Magyar Nemzet, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-05 / 288. szám

z hogy a koreai kérdésről lehe­tetlen komolyan tárgyalni a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Kínai Nép­­köztársaság képviselőinek rész­vétele nélkül. A szóbanforgó kérdésnek egyoldalú, helytelen és nem tárgyilagos megvitatását kény­szerítik ránk — mondta Malik —, amikor megkísérlik, hogy csak a 15 ország beszámoló­jelentésére korlátozódjunk. Ezt a beszámoló-jelentést ENSZ- okmányként terjesztették elő, holott ez csupán az Egyesült Államoknak és az Egyesült Államokat támogató országok­nak nézetét fejti ki. Malik kijelentette: nem le­het egyyetérteni Nuttingnak az­zal az állításával, hogy csak az egyik fél követeléseinek tel­jesítésével oldható meg a ko­reai probléma. Mi a tárgyalá­sok folytatását támogatjuk, azt, hogy a tárgyalásokon mindkét fél egyenlő jogokkal vegyen részt és mindkét fél számára elfogadható, nem pedig az egyik fél által kierőszakolt megállapodás jöjjön létre. Az í­j Kína az amerikai-csang kajszkista egyezményről Pekingből jelenti az Új Kína. Az Egyesült Államok és Csang Kaj-sek megkötötték a Tajvanról és a Penghu-szige­­tekről szóló adás-vételi szerző­dést, vagy ahogyan ők hívják, az úgynevezett kölcsönös biz­tonsági egyezményt. A "kor­­látlan ideig érvényben" ma­radó szerződés értelmében amerikai csapatok mindvégig megszállva tarthatják Tajvant és más szigeteket is, ezeken szárazföldi, tengerészeti és légierőket helyezhetnek el. Az­­egyezményt — amely a kínai népet megakadályozza saját területének, Tajvannak és Penghunak felszabadításában — az Egyesült Államok a Kínai Népköztársaság elleni fegyveres provokációkra kíván­ja felhasználni. Az áruló csang­­kajsekisták közreműködésével a provokációkkal egy általános háború s a második koreai há­ború elindítása a céljuk. Az úgynevezett "kölcsönös bizton­sági egyezmény­ súlyosan sérti Kína szuverenitását, súlyos­bítja a távolkeleti helyzetet és veszélyezteti e térség békéjét. Észak-Korea távközlési összeköttetést javasol Dél-Koreának­­ Phenjanból jelenti az Új Kína. A Koreai Központi Tá­jékoztató Iroda jelentése sze­rint Pak ír­­, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság posta-­és távíróügyi minisztere december 1-én Li Kuang Jrhez, a h­szinmanista kormány táv­közlésügyi miniszteréhez inté­zett levelében rendes postai és távközlési összekötteté­s meg­indítását javasolta Észak- és Dél-Korea között. Bennünket már nem lehet többé tagzigrálni — mondotta Brehm A Manchester Guardian új­delhi tudósítója beszélgetést folytatott Nehru miniszterel­nökkel, aki nyilatkozott a Ke­let és Nyugat közötti együtt­élés lehetőségéről. Indokínát illetően Nehru hangsúlyozta, hogy mély be­nyomást tett rá Ho Si Minh feltétlen őszintesége. "Nem ké­telkedem abban, hogy Ho Si Minh jóindulatú ember«, — mondotta — majd hozzátette, bízik abban, hogy Ho Si Minh nem fog nehézségeket okozni a genfi egyezmény végrehajtásá­ban. Formuzával kapcsolatban Nehru kijelentette: "Nem lehet megoldás mindaddig, amíg Londonból jelenti az MTI. Az Angol Kommunista Párt politikai bizottsága felhívást intézett Anglia népéhez. »Az európai biztonság moszkvai értekezlete sürgős meghívással haladéktalan bé­ketárgyalásokat követelt, mi­előtt megtennék a német fel­fegyverzés ratifikálásának vég­zetes lépését — mondja a többi között a felhívás. —■ Angliá­nak erre meg kell adnia a kellő választ. Az angol nép rákényszerít­heti kormányát, hogy tárgyal­Formózát nem egyesítik a kí­nai szárazfölddel­^ Mint a tudósító rámutat, ki­fejtette, hogy miért hisz az együttélés lehetőségében. A többi között hangsúlyozta: "Oroszország nem akar hábo­rút. Nehru végül kifejtette, mennyire aggasztja az, hogy a Nyugat nem akarja felismerni az Ázsiában végbemenő válto­zásokat. — Bennünket — mondta — már nem lehet többé taszigálni. A baj az, hogy az amerikaiak­nak ... — nincs történelmi kép­zelőerejük, jön és vessen véget a háborúra vezető végzetes hajszának. Kényszeríteni lehet a kor­mányt, hogy Nyugat-Német­­ország felfegyverzését és a nyugati katonai szövetségek tervét bérpolitikával váltsa fel, amelynek célja az egyesí­tett, demokratikus Németor­szág és kollektív biztonság Európa számára. A béke az angol nép tettei­től függ. Csak ilyen béketet­tek menthetik meg Angliát a pusztulástól abban az atom- és hidrogénbom­ba-háborúbar­. „Mentsétek meg Angliát Az Angol Kommunista Párt politikai bizottságának felhívása (A vezércikk folytatása) a nyugatnémet pártok között, amivel Adenauernak jóelőre számolnia kell. Ez azonban nem változtat azon a tényen — s ezzel minden németnek szembe kell néznie —, hogy a bonni szövetségi gyűlés vala­mennyi képviselője, aki a pá­rizsi egyezmény elfogadása mellett szavaz, egyben meg­szavazza Németország ketté­szakítottságának­ fenntartását is. Efelől a moszkvai értekez­let határozott és félreérthetet­len állásfoglalása senkit sem hagyhat kétségben. Az európai béke és bizton­ság reális megalapozásának követelményeit lehetetten össz­hangba hozni annak az agresz­­szív erőnek felélesztésével, amit a német militarizmus je­lent. Ebben a kérdésben nincs és nem is lehet ellentét Euró­pa nemzetei között. Nyugati- Németország átalakítása mili­tarista állammá és bekapcso­lása az atlanti szövetségbe, óhatatlan következményekkel jár mind Németországra, mind az atlanti szövetségre. A né­met egység megvalósítása — mint ezt újólag világosan le­szögezte a moszkvai értekez­let —, csakis a béke és a de­­mo­krácia alapján tehetséges s hogy valóban tehetséges, bizo­nyíték rá a Német Demokra­tikus Köztársaság fejlődése és meghitt együttműködése a bé­keszerető országokkal. Nyugat- Németország militarizálása vi­szont szükségkép feléleszti az összes európai nemzetekben azt a bizalmatlanságot, amely a német militarizmussal kap­csolatban gyűjtött tapasztala­tokból táplálkozik s amelynek jogosultságát Nyugat-Németor­­szág rohamos és nyílt fasizáló­­dása is bizonyítja. Ugyanekkor a párizsi egyezmények nem né­met híveinek, azoknak, akik úgy állítják be a dolgot,­hogy a felfegyverzett Nyugat-Né­­metország bekapcsolása az at­lanti szervezetbe, »korlátok közé szorítja« a német mili­tarizmus romboló erejét, szá­­molniok kell saját hazájuk közvéleményének mély és in­dokolt ellenszenvével minden olyan hatalmi csoportosulás iránt, amelyben a német mili­taristák szerepet játszanak. A német militarizmust kö­rülvevő általános gyűlölet szükségkép átterjed az atlanti szövetségre is. S nem lenne helyes megfeledkezni arról, hogy e gyűlölet elevenen él azokban a nyugati népekben is, amelyeknek kormányai az atlanti szövetséget életre hív­­ták. Az atlanti szövetségről, miután a revansvágytól fűtött, agresszív nyugatnémet milita­risták belékapcsolódtak, többé a legnaívabb nyugati kispol­gár sem hiszi el, hogy szem egyéb "védelmi szervezetnél". Azoknak a nyugati kormá­nyoknak, amelyek az atlanti tömbben szövetkezni akarnak a német militaristákkal, fel kell adniuk saját közvélemé­nyük és a világ közvéleménye előtt a "védelmi rendszer" fikcióját és nyíltan be­­kell is­merniük, hogy támadó, hábo­rús szervezetet tartanak fenn Európában. Ebből pedig az következik, hogy mindazok, akik a párizsi egyezmény mel­lett szavaznak, egyben hitet tesznek a háborús tömbök rendszere mellett, beleértve a német revanstörekvések elfo­gadását is. Ezért pedig visel­­niök kell a felelősséget nem­csak a történelem ítélőszéke, hanem a saját közvéleményük előtt is. A felelősség annál súlyo­sabb, mert hiszen a világ köz­véleménye előtt ismeretes, hogy mind a német kérdés békés rendezésére — beleértve Né­metország egységének helyre­­állítását és a német békeszer­ződés megkötését —, mind az európai biztonság problémái­nak megoldására megvan a reális lehetőség, anélkül, hogy Európát egymással szemben­álló katonai tömbökre­ szabdal­nák. A moszkvai értekezlet e tekintetben sem hagy semmi kétséget, amint ez kitűnik ab­ból a figyelmeztetésből is, amelyet a moszkvai értekez­letről kiadott deklaráció Euró­pa népeihez intéz. Azt a meg­jegyzést, amivel egyes nyugati kormánykörök fogadták a moszkvai deklarációt, kifogá­solva, hogy „a kormányok megkerülésével” közvetlenül az európai népekhez fordul a kollektív biztonsági rendszer létrehozásáért, nem tehet más­ként felfogni, mint a rossz lelkiismeret megnyilatkozásá­nak. Köztudomású, hogy a Szovjetunió csak ebben az év­ben három ízben fordult köz­vetlenül a nyugati kormá­nyokhoz ebben a kérdésben, s minden alkalommal olyan ma­gatartásba ütközött,­­ amiből azt a következtetést kellett le­vonnia­, hogy ezek a kormá­nyok nem akarnak komolyan tárgyalni az európai béke és biztonság kérdéseiről. Viszont az sem kerülhette el a nem­zetközi helyzet egyetlen elfo­gulatlan szemlélőjének figyel­mét, hogy a nyugati kormá­nyok magatartása ebben a sorsdöntő kérdésben élesen szemben áll a nyugateurópai országok népeinek magatar­tásával. Éppen ezért a béke érdeké­ben félreérthetetlenül úgy kel­­lett felvetni a kérdést, ahogy az adott helyzet realitásai megkövetelik. A helyzet ugyanis az, hogy a párizsi egyezmények megvalósítása tehetetlenné teszi a német kérdés rendezését. Németor­szág Nyugat-Németország mi­litarizálása következtében ket­­téosztottságban marad s a fe­szültség elemeivel telíti az európai légkört. Európában szembenálló katonai csoportok alakulnak ki, ami a béke és biztonság állandó labilitását jelenti. Ugyanekkor a párizsi egyezmények elvetésével meg­nyílna az út a német kérdés békés rendezésére, akár négy­hatalmi, akár szélesebb körű értekezlet keretében. Európa nemzeteinek békéjét pedig a kollektív biztonság elveinek megfelelőbb szilárd alapokra lehetne helyezni, ami a külön­böző társadalmi és gazdasági rendszerű országok békés egy­más mellett élésének, gazda­sági és kulturális együttműkö­désének virágzó perspektíváit tárja Európa népei elé. Paál Ferenc Magyar Nem­zet amelyet az angol és amerikai katonai parancsnokok saját nyílt beismerésük szerint foly­tatni szándékoznak. A felhívás így végződik: »Akadályozzuk meg a német felfegyverzést! Követeljünk haladéktalan tárgyalásokat a hatalmak között az európai kollektív biztonságról! Köve­teljük az atom- és hidrogén­bombák eltiltását, a fegyver­zetek egyezményen alapuló csökkentését! Mentsétek meg a békét, mentsétek meg Angliát­« Az olasz képviselőház külügyi bizottsága jóváhagyta a párizsi egyezményeket Rómából jelenti az MTI. Az olasz képviselőház külügyi bi­zottságában pénteken befeje­ződött a párizsi egyezmények vitája. A ratifikálásról szóló törvénytervezetet a négy kor­mánypárt és a fasiszta monar­­chista jobboldal képviselői 19 szavazattal 11 ellenében jóvá­hagyták. A párizsi egyezmények vitája minden bizonnyal a jövő héten már kezdődik a képviselőház plénuma előtt. A külügyi bizottságban le­folyt vita során Giancarlo Pa­­retta, az Olasz Kommunista Párt titkárságának tagja be­szédet mondott. Paretta foglalkozott azokkal a veszélyekkel, amelyekkel a német militarizmus újjászüle­tése jár, rámutatott, hogy en­nek következtében elkerülhe­tetlen lesz a fegyverkezési verseny és erősödni fog az atomháború veszélye. Hangsú­lyozta, hogy a szocialista világ komoly erőfeszítéseket tett és tesz, hogy meg tudjon egyezni a szembenálló féllel a nemzet­közi feszültség csökkentésének kérdéseiben. Ezzel kapcsolat­ban Pajetta utalt a Szovjet­unió és Franciaország, Kína és India kapcsolataira, a Szov­jetunió és Jugoszlávia viszo­nyának javulására. Óva intett azonban attól, hogy azt higg­­jék, hogy a Szovjetunió és a béketábor tétlenül szemlél majd olyan súlyos lépéseket, mint Németország felfegyver­zése. Paretta figyelmeztette a kor­mánytöbbséget, ne remélje azt, hogy az olasz népi erők, ame­lyek nem akarják a német mi­litarizmus feltámasztását és a fegyverkezési versenyt, kisebb ellenállást fejtenek majd ki a németek újrafelfegyverzésével szemben, mint a múltban. »A nyugateurópai unió megvaló­sítása ellen ugyanolyan eré­lyes harcot indítunk, mint amilyennel az európai védelmi közösség ellen küzdöttünk" — mondotta. A Dides—Baranes ügy tárgyalása a francia nemzetgyűlésben Párizsból jelenti az MTI. A francia nemzetgyűlésnek pén­teken emlékezetes napja volt. A többség a régóta húzódó hírhedt úgynevezett Dides- Baranes-ü­ggyel kapcsolatban bizalmat" szavazott ugyan a kormánynak, ugyanakkor azonban módja nyílt Waldeck- Rochet képviselőnek is, hogy a Francia Kommunista Párt nevében kíméletlenül lelep­lezze az egész ügy hátterét. Ez pedig nem más, mint a francia burzsoázia két részre szakadt táborának Mendes- France-éknek és Lanieléknek ádáz belső harca a hatalomért. Ezt a harcot, mint Waldeck­ Roehet képviselő meggyőzően bizonyította , a Francia Kommunista Párt rovására, annak provokálásával és gya­­lázásával akarják megvívni. A nemzetgyűlés a kétnapos interpellációs vitát pénteken szavazással fejezte be. A sza­vazásra bocsátott javaslatot a kormány nevében a paraszt­párti Lusnau-Lacau terjesz­tette be. Ezt a javaslatot, amely bizalmat szavaz a kor­mánynak a Dides Baranes-ügy néven ismert »aktaeltűnések­­kel« kapcsolatban tett intézke­désekért és a »bűnösök« kézre­­kerítéséért a nemzetgyűlés 290 szavazattal fogadta el 215 ellenében. Waldeck Rochet képviselő, a Francia Kommunista Párt ne­vében felszólalva rámutatott: ma már túlon-túl ismeretes, hogy a Dides Baranes társa­ság, valamint a többiek, akik­nek közük van az »aktatünte­­tési” ügyhöz, a rendőrség kom­munistaellenes felderítő háló­zatának tagjai és ebben a mi­nőségükben elsősorban a Fran­cia Kommunista Párt ellen dolgoztak, kétségtelenül az amerikai titkosszolgálat javá­ra. Itt tehát egy újabb »ca­­goule« (csuklyások) mintájú titkos fasiszta szövetséggel ál­lunk szemben, amely igen ma­gas politikai körök védelmét élvezi. A továbbiakban Waldeck- Rochet kifejtette: Azonban, ami ugyanilyen mértékben fontos, a párizsi egyezmények ratifikációs vitájának küszö­bén állunk és így nagyon is érthető, hogy a kormánynak a ratifikálás biztosítása érdeké­ben szüksége van olyan poli­tikusok támogatására is, akik Danielék táborába tartoznak. A diverziós kísérlettel pedig a kormány azon mesterkedett, hogy diszkreditálja és gyen­gítse, ha lehet, a Francia Kom­munista Pártot Nyugat-Német­­ország felfegyverzésének hajt­hatatlan ellenfelét. Ugyan­akkor pedig meg akarja fé­lemlíteni azokat is, akik, mint haladó gondolkodású polgári képviselők, a kommunisták oldalán küzdenek a békéért és Franciaország nemzeti függet­lenségéért. .Vasárnap, 1934. december 9. „Két év múlva más Hangnemben fogunk beszélni Franci­aországgal 44 Berlinből jelenti az ADN. Dr. Friedensburg CDU-párti szövetségi gyűlési képviselő Berlin francia szektorában egy választási gyűlésen kifejezés­re juttatta azt a nyílt fenye­getést, hogy a bonni militaris­ták a nyugatnémet haderő talpraállítása után nyomást gyakorolnak Franciaországra. Friedensburg szó szerint a következőket jelentette ki: „Sajnálatos, hogy a franciák Nyugat-Németország felfegy­verzésébe beleegyezésüket csak a Saar-vidék árán adták meg. Ez az egyezmény azonban csak ideiglenes és olyan sok tisztá­zatlan dolgot tartalmaz, hogy Németországnak könnyű lesz a franciákat tárgyalásra bírnia, mihelyt valami kevés erő is lesz a kezünkben. Két év múl­va mér más hangnemben fo­gunk velük beszélni.*, New Yorkból jelenti a TASZSZ: A különleges politi­kai bizottság december 2-án befejezte a háborús propa­ganda megtiltása kérdésének vitáját. A bizottság szótöbbséggel elfogadta az Egyesült Álla­mok, Anglia és más országok küldöttségeinek módosító ja­vaslatait. Ily módon elferdítet­ték a csehszlovák küldöttség javaslatának lényegét. A Szov­Montevideóból jelenti a TASZSZ­ Evans, az UNESCO főigazgatója megvizsgálás cél­jából az UNESCO-közgyűlés adminisztratív bizottsága elé terjesztette az UNESCO-titkár­­ság tagjai felvételének és elbo­csátásának szabályaihoz fű­zendő módosítások tervezetét. A legfőbb módosítás annak a cikkelynek kirekesztését java­solta e szabályok közül, amely megtiltja olyan személyek fel­vételét az UNESCO titkársá­gába, akik kapcsolatban álltak fasisztákkal, nácikkal, és ag­resszív militaristákkal A jetunió, Csehszlovákia, az Uk­rán SZSZK, Lengyelország és a Bielorusz SZSZK küldött­sége, ezért a bizottság többsé­ge által elfogadott módosítá­­sokkal eltorzított határozati javaslat ellen szavaztak. Tíz küldöttség — Afganisztán, Burma, Egyiptom, Etiópia, In­dia, Indonézia, Izrael, Szaúd- Arábia, Szíria és Jugoszlávia küldöttségei — tartózkodtak a szavazástól. A szavazás idején tíz küldöttség nem volt jelen. Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, az Ukrán SZSZK és a Bielorusz SZSZK küldöttsége Evans javaslata ellen foglalt állást. A szovjet küldöttséget támogatták Hol­landia, Dánia, Belgium, Jugo­szlávia, Franciaország és né­hány más ország képviselői. A hosszantartó vita megmutatta, hogy a főigazgató javaslata nem talál támogatásra a köz­gyűlés részvevői között. Erre való tekintettel Evans kijelen­tette, hogy eláll javaslatától és visszavonja. Az ENSZ Iin­teiile«r» politikai bizottságának határozati javaslata a háborús propaganda kérdéséről Az UNESCO 8. közgyűlésének munkája Teheránban aláírták a szovjet-iráni határrendezési és pénzügyi egyezményt Teheránból jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió és Irán képvise­lői között a kölcsönös megértés jegyében folyt tárgyalások eredményeként december 2-án Teheránban aláírták a határ­rendezési és pénzügyi kérdé­sekben megkötött szovjet-iráni egyezményt. Az egyezmény alapja mind­két fél törekvése a Szovjetunió és Irán közötti jószomszédi kapcsolatok fejlesztésére és megszilárdítására, valamint az a kívánsága, hogy rendezzék a második világháború ideje óta­­megoldásra váró határrende­zési és pénzügyi kérdéseket. Az egyezmény rámutat, hogy a Szovjetunió és Irán közötti határvonallal kapcsolatos ösz­­szes kérdések most már meg­oldottnak tekinthetők és hogy a feleknek nincsenek egymás­sal szemben területi igényeik. A külpolitika hírei A (Saarbrücken, ADN) A saarvidélki Nemzeti Front fel­hívással fordult a saarvidéki német lakossághoz, amelyben a párizsi szerződések ratifiká­lásának, valamint a Saar­­egyezmény megvalósításának megakadályozására szólít fel. A Az MTI jelenti: Az Indiába utazó Tito jugoszláv köztár­sasági elnök szombaton reggel Port Szaidba érkezett. A (Prága, TASZSZ) Meg­nyílt Prágában a Bányaipari Dolgozók Nemzetközi Szakmai Szövetségének (a Szakszerve­zeti Világszövetség szakmai ta­gozata) második értekezlete. A A Reuter közli: Dr. San Huan-csang kuomintang­ista miniszterhelyettes az ameri­kaiakkal kötött paktum során kijelentette: »A nemzeti Kína alapvető politikája továbbra is az, hogy visszaszerezze a kínai szárazföldet.* A A Reuter közli: A japán jobboldali és baloldali pártok vezetői brizalmatlansági indít­ványt terjesztenek elő a parla­mentben Joszida kormánya el­len. A (Párizs, MTI) A baodajis­­ta Ngo Dinh Diem miniszter­elnök kormánya hadjáratot indított a béke védelmét ki­tűző társadalmi bizottság ve­zető tagjai ellen és annak újabb 20 tagját vette őrizetbe. A A Keihan című lap közli, hogy az ellenzéki tevékeny­séggel vádolt iráni tisztek kö­zül két vádlottat 15 évi, kettőt 10 évi, egyet 7, és kettőt 3 évi börtönbüntetésre, egy ezredest, két kapitányt és egy hadna­gyot halálra ítéltek. A Az ADN közli: Berlin de­mokratikus övezetében felrob­bant egy Nyugat-Berlinbben felengedett léggömb. Két em­ber égési sebeket szenvedett. Több ház ablaka betört. A (Párizs, MTI) Algír terü­letén 750 szabadságharcost tar­toztattak le, vagy vettek­­védő­őrizetbe­. Jelentés a pápa egészségi állapotairól Rómából jelenti az MTI. XII. Pius pápa egészségi álla­pota továbbra is súlyos, bár a szombatra virradó éjjel némi javulás következett be. A pápa az éjszakát nyugodtan töltötte és szombat délelőtt már fogad­ta több közvetlen munkatár­sát. * Messhegyet mentek. Hodeibinek Az MTI jelenti: Kairói rá­­diójelentés szerint szombat este az egyiptomi Forradalmi Tanács a Hasszán el Hodeibi, a Muzulmán Testvériség leg­főbb vezetője ellen hozott halálos ítéletet életfogytiglani börtönre enyhítette.

Next