Magyar Nemzet, 1943. április (6. évfolyam, 73-96. szám)
1943-04-21 / 90. szám
’SZERDA, 1945 ÁPRILIS 11. Magyar Nemzet Mozik műsora ADRIA (II., Marsit-körúl Vb. Tj 353-1107). Ünepel a Volgapurbról. Híradó. (% %6, %3, v. és v., II és %2-kor is.) ALKOTÁS II., Gömbös Gyula-utca 11 Tel.: 355-374). Slané, Pan. Hírútfj. (%4, 146, %8, sí., %2-kor a, v. és í.; II és %2-kor is.) ANDRASSY (Czengery-u. 1 Tel.: 124—127). Periibásé*. Híradó. %8, t. és v.: %2-kor is.) NÁTRIUM. (Marcit-krt .út T.: 153-084. 154-024.) Házassággal kezdődik (Marán, Hajmássy, tilicsi). Mag.a.é* Ula-híradó. (%4. %6. 48, v. ^ 1.: %2-kor is.) BARLANG filmszstikái (Károly-körút ). Tel.: 422—7221 A kútásé leánya. (Haimu, Feraindulji Magyar híradó. (1*2. %4. %8. Mii.) JARUrf. (Vili József-kiirút 63 T: 349-MO. Ba deltai perziadal. (3, 5, 7, Y. és fi.: 11.1, 3. %5. 5. %7.) Isci vakom tumsilnlds (Irányi-utca 21 V.: 381-563). (zenei a Volga partról. (%4. Mi. %6. %7. %8. T. és 4.: %2 és H3-kor -s.) BELVÁROSI HÍRADÓ MOZGÓ (Peteii Sud. T.: 181 -244). Tavasz Japánban (főoltárfilm). Tarka-barka (3 Lalabár). Rajtos híradó rokon népeinkről. Via-magazin. Magaz, Luce- és különhíradók. Folyt, egy órás előadások 10—21 óráig. OLDRI APOLLO (II . Csalogány-utca 42—44 T.: 351-500) (Írénél a Volgapartról (%4, %6, %8, v. és 1, %2-kor is.) CAUSIOL 4VII., Baross-ter 32. Keleti pályaudvarnál. T.: 134-337.) Láthatatlan bilincsig, Hl, %6, %8, v. és v., írtkor is.) DAMJANICH MOZGÓ (VII., Damjanich u. 1. T: 425-644). A nőnek mindig igaza van. Híradó. (%1, %6. %8, v. és 6.: n és %2 órakor is.) BF..VK (PÉCSI) filmsziodái (Teréz-keret 28 T : 121-343, 125-052) Csalódás. (Karády K., Hajmássy M.) Híradók. (%2, %4. %«,%».) DÍNA MOZGÓ. (v Hollón-n. 7 T: 111-094’ Legényvásár. Híradó. (%4. H*. H8, T. és v.: H-kor is.) A HADI USILIS SZÍNHÁZ húsvéti tufiaora: AZ ELSŐ RANDEVÚ, Qimierle Darrioux , vígjátéka. Nagypénteken nincs előadás. Nagyszombaton48 órakor tartunkátadást. Jegyelővétel: Nagypénteken délelőtt 11-től délután 3-ig. Nagyszombaton délelőtt 11—Vil-ig és délután 3 órától. i OttUM (llmaimhái (IV., Kossuth Lajos u. 18 T.: 189-707). 4 hétre prof.: Házassággal kezdődik. Híradó. (%4, H 6, %8. v. és v.: A kor is.) GLORIA »XIV., Thököly-lH M. T.: 427-521) Schubert-szerenád. Magyar híradó. (%4, %6, %8, v. és ii.: %2-kor is.) IL HA00 filmszinház (Erzsébet-körút 13. T.: 227498.) Tengeralattjárók (kultúrfilm). Tarka barka (3 Latanár). Rajzos híradókokon népeinkről, llla-magazin, Magyar, Luce- és kürlönhiradók. Folyt, egyórás előadások 9—21 óráig. ROMEROS MOZGO (XIV., Hermina-út 7. T.: 496 178). üzenet a Volgapartról. Híradók. (%4. %0, %8, v. és v.: %2-kor is.) ItéaSEFVAROSZ (VIII Kálváta tér 7 Tel.: 131-316). Gentryfészek. Híradó. (%4, %6, %8, sz., v. és v.: %2-kor is.) KAMARA XVII . Dohány-u. 42 T.: 423-901 ) Az éjszaka lánya. Híradó. (11, H2, H4, H6, H3.) JANINÓ limuzluhai (Etkil-fit 1 Telefon: 185-329, 333-102) Csalódás. (Karády, Hajmássy ) (%4.~%6.-%8. hú: %2-kor is. és d. e.: 11. %4. %6. %8.) SORZÓ (IV , Váci u. 9. T.: 182-818) Legény a gáton (Vaszary Piri, pethes Ferenc) (%1. %6, %8. v. és fi.: 11-kor is.) RIESEVAR (Szent István-krt 18. T.: 114-502. Pascal két élete. (%4. %6, %S. v. és fi., %2-kor is.) Az olasz filmgyártás remeke! Láthatatlan bilincs Főszereplő: ALIDA VALLI. Kizárólag .... CAPITOL PETŐFI MOZGÓ (VII. Rottenbiller-n. 87 T.: 428-478), üzenet a Volgapartról, Híradó. (144, 148, 148. v. és fi.: 142-kor is.) ScADIUS (VI., Nagymező utca 22-24. Telefon: 1X22-008, 1205(54.) 3. hétre prof.: Az elsői randevú. (Dlaniere Darieux.) Híradók: Hi, 146, 146. sz.: 142-kor is, v. és v.: d. e. 11. d. u. 144, 146, 148.) SCALA famazinház , lerezkói ul T.: 114-411.;] Ópiomkering. (Karády—Jávor.) Híradók (144. 1 46 148. sz., v és 0.: 142-kor is.) SZÉKELY MOZGÓ (VII., Erzsébet-konut 25 T.: 226-425). 4. hétre prof.: A megbélyegzett asszony. Híradó. (11, 142, 144, 146, 148.) SZITTYACITY MOZI (V . Vilmos cs.-út 38/38 T.: 111-140.) Házassággal kezdődik. (144. 146 V 18 . SZIVÁRVÁNY MOZGÓ (VII., István-út 39. T.: 228-020). Nicsevó. (144, 146, 148.)TISZA MOZGÓ (Vill., Népszinház u. SZ. T.: 133-171). Szeressük egymást. Híradó. (144, 146, 148, v. és v.: 142-kor is.) TISZTI KASZINÓ ZÁRTKÖRŰ PIUMSZIN HÁZA. 22.: Moziszünet. — 25.: Bengali. 26. és 27.: Katyi. (145, 117.) TOURIAI.Tó VII . Rákóczi-út T.: 224-443). Stan és Pan S vígjátéka egy műsorban. (10. 1412, 142, 144, 146, 148, y.: 11, 1, 3, 5, 148.) TURAN (VI. Nagymező-utca 21. T.: 120-003 . A nőnek mindig igaza van. (11, 142, 141, 1 6 lA% ) VJMTDA (XI., Horthy Miklós-út M. Tel.: 268-999). Legényvásár. Híradó. Mü, v. és v.: 11 és 12-kor is.) Mi van a hivatalos lapban A hivatalos lap keddi számában a következőket találjuk. Rendelet: az ilosvai és ökörmezői királyi járásbíróságnál fiatalkorúak bíróságának alakításáról. — Pályázatok: a belügyminisztrium községi jegyzői állásokra — a magyar királyi csendőrségi próbaszolgálatos tisztek és lisztjelöltek részére — az iggazságügyyminisztérium javító nevelőintézeti kisegítő szolgai állásokra — Máramaros, Udvarhely, Urig és Pest vármegyék tisztviselői állásokra hirdetnek pályázatot. Kürti Pál: Montesquieu életrajza oly szegényes, mint a nemes és mértéktartó embereké általában. Életrajzírói sokáig felderítetlen részleteket s homályba vesző kanyarokat szimatoltak és mindmáig kiadatlan hagyatékától várták, hogy fényt vessen az elmosódó körvonalakra. A hagyaték napvilágra került, de az életrajz nem gazdagodott. Csak Montesqiueu szellemi sugárzása melegedett néhány hőfokkal. „Fénytelen életet teregetek ki“, mondhatná földijével, Montaigne-el, aki szellemi őse és atyafia, — ez hagyatékából tűnik csak ki igazán. Ugyancsak Montaigne meséli, hogy „a keresztvíz fölé mezítlábas emberek tartottak“. Montesquieu keresztapja egy koldus, aki éppen betévedt a család birtokára, La Bréde-be. Mondják, Montesquieu már kisgyerek korában szenvedélyes olvasó volt s mindig tollszárral a kezében olvasott, hogy tüstént lejegyezhesse szökdécselő gondolatait. Olyannak képzeljük, mint a gyermek Mozartot zongorája mellett. De ezzel már ki is merítettünk minden anekdotikus vonást Montesquieu életéből. Nevelése és pályaválasztása nem tér el a hivatalnoki nemesosztály ifjainak vonalától, az oratoriánusok kollégiumából kiszabadulva, jogot tanul és 25 éves korában, szűkebb hazája fővárosában, Bordeaux-ban a Parlament szolgálatába lép. Nagybátyjául a fiatal Secondat báró a „président á mortier“, azaz törvényszéki elnök stallumát s egyúttal a Montesquieu nevet veszi át. Közben házasságot kötött egy környékbeli nemeskisasszonnyal, aki meglehetősen közömbös házaséletük során három gyermekkel ajándékozta meg. Tízévi hivatalnokoskodás untig elég Montesquieunek; közepes és mérsékelt becsvágyó magisztrátus volt, akárcsak Montaigne Bordeaux városának polgármesteri székében s szellemi szépapjának példáját követve, ő is leköszön hivataláról (azaz eladja), hogy ezentúl la bréde-i „könyvesházába zárkózva“, egyetlen szenvedélyének, az olvasásnak élhessen. Mert mégis hajlékony bája, mely Larochefoucauld-t és La Bruyère-t túlszárnyalva, a legmagasabb méltóságra emelte a francia prózát. Pascal „fölfelé" nagyobb, Montaigne mélyebb „lefelé". Montesquineu kettőjük között barátságos sétatereken jár... „Megtaláltam újra az emberiség jogcímeit“, írja egyszer az Esprit des Loix-ról. Ritkán mondott nagyot s akkor is nyomban elszégyenli magát, fenntartásokkal hangfogózza s az általánosról az Intimre, a tériszonnyal fenyegető magaslatokról a meghitt zugokra utal bennünket. S ilyenkor a legszerettetreméltóbb. Ha „kertjét kapálhatja". Ha viszonylagosságok útvesztőjében a magunkhoz bűvölhető bizonyosságokra vadászik. A csendes szemlélődés örömeit kóstolgatja. A mérséklet gyöngéd színeiben gyönyörködik és a mizantrópiától ment magányt dicséri. Nyájas volt és jótékony, könnyed és szelíd. Nobilitása nem nyugszik meg az olcsó kételkedésben, tudja, hogy a szellem embere köteles ígéreteket vállalni és beváltani. Csakhogy az ígéretek sem lehetnek olcsók. Nem mondja: új világ, hanem: belátóbb világ. Nem mondja: vissza a természethez, hanem: előre a kutatáshoz. Nem mondja: felsőbbrendű ember, hanem: emberségesebb ember. Szinte beláthatatlan anyagot és adatot hordott össze művében. De a leghitelesebb adat: Ő maga. Akkor a legmeggyőzőbb, ha önmagát „teregeti ki“ s szép csöndesen elmondja, mit tapasztalt s mit ajánlhat bizalmasan embertársainak. Ez a Montaigne-rokon Montesquieu ma is eleven. S ez a kedves arcél jobban rajzolódik ki maga feledtebb írásaiból, mint „nagy" könyveiből. Ez rajzolódik ki hagyatékának hanyagul telejegyzett lapjairól s ezért fedezzük fel a hátrahagyott üzeneteken keresztül újra és örömrepesve Montesquieu-t. „Ez a Hagyaték:* maga Montesquieu személyesen, sokfelé ágazó kíváncsiságával, fölényes függetlenségével, minden apróságból tanulságot merítő alkatával, mindent* megértésre szomjazó éberségével » mindenből részt kérő hajlandóságaival. S mindenekelőtt szerencsés természetével és élet szeretetével; ez óvta meg a mű zsarnokságától, melynek oly sok alkotó feláldozza személyes boldogságát“. Montesquieu hagyatéka az írás nem volt szenvedélye. Hűvös és kötelességtudó viszony fűzte hozzá, mint a családjához, olykor-olykor szégyelte s irtózott a gondolattól, hogy „szépléleknek“ tartsák. Élete végéig „Président"nak szólították a társaságban, ahol urbánus és pallérozott lénye miatt kedvelték. Mi külső esemény történt még vele? Némi herce-hurca után beválasztják az Akadémiába: ő nyitja meg ama francia akadémikusok sorát, akik nem győzik eleget csipkedni és csúfolni a tiszteletreméltó aggastyánt s mégis megbocsátó kebelére borulnak. Azután utazik. Bejárja Ausztriát és Magyarországot, Itáliát, Svájcot és Hollandiát. Angliában két évet tölt. Hazajő s többet nem mozdul ki otthonról. „Németországban utazgatni, Itáliában nyaralni, Angliában gondolkodni, — Franciaországban élni jó“, mondja. Két mozdulatlan évtized követ-kezik — egy emberélet gerince. Nemzeti APOLLO. (Erzébet-korút 45. Tel.: s ezalatt kiérleli, írásba fekteti, toldja ^2-kor.' nüff*ií‘ é^tia-kft it.)' é s tágítja, csiszolja és lerázza ma-NYUGAT MOZGÓ (VI., Teréz-körút 41. T.: 421-022). Üzenet a Volgapartról. Híradó. (!44, 46, %8. sz.: %2-kor is, v. és fi.: 11 és %2-kor is.) OMNIA (József-körút ( Kölcsey- sarok.) T.: 130-125). örök álarc. Híradók. (%4, %6, 548, sz.: %2-kor is, v. és v.: 11 és %2 órakor is.) PEST PALACE (VIII Erzsébet-kertt. T. 221-222). Legény rátér. Híradók. (11, %2, %4, %6, %8.) Báról életének nagy művét. Ami hátra van: sütkérezés és szemlélődés. Mint a többi független nemesember, idejének javarészét birtokán tölti, csak a téli hónapokra költözik a fővárosba. Szereti Párizst s szereti téli epizódnak a társasélet zaját. S a zaj után a visszavonulás édességét. Írói diadala után is fenntartja az előkelő műkedvelő önvédelmi pózát: váltig hangoztatja, hogy birtokának gyarapítása és borainak nemesítése jobban érdekli, mint az irodalom. Élete vége felé majdnem megvakul egyetlen kicsapongó szenvedélyétől: az olvasástól. Ettől a hősi öncsonkítástól eltekintve, sohasem betegeskedik. Egy alattomos párizsi tél megsebzi a légzőszerveit s 66 éves korában, keresztényi módon, „a remény felé fordulva“, csendesen meghal. Kortársai sok szépet vallanak sudár, erőteljes alakjáról és arcvonásainak nemes összhangjáról. Szellemi arcképéről megoszlik a véleményük. Ez az ingadozás még másfél évszázadig tart. A „felvilágosodott abszolutizmus" gyakran hivatkozik reá. Kaolin cárnő az Esprit des Loix-t "breviáriumának" vallotta, ami —ekintettel a mű térfogatára — valóban császárnői gesztus. Hatása csakugyan érezhető azokon a reformterveken, melyeket sohsem hajtott végre. Mondják, az ő szellemében igyekezett tájékozódni Stein báró is, Poroszország újjáépítője a jénai katasztrófa után. De a valóságban ez alig észlelhető. A francia forradalom előkészítőjének inkább a forradalom utáni idők teszik meg. Lehet, hogy a forradalom emberbaráti, patetikus hőskorában némi nyomokat hagyott az alkotmányozó nemzetgyűlésen. Lehet, hogy a girondisták — s mind a későbbi gironde-ok Európa-szerte — olvasták és tisztelték. De később a fedélzetet elborító szilaj hullámok az ő kutató és figyelő szellemét is lesodorták. A „filozófus-párt" harsányabb képviselői, kivált Rousseau, kicsit még megkapaszkodtak. Ezzel a „párttal" életében is laza volt a kapcsolata, mindenféle párttal alighanem irtózott; a „filozófusok“ magukénak vallották, bár alulról fölfelé törekvő egészséges indulatuk mindig gyanakodott az arisztokrata „műkedvelőre", ki nem tiltakozott besorozása ellen, de hűvös magányából csak itt-ott, fanyalogva, pecsételte meg velük fegyverbarátságát. Ki tudná ellenőrizni, hogy a jogtudósok állítása mennyire valóság s csakugyan volt-e befolyása az enyhébb, emberibb büntetőjog kialakulására? A kínvallatás és vagyonelkobzás eltörlésére? Az adózási rendszer egyszerűsítésére és arányosítására? Az ő idejében állt még az inkvizíció, amelyet kérve kért: „bánjon az emberekkel úgy, ahogy maga Krisztus tenné, ha még e földön man. Ki ellenőrizhetné, hogy kételkedő, úri toleranciája a valóságban rést ütött-e a türelmetlenség bástyáin? Később a társadalomtudomány teszi meg előfutárnak. Auguste Comte szerint ő az első, aki a társadalmi történésekben is természettudományos törvényszerűséget fedez fel. Dürkheim szerint a modern szociológia csírázik írásaiban. A háború jogbölcselői is sokat idéztek. Csak önvédelemből szabad ölni, — mondotta. Ez nemcsak az egyesekre, hanem az államokra is áll. A túlhajtott katonai kiadások ellen is tiltakozott. S ő fogalmazta meg először világosan ezt az elcsépelt közhellyé vált, de a valóságban sohasem tisztelt tételt. Csak kétféle háború jogos: az, amely nemzet támadóját hárítja el s az, amely a megtámadott szövetségest segíti... Mi maradt nekünk Montesquieuből? Talán valami halk és udvarias útbaigazítás a szabadság rejtekútjai felé. Szabadságfogalma ingatag, tapogatódzó, sokszor önmagában ellentmondó; jogászi megfogalmazása sohasem kifogástalan. Nekünk talán éppen ezért sokatmondó. A falragasz-méretűre felnagyított, gyanúsan egyértelmű, kisajátított fogalmak idején mennyi megnyugvást lelünk éppen e körülbecéző keresésben, mely attól fél, hogy kényes kincsét megsebezheti, ha kíméletlenül csákányoz feléje ösvény. Ráébreszt arra, hogy legdrágább emberi javunkat még kompromisszumok árán is óvnunk kell , hogy a kompromisszum nagyon emberi dolog, tehát nem megvetendő. Ennyi párlódott le számunkra óriás művéből s ez nem kevés Azonkívül stílusának szép tömörsége, férfias lényeg-szeretete . Bernard Grasset-t, az írástudó párizsi könyvkiadót idéztük itt. ő adta ki Montesquieu kallódó hagyatékát, látta el bevezetéssel és jegyzetekkel, gondozta hivatalos filológusokat megszégyenítő hűséggel a drága anyagot. Ugyancsak ő beszéli el a Montesquieu-kéziratok viszontagságai családi sorsokon és hanyagságokon, a forradalom házkutatásain, szobatudósok okvetlenkedésein, bibliofil nagyképűsködéseken és szűkkeblűségeken keresztül Párizs városának árverési csarnokáig, ahol 1939-ben bukkantak fel. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy e kéziratok — egy majdnem félévszázados, hozzáférhetetlen bibliofil kiadástól eltekintve ezideig kiadatlanok maradtak. Montesquieu könyveiben sokat felhasznált jegyzeteiből s így az anyag csak nagyobbik részében ismeretlen, megjelenése mégis valóságos eseménye volt a francia szellemi piacnak. Grasset kiadása 1941 telén jelent meg. Franciaország nemzeti szerencsétlenségébe süppedt Az első sugár nem a politikusoktól, hanem Montesquieutől jött. Sütkéreztek fényében; okosságát szöcsölték, emberségét idézgették. A XVIII. század talán legfüggetlenebb és legtündöklőbb elméjével üzent; az a század, melyet lenézni oly sokáig divat volt s amelybe minden cselédlépcsőn járó kis „misztikus“ és minden parasztgúnyás „apostol" beletörli a csizmáját. Újdonsült „világnézet“-publicistái is óva intik Franciaországot XVIII. századától. De Fraciaország Montesquie-un keresztül kezet fogott vele. S azóta e kézfogás heve talán csak erősödött. Még nagy szüksége lesz a XVIII. századra ... S ha itt nálunk most sokan csüggedten fordítják el tekintetüket Franciaországról, gondoljanak erre a könyvsikerre. Sokkal többet vall a francia lélekről, mint a politika idegválságos rángalódzásai. E kénsárga gázfelhő mögött ott pihen — eltörölhetetlenül — a francia szellem gazdag és világos tájképe. Egy meghitt szögletében Montesquieu szelleme virraszt . Rövidesen nyegjelenik magyarul az Officina kiadásában. Guadalupe de Alcaraz (Francis Jammes) Csaklem arany karpántot visel, fitténél gránátalmafa virága. Két bájtincse, mint két nagy betűjel, tapad rá sima, szűzi homlokára. Szeme tán mérges fillérektől oly tág (rég belladonna volt jó erre, mondják) oly meglepett, kiváncsi, kéjsóvár, kék-fehér tóban úszó szembogár. Az orra hajlott, mint a jérce csőre, kemény a húsa, csillogó a bőre. Keresztneve Rozita Mária, duennáját úgy hívja: bestia. Egész nap csokoládét eszeget, vagy beszélget egy tarka papagájjal. Alméria mellett tágas kertben él, mely csupa szekfű, pipacs és darázsraj. Ha majd úgy hetven-nyolcvan esztendős lesz, — ma tizenhét — a kertbe ki-kijár, hol fülledt, poshadó virágok nőnek, s kis pengélőkkel veri a gitárt Nagy, horgas álla lesz és karvalyorra, vizenyős szeme, mint egy vén gyereknek, smaragdköves, merev aranylánc lóg a sovány nyakáról, melyen feje reszket. Nagybunkós nádbotjával vereget legyet, macskát, futkosó gyereket. A szája csukva, szó nem jön ki rajta, szúrós bajusztól feketéink ajka Ezsistrabás, fehérkesztyűs Madonna lesz ágyánál, fivegharanggal óvja. E viasszobor a védasszonya, Guadalupi Szeplőtlen Szűzanya. Ha meghal s dermedt lábbal fekszik ott, kövér hidalgók — testes túzokok — térdelnek majd elé, imát rebeg be, a szárnyuk mintha föld alá lebegne. Fordította: Lányi Viktor 9