Magyar Nemzet, 1962. szeptember (18. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-16 / 217. szám

.... Marival* \[mn7A1 -magyar naluci A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJAI József Attila nevével••• Írta: Ortutay Gyula József Attila nevével emeli fel ezután fejét a Szegedi Tudományegyetem. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának új törvényerejű rendelete a felsőoktatási intézményekről szólva kimondja, hogy a szegedi egyetem neve ezentúl József Attila Tudományegyetem. Talán önkényesnek és szubjektívnek tűnik, hogy egy jelentős oktatásügyi törvényerejű rendelet kapcsán első szavunk egy elnevezésre utal. Igaz, ez az elnevezés jelképes erejű, és régi port zár le. A város, amely őrzi Tömörkény, Juhász Gyula, Móra nevét, iskolát nevezett el Radnóti Miklósról, végre feltűzheti egyeteme homlokára József Attila nevét. Most ne bolygassuk: miért nem előbb? Miért akadt el az 1949-es kezdeményezés, miért késett el ez az engesztelő gesztus is. Igaz, nem sok időt tölthetett el Szegeden József Attila, amikor a Tiszta, szívvel című verséért hamarosan eltanácsolták az egyetem padjaiból. S éppen ez év tavaszán múlott 25 éve annak, hogy Születésnapomra című emlékezetes költeménye megígérte, hogy egész népét fogja tanítani, s nem középiskolás fokon. Hogy ezen a 25 éves fordulón törvény emlékezik meg nevéről, jelentős és méltó intézkedés, illendő, hogy az új felsőoktatási törvényről szólva ezt hangsúlyozzuk első szavunkkal. Világos azonban, hogy e jelképi erejű részlet mellett magáról az új felsőoktatási törvényről, annak alig húsz paragrafusba rejtett alapvető mondanivalójáról, jelentős művelődéspolitikai tendenciáiról is szólanunk kell. Ez az új törvényünk szervesen nőtt ki az 1956 utáni művelődéspolitikai irányelvekből, az oktatásügy hosszú időn át értétt reformjából, melynek törekvéseit csak nemrégiben vitatta meg s emelte törvényre ez országgyűlés. Vagy harminc előző, a felsőoktatásra vonatkozó rendeletet, törvényt hatályon kívül helyezve ez az új felsőoktatási törvényünk (hadd mondjuk rövidebb szóval a törvényerejű rendelet helyett!) már abban is előnyösen különbözik több előző rendelkezéstől, törvénytől, hogy mondandóját lapidáris tömörséggel fogalmazza, paragrafusaiba csak a lényeget summázza. Felsőoktatásunk célja sem más, mint az egész oktatásügyünké: marxista—leninista műveltségű, hazájához, népéhez hű kommunista szakemberek nevelését tűzi ki célul. S az oktató-nevelő munka elválaszthatatlan az eleven élettől, a korszerű műveltség az elmélet és gyakorlat egységében születik meg. Most nem is az oktatásügyünknek ezekre az alapvető irányelveire, tendenciáira hívnám fel a figyelmet, hanem néhány mondatban összefoglalnám leglényegesebb új vonásait. Három olyan vonást emelnék ki a felsőoktatás új törvényéből, amely mind egy központi célt szolgál: a magasabb, szigorúbb minőség igényét. Az első, amire rámutatnék, az új törvénynek az a rendelkezése, amely világos szóval kimondja, hogy »az oktató-nevelő munka kereteit a tanterv... a tananyagot a program határozza meg. A felsőoktatási intézményekben a jóváhagyott tantervek és programok alapján kell oktatni. Ezt a tendenciát már az 1948—49-es reformok is hangsúlyozzák, de most határozott és félreérthetetlen követelmények s az eddigi előmunkálatok a tantervek és programok készítésére azt bizonyítják, hogy ez a kötelezés az egyetemi oktatás színvonalát magasabbra emeli. A képzés tervszerűsége, a modern és korszerű eredmények biztosítása és az előadásokon, gyakorlatokon keresztüli általánosítása így fog megvalósulni. Az alapvető tudományos ismeretek szilárd elsajátítása és a specializálódás fokozódó igénye csak így, ebben a dialektikus egységben egyeztethető össze. Csak arra kell ügyelnie az egyetemnek, a felsőoktatás minden felelős tényezőjének, hogy a jóváhagyott és kötelező tantervnek és programnak együtt kell fejlődnie a tudomány általános és speciális eredményeivel, az élet új követelményeivel. Ennek a megvalósítása elsőrendűen a programot készítő s a tanterv és program megvalósításáért felelős tanszék ügye. S elmondhatjuk, hogy ebben az új törvényünkben az egyetemi tanszék jelentőségéhez mért központi szerepet kap. Őszinte örömünk, hogy a felsőoktatási törvény több paragrafusban nyomatékosan hangsúlyozza a tanszéki munka jelentőségét és felelősségét. Nemcsak azt szögezi le, hogy a felsőoktatási munkának alapvető szervezeti egységei a tanszékek, nemcsak azt adja feladatul a tanszékeknek, hogy az egyetemek s a többi felsőoktatási intézmény oktatási-nevelői programját megvalósítsák, hanem a tanszékek célja a marxista—leninista világnézetű és erkölcsű szakemberek nevelése. A törvénynek is ez a fundamentális célja s e cél legfőbb eszköze a tanszék: a tanszék munkáján valósul meg, hogy a különböző ágazatokban milyen képzettségű, ideológiájú, milyen erkölcsű szakembereket nevelünk. Ez egyszerre két dolgot is jelent A tanszék nevelői, erkölcsi felelősségét is kiemeli s ugyanakkor minden tanszéktől elvárja, hogy a korszerű szakmai ismereteket a marxista-leninista ideológiával elválaszthatatlan egységben tanítsa. Jelentős lépés ez előre mind tudományos, mind ideológiai nevelőmunkánkban, a korszerű szakemberképzésben. Minden tanszéknek, professzornak, egyetemi, főiskolai előadónak éreznie kell azt a bizalmat és azt a felelősséget amit ez a törvény reá kíván róni. S biztosak vagyunk abban, hogy a szakmai-ideológiai egység, amit a törvény megkövetel tanszékeinktől, sokkal magasabb minőségi szintre emeli egyetemi munkánkat. Ez a követelmény az egyik alapja a modern, korszerű egyetemi képzésnek. S végül, ugyanezt a célt szolgálja a törvénynek az a többször kifejezett igénye, amely az egyetemen folyó tudományos munkáról, tudományos kutatásról szól. Nem akarjuk statisztikailag mérlegelni, hogy az akadémiai tudományos kutatóintézetek mellett mennyi munkát végeznek az egyetemi tanszékek. Nem is akarjuk eldisputálni a Magyar Tudományos Akadémia jelentős eredményeit a felszabadulás óta. Mégis igen fontosnak tartjuk, hogy az új felsőoktatási törvény oly nyomatékkal hangsúlyozza az egyetemen folyó tudományos munkát, követelménynek tekinti azt. Egy időben szívesen hangoztattak olyan nézeteket, hogy az egyetem csupán oktatási intézmény. Sok fölösleges, nemegyszer ostoba disputa folyt erről. Nyilvánvaló, mint mindenütt a világon, hazánkban is, a tudományos kutatások és felfedezések egy nem jelentéktelen része az egyetemeken, az egyetemi tanszékeken, laboratóriumokban született, s fog születni a jövőben is. Nem is ennek hangsúlyozását tartjuk lényegesnek itt. Inkább arra mutatnék rá, hogy eleven, szerves kapcsolat van az egyetemi oktató-nevelő munka és az egyetemen folyó tudományos kutatások között. Ez is az elmélet és a gyakorlat dialektikus egységének törvényéből következik. Amilyen mértékben csökken az egyetemi munkánkban a tudományos-kutatói igényesség, szigor, ugyanolyan, vagy fokozottabb mértékben csökken az egyetemi előadások színvonala az egyetemi oktató-nevelő munka minősége. Ez a törvény éppen a fordított tendenciát mutatja: valósággal megköveteli az egyetemi kutató munkát, a tudományosszakmai igényességet és e követelés mellett magában a törvényben is intézkedik e tudományos igények megvalósításáról. Talán száraznak tűnő elmélkedés ez az új felsőoktatási törvény húsz paragrafusa és kiegészítő rendelkezései fölött. Pedig azt hisszük, a felsorolt követelményekben, a törvény lapidáris mondataiban, az egyes paragrafusok összefüggéseiben az az új minőségi igény, az a szigorúbb, tisztább munkastílus jelentkezik, aminek jelentkezését, érvényesülését életünk más területén is megfigyelhetjük. Az MSZMP VIII. kongresszusának tézisei közt olvashattuk a szocialista tudat kialakulásáról szóló mondatokat. Az osztályban, a politikai munka egyik legjelentősebb szakasza éppen a szocialista tudat kialakításáért folyik majd. A mi új felsőoktatási törvényünk is a szocialista öntudatú, műveltségű, szocialista erkölcsű embertípus formálására kötelez mindnyájunkat, akik a felsőoktatás munkásai vagyunk. Az a meggyőződésem, hogy mindnyájan örömmel és büszkén vállaljuk azokat a magasabb, szigorúbb igényeket, amelyeket a törvény mutat. Az új szocialista haza, népünk épülő hazája ebben a törvényben is előttünk áll. Gromiko vezetésével elutazott New Yorkba a szovjet ENSZ-küldöttség A külpolitikai helyzet KENNEDY SAJTÓÉRTEKEZLETÉT kommentálja a Pravda szombati számában és megállapítja, hogy az amerikai elnök igen sok tekintetben realista módon foglalt állást. Elítélte azokat a felelőtlen hangokat, amelyek azonnali katonai beavatkozást követelnek Kuba ellen, s felhívta az amerikaiakat, hogy uralkodjanak idegeiken és ne veszítsék el a fejüket.A józan gondolkodású washingtoniak megelégedéssel állapították meg — írja a Pravda —, hogy az elnök nyilvánosan megtagadta az azonnali agresszió esztelen útjának követését, noha egyes fékevesztett militaristák erre az útra próbálják taszítani. Azt azonban nem mondhatjuk el hogy szilárdan a realizmus útjára lépett. Már egymagában az is aggodalmat kelt, hogy Kennedy ésszerű kijelentéseivel egy időben leplezetlen fenyegetések hangzottak el a Szovjetunió és Kuba ellen. Ezenkívül a szenátus az elnök kérésére megajánlotta a 150 000 tartalékos mozgósítását. Hát össze lehet egyeztetni ezt a forrófejű akciót Kennedy úr hidegvérű szavaival? * A lap rámutat, hogy a Fehér Házban láttamozták Mansfield szenátor agresszív határozati javaslatát, s hogy a hivatalos Washington továbbra is támogatja a kubai ellenforradalmár emigránsokat.Mindezek a tettek, amelyek az elnök sajtóértekezletével egy időben mennek végbe, természetesen nemhogy lehűtenék, hanem ellenkezőleg: még jobban feltüzelik a szélsőséges reakciósok támadó kedvét. Nem sok marad a realizmusból, ha kalandor cselekményekkel elegyítik. Ha valaki fél lábbal a realizmus talaján, fél lábbal az esztelenség ingatag talaján áll, veszélyes, elsősorban önmagára veszélyes helyzetbe hozza magát« — állapítja meg a Pravda. AZ ANGOL HADÜGYMINISZTER WASHINGTONI MEGBESZÉLÉSEIT az angol sajtó általában eredménytelennek minősíti. A Daily Telegraph szerint Thorneycroft igyekezett nagyobb részesedést szerezni Anglia számára a NATO-fegyverrendelésekből, mert az amerikai fegyverek kiszorították a NATO-piacokról az angol fegyvergyárosokat. Nagyon valószínűtlen azonban, hogy az amerikai fegyvergyárak vezetői hajlandók lennének engedményekre. A Daily Herald arról ír, hogy az angol hadügyminiszter őrültségnek nevezte azt az elgondolást Washingtonban, miszerint Anglia tartsa állandóan hadilétszámon rajnai hadseregét. A Guardian arról értesül, hogy Thorneycroft előtt Washingtonban felvetették a Kuba elleni ostromzár gondolatát is. A többi NATO-államhoz hasonlóan azonban Anglia is úgy vélekedik, hogy az ostromzár csak akkor lehetne hatásos, ha általános lenne, s valamennyi latin-amerikai állam és az európai hajós nemzeteik is csatlakoznának. Thorneycroft kijelentette, hogy ez lehetetlen. DADENAUER BELSŐ ELLENZÉKE egyre inkább elégedetlen a kancellár kormányzásával. A düsseldorfi Der Mittag feltűnést keltő elsőoldalas jelentésben számol be arról, hogy a Szabad Demokrata Párton belül újabb --palotaforradalom van kibontakozóban és a párt képviselőinek többsége sürgeti Adenauer távozását. A képviselők 1963 őszét sem akarják bevárni, amikor a koalíciós szerződés értelmében Adenauernak távoznia kellene, hanem azt kívánják, hogy még az év végén adja át a helyét másnak. A Die Welt szombati vezércikkében ugyanakkor azt írta, hogy Adenauernak esze ágában sincs távozni a kormány éléről, sőt, el akarja odázni a koalíciós szerződésben tett ígéret beváltását és legalábbis 1964 derekáig kancellár akar maradni.Ezzel a tervvel szemben azonban igen nagy ellenállás mutatkozik — írja a Die Welt —, és ma még senki sem merészelheti annak megjóslását, vajon Adenauer megnyeri-e életének ezt az utolsó nagy belpolitikai csatáját.« Az NDK párt- és kormányküldöttsége Bukarestben Gheorghiu Dc, fogadta a vendégeket Berlinből jeleníti az MTI. A Román Munkáspárt Központi Bizottságának, a Román Népköztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsának meghívására szombat délelőtt a Német Demokratikus Köztársaságból baráti látogatásra párt- és kormányküldöttség utazott Romániába A 11 tagú küldöttség vezetője Walter Ulbricht, az Államtanács elnöke, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára. A küldöttséghez tartoznak többek között Brúnó Leuschner miniszterelnöki helyettes, a Politikai Bizottság tagja, dr. Lothar Bolz külügyminiszter, Hans Reichelt mező- és erdőgazdasági miniszter, Günther Wyschofsky, az Állami Tervbizottság elnökhelyettese, Erwin Kerber külkereskedelmi és belnémet kereskedelmi mi niszterhelyettes, valamint Johannes König külügyminiszterhelyettes. A bukaresti repülőtéren Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, az Államtanács elnöke, Gheorghe Maurer, a Minisztertanács elnöke, valamint a Román Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjai, az Államtanács és a kormány vezetői fogadták a vendégeket. Ott voltak a fogadtatáson a Bukarestben akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői, köztük Kuti Jenő, hazánk bukaresti nagykövete. A repülőtéren a román főváros több tízezer dolgozója gyűlt össze, hogy üdvözölje a vendégeket. Walter Ulbrichtot és a küldöttség tagjait Gheorghiu-Dej köszöntötte. Hangsúlyozta, hogy a Román Népköztársaság maradéktalanul támogatja a Szovjetunió és az NDK fontos javaslatait a második világháború maradványainak felszámolására. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy a látogatás hozzájárul a két párt és a két ország közötti barátság megszilárdulásához. Walter Ulbricht válaszbeszédében köszönetet mondott a meghívásért és hangsúlyozta, hogy a világ erőviszonyai a szocializmus és a béke erői javára tolódtak el. A békéérős: harca győzelemmel fog végződni — mondotta Ulbricht és rámutatott, hogy a két ország egysége a marxizmus—leninizmus eszméin, az 1960 novemberi moszkvai nyilatkozaton és a varsói szerződésben való közös részvételen alapszik. Elutazott a szovjet, ukrán, belorusz és mongol küldöttség New Yorkba Moszkvából jelenti a TASZSZ. Gromiko külügyminiszter vezetésével szombaton reggel elutazott New Yorkba a Szovjetuniónak az ENSZ- közgyűlés 17. ülésszakán részt vevő küldöttsége. Vele utazott Ukrajna küldöttsége Luka Palamarcsuk külügyminiszter és Belorusszia küldöttsége Kuzma Kiszeljov külügyminiszter vezetésével. Ugyancsak szombaton reggel Moszkvából New Yorkba utazott a Mongol Népköztársaság küldöttsége is, hogy részt vegyen az ENSZ-közgyűlés ülésszakán. A küldöttséget P. Sagdarszuren külügyminiszter vezeti. A szovjet hajók nem változtatnak irányt Bakajev flottaügyi miniszter nyilatkozata az amerikai provokációkról Moszkvából jelenti az MTI. Viktor Bakajev, a Szovjetunió tengeri-flottaügyi minisztere a Szovjetszkaja Rosszija tudósítójának adott nyilatkozatában hangoztatta: A Kubába tartó szovjet kereskedelmi hajókat semmiféle amerikai fenyegetés vagy provokáció nem késztetheti arra, hogy letérjenek útjukra. A miniszter utalt rá, hogy igen intenzív kereskedelmi forgalom bonyolódik le Kuba és a Szovjetunió között, mindkét irányban sok millió tonna áru van útban. Kubába olajat, mezőgazdasági gépeket, a legkülönbözőbb ipari berendezéseket, onnan a Szovjetunióba pedig cukrot, szeszt, dohányt stb. szállítanak a szovjet kereskedelmi flotta hajói. Mindennap több tucat kereskedelmi s utasszállító hajó indul útnak a szigetország és a Szovjetunió között. A két ország közötti áruforgalom egy része bérbevett külföldi hajókon bonyolódik le — folytatódik a miniszter nyilatkozata. Sok ország hajótulajdonosai kötnek ilyen bérszerződést, mivel az anyagilag rendkívül előnyös. Az utóbbi időben az amerikai kormány a NATO felhasználásával durva nyomást gyakorol Angliára, Norvégiára, Franciaországra, Olaszországra, Görögországra és másokra, hogy lemondjanak az áruszállításokról. Washingtonnak azonban nem sikerült rákényszerítenie akaratát szövetségeseire. Ez egyébként elég ésszerűtlen politika, hiszen a pantagoni stratégák tudhatnák, hogy az utóbbi időben rendkívüli mértékben megerősödött, gyorsjáratú, nagy vízkiszorítású hajókkal gyarapodott szovjet kereskedelmi flotta szükség esetén egymaga is elláthatná a szocialista országok és Kuba közötti forgalmat, ez esetben abérfuvarról lemondó országok járnának rosszul, hiszen soksok hajójuk válnamunkanélkülivé. Bakajev befejezésül elmondotta, hogy az utóbbi időben az amerikai légiflotta és haditengerészet repülőgépei egyre gyakrabban zaklatják a békésen hajózó szovjet kereskedelmi flottaegységeket. Még a Szovjetunió partjainak közelében, a Szahalin—Kamcsatkavonalon közlekedő hajókat is mélyrepüléssel provokálják. Ugyanez folyik a Földközitengeren, a Csendes-óceánon és másutt, de semmilyen provokáció nem késztetheti a Kubát segítő szovjet kereskedelmi hajókat arra, hogy letérjenek útjukra.