Magyar Nemzet, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-01 / 26. szám
T Magyar Nemzet _ __________________________ _ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Új tanítók a falun •Ilyen tanítókkal meg lehet oldani a falu legégetőbb politikai kérdéseit is.* »Négy hátlap elteltével nyugodtan állíthatom, mindhárman képesek arra, hogy eredményesen tanítsanak.-x Két jelentésből idéztünk, az egyikben a Hajdú-Bihar megyei tanács művelődési osztálya mondotta el véleményét a Művelődési Minisztérium egyik főelőadójának, a másikat a nagyatádi iskola küldte három fiatal tanítójelöltről, a kaposvári felsőfokú tanítóképző intézetnek. A harmadéves tanítójelöltek egyik része a télen fejezte be úgynevezett szakgyakorlatát az iskolákban és erről szóltak az előbbi dicsérő szavak. Ez a szakgyakorlat az első volt az újfajta képzők életében, eredményétől sokat vártak a pedagógia szakemberei. Részben ennek kellett bebizonyítania azt is, beválnak-e az új képzők. A hajdani tanítóképzés ötéves volt és négy régi középiskolai osztály elvégzése után, azaz tizennégy éves korukban kerültek a jelöltek a képzőbe. Itt körülbelül az érettségivel azonos ismeretanyagot sajátítottak el, és ekkor szerezték meg az általános mellé a szakműveltséget is. A felszabadulás után többféle képzés létezett, de alapjában mindig öt esztendeig képezték a tanítókataz általános iskola nyolcadik osztálya után, és az ötödik évben már gyakorolni mentek a jelöltek. Ott álltak tizennyolc évesen a katedrán és hiába volt ez gyakorlóév, a valóságban teljes értékű tanítónak kellett lennie az ifjú pedagógusnak. Az új intézmény olyan hatalmas változást jelent a tanítók képzésében, amelynek eredményeit ma még teljesen nem mérhetjük le és jelentőségét sem látjuk igazán. Gondoljuk csak el: ahogyan hazánkban az iskolai végzettség általában hatalmasat emelkedett, az általános iskola nyolc osztálya lett a kötelező, az érettségi a természetes és az egyetem a már-már megszokott, ugyanígy a tanítóképzés jellege is alaposan megváltozott. Középfokúból felsőoktatási intézménnyé lett a tanítóképzés, a diplomát ma már nem az érettségivel együtt, hanem utána, további három év elteltével kapják meg az általános iskola alsó tagozatába kerülő nevelők. Ha csak azt látjuk, hogy az egykori négy-öt év helyett most négy középiskolát és háromesztendős képzőt kell elvégezniük a tanítóknak, hajlamosak vagyunk arra, hogy csupán mennyiségi változásnak véljük a különbséget. Itt azonban sokkal többről van szó: olyan felsőfokú intézményekről, amelyekben az oktatás módszere, színvonala főiskolai, és ahol a pedagógiai szakműveltséget nem az általános műveltséggel együtt sajátítják el az érettségizett diákok, hanem a középiskolában megszilárdított ismeretanyag nyomán. Az új felsőfokú tanítóképzők három esztendővel ezelőtt alakultak meg és a tizenegy új intézmény munkájában sok minden azt mutatja, hogy jó irányban haladnak. Most nemcsak a harmadévesek gyakorlatáról szóló jelentésekre gondolunk, azokra, amelyek kitörő lelkesedéssel fogadják a nagyobb műveltségű, hivatást szerető új kollégákat. Mondjuk meg őszintén: kissé talán rózsaszínűbb is a kelleténél ez a kép, bár a derűklátás érthető. Egy-egy falusiiskola feljegyzése arról az őszinte csodálkozásról ad számot, hogy — annyi, az ifjúságot bíráló vélemény és néhány rossz tapasztalat után — ezek az új tanítók egészen mások. Ám az lassan természetes lesz, és a lelkes elégedettség helyébe az új típusú, magasabb színvonalú intézetek nevelőmunkájának gondos értékelése lép. Mert ezen múlik elsősorban a dolog, csak a képzők megfelelő tanári gárdája biztosíthatja jó pedagógusok szárnyrabocsátását. Sok idősebb, tapasztalt, művelt tanár mellett olyan fiatal, tehetséges, viszonylag kevés gyakorlattal, de nagy hittel és tudásvággyal rendelkező pedagógusok kerültek az intézetek nevelői sorába, akik teljesen új utakon járva, sokszor csak néhány oldalas központi tanmenettel vagy vázlattal rendelkezve, bátran nekikezdtek a munkának. Sárdi Lajos, az alig harmincéves, szakérettségisből, szovjet ösztöndíjasból pedagógia-szakossá lett kaposvári intézeti tanár, nagy kedvvel, szorgalommal, igen jól dolgozik és megleljük fiatal társait az ország többi képzőjében is. Az első három év után lassan már munkájukkal is kivívják maguknak a felsőfokú jelzőt ezek az intézetek. Falaik között a tanárok önállóan kutatnak, saját oktatási módszereikkel kísérleteznek, és megindult a képzőkben a tudományos munka is. Három esztendeje működnek csak ezek az új intézmények és szinte természetes, hogy még nem lábolhattak ki néhány gyermekbetegségből. Csupán egyetlen problémát említünk meg: ez a tananyag kérdése. Amikor megalakultak a képzők, néhány társadalmi szervünk és intézményünk azzal a jogos igénnyel lépett fel, hogy ezek a zömébenfalura kerülő tanítók a helyi népművelést, sportot, a közösségi életet is támogassák majd. Ebből az érthető kívánságból adódott az, hogy fiatal tanítójelöltjeink jelenleg nagyon sokféle dolgot tanulnak. Jó, hogy a jelöltek tudják, hogyan kell bábokat készíteni, ismerik a Kildán-mozgalmat, az úttörő foglalkozások tematikáját, a kórusvezetést, a gyermekvédelem, a könyvtárkezelés, a vetítés és a napközi otthon problémáit és feladatait, de vajon ezeket az ismereteket csak a képzőben lehet elsajátítani? És úgy áll-e a dolog, hogy minden fiatal tanítónak kivétel nélkül ismernie kell a népművelés valamennyi ágát? Le kellene győzni a társadalmi szerveknek kezdetben talán indokolt, de most már nem reális ellenállását, bátran elhagyva a tananyagból azt, ami nem elsőrendűen fontos, amit munka közben, a képző után is meg lehet tanulni. Helyette a tanítói személyiség formálására kell az új, jobb tantervben a hangsúlyt helyezni. Olyan tanítókat kell adnia a képzőnek, akik mindenekelőtt kiválóan tudnak tanítani. Megkockáztatjuk azt a véleményünket: ne értsenek valamennyien a bábművészethez, ne tudjanak mind szakszerűen sportolni és könyvtárat vezetni, színdarabot rendezni és filmvetítőt kezelni. Szakosítsák őket egyéni hajlamaik szerint. Egyre azonban valamennyiüket képessé kell tenni: pedagógiai műveltségük, rátermettségük, érdeklődésük nyomán nyíljék ki szemük a falu népművelési és politikai problémáira, legyen meg a készség bennük, hogy munka közben azt tanulják meg, amire a közösségnek is szüksége van Az új felsőfokú tanítóképzők első igazi vizsgája ősszel lesz. Hatszázhatvan—hatszáznyolcvan ifjú tanító végez az idén, megy ki az iskolába, s ekkor bizonyítja be először, hogy helyes volt főiskolai rangra emelni a tanítóképzést, helyes volt az a törekvés, hogy a magyar falut magasabb műveltségű nevelőkkel lássuk el. Gábor István A szovjet küldöttség ismételten követeli az ENSZ kongói határozatainak végrehajtását A külpolitikai helyzet • A FRANCIA—ALGÉRIAI ELŐZETES MEGÁLLAPODÁS*“• bizonyos pontjait ismerteti a francia sajtó és ezekből az derül ki, hogy a részletkérdésekben még meglehetősen komoly ellentétek állnak fenn. Egyes hírmagyarázók ugyanakkor rámutatnak "arra, hogy az OAS és a franciaországi fasiszták újabb puccskísérletével kell számolni, ha a megállapodást aláírják és azt a valóságban végre akarják hajtani. A Pravda »A fasizmus árnya Franciaország fölötte című cikkében rámutat arra, hogy az OAS szervezetei pókhálóként szövik át és zónákra osztják Algériát és Franciaországot. A föld alatti csapatoknak a most előkészítés alatt álló harmadik algériai katonai puccs megkezdésekor azonnal el kell foglalniuk a legfontosabb objektumokat. A cikk hangsúlyozza, hogy az ultráknak nemcsak a cselekedeteit, hanem az "ideológiáját" is vad fasiszta szellem hatja át. Ennek az ideológiának a jellemzői a nacionalizmus, a fajgyűlölet, az antiszemitizmus, a sovinizmus és a kommunistaellenesség. Nem véletlen, hogy az ultrák ideológiailag, sőt, szervezetilegis mind szorosabb kapcsolatokat építenek ki Spanyolország, Olaszország, Belgium, Nyugat-Németország és más országok különböző fasiszta csoportosulásaival. A Pravda szerint lehetetlen nem meglátni egy új lázadás reális lehetőségét. Az ilyen fejlemény megakadályozásával foglalkozott Waldeck Rochet egy kommunista aktívaértekezleten elhangzott beszédében. A kommunista párt főtitkárhelyettesének megállapítása szerint csakis az antifasiszta demokratikus egység állhatja útját az újabb puccsnak. Az egység megteremtésének fő akadálya azonban a szocialista pártnak és egyes magukat baloldalinak valló pártok jobboldali vezetőinek a demokratikus erők megosztására irányuló politikája. Ezek a vezetők a kommunisták nélküli "demokratikus egy- ség" ürügyén, olyan reakciós körökkel szövetkeznek, amelyek nyíltan rokonszenveznek az ORS-szal. A MOSZKVA ÉS WASHINGTON közötti viszony javulására következtet az angol sajtó abból, hogy Adzsubej, az Izvesztyija főszerkesztője a Fehér Házban villásreggelizett és Salinger, Kennedy sajtótitkára Harlamovval folytatott megbeszélést. A Times annak a felfogásának ad kifejezést, hogy a nem hivatalos eszmecsere talán hasznosabb volt, mintha Robert Kennedy amerikai igazságügyminiszter Moszkvába látogatott volna. A Daily Express washingtoni tudósítója szerint bizonyos jelek arra mutatnak, hogy jelentős tényezők dolgoznak a Szovjetunió és az Egyesült Államok közti jóviszony megteremtésén. Az angol lap még azt a lehetőséget is felveti, hogy Salinger tavaszi moszkvai utazása során valószínűleg »kikémleli a terepet« az elnök számára. A lap moszkvai tudósítója nyomatékosan felhívja a figyelmet arra az üzenetre, amelyet Hruscsov Roosevel özvegyéhez intézett. A Daily Mail Kennedy villásreggelijét Adzsubej tiszteletére egy bizonyos változás fokmérőjének tartja, amely szerinte az Egyesült Államokban az utóbbi néhány hét leforgása alatt a realitások irányában végbement. A gyarmatosító hatalmak aláássák a Biztonsági Tanács tevékenységét A szovjet ENSZ-képviselet nyilatkozata New Yorkból jelenti a TASZSZ., A Szovjetunió ENSZ-képviselete kedden közzétette az alábbi nyilatkozatot: A Szovjetunió ENSZ-képviselete 1962. január 25-én a szovjet kormány megbízásából kérte: sürgősen hívják össze a Biztonsági Tanácsot, hogy megvitassák, miként teljesítették a Biztonsági Tanácsnak a kongói kérdésben hozott 1961. november 24-i határozatát. Ismeretes, hogy jóllehet a Biztonsági Tanács említett határozatának elfogadása óta több mint két hónap telt el, e határozat igen fontos követeléseit nem teljesítik, mivel bizonyos katangai érdekeltségekkel rendelkező gyarmattartó hatalmak nyílt ellenállást tanúsítanak. A szovjet küldöttség, amikor felveti a Biztonsági Tanács összehívásának kérdését, abból indul ki, hogy sürgősen meg kell vitatni a kialakult helyzet okait és a tanácsnak olyan intézkedéseket kell hoznia, amelyek minden külföldi zsoldos Katangából való haladéktalan kikergetésére és a katangai szeparatista tevékenység megszüntetésére irányulnak — a Biztonsági Tanács világosan kifejtett határozatainak és a Kongói Köztársaság központi kormánya politikájának megfelelően. A szovjet küldöttség, még mielőtt formális kérését eljuttatta volna az ENSZ titkárságához, a Biztonsági Tanács összehívására vonatkozó indítványáról, tanácskozott az afrikai országoknak a Biztonsági Tanácsban helyet foglaló képviselőivel, a Kongói Köztársaság ENSZ-képviselőjével, valamint U Thanbnal, az ENSZ ügyvezető főtitkárával és ők semmi ellenvetést nem tettek. Az említett tanácskozások során a szovjet küldöttség kérte a Kongói Köztársaság New Yorkban tartózkodó képviselőjét, sürgősen tájékoztassa minderről kormányát és közölje, hogy a szovjet küldöttség ez év január 27-re, szombatra indítványozza a tanács összehívását. . Ugyanakkor Deannel, Nagy- Britannia képviselőjével, a Biztonsági Tanács elnökével folytatott tanácskozások során kiderült, hogy a nyugati hatalmak ellenzik a tanács gyors összehívását és egyesek közülük szükségtelennek tartják a tanács összehívását. Emiatt. továbbá néhány más küldöttség megfontolásait is szem előtt tartva, a szovjet küldöttség hozzájárult ahhoz, hogy a tanács összehívásának időpontját január 29-re, hétfőre halasszák, amiről értesítette a Biztonsági Tanács elnökét. A Biztonsági Tanács elnöke mégis január 30-ra, keddre tűzte ki az ülést. Az ENSZ ügyvezető főtitkára január 28-án tájékoztatta a szovjet küldöttséget Adoulának, a Kongói Köztársaság miniszterelnökének Lagosból küldött táviratáról. A táviratban Adoula tiltakozik a Biztonsági Tanács összehívása ellen, elsősorban amiatt, mert maga készül New Yorkba utazni. E táviratra nyilvánvalóan az adott okot, hogy Adoulát nem kielégítően vagy egyoldalúan tájékoztatták a tanács összehívásának céljairól. A Biztonsági Tanács január 30-i ülésén a szovjet küldöttség világosan kijelentette: kívánatosnak tartja, hogy a Kongói Köztársaság miniszterelnöke személyesen vegyen részt a Biztonsági Tanács munkájában, amikor megvitatják a tanács november 24-i határozata teljesítésének kérdését és úgy véli, hogy az első ülés után — ahol majd mint a tanács összehívásának kezdeményezője kifejti álláspontját — elhalasszák a tanács munkáját, amíg Adoula kongói miniszterelnök megérkezik New Yorkba és személyesen részt vehet a tanács vitájában. Az ülés menete azonban világosan megmutatta, hogy a gyarmattartó hatalmak, élükön az Egyesült Államokkal és Nagy-Britanniával, mindenképp akadályozzák a Biztonsági Tanács november 24-i határozata teljesítésének a megvitatását, mert a tanácson kívüli kulissza mögötti manőverekkel akarják elérni kongói céljaikat. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselői meg akarják akadályozni a kérdés bármifajta megvitatását, mert ez leleplezhetné a gyarmattartó hatalmak ügynökségeinek megmentésére, mindenekelőtt Csömbe megmentésére irányuló , kulisszamögötti manővereiket. Ezért az ügyrendi szabályok durva megsértésének útjára léptek, ami szemléletesen lelepleződött az ülés során és még a napirend megvitatása előtt az ülés félbeszakítását idézte elő. Tehát e hatalmak szavakban ugyan állást foglalnak az ENSZ szerepének fokozása mellett, de tetteikkel aláássák az ENSZ és legfontosabb szerve, a Biztonsági Tanács tevékenységének alapjait. Mindez e hatalmak önző gyarmatosító érdekeit szolgálja és semmi köze a kongói nép általános érdekeihez és ahhoz a törekvéséhez, hogy megőrzi a Kongói Köztársaság területi épségét és függetlenségét. Portugália elítélése az ENSZ-ben New Yorkból jelenti az MTI. Az ENSZ-közgyűlés kedd esti ülésén 99 szavazattal 2 ellenében (Spanyolország és a Délafrikai Köztársaság), egy tartózkodással (Franciaország) jóváhagyta azt a határozati javaslatot, amely élesen elítéli az angolai nép ellen alkalmazott portugál megtorló intézkedéseket és fegyveres akciókat, valamint a lisszaboni kormánynak azt az eljárását, hogy nem hajlandó elismerni az angolai nép önrendelkezési jogát és függetlenségét. Megállapítja a határozat, hogy a portugál kormánynak ez az eljárása veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot. A határozat a többi között követeli az angolai politikai foglyok szabadon bocsátását, s szabadon választott politikai képviseleti szervek alakítását abból a célból, hogy átadják a hatalmat Angola népének. A határozatba foglalt javaslatot az ázsiai és az afrikai országok terjesztették elő. A gyarmattartó hatalmaknak előzőleg különféle mesterkedéssel sikerült töröltetni a javaslatból azt a fontos rendelkezést, amely külön bizottság alakítását indítványozta az angolai nép függetlenségének előmozdítására. Az ENSZ lomtói fikciójának finanszírozására az USA 100 millió dollár értékű ENSZ-kötvényt akar vásárolni Washingtonból jelenti az MTI. Ismeretes, hogy U Thant ügyvezető főtitkár kezdeményezésére nemrégen bejelentették, az ENSZ összesen kétszázmillió dollár értékben kötvényeket bocsát ki a kongói akció és a palesztínai menekültek segélyezésének finanszírozására, valamint a világszervezet pénzügyi nehézségeinek leküzdésére. A brit kormány hétfőn úgy határozott, hogy 12 millió dollár összegben vásárol ENSZ-kötvényeket. Kennedy elnök kedden rendkívüli üzenetet intézett a kongresszushoz és abban törvényhozási felhatalmazást kért 100 millió dollár összegű ENSZ-kötvény vásárlására. A TASZSZ Kennedy elnök üzenetét kommentálva, megállapítja: Az Egyesült Államok teljes egészében támogatja a kongói ENSZ-erőknek a világszervezet utasításaival és határozataival ellentétes tevékenységét, mert ez megfelel az amerikai imperialista körök érdekeinek. 1r Salinger a Szovjetunióba látogat Washingtonból jelenti a Reuter. Salinger, a Fehér Ház sajtófőnöke kedd este közölte az újságírókkal, hogy Adzsubejnek, az Izvesztyija főszerkesztőjének meghívására április végén vagy május elején a Szovjetunióba látogat. A Fehér Ház szóvivője közölte, hogy Robert Kennedy igazságügyminiszter, az elnök fivére, szerdán ebédet adott a szovjet lapszerkesztő és felesége tiszteletére. Adzsubej Armot közölték, meghívást kapott Kennedy elnök szerda este esedékes szokásos sajtóértekezletére, amelyen megfigyelőként vett részt