Magyar Nemzet, 1906. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1906-02-01 / 27. szám

járulása­ nélkül semmit sem fognak határozni. Kéri a párt jelenlevő tagjait, hogy várják be nyugod­tan az eseményeket s közöljék ebbeli kérelmét a távollevőkkel is. Tudatja azt is, hogy a pártnak péntekre összehívott értekezlete elhalasztódik, mivel a dolgok mostani állása mellett péntekig még nem fejlődhetnek az események annyira, hogy a párt­nak határoznia kelljen. A jelen volt párttagok megnyugodtak az elnök előterjesztéseiben és ezzel a rögtönzött ér­tekezlet véget ért. A béke feltételei. A Pesti Hírlap írja: »A király feltételeiről, a­melyek Andrássy Gyula gróf üzenetében foglaltatnak, újabban a következőket közüik velünk: 1. A király azon követelésére, hogy a felség­jogokat teljesen érintetlenül hagyják, egyenest vá­laszt kér, hogy: igen vagy nem. 2 Okvetlen létesíteni kell a házszabály­­revíziót és pedig nyíltan azzal a feltétellel, hogy az országot többé egyetlen esztendőig sem lehet költségvetés nélküli állapotban hagyni. 3. A király csak abban az esetben ad meg­hatalmazást kabinetalakításra, hogyha a vállal­kozó egyúttal kimutatja, hogy megbízható többség felett rendelkezik.« Az Újság szerint, a koaliczió beavatottabb politikusai egész pozitivitással tárgyalták tegnap, hogy a korona és a koaliczió békealapja a követ­kező öt pontozatból áll: 1. A hadsereg belszervezetének s a szolgá­lati és vezényleti nyelvnek megállapítása a felség­jog körébe tartozik. 2. A király kívánja az újonczlétszám feleme­lését, melyre vonatkozólag Széll Kálmán tett javaslatot a Háznak miniszterelnök korában. 3. Új ágyuk és új hadihajók kellenek a had­seregnek. A költségek megszavazását kívánja az uralkodó a képviselőháztól. 4. A kereskedelmi szerződéseket ratifikálni kell az új kormánynak. 5. Az ország megmaradhat az önálló vám­terület jogi állapotában.­ Ugyane feltételeket közli a Pesti Napló is A koaliczió Ugrón ellen. Ugrón Gábor a koaliczió békülő hajlandó­sága ellen tegnap a­­zap­ban erős támadást inté­zett : elmondta azt e czikkében, hogy azokat a feltételeket, melyeket a leszerelésért teljesíteni kellene, rendkívül súlyosaknak találja, és azokat az engedményeket, melyeket ennek fejében kap a — Meg van a pénz. A feleségénél hagy­tam, minthogy maga nem volt otthon. Az ékszerész riadtan válaszol: — Pedig éppen most világosítottam fel Chacéroy urat, hogy a pénzt még­sem kaphatom meg. Hiszen a méltóságos asszony nem tudta atyjától megszerezni. — Igaz, de azóta voltam Amadé Lebourg urnál. .. ő tőle megszereztem a pénzt .. . Együtt távoznak, hogy mentői hamarább vissza­térjenek Róberthez a pénzzel együtt. Közben megérkezik Heléne atyja. Fel­ajánlja Róbertnek a pénzt. Csak meg kell fo­gadnia, hogy sohasem találkozik Helénevel töb­bet. Hiszen a dolgot még el lehet tussolni, a társaság még mit sem tud. — Én olcsóbb megoldást is tudok, — vá­laszol Róbert — ön szépen hazaviszi leányát, a­­kire még tiszta, a neve még nincs bemocskolva, én is tudom, hogy mit teszek. Lebourg elmegy. Chaceroy behívja inasát és elküldi valahová: — Ha pedig visszajöszsz, — teszi hozzá — két levelet találsz az asztalomon, azokat el­viszed, velem pedig nem törődök Ezzel Róbert hálószobájába vonul. Egy darabig csend . . . Heléne lép be az ékszerészszel. A pénz már náluk van. Keresik Róbertet. A hálószoba ajtaja felől lövés dördü­lése hallatszik. Későn jöttek. Róbertnek vége van . . . Henry Bernstein darabjában a két főszere­pet, Helénet és Róbertet Tóthné Kertész Ella és Góth Sándor játszszák. Az öreg Lebourg-t Hegedűs, Lebourg Amadét pedig Fenyvessy adja. A fordítás munkáját Góth Sándor végezte. RAKOVSZKY IVÁN: nemzet, — semmiknek találja. E támadás termé­szetesen igen erős hangon van tartva, s ezért hamarosan és kíméletlenül megkapta a választ Ugrón a koalicziótól. Elitélik eljárását s ez az elitélés hangos kifejezést nyer többek között A Polgár következő soraiban is. A nagy rabonban hétfőn este hirtelen ott­hagyta a vezérlő­ bizottság ülését és kedden egyik esti lapban már haladóakkal versenyt köpköd a béke és a vezérek ellen. Ugrón úr azok közé a politikusok közé számított, a­kiknek véleményére utolsó időben nem igen voltak kiváncsiak az em­berek. Bátran megtarthatta volna mai epeskedé­­seit is. De hát ő a dolgot a könnyebb végéről fogja. Először is megszegi azt a kötelező ígéretét, a­mit arra nézve tett, hogy nem fecsegi ki a vezérlő bizottságban történteket, azután pedig egy újságczikkben önmagát díszíti föl nemzeti szinű pántlikákkal. Mert — igy gondolkodik Ugrón úr — ha meglesz a béke, ő mindenkit letromfolt, ő lesz az örök ellenzéki, a­ legnagyobb nemzeti hős. A többiek súlyos áldozatok árán megmentették ugyan az országot az abszolutizmus beláthatatlan veszedel­meitől, de az olcsó népszerűség reflektora mégis Ugrón úrra sírt. És ba — a­mitől Isten óvja ezt a sokat szenvedett országot — nem sikerül az alkotmányos béke, akkor Ugrón az ő felelősség­­nélküli helyzetéből könnyen nevet azokon, a­kik nevükkel, becsületükkel és egy politikai pályán át kipróbált hazafiságukkal fedezték a béke becsüle­tes törekvéseit. Ez az Ugrón Gábor helyzete: semmi felelős­ség és olcsó népszerűség. Hogy kinek a malmára hajtja ez­t, hűtlen vezér a vizet, bizonyítja az is, hogy Ugron hírlapi czikkét sietve közli le egy­­ haladópárti esti újság. Ugronnak eddigi pályája is sok szakadékot mutat fel, de ez a mostani áru­lása mindent betetőz. Az ellenzék vezérei közül átpártolt az alkotmányos béke ellenségei közé. Azok már­is szívesen fogadják. De hogy miképp érzi magát a nagy rabonbán új környezetében, arra igazán kiváncsiak vagyunk. A béke. Regisztráljuk egy koalícziós lap hírét, a­mely így szól: »Egy vezérlő-bizottsági tag kijelentette: » Ha van Bécsben egy kis belátás, akkor ezúttal meg lesz a béke, mi minden előfeltételét teljesítettük !« A Budapesti Napló szerint politikai körökben mrre terjedt, hogy Justh Gyula tegnap délután négy órakor fölkereste Kossuth Ferenczet és előtte a kibontakozás tervezett módja felett aggodalmának adott kifejezést. A vezérlő­bizottság ülésén Justh Gyula rászívott, de mint házelnök nem akart a tanácskozásba beleszólni. Ugyancsak a Budapesti Napló írja: »Az a politikus,a­ki hétfőn a béke kilátásai­ról érdekes és különös módon informált bennün­ket, ismét szíves volt a Budapesti Napló egy munkatársa előtt a helyzet újabb fordulatairól való véleményét elmondani. Ez a vélemény ismét eltér az általános felfogástól, a­kitől azonban ered, mélyebbre lát a felszínes jelenségeknél és mindenesetre figyelemre tarthat számot. Ez a nyi­latkozata így hangzik: — Tudja, hogy ki az a vezérlő­bizottság tagjai közül, a­ki nem bízik a békében? — Andrássy Gyula. És tudja, ki az a koalíczión kívül álló politikus, a­ki szintén nagyon szkeptikusan fogja fel a helyzetet? — Széll Kálmán. Ezek ugy­e­bár politikailag iskolázottabb és világosabban látó politikusok, mint a Holló Lajosok, a­kik nyereg­­ben vagyunk jelszóval rontják a helyzetet, vagy mint azok, a­kiket megtéveszt, hogy a néppárt egy-két tagja némely hausse spekulácziót bonyolított le teg­nap a tőzsdén. Egynémely újság vérmes reményeinél is több figyelemre tarthat számot az az­­fjság, a­melynek Andrássy felfogásával és nézeteivel való kapcsolata ismeretes és a mely még tegnap is a legborusabb hangon írt a helyzetről. Értesülésem szerint különben tegnap már a vezérlő-bizottság­ban is hűvösebben ítélték meg a helyzetet, mint tegnapelőtt és valóban félő, hogy általában vér­mesen túlozták azt, a­mi elérhető és­­ túlságosan kicsinyelték azt, a­m­i elérhetetlen. És félő, hogy felülkerekedik a baloldalon az a nítus, a­mely eddig is, sajnos, túlságosan sokáig uralkodott, hogy vannak, a­kik jobban féltik saját nép­szerűségüket, mint az ország békéjét. Nézzük, mit kínál a királyi üzenet: a status quót meg­toldva a kilenczes bizottság programmjával. Hogy ez így van, az világosan kiderül Ugrón állásfog­lalásából. Nos, ez az ajánlat talán jó volna az or­szágnak, de sokan, túlságosan sokan úgy érzik a baloldalon, hogy nem lesz jó az ő népszerűségük­nek, különösen azután, hogy Ugrón máris kilépett és hogy — bár Lengyel Zoltán leszerelt — senki sem lehet biztos benne, nem követi-e Bánffy Dezső is Ugrón példáját. Már most: kormányt alakítani a statusquo és a kilenczes bizottság programmja alapján és tudni azt, hogy alakul esetleg Ugronnal és Bánffy­­val egy ellenzék, a­mely folyton azt dörgi a fülünkbe, hogy egy évig majdnem forradalmat csináltunk, hogy odajussunk, a­hol Tisza István volt, — ez bizony nem valami gyönyörteljes kilátás. Lehet, hogy sokan vissza is riadnak tőle. Úgy tudom, ilyen visszariadok voltak tegnap a vezérlő­bizottságban is, a­hol így született meg az az elhatározás, hogy Andrássy útján újabb enged­ményeket kérnek, azaz Andrássy a királyi pon­­tozatokra válaszul úgyszólván ellenpontozato­kat visz fel Bécsbe. Tisztában kell azon­ban lenni azzal, hogy magában véve ez csaknem annyit jelent, mint lemondani a békéről, mert hiszen a király igent, vagy nemet várt üzenetére. Tudtommal így fogta fel a dolgot Andrássy is, azért is és azt hiszem, hogy a béke­­remények egyetlen szála most az a feltevés, hogy a király nem utasítja el a limire az Andrássy - vitte pontokat, hanem elfogadja tárgyalási alap­nak. Ez elég vékony szál és ismételnem kell: ne bízzunk nagyon a békében, mert keserves volna a, kiábrándulás.« Széll Kálmán ellen. A Magyarország írja: »A béke távolról sem tekinthető még biztosí­tottnak. Minden ő felsége hozzájárulásától függ. A P. Lloyd esti lapja újólag Széll miniszterelnök­ségéről beszél Még ha béke jönne is létre, ezt a kombinácziót csaknem egészen kizártnak kell tekin­tenünk.« Egy másik függetlenségi lap szintén erről ír és pedig így: »Annál komikusabb már most, hogy egyébként komoly számba menő lapokban már a leendő koalícziós miniszterelnököt is megnevezik — Széll Kálmán személyében. Egy szó sem igaz ebből. Széll Kálmánnak a mostani küzdelemben nem volt és a jelenben sincs semmi szerepe . ..« A vármegyék. Apponyi Albert gróf ma délután öt órára a vármegyei ellenállás anyagi részének szervezése tárgyában a bizottság Budapesten lévő tagjait és pedig Hadik János grófot, Strubner Gyulát, Beniczky Lajos alispánt ,a Horváth József dr.-t sürgős ér­tekezletre hívta össze. A bizottság sürgős össze­hívása — Az ú­jság szerint — összefüggésben van a most megindult béketárgyalásokkal s a megyei harcz mérséklését czélozza. Felmentés. A Budapesti Közlöny­ben ma megjelent Ke­mény Ákos báró, Kisküküllőmegye főispánjának felmentése. m m m » .•* w m m­ m & * MAGYAR NEMZET. 1906. február 1. A képviselők fizetése. A képviselőház pénztári hivatala átvette az állampénztártól a képviselők esedékes illetményei­nek összegét s a képviselők február elsején föl­­vehetik fizetésüket. Köcsön főispán és a »Dom«. A »Budapesti Hírlap«, daczára múltkori c­áfolatunknak, ismét azzal vádolja Kacson Lajost, Turócz megye főispánját, hogy a turócz­­szentmártoni tót kaszinó, a »Dom« részére ital­mérési engedélyt ígért. Ezzel szemben a követ­kezők közlésére kérettünk föl: »Nem igaz, hogy akár közvetve akár köz­vetlenül Köcsön főispán a »Dom« részére ital­mérési engedélyt ígért volna. Szigeti besztercze­­bányai pénzügyigazgató méltánytalannak tar­totta állásának elfoglalása után mindjárt, hogy a szóban levő kaszinónak italmérési enge­délye nincs. Ezt a nézetét Turóczszent­­mártonban mindenki előtt hangoztatta, sőt a múlt évi október havában a pénzügyminisz­tériumhoz tett jelentésében ennek a véleményének nyíltan kifejezést is adott, a­mikor még Köcsön főispánságáról szó sem lehetett. Az italmérési engedélyt Újhelyi Attila koalíc­iós főszolgabíró ígérte meg a tótoknak azzal, hogy­ha Köcsön főispán installáczióján nem vesz­nek részt, márczius hó folyamán, a­mi­kor a jelenlegi kormány úgyis megbukik, az italmérési engedélyt a »Dom« meg fogja kapni. Nagyon valószínű, hogy a tótok most ezen az alapon kérték az italmérési engedély­ t ■■■ ■

Next