőry Pált óhajtja jelölni az országgyűlési képiselőségre. Bodajkon a néppárt Kétly Endrét, Kölesden a függetlenségi párt Ilyen ev. ref. lelkészt, vagy Kéki László ügyvédet lépteti föl ellenjelöltekül. — Bánffy Dezső Debreczenben. Debreczenben ma történt a Bánffy-párt ünnepélyes megalaku­lása. A zászlóbontás ünnepére báró Bánff­y Dezső is Debreczenbe utazott. Az alakuló közgyűlésen, a­melyet gróf Degenfeld József pártelnök nyitott meg, képviselve volt a kolozsvári, deési, hunyad­­megyei, torontáli és nyíregyházai Bánffy-párt is. Báró Bánffy Dezső a megnyitó­ beszédben arra emlékeztetett, hogy a múlt nyáron Debreczenben hangzott föl az első szó, a­mely tiltakozott, a nemzet jogainak föladása ellen. A debreczeni hatá­rozati javaslat alapján indult meg országszerte a törvényhatóságok nemzeti mozgalma. Ezen alap­hoz kell váltig ragaszkodni. A mai helyzet nehéz. Belőle ki kell bontakozni, nehogy ta­lán alkotmányunk veszélybe jusson. De ez nem oly könnyű dolog, mert engedni a nemzeti jogok tekintetében nem szabad. Másfelől az alkot­mányos élet gépezetét sem helyes megakasztani. Meddő küzdelemben fecséreli erejét a nemzet harminc­hat év óta, a közjogi alap támadása és védelme körül folyik a küzdelem. Meg kell tehát szüntetni a közjogi harcrokat s a meglevő állapo­tok alapján kell megteremteni az egységes nem­zeti államot és pedig úgy a nemzeti fejlődés, mint a gazdasági önállóság tekintetében. A pragmatica sanctio biztosította a magyar állam teljes független önállóságát s ezzel a nemzeti állam továbbfejleszt­­hetését. 1848-b­an ezen az alapon rendeztük önálló belkorm­ányzati helyzetünket, 1867-ben pedig 3

Next