Magyar Nemzet, 1905. július (24. évfolyam, 158-183. szám)

1905-07-01 / 158. szám

Budapest, 1905. XXIV. évfolyam, 158. szám. Szombat, füHus 1. Szerkesztőség: VII., Niiksa-uicza 8. szám II. em. |j Esész évre 24 kore^é6vBr«pJ2 íf0£;1.Eeeye(iévr6 e kor. Telefon : 58—92. Városközi (Interurban) telefon 31. Egyes szám helyben és vidéken 8 fillér. Kiadóhivatal: VII. kér., Kerepesi-ut l'A. szám. Telefon száma: 64—01—02—03. Arató-sztrájk. Budapest, junius 30. Riasztó hirek érkeznek a Dunántúlról. Négy megyében már vészes lánggal lobog az aratók forradalma s csendőrök és kato­nák vonulnak fel az izgalom fékezésére- Vér is folyt már s a börtönök kezdenek megtelni. Szörnyű elképzelni, mivé fajulhat a megvadult tömeg, ha még egy pár napig tart és terjed az izgalom. S éppen ebben az esztendőben, a mikor az elemek és a jóságos természet megkönyörültek rajtunk s bő terméssel árasztották el földjeinket! Igaz, hogy azokon a vidékeken, a hol a sztrájkzavarok kitörtek, a túlságos esőzések sok kárt okoztak s a mily mértékben a termés ott romlott, oly mértékben csökkent az aratók része is, jóval azon alul, a mit a szerződés megkötésekor reméltek. A baj főoka azonban nem az, a mit az esőzések ez évben okoztak, hanem sokkal mélyeb­ben fekvő. A dunántúli nagy latifundiu­mok s a nyomukban keletkezett hihetetlen arányú földéhség már régóta állandó for­rásai a gazdasági bajoknak, a parasztnyo- moruságnak és kivándorlásnak. A bérlők magas bért fizetnek s a munkaerő kihasz­nálásával akarják behozni a kikalkulált hasznot. A béresek és az aratók sorsa ezért oly szomorú. S nincs kilátásuk soha, hogy egy kis földhöz jussanak. Ila már eladásra kerül egy nagyobb birtok, azt spekulánsok A „MAGYAR NEMZET“ TÁRCZÁJA. — Junius 30. — Ma Amerikába, holnap a Marsba. Irta: Letűnt. Azt mondják: »Sok minden történt már Kolumbus óta.« Ugyan, ugyan? És igaz volna az? Hát ha rövidebbre szabnák valamivel az időt? Ha Kolumbus helyett azt mondanék: »Sok történt már anno 1845 óta!« Es az vájjon nem lenne igaz ? Engedelmest kérek! Erre mái­én is itt vagyok tanúnak! Ét ha azt mondom: több magyar ember jár ma Amerikába, mint a mennyi ezelőtt hatvan évvel Budapestre járt: talán még fogadást is mernék rá tenni .. . »Könnyű volt az uraknak, ha jóllaktak, mulattak«. — így szól a példabeszéd; hát mikor emberről van szó, nem következés, hogy úriemberről legyen szó. Az én demokrata ész­járásom ugyan konok, de azért meg kell alkud­nom a valósággal, hogy nem minden ember úri ember, de azért vice versa az >s állhat, hogy nem minden ur ember. Azok az emberek tehát, kikről itt szóltam, nem egyszersmind urak is, mert az urak számára ezelőtt is nyitva állt a nagy világ. Elég az hozzá, hogy a magyar emberiség számára közelebb van most Amerika, mint Budapest volt azelőtt, mert többen jutnak oda ki, konzekventer könyebbeknek kell lenni a kijutásnak is. Ennek igazolására elmondok egy utazást, melyet mint gyerek Egerből 1846-ban éltem át Budapestig. Azaz pardon! Akkor még csak Pestig. megveszik s dupla áron, nyereségre akar­ják parczellázni, úgy hogy a kisbirtokos és paraszt csak horribilis áron vagy éppen nem juthat néhány hold földhöz. Tetézi a bajokat az aratási szerződé­sek szigorúsága. Súlyos büntetés, lecsukás, kényszermunkáltatás fenyegetik az aratót, a ki szerződését megszegi. Holott napnál világosabb, hogy az a szerencsétlen arató, a ki mikor tizenegyedrészre szerződött s bizonyos megfelelő mennyiséget remélt- kétségbe esik, ha azt látja, hogy időköz­ben a termés annyira megromlott, hogy egy harmadrészszel kevesebb jut rá, mint a mennyit várt szerződéskötéskor. A mos­tani mozgalom is onnan keletkezett, hogy az aratók a szerződésszerű tizenegyed helyett nyolezadrészt kívántak. Tetézte a veszedelmet az agitáczió, mely hónapok óta folyik s mejybe lelket­len agitátorok politikai motívumokat is kevertek. Fájdalom, alkalmuk és ürügyük volt rá bőven. Félesztendeje exlex-áiiapot van, a kormányhatalom meg van bénítva, a tudatlan nép látja, hogy felfordult min­den ; nincs tekintély, nincs rend, hirdetik, hogy ellent kell állni minden intézkedés­nek; a paraszt látja és hallja, hogy az urak lázban vannak [s megtagadják az en­gedelmességet fölfelé, hát levonja a kon- zekvencziákat a maga esze szerint, a hogy véresszáju demagógok a fülébe rágják. Ha a törvény már nem parancsol, ha adót nem kell már fizetni, katonát nem kell ál­Tetszik-e azt tudni, hogy 48 óráig kétrét ülni mit jelent? Méltóztattak-e már élvezni kurtavasat ? Nos hát, kik a vasutak divatja előtt hosszabb utazásba merészkedtek ártani magukat, azoknak szerencséjük volt megismer­hetni ezt az élvezetet, de sőt szerencséjük volt megfizetni is. Nem adták ám az utazást olyan olcsón akkortájt. Ma Egerből Budapestig gyors­vonat első osztályon hogy is csak? Én bizony nem tudom, mert ingyen szoktam utazni, de alig hiszem, hogy tiz koronánál több legyen, a mivel két órai utazás gavallérosan meg van fizetve. Az ember végignyujtózik egy pamlagon s mire egy tele nyomtatott ujságpapiros olva­sásán elálmosodik, aludni már nem ér rá, mert csakhamar alác3uszik a gördülő vonat alá Budapest. Hanem akkor ? Negyvennyolcz óráig a zötyögő szekér rázása kirostált belőle egy hétre való álmot, minden gondolata a derekába szállt, csak a derekát érezte s a kétrét ülés élvezetétől nem tudott hová lenni. Ezért már csak dukált megfizetni, ostorával a lovak hátát nyövő fuvaros fáradtságát. Még mikor mértföldszámra beszéltünk s a távolság nagy bankóját nem váltották föl kilo­méterekre, egy mértföldnyi útra kocsin egy, gya­log pedig két órát számítottunk; ámde fuvaros­szekéren két és felet. Mert a fuvarosszekér ko­csisa, az alacsony ernyőn kívül a legtágasabb helyet foglalván el, mikor ébren volt és ütötte a lovat, akkor a ló szaladt, mikor azonban a fuvaros aludt, akkor a ló is aludt és alva tán­torgott a czél felé. A különben kétórás állo­mások tehát (akkori igaz szivü magyarsággal stácziók luvarosszekéren öt óráig tartottak. Egertől Gyöngyös, bátran menve, kocsin három órai távolságnál nem volt tovább, de a fuvaros a közbeeső stáczión, Kápolnán (a hol az 1849-ki csata után Kossuth Lajos imádkozott volna) litani, a kormány rendeletéit végr,; nem kell hajtani, akkor miért kelljen éppen neki az ő kötelezettségeihez a végsőig ra­gaszkodni. 0 is élvezni akarja a »kitört szabadságot« s megpróbálja a maga módja szerint. Persze, hogy nincs igaza szegénynek, persze, hogy fogalomzavarban van, de a hangulatot fölülről kapta, az izgalom reá lett szuggerálva. Nem csoda, ha nem csupán odaterelődik, a hová az urak akarják, ha­nem oda is, a hová nem akarták. S a tö­megszenvedélyek felébredése mindig nacv és súlyos veszedelmekkel fenyeget, mert nem tudni, hol és mikor lehet nekik pátat vetni. Erre is gondoljanak azok, a kiket a rend és béke helyreállításának kötelezett­sége terhel. A koalicziós többség ne mereven egy pontra szegezze tekintetét, hanem Iáosa meg, mi történik körülötte az eleven, most folyó életben, a mindennapi keserves léJ- kiizdelem mezején s ne engedje, hogy erőnket vesztve, izgalmaktól kimerülve., gazdaságilag lerombolva várjuk az ő pörük: eldőltét. Ma még lokális a haj. Gyors és erélyes, de főleg emberséges intézkedéssel elejét le­het venni a sztrájkmozgalom elfajulásának. A földmivelésügyi kormány megtette, bizo­nyára ezentúl is meg fogja tenni, a mi ha­talmában áll, hogy a vészes lángot elfojtsa, a szorongatott gazdáknak segítséget nyújt­son s a munkásokat kötelességük leljesi két óráig etetett, itatott, sőt nyilván ivott is, tehát mire Gyöngyösre értünk, a lemenő napnak már csak a karimája kukucskált ránk pirosán a Mátra mögül. En mint hétéves gyerek, még csak meg­voltam valahogy a körülbelül 75 ezentimeter magasságú, gömbölyű és hosszú gyékéDy-ernyő alatt, mely a hangyák szeme előtt úgy nézhe­tett ki, mint egy alagút, hanem szegény apám ugyancsak nyögve szopogatta a nagy tajtékpipa csutoráját, Yógh József bátyám pedig úgy se­gített magán, hogy. a rám nézve legirigylendőbb helyet vette el, azaz hogy kiült a fuvai’C3 mellé, kit aztán, mikor eltalált aludni, a kö­nyökével biztatott. Én, a ki a nagyvilágban sohasem voltam még Egertől annyira távol, mint csak Kápolna is. pompásan éreztem magamat, de már csak akkor, mikor elhagytuk az Eger cs Kápolna közt levő dombokat boritó kerecscndi erdőt: mivel hogy nagy respektussal viseltettem az er­dők iránt, melyekről úgy szólt a mos?, hogy : »Erdőben, berdőben czintányért tengetnek. Mi az ?« Azonfelül ott szoktak lakni a zsiváuyok is. Kerecsenden túl, Kápolna felé, egy sirdomb állt az erdő szélén. Postáslegény feküdt alatta, a kit a zsiványok öltek meg s a kit a names vármegye mindjárt ott — stante pede — el Í3 ásatott, temetés nélkül. Az az ut tehát, a mig az erdőből kiértünk, rémségesen hosszú vala, hanem bezzeg az a hosszú fehér ut, mely onnan a kápolnai vendég­lőig nyúlt el, a világ nagyságáról táplált min­den képzelődésemet meghaladta. Hát egészen odáig tartana a világ? És vájjon Pest? Kér­deztem is az apámat, hogy vájjon a világ vé­géig tartó ezen az utón túl van-e még Pest, avagy innen?

Next

/
Thumbnails
Contents