Magyar Nemzet, 1948. május (4. évfolyam, 101-122. szám)
1948-05-30 / 122. szám
A IRODALMI KRÓNIKA "A KÖNYVNAP TERMÉSE közt úgy bukkannak fel * régi revek, mint szilárd, fehéren ívelt oszlopok, Ady, Rabit*, Kosztolányi, Móricz, Krúdy, Gárdonyi és mind a többiek — mintha saját erejükkel támogatnák a könyvnapot, irodalmunk felvonulását a szabadságharc évének századik fordulóján. Az Officina ragyogó kétnyelvű sorozatában Babits Mihály kötetét adta, középkori vallási himnuszok gyűjteményét, Babits Mihály fordításában és harmincoldalas bevezetésével. Az egész könyv, tökéletes felépítésével, aprólékos gondozottságával, szárnyaló lendületével, valami remekművű szoborra, vagy festményre emlékeztet, amelynek minden színe és vonása hibátlan. Örömmel üdvözöljük az olcsó Ady-kiadást, valamint Móricz Zsigmond felejthetetlen .Boldog ember lét. Krúdy Gyulának két kötete jelent meg mind a kettő történelmi. «A magyar jakobinusok» című Martinovics életrajzban annyira más Krúdyt ismerünk meg, mintha nem is volna azonos ,például a Szindbád írójával. Ugyanez áll a másik kötetre is; ez ifjúsági novellagyűjtemény 1848-ból. Arany János balladáit is örömmel üdvözölnénk, ha nezrt követtek volna el merényletet ellenük az illusztrációkkal. Távol álljon tőlünk, hogy értékítéletet mondjunk e rajzokról, márcsak azért is, mert egyáltalán nem értünk hozzájuk. Ez egyébként lehetetlen is, hiszen a művészet nem közügy többé, mióta a művészek megtagadták a Szépség tolmácsolását, s csak önmaguk kifejezésére szorítkoznak. Ami ebből vászonra kerül, azt csak szánalom illeti, nem bírálat, s maguk a műbírálók sem tehetnek egyebet, minthogy 80—40 megszokott frázist variálnak körülöttük. Azt azonban végleg képtelenek vagyunk megérteni milyen ízlésbeli éltévélvedés, a hozzáértés mekkora hiánya kellett ahhoz, hogy Arany János ódon, harangzengésű balladáit ilyen «modern» rajzokkaldíszítsék.* 4“ KOSZTOLÁNYI DEZSŐ színikritikáit, írókról, színészekről, darabokról szóló kis írásait Színház címmel gyűjtötték öszsze a könyvnap egyik kiállításban is legszebb kötetében. Okos, tiszta, emberséges ... bár minden könyvnapra jutna egy posthumus kötete. 4~ KOSZTOLÁNYI DEZSŐNÉ ,1944-es élményeit írta meg, naplószerűen, »Tüzes cipőben” címmel. Mint a legtöbb ebben a műfajban, ez sem irodalom, de rendkívül érdekes — mint a legkevesebb ebben a műfajban. 4“ SÁSDI SÁNDORBAN ezúttal nem csalódtunk. Új regénye — 'Egy asszony emegy" — époly egyszerű és erőteljes, mint az eddigiek. Túl korán egyedül maradt, hősiesen magányos asszonyról ír, aki oly elkerülhetetlen törvényszerűséggel sodródik gyilkosságba, olyan szürkén és semmitmondóan öl, ahogy napi munkáját végzi megfásult egyformasággal háza körül, s a földeken. Ez az aszszony, aki a csirke nyakát nem tudja elvágni, habozás nélkül — és különösebb indulat nélkül *— gyilkol, amikor egy ostoba szótól, megalázó mozdulattól kicsordul a pohár. Úgy is fizet * bűnért, ahogy egész életében mindenért fizetett: csöndes belenyugvással, alku nélkül, az igazán nagy lelkek gavalléros gesztusával. Szép a könyv, nehézfajsúlyú, tartalmas — és mégis, egész halványan érzünk benne valamit, amitől félteni kezdjük ezt az Ígéretes magyar írót, Sásdi Sándort. Félteni attól, hogy előbb-utóbb ő ishatással lesz önmagára, hogy írásának tiszta zamata, földtáplálta ereje könnyen modorossággá válhatik, ami bizony nagy kár volna. +’ A MAI OROSZ IRODALOM minden reprezentánsa felvonul abban a kitűnő antológiában, amelyet Barabás Tibor állított Össze «Új orosz elbeszélők] címmel. Majdnem valamennyit ismerjük már, sok szép regényük, novelláskötetük jelent meg magyar nyelven az elmúlt három év alatt, így az írókat nem szükséges itt ismét méltatn ■i, hiszen Gorkij, Solohov, Szvionov, Fagyejev, Gorbalov és a többiek korántsem ismeretlenek a szovjetorosz irodalmat kedvelő közönség előtt. A rövid novellák tárgya túlnyomó, részt a háború, ami egészen természetes, hiszen az írókat még valószínűleg hosszú ideig foglalkoztatja majd ez a túlközeli és sajnos, a kelleténél mélyebbre ható élmény. Mióta világ a világ, minden háborúnak ez az egyetlen nyeresége, győztes és legyőzött szempontjából egyaránt, az írók korlátlan menynyiségben kapják belőle a nyersanyagot... Az orosz antológia novelláit Szöllősy Klára és Trencsényi-X Waldapfel Imre fordították művészi tökéletességgel. AKI EMLÉKSZIK arra a vézna kis kötetre, amely nem sokkal a háború után jelent meg • A tenger csendje® címmel Vercous név alatt? Az író nevét senki sem ismerte, s aki mégis előlegezte a bizalmat a kis kötetnek, annak valóságos élményben volt része. A rövid ebeszélésből a remekművek félzeis■MNhaMlai Wonfij m áradt. Most új Vercors-kötet jelent meg, néhány novella, köztük — nagyon helyesen — A tenger csendje is. Az íróról most nem tudunk sokkal többet, állítólag magyar származású, a francia ellenállási mozgalom tagja volt, s írásait úgy terjesztették a háború alatt, mint a legveszélyesebb politikai röpiratokat. Valóban ezek a politikamentes kis irodalmi remekművek német szempontból talán még veszélyesebbek lehettek a legszélsőségesebben lázító röpiratoknál is. 4* VÉGEZETÜL még egy jó magyar regényről szóljunk, s ez a* • Élők és holtak*. Remenyik Zsigmond írta, s előző regényéhez az Északi szélhez hasonlóan, ebben is van valami könnyed, halvány idegertszerű-ség, ami azonban csöppet sem hátrány. Különös felépítésű, remekül komponált regény, egy ember négy életéről, ugyanannak a léleknek négyféle kivetüléséről, amelyhez valójában még egy ötödik is járult az ember úgy, ahogy édesanyja és legjobb barátja látják. Ez az ötödik, vagy talán első — fizikai hasonlattal élve — olyan, mint az egyenletes és önmagában örökké egyforma elektromos hordozóhullám, amelyen békésen elfér egymás mellett négyféle moduláció. Négy vevőállomás négy szűrőkészüléke mást és mást választ ki ugyanabból a hullámból. Értsd: A tengerről érkező férjet másmás feleség várja Norvégiában, Spanyolországban, Dél-Afrikában és Görögországban és egyiknek a férje sem hasonlít a másikéhoz. A négy vagy inkább öt képből azonban remek írói munkával, hajszálpontosan egymásra másolva mégis egységes portré alakul ki, egy emberi lélek minden részletében leplezetlenül, s éppen ezért felfoghatatlanul és megérthetetlenül Bűnös tétek volt, amíg élt, de megbűnhődött már halála előtt (•Denn alle Schtild racht sich attf Erdé...*), megkezdte és talán be is fejezte a vezeklést. Négy felesége volt... Laurentius F/ filmek Boszorkánykonyha (amerikai A cím nyilván a diplomácia boszorkánykonyhájára céloz, mely a háború előtt a nácik szolgálatában valóban viperakosztot főzött. Ezt a kénköves lángokon fűtött üstöt borítja fel egy amerikai „kiküldött tudósító", akinek legfőbb gondja, mikép lehet scoop-ot, azaz elsőoldalas szenzációt kicsiholni a háború előestéjén torlódó viharfelhőkből. Ha néhány egészen ostoba és átlátszó naivitást figyelmenkívül hagyunk, megállapíthatjuk, hogy az utóbbi idők legizgalmasabb, legfordulatosabb filmje ez. Különösen az a jelenet érdekes, amikor német torpedónaszádok lelőnek a nyílt tenger felett egy New York felé tartó Clippert és ez utasaival együtt a háborgó óceánba zuhan. Kitűnő felvételt. Jó színész, Joel McCrea, az öreg Bassermann sok átéléssel alakította a német zsoldban dolgozó banditák által elrabolt öreg diplomatát. Valahol a Volga mentén. (Orosz.) Nagyarányú történelmi film. A tömegek mozgatásában az oroszok valóban mesterek. A ragyogó harci és verekedési jelenetek mögött azonban meghúzódik a tanulság is. Hogyan küzdött egy nagy nép mindig és mindenkor az elnyomói ellen. Néhány markáns színészfej és egy egész sereg festményszerűen ható fotográfia a film külön értéke. Jön a kanyar (angol.) Tanácsunk az, ne kedvetlenedjünk el az első rész véralvasztó unalmán, ne is keressük a mese összefüggéseit, hiszen burleszkról van szó. A második rész bőven kárpótol humorban, meglepetésben és artista bravúrokban. George Formby, a lóarcú angol komikus inkább remek motoros-akrobata, mint színész. A közönség visít a nevetéstől, amikor liliputi autóján száguld és a legkülönfélébb bravúrokat végzi. Curbancho (mexikói.) Színes, rajzos, spanyolul beszélő mesefilm, bizonyára a gyermekek öröme lesz, bár valljuk be, nem Walt Dlesney-féle alkotás. Néhány enyhe pasztellszínben ragyogó képét szerettük volna megtapsolni. Trükkjei humorosak, meglepőek és ötletesek, de legjobban a muzsikája tetszett. Több gyönyörű spanyol népdalt illesztettek Carbancilo történetébe. Egy kisfiú jóságával, bátorságával, ötletével, no és a jó tündéreksegítségével végez a várost veszélyeztető emberével óriással. Mintha Grimm mesebirodalmának kapui tárulnának fel e bájos és poétikus történet során. S. Z. özv. Neu Béláné fájdalommal tudatja, hogy egyetlen sógornője, iszv. NEU IGNÁCNÉ szül. Gerstl Gizella jóságos életének 65. évében rövid szenvedés után csendesen elhunyt. Drága halottunkat f. hó 31-én d. u. 3 órakor temetjük a rákoskeresztúri izr. temető halottasházából. Gyászolják még évtizedeken át hűséges házvezetőnője, Balázs Emerencia, rokonai és jóbarátai. Emlékét örökkl megőrizzük. M Magyar Nemzet IFURCSA VILÁGI Pár héttel ezelőtt szó esett arról, hogy az újságírók ne a szenzáció hajhászásban versenyezzenek egymással, hanem becsüljék meg jobban a tollat és papírost. Valóban émelyítő volt majdnem mindennap gyilkosságról szennyről és piszokról olvasni. Szinte megkönnyebbülést jelentett, ha csak panamákról értesültünk a lapokból. Mindenesetre vállvetve gondoskodtak arról az újságok, hogy állandó hírt adjanak arról, milyen sötét gazemberek között élünk. Ebben a dicső versengésben a Magyar Nemzet nem vett részt. Címlap betűi nem nőttek, vastagodtak és legtöbb esetben alig volt nyoma a hírei között egy-egy kéjgyilkosságnak, vagy fejszével szétlocscsantott fejnek. Egyszóval, enélkül is lehet újságot írni. Ugyancsak szóba került az is, hogy állandó háborús hírekkel nyugtalanítják az embereket. Ezeket a háborús híreket a reakciósok titkos serege terjeszti — állapították meg a lapok és ugyanakkor, amikor erről írtak, ők maguk is a háborús hírek terjesztői közé álltak. Ökölnyi betűkkel olvashatta az ember a lapok első oldalain. .NEM LESZ HÁBORÚ* Nem is egy lapban és nem is egyszer. Furcsa grimasz húzódott végig az emberek arcán, amikor kezükbe vették az újságokat. Vannak, dolgok amelyeknek a tagadása is ijesztő. Még a leghiszékenyebb férjet sem lehet megnyugtatniléptennyomon azzal, hogy: — Légy nyugodt, a feleséged nem csal meg. Ha sokat hallja ezt, jobbrólbalról, cseppet sem lesz nyugodtabb tőle. Miért beszélnek arról, ami nincs? Ugyanez vonatkozik a rémhírekre is. Jómagam a rémhíreknek 90 százalékáról minden esetben újságból értesültem. Magyarország az egyetlen hely, ahol a rémhíreknek Sajtója iS van. Furcsa világban élünk. Vaszary Gábor >»»»»»»»»»»»>»» H»»A»»L»»A »»»»>»»»»»»»»»: ÉH Erdélyben valamikor egy cinikus öreg úr, akinek egyik kedvenc mondása ez stori „Egy dolog van, amit az emberek soha nem tudnak megbocsátani: azt a jótettet, amit valaki velük szemben elkövetett." Fiatalkoromban nagyon megbotránkoztam e mondásom, amikor először hallottam. Egyrészt idealista voltam, másrészt magam körül mindig csak jó példáikat láttam, s a hálát époly természetesnek tartottam, mint azt, hogy ahol lehet, ott segít az ember a másikon. Később aztán az élet megtanított reá, hogy az öreg úr mondása, ha nem !s százszázalékos igazság, de megvan benne az igazságnak egy, sajnos, igen termékeny magja. Mert mi is tulajdonképpen a hála? Egy adósságérzés, ugyebár, melyet az iránt érzünk, aki velünk valamilyen jót tett, lett légyen az materiális vagy morális segítség, mindegy, a fő, hogy szükségünk volt reá és elfogadtuk. Már most, ha valakitől pénzt vagy egyéb földi javakat kapunk kölcsön, azt visszafizethetjük, s azzal el van intézve a kölcsön dolga. De hogy fizessünk vissza valami morális jótettet, szeretetek együttérzést, segítséget életpályánkon bármi módon, valamit, amit nem lehet rideg számokban kifejezni? A róltettért való hálaérzés nincs időhöz kötve, nem mondhatjuk, hogy: hálás leszek neki egy éviig, három hónapig és négy napig, akkor leróttam a tartozásomat, mától kezdve újra szabadnak érzem magam. Nem, aki e hála terhét magára veszi, annak azt élete végéig viselnie kell és ha tisztességes ember, fizetni folyton-folyvást, szeretettel, megértéssel, barátsággal, egyszóval mindazzal, amit szíve kincseiből adni tud. Mert ez a hála, a szívnek önkéntelen felmelegedése az iránt, aki hozáuk jó volt, valami olyasmi, mint a virág nyílása, amikor reá süt a nap. De vannak emberek, sajnos, nem is kevesen, akik nem bírják el a hála terhét. Akiket bánt és sért a tudat, hogy ők adósok és hogy soha ettől a tehertől meg nem szabadulhatnak. Ezeknek a szívében megkeseredik a hála édes méze és epévé válik, úgyhogy szeretet helyett gyűlöletet éreznek az iránt, aki őket megsegítette. Vannak aztán olyanok is, akik az arany középutat választják: nem szeretik és nem gyűlölik jótevőjüket, hanem egyszerűen elkerülik, nehogy jelenléte felébressze bennük az adósságérzet kellemetlen vagy terhes tudatát. Ezekre gondolhatott az a másik, tréfás, régi erdélyi, amikor kijelentette, hogy sohasem ad kölcsön pénzt barátainak, mivel túlságosan fájnak veszteni a barátait. Igen, a háláit csak a valóban nemes lelkek bírják el, azok, akiknek öröm valakit szeretni, alkik nem lefokozást, hanem fölemelkedést éreznek, ha valakinek hálával adózhatnak. Hiszen a kisgyermek szeretete anyja Iránt is hála alapjában, hála a gondoskodásért, szeretetért, önkéntelen ragaszkodás ahhoz, aki iránt a világon a legtöbb bizalmat érez, akiről tudja, hogy tőle soha rossz nem jöhet. És ilyen a bivisnek az Isten iránti hálája is, szeretet és ragaszkodás az Iránt, aki neki az életet adta, az életet, annak minden lehetőségével, szépségével, boldogságával, melyet ugyan az emberek többnyire tőlük telhetően igyekeznek elrontani, de ami mégis, mindenek elleniére, legtöbbünk számára oly értékes marad. A hála csiráját az emberek lelésében elültetni nem lehet, mert akármennyi jótestet is vetünk beléje, sohasem tudhatjuk, hogy szeretet vagy gyűlölet fakad majd belőle, ez a talajtól függ, amelybe vezettünk. De azért ne veszítsük el kedvünket és vessük tovább a magot, ott és amikor lehet. Előbb-utóbb a szeretet mégis csak győzedelmeskedni fog a gyűlölet fölött. Bethlen Margit Lélektani forgácsok A mechanisztikus természettudomány. A részekre Bontó, felhasogató, elemző kutatási módszer, ahogyan azt egyedül üdvözítőnek véltük még nemrégiben, kizárólagos , alkalmazásában hamisnak bizonyult. Az élő szervezetet kiszakítva környezetéből, pusztán látható, érzékelhető, mérhető részeitvizsgálva, roppant egyoldalú, elégtelen, pontatlan eljárás. Az egész természetet bele akartuk kényszeríteni a mechanikába, a kényelmes, olcsó gondolkodás Csizmáiba szerettük volna gyömöszölni az életet, a biológiát, csak azért, mert fizikai és kémiai törvények is érvényesülnek az élettünemények keletkezésében, lefolyásában. De ahogyan a zongorázást sem lehet iparnak minősíteni, mert a zongorahang létrejöttében kalapácsok is szerepelnek. Ugyanúgy lehetetlenség gépnek tekinteni, mégoly finom óraműnek vagy lágy, kocsonyás gépezetnek az élő szervezetet, mert vegyületek átalakulásával is egybe van kötve és a nehézkedés törvényeinek is engedelmeskedik. Az atomfizika és a kvantumelmélet eredményeinek az áttekintése különben is halálos csapást mért a mechanisztikus életszemléletre, az egyoldalú analitikus kutatási eljárás szegényessége, elégtelensége, szögletessége sehol sem mutatkozik olyan kirívóan, mint az élő szervezetek, elfogulatlan, egységesítő, a lélektani alakelmélet szemszögéből való, megfigyelése közben. Hiába tagadtuk, mégis abba a súlyos hibába estünk, hogy az élő szervezet egészét részeinek összegéből próbáltuk megérteni, holott az organizmus sokkal több e részek összegénél. Egyszerű példa teszi ezt érthetővé: a zeneműnem egyenlő a hangok összegével, hanem végtelenül több annál: a hangokat öszszefűző gondolat, a szellemi rész a lényeges eleme! Szerveink fűzére sem magyarázza meg az embert, hanem csak ezt a zsigerfűzért egybekapcsoló szellemi valóság, a teremtő gondolat és teremtő erő adja a lényegét. Súlyos logikai hiba tehát azt hinni, hogy a szervezet egymásmellé rendelt sejtek összegéből, azok társulásából ered, mert éppen az ellenkezője igaz: a megtermékenyített petesejtből kiindulólag szóródtak széjjel a sejtek! A szervezet nem épült hanem keletkezik, illetve készen van már elvben a petesejtben és csak ezt az elvet mintegy kife-„ tet i, kibontja, szétágaztatja, tehát megvalósítja. Az irodalmi alkotás sem szavak egymás mellérakosgatásából származik, hanem az Sói gondolatnak, élménynek, érzésnek, látásnak a szavakban lecsapódott nyoma. Milyen máskép fest az élő szervezet képe, az ember, az egyéniség megítélése, ha nem csupán a mechanisztikus természetmagyarázat alapján látjuk, hanem észrevesszük a kifejezett alakot, a gondolatot, a teremtő energiát és a fejlődést. A mechanisztikus emberszemlélet úgy jár el, mint a kémikus, ha a stxtus Madonnát pusztán vegyi elemzés útján akarná megérteni. A lombikban kimutatna egy csomó festékanyagot, kiszámítaná azok súlyarányát és mértani elhelyezkedését a képben és azt állítaná, hogy már most ez a madonna. Az embervegytan roppant érdekes és hasznos tudomány, de az emberről nem mond semmit. Az élet felé vezető úton a mechanisztikus szemlélésből semmi lényeges nem derül ki. Humanizmus. Csak azt nevezhetjük igazán humanistának, aki minden embertársában valamiképpen önmagát érzi meg, aki tehát saját erényeit nem tartja sokra, ellenben saját hibái jobban bántják, mint a mások tökéletlensége. Az emberi adottságok végtelenül különböznek egymástól. A meggyőződések, hitek és felfogások különbözősége is nagyrészt ez eltérő adottságok mélyén gyökereznek. Nem vetek meg senkit, mert más a világnézete, felforgása, mint az enyém, sőt a magamét is igyekszem csiszolni, javítani a másikén, az idegen nézeten. Nem ítélek el senkit, mert ismerem az embert Talán ez a humanizmus alfája és ómegája . ., önálló gondolkodás, Nietzschefelháborítónak tartja, ha okos ember korán reggel, amikor az ágya még friss, tehát gondolkodásra, önálló véleményalkotásra a legmegfelelőbb, •s könyvet olvas, azaz más gondolataiból táplálkozik és arra igent vagy nemet bólint, anélkül, hogy magából indulna ki, és önállóan teremtene ítéletet, felfogást, nézetet. Csakugyan: napi beszélgetéseink alkalmával jól megfigyelhetjük, hogy mindenki csak idéz, ismétel, továbbad, másol. Lemásolt gondolatokkal telítjük életünket, anélkül, hogy egyszer magunk is szemébe néznénk a problémáknak és rábíznék magunkat a saját szemeinkre. Örökké kalauzzal és kiszabott síneken járunk, könyvoldalakra, újságcikkekre emlékezünk, rajtunk ragadt szavakat, véleményeket szedegetünk elő szellemi légyfogónkról, döglött legyekkel kínáljuk meg szellemi vendégeinket. A modern iskolázós legfőbb célja az önálló gondolkodásra való nevelés legyen, hogy kevesebb legyen a szajkil és több a gondolkodó ember. .. ~ Bereninger Antal - fit Magyarország! Tilts is Hungary (Ez Magyarország) a wine Hevesi Endre angol nyelvű útikönyvének, amely légióiképpen abban különbözik a szokásos vezetőktől, hogy" igaz — a hagyományos — magyar vendégszeretet szellemében van megírva. Elsősorban az utas kényelméről gondoskodik Hevesi Endre, tájékoztatja pontosan, miként juthat Magyarországra, hogyan szerezhet vízumot, milyen hivatalokhoz kell fordulnia. A pályaudvaron taxival várja a vendéget, pontosan közi a tarifát, ugyanilyen lelkiismeretesen informálja a szálloda árakról, az éttermek, kávéházak és espressók címéről és árairól. Nem feledkezik meg a cukrászdákról sem és természetesen gondol a vendég Szórakoztatása érdekében az üzletekre és azoknak áraira, a színházakra, mozikra, de elsősorban a világhírű fürdőkre. A város nevezetességeinek bemutatásánál kitűnő elvet kővel. APetőfi-téren kezdi a vezetést, tehát olyan helyen, melynek névadója nem egészen ismeretlen a külföldi elölt sem. Az utcáik és terek bemutatásánál egyegy mondattal utal azoknak életére és tetteire, akikről nevüket kapták, így a magyar történelem egy-egy nevezetesebb korszaka bontakozik ki a külföldi vendég előtt; Rákóczi, Kossuth, Széchényi, Deák és mások neve is ismertté válik számára. Az ország nagyobb vidéki városainak tömör ismertetése fejezi be a kitűnő könyvet, amelyet számtalan bájos rajz avat nemcsak hasznos, de csinos kivitelű útikönyvvé. V. Zs. A NÉKOSz igazgatói válaszoltak a támadásokra A népi kollégiumok igazgatói értekezletet tartottak. Foglalkoztak Mindszenty József bíboros prímás május 23-i körlevelével. Az értekezlet megállapítása szerint a prímás durván megtámadta a népi kollégiumokat. A templomokban, ahol a körlevelet felolvasták, sok helyen megbotránkozást keltett. Nagysitkén, ahol a sárvári kollégisták falukutatáson voltak, Göndös László lébános a szószékről volt enytelen visszautasítani Mindszenig képtelen hazugságait. Egyes helyeken a népi kollégisták a megérdemednél rosszabb minősítést kaptak, ezért a kultuszminisztériumtól külön vizsgáztatást kérnek. A népi kollégistákat a katolikus iskolákban üldözik. A szombathelyi premontrei iskolából nem engedték, hogy a gyerekek résztvegyenek a vizsgáson, nehogy a népi kollégiumba kerüljenek. Az értekezlet határozati javaslatot fogadott el. Eszerint a legmélyebb felháborodással utasítják vissza azokat a rágalmakat, amelyeket Mindszenty József bíboros prímás május 23-i körlevele tartalmaz a népi kollégiumok és kollégistákellen. Tituszig Tivadar, édesatyja a gyászoló család nevében is fájdalomtól megtört szívvel tudatom, hogy szeretett leányom, iszv.drazi Andrásné szül. Tiuszig Mária f. hó 29-én hosszas betegség után örökre eltávozott. A temetés f. hó 31-én dél 12 órakor lesz a rákoskeresztúri izr. temetőben. Vasárnap, T948 milnus IKJ