Magyar Nemzet, 1905. szeptember (24. évfolyam, 211-236. szám)

1905-09-01 / 211. szám

Witte és Komura, valamint egész kíséretük díszegyenruhában fognak megjelenni. Beszélnek arról,­hogy egy előkelő­ művész már megbízást ka­pott, hogy a zárójelenetet ecsetjével nagy tör­ténelmi képen örökítse meg. A békekötés után a két állam delegátusai közös banketten vesz­nek részt. Az oroszok tegnap az előző napok izgal­mait pihenték ki, különösen a Witte kíséreté­hez tartozó személyeknek volt nagy szükségük erre a nyugalomra, mert kedden reggeltől majd­nem estig munkában álltak. A japán békekövetek, Komura báró és Takahira szinte láthatatlanok voltak tegnap. A látogatókat Sato fogadta, a­ki min­denkinek azt a felvilágosítást adta, hogy a ja­pán engedmények egyedüli forrása a mikádó békeszeretete volt s neki nincs joga a mikádó elhatározása fölött kritikát gyakorolni. Komura személyesen csak két japáni újságírót fogadott néhány perezre. Mikor a laptudósítók elhagyták a báró szobáját, egyiküknek a szeme tele volt Jeönynyel. Meghívás a békeköveteknek. London, augusztus 31. A »Morningpost« jelenti Ottawából: A kanadai kormány meg­hívta a békeköveteket, hogy hazatértükben lá­togassák meg Kanadát. Witte a czárhoz. ...• Pétervár, augusztus 31. (Péten úri távirati ügynökség.) Witte miniszter 29-én a következő táviratot intézte Miklós czárhoz Portsmouth­ból: Van szerencsém czári felségednek jelenteni, hogy Japán elfogadta felséged békeföltételeit és igy a béke, hála felséged bölcs és szilárd elha­tározásának, helyre van állítva, még pedig fel­­e­séged utasításainak szigorú betartásával. Orosz­ország továbbra is ugyanaz a nagyhatalom ma­krád a szélső Keleten, a mely eddig volt és ez marad minden időben. Felséged megbízásának végrehajtására minden szellemi erőnket kifejtet­tük és bocsássa meg felséged, hogy nem tehet­tünk többet. A czár öröme. V 1 Pétervár, augusztus 30. A czár ma reggel Orlov gróf kíséretében Peterhofból a krasznoje­­n­szelői barakktáborba ment s elrendelte, hogy az újonnan bevonult tartalékosokat azonnal ismét haza kell bocsátani. Azután örömmel közölte a tábor parancsnokával, hogy a béke létrejött s Linevics tábornok Oyama tábornagygyal már megegyezett a fegyverszünet dolgában. Witte birodalmi kanczellár, Berlin, augusztus 31. A National-Zeitung­­nak jelentik Pétervárról. Itt azt hiszik, hogy a czár Wittét birodalmi kanczellárrá fogja kine­vezni s rábízza majd a belső reformok végre­hajtását. A czár manifesztuma. Pétervár, augusztus 30. (Saját tudósítónk távirata.) A czár manifesztum kibocsátására készül, a­mely a népnek jelenteni fogja az orosz-japán béke megkötését. Üdvözlések. Oysterday, augusztus 30. Roosevelt elnök a német császártól a következő üdvözlő-táviratot kapta: »Új ’palota. Ideérkezve, most vettem egy amerikai táviratot, a­mely a békekonferencziának a békére vonatkozó megegyezését adja hírül. Az eredmény nagyon megörvendezteti és őszinte sze­­rencsekívánatomat fejezem ki önnek az elért nagy sikerhez, a­mely az ön fáradhatatlan tevékenysé­gének köszönhető. Az egész emberiségnek egyesül­nie kell és meg is fogja ezt tenni, hogy megkö­szönje önnek azt a nagy jótéteményt, a­melyet vele szemben gyakorolt.« Eduárd angol király a következő táviratot intézte Roosevelt elnökhöz­ : Engedje meg, hogy az elsők között lehessek a­kik önnek a békekonferenczia sikeres kimenete­léhez, a­melyben önnek oly nagy része volt, sze­rencsét kívánnak.« Oysterbay, augusztus 31. Roosevelt elnök felkérte Komura bárót, hogy nevében üdvözölje a mikádót a mikádó és népe által tanúsított bölcseségért és nagylelkűségért. Roosevelt elnök ma üdvözlő táviratot kapott Loubet franczia köztársasági elnöktől a béke megkötése alkal­mából. Páris, augusztus 31. Az »Echo de Paris« jelenti, hogy Loubet elnök, mihelyt megtudta a béketárgyalások eredményét, üdvözlő táviratot intézett Miklós czárhoz és a mikádóhoz. Magdeburg, augusztus 31. (Saját tudósítónk távirata.) Pétervárról táviratoztak a »Magde­burger Zeitung«-nak. A békekötés alkalmából a czár Vilmos német császártól, Ferencz József császár s királytól és Loubet elnöktől üdvözlő­ táviratokat kapott. Roosevelt válasza: Potsdam, augusztus 31. Roosevelt elnök a német császárhoz a következő táviratot intézte: Őszinte köszönetet mondok felségednek sze­­rencsekivánataiért és megragadom az alkalmat, hogy igaz elismerésemnek adjak kifejezést ama mód felett, a­melyen felséged a béke helyre­állítására irányuló törekvések minden stádiumá­ban közreműködött. Nagy örömömre szolgált hogy felségeddel a béke kiküzdésében együtt működhettem. R­oosevelt Tivadar: Ajándék Rooseveltnek. Lyon, augusztus 31. A Lyon czímű köz­­társasági lap gyűjtést indított, a­melynek jöve­delméből ajándékot vesznek Roosevelt elnöknek, aranyból készült olajág formájában, a béke ér­dekében kifejtett működésének elismeréséül. Japán nyeresége: Páris, augusztus 31. A Matin jelenti Oysterbayből. Azt hiszik, hogy Japán meg­változott magatartása a Haukan—Kanton vasúti vonal átadásában leli magyarázatát. A vasutat hír szerint Kína fogja megszerezni és azután átadja Japánnak. Páris, augusztus 31. Egy távirat, melyet a Matin Oysterbayből kapott, azt mondja, hogy a japánok magatartása távolról sem volt oly en­gedékeny, mint a­milyennek látszik. A japánok Roosevelt elnök közbenjárására olyan engedmé­nyeket kaptak, mely sokkal többet ér, mintha nekik a kért hadikárpótlási összeget megfizették volna. E szerint Oroszország átadja Japánnak azt a vasutat, melyet­ a kínai kormánytól nagy áldozatok árán szerzett. Ez a vasút Japánra nézve óriási kereskedelmi előnyöket biztosít, mert Japán ilyen módon a kínai vasutak üze­mét saját ellenőrzése alá helyezheti. A háború költségei: Berlin, augusztus 31. A német újságok számítgatják, mennyibe kerülhetett Oroszország­nak a háború. Szerinte eddig 1200 millió ru­belt emésztettek fel a háború költségei. Ez az összeg a csapatok hazaszállításának költségeivel és egyéb költségekkel együtt 2000 millió rubelre fog nőni. Witte ellen, Páris, augusztus 31. A Shammi portsmohthi tudósítója jelenti: Witte nagyon lehangolt, a­miből azt következtetni, hogy Pétervárról máris éreztetik Wittevel, hogy nincsenek vele meg­elégedve. Míg a világ összes lapjai Witte nagy diplo­­mácziai diadalát ünnepük, Pétervárról egy szó elismerésben sem részesült, a­miből azt követ­keztetik itt, hogy orosz körökben elégedetlenek vele. Azt hiszik, hogy Oroszországnak nem lett volna szüksége arra, hogy Sachalin felét át­engedje, de Witte nem értett hozzá, hogy Orosz­ország érdekeit megvédje. Pétervár, augusztus 31. A béke megkötésé­nek hírét Pétervárott nagy tartózkodással fogad­ják. Az örömnek semmi nyoma. A katonatisztek különösen elégedetlenek. Sokan közülük le akar­nak mondani, mert fáj nekik, hogy elvették tőlük annak a lehetőségét, hogy a fegyverükön esett csorbát kiköszörüljék. Elégedetlenség Oroszországban. Berlin, augusztus 31. (Saját tudósítónk táv­irata.) A Lokalanzeiger pétervári tudósítója táviratozza lapjának. A pénzvilág nagy öröm­mel fogadta az orosz diplomáczia győzelmét, a­melynek sikerült a békét úgy megkötni, hogy Oroszország nem köteles hadikárpótlást fizetni. A mai börzén óriási hausse volt. A lakosság azonban általánosságban nem mutatkozik va­lami nagyon megelégedettnek. Különböző fog­lalkozási ágakhoz és társadalmi osztályokhoz tartozó polgárok nagy elégedetlenségüknek ad­tak kifejezést. Katonai körökben bizonyosra vették, hogy legközelebb az orosz fegyverek fog­nak győzelmet aratni. A czári udvarnál egész napon át igen de­primált volt a hangulat, mert csakis a belső zavarokra való tekintettel egyeztek bele abba, hogy Oroszország a béke árául területének egy darabjáról lemondjon. Az orosz fővárosban semmi nyoma az örömnek. Olyan benyomása van az embernek, mintha valami rendkívüli dolog történt volna, a­miről az emberek szégyennek beszélni. Senki sem akarja belátni, hogy ez volt az egyetlen helyes út nagyobb szerencsétlenségek meggátlá­­sára. Az elégedetlenség különösen a kormány ellen fordul, a­melynek nehéz lesz a helyzete. Természetes, hogy ilyen körülmények kö­zött szó sincs valamiféle béke­ünnepről. A mai nap semmiesetre sem volt örömünnepe az orosz fővárosnak. Csak azok számára ünnep, a­kik nemsokára boldogan ölelhetik a harcztérről visz­­szatérő kedveseiket, MAGYAR NEMZET, 1905. szeptember 11 Még mindig csatáznak, Tokió, augusztus 31. (Reuters) A japán fő­hadiszállás jelenti Mandzsúriából, hogy 27-én Csingcsing vidékén kisebb összeütközések vol­tak. Az oroszok támadásait Nancsanc­enta és Rusanza mellett visszaverték. 27-én a japán csapatok egy 100 főből álló orosz lovascsapatot űztek vissza Jutiangcsu mellett. Toulou mellett a japánok 27-én előrenyomultak és két községet bevettek. — V­­iff­­ Az orosz vasutak krízise. ínség Oroszországban, Egy belga lap levelezője Írja Oroszország­ból az alábbi igen érdekes adatokat az orosz vasutak állapotáról. A nyugateurópai embert meglepik azok a nagy számok, melyekről az orosz vasutakkal kapcsolatban szó van, de nem szabad elfelednünk, hogy maga európai Orosz­ország is csaknem olyan nagy terület, mint a többi nyugati államok együttvéve. S ehhez hozzá kell venni a szibériai vasút szinte végtelen vo­nalát, melyen, ha gyér is a közlekedés, a mozdo­nyok és vasúti kocsikk egész tömege mozog, kü­lönösen most, hogy a háború teszi szükségessé a gyorsabb, nagyobb és gyakoribb szállítmá­nyokat.­­* '"■***■ ■r- »Az orosz vasúti hálózat jellemző vonása az óriási rendetlenség, melyet csak fokoz a vas­úti kocsik és mozdonyok száma, mely nem felel meg az óriási forgalomnak. A fő oka e rendet­lenségnek a keletázsiai harcz, mely állandóan ötvenkétezer vagyont foglal le a maga szükség­letei számára. E kocsik legnagyobb része, mire visszakerül a tizenkétezer kilométeres útról, tel­jesen hasznavehetetlen. Azonfelül a sztrájkok is sokat ártanak a forgalomnak. Mert ezerszámra kötik le a vag­­yonokat, melyek használatlanul hevernek a ki­kötőkben, vasútállomásokon, míg a szállítandó anyag képtelen mennyiségekben halmozódik fel, így például csak a legsürgősebb gabna­­szállításokhoz nyolc­vanezer vagyonra volna.

Next