Magyar Nemzet, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-23 / 120. szám

Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Az új termelőszövetkezetek támogatása Második ötéves tervünk irányelveinek tervezete hang­súlyozza, hogy hatékony támo­gatást kell nyújtani az újonnan alakult termelőszövetkezetek­nek kezdeti nehézségeik leküz­déséhez és gazdálkodásuk meg­alapozáshoz. A legtöbb új ter­melőszövetkezet az induláskor érthetően sok gonddal birkózik. A néhány holdas kisparcellák­­hoz szokott tegnapi egyéni gaz­dák nyilvánvalóan nem tanul­hatnak bele egyik napról a másikra a több száz vagy akár ezer holdnál is nagyobb földön való gazdálkodásba. Az új helyzetben új feladatok sorá­val találják magukat szemközt. S a termelőszövetkezet egész további sorsa érdekében nem mindegy, hogy az indulással járó problémákat előbb vagy utóbb oldja-e meg. Az első gazdasági év eredményeitől sok minden függ. Ha sikerül már az első aratáskor, betaka­rításkor felülmúlnia a környék egyéni gazdáit, nyert Ügye van, megalapozta jóiramú to­vábbfejlődését. De ha nem tud a kezdeti akadályokon átlá­­bolni, megreked és egy újabb év is beletelhet, míg egyenes­be juthat. Ezért különösen fon­tos az indulásnál az új terme­lőszövetkezetek támogatása, hogy ne botladozzanak az első lépéseknél. A termelőszövetkezeti moz­galom elindulásakor a legel­ső, az úttörő szövetkezeteknek nyilvánvalóan nehezebb volt a helyzetük, gyakran a maguk kárán kellett okulniuk, sok ve­ríték árán szerezték meg a nagyüzemi gazdálkodás ta­pasztalatait. De épp ezek ered­ményeként ma már elkerül­hetjük, hogy minden új ter­melőszövetkezet átessen ugyanazokon a gyermekbeteg­ségeken, mint amelyeken az elsők átestek. A mezőgazdaság irányítói a minisztériumokban, a megyei, járási, községi taná­csokban, a régi termelőszövet­kezetek vezetői és tagjai, a gépállomások, az állami gazda­ságok szakemberei, mező­­gazdasági tudósaink, kutatóink a szocialista nagyüzemi gaz­dálkodás sok értékes tapaszta­latát gyűjtötték össze az el­múlt években. Adjanak minél többet ebből a kincsesbányából az új szövetkezeteknek. Az újak kiktől várhatnának elsősorban támogatást, ha nem az idősebb testvérektől, a több éve eredményesen gazdálkodó termelőszövetkezetektől. A ré­gi a maga egykori tapaszta­latain okulva, veszi észre leg­jobban, hogy hol szorítja a cipő a fiatal testvért, mit kell megjavítani még most az ele­jén, nehogy­ a kezdeti apró hiba nagy bajjá nőjön. Sok­ régi szövetkezet szép példáját mutatja a testvéri támogatás­nak. A túrkevei nagy termelő­­szövetkezetek 165 mázsa vető­maggal segítették az új Zöld­mező tsz-t. Biharban a beret­­­tyóújfalui Kossuth tsz önzet­lenül átengedte a néhány hó­napja alakult Rákóczi tsz-be legjobb brigádvezetőjét, Major Józsefet elnöknek. Baranyában a rózsafai Közös Út most ta­vasszal vetőmagot adott köl­csönbe a környéken alakult új termelőszövetkezeteknek. Hát­tá József elnök, a hetedik fa­luba is eljár segíteni az újak­nak a nagyüzemi munkaszer­vezésben, útbaigazítja a bri­gádokat, munkacsapatokat. S majd minden vasárnap jönnek az új termelőszövetkezetekből Rózsafára, hogy­ eltanulják az ottani jó gazdálkodás sokféle csinját-binját. Hasonlóképpen sokat segít­hetnek a gépállomások. A be­rettyóújfalui gépállomás ve­zető agronómusa, Katona Jó­zsef vállalta a télen alakult szentpéterszegi Alkotmány tsz­­ben a mezőgazdászi tennivalók elvégzését. Az ácsi gépállomás traktorosai az idén tavasszal vasárnap is dolgoztak a kör­zetükben alakult új termelő­­szövetkezetek földjén, hogyani legyenek hátránnyal a régiek­kel szemben a tavaszi mun­kákban. Mezőgazdasági tudo­mányos intézeteink, szakisko­láink is kiveszik részüket az új szövetkezetek támogatásá­ból, a nagyobb termelési és tenyésztési eredményeket elő­segítő új agro- és zootechnikai módszerek megismertetésével, nemesített vetőmagvak, kitűnő tenyészállatok juttatásával. Tolna megyében az ősszel ala­kult dalmandi Szabadság tsz nem utolsósorban az ireg­­szemcsei kutatóintézet támo­gatásának köszönheti, hogy az idei tavaszon már ebbe az új szövetkezetbe látogattak el más vidéki termelőszövetkeze­tekből tanulni. A karcagi Me­zőgazdasági Technikum igaz­gatója, Hajdú Béla, s az iskola tanárai ott bábáskodtak min­den új szövetkezet megszüle­tésénél és sokat segítettek hasznos tanácsaikkal a nagy­üzemi gazdálkodás megalapo­zásában, az első évi tervek el­készítésében. De helyén­való, hogy azt is megmondjuk: nem mindenütt kapnak ilyen segítséget az új termelőszövetkezetek. Nem egy helyen okkal panasz­kodnak, hogy míg meg nem alakultak, naponként jártak ki hozzájuk innét is, onnét is. De amint megalakultak, m­agukra hagyták őket. Néhol a régi szö­vetkezetek nyíltan lenézik az újakat, helytelenül olyan vé­leményeket hangoztatnak a régi vezetők, tagok, hogy: »nem kell elkapatni az újakat, ha mi gürcöltünk az elején, ők sem szakadnak bele«. Az ilyen önző vezetők,­tagok nem gon­dolnak arra, hogy a közös nagy ügynek, az egész szövet­kezeti mozgalomnak ártanait, mert az effajta vélemények­nek híre terjed s ez riasztólag hat a környék egyéni gazdáira, a jövendő szövetkezeti tagokra. A tetétleni Előre tsz ígéretet tett ugyan az újonnan alakult Petőfi tsz támogatására, de fü­­­léje se néz épp a legfontosabb tavaszi munkák idején. A Szolnok megyei Abádszalókon pedig a Lenin tsz írásban vál­lalta, hogy támogatja a fiatal Új Élet termelőszövetkezetet, de ez afféle papírvállalás ma­radt. Baranya megyében, Szentlő­­rincen most tavasszal alakult az új termelőszövetkezet. Meg­alakításában közreműködtek a gépállomás dolgozói is. De a munkában már nemigen segí­tenek, pedig alig 300 méterre van az új szövetkezet központ­ja a gépállomástól. S mégis — ahogy a szövetkezetben mond­ják — három napot kellett ka­­lapozni, míg a trágyahordás­hoz vontatót kaptak s akkor sem volt sok köszönet benne, mert két óra múlva már más­hová küldte a gépállomás a vontatót. A Földművelésügyi Minisz­térium termelőszövetkezeti fő­­osztálya sem támogatja min­dig kellőképpen az új szövet­kezeteket. Tolna megyében a duzsi, regölyi, szakályi, kis­­dorogi új termelőszövetkezetek munkáját az hátráltatja, hogy a minisztériumból ugyan már régen kérték, de csak hónapok múlva kapták meg a működési engedélyüket. Emiatt nem nyithattak a bankban folyó­számlát, lehetetlen volt a pénzgazdálkodás. Az ilyen bü­rokratikus huzavona kedvét szegi az új termelőszövetkezeti tagoknak. A szántóföldeken most van a tavaszi munkák dandára. Az új termelőszövetkezetek nagy próbatétele ez az első tavasz. Az egyéni gazda szomszédok is figyelemmel kísérik az új nagyüzemi gazdaságokat, ho­gyan haladnak előre. Országos érdek a támogatásuk, hogy jól megállják az első próbát, s gazdag aratásuk legyen ösz­tönző már az idén minél több új termelőszövetkezet­ életre­­hí­vására. Nehru javaslata az algériai kérdés megoldására Pinean nyilatkozata a francia államférfiak szovjetunióbeli látogatásáról A külpolitikai helyzet­ ­tHRI JAVASLATA. Nehru indiai miniszterelnök a­­*-• népi kamarában ismertette öt pontból álló tervét, amelyet az algériai kérdés rendezésére dolgozott ki. A terv Algéria valamennyi lakosának egyenlőségén alapul. Nehru ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: »India kormánya mély aggodalommal és sajnálattal látja azokat a súlyos fejleményeket, amelyek Algériában immár nagyszabású konfliktus méreteit öltötték. Attól az őszinte óhajtól vezérelve, hogy hozzájáruljon a viszály megszüntetéséhez és az olyan, tárgyalások útján megvalósuló rendezéshez, amely barátságot és együttműködést teremt az érdekelt felek között, az indiai kormány a következő gondolatokat veti fel: 1. a békés légkör megteremtése érdekében mindkét fél vessen véget az erőszak­nak; 2. a francia kormány ismerje el Algéria önálló nemzeti létét; 3. mondják ki az Algériában élő lakosok egyenlőségét, tekintet nélkül a faji különbségekre; 4. mondják ki, hogy Algéria minden ottlakó ember hazája, tekintet nélkül a faji hovatartozására; 5. ezeknek az elgondolásoknak alapján kezd­jenek közvetlen tárgyalásokat.« ] A JUGOSZLÁV SAJTÓ A FRANCIA-SZOVJET TÁR­GYALÁSOKRÓL. A Borba és a Politika nagy jelentő­séget tulajdonít a Moszkvában lezajlott francia—szovjet tár­gyalásoknak. A Politika megállapítja, hogy sikerrel zárult le egy újabb fontos látogatás és békeszerető diplomáciai akció. A két kormány közös erőfeszítésekkel közelebb tudta hozni egymáshoz álláspontját, olyan mértékben, amennyire ezt je­lenlegi politikájuk megengedi, és amennyire az események alakulása és a béke megőrzése követeli. Reálisan kell nézni a dolgokat — folytatja a lap. — Kelet és Nyugat között még nincs meg a kellő bizalom. Ez természetes következménye a többéves hidegháborúnak. A Párizs és Moszkva közötti tár­gyalások éppen azért nagy jelentőségűek, mivel az egyik fon­tos utat építhetik ki Kelet és Nyugat fokozatos közeledéséhez. Egészben véve a mérleg pozitív: Franciaország és a Szovjet­unió közelebb került egymáshoz, jobban megérti egymást, megfogalmazta a kölcsönös együttműködés alapjait és kereteit s ez fontos ösztönzője az európai közeledésnek. A Borba érthetőnek tartja, hogy a moszkvai tárgyalások négy napja alatt nem lehetett megoldani minden kérdést és megszüntetni az eltéréseket számos nemzetközi kérdésben a szovjet, és a francia álláspont* között. Elsőrendű jelentőségű az a tény — ír­ja a lap —, hogy a moszkvai tárgyalások az őszinteségnek és annak a kölcsönös óhajnak a jegyében zaj­lottak le, hogy megtalálják az érintkezési pontokat, megerő­sítsék a nézetek közösségét néhány kérdésben és megnyissák a távlatokat a szovjet—francia kapcsolatok tovább­fejlesztése előtt. A nemzetközi helyzet nagyobb távlatában különös je­lentőségű az, hogy közvetlen érintkezés jött létre a szovjet és a francia vezetők között és ily módon újabb akadályt küszö­böltek ki a népek közötti közeledés és az együttműködés dí­jából. Az egymás mellett élés, amelyről a francia és szovjet államférfiak beszéltek és amelyet a záróközlemény, teljes mér­tékben támogat, már nem a kölcsönös türelem és meg nem támadás értelmében vett egymás mellett élés, hanem ezt már a jóindulatú megértés, a bizalom és az együttműködés jellemzi. vonatkozó szakasza a nyugta­la­n­ságra ad alkalmat**. Pineau válaszul hangsúlyozta: Nincs semmiféle ok a nyug­talankodásra, mert legutolsó ülésünkön kijelentettük, hogy véleményünk szerint a jegyző­könyvek és a nyilatkozat teljes mértékben összeegyeztethetők az általunk már megkötött szövetségekkel... Guy Mollet ugyanazon az estén, a sajtó­­konferencián is megerősítette ezt. Arra a kérdésre, igaz-e, hogy a nyilatkozat orosz és francia szövegében eltérő módon tör­ténik említés az algériai kér­désről, Pineau így válaszolt: Sok fordítónk volt, s ők va­lamennyien alátámasztották, hogy az orosz és a francia szö­veg teljesen megfelel egymás­nak. Emellett a szovjet vezető férfiak sajátkezűleg aláírták a francia szöveget. A magam ré­széről feleslegesnek tartom ezeket a vitákat, amelyeket valószínűleg kiagyaltak, hogy bizonyos félreértéseket próbál­janak kelteni. Ami engem il­let, nem hiszek az egész do­logban és nem tulajdonítok neki semmiféle jelentőséget. Befejezésül a tudósító még egy kérdést tett fel a francia külügyminiszternek, amelyet ő maga (a tudósító) is szemé­lyes jellegűnek mondott: — A banketteken, amelye­ken ön részt vett, szívesen ne­vezték önt "Pineau elvtárs­nak" Nem hozza-e ez önt ké­nyelmetlen helyzetbe? Christian Pineau kijelentet­­te: Egyáltalán nem. Ez nem ké­nyelmetlen számomra, már­­csak azért sem, mert amikor még a CGT-ben dolgoztam, te­kintet nélkül arra, hogy kom­munistákról, szocialistákról vagy bárki másról volt szó, »elvtársnak« szólítottuk egy­mást, minthogy valamennyien a munkásmozgalom részvevői voltunk. Egyetérthetünk vagy nem érthetünk egyet, de az »elvtárs­» szó az együttműkö­dés és a barátság szimbóluma és nem bír politikai jelentő­séggel. Guy Hollet beszámolt a köztársasági elnöknek moszkvai látogatása eredményeiről Párizsból jelenti az MTI. Guy Mollet francia miniszter­­elnök kedden felkereste Coty köztársasági elnököt. A minisz­terelnök beszámolt a Szovjet­unióban szerzett benyomásai­ról, ismertette utazása eredmé­nyeit, valamint a szovjet ve­zetőkkel folytatott tárgyalásai­nak lefolyását. Guy Mollet — mint ismeretes — a Szovjet­unióban tett látogatása ered­­­ményeiről szerdán tájékoztatja­­ a minisztertanácsot. A parlament folyosóin to­vábbra is olyan hírek keringe­nek, hogy Mendes-France rö­videsen benyújtja lemondását. Az államminiszter, aki Guy Mollet-t Szovjetunióban tett látogatása idején helyettesí­tette, mint ismeretes, nem ért egyet a kormány algériai pol­­­litikájával. Pineau válaszai a francia rádió tudósítójának kérdéseire Párizsból jelenti a TASZSZ. A párizsi rádió hétfőn ismer­tette a Szovjetunióban tartóz­kodó Pineau francia külügy­miniszter válaszait a francia rádió tudósítójának kérdései­re. Arra a kérdésre, milyen be­nyomásokat szerzett látogatá­sa során, különösen azzal a (Szovjetunióba tett utazása előtt elhangzott) kijelentésével kapcsolatban, hogy a Szovjet­unió szilárdan a nemzetközi feszültség enyhítésének útjá­ra lépett, Pineau így válaszolt: Mind a Leningrádban, mind a Kijevben tett rövid látogatá­som teljes mértékben megerő­sítette véleményemet. Látom, hogy a szovjet nép nagy erőfe­szítéseket tesz életkörülmé­nyeinek megjavítására és eb­ben a vonatkozásban a nem­zetközi enyhülés, sok egyéb­bel együtt, a néptömegek élet­­színvonala emelésének egyik elengedhetetlen eleme. Arra a kérdésre, vannak-e most lehetőségek­­a­­szovjet­ valóság iránt Franciaország­ban mutatkozó nagy érdeklő­dés kielégítésére és tapasztal­ható-e az egyszerű szovjet em­berekben hasonló érdeklődés a franciaországi dolgok iránt, Pineau ezt a választ adta: Ha ítélni lehet abból a né­hány szóból, amelyet az utcán, a színházban és más helyeken volt alkalmam váltani a járó­kelőkkel vagy a nézőkkel, az a benyomás alakult ki ben­nem, hogy ezek az emberek sokat szeretnének megtudni Franciaországról. Lehetséges, hogy politikai és technikai jellegű nehézségek még aka­dályozni fogják a megkívánt mértékű kölcsönös cserét. Meggyőződésem azonban, hogy az a fogadtatás, amelyben a szovjet nép Franciaország kép­viselőit részesítette, jó ered­ményekkel fog járni. Amikor a tudósító azt a vé­leményét fejezte ki, hogy a szovjet—francia tárgyalások eredményéről kiadott nyilat­­kozatharc" a­­ szövetségekre A francia külügyminiszter Kijevből Jerevánba utazott Kijevből jelenti a TASZSZ. Pineau francia külügyminisz­ter nejével, kíséretével és a francia újságírókkal együtt május 22-én elindult Kijevből Jerevánba. A kijevi repülőté­ren a vendégek búcsúztatására megjelentek Palamarcsuk, az Ukrán SZSZK külügyminisz­tere és Litvin, a kulturális Ügyek minisztere. L. F. Palamarcsuk kellemes utazást kívánt a vendégeknek, majd Pineau lépett a mikro­fonhoz és többek között ezeket mondotta: Most, hogy eljöttek a né­pek közeledésének alapjai, nemcsak a kormányok tagjai­nak kell gyakrabban találkoz­nak, hanem maguknak a né­peknek is. Meggyőződésem, hogy a franciákra nagy be­nyomást gyakorolt a szovjet vendégszeretet. Végezetül biztosítani szeret­ném önöket arról, hogy a szov­jet nép képviselőit, köztük az ukrán nép képviselőit is, ugyanilyen vendégszeretettel fogadják majd Franciaország­ban. Pineau francia külügymi­niszter és kísérete május 22-én Jerevánba érkezett. Onnan Besmiadzin városba utazott, ahol megtekintette az örmény gregoriánus egyház székesegy­házát, amely az időszámítá­sunk szerinti negyedik század­ban épült, valamint látogatást tett I. Vazgennek, minden ör­mények legfőbb pátriarcha­­katolikoszának székhelyén. I. Vazgen patriarcha-katolikosz fogadta Pineaut és kíséretét. Pineau érdeklődött az örmény egyház tevékenysége, többek között a papképzés iránt. • Hivatalos közlemény a szovjet állami népgazdaságfejlesztési kölcsön jegyzéséről Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió Pénzügyminisz­tériuma hivatalos közleményt adott ki a Szovjetunió 1956. évi állami népgazdaságfejlesztési­­kölcsönének jegyzéséről. A 32 milliárd rubel összegben kibo­csátott kölcsönt május 21-én estig 34 305 323 000 rubel ösz­­szegben lejegyezték. A Szovjetunió Pénzügymi­nisztériuma a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának utasítása alapján elrendelte, hogy a to­vábbi kölcsönjegyzést minde­nütt szüntessék be. Az UNESCO helyettes főigazgatója látogatást tett a Szovjetunióban Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió UNESCO-bi­­zottságának meghívására má­jus 13-tól 20-ig a Szovjetunió­ban tartózkodott Malcolm Adi­­zesian (India), az UNESCO he­lyettes főigazgatója és N. Bo­ro­­mate (Afganisztán), az UNES­CO felelős munkatársa. M. Adizesiant fogadta N. A. Mi­hajlov, a Szovjetunió kulturá­lisügyi minisztere, a szovjet UNESCO-bizottság elnöke. Adizesian megbeszélést folyta­tott továbbá a Szovjet Tudo­mányos Akadémia, a Gazdasá­gi Kapcsolatok Főigazgatósága, az OSZSZSZK közoktatásügyi minisztériuma és több más szerv képviselőivel. A Pravda a szovjet—amerikai kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének akadályozóiról A Pravda »Közgazdász« alá k­e­reskedelmi kapcsolatok fel­írással cikket közöl: »Mi aka­ lesztését. Ezt írja: »A hideg ha­­dályozza a szovjet—amerikai ború szószólói arra számítottak, kereskedelmi kapcsolatok­ben- hogy a Kelet és Nyugat közötti dezését?- címmel. kapcsolatok megszakítása kö-A cikkíró adatok alapján vetkeztében fokozódik a nem­összehasonlítja a szovjet s­zetközi feszültség. Az volt az amerikai kereskedelmi formó- elgondolásuk, hogy a Szovjet­lom színvonalát 1930-ban és unióval és a népi demokra­ 1954-ben. Az adatokból kito­­tikus országokkal való keres­­nik, hogy a két ország keres­­kedelem beszüntetése meg bé­­kedelmi forgalma az utóbbi nítja ez országok gazdasági években jelentéktelen összeget életét. Az élet azonban bebize­­tett ki. Különösen nagyon erő­­nyitotta, hogy ezek a szám i­­sen csökkent az Egyesült Álla­­tások teljesen alaptalanok. Az­­okból a Szovjetunióba írá­ Egyesült Államok nem tudta nyúló árukivitel az amerikai megakadályozni a Szovjetunió kormány által foganatosított technikai fejlődését, viszont korlátozó intézkedések miatt, ugyanakkor megfosztotta ma- A cikkíró ezután válaszol­gat attól a lehetőségtől, hogy arra a kérdésre, mi akadá- felhasználhassa a Szovjetunió Slyozza -a'szayiebw&am&ikai^e^technikaiiyívmányait.-*

Next