Magyar Nemzet, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-01 / 231. szám
2 hogy a haladás legfrissebb reménységeivel kezdjem a felsorolást, Ghánára, Tuniszra, Marokkóra, Ceylonra, Irakra, az Egyesült Arab Köztársaságra, Indiára, a Kínai Népköztársaságra, a Szovjetunióra tekintenek. Viszont, ha a földkerekség bármely területén van egy reakciós hatalmi csoport, amely szeretné uralmát a feltörekvő néptömegek ellen megvédeni, az biztosan az Amerikai Egyesült Államok kormányára tekint, attól vár segítséget és általában nem is hiába. A segítséglistán ilyenek vannak, mint Libanon elszökött miniszterelnöke, Irak volt királyi családja, Jordánia jelenlegi királya, Csang Kajsek, Li Szin Man és sorolhatnám a világ más tájairól megszökött politikai szélhámosok neveit is, akik, mivel alkalmasak a kihívás politikájának érvényesítésére, számíthatnak a State Department támogatására is. Ha Nagy Imre vagy Maléter Pál megszökhetett volna Magyarországról, akkor a State Department a magyar nép nyugodt élete és a középeurópai béke ellen irányuló kihívási politikájának ezek lennének a fő eszközei. A magyar bíróság ítélete nemcsak az igazságszolgáltatás érdekeinek tett eleget, hanem a nemzetközi békének is szolgálatot tett, amikor a kihívás politikájának ezeket a veszedelmes eszközeit végérvényesen eltávolította a State Department fegyvertárából. A kihívna a politika szótára A kihívás politikájáról a State Department ilyen nyíltan természetesen csak a szenátusi bizottság előtt beszél. A nagy nyilvánosságnak szóló megnyilatkozásokban ezt a politikát olyan jelszavakba öltözteti, amelyek bódítóan hatnak a tömegek értelmére. Ezért a kihívás politikájának megvan a maga szótára és annak szóhasználatát jól meg kell érteni, hogy reálisan lássuk a helyzetet. Az egyik jelszó a béke védelme. Arról vagyunk informálva, hogy az USA nagykövete Varsóban a Kínai Népköztársaság nagykövetével azért tárgyal, hogy megmentse a békét Itt a közgyűlésen az angol és a francia külpolitika képviselői támogatásukról biztosították az Egyesült Államok kormányát a békés megoldásra irányuló erőfeszítéseiben. Hogyan kell ezt érteni a kihívás politikájának fényében? Mit mondanak a tények? Először is arra a következetlenségre szeretném felhívni a figyelmet, hogy valahányszor a Szovjetunió vagy bármelyik szocialista ország javaslatot tett az Egyesült Államok kormányának arra, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket békés tárgyalások útján rendezzék, a válasz mindig az volt, hogy az Egyesült Államok csak bizonyos feltételek mellett akarja a békét. Most a távol-keleti helyzettel kapcsolatban, számítva a tömegek békevágyána, az Egyesült Államok önmagával szembeni következetlenségében a feltétel nélküli tűzszünet jelszavával lép fel. De ez a képmutatás enyhébb oldala. A súlyosabb az, hogy aki előbb rágyújtotta a házat a benne lakókra, azután a lakókat nevezi gyújtogatoknak és velük akarja eloltatni a tüzet. Vagyis e felfogás szerint az nem békebomlás, hogy Csang Kaj-sek kilenc év óta szakadatlanul támadja a kínai anyaországot, hogy hadserege jelentős részét az anyaország tőszomszédságában összpontosítja a partraszállási kísérlet nyilvánvaló szándékával, hogy Tajvan állandó kihívást jelent a Kínai Népköztársaság ellen Csang Kaj-sekkel és az ott összpontosított amerikai tengeri, légi és szárazföldi haderővel együtt. Mindez a State Department szerint nem békebontás. De az, hogy a Kínai Népköztársaság megvédi magát és végérvényesen megszünteti a támadás veszélyét saját területén, békebontás. Ilyen jogon a betörő is érvelhetne a szabadság és a békés élet jelszavával, ha tetten érik és le akarják tartóztatni. A másik jelszó a biztonság. A kihívás politikája a biztonság szép jelszava alatt nem a néptömegek biztonságát, hanem a gyarmatosító hatalmak gyarmati uralmának és az ezzel szövetkező reakciós klikkeknek a biztonságát érti. Mit mutatnak ismét a tények? A kihívás politikája szerint az nem veszélyezteti a biztonságot, hogy Csang Kaj-sek állandó kihívást jelent a Kínai Népköztársaság ellen, anynyira nem, hogy kihívó akciói miatt szilárd és hatékony szövetségesnek kell nevezni. De ha egy több mint hatszázmilliós ország saját területén meg akarja erősíteni biztonságát, ez már a biztonság rovására írandó. Tudniillik egy népes hazaáruló klikk biztonságának rovására. Megvilágítható ez egy másik példával is. Mind Mr. Dulles, mind Mr. Selwyn Lloyd riadóztatni igyekezett a közgyűlést azzal a bejelentéssel, hogy egyes arab rádióadások veszélyeztetik a Közép-Kelet biztonságát. Az angol külügyminiszter idézett is ilyen rádióadásból, majd a biztonság érdekében nemzetközi ellenőrzést követelt. A kihívás politikája szempontjából az ilyen rádióadások addig veszélyeztetik a biztonságot, amíg ez adások a gyarmati politika uralkodó klikkjei ellen szólnak. Viszont szabad folyásit kell adni, sőt a State Department támogatását kell biztosítani az olyan rádióadások számára, amelyek a néptömegek biztonságát veszélyeztetik. Az arab rádióadások az arab népek szabadságmozgalmára buzdítanak és az arab nacionalizmus ellenségeit támadják. De felhívom a figyelmet az Amerika Hangja, a BBC, a Szabad Európa és a Szabad Kína Hangja adásaira. Adatokat szolgáltathatunk — részben az ellenforradalomról és Nagy Imréről kiadott új Fehér Könyvben hoztunk nyilvánosságra néhányat belőlük — arról, hogy az Amerika Hangja, a BBC és a Szabad Európa az ellenforradalom alatt és után egymással versengve uszította a magyar bányászokat a bányáknak vízzel való elárasztására, felrobbantására, útmutatásokat adott merényletek elkövetésére és így tovább. Ez az uszítás ma sem szűnt meg. Az Amerika Hangja és a Szabad Kína Hangja távolkeleti tevékenységéről az ittlevő küldöttségek beszélhetnének. Ha itt lenne már a Kínai Népköztársaság képviselője, beszédes példákkal bizonyíthatná, hogy az amerikai és az angol propagandaszervek, az Amerika Hangja, a Szabad Kína Hangja, az angol rádió propagandája milyen aknamunkákra igyekszik izgatni a Kínai Népköztársaság ellen Hongkongról, Kimojról és Tajvanról. Ez persze eggyel több ok arra, hogy ez a küldöttség ne legyen itt. A biztonság jelszaván tehát azoknak a politikai, katonai, gazdasági és propaganda-erődítményeknek a kiépítését kell érteni, amelyek Ázsia és Afrika feltörekvő népeivel szemben a gyarmatosító uralom biztonságát védik. Az ál-igazdág bajnokai A kihívás politikájának további jelszava az igazságosság. Amikor nem a mostani távol-keleti fegyveres események megszüntetéséről van szó, hanem más vitás kérdések rendezéséről, akkor a State Department a béke szó mellé mindig kínos gondossággal teszi oda a másikat: igazságos. A kihívás politikája az igazságosság védelmének látszatával lép fel. Mr. Lodge olyan hangnemben szokott a State Department külpolitikájáról beszélni, mintha az amerikai külpolitika képviselői csupa orleansi szüzek lennének, hősies és makulátlan bajnokai az igazságnak. Ismét mit mutatnak a tények? Ha Jordánia Husszein királya diktatórikus intézkedéseket tesz és tömegével küldi koncentrációs táborokba az arab nacionalizmus hőseit, akkor ezt az amerikai politika és propaganda az igazság győzelmeként ünnepli. De ha az Iraki Köztársaság rendes bírói úton felelősségre vonja a nép árulóit, a népáruló királyi család politikai ügynökeit, akkor az amerikai külpolitika és propaganda felháborodottan igyekszik beavatkozni az eljárásokba és védelmet nyújtani a bűnösöknek. Ha az arab országok az egység, a szövetség és az együttműködés különböző formáit keresik egymással, akkor ezt aknamunkának bélyegzik a State Department külpolitikájában és az egységbontásra irányuló törekvéseket tekintik igazságos külpolitikának. Mivel a napokban Mr. Lodge a történelemre hívta fel figyelmünket annak igazolására, hogy az amerikai külpolitikát sohasem vezették önző szándékok, hanem mindig az igazság védelme, azért én most emlékezetbe szeretnék idézni néhány távolabbi és közelebbi történelmi tényt. Közbevetve szeretném azonban megjegyezni, a magyar nép örökké hálás lesz az amerikai népnek azért, hogy múlt századbeli nagy szabadságharcának hősét, a száműzött Kossuth Lajost olyan felejthetetlen megbecsüléssel fogadta. A mostani megemlékezést — amikor az amerikai posta Kossuth-emlékbélyeget ad ki — hasonlóképpen hálásan fogadnék, ha a State Department nem használná ezt is kihívási politikájának eszközeként. Az amerikai nép nemes haladó hagyományainak semmi közük ahhoz a kihívási politikához, amely ma a State Department tevékenységét jellemzi. Most pedig tegyünk eleget Lodge úr kívánságának és nézzük a történelmet. Vajon milyen igazságosság tükröződött az 1898. évi amerikai— spanyol háborúban, amikor Kuba, Puertorico és a Fülöpszigetek amerikai gyarmattá lett? Nem vett-e részt 1900- ban az Amerikai Egyesült Államok abban az expedíciós különítményben, amely a gyarmatosítók elleni kínai népfelkelést elfojtotta? Milyen igazság vezette 1903-ban az Egyesült Államokat Panama ellen? Ugyanezt lehetne kérdezni az 1910-ben Nicaragua ellen folytatott akcióval kapcsolatban. Lodge úr elfelejtette talán a Szovjetunió ellen intézett 1918-as amerikai intervenciót? Milyen igazságnak nevezhető, hogy a második világháború alatt, az Egyesült Államok Grönlandban és Izlandban támaszpontokat létesített azzal az ígérettel, hogy a háború végén megszünteti azokat. De ígéretét nem tartotta meg. Milyen igazság igazolja a második világháború utáni amerikai kalandokat Kínában, a Fülöp-szigeteken? Kik voltak az első idegen katonák, akik Koreában harcbaszálltak? Amerikaiak. És kik lesznek az utolsók, akik Koreát elhagyják? Amerikaiak. Idézzük emlékezetbe Amerika szerepét az 1954-es guatemalai eseményekben. Talán az amerikai történelemnek ezek a lapjai hiányoznak Lodge úr történelemkönyvéből? Ami pedig a jelenkori történelmet illeti, joggal írja az U. S. News and World Report, hogy aki az úgynevezett szabad világ térképének bármelyik pontját megérinti, az Egyesült Államok valamelyik támaszpontját érinti. Negyvenkilenc országban 950 támaszpontból álló hálózaton legalább másfélmillió katona tartózkodik Amerika határain kívül. Ha valaki ezt az erő jelének tartja, annak csupán azt mondhatom, hogy ez éppen a gyengeség jele, mert az igazság nem szorul ilyen jellegű védelemre. A népek igazsága pedig úgy is előbb-utóbb felszámolja ezeket a támaszpontokat. Ennek hatalmas jelei mutatkoznak ma a Közép-Keleten is, éppen Libanonban is és méginkább a Távol-Keleten. (A beszéd második részét holnap közöljük.) ■Szerda, M9S.okiéba 1. Mar Nemzet Vorosilov Afganisztánba utazott Moszkvából jelenti a TASZSZ: Mohamed Zahir Sah afgán király meghívására Kliment Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke kedden baráti látogatásra Afganisztánba utazott. Vorosilov Zahir Sahnak a Szovjetunióban tett látogatását viszonozza. „A kínai nép nem tűr idegen beavatkozást” Kuo Mo-zao phenjani benéde Phenjanből jelenti a TASZSZ. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba érkezett kínai kormányküldöttség tiszteletére Phenjanban rendezett gyűlésen Kuo Mozao, a küldöttség vezetője kijelentette, hogy Tajvan ősidők óta Kínához tartozik. A kínai nép feltétlenül felszabadítja Tajvant — mondotta Kuo Mo-zso. — Ugyancsak felszabadítja Kimoj és Macu partmenti szigeteket is. Ez kizárólag Kína belügye és a kínai nép e kérdésben nem tűr semmiféle idegen beavatkozást. Ha az amerikai imperialisták háborút akarnak rákényszeríteni a kínai népre, akkor a sziklaszilárd egységben tömörült 600 milliós kínai nép megsemmisítő csapást mér az agresszorokra — hangsúlyozta Kuo Mo-zso. A kínai külügyminisztérium sajtóértekezlete Pekingből jelenti az Új Kína. A kínai külügyminisztérium tájékoztatási osztálya hétfőn sajtóértekezletet tartott, azzal kapcsolatban, hogy a csangkajsekista légierő az amerikaiak közvetlen ösztönzésére amerikai irányított lövedékeket használt. A sajtóértekezleten kínai és külföldi tudósítók vettek részt. A Román Népköztársaság kormányának nyilatkozata az Egyesült Államok Kína elleni agressziójáról Bukarestből jelenti az MTI. Hétfőn hozták nyilvánosságra Bukarestben a Román Népköztársaság kormányának az Amerikai Egyesült Államok Kína elleni agressziójával kapcsolatos nyilatkozatát. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a román kormány és a román nép aggodalommal figyeli a távol-keleti helyzet alakulását. A román kormány — szögezi le a nyilatkozat — a leghatározottabban tiltakozik az Egyesült Államok távol-keleti provokációja ellen, és annak a véleményének ad kifejezést, hogy valamennyi kormánynak kötelessége követelni ennek az agresszív akciónak azonnali megszüntetését és az amerikai csapatok visszavonását Tajvan térségéből. A Román Népköztársaság teljes szolidaritását fejezi ki a Kínai Népköztársasággal, amelyhez mélységes barátság fűzi és szolidaritását fejezi ki azzal a harccal, amelyet a népi Kína az ország biztonságáért és területi integritásáért folytat — fejeződik be a nyilatkozat. Az angol Munkáspárt új végrehajtó bizottsága Scarboroughból jelenti a Reuter. Az angol Munkáspárt Scarboroughban ülésező országos értekezlete kedden megválasztotta a párt új országos végrehajtó bizottságát. Érdekes vonása volt a szavazásnak, hogy a legtöbb — 892 000 — szavazatot Anthony Greenwood kapta, akiről köztudomású, hogy a párt balközép szárnyán áll. Valamivel kevesebb — 871 000 szavazatot — kapott Barbara Castle aszszony, a párt balszárnyának másik tagja,, akit a párt vezetősége alig egy héttel ezelőtt dorgált meg azért, mert bírálta a Cipruson állomásozó angol katonák magatartását. Az összetételben mutatkozó változás arra utal, hogy fokozottan érvényesül a pártban a nagy szakszervezeteik állásfoglalása, ami balratolódást eredményez a pártban. Erre mutat, hogy Frank Cusins, a Szállítóipari és Általános Szakszervezet vezetője az országos értekezlet hétfői ülésén ismertetett állásfoglalásában, eltért a Munkáspártnak attól az irányvonalától, amelyet Gaitskell és a párt jobbszárnyán őt támogató szakszervezeti vezetők követnek. Tagja még az új végrehajtó bizottságnak Tom Driberg, a párt eddigi elnöke, Harald Wilson, Richard Crossman, Ian Micardo, James Callaghan, továbbá Margaret Herbison és Alice Bacon asszony. Tisztségénél fogva tagja a végrehajtó bizottságnak Hugh Gaitskell, a párt elnöke, James Griffiths, a párt alelnöke, valamint Aneurin Bevan, a párt pénztárosa. Magyar államférfiak üdvözlő távirata a Kínai Népköztársaság kikiáltásának kilencedik évfordulója alkalmából Mao Ce-tung elvtársnak, a Kínai Népköztársaság elnökének, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága elnökének, Lin Sao-csi elvtársnak, a Kínai Népköztársaság Országos Népigyűlése Elnöksége elnökének, Csou En-laj elvtársnak, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének, Peking A Kínai Népköztársaság kikiáltásának kilencedik évfordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormány és az egész magyar dolgozó nép nevében legforróbb testvéri üdvözletünket küldjük Önöknek, kedves Elvtársak és Önökön keresztül a hős kínai népnek. A nagy szabadságharcos hagyományokkal rendelkező kínai nép, amely történelme folyamán — hasonlóan a magyar néphez — számtalanszor fegyverrel harcolt külső és belső elnyomói ellen, kilenc évvel ezelőtt döntő csapást mért kizsákmányolóira és harcokban edzett, a marxizmus—leninizmus elveihez hű kommunista pártja és népi kormánya vezetésével a szocializmus építésének útjára lépett. A testvéri kínai nép az elmúlt kilenc esztendő alatt a Kínai Kommunista Párt vezetésével hatalmas sikereket ért el a szocializmus felépítése, szabadsága és függetlensége megvédésében. A 600 milliós kínai nép nagyszerű fejlődése során politikai, gazdasági és kulturális téren elért nagy sikerei lelkesedéssel töltik el a szocialista tábor országainak, valamint a nemzeti függetlenségükért harcoló országok népeit is. Az utóbbi időben a magyar és kínai nép kapcsolatai mind gazdagabbá, sokoldalúbbá válnak. Nagy jelentőségű kapcsolataink további szélesítése szempontjából a magyar kormányküldöttség látogatása a Kínai Népköztársaságban. A látogatás alkalmából megfogalmazott nyilatkozatok és egyezmények népeink azon törekvéséről tanúskodnak, hogy a proletár internacionalizmus szellemében a legmesszebbmenően elősegítik egymás fejlődését és előrehaladását. Minden erőnkkel azon munkálkodunk, hogy a magyar és kínai nép barátsága és együttműködése a Szovjetunió vezette szocialista tábor soraiban a jövőben tovább erősödjék. Néhány héttel az imperializmus által végrehajtott középkeleti intervenció után, az Egyesült Államok uralkodó körei újabb agresszív cselekedetet hajtanak végre a Távol-Keleten és durván beavatkoznak a Kínai Népköztársaság belügyeibe. A magyar nép és a Magyar Népköztársaság kormánya leghatározottabban elítéli az amerikai kormánynak a kínai belügyekbe való beavatkozását és teljes mértékben támogatja a testvéri kínai nép jogos harcát Tajvan és a környező szigetek teljes felszabadításáért. A kínai nép nagy nemzeti ünnepén, önöknek, kedves elvtársak és az egész kínai népnek további, minden eddiginél nagyobb sikereket kívánunk a szocializmusért és a béke védelméért vívott harcukban. 1958. szeptember 30. Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, •. . r. v.Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Dr. Sík Endre külügyminiszter Csen Ji-nek, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterének küldött meleghangú üdvözlő táviratot. A Francia Kommunista Párt politikai irodájának nyilatkozata Pártus, 1958. szeptember 30. (MTI) A Francia Kommunista Párt politikai irodája a népszavazást követően nyilatkozatot adott ki. A nyilatkozat megállapítja, hogy a tekintélyuralmi alkotmányt elfogadták, s ez súlyos veszélyeket rejt magában, mind a népképviseleti alkotmányos intézményeket, mind a szabadságjogokat illetően. A nyilatkozat rámutat arra, hogy Franciaországban a köztársaság hívei politikai változásra törekedtek, s ezt a jogos törekvést a személyi hatalom szolgálatában álló propaganda a baloldal erőinek megosztottsága következtében ki tudta használni. A nép megkérdezésének egy személyre szóló népszavazás jellege kedvezett a kétértelműségnek. Azzal, hogy a franciáktól azt követelték, hogy egy emberről nyilatkozzanak, nem pedig egy programról, a zűrzavarban egymás mellé állíthatott olyan szavazatokat, amelyeknek pedig különböző, sőt ellentétes értelmük volt. Az elkövetkező események, a kormány cselekedetei minden bizonnyal kirobbantják majd az ellentmondásokat. Nem lehet ugyanis az algériai problémára olyan megoldást találni, amely egyidejűleg kielégíti egyfelől az integráció és a háború, másfelől a tárgyalások és a béke híveit is. Azok a társadalmi erők, amelyek május 13-án hatalomra segítették de Gaulle tábornokot, osztályérdekeik folytán nem folytathatnak olyan politikát, amely megfelel a nemzet szükségleteinek. Nem lehet a dolgozók életszínvonalát emelni, ha közben folytatják a gyarmati háborút és kedveznek a tőkének. A francia nép tömegei gyorsan fel fogják ismerni ennek a politikának igazi jellegét és demokratikus úton megtalálják azokat az eszközöket, amelyek törekvéseik valóraváltásához szükségesek. Pártunk — folytatja a nyilatkozat —, amely az alkotmány elfogadása ellen küzdött, tovább folytatja harcát a szabadságjogok védelmében. Az a 4 600 000 francia, aki »nem«-mel szavazott, máris nagy erő és nagy ígéret a köztársaság híveinek feltétlenül szükséges tömörüléséhez. A Francia Kommunista Párt politikai irodája a továbbiakban leszögezi, hogy csak a munkás- és demokratikus erők egysége teszi lehetővé azoknak a problémáknak a megoldását, amelyek minden franciát foglalkoztatnak. A kommunistáknak, akik a köztársasági ellenzék leghatalmasabb erejét képezik, valamint a többi demokratáknak a feladata, hogy kivétel nélkül szenvedélyesen munkálkodjanak a népi erők egységén azért, hogy megteremtsék a békét Algériában, hogy érvényre juttassák a dolgozók követeléseit, hogy megvédjék a fenyegetett szabadságjogokat és lehetővé, tegyék egy demokratikus és francia politika kialakítását. Guinea szuverén állammá vált Párizsból jelenti az MTI Párizsban hétfőn bejelentették, hogy a vasárnap tartott népszavazás eredményeképpen a nemmel szavazó Guinea hétfőn éjfélkor szuverén állammá vált. Ezzel egyidejűleg Guineában összehívták a parlament rendkívüli ülését. Jól értesült körök szerint a parlament valószínűleg mint alkotmányozó gyűlés ül majd össze, hogy hozzáfogjon az új afrikai köztársaság alkotmányának kidolgozásához.