Magyar Nemzet, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-14 / 37. szám

..Magyar Nemzet—~ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Művészet vagy tudomány ? Aligha volt igaza annak az igazgatónak, aki arról panasz­kodott, hogy azok a cikkek, ri­portok, amelyek egyes vezetők magatartásbéli hibáival foglal­koznak, aláássák a vezetők te­kintélyét. De a panasz még­sem volt egészen alaptalan — persze más értelemben. Egész egyszerűen arról van szó, hogy sokkal többet foglalkozunk a vezetőkkel, mint a vezetéssel, vagyis: szívesen bíráljuk a ve­zető beosztású dolgozókat konkrét helyzetekben elfoglalt hibás magatartásuk miatt, anélkül azonban, hogy csak kísérletet is tennénk a veze­tés szubjektív és objektív té­nyezőinek tudományos igényű elemzésére, a munkahelyi em­beri kapcsolatok pszichológiai és szociológiai vizsgálatára, az emberekkel való bánásmód pszichikai és pedagógiai ele­meinek feltárására, tehát a vezetői magatartás azon alap­normáinak megállapítására, amelyek azután az objektív elbírálás kritériumai lehetné­nek. Ennek logikus következmé­nye az a furcsa helyzet, hogy számon kérjük és ostorozzuk ugyan a vezetői magatartás hiányosságait, de keveset te­szünk annak érdekében, hogy pl. a vezetőket, vagy legalább a fiatal mérnököket, a jövő vezető ipari kádereit, a sző­kébb értelemben vett szakmai felkészültségen túlmenő olyan munkalélektani és üzemszocio­lógiai ismeretekkel is felvér­tezzük, amelyek biztosítják számukra az eligazodást és tá­jékozódást az üzemen belüli, helyzetek, emberi kapcsolatok felismerésében, helyes értéke­lésében és alakításában, a termelés emberi tényezője je­lentőségének és szerepének felmérésében és e tényező ha­tékony mozgósításában. Helytelen és félrevezető ugyanis a kérdést olyan for­mán leegyszerűsíteni, mint so­kan teszik, amikor a vezetést a '••legnagyobb művészet«-nek nevezik. Kétségtelen, hogy a vezetés — hiszen emberek ve­zetéséről van szó! — tartal­maz olyan elemeket is, ame­lyek a személyiség adottságai­ban gyökereznek, s az isme­retszerzés szokásos módszerei­vel nem sajátíthatók el. Az igazság mégis az, hogy a ve­zetésnek, mint társadalmi funkciónak a tartalmi köre — a leglényegesebb elemeiben — a tudományos megismerés szá­mára is hozzáférhető, vagyis: bizonyos alapfeltételek — fő­leg a társadalmi érdek képvi­seletére való alkalmasság —, fennforgása esetén, elsajátít­ható. Nem is nehéz kitapin­tani a vezetői munkaterület azon pontjait, ahol a vezetői munka ez ideig kevés figye­lemre méltatott szubjektív és objektív tényezőinek elhanya­golása, a­z ezzel összefüggő kérdésekben való tájékozat­lanság a szakmailag egyéb­ként képzett vezetőnél is, mint munkájának gátja, a feladatok eredményes végrehajtásának kerékkötője jelentkezik. Műszaki vezetőkkel folyta­tott beszélgetéseim során ki­derült pl., hogy a brigádmoz­galmat sokan a régi, megfe­lelő tartalmi előfeltételeket nélkülöző munkaverseny fel­élesztésének tekintik, formáli­san ítélik meg, sőt többen csu­pán adminisztratív munka­­többletet látnak benne. Csak ők a hibásak ebben a szemlé­letben? Aligha. A továbbiak során kiderült ugyanis, hogy tanulmányaik folyamán — sem a régi, sem az új mű­szaki vezetők —, nem sokat hallottak a csoportmunka lé­lektani és szervezési feltéte­leiről, a csoportfeladat meg­határozásának módjáról, az ésszerű csoportösszetétel té­nyezőiről, a csoporton belüli egymásra hatás optimális fo­kának kialakításáról, a cso­portmunkában rejlő pszichikai tartalékok (az elismerés és ön­kifejlesztés alapvető igénye, becsvágy, versenyszellem, pél­damutatás s­tb.) feltárásáról és a közös cél érdekében történő mozgósításáról stb. Meggyőző­désem az, hogy a brigádmun­ka sikerének, az ebben a munkaformában rejlő hatal­mas termelési és emberi tar­talékok mozgósításának nem a vezetők­­,ösztönös hozzáállása, a döntő előfeltétele, hanem az említett tényezők elmélyült ta­nulmányozása, s az így szer­zett tudásanyag gyakorlati ér­tékesítése. Nézzünk egy másik példát. Általánosa­n ismert, hogy" mi­lyen nagy szerepet játszik a vezetők m­­unkájában az új időtényező. A vezetői túlter­heltség visszatérő szólam nem­csak nálunk, hanem az egész világon (Nyugaton pl.­­mai de siécle*-nek, a század beteg­ségének nevezik). A lengyel Gépipari Szervezési Intézet vizsgálatai kiderítették, hogy a lengyel gépipari igazgatók 72 százaléka hetenként leg­alább 3 napon, 15 százaléka minden nap, 8 százaléka pedig hetenként egyszer “­túlórázik”, s ennek ellenére munkaidejük­nek csupán 8,9 százalékát tud­ják igazi feladatukra, tehát azokra a munkákra fordítani, ahol a domináns elem nem a rután, a sablon, hanem az al­kotó fantázia és az átgondolt kezdeményezés. Világos, hogy a túlterheltség, illetve annak megszüntetése szorosan össze­függ az ésszerű vezetői mun­kabeosztással (vezetői munka­terv) és munkamegosztással (a feladatok átruházása a felelős­ség vállalása mellett). Már most itt is felmerül a kérdés: az ésszerű munkabeosztás és munkamegosztás megvalósítá­sa kizárólag szubjektív, egyéni adottságoktól függ-e — tehát művészet-e —, vagy döntő mértékben olyan intézkedések foganatosításának, olyan hely­zetek kialakításának folyomá­nya, amelyeknek tényezői minden vezető számára meg­ismerhetők és gyakorlatilag alkalmazhatók. Vizsgáljunk meg csak néhány, olyan idő­rabló tényezőt, amelyeknek kiküszöbölése előfeltétele a vezetők rendelkezésére álló idő ésszerű kihasználásának. Látszólag kicsiségekről van szó, de talán annál jobban ér­zékeltetik a problémát. Ismeretes, hogy a vezetőktől nagyon sok időt rabol el a “nehezen távozó” ügyfél. Már most ilyen időrabló ügyfél lá­togatása esetén mit tesz az “ösztönös” vezető? Amikor a fél már harmadszor-negyed­­szer ismétli ugyanazt: hol a plafont nézi, hol az ablakot. Ha a­ rutin­­vezetőről van szó, jön a titkárnő, s valami fon­tos értekezlet kezdetét jelenti. A baj csak az, hogy a felek többsége is ismeri ezt a trük­köt. Az emberekkel való bá­násmód pszichikai tényezőinek ismeretével felvértezett vezető viszont tudja az ügyfél hosz­­szas maradásának, mondani­valója állandó ismétlésének pszichikai okát: a fél nem bí­zik abban, hogy a vezető meg­jegyzi magának az előterjesz­tett kérést, vagy javaslatot, s intézkedni fog. Az a vezető, aki tisztában van a fél maga­tartásának ezzel a lélektani hátterével, egyszerű és a ma­ga szempontjából is célrave­zető megoldást választ: amint az ügyfél beszélni kezd, pa­pírost és ceruzát vesz, jegyze­tet készít, s ezzel nemcsak a saját dolgát könnyíti meg, ha­nem a félben is azt a meg­nyugtató érzést kelti, hogy mondanivalója rögzítve van, s így az intézkedés sem marad el. Időrabló tényező az is, ha a vezetőt a munkaidőn kívül a másnapi elintézendők foglal­koztatják. Az “ösztönös*, vagy “művész*-vezető legfeljebb nem törődik a megoldásra vá­ró problémákkal. Az a vezető azonban, aki mestersége mód­szereinek tudatos elsajátítá­sára törekedett, hamarosan rá­jön, hogy a munkanap befe­jezettségének érzete a leglé­nyegesebb előfeltétele a sza­bad idő zavartalan élvezeté­nek, a pihenésnek. Éppen ezért, mielőtt munkanapját befejezné, másnapi leglénye­gesebb elintézendőit jegyzékbe foglalja, ami által a munka­napot a maga számára is ér­zékletesen lezárja, mintegy pontot tesz rá, s ezzel megte­remti a rákövetkező szabad idő zavartalan élvezetének fel­tételét. Sorolhatnánk tovább az időrabló tényezők ismerteté­sét, a végnélküli értekezlete­ket, a rendelkezések, és uta­lások özönét , végnélküli telefonálgatásokat stb. s mindegyikkel kapcsolatosan kimutathatnánk, hogy kikü­szöbölésükben, illetve megfele­lő szervezeti megoldásukban, vagyis végső soron a vezetői idő­tartalék feltárásában és biztosításában mennyivel na­gyobb szerepe van a vezetési módszerek tudatos ismereté­nek, mint az ösztönös, intuitív felismeréseken alapuló intéz­kedéseknek. Az elmondottak­kal sem akartuk eldönteni a “vezetés — művészet, vagy tu­domány?” régi vitáját, csupán jelezni, hogy még nagyon so­­kat tehetünk, s kell is ter­­nünk a vezetés módszereinek tudományos feltárásáért, gya­korlati alkalmazásáért. Dobossy Imre ­Általános sztrájk F­r­anciaor­szágban az antifasiszta mártírok temetésének napján A külpolitikai helyzet HRUSCSOV HÉTFŐI JAVASLATA új mozgást indított el a világpolitikában. A hírügynökségi és lapkommentárok java része kedden azzal a szovjet indítvánnyal foglalkozott, hogy március 14-én Genfben kormányfői szinten kezdjék meg a leszerelési tárgyalásokat. A hírmagyarázatokból különöse­n két vonatkozást érde­mes kiemelni. A szemleírók rámutatnak arra, hogy az egész leszerelési komplexumban a Nyugat már eleve handicappel indult el. Hiszen az általános és teljes leszerelés gondolatát első ízben Hruscsov tárta a világ elé az ENSZ közgyűlésén mondott emlékezetes nagy beszédében és most, amikor Ken­nedy Macmillannel együtt üzenetet intézett a szovjet kor­mányfőhöz, lényegében nem új indítvánnyal állt elő, csupán kifejtette gondolatát arról a kérdésről, amelynek a Szovjet­unió a kezdeményezője és következetes harcosa. Másrészt nyilvánvaló, hogy a Nyugat végérvényesen nem utasíthatja vissza a szovjet kormányfő asztalhoz invitálását, hiszen a tizennyolcas leszerelési bizottságban a semlegesek is jelentős helyet foglalnak­ el, ők pedig sürgetik az előrehaladást a vi­lágpolitika alapvető problémájának megoldásában. Ez az értékelés helytállónak látszik az első nyugati rea­gálások ismeretében is. Megerősítik ugyan, hogy Washington és London hivatalos válaszában udvarias formában elutasítja majd Hruscsov javaslatát, de úgy,­­hogy még június eleje előtt mégis mód nyíljék a kormányfők találkozójának össze­hívására. Ugyanis június elseje az a határidő, amikor a tizennyolctagú bizottságnak jelentést kell az ENSZ-közgyű­­lés elé terjesztenie munkájának előrehaladásáról. A március 14-i kormányfői értekezlet elutasításának szándéka különben már látszott Rusk, amerikai külügyminiszter hétfő esti rádió­nyilatkozatából is, azzal a fenntartással, hogy Rusk szerint *»nyitva kell hagyni az ajtót, és későbbi időpontban meg le­het tartani a leszerelési csúcsértekezletet. Mindenesetre az érdekelt semleges országok közül Svédország és India már kifejtette véleményét. Stockholm nyilatkozatban fejezte ki, hogy­­pozitív szellemben ítéli meg Hruscsov javaslatát, s re­méli, hogy a kormányfők részvétele előmozdítja az értekezlet értékes alapjainak lerakását­. Új-Delhi kifejezetten örömmel üdvözölte a szovjet indítványt és az AP amerikai hírügynök­ség tudósítója rámutatott, hogy a semleges országok általá­ban helyesléssel fogadták a kezdeményezést. A vezető nyugati fővárosokban különben esetleges meg­lepetésektől is tartanak. Számba veszik azt a lehetőséget: ha a nyugati kormányfők nem mennének el március 14-én Génf­be, Hruscsov talán mégis megjelenne ott a lengyel, a román és a bolgár kormányfővel együtt, s ebben az esetben legalább­is Nasszer és Nehru részvétele is várható. A nyugati sajtó­­orgánumok már eleve latolgatják,­­hogy milyen "kínos hely­­zetbe­" kerülhetnének ebben az esetben a NATO-hatalmak. A Hruscsov-javaslatot egyébként kedden reggel »Szem­leíró« aláírási cikkében kommentálta a Pravda is. A lap azo­kat az indítékokat elemezte, amelyek a szovjet kormányfőt vezették indítványának előterjesztésekor. Mint a Pravda ki­emeli, Washington és London ez ideig kétszínű játékot foly­tatott a leszerelés kérdésében. Egyfelől “sikeres munkát” kí­vánt a tizennyolc hatalmi bizottságnak, másfelől bejelentette szándékát, hogy folytatni akarja a légköri és föld alatti rob­bantásokat. Ebben a kettős magatartásban minden józanul gondolkodó ember csak a régi, kudarcot vallott erőpolitika visszatérését láthatja. Egy olyan felelős pillanatban, amikor a nyugati hatalmak a nemzetközi helyzet barométerének muta­tóját a vihar irányába igyekeznek eltolni — vonja le a kö­vetkeztetést a Pravda — különleges, rendkívüli intézkedé­sekre van szükség a helyzet normalizálására. Hruscsov azért fordult üzenettel a kormányfőkhöz, mert jelenleg csak a tel­jes hatalommal felruházott, a népüknek és az egész világnak felelősséggel tartozó állami vezetők tehetnek lehetővé jelen­tős fordulatot a világesemények menetében. Párizs mély gyásza A temetés napján megállt az élet a francia fővárosban Párizsból jelenti az MTI. Párizs kedden temette a feb­ruár 8-i tüntetés áldozatait. A gyász és a rendőri erőszak el­leni tiltakozás jeléül egész Franciaországban szünetelt a munka. A fővárosban zárva maradtak az üzletek és az is­kolák. A párizsiak reggel óta végeláthatatlan sorban vonul­tak el a szakszervezetek házá­ban felállított ravatal előtt. Nyolc koporsó, mindegyik felett az áldozat képe: Daniel Fery 15 éves kifutófiú, Anne Godeau 24 éves postáslány, Jean-Piarre Bernard 30 éves postás, kommunista párttitkár, Fanny Dewerpe 31 éves mun­kásnő, Suzanne Martonell 36 éves munkásnő, Edouard Le­­marchand 40 éves hírlapter­jesztő, Raymond Wintgens 44 éves nyomdász, Hippolyte Pi­nát 58 éves kőműves. Délelőtt 10 órakor, amikor Chopin gyászindulójának hang­­jai közben kocsikra tették a koporsókat, a virágok teljesen elborították a ravatal talapza­tát. A környező utcákat el­­özönlötte a tömeg. Az embe­rek a zuhogó esőben türel­mesen várták, hogy beállhas­sanak a gyászmenetbe, amely a széles sugárúton megindult a Pere Lachaise temető felé. A gyászmenet élén a hozzá­tartozók, a demokratikus pár­tok, szakszervezetek vezetői haladtak. Ott volt Maurice Thorez főtitkárral az élen a Francia Kommunista Párt Po­litikai Bizottsága, a Központi Bizottság tagjai, Benoit Frachon, a CGT főtitkára. Utánuk a koszorúkat vivő if­júmunkások hosszú sora, majd a gyászoló tömeg haladt. A több kilométer hosszú útvona­lon százezrek állottak sorfa­lat. Másfél óra hosszat tartott, amíg a gyászmenet eleje a te­metőbe ért. A sírnál a szak­­szervezetek és az ifjúsági szö­vetség képviselői mondottak beszédet. A CGT nevében Louis Hénaff, a Szajna­ megyei szervezet főtitkára búcsúzott a fasizmus elleni harc már­tírjaitól. "A harcot, amelyben eles­tetek — mondotta — tovább folytatjuk. Magasra emeljük a fáklyát, amelyet a rendőrök kiütöttek kezetekből. Francia­­ország népe nem hagyja ma­gát megfélemlíteni. Családo­tok a mi családunk, valameny­­nyi dolgozó családja lesz ...« A beszédek után a párizsiak elhelyezték koszorúikat, vi­rágjaikat Négy áldozat koporsóját vi­dékre, szülővárosukba szállí­tották, ahol csütörtökön és pénteken temetik őket. Párizs méltóságteljes csend­ben búcsúzott el halottaitól. Az egész temetés alatt egyet­len rendzavarás sem történt. Rendőröket alig lehetett lát­ni. Nem voltak feliratok, sem zászlók, és nem hangzottak el jelszavak. A százezrek néma felvonulása mégis félreérthe­tetlen tüntetés volt, amely­ben a francia nép ereje és elszántsága jutott kifejezésre. Amikor a temetési menet el­indult, Párizsban már teljes volt a sztrájk. Megszűnt a közlekedés, amelyet eddig is csak a földalatti tartott fenn, hogy a gyászolók a külváro­sokból is elérhessenek a Köz­társaság térre. Megszűnt a gáz- és villanyszolgáltatás, meg­szűnt a munka az üzemekben, beszüntette adását az állami rádióállomás és a­­ magánt­á­­saságok adói is hallgattak. A párizsi repülőtér nem fogadta a gépeket, a postán nem vet­ték fel a leveleket, a szerkesz­tőségekben nem kopogtak az írógépek, még az AFP, a fél­­hivatalos francia hírügynökség dolgozói is csatlakoztak a sztrájkhoz, mint arról a hír­­ügynökség világgá sugárzott közleménye tudósít. A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága nyilatko­zatot adott ki, amelyben ke­gyelettel emlékezik a február 8-i párizsi véres rendőrterror áldozataira. “Bátran estek el az­ OAS bűnözőivel vív harcban, a hatóságok bűnéből, amelyek pártfogásukba veszik a lázadókat, de egyik csapást a másik utá­n mérik a szabad­ság oltalmazódra.* “Áldozatuk nem volt hiába­való — mondja a Politikai Bizottság nyilatkozata. — A bűntettet követő napon a dol­­gozók, az összes demokraták még szorosabb egységben jut­tatták kifejezésre haragjukat és felháborodásukat.« Ez az egység újabb erőt ad nekik, hogy “tömörítsék népünk erőit, szétzúzzák az OAS-t, megdöntsék a személyi hatal­mat és ezzel megnyissák az igazi köztársaság megteremté­séhez vezető utat«. A SZOT elnöksége a CGT- hez küldött táviratában szoli­daritását fejezte ki a fasiszta veszély ellen küzdő francia dolgozókkal. Washington és London most készíti válaszát Hruscsov csúcsértekezlet-javaslatára Rush nyilatkozata a Westinghouse­ rádióban Macmillan angol miniszter­­elnök kedden délelőtt kormá­nyának vezetőivel megvitatta Hruscsov szovjet miniszterel­nöknek azt a javaslatát hogy a Genfben március 14-én megnyíló leszerelési értekez­let legfelső szinten kezdte meg tanácskozásait Mint a Reuter tudósítója hangoztatja, brit kormánykö­rökben nem hajlandók nyi­latkozz arról, hogy milyen választ ad Macmillan a szovjet javaslatra. Mértékadó körökben rámutatnak azon­ban: az angol—amerikai ál­láspont nyilvánvalóan az, hogy a Nyugatnak udvariasan bár, de el kell utasítania Hruscsov javaslatát, ugyanakkor azon­ban nyitva kell hagyni az aj­tót egy később — esetleg a tavasz vége felé — tartandó magasabb szintű értekezlet előtt Az AP tudósítójának értesü­lései szerint Kennedy elnök előreláthatólag néhány napon belül válaszol Hruscsov javas­latára Tájékozott körökben úgy tudják, hogy a válasz udva­rias, de határozott hangon le­szögezi azt az amerikai állás­pontot, amely szerint kor­mányfői értekezletre csak ak­kor van szükség, ha a kor­mányfők feladata jóváhagyni az alacsonyabb színtű értéket­

Next