Magyar Nemzet, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-04 / 3. szám
8 Magyar Nemzet SZERDA, 1. JANUÁR 1 Nemzetgazdaság Hit tud és mit nem tud megoldani a §&iisglB®ünáBló londoni búzakonferencia ? Január tizedikén ül össze Londonban huszonkilenc állam képviseletében ugyanannyi küldöttség, hogy a búza helyzetéről tanácskozzék. Amikor egyrészt ebben a lépésben az angolszász szellem közvetítő megoldásokra, konferenciázásra hajlamos tulajdonságának újabb győzelmét üdvözölhetjük, felvetődik bennünk, mint szintén búzatermelő és az ezzel járó gazdasági következmények súlyát viselő ország fiaiban, a kérdések és kételyek sora. Az elmúlt húsz év számtalan és nagy előkészületek után többé-kevésbbé kudarcot vallott konferenciái után, melyek a leszereléstől kezdve az ópiumkereskedelem megrendszabályozásáig minden problémát szőnyegre vettek, eleve bizonyos kishitűséggel néz a világ e megoldásnak ilyen neme elé. S ez a nézet ma csak megerősítést nyerhet azokban a nagy ellentétekben, amik más téren választják el a nemzeteket s nem teszik valószínűvé, hogy egy gazdasági részletkérdésben engedékenységet mutassanak egymással szemben azok, akik egyébként élesen elhatárolt táborokban állanak. Másrészt elképzelhetetlen, hogy egy nagyhatalom — a konferenciát az Egyesült Államok londoni nagykövete útján hívták egybe — a teljes kilátástalanság jegyében ültetné az asztal körül valamennyi számottevő ország képviselőit. Feltehető tehát, hogy ha egész megoldást nem is hoz a tanácskozás, talán mégis ki tud alakulni a megértés légköre, amely majd későbbi időpontban alapul szolgálhat nagyobbmérvű kibontakozás megindításának. Ami a mostani helyzetet tarthatatlanná teszi Nézzük először, mi teszi tarthatatlanná a mai helyzetet? A háború utáni években a búzatermelésnek soha nem sejtett konjunktúrája keletkezett. A fogyasztóképesség emelkedett s ezzel párhuzamosan az árszínvonal is töretlenül haladt felfelé. Csakhogy a megkezdődő autarchikus irányzat egyre nagyobb nehézségek elé állította az európai termelő államokat. A tengerentúli, tehermentesen termelő, frissen feltört búzaföldek sokkal olcsóbb áron öntötték a gabonát, mint az Óvilág adóssággal megterhelt, minden vonatkozásban rosszabb helyzetben lévő gazdaságai. S ezzel párhuzamosan minden ország a maga határain belül akarta magát ellátni, ami vámemelésre s a vámfalak mögött kedvezményesen magas árakra, a vámfalakon kívül, az exportországokban pedig árrombolásra vezetett. Mindezt mi is végigcsináltuk, csak néhány évre kell visszamennünk, hogy lássuk, először a malomipar sínylette meg az osztrák és cseh vámokat, melyek olyan nagy spannungot teremtettek a búza és a liszt közt az előbbi javára, hogy egyszeriben nem lehetett jövedelmezően őrölni s ezután következett a búzaárak zuhanása, amelyen segítendő, megkezdődött a boléta-rendszer, azaz az állami árkiegészítés. S amikor semmi jele sem mutatkozott annak, hogy ez a helyzet csak átmeneti volna, sőt az importállamok egyre jobban belemélyedtek az önellátás nyújtotta előnyök kiélvezésébe, akkor elkövetkezett a harmadik korszak, a regionális, államcsoportok közti szerződések és szállítások kora. Így a magyar példából is kiviláglik, hogy a búzahelyzet két ponton vált rendkívül labilissá: az egyik a termelési viszonyok eltolódása, a másik az árhelyzet felborulása. Miután minden állam fokozta termelését s így otthon magas árakat tudott kialakítani, semilyen kormányintervenció nem volt elég erős arra, hogy az exportországok termelőit elterelje a nálunk nagyobb múlttal és hagyománnyal bíró termeléstől. Ennek következtében a termésterület, de még inkább a termésátlag és ennek kapcsán a termelt mennyiség megnőtt. Hogy pedig ez a mennyiség elhelyezhető legyen, megindult a roham a piacok ellen, kint árrombolással, alákínálással, odabent a termelők felé pedig árkiegészítéssel. Más szóval, hogy az importország meg tudja fizetni a saját gazdáinak a magasabb, mesterségesen fenntartott és bizonyos változatossággal fenntartott árakat, külföldről olcsóbban kellett beszereznie a gabonát, behozatalra azonban mindegyik államnak, a legeredményesebben önellátónak is szüksége volt és van, ha más okból nem, keverésre. A megszűkült piacon természetesen annak a termelőnek van nagyobb kilátása üzletkötésre, aki alacsonyabban tud eladni , miután így az exportország gazdái nem tudják megkapni a termelői árat sem, a különbözetet az államnak kell pótolnia. Minél nagyobb mennyiségről van szó, annál nagyobb ez az áldozat, tehát minél többet ad el, annál több a kiadása is. Ez elméleti váza annak a folyamatnak, amelynek hátrányait valamennyi termelő állam érzi. S most ehhez csatlakozott a folyó gazdasági év különös nehézségeivel. A liverpooli jegyzés Az évek óta emelkedő búzaterületen az idén aránytalanul több búza termett, mint a megelőző évek bármelyikében, mert az időjárás mindenütt rendkívül kedvező volt. Több áru és változatlan piac — ez okvetlenül árösszeomlásra vezet. Ha a szeptemberi háborús hangulat nem jött volna közbe, már előbb beállott volna a piaci zavar, így azonban az őszi fokozott szállítások feltartóztatták s időt adtak arra, hogy az illetékesek a jövőre nézve megelőző rendszabályok lehetőségét latolgassák. De így is elég megrázkódtató hatása volt annak a ténynek, hogy 1937 szeptemberében Liverpoolban is 3d volt a búza s egy évvel rá — tehát a háborús készülődés közepette — is 8d s ennél magasabbra azóta sem emelkedett. * A világpiac búzaszálllításai a termés betakarításától kezdve az illető hónap közepéig így alakultak: Szemmel látható, hogy nem sikerült nagyobb — a terméskülönbözetnek megfelelően nagyobb — mennyiségeket eladni, csak a szeptemberi készletgyűjtés okozott eltolódást, ami később többé-kevésbbé kiegyenlítődött. Az árlemorzsolódásra pedig végső befolyást az a körülmény gyakorolt hogy az argentin termés jobb, mint amilyenre el voltak készülve. 1037. 1938. ezer quarterben szeptember 4.474 7.292 október 11.399 14.858 november 15.607 19.730 december 22.444 27.488 Az USA a viág kivitelének ötödére formál jogot A négy nagy termelő és kiviteli többlettel rendelkező állam 410 millió busheles feleslege mai áron 250 millió dollárt ér, viszont azért, hogy ezt bevehessék, az eddigi alapon számítva 90 millió dollárt kell állami támogatás formájában kiadniuk. S ha nem áll be rendszerváltozás, akkor a verseny kiélesedik s a szubvenció még nagyobb lesz, ezt pedig az az állam bírja legkevésbbé, amelyik a legnagyobb menynyiségekkel van érdekelve, a jelen esetben az Egyesült Államok. A meginduló konferencián Amerika a világ kivitelének egyötödére formál jogot, 100 millió bushelre; ezzel szemben a mai termőterület mellett, átlagos terméseredményt feltételezve, 300 millió busheles többletre kell számítani. Nem sikerülhet az ottani gazdákat rászorítani, hogy csak a belső szükséglet ellátására szolgáló mennyiséget termeljék jóllehet, a csökkentést minden erejükkel igyekeznek keresztülvinni , erre a célra nagy anyagi áldozatokat fordítanak. Az ütközőpont a négy nagy kivivő állam — Egyesült Államok, Kanada, Argentína és Ausztrália — közt abban van, hogy az USA egészen különválasztja a kiviteli kérdést a belső ellátásétól, a másik három pedig a két problémát egy alapon akarta tárgyalni Az utóbbiak aránylag korlátolt belső piaca sokkal kisebb elégtételt nyújtana abban az esetben, ha kötelező termeléscsökkentést mondana ki a konferencia, míg az USA 100 millión felüli fogyasztótömegei még mindig hatalmas tartalékerőt jelentenek. S most a londoni értekezletre vár, hogy ebből az összebonyolldolt helyzetből kivezesse a világot. Wallace, az amerikai földművelésügyi miniszter, akinek agyában a konferencia összehívása megszületett, a kiviteli hányadok felosztásával és így az árromboló következésképpen az állami támogatás fokozását magával hozó verseny megszüntetésével akar segíteni a bajon. Nincs kétség aziránt, hogy az összegyűltek meg tudják oldani a piacok helyes beosztásának, rajonírozásának a kérdését. Az is bizonyosra vehető, hogy sikerülni fog olyan elméleti értékesítési rendet kidolgozni, amely kedvezőbb helyzetet teremtene úgy az export-, mint az importországokra. Nem sikerülhet azonban kiragadni a búzakérdést abból a nagy komplexumból, amelynek része. Egy autarkhiás irányban haladó és abban sok, nem gazdasági szempontból kitartó világban, kilátástalan dolog egyetlen áru forgalmát visszavezetni tisztán kereskedelempolitikai alapra .A beviteli országok fogyasztása csökken. Ezt nem lehet ellensúlyozni azzal hogy a búzatermelő országok felosztanak maguk közt egy nem levő szükségletet. Bármennyire sajnálatos, azt kell látnunk, hogy ma még a világ nem ért el oda, hogy egységes elvi alapon rendezze az ellátás nagy kérdését. Nekünk, mint kisebb országnak addig is megmarad az az előnyünk hogy a termelés belső átállítása kisebb erőfeszítéssel vihető végbe, mint ott, ahol a farmerek tízmilliós tömegeiről van szó. A mértéken felül fokozott és eladási nehézségeket okozó búzafelesleg helyett olyan termények piacra hozását kell elősegíteni, amelyek kisebb birtokkategóriákon is versenyképes minőségben termelhetők, a küszöbön álló birtokpolitikai átszervezés kitűnő alkalmat fog nyújtani arra, hogy a nagyországokkal közös búzagondok egy részét levessük a vállunkról. Az 1937 őszén megkezdődött válság Simon pénzügyminiszter szerint véget ért Londonból jelentik. A Sunday Times közli Sir John Simon angol pénzügyminiszter nyilatkozatát, amelyben az új gazdasági év várható kilátásairól nagyon optimisztikus kijelentéseket tett. Az angol pénzügyminiszter nézete szerint az a gazdasági válság, amely 1937 szeptemberében kezdődött és 1938 májusában érte el mélypontját, ma már egészen megszűntnek tekinthető és az új esztendő további gazdasági fellendülést hoz. Simon ezt a véleményét arra alapítja, hogy az Egyesült Államokban már hosszabb idő óta a gazdasági helyzet javulása figyelhető meg s az amerikai gazdasági viszonyok az utóbbi évek folyamán valósággal a világgazdasági barométer szerepét töltötték be. Az angol államháztartás várható alakulására vonatkozólag a pénzügyminiszterkijelentette, hogy ezen a téren nem bocsátkozhatik jóslásokba. Az angol pénzügyminiszter optimista felfogását különben nagyon sok angol gazdasági és pénzügyi szakértő osztja és újévi nyilatkozataikban mind nagyon reményteljesen nyilatkoztak az 1939. év várható eredményeiről. Montagu Norman Schacht után esetleg Hitlerrel is tárgyal Londonból jelentik. Az angol főváros politikai, diplomáciai és pénzügyi köreiben, főleg azonban City-körökben nagy feltűnést keltett a hír, hogy Montagu Norman, az angol bank kormányzója, aki a nemzetközi fizetések bankjának januári ülésére Bázelbe utazik, az angol sajtó értesülése szerint már szerdán elindul Londonból és útközben megáll Berlinben, hogy viszonozza dr. Schadit-nak, a német birodalmi bank elnökének legutóbbi londoni látogatását. Több angol lap értesülése szerint a két jegybankvezér ez alkalommal folytatja a Schacht által Londonban megkezdett eszmecserét. A Daily Herald lehetségesnek tartja, hogyha ezek a megbeszélések határozott stádiumba jutnak, akkor Norman esetleg meglátogatja Hitlert is Berchtesgadenben. Schacht Németország kivitelelvek növelése céljából azt javasolta Londonban, hogy a német áruk kapjanak nagyobb piacot mind Angliában, mind a gyarmatokon és hogy csökkentsék Németország külföldi adósságait. Ezek ellenében Schacht kijelentése szerint a német kormány hajlandó megengedni, hogy a zsidó kivándorlók kivihessék vagyonuk egy részét. A Press Association Norman berlini látogatásával kapcsolatban azt írja, hogy Montagu csak egy-két napot tölt Berlinben. Montagu és Schacht ismét a zsidó kivándorlással kapcsolatos kérdéseket vitatja meg. George Rubbe, a londoni menekültügyi bizottság igazgatója — a Press Association értesülés® szerint — a hét végén szintén Berlinbe utazik. Schacht unokájának keresztapja lesz Norman Berlinből jelenti a német távirati iroda. A német fővárosban hangoztatják, hogy számos külföldön elterjedt hírrel szemben, a látogatás egészen magánjellegű lesz: Norman a birodalmi bank elnöke unokájának keresztapja lesz. Egyébként Schacht, a német birodalmi bank elnöke február elején Helsinkibe utazik, ahol a finn—német társaság meghívására a nemzetközi kereskedelmi és valutaviszonyokról és a kereskedelmi politika, változásairól előadást tart. Dr. Schacht Tallinnba megy, hogy a Centrumklub meghívására nemzetközi kereskedelmi kérdésekről tartson előadást. Esetleges kopenhágai látogatásról, mint azt a külföldi sajtó jelentette, berlini körökben semmit sem tudnak. Az OMTK válaszol a kiskunhasi mezőgazdasági bizottság felszólalóinak A Magyar Nemzet keddi számának nemzetgazdasági rovatában Kiskunhalas mezőgazdasági bizottsága panasszal fordul Teleki Mihály miniszterhez az OMTK ellen címmel tudósítás jelent meg a Kiskunhalas város mezőgazdasági bizottságában történtekről. Ezzel kapcsolatban az Országos Magyar Tejszövetkezeti Központ a következő nyilatkozat közzétételét kérte lapunktól: „ Engedje meg, igen tisztelt Főszerkesztő Úr, hogy az ott elhangzott felszólalások néhány téves adatát a Magyar Nemzet olvasóközönsége iránti tiszteletből helyreigazítsuk Téves a bizottsági ülésen elhangzott megállapítás, hogy az elmúlt esztendő alatt az OMTK a kiskunhalasi körzetből 360.000 liter halasi tejet szállított volna fel Budapestre. A kiskunhalasi körzetből csupán 198.260 liter tejet szállíttattunk fel Budapestre és ez a tej nem Kiskunhalasról, hanem a kiskunhalasi üzem egész körzetéből származott tejmennyiség. Ez a 196.260 liternyi tejmennyiség a kiskunhalasi üzem múltévi tejmennyiségének csupán néhány százalékát teszi ki s valósággal eltörpül azon többi tejmennyiség pierlett, amit Kiskunhalason vajjá dolgozunk fel, tudniillik a kiskunhalasi üzem csak kivételesen és nem rendszeresen szállít tejet Budapestre. Téves a kiskunhalasi mezőgazdasági bizottság megállapítása, hogy a rendelet értelmében a fogyasztási tej literjéért 16 fillért kell fizetni. A helyzet az, hogy a TEOSZ-szal (Tejtermelők Országos Szövetsége) 1938. évre kötött kollektív megállapodás szerint a jelenlegi budapesti kicsinyben fogyasztási tejár mellett helyi Budapest vasútállomás 1655 fillért kell évi átlagban literenként egységárként fizetni. Ha a kiskunhalasi körzetben a termelők kezéhez kifizetett tejárhoz hozzászámítjuk az ottani üzemköltséget és a literenkét 3 fillért kitevő, Budapestig felmerülő vasúti fuvart, úgy könnyen megállapíthatjuk, hogy az előbbi 16,55 filléres, sőt azt meghaladó helyt Budapest tejár képződik. Téves az a felszólalás is, hogy csak 10 fillért fizetünk 1 liter tejért, ha azt a termelő szállíttatja be. A tej literjéért, ha azt a termelő szállíttatta be, 11,5 fillért fizettünk. A kiskunhalasi piacon fogyasztók által a tej literjéért fizetett 20 filléres ár nem hasonlítható a termelők által az üzembe beszállított tejért térített árral, mert a termelők a piacon fogyasztási célokra nem értékesíthető felesleges tejmennyiségeket szállítják be, adják át értékesítésre a feldolgozó üzemnek." Alig változott tavaly óta a létfenntartási költség A Központi Statisztikai Hivatal kedden tette közzé a november 30-i állapotnak megfelelő kereskedelmi jelzőszámokat. Ha az 1913. évi, tehát a háború előtti árakat százzal számítjuk, akkor a nagykereskedelmi árakat ez év november 30-án (zárójelben az 1937. évi november 30-i jelzőszámok) a következő számok jelzik: Az egyes cikkek nagykereskedelmi áraiban a feltűnőbb áreltolódások a múlt év óta a következők: Bors 14.30 (tavaly 18.65), árpa 18.30 (16.75), zab 19.20 (1660), tengeri 13.10 (11.65), maláta 25.00 (34.00), cukor 101.25 (124.00), marhahús 1.49 (2.16), tégla 31.00 (28 00), épület fa 69.00 (67.00) pengő. A kiskereskedelmi árakban a legfeltűnőbb változások november 30-án: Marhahús 2.14 (tavaly 2.40), zsír 1.65 (1.76), sajt 200 (1.80), cukor 1.06 (1.28), férfiing 5.40 (600), férfialsónadrág 3.20 (4.40), női ing 5.00 (5.40) pengő. A többi cikk ára, filléres eltérésektől eltekintve, nagyjában egy szinten állott a tavalyival. Mezőgazdaság és állattenyésztés 83 (82) Gyarmatáruk 178 (178) Malom- és cukoripar 100 (111) Egyéb ipar 118 (120) Átlag 94 (94) Agrárolló 297 (31.7) Egy négytagú család létfenntartási költségeinek jelzőszámai ugyancsak ez év november 30-án (zárójelben a múlt év november 30-án) a következők: Élelmezés 94.2 (95.2) Ruházat 134.3 (136.7) Fűtés és világítás 138.1 (138.1) Lakás 86.3 (86.3) összes kiadás 102.4 (103.2) összes kiadás a lakásbér nélkül 107.4 (108.6)