Magyar Nemzet, 1906. június (25. évfolyam, 128-153. szám)

1906-06-01 / 128. szám

Budapest, 1900. XXV. évfolyam, 120. szám. Péntek, junius 1. Szerkesztőség és kiadóhivatal VII., Miksa­ utcza 8. Telefon­szám : 58—92. Városközi (Interurban) 31. Egész évre 16 korona, félévre 8 korona, negyed­­évre 4 korona, egy hónapra 1­40 korona. ZdV­IROK A 48~AS JÁRTBAN. A vezérek és a párt. Kossuth és Justh álláspontja, Szatmári lemondott. Tegnap óta minden igaz függetlenségi aggodalommal figyeli meg azokat a jelensége­ket, a melyek a függetlenségi párt kebelében mutatkoznak s a nagyerejű többségi pártnak mind fegyelmére, mind egyetértésére különös világot vetnek. Már a képviselőházi tisztsé­gek betöltésénél nehezen lehetett csillapítani a párt egyes részeinek elégü­letlenségét. Azóta fokozódik a függetlenségiek ked­vetlensége. Úgy érzik, hogy az alkotmánypárt ragadja magához a vezetést, a miniszterek is odaszílanak, s inkább a 67-es pártkört láto­gatják, mint a 48 asok táborát. E miatt felszólalás is volt a pártértekez­leten, de az illető képviselőt, a­ki a minisz­tereknek a függetlenségi pártkörben való meg­jelenését követelte, letorkolták a vezér­­emberek. Tegnap aztán a képviselők torkolták le a vezérembereket. Kibuktatták a delegáczió­­ból Szatmári Mórt, a függetlenségi párt hiva­talos jelöltjét. A dologba belejátszott a nép­párt is. De akár így, akár úgy, bizonyos, hogy nagy megütközést keltett a független­ségi pártban, mely meglepetve látja, hogy nagy, roppant többségét milyenféle aprólékos cselek­kel lehet felhasználni legkülönbözőbb czélokra. Ez döbbenti meg a függetlenségi képvi­selőket, valamint az, hogy ilyen szervezett, titkos aknamunka lehetséges a párt hivata­los határozatával szemben. Azt mondják, hogy itt mellékes, kik és miért csinálták. Fő az, hogy egyáltalán meg merték csinálni, s hogy sikerrel csinálhat­ták meg. Maguk a vezérek is meg vannak lepődve az eseten, s álláspontjukról többek előtt nyi­latkoztak is, értesülésünk szerint a következő­képpen : Kossuth Ferencs. Első­sorban a függetlenségi párt elnöke, Kossuth Ferencz az, a­kit ez az eset a leg­­kínosabban érint. Mikor hírét vette, hogy Szatmári megválasztatása ellen—a­kit tudni­illik az ő határozott kívánságára jelöltek — készül valami, a Ház tegnapi ülésén odament egy szélsőbaloldali képviselőcsoporthoz s ezt mondta: — Szatmári megválasztatását a magam ügyének tekintem és saját magam elleni tá­madásnak veszem, ha kibuktatjátok. S mikor aztán Szatmári tényleg kibukott, a legkínosabb helyzetbe került s azt mondta: — Érthetetlennek tartom, hogy miféle­­ okok lehettek azok,­a melyek miatt Szatmári megbukott. Szükségesnek tartom igenis, hogy neki ezért a legmesszebbmenő elégtétel adassék. Justh Gyula. A Ház elnöke, Justh Gyula is a leg­nagyobb méltatlankodással értesült a történ­tekről s egynéhány képviselő előtt igy nyi­latkozott : — Szatmári Mór 25 éve szolgálja a pár­tot s érthetetlen előttem ez az eljárás, annál is inkább, mert fogalmam­ sincs róla,, hogy mit hozhattak fel ellene. Eötvös Károly, Eötvös Károly is elítélően nyilatkozott: — Ilyesminek csak nagyon különös okokból kifolyólag szabadna előfordulnia. Szatmárira a delegáczióban szükség van, mert az csak természetes, hogy a hivatalos lap szerkesztője részt vegyen a delegáczió tárgyalásaiban. Egyéb értesülések. A legnagyobb felháborodást az keltette, hogy Szatmári elejtését nem nyíltan, nem a pártértekezleten, hanem alattomban készítet­ték elő, s valószínű, hogy a függetlenségi párt ma esti tanácskozásán többen is fel fognak szólalni, előreláthatólag maga Kossuth Fe­rencz is. Egy országgyűlési képviselőtől veszszük azt az értesülésünket is, hogy a kibuktatók azzal mentek a pártokhoz, hogy Szatmári le­mond Szentiványi javára, s hogy­­Kossuth Fe­rencz azt az óhajtását fejezte ki, hogy Szent­­iványinak benn kell lenni a delegáczióban. S ugyanez a képviselő tudja azt is, hogy ezen híresztelésekből egyetlen szó sem volt igaz. Az alkotmánypárt álláspontja. Alkotmánypárti körökben megfordítják a dolgot, még­pedig a függetlenségi többség ellen. Nagy megütközéssel tárgyalják, hogy a a függetlenségiek között olyan kiáltó fegyel­mezetlenség van, hogy ilyesmi a párt tudta nélkül, szinte annak megkerülésével megtör­ténhetik. Szatmári lemondása. Szatmári Mór országgyűlési képviselő ma délelőtt személyesen és írásban is hivatalosan bejelentette Justh Gyula képviselőházi elnök­nek, hogy a mentelmi és a munkásügyi bi­zottságokban viselt tagsági állásáról lemond. Ugyanezt bejelentette Kossuth Ferencznek, mint a függetlenségi és 48-as párt elnökének is terjedelmesebb levélben, a­melyet a párt ma esti értekezletén elő fognak terjeszteni. — Mire mutassak rá ? — folytatja beszé­dét. — Az első, a legfontosabb: a tanügy, a gyermekek nevelése. Ott vagyunk ebben, a­hol voltunk. Semmit sem nyertünk. A közép­iskolákból ki vagyunk figurázva a törvénynek félszeg magyarázata és rosszszándékú szövege­zése által. A katolikus vagyon ? Hiszen az a kormány kezében van, a kormány pedig nem katolikus. Minden felekezet rendelkezik a ma­gáéról, mi felettünk pedig mások rendelkez­nek. (Úgy van!) A mi tanügyünk nem kato­likus tanügy, hanem lényegében állami tan­ügy. A mi népiskoláink most is csak ott vannak, a­hol voltak. Egyet értünk el, hogy — úgy hiszem — a mi katolikus iskoláink államosítása szünetel. Ezután megköszönte az ünneplést s a jelenlevők lelkes éljenzésével az összejövetel véget ért. Budapest, május 31. – A néppárt Zichy Nándornál. A néppárt ma nagy háziünnepélyt rendezett vezére, Zichy Nándor grófnak, Zichy Aladár, a király személye körüli miniszter édes atyjának tiszteletére, a­kit a király tárnokmesterré nevezett ki. Az ünnepeltet Rakovszky Ist­ván üdvözölte, mire Zichy­­meghatottan vá­laszolt, hangsúlyozva azt, hogy tulajdon­képpen csak most kezdődik a néppárt küz­delme, mert hiszen — úgymond — azok a sérelmek, a­melyeket elszenvedtünk, még mai nap is nagyobbrészt fenn­állanak. A földmivesszövet­ségek feloszlatása. »«»««»♦« ♦ —♦««♦— Az aratósztrájk veszedelme. Vizsgálat a központban. Egy szoczialista vezér véleménye. ■ O . ....... Mikor oszlatják föl a szövetséget? A belügyminiszter tegnapi rendelete, e, melylyel a Földmunkások Országos Szövetsége és a Munkásvédő Szövetség ellen szigorú vizs­gálat megejtésére hívja föl a fővárost, kon­­sternácziót keltett mindenfelé. A fenyegető aratósztrájk réme újult erő­vel támadt neki azoknak, a­kik rettegve gon­doltak arra az eshetőségre, hogy a beköszöntő nyár gyönyörű gazdasági reményei légvárak módjára hullanak majd szét a semmiségbe. A két szövetség ellen elrendelt vizsgálat szálai nemcsak a fővárosi központot veszik körül, de kiterjeszkednek a vidéki helyi cso­portokra is, úgy hogy ma már a vizsgálat teljes erővel folyik az ország nagy részén. A központban a vizsgálatot tegnap délután kezdették meg. A Földmunkások Országos Szövetségének központja a Rottenbiller­ utcza 24. számú ház első emeletén van, együtt a földmunkások szaklapjának, a Világszabadság­nak szerkesz­tőségével. A vizsgálat vezetésével megbízott V. kerületi elöljáróság három tagú bizottságot kül­dött ki, a­melynek tagjai tegnap délután há­rom órakor jelentek meg a szövetség helyisé­­gében, a­hol Gyuris Árpád titkárnak mutatták föl a belügyminiszteri végzést. A vizsgálóbizottság vezetője a következő kérdéseket intézte Gyuris titkárhoz: 1. Igaz-e, hogy a szövetség kifejezett czélja volt az aratósztrájkot szervezni az idén ? 2. Igaz-e, hogy a szövetség munkás­ügyekbe avatkozott. 3. Igaz e, hogy a szövetség bérkérdések­­ rendezésébe is beleavatkozott ?

Next