Magyar Nemzet, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-14 / 37. szám
..Magyar Nemzet—~ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Művészet vagy tudomány ? Aligha volt igaza annak az igazgatónak, aki arról panaszkodott, hogy azok a cikkek, riportok, amelyek egyes vezetők magatartásbéli hibáival foglalkoznak, aláássák a vezetők tekintélyét. De a panasz mégsem volt egészen alaptalan — persze más értelemben. Egész egyszerűen arról van szó, hogy sokkal többet foglalkozunk a vezetőkkel, mint a vezetéssel, vagyis: szívesen bíráljuk a vezető beosztású dolgozókat konkrét helyzetekben elfoglalt hibás magatartásuk miatt, anélkül azonban, hogy csak kísérletet is tennénk a vezetés szubjektív és objektív tényezőinek tudományos igényű elemzésére, a munkahelyi emberi kapcsolatok pszichológiai és szociológiai vizsgálatára, az emberekkel való bánásmód pszichikai és pedagógiai elemeinek feltárására, tehát a vezetői magatartás azon alapnormáinak megállapítására, amelyek azután az objektív elbírálás kritériumai lehetnének. Ennek logikus következménye az a furcsa helyzet, hogy számon kérjük és ostorozzuk ugyan a vezetői magatartás hiányosságait, de keveset teszünk annak érdekében, hogy pl. a vezetőket, vagy legalább a fiatal mérnököket, a jövő vezető ipari kádereit, a szőkébb értelemben vett szakmai felkészültségen túlmenő olyan munkalélektani és üzemszociológiai ismeretekkel is felvértezzük, amelyek biztosítják számukra az eligazodást és tájékozódást az üzemen belüli, helyzetek, emberi kapcsolatok felismerésében, helyes értékelésében és alakításában, a termelés emberi tényezője jelentőségének és szerepének felmérésében és e tényező hatékony mozgósításában. Helytelen és félrevezető ugyanis a kérdést olyan formán leegyszerűsíteni, mint sokan teszik, amikor a vezetést a '••legnagyobb művészet«-nek nevezik. Kétségtelen, hogy a vezetés — hiszen emberek vezetéséről van szó! — tartalmaz olyan elemeket is, amelyek a személyiség adottságaiban gyökereznek, s az ismeretszerzés szokásos módszereivel nem sajátíthatók el. Az igazság mégis az, hogy a vezetésnek, mint társadalmi funkciónak a tartalmi köre — a leglényegesebb elemeiben — a tudományos megismerés számára is hozzáférhető, vagyis: bizonyos alapfeltételek — főleg a társadalmi érdek képviseletére való alkalmasság —, fennforgása esetén, elsajátítható. Nem is nehéz kitapintani a vezetői munkaterület azon pontjait, ahol a vezetői munka ez ideig kevés figyelemre méltatott szubjektív és objektív tényezőinek elhanyagolása, az ezzel összefüggő kérdésekben való tájékozatlanság a szakmailag egyébként képzett vezetőnél is, mint munkájának gátja, a feladatok eredményes végrehajtásának kerékkötője jelentkezik. Műszaki vezetőkkel folytatott beszélgetéseim során kiderült pl., hogy a brigádmozgalmat sokan a régi, megfelelő tartalmi előfeltételeket nélkülöző munkaverseny felélesztésének tekintik, formálisan ítélik meg, sőt többen csupán adminisztratív munkatöbbletet látnak benne. Csak ők a hibásak ebben a szemléletben? Aligha. A továbbiak során kiderült ugyanis, hogy tanulmányaik folyamán — sem a régi, sem az új műszaki vezetők —, nem sokat hallottak a csoportmunka lélektani és szervezési feltételeiről, a csoportfeladat meghatározásának módjáról, az ésszerű csoportösszetétel tényezőiről, a csoporton belüli egymásra hatás optimális fokának kialakításáról, a csoportmunkában rejlő pszichikai tartalékok (az elismerés és önkifejlesztés alapvető igénye, becsvágy, versenyszellem, példamutatás stb.) feltárásáról és a közös cél érdekében történő mozgósításáról stb. Meggyőződésem az, hogy a brigádmunka sikerének, az ebben a munkaformában rejlő hatalmas termelési és emberi tartalékok mozgósításának nem a vezetők,ösztönös hozzáállása, a döntő előfeltétele, hanem az említett tényezők elmélyült tanulmányozása, s az így szerzett tudásanyag gyakorlati értékesítése. Nézzünk egy másik példát. Általánosan ismert, hogy" milyen nagy szerepet játszik a vezetők munkájában az új időtényező. A vezetői túlterheltség visszatérő szólam nemcsak nálunk, hanem az egész világon (Nyugaton pl.mai de siécle*-nek, a század betegségének nevezik). A lengyel Gépipari Szervezési Intézet vizsgálatai kiderítették, hogy a lengyel gépipari igazgatók 72 százaléka hetenként legalább 3 napon, 15 százaléka minden nap, 8 százaléka pedig hetenként egyszer “túlórázik”, s ennek ellenére munkaidejüknek csupán 8,9 százalékát tudják igazi feladatukra, tehát azokra a munkákra fordítani, ahol a domináns elem nem a rután, a sablon, hanem az alkotó fantázia és az átgondolt kezdeményezés. Világos, hogy a túlterheltség, illetve annak megszüntetése szorosan összefügg az ésszerű vezetői munkabeosztással (vezetői munkaterv) és munkamegosztással (a feladatok átruházása a felelősség vállalása mellett). Már most itt is felmerül a kérdés: az ésszerű munkabeosztás és munkamegosztás megvalósítása kizárólag szubjektív, egyéni adottságoktól függ-e — tehát művészet-e —, vagy döntő mértékben olyan intézkedések foganatosításának, olyan helyzetek kialakításának folyománya, amelyeknek tényezői minden vezető számára megismerhetők és gyakorlatilag alkalmazhatók. Vizsgáljunk meg csak néhány, olyan időrabló tényezőt, amelyeknek kiküszöbölése előfeltétele a vezetők rendelkezésére álló idő ésszerű kihasználásának. Látszólag kicsiségekről van szó, de talán annál jobban érzékeltetik a problémát. Ismeretes, hogy a vezetőktől nagyon sok időt rabol el a “nehezen távozó” ügyfél. Már most ilyen időrabló ügyfél látogatása esetén mit tesz az “ösztönös” vezető? Amikor a fél már harmadszor-negyedszer ismétli ugyanazt: hol a plafont nézi, hol az ablakot. Ha a rutinvezetőről van szó, jön a titkárnő, s valami fontos értekezlet kezdetét jelenti. A baj csak az, hogy a felek többsége is ismeri ezt a trükköt. Az emberekkel való bánásmód pszichikai tényezőinek ismeretével felvértezett vezető viszont tudja az ügyfél hoszszas maradásának, mondanivalója állandó ismétlésének pszichikai okát: a fél nem bízik abban, hogy a vezető megjegyzi magának az előterjesztett kérést, vagy javaslatot, s intézkedni fog. Az a vezető, aki tisztában van a fél magatartásának ezzel a lélektani hátterével, egyszerű és a maga szempontjából is célravezető megoldást választ: amint az ügyfél beszélni kezd, papírost és ceruzát vesz, jegyzetet készít, s ezzel nemcsak a saját dolgát könnyíti meg, hanem a félben is azt a megnyugtató érzést kelti, hogy mondanivalója rögzítve van, s így az intézkedés sem marad el. Időrabló tényező az is, ha a vezetőt a munkaidőn kívül a másnapi elintézendők foglalkoztatják. Az “ösztönös*, vagy “művész*-vezető legfeljebb nem törődik a megoldásra váró problémákkal. Az a vezető azonban, aki mestersége módszereinek tudatos elsajátítására törekedett, hamarosan rájön, hogy a munkanap befejezettségének érzete a leglényegesebb előfeltétele a szabad idő zavartalan élvezetének, a pihenésnek. Éppen ezért, mielőtt munkanapját befejezné, másnapi leglényegesebb elintézendőit jegyzékbe foglalja, ami által a munkanapot a maga számára is érzékletesen lezárja, mintegy pontot tesz rá, s ezzel megteremti a rákövetkező szabad idő zavartalan élvezetének feltételét. Sorolhatnánk tovább az időrabló tényezők ismertetését, a végnélküli értekezleteket, a rendelkezések, és utalások özönét , végnélküli telefonálgatásokat stb. s mindegyikkel kapcsolatosan kimutathatnánk, hogy kiküszöbölésükben, illetve megfelelő szervezeti megoldásukban, vagyis végső soron a vezetői időtartalék feltárásában és biztosításában mennyivel nagyobb szerepe van a vezetési módszerek tudatos ismeretének, mint az ösztönös, intuitív felismeréseken alapuló intézkedéseknek. Az elmondottakkal sem akartuk eldönteni a “vezetés — művészet, vagy tudomány?” régi vitáját, csupán jelezni, hogy még nagyon sokat tehetünk, s kell is ternünk a vezetés módszereinek tudományos feltárásáért, gyakorlati alkalmazásáért. Dobossy Imre Általános sztrájk Franciaországban az antifasiszta mártírok temetésének napján A külpolitikai helyzet HRUSCSOV HÉTFŐI JAVASLATA új mozgást indított el a világpolitikában. A hírügynökségi és lapkommentárok java része kedden azzal a szovjet indítvánnyal foglalkozott, hogy március 14-én Genfben kormányfői szinten kezdjék meg a leszerelési tárgyalásokat. A hírmagyarázatokból különösen két vonatkozást érdemes kiemelni. A szemleírók rámutatnak arra, hogy az egész leszerelési komplexumban a Nyugat már eleve handicappel indult el. Hiszen az általános és teljes leszerelés gondolatát első ízben Hruscsov tárta a világ elé az ENSZ közgyűlésén mondott emlékezetes nagy beszédében és most, amikor Kennedy Macmillannel együtt üzenetet intézett a szovjet kormányfőhöz, lényegében nem új indítvánnyal állt elő, csupán kifejtette gondolatát arról a kérdésről, amelynek a Szovjetunió a kezdeményezője és következetes harcosa. Másrészt nyilvánvaló, hogy a Nyugat végérvényesen nem utasíthatja vissza a szovjet kormányfő asztalhoz invitálását, hiszen a tizennyolcas leszerelési bizottságban a semlegesek is jelentős helyet foglalnak el, ők pedig sürgetik az előrehaladást a világpolitika alapvető problémájának megoldásában. Ez az értékelés helytállónak látszik az első nyugati reagálások ismeretében is. Megerősítik ugyan, hogy Washington és London hivatalos válaszában udvarias formában elutasítja majd Hruscsov javaslatát, de úgy,hogy még június eleje előtt mégis mód nyíljék a kormányfők találkozójának összehívására. Ugyanis június elseje az a határidő, amikor a tizennyolctagú bizottságnak jelentést kell az ENSZ-közgyűlés elé terjesztenie munkájának előrehaladásáról. A március 14-i kormányfői értekezlet elutasításának szándéka különben már látszott Rusk, amerikai külügyminiszter hétfő esti rádiónyilatkozatából is, azzal a fenntartással, hogy Rusk szerint *»nyitva kell hagyni az ajtót, és későbbi időpontban meg lehet tartani a leszerelési csúcsértekezletet. Mindenesetre az érdekelt semleges országok közül Svédország és India már kifejtette véleményét. Stockholm nyilatkozatban fejezte ki, hogypozitív szellemben ítéli meg Hruscsov javaslatát, s reméli, hogy a kormányfők részvétele előmozdítja az értekezlet értékes alapjainak lerakását. Új-Delhi kifejezetten örömmel üdvözölte a szovjet indítványt és az AP amerikai hírügynökség tudósítója rámutatott, hogy a semleges országok általában helyesléssel fogadták a kezdeményezést. A vezető nyugati fővárosokban különben esetleges meglepetésektől is tartanak. Számba veszik azt a lehetőséget: ha a nyugati kormányfők nem mennének el március 14-én Génfbe, Hruscsov talán mégis megjelenne ott a lengyel, a román és a bolgár kormányfővel együtt, s ebben az esetben legalábbis Nasszer és Nehru részvétele is várható. A nyugati sajtóorgánumok már eleve latolgatják,hogy milyen "kínos helyzetbe" kerülhetnének ebben az esetben a NATO-hatalmak. A Hruscsov-javaslatot egyébként kedden reggel »Szemleíró« aláírási cikkében kommentálta a Pravda is. A lap azokat az indítékokat elemezte, amelyek a szovjet kormányfőt vezették indítványának előterjesztésekor. Mint a Pravda kiemeli, Washington és London ez ideig kétszínű játékot folytatott a leszerelés kérdésében. Egyfelől “sikeres munkát” kívánt a tizennyolc hatalmi bizottságnak, másfelől bejelentette szándékát, hogy folytatni akarja a légköri és föld alatti robbantásokat. Ebben a kettős magatartásban minden józanul gondolkodó ember csak a régi, kudarcot vallott erőpolitika visszatérését láthatja. Egy olyan felelős pillanatban, amikor a nyugati hatalmak a nemzetközi helyzet barométerének mutatóját a vihar irányába igyekeznek eltolni — vonja le a következtetést a Pravda — különleges, rendkívüli intézkedésekre van szükség a helyzet normalizálására. Hruscsov azért fordult üzenettel a kormányfőkhöz, mert jelenleg csak a teljes hatalommal felruházott, a népüknek és az egész világnak felelősséggel tartozó állami vezetők tehetnek lehetővé jelentős fordulatot a világesemények menetében. Párizs mély gyásza A temetés napján megállt az élet a francia fővárosban Párizsból jelenti az MTI. Párizs kedden temette a február 8-i tüntetés áldozatait. A gyász és a rendőri erőszak elleni tiltakozás jeléül egész Franciaországban szünetelt a munka. A fővárosban zárva maradtak az üzletek és az iskolák. A párizsiak reggel óta végeláthatatlan sorban vonultak el a szakszervezetek házában felállított ravatal előtt. Nyolc koporsó, mindegyik felett az áldozat képe: Daniel Fery 15 éves kifutófiú, Anne Godeau 24 éves postáslány, Jean-Piarre Bernard 30 éves postás, kommunista párttitkár, Fanny Dewerpe 31 éves munkásnő, Suzanne Martonell 36 éves munkásnő, Edouard Lemarchand 40 éves hírlapterjesztő, Raymond Wintgens 44 éves nyomdász, Hippolyte Pinát 58 éves kőműves. Délelőtt 10 órakor, amikor Chopin gyászindulójának hangjai közben kocsikra tették a koporsókat, a virágok teljesen elborították a ravatal talapzatát. A környező utcákat elözönlötte a tömeg. Az emberek a zuhogó esőben türelmesen várták, hogy beállhassanak a gyászmenetbe, amely a széles sugárúton megindult a Pere Lachaise temető felé. A gyászmenet élén a hozzátartozók, a demokratikus pártok, szakszervezetek vezetői haladtak. Ott volt Maurice Thorez főtitkárral az élen a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága, a Központi Bizottság tagjai, Benoit Frachon, a CGT főtitkára. Utánuk a koszorúkat vivő ifjúmunkások hosszú sora, majd a gyászoló tömeg haladt. A több kilométer hosszú útvonalon százezrek állottak sorfalat. Másfél óra hosszat tartott, amíg a gyászmenet eleje a temetőbe ért. A sírnál a szakszervezetek és az ifjúsági szövetség képviselői mondottak beszédet. A CGT nevében Louis Hénaff, a Szajna megyei szervezet főtitkára búcsúzott a fasizmus elleni harc mártírjaitól. "A harcot, amelyben elestetek — mondotta — tovább folytatjuk. Magasra emeljük a fáklyát, amelyet a rendőrök kiütöttek kezetekből. Franciaország népe nem hagyja magát megfélemlíteni. Családotok a mi családunk, valamenynyi dolgozó családja lesz ...« A beszédek után a párizsiak elhelyezték koszorúikat, virágjaikat Négy áldozat koporsóját vidékre, szülővárosukba szállították, ahol csütörtökön és pénteken temetik őket. Párizs méltóságteljes csendben búcsúzott el halottaitól. Az egész temetés alatt egyetlen rendzavarás sem történt. Rendőröket alig lehetett látni. Nem voltak feliratok, sem zászlók, és nem hangzottak el jelszavak. A százezrek néma felvonulása mégis félreérthetetlen tüntetés volt, amelyben a francia nép ereje és elszántsága jutott kifejezésre. Amikor a temetési menet elindult, Párizsban már teljes volt a sztrájk. Megszűnt a közlekedés, amelyet eddig is csak a földalatti tartott fenn, hogy a gyászolók a külvárosokból is elérhessenek a Köztársaság térre. Megszűnt a gáz- és villanyszolgáltatás, megszűnt a munka az üzemekben, beszüntette adását az állami rádióállomás és a magántásaságok adói is hallgattak. A párizsi repülőtér nem fogadta a gépeket, a postán nem vették fel a leveleket, a szerkesztőségekben nem kopogtak az írógépek, még az AFP, a félhivatalos francia hírügynökség dolgozói is csatlakoztak a sztrájkhoz, mint arról a hírügynökség világgá sugárzott közleménye tudósít. A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága nyilatkozatot adott ki, amelyben kegyelettel emlékezik a február 8-i párizsi véres rendőrterror áldozataira. “Bátran estek el az OAS bűnözőivel vív harcban, a hatóságok bűnéből, amelyek pártfogásukba veszik a lázadókat, de egyik csapást a másik után mérik a szabadság oltalmazódra.* “Áldozatuk nem volt hiábavaló — mondja a Politikai Bizottság nyilatkozata. — A bűntettet követő napon a dolgozók, az összes demokraták még szorosabb egységben juttatták kifejezésre haragjukat és felháborodásukat.« Ez az egység újabb erőt ad nekik, hogy “tömörítsék népünk erőit, szétzúzzák az OAS-t, megdöntsék a személyi hatalmat és ezzel megnyissák az igazi köztársaság megteremtéséhez vezető utat«. A SZOT elnöksége a CGT- hez küldött táviratában szolidaritását fejezte ki a fasiszta veszély ellen küzdő francia dolgozókkal. Washington és London most készíti válaszát Hruscsov csúcsértekezlet-javaslatára Rush nyilatkozata a Westinghouse rádióban Macmillan angol miniszterelnök kedden délelőtt kormányának vezetőivel megvitatta Hruscsov szovjet miniszterelnöknek azt a javaslatát hogy a Genfben március 14-én megnyíló leszerelési értekezlet legfelső szinten kezdte meg tanácskozásait Mint a Reuter tudósítója hangoztatja, brit kormánykörökben nem hajlandók nyilatkozz arról, hogy milyen választ ad Macmillan a szovjet javaslatra. Mértékadó körökben rámutatnak azonban: az angol—amerikai álláspont nyilvánvalóan az, hogy a Nyugatnak udvariasan bár, de el kell utasítania Hruscsov javaslatát, ugyanakkor azonban nyitva kell hagyni az ajtót egy később — esetleg a tavasz vége felé — tartandó magasabb szintű értekezlet előtt Az AP tudósítójának értesülései szerint Kennedy elnök előreláthatólag néhány napon belül válaszol Hruscsov javaslatára Tájékozott körökben úgy tudják, hogy a válasz udvarias, de határozott hangon leszögezi azt az amerikai álláspontot, amely szerint kormányfői értekezletre csak akkor van szükség, ha a kormányfők feladata jóváhagyni az alacsonyabb színtű értéket