Magyar Nemzet, 1906. október (25. évfolyam, 232-256. szám)

1906-10-03 / 233. szám

Budapest, 1906. XXV. évfolyam, 233. szám. Szerda, október 3. MAGYAR NEMZET Szerkesztőség és kiadóhivatal Tv., Miksa­ utcza 8. Telefon­szám : 68—92. Városközi (Interniban) 81. Egyes szám helyben és vidéken 2 krajczár. Egész évre 16 korona, félévre 8 korona, negyed­­évre 4 korona, egy hónapra 1­40 korona. VII. EDUARD É5 dPPONTI. —■■■■■■ 0^0 I Egy bécsi lap, a Montagsrevue, mely­nek az a hire, hogy az osztrák kormány is felhasználja néha szócsövül, tegnapi számában feltűnést keltő czikket­ közöl. A czikk, mely a londoni Eighty­ Clubnak budapesti látogatásával foglal­kozik, tendencziájának rosszhiszeműsé­gével és állításainak képtelen voltával kelti a feltűnést. Régóta megszoktuk már, hogy az osztrák sajtótól — a ki­vételek oly ritkák, hogy szóra sem érde­mesek — ne várjunk becsületes őszin­teséget, tisztességes­ tárgyilagosságot, a­mikor magyar dolgokról van szó. Meg­szoktuk azt is, hogy nem egyszer ma­gyar forrásból eredő gáncsvetéseknek is eszközéül áll. A Montagerevue czikke azonban mindezek mellett is megdöb­bentő. Ez a lap ugyanis az Eigb­y-klub látogatását oly színben tünteti föl, mintha ez a látogatás tüntetés volna Magyar­­országnak Ausztriától való elszakadása mellett. Ezt a tüntetést pedig, melynek éle bizonyos szempontokból a dinasztia ellen is irányul, az angol klub magának VII. Eduard királynak inicziativájára határozta el. Az angol királyt pedig az Eighty-klubnak ily irányban való ösztön­zésére Apponyi Albert gróf bírta rá, a ki a londoni interparlamentáris béke­­konferenczia alkalmával kihallgatáson járt az angol királynál és teljesen meg­nyerte a legszélsőbb magyar független­ségi politika támogatójának. A bécsi lapnak ez a közleménye nyilvánvalóan magyar konyhán termett. Ily tendencziával és ekkora valótlansá­gokkal azokban a budapesti körökben gondol­kodnak, a­hol semmiféle eszközök­től sem riadnak vissza, hogy diszkreditál­­ják az új rendszert, a­hol szívesen tá­masztanának még nemzetközi kellemetlen­ségeket is, csakhogy félszeg helyzetbe hoz­zák a nemzeti kormányt. Ebbéli igyekezetükben aztán megfe­ledkeznek mindenről: az igazságról leg­előbb, de még a logikáról is. A támadások hevében, folytonosan valótlanságok fegyverével küzdve, nem gondolnak arra, hogy a hazug embernek következetesnek kell lennie, mert külön­ben könnyen rajtacsípik a hazugságon. Most például, hogy konkolyhintésük si­keres legyen és hogy elhigyjék nekik, mily nagy nemzetközi politikai tüntetés rejlik az Eigh­ty-klub látogatása mögött, ezt a klubot a legelőkelőbb angol politi­kai egyesületnek tüntetik föl. Néhány hét­tel ezelőtt pedig, a­mikor a látogatás eszméje felvetődött, de a most hozzá­tapasztott otrombaságok még nem voltak kieszelve, ugyanazok az emberek teli szájjal hirdették, hogy az Eighty-klub a legjelentéktelenebb társasköröcske, mely­nek a legcsekélyebb politikai súlya nincsen. Pedig nem volt igazság sem a klub lekicsinylésében, nem volt igazság tagad­hatatlan jelentőségének gyanúsítások kap­csolatában való tendencziózus kiszínezé­­sében sem. Hogy pedig ez a legújabb gáncs­vetés mennyire alaptalan, arra nézve fel­világosítást ad itt következő hiteles és illetékes forrásból való értesülésünk: Az angol látogatás czélja. A Montagerevue czikke — mint már említettük — Eduárd angol királynak nagy szerepet juttat az Eighty-klub kirándulásá­ban. Apponyi Albert gróf ösztönzésére az angol uralkodó biztatta volna a londoni klubot, menjen Budapestre, tüntessen Magyar­­ország mellett és Ausztria ellen, avatkozzék bele tehát idegen államok belső dolgaiba. Mindebből, mint teljesen megbízható for­rásból értesülünk, egy árva szó sem igaz. Az Eighty­ Club nem azért jött ide, hiszen ez a látogatás lefolyásából is kitűnik, hogy bárki mellett vagy ellen politikai tüntetést rendez­zen. Ez a látogatás az interparlamentáris kon­­ferenczia törekvéseinek kifolyása, azoknak a törekvéseknek, melyek a többi közt azt a czélt is akarják szolgálni, hogy az egyes államok politikai, gazdasági és kulturális vezér férfiai mennél sűrűbb és bensőbb tár­sadalmi érintkezésbe jussanak egymással. Ilyen barátságos, minden mellékczéloktől távol álló látogatás volt az Eighty-klubé is, mely egyéb­ként teljesen beleilleszkedik az angol poli­tikusoknak a közel­múltban Francziaország­­ban és Németországban tett ilyfajta látogatá­sainak keretébe. Magyarországon az ily látogatásnak még nagyobb jelentősége van, mint a Nyugat nagy kulturállamaiban tett látogatásoknak. Fontos érdekünk, hogy hazánkat megismertessük az angolokkal, a személyes érintkezés révén is, eloszlassuk a rólunk világszerte elterjedt bal­­véleményeket, esetleg útját egyengessük az angol-magyar, most még, sajnos, igen jelen­téktelen gazdasági kapcsolat megerősödé­sének. Erről lehetett szó csupán, nem pedig bárki ellen érvényesülő politikai tüntetésről, Eduárd király szerepe. Természetes azonban, és ezt Angliában is sejtették, az osztrákok érzékenysége köny­­nyen félreértéseket támaszthatott volna még így is. Éppen ezért Eduárd angol király, a­ki tagja az Eighty-klubnak, beleavatkozott a látogatás ügyébe. De nem oly irányban, a­hogy például a Montagsrevue tünteti fel a dolgot, hanem éppen ellenkezően. Az angol király az Eighty-klub vezető­­férfiaival és a kirándulásban résztvevő tagok­kal szemben a leghatározottabban oly irány­ban érvényesítette befolyását, hogy minden várható és előre látható félreértés lehetőleg el­­kerültessék. Éppen azért jutott oly nagy hely a láto­gatás során elhangzott beszédekben az osztrák­magyar monarchiának, ezért tért vissza any­­nyiszor annak hangoztatása, hogy Ausztria és Magyarország szövetségének mekkora a szük­ségessége és a jelentősége. Arról, hogy a londoni klub szónokai Ausztria ellen tüntettek, szó sem lehet. Oly ráfogás ez, melyet a legjobban a látogatás során történtek c­áfolnak meg. Az angolok Bécsben. Akad azonban ennek a híresztelésnek még egy c­áfolata is. Az Eighty-klub külön meghívásnak engedve jött Budapestre, de azért a látogatók egy része legalább elmegy Bécsbe is, a­hová pedig nem hívták meg őket. Úgy értesülünk, hogy a bécsi kirándu­lás, bár a benne résztvevő klubtagok inten­­cziójának megfelel, voltaképpen magának az angol királynak egyenes kívánságára történik. Eduárd király úgy vélte, hogy ily módon lehet a legjobban eloszlatni azokat az esetleges, bár teljesen ok nélküli félreértéseket, melyek a budapesti látogatás következtében Bécsben támadhatnának. A rágalom taktikája. A­kik azt híresztelték, hogy Eduárd ki­rály Apponyi gróf ösztönzésére Ausztria elleni politikai tüntetésre biztatta az Eighty-klubot, nagyon ravaszul viselkedtek. Megrágalmazták az angol királyt, olyan eljárást tulajdonítván neki, mely bizonyára kellemetlen lehet a­­ királyunknak is. Megrágalmazták Appé Albert grófot is, oly czélokat impott ennek a minden körülmények között. Az államférfiunak, a melyeknek híresztelésévé, félszeg helyzetbe hozhatnák korrektség és­­­zetközi illem követelésébe. E rágalmakkal pedig első­sorban angol királyt akarják oly ferde helyre hozni, hogy éppen királyunk iránti szemek­ barátsága révén kénytelen legyen az Eigh klub látogatását valamilyen formában­­ súlyozni, esetleg diplomácziai formában v úgy dezavuálni a klubot, a­hogy publ­­ikai formában a Times tette. Ez a het pedig voltaképpen nem az Eighty hanem a függetlenségi pártot és a­z előkészítésében szintén Albert grófot sújtaná. Mit mond Apponyi gró. Csakhogy mindettől nem kell magyar alkotmányharczban a nemz­­etien támadó Times rosszulásáva­l senki, a Montagszermnek és mazaik otromba gyanush ’ mindenki, a ki befelé két terjesztő intrika Maguk az an­­kereskedő vendége.1 klub látogatása utáí©­­azon a banketten, maj­­u

Next