Magyar Nemzet, 1943. április (6. évfolyam, 73-96. szám)
1943-04-03 / 75. szám
SZOMBAT, 1945 ÁPRILIS 5. Magyar Nemzet Éri-Halász Imrei Irodalom Szigorú levél érkezett a szerkesztőségbe. Dr. G. Sándor (Budapest) írja: .„Reméljük, hogy az újságírás közhelyeit sem fogják elhallgatni. Nem lenne méltó a Magyar Nemzethiz, hogy — közhellyel szólva — más szemében a szálkát is meglássa, magáéban a gerendát se. Éri Halász Imrét, a vígjátékból pedig felszólítjuk, el ne felejtse leleplezni a színpad, irodalom, sablonjait!“ Megnyugtatjuk a levélírót: szándékunk foglalkozni mindkét tárgykörrel. Egy másik — „Egyetemi hallgatónő“ ktírású — levél így szól: „Előre is sajnálom a „Ki ne mondjal“•cikkek íróját: mit fog csinálni, amikor a „Le ne írja“-fejezethez érkezik, vagyis az irodalom közhelyeihez Mert minden egyéb téren dolgozhatik azzal a módszerrel, hogy :az elrettentő példákat az olvasó elé tárja, de ha irodalomban is így akar eljárni, a Magyar Nemzet teljes terjedelmét kellene igénybe vennie — legalább is 1—2 évre.“ A levélíró hölgynek igaza van, itt más módszerhez kell fordulni. Megelégszünk fizzal, ha megvizsgáljuk, miben nyilvánulhat a sablon az irodalom te Tületén és megállapításainkat néhány példával igyekszünk megvilágítani. („Irodalom“ alatt a szépirodalmat értjük, erről fogunk beszélni.) Eddigi cikkeimben a társalgás és a közélet közhelyeiről írtam, egy-egy kifejezést minősítve közhelyinek. Irodalomban nemcsak a kifejezés — tehát a stílus — lehet közhelyszerű, de az lehet a téma is, egészében vagy a cselekmény valamely fordulatában, egy-egy helyzetében. Sablonosak lehetnek a figurák. (Lehet elkoptatott egy regény formája is. Például sok olyan regényt olvastunk már, amely naplószerűen mondja el az eseményeket, sokat, amely levélváltás formájában. Gyakori az úgynevezett kollektív regény is: az író elmondja egy szálloda vagy egy bérház lakóinak,gy hajó utasainak történetét. Mégis, úgy gondolom, egyetlen regényforma sem annyira elcsépelt, hogy közhelyszerűnek lehetne nevezni. Nézzük először, melyek az utóbbi ívek legsablonosabb témái. A legkiáltóbb közhely kétségtelenül a vezérigazgató és a gépírólány szerelme. (Ez a téma, tudtommal, magyar találmány. Szomaházy István indította útnak „Mesék az írógépről“ című regényével, 1905- ben.) Ennek másik alakja: a szegény kis bankhivatalnok és a vezér leányának szerelme. Amely, mint tudjuk, házassággal és a szegény, de tehetséges ifjú igazgatói kinevezésével végződik. Általában sablon a karrier-történet. Főleg színdarabokban láthattunk villámgyors pályafutásokat: valami apró véletlen, egy szerencsés pillanat a csúcsokra röpíti a főszereplőt. De ha a főszereplő nő, még erre a szerencsés pillanatra sincs szüksége, elég, ha fiatal, szép és behízelgő. Ezeknek a hálás naiva-szerepeknek a közhelyszerűségét gyakran már a darabok hasonló címe is mutatja: Tökmag, Fruska, Csipetke, Fityfirity, stb. (Hogy ebből az alakból is lehet remek darabot írni, azt bizonyítja Shaw „Pygmalion“ -ja.) A happir endes irodalom egészében véve közhelynek tűnik fel. Különbséget kell azonban tennünk a vígjátékot természetesen lezáró happyend és bizonyos regények, színművek erőszakolt, tényleg csak a divat kedvéért történő boldog végződése között. Nagyon elkoptatta a legutóbbi 20 év irodalma „a dolgozó nő problémáját" is. Ennek a témakörnek legelcsépeltebb motívuma a „hivatás és szeretem összeütközése “ Ez már amúgyis régi volt abban a formában, hogy a férfit munkája elfoglalja és emiatt elhanyagolja a nő. Ennek változata lett a munkájával elfoglalt nő — például orvos vagy ügyvéd —, aki kénytelen elhanyagolni férjét vagy szerelmesét. Elég gyakran találkoztunk azzal a témával is, hogy a nő dolgozik, a férfi állás nélkül van, tehát a nő tartja el a férfit. Ezek az írásművek rendszerint azzal a bölcs megoldással fejeződnek be, hogy a férfi ki ne mondja! állást szerez, a nő pedig visszatér illő helyére, a konyhába. Közeli rokona ennek a tárgynak: a férfi, akit a nő megvásárol A nőnek szüksége van egy látszat férjre vagy például a férfi állampolgárságára. Ezek a művek, fájdalom, csaknem minden esetben úgy végződnek, hogy a látszatházasságból valódi lesz. „Hol az olló ?“ hangzott a kérdés gyermekkori játékunkban. Ezt a nevet adhatnánk annak a játékunknak is, amikor keressük, hogy ki kitől „merítette“ témáját. Nézzünk egy példát, kövessük nyomon — visszafelé — egy közismert téma változatos pályafutását. A téma: az inasnak vagy szobalánynak úri öltözékben, urának vagy úrnőjének inas-, vagy szobalányöltözékben való megjelenése. Utoljára kb. 5 évvel ezelőtt láttuk a témát a „Gyertyafénynél“ című amerikai filmben, (Elissa Landi és Lukács Pál játszották), amely egy osztrák vígjáték nyomán készült. Kb. 25 évvel ezelőtt magyar operett volt „Mágnás Miska" címen. Több mint 100 éve (1838-ban) Victor Hugo drámájában Don Sallust, hogy a királynőn bosszút álljon, Don César de Bazan-nak adja ki inasát, Ruy Biast. 1730-ban került színre Marivaux „Le jeu de l‘amour et du hasard“ című komédiája, amelyben a szülők által egymásnak szánt vőlegény és menyaszszony ruhát cserél inasával, illetve szobalányával, hogy ismeretlen jövendőbelijének szerelmét próbára tegye. (Ugyanebből az okból történik a ruhacsere számtalan későbbi vígjátékban és operettben.) Kitfaludy Károly, Beaumarchais, Desage, Legrand nevét éppen csak megemlítve, mint akiknek darabjában szintén szerepel ez a motívum, eljutunk Moliérehez: „Les précietries ridicules“-ben (1659) a két kikosarazott kérő öltözteti úri ruhába a két inast, hogy imádóitjait megszégyenítse. De már Moliére is bizonyára ismerte Scarron „L‘hérrier ridicule" című, hasonló tárgyú darabját, amelyet 1648 ban játszottak. Általában, ha egy-egy téma, helyzet, alak származását, keressük, gyakran visz az út Moliérehez. És nemcsak a színpadi, hanem a regényirodalom is sokat vett át Mol Vére-m. Habits Mihály is „a modern polgári irodalom ősének“ nevezi irodalomtörténetében Moliére-t. (És hozzáteszi: „Őszintén szólva, nem nagy dicsőség") De sok esetben tovább vezetnek a szálak Moliére-től, a messzebb múltba, olykor egészen Plautus-ig, Terentius-ig, tehát egynémelyik téma jó kétszáz éves múltra tekinthet vissza. Shakespeare darabjai közül „A makrancos hölgy“ az, amelyet a leggyakrabban látunk viszont: évente jónéhány színdarabban, filmben, vidám regényben. Az utóbbi évek regénytermésében két műfaj teng túl a legjobban: a történelmi életrajz és az orvosregény. De sok a bűnügyi regény is és nagyon divatosak a — terjedelmes, legalább két kötetből álló — romantikus történetek is. Az életrajz-regényekről ne legyünk «iga» lesújtó véleménnyel, mint Szabó Dezső, aki ezt a műfajt röviden „hullarablás“-nak minősíti. Megmagyarázható, hogy a dúsfantáziájú Szabó Dezső szemében a képzelőerő hiányát jelenti, ha valaki a történelemhez fordul témáért. Én csak azokat az életrajz-írókat gyanúsítom fantázianélküliséggel, akik soha egyebet nem alkottak. Közhelynek pedig csak azt az életrajz-regényt mondom, amely túlságosan ismert történelmi alakról új momentumok, új szempontok nélkül ír. Ez az új szempont azonban ne az legyen, hogy: „no én most ezt az alakot pontosan az ellenkezőjének rajzolom meg, mint ahogy eddig ismerték“. Egynéhány esetben tisztán látható ez az előre megfontolt szándék. (Közbevetőleg: lenne egy kitűnő ötletem, ezennel átengedem, díjtalanul, bárkinek. Korunk két kedvenc műfaja a történelmi regény és a karrier-történet. De nagyon szereti a közönség az állatregényeket is. Tessék tehát olyan regényt írni, amely ezt a hármat egyesíti! Hogy melyik ez a téma? Caligula császár Lévának életrajza, amelyet gazdája konzullá nevezett ki. Biztos best-cellert) Az orvosregények tömegére gondolva, szinte hihetetlen, hogy ez a járvány mindössze 10—12 évvel ezelőtt kezdődött. Rohamos elharapódzását azzal magyarázhatjuk, hogy ennek a járványnak nem álltak útjába az orvosok, sőt maguk segítették elő a terjedését. Az orvosregények melyik visszatérő motívumát unjuk legjobban? Talán azt, amikor az orvost hiába várja fiítélyiruhás menyasszonya mer' éppen most hoztak be új, lehetőleg koldusszegény, beteget. Vagy méginkább az amikor az orvos megmenti — bravúros operációval — vetélytársa életét. A bűnügyi regények legnagyobb része közhely, mert meghatározható ezzel az egy mondattal: egy vagy több gyilkosság történik és az utolsó fejezetben megtudjuk, hogy az a gyilkos, aki aki a legkevésbbé volt gyanús. Tagadhatatlan, hogy az életben ma történnek bűntények és ez azt látszanék bizonyítani, hogy a bűnügyi regények nem Légbőlkapottak, hanem az életben gyökereznek. A baj az, hogy ezerszer annyi bűnügyi regény jelenik meg, mint ahány bűneset az életben előfordul. Titokban ilyesmiről Ábrándozom: meg kellene kérni a könyvkiadókat, csináljanak zárt számot, csak olyan arányban adjanak ki detektívregényt, amilyenben gyilkosságok a valóságban is apegnanek. Általában rájöttem arra a rendkívül egyszerű igazságra, hogy ha az írók és kiadók minden tárgykörben bevezetnék ezt az arányszámot, nem lenne a világon sablonos téma. A vezérigazgató és gépírólány históriája se kopott volna banálissá, ha csak annyiszor írták volna meg, ahányszor az életben megtörtént. Ezeknek a cikkeknek az írója, aki, jól tudja, maga is számtalan szer beleesett a közhelybe eddigi írói működése során (de ezentúl ígéri, igyekszik elkerülni), szeretné, ha nem tekintenék elfogultságnak ezt a kijelentését: az író sokkal kevésbbé bűnös egy-egy téma közhelyszerű elterjedésében, mint a kiadó. Ha egy bizonyos témának sikere van, a kiadó egyszerűen megrendeli ugyanazt a témát vagy annak változatát. Van egy ismerősöm, magyar származású, Amerikában élő színpadi és könyvkiadó. A háború előtt majdnem minden évben ellátogatott Budapestre és hozta a hírt a magyar íróknak: mi az, amit a külföld keres. Ilyeneket szokott mondani: „Mulatságos, enyhén frivol darabot tudnék legjobban elhelyezni, emigráns oroszok között játszódjék, azt most szeretik odakint.“ Vagy: „Anyai szereteti Olyan regényt írjon, amiben az anyai szeretet dominál. Például: ugyanaz a férfi udvarol anyának és leányának, az anya érzi, hogy ez az utolsó sansz az életében, de félreáll, legjobb, ha öngyilkos lesz.“ Néha 3—4 írónál rendelt regényt vagy darabot, ugyanarra a klisére. A fentebbi felsorolás fogalmat ad arról, melyek azok a témák, amelyekhez, szerintem, író ma már nem nyúlhat. De ezt persze nem merném szabálynak felállítani, hiszen a legnagyobb közhely is megnemesedik igazi író kezében. Nem is kell Shakespeare-re, Moliére-re hivatkozni, vagy az ógörög tragédiák és a francia klasszicizmus korára, amikor csak közismert tárgyat, tehát közhelyet dolgozott fel az író. Shaw is remekművet alkotott Szent Johanna történetéből, O’Neill pedig a közel két és félezeréves Elektra témából. Érdekes, hogy a franciák közül éppen Giraudoux, a legnagyobb stílművész folyamodik legszívesebben a régi témákhoz. Az „Ondine" egy német mondán, a „Judith“ sokszor feldolgozott bibliai legendán alapul, az „Amphitryon 38“ már a címben jelzi, hogy az ismert legendának mintegy 38-ik változata. (Az elsőt Plautus írta.) Mai tárgyú darabjai közül a „Siegfried" ötlete is meglehetősen ekoptatott; az első világháború agy katonájáról szól, aki elvesztette emlékezőtehetségét Többek között egy másik francia író, Jean Anouilhe is megírta ezt az ötletet („Le voyageur sans bagage“) — is ez a darab is kitűnő. Mindebből az következik, hogy a megírás fontosabb, mint a téma. Beszéljünk most röviden a stílus közhelyeiről. (A banális helyzetek, fordulatok, figurák megvilágítására jobb alkalom nyílik majd a színpadi közhelyekről írandó cikkemben.) Előrebocsátom, hogy nem paródiát írok (ami könnyű lett volna), nem is rikító, a ponyvairodalomra jellemző példákat választottam, hanem olyan frázisokat, amelyeket jónevű, sokszor világszerte ismert íróknál is olvashatunk. A jó író néhány sorral úgy tudja megrajzolni egy-egy alakját, hogy magunk előtt látjuk, hitelesen, élően, egyénien. (Tessék megnézni milyen plasztikusan állítja elénk regényalakjait például Somerset Maugham. Mintha csak mindig Flaubert-re gondolna, aki így oktatta a kezdő Maupassant-t: eredj le ti házmesterfülkébe, nézd meg a házmestert és aztán írd le, de úgy, hogy az a világon senki máshoz ne hasonlítson, csak ez az egyházmester legyen. (A rossz író ilyen stereotíp mondatokkal próbál meggyőzni: „Claris** több volt mint szép, érdekes volt.“ Vagy: „Valami légies báj volt benne, az emberek megfordultak utána az utcán.“ Vagy: „Idényében megvolt az a megmagyarázhatatlan vonzás, amire egy angol írónő ezt mondotta: „she has it." Ha a hős szerelmes lesi, a rossz író így adja tudtunkra: „Viktor nem találta helyét. Minden gondolata a leány körül járt. Szerette volna előretolni az éramutatót, hogy előbb láthassa, így minden perc egy érának tűnt. Dolgozni próbált, ha az aktékból minduntalan elővngolygott Chrisse szőke feje. Úgy érezte, földöntúli boldogság lenne ezt a szőke fejet a magáihoz szorítani és csókokkal halmozni el.“ , Valóban, amikor először megcsókolja, a mennyországban érzi magát. „Szeret?“ — kérdezi a leány. Viktor így felel: „Nem szeretem. Imádom.“ Elérkezettnek látván az időt a tegezésre, Így folytatja: „Köszönöm, hogy a világra jöttél. Köszönöm, hogy vagy.“ A szerelmi jelenethez igen előnyösen hat valami szép háttér. Például, ha a nap véres izzással bukik le az ég peremén, miközben búcsúzó sugarai megaranyozzák a leány szőke haját. Vagy pedig a holdfényes kert, amikor is a hold ezüstösen csillan meg a leány szőke haján. Miután ilyen szépen megértették egymást, sétálhatnak a kertben, együtt hallgatva a csendet. Azután ajtajáig kíséri a leányt a férfi. A szobájába is szívesen kísérné, de a leány egyelőre nem óhajtja. „Fél tőlem!" — kérdi a férfi. „Nem magától félek, magamtól — felel a leány. A rossz íróra — aki esetleg nem is rossz író, csak könnyelmű vagy hajszolt — legjellemzőbbek talán a hasonlatai. Rengeteg hasonlatot használ. Hogyne, hiszen nincs ennél kényelmesebb. A sablonos hasonlatok tömege készen áll minden alkalomra. Közkincs, senki se vádolja lopással, ha hozzányúl. A szép nő úgy vonzza a férfiakat, mint a mágnes. A férfiak tehát úgy keringenek körülötte, mint a pillék a lámpa fény körül. A váratlan rossz hír úgy csap le, mint derült égből a villámcsapás. A kedves ábrándképek csalogatóan tündökölnek, mint a délibáb, de azután összeomlanak, mint a kártyavár. És így tovább a végtelenségig. Azt már alig merem leírni, hogy az ilyen mondatokra is felszisszenek: „Úgy érezte, mintha ólomsúlyok húznák le a lábát.“ Vagy. ..Csodálkozásában majdnem sóbálvánnyá vált.“ Vagy pláne: „Megfagyott a vér az ereiben.“ Sőt azt se találom kielégítőnek, ha az író a meglepetést csak így tudja kifejezti: „földbegyökerezett a lába“, az izgatottságot: „torkában dobogott a szíve“, a szégyenkezést: „szeretett volna a föld alá süllyedni“. A „pillér a lámpafény körül valamikor szép hasonlat volt és „földbegyökerezett a lába“ szép kép, de már annyira megszoktuk: olvasunk tovább, anélkül, hogy agyunk képei asszociálná. Valószínűnek tartom, hogy Kosztolányi Dezső, Thomas Mann, Aldous Huxley összes műveikben nem írtak le egyetlen ilyen közhelyet sem. Még Pitigrilli sem, aki persze alig hasonlítható össze az előbbiekkel — regényei laza szerkezetűek, alakjai gyakran egyenetlenek —, de a sablont mindenkinél jobban gyűlöli. Egy helyen például ezt írja: „A konvencionális mondások is közhelyek egész életünket megmérgezik. Ha valakinek a keze fejére cseppenként néhány liter vizet szivárogtatnak, az áldozat beleörül. Ez sok évszázados múltra visszatekintő kínai tortúra. A modern ember sokkal tovább élne, ha idegeit nem koptatnák el a könyörtelen, egyhangú cseppek módjára ismétlődő örökös közhelyek, amelyeket felebarátaink megszokásból, gondolkodás nélkül, gépiesen hajtozgatnak.“ Mozik műsora ADRIA (II., Margit-körút 511). T.: 353-70TX Házasság adagolva. Híradó. (144, 146, 148, v és ft.: 11 és 142-kor 10.) ALKOTÁS (1., Gömbér Gyula-« 11 T( 355—374). Alkalom. Híradó. (144, 146, 148, ii.: 142-kor II. v. és ft.: 11 és 142 órakor ».) ANDRASSY aseimery-o 3* t.: 124-127.) Alkalom.(44, lá.. (48. v. és fi.: (42 kor Ja.) Vas. d e 11-kor: Rémület az alvilágban* Átrium. (Margit-kn 33 r.: 153-034. im-114.) Fruska. (Livii Silvi, Ham Stfivro.) Magyar és Ufa-hirtdák. (Ii4, HG, 148. u., v. étt. 142-kor lí. BARLANG filmszínház (Károly-kerti 1 Ttl. 422—722). A kútász leánya. (Kálmy, Fernande J.) Magyar híradó, ((tó. (64, 146, H-8) BAROSS. ÍVŰI József-kónk 63 T.: 340-510.) A harmincadik. 3, 5, 7, v. és v.: 11. 1. 3, 145 és (47.) BEIVÁROSI filmszonház (Irányi utca 21. T.: 384-563). A harmincadik. (144, H5,144, 147, 148, V. és v.: 142 és 143-kor k.) BELVÁROSI HÍRADÓ MOZGÓPetőfi S-o. 6. T.: 181-244). A Jó vásár (kulúrfilm). Stajiai híradás budapesti gyorsvasánál. Magyar, Ufa-, Luca- és különhíradók. Folyt, egyórás előadások 10—21 óráig. BUDAI APOLLO IU Czajogápy-n 12—44. T.: 361-500). A harmincadik. (144, 146. y»8, y. és n.: 142-kor M.) Vas. d. e. il-kor: Damaszkuszi oroszlán. CAPITOL (VII., Baron-tér fii. A«VU pályaudvarnál. T.: 134-237.) Aciizá város, Híradó. (142, 144, 14«, 146. T. é ft.; Uárakor ifj.) DAMJANICH MOZSI (VII. Damjanich«. 1. Telefon: 426—644.) Alkalom. Hiradó. (144, (48, (48, v. és fl.: 11 és (42-kor is.) DEÁK (DEGSI) filmszínház (Teréz-körút 20. T.: 121-343, 125-952) Csalódás. (Karády K., Hajmássy M.) Híradók. ((42. (44, (46, HL.) DUNA MOZGÓ. ( Hollán-u. 7. T.: 111-994.) 2. béke prof.: Keresztúton. Hiradó. ((44, 146, 148, v. és fl.: 12-kor is.) FORUM Klenzinház (IV., Kossuth Lajos-u. 18. T.: 189-707). 2. hétre prof.: Házassággal kezdődik. Híradó. (144, 146, 148, v. és fl.: 11-kor is.) GLÓRIA (XIV., Thököly-dt 58. T.: 427-521). A harmincadik. Premier Ufa-híradó, Magyar hiradó. ((44, (46, (48. v. és fi.: (42 órakor is.) HÍRADÓ Ulmszínbás (Ernébet-kórfit 13 T.s 222-409). A jó vásár (kultúrfilm). .Rajzos híradó ■ budapesti gyorsvasútróL Magyar, Ufa-, Lure- ét külünhíradók. Folyt, egyórás előadások 9—21 óráig, HOMEROS MOZGÓKÜV Hermina-fil 7 TA 490-178.) Elhagyatva. Világhíradók. ((44, (46, (46, v. és v.: (42-161.) JÓZSEFVÁROSI (Vill., Kálvária-tér7. Tel.: 131-316). Péntek Rézi. Híradó. ((44, (40, (48, sz., t. és v.: (42-kor is.) Vas. d. e. 11-kor: 11 óra 46. KAMARA (VII , Dohány-u 42 T.: 423-901.) Fények az éjszakában. Hiradó. 1 11. (42, 144, 146, 148.) KASZINÓ rumszínház (Eskil-fl 1. Telefont 185-329, 883-102). Csalódás. (Karády, Hajmássy.) (144, 146, (48, sz.: 142-kor is, V. és fl. d. e.: 11. 1 44, 146, 148.) KORZÓ (IV., Váci u. 9 T.: 182-818.) A leány- Intézet hősei (Maria Mercader, Leonardo Cortese). ((44, (4fl. (48. ) és ft. d. e.lt órakor sz.) — MESEVAR (Szent István-krt 1). T.: 114-502.) Egy asszony visszanéz. (144, 146, 14., v. és fl.: 142-kor is .) NEMZETI APOELO. (Erzsébet-körút 45. Tel.: 222-002.) 3. hétre prol.: Az éjszaka lánya. Híradó .(44 (46 (48. sí (42-kor és fl.: 11 és (42-kor is.) NYUGAT MOZGÓ (VI Terézkerik 41 T. 121- 122.) A harmincadik. Híradó. (144, 1 48, se.: 142-kor, v. és fl.: 11 és42-kor U.DOMNIA (József-körai es Kölcsey - sarok.) T. 130-125). Szudán fazeretem. Híradók. (144, 148, 148, ii.: 142-kor, r. ás fl.: lt és 142-kor ia.) PEST PALACE mn, Erzsébet-korik I T. 221—222). Emberek a havason. Hiradó. (11. 142. (64. (46. (48.) PETŐFI MOZGÓ (VII Rottenbiller-n. Sz f. T.: 428-478.) A harmincadik. Híradó. ((44. 146. (48, v. és v.: 142-kor U.) Via, d. e. 11-kor: Madridi kém. RADIUS (VI, Nagymező u 251—24. Telefont 122- 098.120-564.) ötödik hétre prolongálva* A négyarrú asszony (Francoise Rnsay), Híradó. (144 146 148. u.: 142. 144., 14» ■48. y és ü. de.: 11 d. u.: (44. (46. (48.) SCAI.A filmszínház (Teréz-körút I.: 114 411.) ÓpiusukeringS (Karády—Jávor.) Híradók, 04, (66 (68, az., v. és ö.: (42-kor is.) SZÉKELY MOZGÓ (VII Erzsébet kórus 36. T.: 226-425.) Prol.: A megbélyegzett asszony. Híradó. (11, (42, (44, (46, (48.) SZITTYA-CITY MOZI (V . Vilmos cs.át 36/38. T.: 111-140.) Házassággal kezdődik. 1(44. 46, 148.) SZIVÁRVÁNY MOZGÓ (VII István-dt 39. T.: 226-020.) Csata. Donparti karácsony. (144, 148, 148. sz., v. és fl.: 142-kor is.) Vár. d. e. 11-kor: Matiné. TISZA MOZGÓ (Vill. Népszínház-ny. T. 133-171.) A lóvi rossza. Hiradó (144,68,4*, v. és v.: 142-kor is.) Vár. d. e. 11-kor. A kegyelmes úr rokon. KISZTI KASZINÓ ZÁRTKÖRŰ FILMSZINHÁZA. Apr. 4.: A dicsőség ára. — «•: Szényészkisasszony. — Hajsza a tengeren. — 11.: Guiilfis Gyula emlék, vívóverseny. — 13.: Egy asszesy rismanéz. _ 15. és 18.1 Legényvásár. — 10.: Csókolj meg. — ’22.: Moziszünet. — 25.: Benézi. — 26. és 27.1 Kalvl. («5 N7.) TOLDI RI ALTOVTI Rákóczi dt T.S 224-443.) Fekete üilien. Híradók. (10, %12. (tó. (44. (46. (tó. t l t, \ 5. 148.) TURAN (VI , Nagyme*$.*(u 21 T.: 120-003 1 Ttthee naranea. Híradó (U. 142 144, 14*. 14»j * flJBUDA (XI Horthy Mikl»s-nt 64 T.t 268-999). Egy asszony visszanéz. Hiradó, kiádé fefl, fi. 4.0.át tePimr.iM 9