Magyar Nemzet, 1906. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1906-01-02 / 1. szám
1906. január 2. MAGYAR NEMZET. A mint eddig félremagyaráztak mindent, a mi tőlünk eredt, a mi nálunk történt, a mi nálunk mondatott. 1843 óta működöm a közpályán (Élénk éljenzés); akkor nevezett ki Pest vármegye Írnoknak Pestmegye egyik követéhez, Ráday Gedeon grófhoz. Azóta mindenben részt vettem a közéletben, amiben erőm és tehetségem közreműködnöm megengedte, de soha ennyire szomorú állapotokat, mint a mostaniak, nem tapasztaltam. Pedig voltak pillanatok, amikor kérdéses volt, hogy Magyarország legyen-e vagy nem. De az akkori ferde viszonyokat kívülről jövő megtámadtatás idézte elő, míg a mosaniakat belső támadások okozzák. (Igaz! Tgy van!) És ez a legszomorúbb, ez hajítja az embert csakugyan a kétségbeesés felé. De mivel annyi év óta azt tapasztaltam, hogy a legszomorubb viszonyok között sem szabad kétsgbeesni, a legszomorubb viszonyokból is kitud ez a szegény nemzet bonyolódni, meg tudja találni az egésséges kibontakozást, ez élteti bennem még a reményt és így ma is, midtin a válság tizekettedik óráját éljük, lehetetlen, hogy ne nyilvánítsam azon hitemet, hogy a béke angyala csillogtatni fogja szárnyait. Meg vagyok győződve, hogy azon többségben, amelynek kezében van az ország sorsa fel fog támadni a lelkiismeret, meg fog nyilatkozni a hazaszeretet és diadalmaskodni fog az alkotmány érdekeit semmiképpen sem szagáló nézeteltérések fölött, amelyek ma meggátolják azt, hogy a béke és a munkásság szelleme szállja meg jövőre ezt az országgyűlést. (Éljenzés.) Tejes szívből viszonzom az újév alkalmából nyilvánított jó kívánságaitól az, friss egészséget és kitartást kivonva nektek és a szabadelvűdért kebelében összetartást. (Élénk éljenzés.) A függetlenségi párt. Az országgyűlési függetlenségi és negyvennyolcas pártnak mintegy száz tagja jelent meg Kossuth Ferencznél, akit a párt élén Sághy Gyula üdvözölt. Kossuth Ferencz az üdvözlésre a következőleg válaszolt: Tisztelt barátaim ! Szívemből köszönöm jókivánataitokat és kívánok nektek is : boldogságot az egyéneknek győzelmet a küzdőknek és lelki nyugalmat a hazafiaknak. Abból a reám nézve nagyon hízelgő elismerésből, amelyre Sághy kedves barátom engem méltatott, köteles szerénységem megmutatja nekem azt, hogy milyen rész tudható be a baráti jóindulatnak. Én részemről megelégszem azzal, hogyha ti bennem a haza hű szolgáját ismeritekfel. (Éljenzés.) És mint olyan embert, a ki hiszu hctalanság alatt megtartotta hazafiságát s haza hozt magyar szivét és magyar lelkét. Helyesen mondja Sághyt, barátom, hogy az imént elmúlt év küzdelemmel végződött. De ez a küzdelem nem volt meddő, meghozta hatásait. Igaz, nem érte el azt a czélt, amelyért küzdöttünk, de elértük azt, hogy a közszellem felébredt, az önérzet, az öntudat, az akaraterő visszatért a nemzet lelkébe és bebizonyult, hogy ellenfeleinknek csapása alatt mint a vas erősödik meg a magyar jellem, és azok a pártok, amelyek különféle utakon jártak és egymás ellen küzdöttek, egyesültek mind a haza és az alkotmányosság védelmében. (Úgy van! Úgy van!) A válság, mely az egész év folyamán fennállott, sok anyagi kárt okozott. De ez nem érintete az ország átlagos közgazdasági állapotát. (Úgy van! Tgy van!) Az alkotmánysértések és törvénytiprások hosszú lánczolata folyvást növelte azoknak a számát, akik meggyőződtek arról, hogy a nemzet ügyét a függetlenségi és negyvennyolczas alapon lehet legjobban és legbiztosabban ellátni. Úgy, hogy közeledik már az az idő, midőn az egész nemzet a függetlenségi zászló alatt lesz, és erről vegyen tudomást a király. (Lekes éljenzés és taps.) Tudomást vehetett volna a király arról is, hogy a függetlenségi párt fentartja bár teljes ménden elveinek és programjának minden egyes részét, hajlandó volt a szövetséges pártokkal együtt egy kormányalakításba belevinni, a feliratban lefektetett kormányzási programul alapján, úgy hogy több évig nem lettek volna közjogi harczok ebben az országban és az uralkodó mgszerezhette volna magának élete végén azt a békét, amely becses az embernek, de becses a királyoknak. E helyett a korona megmaradt a non possumita merev álláspontján és az alkotmányság alapelve feldulatott, mert a képviselőháznak többsége oly programai alapján, mely tibsen beleütközik a létező alkotmányba, nem vállalhatott kormányt, sőt ellenkezőleg egy alkotmány és törvényellenes kormány vezeti törvénysértésekkel és erőszakoskodással az ország ügyeit, az ország pedig az egész évben extra legemállapotban volt. A nemzet alkotmányos fegyvere az adómegtagadás és az újoncmegtagadás. Mind a kettőhöz törvényes joga van. Sőt az alkotmányosság alapelve ezekre utalja egyenesen a nemzetet, ha a kormányában nem bízik. A nemzet élt alkotmányos jogával, minthogy a végrehajtó hatalom nem vonta le ebből az alkotmányos következtetést, tehát törvényes jogával, ezen fegyverekkel továbbra is élt. E fegyverek hatásosak, mert lassanként meg van fosztva a kormány a kormányzás anyagi eszközeitől és lassanként elsorvasztatik az a hadsereg, amelyet a korona nem törekedett nemzetivé is tenni. Mindkettőből a nemzetre is háramlik kár. Ezt jól tudjuk, de ez a kár elválaszhatatlan lévén a nemzet egyetlen törvényes fegyverének használatától, a nemzet a ráháramlott kárt, mint a maga részét, kész elviselni abban a tudatban, hogy minden küzdelem kánál és áldozattal jár. Ami a hadsereget illeti, erre nézve tudja a nemzet — és hasznosnak találom konstatálni azt, hogy tudja, hogy az összes hadsereg 48°/6-ának összes újonczmennyiségéből egy egész harmadrész hiányzik és a törvény félremagyarázásával behívott póttartalékosok nem pótolják a hiányt, mert ezeknek nagy része szükségben levő családot hagyott otthon, amely családnak kenyérkeresői voltak. Elképzelhető, hogy milyen kedélyállapotban szolgálnak most a hadseregben. E ténynek közvetlen következése nem létén, ez, hogy a hadsereg nem képes ily züllenéte indult állapotában megvégilmezni az országot, azért nem, mert az országot, hála isten, semmi külháború és semmi veszély nem fenyegeti, ennek folytán ezen ténynek közvetlen következménye a nagyhatalmi állás megrendülése, amelynek fentartása sokkal inkább dinasztikus, mint nemzeti érdek. (Általános helyeslés.) A póttartalékosok családjáról, amennyiben lehet, gondoskodni fog a nemzet, ha szóhoz juthat az országgyűlésen. Addig pedig ítélje meg a hadügyi kormány, hogy milyen harczképességű a hadsereg, amelynek egy harmadrésze elkeseredéssel szolgál. A nemzet küzdelmét a képviselőház terméből a törvényhatóságok terére vitte át a törvénytipró kormány. E küzdelemben eddig ismeretlen nemzeti hősöknek egész sorozatára talált rá az ország, (Felkiáltások: Éljenek!) a kiket a dicsőséggel teljesített honfikötelességnek dicsfénye környez. A nemzet babért nyújt azon nemzeti hősöknek, akik egész exisztencziájukat vetik oda a latba, azért, hogy hűségesen megtarthassák esküjüket és megvédelmezhessék a magyar törvénykönyvet. (Ügy van!) És midőn majd a nemzet igazi ügye diadalmaskodni fog, le fogja irántuk róni anyagilag és erkölcsileg kötelességét. (Lelkes éljenzés.) És várjon mit fog hozni a beköszöntő év? Én egyelőre nem látok mást,, mint a küzdelem folytaását. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) Ha az uralkodó kívánja a kibontakozást, ezt megtalálhatja, úgy hogy a helyreállítandó béke ne legyen a nemzet vágyainak letörése. A tisztességes békére a nemzet mindig kész. Az alkotmányos megegyezésnek és annak, hogy a nemzet álláspontja s a korona álláspontja egyformán tekintetbe vétessenek, a nemzet nem fog soha útjában állani. Azok, akiket a nézet bizalma a nemzet élére állított, mindig készek a nemzet akaratának mgtagadása nélkül keresni a megegyezést a korona álláspontjával. Most is folynak kísérletek ez Hányban, de bár a király jóindulatának flmét halljuk, a kiegyezésre alkalmas alap eddig nem találtatott meg azok által, akik azt keresik. Az összeütközés a törvényhozás két tényezője közt van, a megoldás tehát nem lehet olyan, hogy a népképviseleti tényezőknek a fejedelem abszolút akarata előtt való letörését fejezze ki. (Általános helyeslés) E szavaim világosan jelzik, hogy meggyőződésem szerint még bizonytalan a jövő. Bár a törvénytipró kormány gyors eltávolítása szerintem elsőrendű nemzeti érdek. A küzdelemben, mely tovább folyik, a szövekezett pártok tartsanak össze. A czél közös, bár a benne küzdő pártok elvi útjai eltérők, mi, a függetlenségi párt megállunk sziklaszilárdan ismert elveink mellett és bízva bízunk abban, hogy elveink megvalósulására el fog jönni az idő, mert elhozza azt a történelem kérlelhetetlen logikája. (Úgy van!) Az isten áldása legyen rajtatok, a hazán és hozza meg az isteni gondviselés nekünk a béke áldásait, mert a küzdelem nem cél, a küzdelemnek oka csak az, hogy egy tisztességes és becsületes békéhez juthasson a nemzet 1 . A párt tisztelgését megelőzőleg és a pár tisztelgése után is több küldöttséget fogadott Kossuth, ezek között a párt kültagjainak deputáczióját is. Az alkotmánypárt, Semsey Boldizsár üdvözölte a párt élén a párttagok élén Darányi Ignácz pártelnököt, ezután együttesen átvonultak Andrássy Gyula grófhoz, ennek budai lakására, ahol Ándrássy Gyula grófot, mint pártvezért Issekutz Győző köszöntötte. Andrássy Gyula gróf igy felelt: Mindenekelőtt engedjétek meg hogy megköszönjem azt a baráti érzést, a mely idehnzott benneteket azokat a szép szavakat, a melyeket az imént hallottam s azt a bizalmat, amelyet irántam kifejeztetek Köszönöm mindezt, mégpedig nemcsak azért, mert jól esik szívemnek és mertmelge rám nézve, hanem azért is, mert csak kölcsönös bizalommal, elszánt és erős együttműködésel, csak vállvetett, megfesztett munkával leszünk képesek hazánknak hasznára lenni. Szomorú évforduló ez a mai. Szomorú, rossz volt az év, amely elmúlt, szomorú és rossz a királyra, szomorú és rossz a nemzetre nézve. Milyen lesz a jövő? Jobb-e, vagy még rosszabb, ki tudná megmondani? A sors könyve zárva van előttünk. Csupán egy mgnyugtató tünetet látok s ez az, hogy a nemzet a súlyos körülmények között is megállotta helyét, hogy higgadt, mérsékelt, de ugyanakkor határozott tudott lenni. Az érdem oroszlánrésze ebben az eredményben azoké a derék tisztviselőké, akik koczkára tették mindenüket, kockára tették eddigi verejtékes munkájuk gyümölcsét, koczkára tették jövőjüket, hogy megvédjék alkotmányunkat. Legyen első szavunk az övéké, legyen első szavunk a köszönet szava azon derék hazafiakhoz, akik áldoztak és szenvedtek mindnyájunk érdekében a szabadság érdekében. Minden tényező, amely az állam erejét szívén hordja, amelynek érdeke össze van nőve a magyar nemzetével, csak örömmel üdvözölheti őket még akkor is ha nem osztozik felfogásukban, mert kétségbevonhatatlan igazság az, hogy csak azon nemzet bírja királyát megvédeni, csak azon nemzet lesz kifelé is tiszteletet gerjesztő, csak azon nemzet képvisel igaz hatalmat, a mely jogaiért harczolni is képes, a melyek fiai meggyőződésük és lelkiismeretük parancsáért mártiriumot is készek szenvedni. A mely nemzeten az önkényuralom könnyen keresztülgázol, az a nemzet a trónt nem lesz képes megvédeni. Náunk istennek hála bebizonyult, hogy a nemzet ellen kormányozni nemcsak nem szabad, de haásosan, sikeresen nem is lehet. A jelen égi kormány nem ura a helyzetnek. Az ország közigazgatása nincs a kezében. Közegei szánalmas szerepet visznek.. Kapnak rangot, húznak fizetést, de nincs tekintélyük, szavuknak nincs súlya, a társadalom elfordul tőlük, nem engedelmskedik nekik, s hatásuk csak odáig terjed, ahová a csendőr bajocetje ér, mert a nemzet parancsaikat nem tartja jogosaknak, mert nem állanak tiszta erkölcsi alapon. Kern fegyelmezetlenség, nem forradalmi szellem nem urhatnámság az oka a mai engedetlensének, hanem az alkotmány tisztelete és a szabadságszeretet. Büszkék lehetünk ezért a mai ellenállásra. Büszkék lehetnek rá azok is, akik a rend hívei, akik guvernementálisak tetőtől talpig, mert a tekintélynek egyenüli helyes alapja a törvényesség. De ezek a kedvező momentumok nem okozhatnak igazi örömet, ennek a harcznak első, valóban örvendetes pillanata annak befejezése lez. Igazad van, tisztelt barátom, abban, hogy ezek a tényezők küzdelme, amelyek egymásra vannak utalva, amelyek egymáson nem arathatnak olyan győzelmet, hogy keserűségét maguk meg ne érezzék, olyan tényezőké, amelyek csak úgy lehetnek erőben teljesek, ha egymással tökéletes összhangban vannak, olyan tényezőké, amelyeknek együtt kell élniök, együtt kell halniok. Ezért, ámbár egész erőmmel fogok küzdeni, amíg küzdeni kell, amíg a küzdelmet megkövetelik a nemzet érdekei és becsülete, ernyedetlen szorgalommal fogom mindig a békés kibontakozás útjait is keresni. Ez a blke azonban csak tisztességes lehet, csak olyan lehet, a melyet a nemzet is elfogadhat megnyugvással, megalázás nélkül s amely a lelkek békéjét is helyreállítja. Más béke a nemzet érdekeinek nem felel meg, más