Magyar Nemzet, 1960. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-02 / 27. szám
Magyar Nemzet & “ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Az építő munka költségvetése két nagy fontosságú határozattal zárta le munkáját a múlt hét végén az országgyűlés háromnapos ülésszaka. Törvényerőre emelte idei költségvetésünket, s egy nappal később megvitatta és elfogadta a magyar törvényhozás és a forradalmi munkás-paraszt kormány válaszát a Szovjetunió Legfelső Tanácsának legutóbbi békeüzenetére, amelyben a világ parlamentjei és kormányai tudomására hozta azt a döntését, hogy a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében egyoldalúan egymillió kétszázezer fővel csökkenti fegyveres erőinek létszámát. Az ülésszak alaphangját talán az jellemezte a legjobban, amit Apró Antal, a Minisztertanács első elnökhelyettese mondott felszólalásában: »Ha városban, üzemben vagy falvakban, hivatalokban dolgozókkal beszélgetünk, szinte egyöntetűen azt mondják: mi tagadás, jól élünk, csak soha rosszabb ne legyen, de azért még egy-két dolog kellene, amit szívesen megvásárolnánk."« Az országgyűlés is ebben a szellemben, az eddig elért eredmények gondos számbavételével, a lehetőségek felmérésével, s a fejlődést akadályozó különböző tényezők felkutatásának és elhárításának szándékával vitatta meg az idei költségvetés számadatait. Törvényhozásunk tanácskozása, őszintesége, nyíltsága és egyenes szókimondása logikus folytatása volt a párt VII. kongresszusának. A szónokok — a nép képviselői — a kongresszus szellemében mondták el választóik s a maguk véleményét közös dolgainkról, eredményeinkről és terveinkről. Az ülésszakot mélységesen áthatotta a nép boldogulása iránt érzett felelősség — s éppen ezért — a párt, a kormány politikája iránti bizalom. Minden felszólaló erőteljesen aláhúzta, hogy az elmúlt esztendők eredményei a párt helyes, megalapozott politikájának köszönhetők, hisz ez a politika alakította ki a dolgozó embereknek azt a munkásegységét, amelynek alkotó lendülete tükröződik megvalósult terveinkben, abban, hogy végre ebben az országban — ha bizonyos határok között is —, de ami tagadás, jól élünk. Az idei költségvetés — az építő munka költségvetése — terveink végrehajtásának anyagi bázisa — erre a soha nem látott munkalendületre, a nép erőteljes, a hétköznapok cselekedeteiben kifejezésre jutó bizalmára épült. Hároméves tervünk célkitűzéseinek legfontosabbjait a múlt esztendő végére — ahogy azt az MSZMP Központi Bizottsága még 1959 márciusában javasolta — teljesítettük. A szocialista ipar termelése, a termelékenység, a nemzeti jövedelem, a reálbérek emelkedése és belkereskedelmünk áruforgalma terén — úgy mondhatjuk egy évvel megelőztük önmagunkat, s az idén az a közös feladatunk, hogy második ötéves tervünket mind alapozottabban előkészítsük. Ezt szolgálja idei költségvetésünk is. Melyek ennek a költségvetésnek a legfontosabb összetevői? Nyolc százalékkal kívánjuk emelni a szocialista ipar termelését, 9 százalékkal a nemzeti jövedemet, 6,5 százalékkal a lakosság fogyasztási alapját és 2,1 százalékkal a munkások, az alkalmazottak reálbérét. Ezért fordítjuk a csaknem 68 milliárdos költségvetés kiadásainak többségét, csaknem 40 milliárd forintot a népgazdaság közvetlen fejlesztésére, beruházásokra, műszaki fejlesztésre, a mezőgazdaság erősítésére, s az összkiadások majdnem harmadát szociális, egészségügyi és kulturális célokra. Tizennégyezer lakást fejezünk be, 15 ezer lakás építését kezdjük meg az idén és a költségvetés számos mintegy 25 ezer magánerőiből épülő lakással is. Államunk továbbra is jelentős anyagi támogatással biztosítja a községfejlesztés előrehaladását. A költségvetés arányai bizonyítják, hogy a párt, a kormány a szocialista építés meggyorsítását, a nép jólétének emelésével együtt kívánja megoldani. Megalapozottság, a lehetőségek és a szükségletek gondos, körültekintő felmérése jellemzi idei költségvetésünket: a szükségesek közül a legszükségesebbekre, a lehetségesek közül a leggyorsabban megtérülőkre, az országnak a legnagyobb hasznot hozó beruházásokra fordítjuk a népgazdaság pénzét. Ezt hangsúlyozták a felszólaló képviselők és ezért emelte törvényerőre eredeti megfogalmazásában, minden változtatás nélkül a költségvetést az országgyűlés. De a költségvetés számoszlopai, a népgazdasági tervek céljai csak keretet adnak, amelyet az egész esztendő munkássága tölt meg tartalommal. A költségvetés csak lehetőség, amelyet jól felhasználva léphetünk ismét nagyobbat előre a szocialista építés lépcsőfokán. Ezért foglalkozott a parlament igen sokat a költségvetés megvalósulásának hogyanjával és azokkal ardekkel is, amelyek népgazdaságunk fejlődését visszahúzzák. A megfontolt bírálat, a hibákkal szembeni egészséges türelmetlenség szinte egyetlen felszólalásból se hiányzott. A szónokok aláhúzták a terv, a költségvetés realitását, de rámutattak azokra a bürokratikus jelenségekre, amelyek a terv és a költségvetés végrehajtását akadályozzák. A felszólalók számoltak a népgazdaság jelenlegi erejével, de már most felhívták a figyelmet arra, ami a jövő esztendőben, vagy a jövő esztendőkben lehetséges és szükséges lesz az országépítés ütemének fokozására. Csak egy-két példát. Egy Komárom megyei képviselő arról beszélt, hogy tavaly 13 százalékkal nőtt megyéjében a ruházati cikkek forgalma — s ez jó, örvendetes dolog —, de az áruházak túl sok szűk ruhát árusítanak. »Mit tehetünk tehát? — tette fel a kérdést. — Varrónőhöz megyünk vagy Preludint eszünk, esetleg feljövünk Budapestre vásárolli . A műszaki fejlesztés az ország előrehaladásának kulcskérdése, de — ahogy azt a párt mai osztályának vezetője monda — a Tervhivatal mégis esztendők óta elodázza, hogy kidolgozza a szakemberként és távlati tervét, pedig enélkül tervszerűtlen a közép- és főiskoláit oktató munkája. Vagy — erről Darvas József beszélt — többet fordítunk kulturális célokra, mint bármelyik kapitalista ország, deezeknek az összegeknek sajnálatos módon egy részét az úgynevezett könnyű műfaj tartalmatlan, alacsonyszínvonalú műsoraira használ- tják fel... Sok millió forint helyes, a céloknak megfelelő felhasználására hívták fel a figyelmet ezek és az ezekhez hasonló felszólalások. Minden fillért ott helyezzünk el, ahol a leginkább szükséges, erre épül a költségvetés, s a parlamenti vita valóban azt segítette elő, hogy minden fillért ténylegesen hasznosan fektessünk be, az elfogadott törvényt igazán a törvényt alkotók ■aándfka szerint, az egész nép érdekében hajtsák végre minden minisztériumban, minden hivatalban és gyárban. Ez a fajta jó értelemben vett vitaszellem tette igazán hasznos munkaüléssé az országgyűlés tanácskozását. A munka költségvetését fogadta el az országgyűlés s ez a költségvetés egyben kifejezi népünk mélységes hitét a jövőben, a béke fennmaradásában és erősödésében is. Ezt a közös rongyonézésünket fejezte ki az országgyűlésnek a Szovjetunió Legfelső Tanácsa üzenetére adott válasza is.*A dolgozó magyar nép a világnak ahhoz a részéhez tartozik, amelynek vezető ereje a nagy Szovjetunió — hangsúlyozza az országgyűlés válasza. — A Szovjetunió Legfelső Tanácsának határozata és felhívása bizonysága annak, hogy békés fejlődésünk fő bizosítéka a szocialista tábor ereje, amely lehetővé teszi a különböző rendszerek békés egymás mellett élését, megnyitja a békés verseny kibontakozását s a tartós béke korszakát. A mi számunkra éppen ez, a Szovjetunió, a szocialista országok együttes ereje és együttműködése teszi lehetővé, hogy költségvetésünk a béke költségvetése legyen, kiadásainknak csak mintegy négy és fél százalékát fordítjuk honvédelmi célokra, s az így megtakarított összegeket aflexnnumát kulturális célok megvalósítására használjuk fel. A magyar nép 1960-tól a csúcstalálkozó létrejöttét, a nemzetközi feszültség enyhülését, a béke gondolatának újabb győzelmeit várja a világban — itthon pedig újabb emelettel kívánja növelni a szocializmus épületét. Ezt az akaratunkat szolgálták az országgyűlés tanácskozásai, ezért kísérte azokat a nép egyetértése. Bact Tamás Újabb szovjet óriásrakétát lőttek ki Összeomlott az algériai zendülés A külpolitikai helyzet A SZOVJET ŰRKUTATÁSI EREDMÉNYEK olyan tudo-*-• márnyos és technikai fölényről tanúskodnak, hogy még a szovjetbarátsággal legkevésbé sem gyanúsítható nyugati sajtóorgánumok is kénytelenek ezt elismerni. Sőt, vitába szállnak azokkal, akik például az Egyesült Államok lemaradásának mentegetésére a szovjet eredményeket igyekeznek lekicsinyelni. Pearson, a New York Mirror szemleírója a következőket írja: -Amikor Thomas Gates hadügyminiszter afelderítő adatokra hivatkozva igyekszik lekicsinyelni a szovjet katonai ütőképességet, az asztalán heverő jelentések éppen az ellenkezőjét mondják. Mi most közölhetünk néhány tényt ezekből a jelentésekből, tényeket, amelyeket joga van tudni a közvéleménynek és amelyeket Gates, ha őszinte, nem cáfolhat.* Ezek után Pearson arról ír, hogy a Szovjetuniónak több interkontinentális, ballisztikus rakétája és több középhatósugarú rakétája van, mint az Egyesült Államoknak. Ráadásul a Szovjetunió már ma képes felbocsátani óriásrakétákat, ezzel szemben az Egyesült Államok leghamarabb 1963 végén lőhet csak ki ilyen típusú rakétát. A New York Journal American Hearst cikkét közli. Hearst kétségbevonja Eisenhower azon szavait, hogy a Szovjetunió hatásos világűrkutatási eredményei nem csorbítják az Egyesült Államok nemzetközi tekintélyét. A cikkíró emlékeztet arra, hogy a Szovjetunióelőször bocsátott fel szputnyikot, először lőtt fel súlyos terhet a világűrbe, először fényképezte le a Hold láthatatlan oldalát*. 2 AZ ALGÍRI ZENDÜLS FELSZÁMOLÁSA megelégedést váltott ki a nyugati szövetségesek körében. A New York Hérald Tribüne arról ír, hogyde Gaulle józansága diadalmaskodott, az algériai zendülők őrültsége vesztett*. A lap elszigetelt embereknek nevezi a zendülőket, akik nemcsak a franciáktól, hanemaz egész modern világtól elszigetelték magukat. Az angol sajtó arról ír, hogy Franciaország döntő szerepet játszik az európai egyensúly fenntartásában. A Daily Express azt reméli, hogy Franciaország megerősödve kerül ki ebből a válságból, hiszen, ha meggyengül, ez Európa egész hatalmi egyensúlyát felboríthatja. A Reuter párizsi tudósítója kommentárjában azzal a lehetőséggel foglalkozik, hogy néhány héten belül esetleg radikális változtatásokat hajtanak végre a francia kormányban. Karold King szerint már az algériai válságot megelőzően szóba került néhány miniszter lemondása, akik túlságosan rokonszenveztek az algériai ultrák politikai célkitűzéseivel. A tudósító úgy véli, hogy az algériai események felszámolása után nem elképzelhetetlen néhány miniszter lemondása. Ezek közé sorolja Debré miniszterelnököt is, aki éveken keresztül de Gaulle legszilárdabb támogatója volt, de lélekben mindig ellenezte az önrendelkezési politikát. Párizsi politikai körök egyébként Guy Mollet-t tartják a legesélyesebb miniszterelnökjelöltnek. Moszkvába érkezett az MSZMP küldöttsége Moszkvából jelenti az MTI. Az európai szocialista országok kommunista és munkáspártjainak mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozó tapasztalatcsere-tanácskozására hétfő délelőtt Moszkvába érkezett a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára vezetésével. A küldöttség tagjai: Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke és Fehér Lajos, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. A küldöttség fogadására a szovjet főváros kijevi pályaudvarán megjelent Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára, továbbá a Központi Bizottság és a Szovjetunió külügyminisztériuma több felelős munkatársa. Jelen volt a küldöttség fogadásánál Boldoczki János, a Magyar Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, továbbá a nagykövetség több felelős munkatársa.* Az európai szocialista országok kommunista és munkáspártjainak mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozó moszkvai tanácskozására vasárnap megérkezett a Bolgár Kommunista Párt küldöttsége, élén Todor Zsivkovval, a BKP első titkárával, a NSZEP küldöttsége, élén Walter Ulbricht-tal, a párt első titkárával. Ugyancsak vasárnap érkezett meg Kim Il, a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága elnökségének tagja vezetésével a koreai küldöttség és J. Cedenbal vezetésével a Mongol Népi Forradalmi Párt küldöttsége. A tanácskozáson — jelenti az MTI moszkvai tudósítója — nemcsak az európai szocialista országok pártjainak küldöttségei vesznek részt, hanem képviseltetik magukat az ázsiai szocialista országok is. A tanácskozás központi kérdése: a szocialista mezőgazdaság fejlődésének eddigi eredményei és a további tennivalók. Az egyes országokban a sajátos körülményeknek megfelelően a falu szocialista átalakítása igen sok problémát vetett fel, azonban e problémák tekintélyes része valamennyi szocialista ország számára közös. Éppen ezért rendkívül nagy jelentősége van valamennyi kommunista és munkáspárt számára a tapasztalatok általánosításának, közös következtetések megállapításának. Az ilyen tapasztalatcsere valamennyi kommunista pártnak megkönnyíti a további munkát, s lehetőséget teremt arra, hogy az egyes országok felhasználják más országok testvéri segítségét. Fontos szerepet kap a tanácskozáson az egyes országok sajátos termelési tapasztalatainak ismertetése. A különböző országokban a mezőgazdasági termelés egyes területén kimagasló eredményeket értek el s ezek az eredmények valamennyi szocialista ország számára hasznosíthatók. Az ilyen tapasztalatok részletes cseréje megkönnyíti a termelés élenjáró módszereinek általánosítását, jó felhasználását. A tanácskozáson előreláthatóan megvitatják a szocialista országok mezőgazdasági együttműködésének lehetőségeit. Az ilyen együttműködés ugyancsak nagy lehetőségeket nyit meg a mezőgazdasági termelés korszerűsítése, a termelékenység gyors növekedése előtt. Magától értetődően a mezőgazdasági kérdéseken kívül igen nagy fontossága van annak a ténynek, hogy a szocialista országok kommunista és munkáspártjainak vezetői magas szinten találkoznak egymással. Ilyen találkozókra az elmúlt években többször is sor került, így 1957 novemberében, majd 1958 májusában a moszkvai KGST tanácskozás idején, s 1959 januárjában az SZKP XXI. kongresszusán. A moszkvai tanácskozáson a kommunista és munkáspártok vezetőinek alkalmuk nyílik majd a közvetlen eszmecserére mind a pártmunkát érintő kérdésekről, mind pedig a nemzetközi élet problémáiról is. Fellőtték a második szovjet többlépcsős ballisztikus rakétát A TASZSZ jelenti Moszkvából. Annak a tervnek megfelelően, amely szerint kidolgoznak az eddigieknél nagyobb teljesítőképességű többlépcsős ballisztikus rakétát, hogy segítségével nehéz szputnyikokat lőhessenek fel és űrrepüléseket végezhessenek a naprendszer bolygóira, ez év január 31-én este felbocsátották a második ilyen rakétát. A rakéta utolsóelőtti lépcsője az utolsó lépcső modelljével együtt ez év január 31-én moszkvai idő szerint 19 óra 58 perckor elérte a Csendes-óceán megadott térségét. Az utolsó fokozat modelljét a légkörben való repüléskor megfigyelték és vízbeesését a hajókon felállított rádió-lokációs, optikai és lehallgató állomások segítségével észlelték. A mérések adatai ismét megerősítették a rakéta irányításának rendkívüli pontosságát. Az idén január 31-én végzett fellövéssel sikeresen befejeződött a fent említett rakétatípus kidolgozásának adott szakasza. Ezzel kapcsolatban a TASZSZ-t felhatalmazták annak kijelentésére, hogy a TASZSZ 1960. január 8-i közleményében pontos adatokkal meghatározott térség a kitűzött határidő előtt, február 1-én szabaddá vált a tengeri hajózás és a repülés számára. „A zendülés véget ért” Algírból jelenti az MTI. Kevéssel tizenkét óra előtt Lagaillarde, az algériai zendülés egyik vezetője hétszáz emberének kíséretében elhagyta a barikádokat és néhány perccel később a másik zendülő vezér, Ortiz csoportja megkezdte a főbarikád szétbontását Az algíri francia telepesek zendülése összeomlott, részvevői megadták magukat a francia hadseregnek. Párizsban a rádió bemondta:A zendülés véget ért.* Az események már hétfőn reggel előrevetették árnyékukat, amikor bebizonyosodott, hogy Lagaillardék sztrájkfelhívása nem járt sikerrel. A végső megadás mégis meglepetésként érte az algériaiakat. Bernard Lefevre algíri jobboldali politikus szerint a vasárnapról hétfőre virradó éjszaka tárgyalások folytak a zendülők és a hadsereg képviselői között.A zendülők állítólag kérték, ne alkalmazzanak velük szemben megtorló intézkedéseket. Hogy a hadsereg elfogadta-e ezt a feltételt, az egyelőre kétséges — jegyzi meg az AP. A kora délelőtti órákban a területi gárda hetven tagja fehér zászlót lengetve átmászott a barikádokon és letette a fegyvert a francia katonák előtt. Ezután megindult a zendülők folyamatos átszivárgása a barikádokon. Tizenkét óra előtt néhány perccel Lagaillarde ég emberei a francia zászlót lengetve el