Magyar Nemzet, 1940. október (3. évfolyam, 207-233. szám)

1940-10-01 / 207. szám

»TFDD, 1940 CK 1 I • Magyar Nemzet _ ■' \ Bauck ..a francia külügyminiszter szenvedélyes nyilatkozata az angol—francia viszony eltorzulásáról Vichy, szeptember (A „Magyar Nemzeti" tudósító­jától.) Néhány héttel ezelőtt a vichyi kormány egyik tagja, mond­hatnék a legtekintélyesebb tagja, kihallgatáson fogadta a külföldi sajtó munkatársait. A miniszter retrospektív képet festett az utóbbi évek balszerencsés sakkhúzásairól, a sok sikertelen lövésről és a sok elmenekült vadról, a melléfogások­nak és kudarcoknak arról a soro­zatáról, amely a köztársaság ügy­vitelét egészében jellemezte. — Semmi sem ment, Messieurs. S ami a legnagyobb baj, az angolo­kat sem sikerült értelmesebbekké tennünk ... Nous n‘avons ou les rendre plus intelligente .. . Egy hónappal ezelőtt ez a nyi­latkozat nem csi­szhatott még át a cenzúra rostáján. Időközben azon­ban a néhai szövetségesek között a viszony, legalább hivatalos és sajtóvonatkozásokban, olyannyira elfajult, hogy az óvatos tartózko­dás nem indokolt már. Mi több, a látszat az, hogy Vichy az ex­­szövetségessel kapcsolatos indula­toknak szabad folyást óhajt en­gedni. A pillantás, ha rátéved a szigetországgal foglalkozó cikkekre, unos-untalan megakad e felkiáltá­son: Périsse VAngleterre!. .. Vesz­­szen Anglia! S annak a deklaráció­nak hangneme és gesztikulációja, amelyet Baudouin francia külügy­miniszter tett az imént az önök munkatársa és még néhány kül­földi újságíró előtt, sem vallott óvatosságra London irányában. Baudouin élete a Quai­ d‘Orsay tör­ténelmi falai között pergett le, en­nek a diplomáciai légkörnek töké­letes megtestesítője, szenvtelen és kiművelt, méricskélő és aprólékos, de azért egy cseppet sem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy kilökte maga alól a széket, keze ökölbe szorult s egyébként monoton tónusa re­kedtes szenvedélyességbe fordult, Angliáról szólván. Mindannyiunk­nak úgy tűnt, hogy ez a kitörés, amennyiben spontán volt, végzetes szenvedélyt s amennyiben demon­stratív volt, végérvényes politikai állásfoglalást leplezett le a volt szövetségessel szemben. pán csapatoknak: nem, uraim, nem! A németek a legtartózkodób­bak és legkorrektebbek voltak ez ügyben .. . A második mozzanat pedig az, hogy ámbár a sárga katonák előtt megnyílik az indokínai határ, az édes gyarmat területi egysége és a francia szuverenitás mégsem fog csorbát szenvedni. — Mi a biztosítéka ennek, excel­lence? A becsület és a jóhiszeműség, Monsieur . .. Ezzel Baudouin áttér a kínos és felháborító eseményre, amelynek lényegét nem kevésbbé ismeri már az olvasó. Dakart, francia Nyugat- Afrika fővárosát és pompás kikö­tőjét, ah­ol 6000 hajó fordul meg évente, De Gaulle volt francia tá­­bornok-hadügyminiszter vezetésé­vel angol hajóraj támadta meg, néhány órával a sajtófogadtatás előtt. — Csatahajóink minapi elsü­ly­­lyesztése még menthető és magya­rázható volt azzal, hogy a britek lázas fantáziája feltételezhette, hogy flottánkat a németek és az olaszok rendelkezésére bocsáthat­­juk. Ezt a támadást azonban nem menti és nem indokolja semmi. Ez az a másodperc, amikor a külügyminiszter keze ökölbe szo­rul. — Nemtelen aktus történt, amelyre minden erőnkből vála­szolni fogunk! A külügyminiszter foga előszobájában Az audenciáról, amelynek idő­pontját esti nyolc órára tűzik ki, a délelőtti órákban a minisztérium egyik kiküldöttje tájékoztatja a meghívottakat. A fogadtatás előtt félórával egy kis elhagyott üzlet­­helyiségben gyűlünk össze, amely most­­ a francia háztartás liliputi méretei között — a külföldi sajtó székhelyéül szolgál. Alapjában min­den úgy történik itt, az impériumi fővárossá előléptetett fürdőhelyen, mint egy szomorkás, fanyar ope­rettben. A vendégekért, akik egyet­len elmenekített s javarészt már mállatag ruhájukban korántsem keltik a világsajtó képviselőinek benyomását, itt, az üres polcok és elsörg­­lt reklámképek között je­lentkezik a külügyek vezetőjének megbízottja. Átvezet bennünket a parkon és a kormányszékhelyül szolgáló szálloda csendőrbarrikád­­jain is, hogy azután libasorban vo­nulhassunk fel a lépcsőzeten és el­érhessünk a szűk folyosóra, amely a pompás párizsi csarnokok helyett a vichyi „Quai­ d‘Orsay“ váróterme. Baudouin váratás nélkül betes­sékeli a meghívottakat szobájába. A néhány vendég zsúfolásig meg­tölti a helyiséget s amikor az utolsó is­­benyomul az ajtón, a külügymi­niszter körül már nincs méternyi szabad hely sem. Az íróasztalon ott hever az újságírók előre elké­szített kérdőíve, amely főképpen a délkeleteurópai problémákkal kap­csolatban kéri ki Vichy vélemé­nyét. Várjon mit felelhetne Bau­douin? Már előre tudomásunkra hozzák, hogy csupán formalitáso­kat. A történelem elsodorta azt a korszakot, amikor Clémenceau pi­ros meg kék ceruzáival merész sza­bász módjára húzhatta meg a tér­képek mintapapírján az újdivatú határokat. „Franciaország csakis legsajátabb ügyeinek keretein belül csinál külpolitikát!­" — hűtik le eleve a felcsigázott újságírói fan­táziákat. A véletlen azonban úgy akarja, hogy a szokványos miniszteri au­­dencia és a mindközönséges kér­dések meg­feleletek helyett azok­nak a pillanatoknak egyikét éljük meg, amelyeket történelminek szok­tak nevezni. Baudouin egymásután többször is felugrik a székről, ki­nyitja, majd becsukja szobájának ablakát, széttárja és összecsapja dossziéit, szóval a túlizgatott ember módjára keresi a megfelelő terepet és atmoszférát. Végül a csukott ab­lak és a térdeplő póz mellett álla­podván meg, ezzel a kiáltással kezdi mondanivalóját: — Két eseményről fogok önök­nek beszélni. Az egyik szomorú, de kielégítő, a másik kínos és felhábo­rító! „Visszaütünk!“ A szomorú, de kielégítő esemény amint ezt a táviratokból már ősen ismeri a szíves olvasó — az egyezmény, amelynek évtei­ben a Felkelő Nap Birodalmá­­é hadserege átvonulási és tábo­­ásai jogot nyert Indokínában, a noia gyarmatvilág gyöngyén. A l­­­yminiszter két mozzanatot óhajtana hangsúlyozni a külföldi közvélemény számára. Az első, hogy a fájdalmas engedményre Franciaország önként szánta el magát. — Eleve sejtem, hogy azzal vá­dolnak majd bennünket, kormá­nyunk a németektől függ s az ő nyomásukra nyitottunk utat a ja­ Meghűlés és fájdalmak esetén fi l| j| f ' tabletta Magyar gyártmány! Minden gyógyszertárban kapható! Gyártja: Ternajgó gyógyszertár, Budapest, Szent Gellért-gyógyfürdő. 3 Az ökölbe szorult kéz lesújt az asztalra. — Fordulóponthoz érkeztünk . .. Akik a francia összeomlásra kalku­lálnak, tévednek, azt gondolván, hogy a gyalázatosságra nem tudunk visszaütni. Mégpedig minden ener­giánkkal. — Megbocsát, excellence ... ez, ugy­e, a háború. Baudouin kissé elgondolkozik. — A háborúi . .. Ennek a kife­jezésnek itt nincs értelme. Elég ennyi: min-den ren-del-ke-zés-re ál-ló esz-köz-zel vis­-sza-ü-tünk. Suner katonai kérdésekről is tárgyal Rómában Róma, szeptember 30. (A „Magyar Nemzet“ római tudó­sítójának telefonjelentése.) Gróf Ciano olasz külügyminiszter haza­érkezésével, Serano Suner-r­ek, a spanyol kormány megbízottjának római látogatásával a külpolitikai események súlypontja Berlinből is­mét Rómába került. A spanyol mi­niszter kedden délelőtt érkezik Ró­mába és valószínűleg már az első napon megbeszélés lesz a Dúcéval, bár előreláthatólag több napig ma­rad Rómában. Nagyszámú kíséreté­ben van több magasabb rangú ka­tona is. Most közüik különben azt is, hogy a spanyol miniszternek I­ibbentrop és Ciano külügyminisz­terrel folytatott megbeszélésein Kei­tel vezértábornagy is részt vett, jeléül annak, hogy ott nemcsak politikai, hanem katonai kérdések­ről is szó­ volt. Ebből különben nem is csinálnak titkot Rómában. Mértékadó olasz körök és a sajtó is nemcsak azt hangsúlyozzák, hogy a spanyol kormány férfi láto­gatásának nagy jelentősége és bi­zonyára nagy eredménye is lesz, hanem megmondják azt is, hogy az együttműködésre vonatkozó meg­beszélések nyilván katonai vonat­kozásúak is lesznek. A Giornale d‘Italiá­ban Garda kijelenti: " Ha a tengely és Spanyol­­ország közötti tárgyalásoknak nem is kell okvetlenül azonnali spanyol intervenciót jelenteniük, minden­esetre jelenti Spanyolország közvet­lenebb és szorosabb összefonódását a tengellyel a közös célok megálla­pításában és Európa s Afrika új rendjének előkészítésében. Spanyol­­ország mindenesetre most már ha­tározottan eltávolodott Angliától és az a különleges megbízatás, amely­­lyel Sir Samuel Hoare Madridba ment, véglegesen meghiúsultnak te­kinthető. Spanyolország csak a ten­gellyel való fegyverbarátságban foghat a még nyitott problémák megoldásához, amely problémák mindenekelőtt Gibraltárra vonat­koznak. Smner mostani megbeszélé­seinek — folytatja Gayda — az a célja, hogy minden részletében megállapítsa különösen Olaszország­gal, mint földközitengeri országgal való együttműködését. A tengely politikájának egyik alapelve, hogy a Földközi tenger a földközitengeri népeké, ezen az alapelven indult el Spanyolország és Olaszország szoli­daritása is. Hogy a római meg­beszélések olyanféle szerződés alá­írására vezetnek-e, mint a tengely új szerződése Japánnal, még nem tudjuk. Római diplomáciai és politikai körökben úgy vélik, hogy ilyen szerződés megkötése nagyon is a lehetőségek körébe esik. Ma már az olasz sajtóban is az a sokat­mondó megjegyzés olvasható, hogy a tengelyhatalmak részéről további meglepetések állnak küszöbön.­ ­—ff így. Balkáni hiírek szerint a szovjet csatlakozik a­­hármasszövetséghez Szófia, szeptember 30. (A „Magyar Nemzet“ szófiai tu­dósítójának telefonjelentése.) A Balkán-szövetség bomlásának újabb jele nem érte meglepetésként Szó­fiát. A megfigyelők úgy vélik, hogy Románia kilépése nemcsak jelké­pes gesztus, hanem az új balkáni egyensúly megalapozásának egyik állomása. Általában az a vélemény alakult ki, hogy hamarosan meg­lesznek az új balkáni államcsopor­tosulás előfeltételei. Egy moszkvai jelentés már úgy tudja, hogy négy balkáni állam lesz benne az új szövetségben. A szófiai Slovo pedig vezércikkben mond Németország­nak köszönetet a Bulgária ellen irányuló Balkán-szövetség megszű­néséért és hangsúlyozza: " Csak akkor valósulhat meg az igazi balkáni államszövetség, ha az összes balkáni kérdés megoldása után valamennyi balkáni állam részt vesz benne. A félhivatalos Mir kifejti, már a február 2-i belgrádi Balkán-értekezlet alkalmával cikket akart közölni arról, hogy az állam­szövetségnek vége van, de a cikk megjelenését akkor bizonyos okok­ból nem engedélyezték. A lap to­vábbá rámutat, hogy Törökország természetellenesen vett részt a Bal­kán-szövetségben, mert bár ő is a párizskörnyéki békék áldozata volt, később önerejéből letörte a béke­parancs korlátait. A Dnes és más lapok olasz sajtó­hangok alapján úgy tudják, hogy a dobrudzsai események után Athén is reálisabbnak mutatkozik, ugyan­akkor Ankarában szintén nőtt a bizalom részben a feketetengeri hajózás új megindulása miatt. ★ Dél-Dobrudzsa elfoglalása és a tengely újabb diplomáciai sikerei természetesen megnövelték a bol­gár bizakodást. A kérdéseket álta­lában nem ítélik meg olyan súlyo­saknak, mint néhány héttel ezelőtt és fokozódik az a remény, hogy a Balkán további területi kérdéseit békés és kielégítő módon sikerül majd megoldani. Berlinből és Pá­rizsból olyan híreket közöl a bolgár sajtó, hogy további területrendezé­sek várhatók. A bizakodást részben arra alapítják egyes megfigyelők, hogy a tengely elképzelései szerint történő délkeleti újjárendezés elé eddig csak az angol biztosítékra tá­maszkodó Törökország és Görög­ország gördített volna akadályt. Az új berlini hármasszövetség azon­ban bizonyára olyan súlyos és új problémákat szállít London szá­mára, hogy a balkáni revízió már meginduló folyamatát aligha állít­hatják meg az angolok. Józanabb körök ugyan még igen súlyosnak látják a helyzetet , és úgy vélik, hogy az általános várakozás elle­nére a diplomáciai és a katonai súlypont továbbra is a Földközi­tenger környékén marad. A hármasszövetségről érkező vi­lághírek általában megegyeznek abban, hogy a szerződés Róma és Berlin diadalát jelenti. A szófiai Dnevnik New Yorkból azt jelenti, niyt . 1-rs" ! L­A­PÁS: rv. Pr­OHÁSZKA OTTOKAR­U­ S vi.TERÉZ -KÖRÚT 8. Vli. B A R 0 S S - T É R 15V TRUNKHAHH POSZTÓGYÁR. ^torsza^egy elentískereszter^

Next