Magyar Nemzet, 1940. április (3. évfolyam, 70-94. szám)

1940-04-24 / 89. szám

6 Nomád levele félmillió pengőről Tekintetes Szerkesztőség, t nem tagadom, némi meglepetéssel Olvastam a Magyar Nemzet keddi Mámában, hogy Eitner Sándor sa­­lom­vári földbirtokost negyedmagá­­val félmillió pengő vagyoni elég­tétel megfizetésére ítélte a buda­pesti törvényszék Dorosy tanácsa. Azon, sajnos, hogy akadt négy em­ber Túladunán, aki százhúszezer pengőt kisíbolt az országból, hogy aztán hatvanezer pengőt elosszon egymás közt a jól sikerült üzlet méltó jutalmául, nem volt miért meglepődnöm. Meglepődésem oka egyszerűen az, hogy Eitner Sándor salomvári földbirtokos évekkel ezelőtt egyik leghangosabb hirdetője volt a maga szűkebb pátriájában a nyi­las koresztéknek s ezeket oly hévvel oltotta bele gyermekei lel­­kületébe is, hogy e pillanatban Sándor és Ákos nevű fiai mint Pál­ffy-csoportbel­i nyilaskeresztes képviselők boldogítják a magyar törvényhozást. Engedelmet kérek: megtévedt apáknak éppúgy lehet­nek derék gyermekeik, mint derék apáknak gonosz fiaik (hiszen ép­pen ez a tény egyik legerősebb cá­folata bizonyos végletes vérségi, átöröklési tévtanoknak). De hát hogyan lehetséges az, hogy egy meggyőződéses nyilas a gyermekei és a néptömegek felé egyaránt azt prédikálja, hogy le a rút magán­érdekkel, éljen a közérdek, to­vábbá hogy akasztófára minden országkárosító valutasiker liberá­lissal és közben jómaga méltó társaival felcsap valutasikernek? Megvallom, én ezt nem értem a magam „zsidóbérend­" naivitásom­ban, amelyben mindig vigyáztam és másokkal is vigyáztattam arra, hogy amit bűnül rovunk fel a libe­rális egyéneknek, azt lehetőleg ne kövessük el jómagunk, vagy pedig­­ ne ostorozzuk másokban ugyan­azt, amit magunknak engedélye­zünk. Ami a meglepődést illeti, az ma csak folytatódott, mert nyilas napi­lapjaink — amelyek egyébként olyan gondosak minden valuta­­siker elítéltetésének közlésében — a salomvári­ nyilas siker elítéltetésé­ről egyetlen szót sem ejtenek. Nyilván azért, mert úgy tartják: a nyilasnak (pláne, ha a zalabaksai kerületnek nyilas képviselőjelöltje is volt, mint Eitner Sándor) sza­bad sikerkedni, de a nyilas sajtó­nak nem szabad azt megírnia. Utó­­végre mi lenne a Mozgalommal, ha a nemzettestvérek mindent megtudnának egynémely nyilas nagyságokról? Igaz tisztelettel, Buda, 1940 áprilist 23. Nomád „Nem elég tudni, hogy mi a magyar — tudjuk azt is, hogy ki a magyar44 Debrecen, április 22-A debreceni "Tisza István tudo­mányegyetem névadója születés­napján emlékünnepélyt tartott, me­lyen dr. Stüttl Tivadar­­ rektor megnyitóbeszédében azt fejtegette, hogy Tisza István élete, munkás­sága a magyar történelem egyik legnagyobb nevelő példája. Dr. Milleker Rezső egyetemi ta­nár „Tisza magyarsága'* címen tar­tott ünnepi beszédet. Figyelmet keltő kijelentéseket tett, többek kö­zött a következőket: — Érdekes, hogy még ma is ná­lunk a magyarság kutatására ál­doznak a legkevesebbet. Nem ele­gendő tudni, hogy mi a magyar, tudjuk már azt is, hogy ki a ma­gyar ... És verték a gondolat­ékeket ezernyi és ezernyi ember lelkébe, egyik pörölycsapás után meg nagyobbakat, licitáltak egy­másra és ebben a gondolatforgatag­ban nem vették észre azt, hogy ve­szedelmes játékot űznek sokan, amikor a hazafiság és a fajszeretet szent palástjába öltözve, gyakran önző sakálmódra kivonnak maguk­nak koncot olyanok, akiknek más­­k­ülönben egyéni értékeik hiánya következtében nem jutna. — A sok írásáradatot és szónok­lást jellemzi a könnyelműség, a handa-bandázó nagyhangúság, de jellemzi a határozatlanság és a za­varosság még a komolyabbakat is. Úgy kavarogtak a nagyhangú sza­vak, meghatározások, megnyilat­kozások és szinte szentnek hirde­tett igazságok a magyar jellem, a jaj, a nép, a nemzeti eszme, a ma­gyar nép meghatározására, mint egy tavaszi folyó áldást és egyaránt kárt is hozó áradata, amely termé­keny iszap mellett felkavarja a mocskot és zűrzavart és pusztulást is hoz. — Mindenki magyarabb akar lenni a szomszédjánál. Nem lehet kettőt sem találni, akinek azonos lenne a fogalmuk. Rettenetes a ka­varodás, amelyből kell kiutat ta­lálni, megnyugvást kell találni, mert a magyar ifjúság szenved leg­jobban alatta, mivel lobbanékony, könnyen befolyásolható. — Tisza István fő jellemvonása a nyugalom volt. Lenézte a jel­szavakon nyargalókat. A magyar nemzetnek erősnek kell lennie a saját gyengeségeivel szemben és uralkodnia kell szenvedélyein. A magyar ifjúságot Tisza a testben­­lélekben erős munkára hívta fel. Hitt az ifjúság hivatásában és azt jobbá akarta tenni. Tisza István szerette a népet, válogatás nélkül, akárhogy hívták, akármilyen szár­mazású vagy vallású volt is, egyet­len követelménye volt csak, hogy az illető magyar legyen. A legnagyobb pusztítást Pest megyében okozta az árvíz Pest vármegye kisgyűlése kedden ülést tartott, amelyen vitéz Endre László alispán beszámolva a legutóbbi nagy árvízkárokról, közölte, hogy a me­gyék közül a legtöbb kárt Pest megye szenvedte is sok helyen katasztrofá­lis pusztításokat okozott az árvíz. Elismeréssel szólott az alispán a megye lakosságáról, amely a meg­próbáltatások idején derekasan ál­lotta meg a helyét s dicséret illeti meg a honvédséget is, amely halált­­megvető bátorsággal igyekezett a veszélyt elhárítani. A legnagyobb kár a szentendrei és Csepel-szigetet érte, sokszáz ház összedőlt és nemcsak a vetést mosta ki az árvíz, hanem el­vitte a termőtalajt is. Szigetmonos­tor községet magát megkímélte az árvíz pusztítása, de a földek teljesen tönkremenek Óriási kárt okozott, hogy a megye területén nincsen csa­torna és a belvizek most is a földe­ken állanak. Pócsmegyer még ma is megközelíthetetlen. Útszakaszokat, hi­dakat mosott el az áradat és a fagy után, amely az utak burkolatát szét­­repesztette, az árvíz pusztította el a közlekedési lehetőségeket, amelyeket ideiglenesen hoztak rendbe és szük­­séghidakat építettek,. Közölte az Il­­ispán, hogy a csepeli­­posztógyár tíz­­tezer pengőt ajánlott fel az árvíz­károsultaknak és kérte, hogy a megye is szavazzon meg tízezer pengős se­gélyt. Kégl János azt kérte, hogy hivatal­ból rendeljék el az árvízkárosultak adótörlését, Fábián Béla szerint pe­dig gondoskodni kell arról, hogy a szörnyű kár és pusztítás meg ne is­métlődhessék. Szabóky Jenő az ár­apasztó csatorna megépítését sür­gette, Okos Gyula pedig a járási mérnöki állások szervezésére hívta fel a figyelmet. Viczián István annak a reményének adott kifejezést, hogy a megye a tízezer pengőn felül is tud majd segíteni az árvízkárosulta­kon. Vitéz Endre László válaszolva a fel­szólalásokra, megállapította, hogy az idei katasztrofális árvíz jó alkalom arra, hogy sürgessék a megyei csa­tornahálózat kiépítését, ami azonban pénzkérdés és mintegy másfél millió pengőre volna ehhez szükség. Barcsay Ákos főispán megállapí­totta, hogy az árvíz körül mulasztá­sok voltak, sok helyen könnyelműsé­get tapasztalt és a mostani katasztrófa arra int, hogy a kormányzat helyez­zen nagyobb súlyt a prevencióra, amelyet meg kell szervezni. Nem le­het azonban mindenért egyedül a kormányzatot okolni, hiszen a ma­ Magyar Nemzet SZERDÍ, 1740 ÁPRTITS 24. * gángazdaságok védelméről van első­sorban szó, tehát elsősorban az érde­kelteknek kell magukon segíteniük. Súlyos mulasztást követett el a gazda­társadalom, amely nem törődött az árvízkérdéssel. Sőt, ha az érdekelte­ket arra szorították, hogy dolgozzanak az árvízveszély kiküszöbölése érdeké­ben, építsenek gátakat, tisztítsák az árkokat, ez ellen valósággal lázadoz­tak. Folynak a tárgyalások a föld­művelésügyi minisztériummal s amint mód lesz rá, felépül az övcsatorna a Duna és Tisza között. Meg kell rend­szabályozni a parcellázásokat is, hogy a kisembereket károsodás ne érje, mint az Érden, Tétényben és Rác­­kevés történt, ahol a parcellázott te­rületeken rengeteg ház dőlt össze. A kormányzó és hitvese estebédje a vezető katonai személyiségeknek A Magyar Távirati Iroda je­lenti. A kormányzó úr és neje őt­ a méltóságaik kedden, április 23-ára este 8 órakor ebédet ad­tak, amelyre a vezető katonai személyiségek és hadtestpa­rancsnokok hivatalosak voltak. Horthy István látogatása Vukováron és Nasicon Belgrádból jelentik. Vitéz ifj. Horthy István, a kormányzó fia, menyasszo­nya társaságában hétfőn repülőgépen a vukovári repülőtérre érkezett. A repülőtéren az első dunai ezred pa­rancsnoka, Buzarovics jugoszláv ezre­des, továbbá dr. Szelák gyárigazgató, a helyi aero­klub elnöke, Glubics fő­szolgabíró, Deanovics érsek és báró Adamovics várta felesége és gyerme­kei társaságában. Báró Adamovics rokona Gyulay­ Edelsheim grófnőnek. Deanovics érsek üdvözölte a vendége­ket és rámutatott arra a barátságra, amely ma fennáll a jugoszláv és a magyar nép között. A repülőtérről az aero­klub helyi­ségébe mentek, ahol uzsonna volt, majd Horthy menyasszonyával Na­­sicra hajtatott menyasszonya rokonai­nak meglátogatására. Az esti órákban tértek vissza Vukovárra és onnan repülőgépen Magyarországra. Az Alföld mezőgazdasági problémái egy kormányzói kihallgatáson A kormányzó kihallgatáson fogadta dr. Tuzson János egyetemi tanárt, aki az Alföld növénytermelési problémái­val kapcsolatban kért audienciát. Szóba kerü­lt ezen a kihallgatáson a mezőgazdaságilag ki nem használt sokszázezer holdnyi terület jobb érté­kesítésének kérdése és a megoldás módja is. Fabinyi Tihamér és Tomcsányi Vilmos egyetemi nyilvános rendkívüli tanár A kormányzó a vallás- és köz­­oktatásügyi miniszter előterjesztésére dr. Fabinyi Tihamér titkos tanácsos, ny. miniszter, egyetemi magántanár­nak és dr. Tomcsányi Vilmos Pál tit­kos tanácsos, ny. miniszter, egyetemi magántanárnak az egyetemi nyilvános rendkívüli tanári címet adományozta. Landra Guido előadása az olasz faj­elméletről Nagyszámú és előkelő közönség je­lenlétében tartott kedden este előadást Landra Guido, a fasiszta politikus­­képző főiskola előadója a­­ Nemzeti Munkaközpontban. Előadásának címe ez volt: „A faj problémája Olasz­országban." Landra Guido előadásában annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy az új Európát irányító elvek egyike kétségtelenül a fajvédelem lesz. Be­szélt ezután az olasz fajelmélet törté­netéről; megállapította, hogy a faji tudományok terén az olaszok forra­dalmárok. A forradalom első okmá­nya az a kiáltvány, amely 1938 július 14-én jelent meg. Itáliában azóta ki­alakult a fajvédelem és az olaszok Itália faji örökségét szigorú törvé­nyekkel védik. Az olasz fajvédelem nemcsak az olasz vér tisztaságát igyekszik megőrizni, hanem az olasz kultúrából is ki akarja gyomlálni az oda nem való elemeket. Az olasz fajelmélet még fejlődik. A fejlődés terén nagy szerep vár a politikai kiképző központra. Az olasz faji gondolat és Itália katolikus ha­gyományai között semmi ellentét nincs. Az olasz fajvédelem biztosítani akarja a jövő nemzedékek számára azt az értékes örökséget, amely év­ezredek óta állandósul az olasz nép vérében. Levették a napirendről a lakbér­­adójavaslatot Egyhangúan visszautasították a pénzügyi bizottság keddi ülésén a vá­rosi pártok vezetői a 3 százalékos lak­béradó bevezetéséről szóló javaslatot, mire a polgármester módosítás is át­dolgozás céljából vissza is vette a tervezetet. Ezzel lekerült a jószán­dékú, de nem szociális elgondolás a napirendről és a szerdai törvényható­sági bizottsági közgyűlésen már nem is fog szerepelni. A pártvezérek egyöntetű határozata teljesen igazolta a Magyar Nemzet állásfoglalását. Ugyanis kezdettől azt hangoztattuk, hogy Budapest lakás­bérlőit nem szabad ezzel az igazság­talan adóval túlterhelni. A bizottság ülésén Karafiáth Jenő főpolgármester elnökölt. Ismertették a polgármesteri előterjesztést, hogy a lakbérek öt éven át tartó három szá­zalékos felemelésével létesítsenek 40 millió pengős kislakás építési alapot. Az első felszólaló, Csilléry András átérzi a lakáskérdés megoldásának rendkívüli fontosságát. A most java­solt megoldási mód nem mindenkinek rokonszenves. Megnehezíti a helyze­tet, hogy a nagytőke egyáltalában nem siet a közreműködésben, a nagy­­vállalatok sem követik a külföld kis­lakás építései által nyújtott példákat, a nagyvállalati nyugdíjpénztárak, amelyeknek egyébként erre módjuk volna, nem építenek új házakat, ha­nem kész épületeket vesznek. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban felmerül az, va­­jon a polgármester mindent meg­tett, hogy erre a célra alkalmas köl­csönt szerezzen? Új megfontolások alapján talán a főpolgármester és a polgármester együttes munkával meg­találnák a módját annak, hogy köl­csön vagy más formában lehetővé te­gyék a kislakás-építkezéseket. Ajánlja, vegyék le a javaslatot a napirendről. Zsitvay Tibor nem tartja igazságos­nak, hogy a lakáskérdés megoldásá­nak minden terhét a fővárosra akar­ják hárítani. A polgármester eddig mindig megtalálta a módját, hogy a polgárságot ne kelljen újabb terhek­kel sújtani, ő is kívánatosnak tartja, hogy e kérdést most levegyék a napi­rendről és azt a pártok kiküldötteivel előzetesen részletesen megbeszéljék. Bizonyos, hogy fognak találni mefe­­lelő jobb megoldást. Peller Károly nem helyesli, hogy a lakbéradót olyan időben akarják életbeléptetni, mikor a lakbérek úgyis elég magasak. A kislakások kérét nem szabad megadóztatni. Petrovácz Gyula csatlakozik ahhoz, hogy a javaslat lekerüljön a napi­rendről és megfelelően átdolgozzák. Blassay Károly ellenzi a céladó be­hozatalát. Azt gondolta, hogy a köl­csönből épülő 3000 kislakás elég lesz átmeneti megoldásra. Papiroson 4000 kislakás épül, mert az állam is épít ezret. Ne építsen a főváros tornyos városházát 25 millió költséggel, mert a régi városháza még öt évig is jó lesz. Majd építenek újat, ha szüksé­ges. Nem fontos most a tabáni gyógy­szálló és az üzemi székházak építke­zése sem. Ebből a tőkéből építsenek kislakást. Szőke Gyula azt ajánlja, hogy a nagylakásokból, melyek egy része üres vagy nem veszik bérbe, megfelelő át­alakítással készítsenek kislakásokat. Az elhangzott felszólalásokra Szendy Károly polgármester válaszolt. Elis­meri, hogy ez a javaslat nagyon nép­szerűtlen és több szempontból támad­ható. Az ellen azonban tiltakozik, hogy ez hevenyészve került volna a bizottság elé, mert azt hosszú és ala­pos tárgyalások után tűzte napi­rendre. Azt senki sem tagadhatja, hogy lakásínség van, amelyet vala­milyen módon, de sürgősen meg kell oldani vagy legalább is azon lényege­sen enyhíteni kell. Kétségtelen, hogy az építkezés a magántőke feladata volna, amivel szemben áll azonban az a tény, hogy a magántőke az utolsó esztendőkben kislakásokat egyáltalá­ban nem épített. Az ő javaslata tulajdonképpen ennek a fontos kér­désnek a felszínre való hozatalát cé­lozta, de egyáltalában nem jelenti azt, hogy a pénzügyi bizottságnak azonnal döntenie kellene. A főváros által eddig épített kislakások csak némileg enyhítették a szükségletet, a kérdést a maga egészében nem oldja meg. Az, hogy az általa javasolt meg­oldási mód antiszociális-e, azon lehet vitatkozni, mert nagy kérdés, hogy antiszociálisnak mondható-e az, ha egy ötven pengős bérű lakás után havonként­­ 1,50 adót kell fizetni, amivel szemben öt éven át ezer kis­lakás épülhetne. Ez a javaslat csak elindulás és szívesen leveszi a napi­rendről, sőt azt teljes egészében vissza is vonja, ha jobb megoldásra tudnak javaslatot tenni. A bizottság a polgármester felszó­lalása után az előterjesztést levette a napirendről. A Magyar Etet Keresztény Községi Pártja kedden délután értekezletet tartott, melyen az április 24-i törvény­hatósági közgyűlés elé kerülő­ polgár­­mesteri előterjesztéseket tárgyalta. Csilléry András elnöki megnyitójában bejelentette, hogy a háromszázalékos kislakásépítő lakbére­ladó ügyében készített polgármesteri előterjesztést a pénzügyi bizottság levette a napirend­ről. A pénzügyi bizottság azért hatá­rozott így, mert a polgármester javas­latát át kell dolgozni s új, szociális szempontokat kell majd az átdolgozott előterjesztésbe iktatni. Az átdolgozott lakbércéladó-ja­vaslat letárgyalásárra külön pártértekezletet hívnak egybe. Hangsúlyozta Csilléry András, hogy a kislakásépítkezések ügye nem kerül le a napirendről, az építkezések meg­indítását sürgetni kell, mert a fővá­rosban lakáshiány mutatkozik. Még néhány bejelentést tett az elnök, majd a polgármesteri előterjesztéseket tár­gyalta le a pártértekezlet. Jel­en Gusztáv — kormányfőtanácsos A kormányzó a miniszterelnök elő­terjesztésére Telien Gusztávnak, az Egyetemi Nyomda ügyvezető igazga­tójának az Egyetemi Nyomda élén kifejtett eredményes működésével szerzett érdemei elismeréséül a m. kir. kormányfőtanácsosi címet ado­mányozta. ______ A Gyermekvédő Liga közgyűlése Vasárnap délelőtt féltizenkét órai kezdettel tartja az Országos Gyer­mekvédő Liga Albrecht főherceg el­nökletével évi rendes, közgyűlését a Dunapalota nagytermében a követ­kező tárgysorozattal: 1. Elnöki meg­nyitó. 2. A számvizsgálóbizottság je­lentése. 3. Az 1939. évi zárszámadás és mérleg. 4. A számvizsgálóbizottság megválasztása. 5. Mihalovics Zsig­mond­ kanonok ünnepi beszéde, if­a. Mátray Erzsi, a Nemzeti Színház örökös tagjának szavalata. 7. Indít­ványok. 8. Elnöki zárszóval fejeződik be a gyűlés, amelyen a magyar gyer­mekvédelem minden barátját szívesen látja a Gyermekvédő Liga. Jaross és Imrédy a TESZ elnökségi vacsoráján A Társadalmi Egyesületek Szövet­sége kedden este elnökségi vacsorát tartott, amelyen Szörtsey József po­hárköszöntője után, vitéz Jaross An­dor tarlótt előadást és a vissza­csatolt magyarság gondolatvilága és a TESZ pragmatikája közötti kapcso­latot emelte ki és az önálló, függet­len magyar államban a nemzeti egy­ség szükségességét hangoztatta. Vitéz Endre László alispán, vitéz Imrédy Béla ny. miniszterelnököt köszöntötte születésnapja alkalmából és Imrédy válaszában ugyancsak azt fejtegette, hogy egységre kell törekedni s az örök szentistváni gondolat követésé­vel a korszerű magyar birodalmat kell kiépíteni. Az Országos Magy­ar Sajtókamara nyilatkozata Több budapesti napilap legutóbbi számában tudósítás jelent meg egy sajtóper főtárgyalásáról, amelynek során a vádlott védőügyvédjének arra a kijelentésére, hogy hírlapíró csu­pán az, aki a sajtókamara tagja, a budapesti kir. büntetőtörvényszék egyik tanácselnöke a következő nyi­latkozatot tette: „Ezt nem lehet mon­dani, mert igenis, vannak tizenöt­húsz éve becsületesen dolgozó újság­írók, akiket a kamara nem vett fel tagjai sorába, de azért nem lehet őket álhírlapíróknak nevezni." Az Országos Magyar Sajtókamara meg­állapítja, hogy ez a nyilatkozat té­vedésen alapul, minthogy arról, hogy ki tekinthető újságírónak, határozot­tan intézkedik az Országos Magyar Sajtókamara felállításáról rendelkező 6070/1938. M. E. számú rendelet. E rendelet 56. §-a és az ezt kiegészítő 9580/1938. M. E. számú rendelet 9. §-a a következőket állapítja meg: „Felelős szerkesztő, szerkesztő, új­ságíró, hírlapíró, valamely lap munka­társa (főszerkesztő, főmunkatárs, se­gédszerkesztő), úgyszintén a foglal­kozás megjelölésére utaló szakíró, újságírójelölt, továbbá kiadó címet csak annak szabad viselnie és hasz­­nálni, akit a sajtókamara valamelyik főosztályának névjegyzékébe — a megfelelő szakosztályba sorolva — felvettek és aki abban helyet foglal." Fent közöltekből tehát félreérthetet­lenül megállapítható, hogy újságíró­nak csak az nevezheti magát, aki az Országos Magyar Sajtókamara meg­felelő szakosztályának tagja, ellen­kező esetben az Országos Magyar Sajtókamara minden alkalommal megteszi az 1930. évi III. tc. 33. 8-ában foglaltak alapján a törvényes lépéseket a jogosulatlan címhasználat által elkövetett kihágás megtorlására.

Next