Magyar Nemzet, 1904. július (23. évfolyam, 157-183. szám)
1904-07-01 / 157. szám
M■ 1904. julius 1. »n»* ;• ;f*■•■■ ■■■■mhmmhhhhb MAGYAR NEMZET. esetre, ha a kétévi szolgálat fogadtatik el, mert ez a véderőtörvénynyel függ össze. De azon 404 millió koronában, amelyről ma tulajdonképpen pozitív alapon beszélhetünk, abban a költségvetésben már folyamatba tett már ismert szükségletek képviselnek körülbelül 190 millió koronát és 220 millió korona azután az, t. i. az ágyuk beszerzésére vonatkozó tétel, amely az eddigi korábbi költségvetések rendén és során ismeretlen dolog volt, amely tehát a delegációnak a költségvetésen kívüli felhatalmazásaiban és határozataiban nyeri a maga eredetét. De hát erre nézve megint hogy áll a dolog? A taraczkokra és hegyi ütegekre vonatkozó költségek megszavaztattak 1903-ban. Az uj ágyuk első szükséglete 15 millió koronával beállittatott az 1904. évi költségvetésbe. De ami a 220 millió koronából ezen 53 millión felül maradt, az csak logikai konzekvencziája ezen már megkezdett tételeknek. Mindezen kérdésekben a jelen kormány álláspontja és a Széllkormány álláspontja között elvi ellentét, mélyreható különbség nem fordult elő. Levonva a konzekvencziát, konstatálja, hogy Apponyinak nem voltak aggodalmai akkor, amikor a Széll-kormány terjesztette elő és csak most támadnak fel benne gyanúaggodalmak és sötét gondolatok, amikor a Széll-kormány helyét a jelenlegi kormány foglalta el. (Igaz! Úgy van a jobboldalon.) És ezt az igazságot konstatálja az udvartartás költségeire vonatkozólag is. Mert hiszen a jelen kormány e téren sem tett semmi egyebet, mint hogy fentartja a Széll-kormány által még 1902-ben benyújtott törvényjavaslatot. Ezek után megemlékszik a kormányelnök azon vádról, amely a kormánynak az 1899: XXX. t.-czikk kezelése körüli eljárása ellen irányul. Az 1899: XXX. t.-czikket én helyeseltem, — igy szól a többek között — megszavaztam, abban igen helyes akczió, igen helyes közgazdasági törekvés nyilvánult meg, s annak segélyével egy igen fontos közgazdasági érdeket lehetett megóvni, t. i. azt, hogy a magyar nemzetnek szabad kéz biztosíttassék a közgazdasági politika terén az egész vonalon, s hogy a magyar nemzet csak azon esetben kösse meg ezen szabad kezet, ha ennek előfeltétele gyanánt egy olyan új vámtarifa jön létre, amely teljesen megóvja a magyar termelők jogosult érdekeit is, úgyhogy azután minden további gazdasági akciónak alapját ez az új autonóm vámtarifa képezhesse. Ismétlem, ezt a gazdasági czélt és ezt a politikai gondolatot helyeseltem, helyeslem ma is, s örülök rajta, hogy ez a törvény annak idején meghozatott, örülök rajta, mert megtermette lényegileg gyümölcsét s elértük vele azt a gazdasági czélt, amely mindnyájunknak szeme előtt lebegett, mert, habár nem is törvényerőre emelve, de mint kész operátum itt fekszik előttünk az autonóm vámtarifának egy oly szerkezete, amelyet tényleg alapul vehetünk, veszünk és fogunk is venni, minden a jövőre vonatkozó tárgyalásánál. Lányi Géza: Törvény nélkül? (Zaj a jobb- és baloldalon. Elnök csenget). Kaas Iver báró: Hát ha Ausztria nem fogadja el! (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől. Elnök csenget.) Tisza István gróf miniszterelnök: Hogy alakultak a viszonyok 1899 óta napjainkig? Beállott a parlamentarizmusnak teljes megrekedése Ausztriában, egy bizonyos időpontban beállott az minálunk is és hosszú időn keresztül egyik parlament sem volt abban a helyzetben, hogy az 1899. évi XXX. törvényczikkben említett javaslatokat letárgyalhassa, elvethesse vagy elfogadhassa s habár hosszú idő után — nagyon szívesen elismerem, hogy ez a képviselő urak hazafiságának köszönhető — a magyar parlament munkaképességét visszanyerte, fájdalom azonban, Ausztriában ma sincs semmi reménység arra, hogy ezek a kérdések most sürgősen elintézhetők legyenek. Kaas Ivor báró: Hát mi lesz? Nagyon érdekes! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Tisza István gróf miniszterelnök: Ha érdekes, méltóztassanak türelemmel lenni. Márpedig a világ nem teszi meg azt a szívességet sem a magyar, sem az osztrák obstrukció kedvéért, hogy megálljon addig, amíg megelégeltük az obstrukciót, nem várja meg, hogy a mi érdekeink szempontjából szükséges törvényhozási lépéseket megtehessük. A világ a maga (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. Elnök ismételten csenget.) súlyos kérlelhetetlen elefántlépéseivel keresztülgázol mindazokon, akik elég könnyelműek, elég meggondolatlanok, hogy annak útján keresztbe feküdjenek. Ily körülmények között eminens és kardinális fontosságú kötelesség mindazokra nézve, a kik felelősek ennek az országnak sorsáért, a kik felelősek ennek az országnak érdekeiért, eminens és kardinális fontosságú kötelesség, hogy ugyanazt a gazdasági politikát, amely az 1899 : XXX. törvényczikkben le van rakva, igyekezzenek megvalósítani, igyekezzenek elérni, de az utat, a módot és az eszközöket illetőleg alkalmazkodjanak a megváltozott gazdasági helyzethez. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem lehet!) Olay Lajos: Alkotmány és törvényszegés! Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Endrey Gyula: A külön vámterületet kell megcsinálni! Tisza István gróf miniszterelnök: És ezt a czélt el is lehet érni és el is fogjuk érni akként, hogy mindazon tárgyalásokat, amelyek a külföldi államokkal folynak, azon világos kikötés mellett és azon világos feltevés és feltétel alatt kezdeményezzük (Felkiáltások a szélsőbaloldalon . A törvény ellenére), hogy ha megállapodunk is a szerződés tartalmára nézve, az a szerződés csak akkor köthető meg és csak akkor léphet hatályba, ha megelőzőleg a monarchia két állama között a kiegyezési kérdések egész komplexuma és ezekkel együtt az autonóm vámtarifa is el lesz intézhető. Endrey Gyula: Addig tárgyalni sem lehet! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Ugron Gábor: Nem szabad tárgyalni! A törvény parancsol! (Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Folytonos közbeszólások a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kérem Kaas képviselő urat, ne méltóztassék a szónokot zavarni! Tisza István gróf miniszterelnök: A gazdasági czélt pedig biztosítjuk azáltal, hogy ezen a kereskedelmi szerződésekre vonatkozó tárgyalásnál kiinduló pontul és a tárgyalások alapjául azon vámtarifa - javaslatot fogadtuk el, amely az 1899 : XXX. törvényczikkben lefektetett intenczióknak teljes mértékben megfelel. Ugron Gábor: "Mindezt még a Ház nem mondta! Az csak képzelődés! (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Folytonos zaj.) Tisza István gróf miniszterelnök: A képviselő urak egészen elfelejtik, hogy a parlamenti diskusszió abban áll, hogy az ember egy beszédben elmondja a maga érveit és azután a képviselő urak egy másik beszédben elmondják az ellenérveiket. Pátkay László: Csakhogy a miniszterelnöki székből a tételes törvényt nem szabad megtiporni ! (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Kérem Rátkay képviselő urat, ne méltóztassék külön beszédet tartani. Kátkay László: Méltóztassék az elnök úrnak vigyázni, hogy a törvényt megbecsüljék. Lengyel Zoltán: A törvényt szabad megsérteni ! Elnök: Lengyel Zoltán képviselő úrnak nincsen joga velem szemben vitatkozni! Lengyel Zoltán: Pedig van! (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Lengyel Zoltán képviselő urat rendreutasítom. Lengyel Zoltán: Azért én csak közbeszólok ! (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. Elnök ismételten csenget.) Tisza István gróf miniszterelnök: Már most a kormány óhajtotta és óhajtja, hogy ez a kérdés formailag is teljesen korrekt, törvényes módon intéztessék el. Ebből a czélból hónapok előtt adott be egy törvényjavaslatot, amelyben törvényes felhatalmazást kér, a tárgyalások megindítására és folytatására. Én elismerem, hogy a kérdés korrekte megoldva akkor lesz, ha ez a törvényjavaslat letárgyaltatok. Polónyi Géza: Ha az autonóm vámtarifa meglesz! Tisza István gróf miniszterelnök: Későbbi törvény mindig megváltoztathatja a korábbi törvényt. A magyar törvényhozásnak azt a jogát, hogy változtasson egy törvényen, nem lehet konfiskálni csak azért, mert az Polónyi Géza képviselő úrnak nem tetszik. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ugron Gábor: Fennálló törvényt nem lehet sutba dobni! Tisza István gróf miniszterelnök: Én elismerem, hogy rendkívüli helyzet az s a kormány a maga felelősségét nagy mértékben anyazsírozza akkor, midőn a tárgyalásokat megkezdi . . . Ugron Gábor: Ez abszolutizmus! (Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) Tisza István gróf miniszterelnök: . . . mielőtt ez a törvény letárgyaltatok és elfogadtatott. De hiszen engedjenek meg a képviselő urak, mindnyájan tudják, hogy mennyi gyakorlatilag fontos életbevágó törvényhozási teendője volt ennek a Háznak. Azt is mindnyájan tudjuk, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a képviselő urak egy széles mederben folyó hosszú vitát óhajtottak a kereskedelem-politikai kérdések felett meginditani. Arra mindenki el lehet készülve, hogy betek és betek fognak a Ház idejéből elfoglaltatni azon esetben, ha ezen az 1899 : XXX. t.-czikk módosítására irányuló javaslat. .. Polónyi Géza: A czivillista emelése előbbre való? (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon). Elnök: Csendet kérek! Tisza István gróf miniszterelnök: Ilyen körülmények között a kormány czélszerűbbnek látta angazsírozni a maga felelősségét és a Háznak munkaidejét úgy osztani be, hogy a Ház valóban azokkal a javaslatokkal foglalkozzék, amelyeknek elintézése életbevágó kérdések megoldása szempontjából égetően sürgős és szükséges. De ha a képviselő urak meg akarják nyugtatni alkotmányos érzéküket és lelkiismeretüket, legyenek szívesek biztosítani engem arról, hogy ezen törvényjavaslat letárgyalása két vagy mondjuk három napnál több időt nem fog igénybe venni. (Mozgás és zaj a balos a szélsőbaloldalon. Elnök csenget). Ugrón Gábor: Egy csizmát nem csinálnak meg három nap alatt! (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök: Kérem Ugrón képviselő urat, méltóztassék csendben lenni. Tisza István gróf miniszterelnök: Az alkotmány és törvények uralmának teljes épsége szempontjából mi szükséges? Az, hogy a Háznak és a törvényhozás minden faktorának alkalma legyen erre az egész rövid, gondolom egy paragrafusos javaslatra nézve, amelyet mindenki jól ismer és amelyre nézve tisztába lehet mindenki magával, amelynek tartalmát vitattuk is már, és még vitatni fogjuk nem tudom hányszor, a maga akaratát kinyilatkoznia. Ha azt óhajtják a képviselő urak, keresünk reá módot, nem szükséges hosszú vitatkozás, ez az akaratnyilvánítás rövid idő alatt megtörténhetik. (Zaj a baloldalon.) Ha ez a képviselő uralmak nem tetszik, akkor ne tegyenek a kormánynak szemrehányást azért, hogy az önök magatartása miatt lehetetlen ezt a kérdést úgy elintézni, ahogy kellene. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Polónyi Géza: Törvényszegés ! Tisza Litván gróf miniszterelnök: A képviselő urak újra és újra visszajönnek arra a kérdésre, hogy mi fog történni, ha a kiegyezési javaslatoknak parlamenti elintézése Ausztriában állandó nehézségekbe talál ütközni. (Halljuk! Halljuk!) Erre a kérdésre újra meg újra csak azt felelhetem, hogy nem a kormánynak, de a nemzetnek érdeke az, hogy magunknak arra az időpontra, amidőn oly fontos gazdasági érdekei lesznek kockán ennek az országnak, a szabad kezet minden irányban fentartsuk, és csak ismételhetem azt, amit már egy ízben mondottam, hogy garanczia rejlik abban, ha én valamely törvénynyel egy rajtam kívül álló más faktornak az akaratát tudom megkötni. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Tisza István gróf miniszterelnök. De ha én magyar törvénynyel, a magyar törvényhozással a magyar nemzet akaratát kötöm meg, ezt a világon sehol sem fogják garancziának, hanem békénak fogják nevezni. (úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Én pedig békét rakni ennek az országnak kezére nem akarok és nem fogok. A választási törvény revíziójáról szól azután feszült figyelem és élénk helyeslés mellette- 3