Magyar Nemzet, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-04 / 3. szám

8 Magyar Nemzet SZERDA, 1. JANUÁR 1 Nemzetgazdaság Hit tud és mit nem tud megoldani a §&iisglB®ünáBló londoni búzakonferencia ? Január tizedikén ül össze London­ban huszonkilenc állam képviseleté­ben ugyanannyi küldöttség, hogy a búza helyzetéről tanácskozzék. Ami­kor egyrészt ebben a lépésben az angolszász szellem közvetítő meg­oldásokra, konferenciázásra hajlamos tulajdonságának újabb győzelmét üd­vözölhetjük, felvetődik bennünk, mint szintén búzatermelő és az ezzel járó gazdasági következmények súlyát vi­selő ország fiaiban, a kérdések és ké­telyek sora. Az elmúlt húsz év szám­talan és nagy előkészületek után többé-kevésbbé kudarcot vallott kon­ferenciái után, melyek a leszereléstől kezdve az ópiumkereskedelem meg­­rendszabályozásáig minden problémát szőnyegre vettek, eleve bizonyos kis­hitűséggel néz a világ e megoldásnak ilyen neme elé. S ez a nézet ma csak­­ megerősítést nyerhet azokban a nagy­­ ellentétekben, amik más téren választ­­­­ják el a nemzeteket s nem teszik­­ valószínűvé, hogy egy gazdasági rész­letkérdésben engedékenységet mutas­sanak egymással szemben azok, akik egyébként élesen elhatárolt táborok­ban állanak. Másrészt elképzelhetet­len, hogy egy nagyhatalom — a kon­ferenciát az Egyesült Államok lon­doni nagykövete útján hívták egybe — a teljes kilátástalanság jegyében ültetné az asztal körül valamennyi számottevő ország képviselőit. Fel­tehető tehát, hogy ha egész meg­oldást nem is hoz a tanácskozás, ta­­­­lán mégis ki tud alakulni a megértés légköre, amely majd későbbi idő­pontban alapul szolgálhat nagyobb­­mérvű kibontakozás megindításának. Ami a mostani helyzetet tarthatatlanná teszi Nézzük először, mi teszi tarthatat­lanná a mai helyzetet? A háború utáni években a búzatermelésnek soha nem sejtett konjunktúrája kelet­kezett. A fogyasztóképesség emelke­dett s ezzel párhuzamosan az árszín­vonal is töretlenül haladt felfelé. Csakhogy a megkezdődő autarchikus irányzat egyre nagyobb nehézségek elé állította az európai termelő álla­mokat. A tengerentúli, tehermentesen termelő, frissen feltört búzaföldek sokkal olcsóbb áron öntötték a ga­bonát, mint az Óvilág adóssággal megterhelt, minden vonatkozásban rosszabb helyzetben lévő gazdaságai. S ezzel párhuzamosan minden ország a maga határain belül akarta magát ellátni, ami vámemelésre s a vám­falak mögött kedvezményesen magas árakra, a vámfalakon kívül, az ex­portországokban pedig árrombolásra vezetett. Mindezt mi is végigcsinál­tuk, csak néhány évre kell vissza­mennünk, hogy lássuk, először a malomipar sínylette meg az osztrák és cseh vámokat, melyek olyan nagy spannungot teremtettek a búza és a liszt közt az előbbi javára, hogy egyszeriben nem lehetett jövedel­mezően őrölni s ezután következett a búzaárak zuhanása, amelyen segí­tendő, megkezdődött a boléta-rend­­szer, azaz az állami árkiegészítés. S amikor semmi jele sem mutatko­zott annak, hogy ez a helyzet csak átmeneti volna, sőt az importállamok egyre jobban belemélyedtek az ön­ellátás nyújtotta előnyök kiélvezé­sébe, akkor elkövetkezett a harmadik korszak, a regionális, államcsoportok közti szerződések és szállítások kora. Így a magyar példából is kiviláglik, hogy a búzahelyzet két ponton vált rendkívül labilissá: az egyik a ter­melési viszonyok eltolódása, a másik az árhelyzet felborulása. Miután min­den állam fokozta termelését s így otthon magas árakat tudott kialakí­tani, semilyen kormányintervenció nem volt elég erős arra, hogy az ex­­portországok termelőit elterelje a ná­lunk nagyobb múlttal és hagyo­mánnyal bíró termeléstől. Ennek kö­vetkeztében a termésterület, de még inkább a termésátlag és ennek kap­­csán a termelt mennyiség megnőtt. Hogy pedig ez a mennyiség elhelyez­hető legyen, megindult a roham a piacok ellen, kint árrombolással, alá­kínálással, odabent a termelők felé pedig árkiegészítéssel. Más szóval, hogy az importország meg tudja fizetni a saját gazdáinak a magasabb, mesterségesen fenntartott és bizonyos változatossággal fenntartott árakat, külföldről olcsóbban kellett besze­reznie a gabonát, behozatalra azon­ban mindegyik államnak, a legered­ményesebben önellátónak is szüksége volt és van, ha más okból nem, ke­verésre. A megszűkült piacon természetesen annak a termelőnek van nagyobb ki­látása üzletkötésre, aki alacsonyab­ban tud eladni , miután így az ex­portország gazdái nem tudják meg­kapni a termelői árat sem, a kü­lön­­bözetet az államnak kell pótolnia. Minél nagyobb mennyiségről van szó, annál nagyobb ez az áldozat, tehát minél többet ad el, annál több a ki­adása is. Ez elméleti váza annak a folyamatnak, amelynek hátrányait valamennyi termelő állam érzi. S most ehhez csatlakozott a folyó gaz­dasági év különös nehézségeivel. A liverpooli jegyzés Az évek óta emelkedő búzaterüle­ten az idén aránytalanul több búza termett, mint a megelőző évek bár­melyikében, mert az időjárás min­denütt rendkívül kedvező volt. Több áru és változatlan piac — ez okvet­lenül árösszeomlásra vezet. Ha a szeptemberi háborús hangulat nem jött volna közbe, már előbb beállott volna a piaci zavar, így azonban az őszi fokozott szállítások feltartóztat­ták s időt adtak arra, hogy az ille­tékesek a jövőre nézve megelőző rendszabályok lehetőségét latolgassák. De így is elég megrázkódtató hatása volt annak a ténynek, hogy 1937 szeptemberében Liverpoolban is 3d volt a búza s egy évvel rá — tehát a háborús készülődés közepette — is 8d s ennél magasabbra azóta sem emelkedett. * A világpiac búzaszálllításai a termés betakarításától kezdve az illető hónap közepéig így alakultak: Szemmel látható, hogy nem sikerült nagyobb — a terméskülönbözetnek megfelelően nagyobb — mennyisége­ket eladni, csak a szeptemberi kész­­letgyűjtés okozott eltolódást, ami ké­sőbb többé-kevésbbé kiegyenlítődött. Az árlemorzsolódásra pedig végső be­folyást az a körülmény gyakorolt hogy az argentin termés jobb, mint amilyenre el voltak készülve. 1037. 1938. ezer quarterben szeptember 4.474 7.292 október 11.399 14.858 november 15.607 19.730 december 22.444 27.488 Az USA a viág kivitelének ötödére formál jogot A négy nagy termelő és kiviteli többlettel rendelkező állam 410 millió busheles feleslege mai áron 250 millió dollárt ér, viszont azért, hogy ezt be­­vehessék, az eddigi alapon számítva 90 millió dollárt kell állami támogatás formájában kiadniuk. S ha nem áll be rendszerváltozás, akkor a verseny kiélesedik s a szubvenció még nagyobb lesz, ezt pedig az az állam bírja leg­­kevésbbé, amelyik a legnagyobb meny­­nyiségekkel van érdekelve, a jelen esetben az Egyesült Államok. A meg­induló konferencián Amerika a világ kivitelének egyötödére formál jogot, 100 millió bushelre; ezzel szemben a mai termőterület mellett, átlagos ter­méseredményt feltételezve, 300 millió busheles többletre kell számítani. Nem sikerülhet az ottani gazdákat rászorí­tani, hogy csak a belső szükséglet el­látására szolgáló mennyiséget termel­jék jóllehet, a csökkentést minden erejükkel igyekeznek keresztülvinni , erre a célra nagy anyagi áldozatokat fordítanak. Az ütközőpont a négy nagy kivivő állam — Egyesült Álla­mok, Kanada, Argentína és­ Ausztrália — közt abban van, hogy az USA egészen különválasztja a kiviteli kér­dést a belső ellátásétól, a másik há­rom pedig a két problémát egy alapon akarta tárgyalni Az utóbbiak aránylag korlátolt belső piaca sokkal kisebb elégtételt nyújtana abban az esetben, ha kötelező termeléscsökkentést mon­dana ki a konferencia, míg az USA 100 millión felüli fogyasztótömegei még mindig hatalmas tartalékerőt je­lentenek. S most a londoni értekezletre vár, hogy ebből az összebonyolldolt hely­zetből­ kivezesse a világot. Wallace, az amerikai földművelésügyi miniszter, akinek agyában a konferencia össze­hívása megszületett, a kiviteli hánya­dok felosztásával és így az árromboló következésképpen az állami támogatás fokozását magával hozó verseny meg­szüntetésével akar segíteni a bajon. Nincs kétség aziránt, hogy az össze­gyűltek meg tudják oldani a piacok helyes beosztásának, rajonírozásának a kérdését. Az is bizonyosra vehető, hogy sikerülni fog olyan elméleti érté­kesítési rendet kidolgozni, amely ked­vezőbb helyzetet teremtene úgy az ex­port-, mint az importországokra. Nem sikerülhet azonban kiragadni a búza­­kérdést abból a nagy komplexumból, amelynek része. Egy autarkhiás irányban haladó és abban sok, nem gazdasági szempont­ból kitartó világban, kilátástalan do­log egyetlen áru forgalmát visszavezetni tisztán kereskedelempolitikai alapra .A beviteli országok fogyasztása csök­ken. Ezt nem lehet ellensúlyozni azzal hogy a búzatermelő országok feloszta­nak maguk közt egy nem levő szük­ségletet. Bármennyire sajnálatos, azt kell látnunk, hogy ma még a világ nem ért el oda, hogy egységes elvi alapon rendezze az ellátás nagy kér­dését. Nekünk, mint kisebb országnak addig is megmarad az az előnyünk hogy a termelés belső átállítása kisebb erőfeszítéssel vihető végbe, mint ott, ahol a farmerek tízmilliós tömegeiről van szó. A mértéken felül fokozott és eladási nehézségeket okozó búzafelesleg he­lyett olyan termények piacra hozását kell elősegíteni, amelyek kisebb birtok­kategóriákon is versenyképes minő­ségben termelhetők, a küszöbön álló birtokpolitikai átszervezés kitűnő al­kalmat fog nyújtani arra, hogy a nagy­­országokkal közös búzagondok egy részét levessük a vállunkról. Az 1937 őszén meg­­kezdődöt­t válság Simon pénzü­gy­­miniszter szerint véget ért Londonból jelentik. A Sunday Times közli Sir John Simon angol pénzügyminiszter nyilatkozatát, amely­ben az új gazdasági év várható kilá­tásairól nagyon optimisztikus kijelen­téseket tett. Az angol pénzügyminiszter nézete szerint az a gazdasági válság, amely 1937 szeptemberében kezdődött és 1938 májusában érte el mélypontját, ma már egészen megszűntnek tekint­­hető és az új esztendő további gazda­sági fellendülést hoz. Simon ezt a véleményét arra alapítja, hogy az Egyesült Államokban már hosszabb idő óta a gazdasági helyzet javulása figyelhető meg s az amerikai gazda­sági viszonyok az utóbbi évek folya­mán valósággal a világgazdasági baro­méter szerepét töltötték be. Az angol államháztartás várható alakulására vonatkozólag a pénzügyminiszter­­ki­jelentette, hogy ezen a téren nem bocsátkozhatik jóslásokba. Az angol pénzügyminiszter opti­mista felfogását különben nagyon sok angol gazdasági és pénzügyi szakértő osztja és újévi nyilatkozataikban mind nagyon reményteljesen nyilat­koztak az 1939. év várható ered­ményeiről. Montagu Norman Schacht után esetleg Hitlerrel is tárgyal Londonból jelentik. Az angol főváros politikai, diplomáciai és pénzügyi köreiben, főleg azon­ban City-körökben nagy feltű­nést keltett a hír, hogy Montagu Norman, az angol bank kor­mányzója, aki a nemzetközi fizetések bankjának januári ülé­sére Bázelbe utazik, az angol sajtó értesülése szerint már szer­dán elindul Londonból és útköz­ben megáll Berlinben, hogy vi­szonozza dr. Sch­adit-nak, a né­met birodalmi bank elnökének legutóbbi londoni látogatását. Több angol lap értesülése sze­rint a két jegybankvezér ez al­kalommal folytatja a Schacht által Londonban megkezdett eszmecserét. A Daily Herald le­hetségesnek tartja, hogyha ezek a megbeszélések határozott stá­diumba jutnak, akkor Norman esetleg meglátogatja Hitlert is Berchtesgad­enben. Schacht Németország kivite­lelvek növelése céljából azt java­solta Londonban, hogy a német áruk kapjanak nagyobb piacot mind Angliában, mind a gyar­matokon és hogy csökkentsék Németország külföldi adósságait. Ezek ellenében Schacht kijelen­tése szerint a német kormány hajlandó megengedni, hogy a zsidó kivándorlók kivihessék vagyonuk egy részét. A Press Association Norman berlini látogatásával kapcsolat­ban azt írja, hogy Montagu csak egy-két napot tölt Berlin­ben. Montagu és Schacht ismét a zsidó kivándorlással kapcsola­tos kérdéseket vitatja meg. George Rubb­e, a londoni mene­kültügyi bizottság igazgatója — a Press Association értesülés® szerint — a hét végén szintén Berlinbe utazik. Schacht unokájának keresztapja lesz Norman Berlinből jelenti a német táv­irati iroda. A német fővárosban hangoztatják, hogy számos kül­földön elterjedt hírrel szemben, a látogatás egészen magán­jellegű lesz: Norman a birodalmi bank elnöke unokájának ke­resztapja lesz. Egyébként Schacht, a német birodalmi bank elnöke február elején Helsinkibe utazik, ahol a finn—német társaság meghívá­sára a nemzetközi kereskedelmi és valutaviszonyokról és a keres­kedelmi politika, változásairól előadást tart. Dr. Schacht Tal­­linnba megy, hogy a Centrum­klub meghívására nemzetközi kereskedelmi kérdésekről tartson előadást. Esetleges kopenhágai látoga­tásról, mint azt a külföldi sajtó jelentette, berlini körökben sem­mit sem tudnak. Az OMTK válaszol a kisk­unha­­si mező­­gazdasági bizottság­ felszólalóinak A Magyar Nemzet keddi számának nemzetgazdasági rovatában Kiskun­halas mezőgazdasági bizottsága pa­nasszal fordul Teleki Mihály minisz­terhez az OMTK ellen címmel tudósí­tás jelent meg a Kiskunhalas város mezőgazdasági bizottságában történ­tekről. Ezzel kapcsolatban az Orszá­gos Magyar Tejszövetkezeti Központ a következő nyilatkozat közzétételét kérte lapunktól: „ Engedje meg, igen tisztelt Fő­­szerkesztő Úr, hogy az ott elhangzott felszólalások néhány téves adatát a Magyar Nemzet olvasóközönsége iránti tiszteletből helyreigazítsuk Téves a bizottsági ülésen elhangzott­­ megállapítás, hogy az elmúlt esztendő alatt az OMTK a kiskunhalasi kör­zetből 360.000 liter halasi tejet szál­lított volna fel Budapestre. A kiskun­­halasi körzetből csupán 198.260 liter tejet szállíttattunk fel Budapestre és ez a tej nem Kiskunhalasról, hanem a kiskunhalasi üzem egész körzetéből származott tejmennyiség. Ez a 196.260 liternyi tejmennyiség a kis­kunhalasi üzem múltévi tejmennyisé­gének csupán néhány százalékát teszi ki s valósággal eltörpül azon többi tejmennyiség pierlett, amit Kiskun­halason vajjá dolgozunk fel, tudni­illik a kiskunhalasi üzem csak kivé­telesen és nem rendszeresen szállít tejet Budapestre. Téves a kiskunhalasi mezőgazda­­sági bizottság megállapítása, hogy a rendelet értelmében a fogyasztási tej literjéért 16 fillért kell fizetni. A helyzet az, hogy a TEOSZ-szal (Tej­termelők Országos Szövetsége) 1938. évre kötött kollektív megállapodás szerint a jelenlegi budapesti kicsiny­ben­ fogyasztási tejár mellett helyi Budapest vasútállomás 16­55 fillért kell évi átlagban literenként egység­árként fizetni. Ha a kiskunhalasi kör­zetben a termelők kezéhez kifizetett tejárhoz hozzászámítjuk az ottani üzemköltséget és a literenké­­t 3 fil­lért kitevő, Budapestig felmerülő vas­úti fuvart, úgy könnyen megállapít­hatjuk, hogy az előbbi 16,55 filléres, sőt azt meghaladó helyt Budapest tejár képződik. Téves az a felszólalás is, hogy csak 10 fillért fizetünk 1 liter tejért, ha azt a termelő szállíttatja be. A tej literjéért, ha azt a termelő szállít­tatta be, 11,5 fillért fizettünk. A kis­kunhalasi piacon fogyasztók által a tej literjéért fizetett 20 filléres ár nem hasonlítható a termelők által az üzembe beszállított tejért térített árral, mert a termelők a piacon fo­gyasztási célokra nem értékesíthető felesleges tejmennyiségeket szállítják be, adják át értékesítésre a feldol­gozó üzemnek." Alig változott tavaly óta a létfenn­tartási költség A Központi Statisztikai Hivatal ked­den tette közzé a november 30-i álla­potnak megfelelő kereskedelmi jelző­számokat. Ha az 1913. évi, tehát a háború előtti árakat százzal számítjuk, akkor a nagykereskedelmi árakat ez év november 30-án (zárójelben az 1937. évi november 30-i jelzőszámok) a kö­vetkező számok jelzik: Az egyes cikkek nagykereskedelmi áraiban a feltűnőbb áreltolódások a múlt év óta a következők: Bors 14.30 (tavaly 18.65), árpa 18.30 (16.75), zab 19­.20 (1660), ten­geri 13.10 (11.65), maláta 25.00 (34.00), cukor 101.25 (124.00), marha­hús 1.49 (2.16), tégla 31.00 (28 00), épület fa 69.00 (67.00) pengő. A kiskereskedelmi árakban a leg­feltűnőbb változások november 30-án: Marhahús 2.14 (tavaly 2.40), zsír 1.65 (1.76), sajt 2­00 (1.80), cukor 1.06 (1.28), férfiing 5.40 (6­00), férfialsó­nadrág 3.20 (4.40), női ing 5.00 (5.40) pengő. A többi cikk ára, filléres eltérések­től eltekintve, nagyjában egy szinten állott a tavalyival. Mezőgazdaság és állat­­tenyésztés 83 (82) Gyarmatáruk 178 (178) Malom- és cukoripar 100 (111) Egyéb ipar 118 (120) Átlag 94 (94) Agrárolló 29­7 (31.7) Egy négytagú család létfenntartási költségeinek jelzőszámai ugyancsak ez év november 30-án (zárójelben a múlt év november 30-án) a követke­zők: Élelmezés 94.2 (95.2) Ruházat 134.3 (136.7) Fűtés és világítás 138.1 (138.1) Lakás 86.3 (86.3) összes kiadás 102.4 (103.2) összes kiadás a la­kásbér nélkül 107.4 (108.6)

Next