Magyar Nemzet, 1906. július (25. évfolyam, 154-179. szám)
1906-07-01 / 154. szám
VÉGE a DELEGÁCZIÓNAK. Formális ülés. A magyar delegáczióból. . Bécsi levél. A delegáczió tárgyalásai ma már befejeződtek. Még a szerelemnek, sőt a legvehemensebb vitáknak is vége szokott lenni, amint a nóta tartja. Bizonyos megkönnyebbüléssel veszik tudomásul a delegátusok, hogy itt a hazamenetel ideje. Hiszen nem túlságos kellemes dolog, ha nap-nap után — horribile dictu, még Péter-Pál ünnepnapján is — ott kell ülni a fojtott levegőjű tárgyalási teremben órák hoszszat. Márpedig egyik sem akar a lelkiismeretlenség gyanújába esni s ha már az ülést nem hallgatja meg, legalább a büffét boldogítja jelenlétével. Azután a honvágy is ereszti már a szíveket. " Igaz, hogy a császárvárosban kellemesen telik az idő, talán még kellemesebben, mint Budapesten, mert a felismerés veszélye nem feszélyezi az embert, - de azért csak legjobb otthon. És a delegátusok csomagolnak. Sokan már péntek este búcsút vettek Bécstől. Hanem a legtöbben itt maradnak a szombat délelőtti ülésre, hogy a búcsúvételnek némi ünnepélyességet kölcsönözzenek ma éjjel. Még egyszer benépesülnek a nyári mulatóhelyek a delegátusoktól, még egyszer utoljára felhangzik a bécsi füleknek oly kedves (?) magyar szó a Venedig pezsgős pavilonjaiban, azután elvonulnak a kedélyes idegenek. A magyar ház termébe újra visszatér a hétköznapi, unalmas csend. A portás leteszi díszes egyenruháját. . A homlokzatról lekerül a vígan libegő háromszínű trikolór. És az ülésterem hatalmas ajtajának szárnyai újra bezárulnak — ki tudja meddig ?Várjon visszatér-e a delegáczió ismét Bécsbe ? Felújulnak-e még az aranjuezi napok. Mert ha az országgyűlési színezetet arrogáló tárgyalások visszasülyednek a bizottsági megbeszélések szürke nívójáig, mi értelme akkor a Bécsbe utazásnak, a rengeteg pénzkidobásnak ? És ha Lueger hívei repülő czipőfelsőrészekkel és nyitott birkákkal sértik meg a vendégjogot, minek tegye ki magát a bizottság esetleges újabb inzultusoknak. A vonat prüszkölve robog tova. A delegátusok merengve tekintenek vissza a Szent István-torony ködbevesző vonalaira. És mindegyike ajkán ott lebeg az »Igen veled«. Talán utoljára . . . * * * 4 A közös ügyek tárgyalására kiküldött magyar orsz. bizottság ma délelőtt 10 órakor Zichy Tivadar gróf elnöklésével ülést tartott. A közös minisztériumok részéről jelen vannak Pitreich hadügyminiszter, Urban ezredes, Burger kapitány, Toldalaghy főhadnagy, László Elemér sorhajókapitány, Lussic sorhajóhadnagy, a magyar kormány részéről Wekerle Sándor miniszterelnök, Kossuth Ferencz és Darányi Ignácz miniszterek. A jegyzőkönyvet vezeti Zboray Miklós, a felszólalókat jegyzi Edelsheim-Gyulay Lipót báró. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, az észrevétel nélkül hitelesíttetik. A napirendre áttérve, az országos bizottság elfogadja a tegnap a hadügyi albizottság jelentése során hozott határozatokat és megszavazott összegeket végszerkezetben. A határozatok közöltetni fognak a birodalmi tanács országos bizottságával. Az elnök jelenti, hogy az országos bizottság ezzel befejezte volna működését; minthogy azonban a birodalmi tanács országos bizottságától még nem érkeztek be az átiratok és üzenetek és így az egyeztető hetes albizottság még nem terjesztheti elő jelentését, ennélfogva javasolja, hogy az ülések függesztessenek fel mindaddig, míg a birodalmi tanács országos bizottsága részéről a hozott határozatok közöltetni fognak. Egyúttal felhatalmazást kér arra, hogy a legközelebbi ülés időpontját meghatározhassa. Felhatalmazást kér továbbá arra, hogy a birodalmi tanács országos bizottságától beérkezett üzeneteket és iratokat átvehesse és azokat rövid uton kiadhassa az összeegyeztető albizottságnak Gyermekek. — Egy elemi iskolai értesítőből. — így az iskolai esztendő vége felé megint sok szó esik a gyermekekről. A mikor végigvonul előttünk egy virágos, ünneplő ruhás kis had, hogy elénk hozza mindazt, amit fölszedett egy esztendője alatt, amikor megkönnyebbült lélekkel vonul ugyanez a had ki az iskola kapuján, hogy két teljes hónapig feléje se nézzen mek, akkor meditálunk a gyermekekről. Évközben ritkán. A gyermeknevelés súlyos problémái oly kevéssé emésztik az emberek szívét nálunk, hogy elszomorító, ha ilyenkor, esztendő végén, illik beszélni a gyerekekről. Beszélnek is. Jönnek az iskolák szürke beszámolói, az értesítők s csupa számok, fekete, nagy számok állanak elénk, hogy bejelentsék mit műveitek a gyerekek s a gyerekekkel egy hosszú esztendő alatt. Szürkék ezek az értesítők nagyon. Csupa komolykodás, nagy számokkal, hosszú mondatokkal való dobálódzás, amibe belezavarodik az ember, de sehogy sem érti, ekkora fontoskodással, hogy lehetett gyerekekhez közel férni. Nem a főiskolákról beszélünk — természetesen. Elemi iskolákról. A tudományok úgynevezett pitvaráról, ahol olyan kevesen járnak a szíves vendégfogadók. Csupa komoly praeceptor vezeti tagadhatatlanul erős, de nem sima kézzel be gyerekeinket a tudás melegítő tüzéhez. Ma egy értesítő került a kezünkbe. Egy fővárosi magán elemi iskola értetője aminek az élén egy asszony áll. Ebből az értesítőből látszik, hogy asszony csinálta. Csupa szív és melegség ami a mit a gyerekekről mond és amit a gyerekek mutatnak.. Nem számok beszélnek ebben az értesítőben, de apró megfigyelések, amiket a gyerekeken végeztek a mesterek, hogy megértve őket, közelebb férhessenek hozzájuk. Ebben az értesítőben találtunk egy fejezetet: Gyermeki müvecskék a czime. Azokból az önként készült apró müvekből, miket a gyerekek hoznak néha az a kólába — Ízelítő. Egyik a nagyokat utánzó komolykodásával, a másik önkénytelen humorával, de valamennyi az ellenállhatatlan gyermeki bájjal hat. Hálás, okos munkát végzett, aki ezeket gyűjtötte. Az édes, bájos gyermeki léleknek és önkéntelen humornak mindmegannyi megnyilatkozásai. Adjunk belőük mi is egy párat. I. Második osztályos gyermek munkája. . Petőfi Sándornak azok a művei, amelyeket 7 éves korától 20 éves koráig irt. Regény a Jóskáról. Első elemibe jártunk, mikor Józsi és Pali hozzánk került. Mind a ketten rosszak voltak. A tanítónéninek sem fogadtak szót. Mikor ki kellett állni, sírtak meg olyan muzsikát csaptak, hogy rengett bele az iskola. MAGYAR NEMZET, 1906.* julius 1. a mely jelentését a legközelebbi ülésen fogja megtenni. Az országos bizottság hozzájárul az elnöki előterjesztéshez és javaslatokhoz. Zboray Miklós jegyző felolvassa a mai ülés jegyzőkönyvét, amely észrevétel nélkül hitelesíttetik. Ezzel az ülés véget ért. ----------- ——'------—^ '' "Hh ......... ......... Achim András párbaja. Békéscsabai csendélet. Verekedés a vonaton. Telefonbeszélgetés Békéscsabával. ■o Achim András, Békécsaba képviselője tegnap dé után több budapesti barátja kíséretében a gyorsvonattal hazautazott Békéscsabára Budapestről. Ugyanezen a vonaton utazott Székely Béla, a Békéscsabán megjelenő Békésmegyei Függetlenség szerkesztője is. Székely valaha intimusa volt Achimnak, de az új politikai helyzet szembeállította a lapszerkesztőt a képviselővel. Székely lapjában napról-napra támadta Achimot, aki erre azzal felelt, hogy bojkott-akcziót indított a Békés megyei Függetlenség ellen. Ennek a harcznak kifolyása volt az, hogy a mikor Achim tegnap meglátta a vonaton Székelyt, megfogta a kabátját s egy nem éppen hízelgő jelző kíséretében rászólt: — Miért irsz és beszélsz rólam mindenféle hazugságot ? ——kérdezte tőle. Székely megijedt erre s megrántotta a vészféket. A vonat megállt a nyílt pályán s a kalauz jegyzőkönyvet vett fel a dologról. A mikor a vonat a békéscsabai állomáson megállt és Achim kiszállt a kocsiból, egyik kísérője, Boros (Brindusz) Mihály visszamaradt, nekitámadt Székelynek s állítólag kétser arczul ütötte. Székely Béla erre estefelé két főhadnagygyal provokáltatta Achimot, aki kijelentette, hogy ő nem ki bántotta Székelyt, menjenek Brinduszhoz. Székely erre kijelentette, hogy Borosnak szatmármegyei körjegyző korából elintézetlen ügyei vannak, vele tehát nem verekszik. Miután pedig Achim az elégtételt megtagadta, a segédek erős hangú nyilatkozatban diszkvalifikálták Achimot. II. Második osztályos gyermek verse: Édes hazám. Édes hazám boldogtalan népe ! Hazámnak csak a szabadság kéne! " Ha az Isten velünk nem lett volna, Édes hazám ! elpusztultunk volna. Mert ellenség sanyargatja Dicső nemzedékünk . Édes hazám, ez nem igy volt / Nem is vató nekünk. III. Harmadik osztályos gyermek munkája. # Egy kis történet a vakáczióról. Egyszer két barátommal fürödni mentem a tóba. Már éppen haza akartunk menni, akkor jöttek olyan tíz, tizenötéves gyerekek és meg akartak verni. Volt velünk egy kutya is, azt is meg akarták verni, de az elszaladt és igy nem verhették meg. Mi is követtük és igy Szerencsésen haza érkeztünk. IV. Harmadik osztályos gyermek munkája. Egy halálos párbaj. Egyszer Kende bácsi meghívott a pusztájára. Volt ott minden. A majorban egy kakasviadal így folyt le. A szomszédból egy kakas áttévedt. Amint ezt a másik kakas meglátta, nekiugrott az elsőnek. Ekkor az első sarkantyúival úgy nekivágott, hogy az nyomban megdöglött Ez a halálos párbaj története.