Ballagi Géza: A magyar nemzet története 9. A nemzeti államalkotás kora 1815-1847 (Budapest, 1897)
Harmadik könyv. Az 1832/36-iki országgyűlés - V. fejezet. Meddő viták. A lánczhíd
364 A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE: élénk forgalmú Amerikában beérik ócska fahidakkal, mi is megelégedhetnénk egyelőre azzal , amint a népesség szaporodásával a malomból épült színház helyett egy díszes és tágasabb színházat építtettek, úgy a forgalom fejlődésével a fahidat is ki lehetne cserélni vashíddal. Annyival inkább időelőttinek tartják a lánczhíd építését, mert Pest körül az utak éppen télen, amikor a lánczhídra legnagyobb szükség volna, olyan rosszak, hogy a Duna két partján elterülő vidék közt úgy is megszakad minden közlekedés. Az ügyet, egyesek akadékoskodása daczára, elég simán intézik el az alsó táblán. Báró Perényi Gábor azt indítványozza, hogy minden megyében gyűlés hirdettetvén, arra mindenki marcialis büntetés terhe alatt jelenjék meg s minden nemes személyesen kérdeztessék meg, beleegyezik-e az I. R. 9. czíme s az azt megerősítő 1741 : VIII. t.-cz. eltörlésébe. Ocskay Ignácz nyitrai követ pedig megbízói nevében kijelenti, hogy kész ugyan akár önkéntes adózás, akár országosan kiszabandó subsidium által hozzájárulni a szép terv keresztülviteléhez; de a nemesi szabadságot hasznossági vagy kényelmi szempontoknak nem áldozza fel. »A hazánkra figyelő külföldiek — igy fejezi be dagályos, de a vele rokon gondolkozásúak hangulatát és észjárását felettébb jellemző előadását — vájjon mi vélekedéssel lennének a magyar iránt, ha csekély kényelmének s bizonytalan hasznocskájának fő- és legdíszesebb kiváltságai egyikével áldozván, az ősz Duna szőke hullámain hidat épit, hogy egyik ősi, legtündöklőbb szabadsága elhunytának pompás Gróf Széchenyi István 1835-ben. (Senefelder metszete Ernst Lajos gyűjteményében.)