Magyar Nemzet, 1964. március (20. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-01 / 51. szám
A Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Középpontban, az ember Hangzásában tréfásan, tartalmában komolyan egy csongrádi gyógyszerész fogalmazta meg így a ma hazai politikáját: »homocentrikus világnézetű*. A tudományok magasságából vizsgálva ez a megállapítás, "homocentrizmus*, legalábbis vitatható, a lényeget ne is keressük tehát valahol parnasszusi távlatokban, hanem a mi mostani földközelünkben. A mi mai politikánkban, amelyet barát és egyre inkább a tényekkel reálisan számoló ellenség is valóban így értékel, középpontjában az ember, az ember szolgálata áll. Elvhű kommunista, szocialista politika ez, amely a szocialista társadalom felépítését egyedül az ember boldogulását szolgáló élet kialakításának értelmezi, magyar és világméretekben egyaránt. S nemcsak távlatokban, de mai lehetőségeink birtokában azonnal is, s ehhez igazítja minden lépésünket gazdaságban, kultúrában, belső és nemzetközi politikában, azokra az eredményekre építve, amelyeket a szocializmus, mint világrendszer, s mint a világrendszer politikai határain túl is egyre inkább ható szemlélet és gondolkodásmód, elért. Ha keressük a feleletet, hogy mi a népfront örvendetesen növekvő befolyásának magyarázata, ennek az embert szolgáló politikának a megvalósulását kell kiindulópontnak tekinteni. A Hazafias Népfront nagy hagyományokkal rendelkező mozgalma mindig akkor talált nagy visszhangra a társadalomban, amikor az emberek természetes érdekeinek szolgálatát bátran vállalta, a fasizmus elleni harc idején csakúgy, mint később a népi hatalom kialakulásakor. Amikor az emberek közvetlen és számunkra érthető érdekeit hibás politika következtében jelszavakkal próbálták helyettesíteni, akkor szorult vissza a népfront a közvélemény szemében és a valóságban is. Most, a népfront legújabb korszakában azzal vívott ki magának minden korábbinál nagyobb tekintélyt a mozgalom, hogy az a politika, amelyet magáénak vallott és vall, az emberek érdekeit tekinti a legfontosabbnak. Ezért alakult a mozgalom cselekvő ereje is hadseregnyivé, mert a népfront ennek a politikának tevékeny részese akart és tudott is lenni. Politizáljon a népfront a közös nemzeti érdekekből kiindulva merészen és gondolkodva s ott keresse feladatait, ahol a szocialista építésnek a legnagyobb szüksége lehet a népfront által teremthető erőforrásokra, ez lett mindinkább a népfrontpolitika, s a gyakorlati munka alapja. Ez vezette vissza a mozgalmat a valósághoz, a mindennapi élet realitásához, s lett azzá, ami ma jellemzi: nem a szűken vett, megszokott, joggal sablonosnak érzett társadalmi munkák egyik szervezőjévé, hanem társadalmi méretű és jelentőségű politikai fórummá. Ezzel tömöríthetett embereket maga köré, s vált — még meglevő hibáival egyetemben is — a szó igaz értelmében a szocializmust gondolataikkal és cselekedeteikkel egyaránt szolgáló emberek értékes tömegmozgalmává. Gazdasági és politikai céljaink a közvélemény által elismerten szolgálják az emberek javát, s hogy ez hatásában mit jelent, ma már hoszszú évek alaposan értékelhető távolságából mérhetjük le. S akik azt kutatják, mi a *magyar titok* — s hozzátehetjük, az igazi marxista politika, a szocializmus helyes értelmezéséből fakadó politika sikereinek titka — itt kereshetik a választ: az emberek javára végzett munka talált visszhangra az egész ország közösségében. Hogy a népfront mennyire jelentős szerepet vállalt ebben, soha anynyira egyértelműen nem mutatkozott, mint most, a kongresszus előtti országos felmérés tapasztalatainak egybegyűjtésekor. A párt törekvéseinek igaz támogatója, a szocialista építés részese akart lenni a népfront a maga sajátos lehetőségeivel és eszközeivel, s mert ez a szándék találkozott az emberek akaratával, ezért csatlakoztak százezrek azokhoz az akciókhoz, amelyeket a mozgalom meghirdetett. Olyan munka lett a mozgalom kiindulópontja, ami közérdekű, egyre inkább szakszerű is, mert szakemberek seregére támaszkodhat ma már mindenütt. Ez társadalmi és politikai értelemben vett minőségi változás, amikor a népfront már egyre inkább szocialista vitafórum, sőt, bizonyos fokig — de még nem eléggé — különböző tervek végrehajtásának ellenőrzésére is alkalmas tömegfórum lesz. Ebben persze nagy szerepe van annak, hogy a párt, az állam vezetése és a népfront is olyannak tekinti az embereket, amilyenek. Érdeklődésüket, szakképzettségüket, politikai gondolkodásukat is a realitáshoz méri és nem valami idealisztikus vágyálmokhoz. Ez is döntő oka lett annak, hogy korábbiakhoz nem ishasonlítható érdeklődés jelentkezett a népfront iránt. S ezzel, csakis ezzel, lehetett mind hasznosabb nevelő, politikai fórum is a népfront. Mindez együtt adja társadalmi alapjait a népfrontnak, s ez teszi lehetővé, hogy a következő időszak feladatairól biztonsággal és céltudatosan gondolkodjunk. A mai fejlődésre építve reális lehet az, hogy a népfront gazdasági munkája a jövőben még következetesebben kapcsolódjék mindenütt népgazdasági terveinkhez, amit az élet megkövetel, s a népfront már megszerzett tekintélye lehetővé is tesz. A népfrontban felvetődő javaslatok komoly segítői lehetnek annak, hogy a közvéleményre támaszkodva legyen miben válogatnunk, amikor gyakorlati terveket dolgozunk ki részkérdésekben. A népfront jó értelemben vett ellenőrző feladatainak szélesedését alkotmányos kötelességek is előírják. Mindez elválaszthatatlan a politikától, a közgondolkodás formálásától, attól a szereptől, amit a népfront a szocialista politika, a szocializmus tudományos eszméinek terjesztése érdekében vállal a nemzeti egység szilárd megalapozásának javára. S ez azért reális cél, mert egybeesik az emberek közös érdekeivel, s mindinkább szándékaival is. A mostani számvetés megmutatta, hogy a Hazafias Népfront a hasznos közéleti tevékenység egyik kiemelkedő tényezője és serkentője, amely tág lehetőséget nyújt a józan, igaz kritikának, a vitázó, teremtő kedvnek. S a népfront ezt csak olyan politikával érhette el, amelynek alapja az emberek szolgálata. Ezért jellemezhetik a mozgalom eredményeinek felmérését tények, érvek és tervek. S ebből kiindulva hasznosan tanácskozhat — az ország közvéleményének figyelmétől kísérve — a március 19-én összeülő III. országos népfrontkongresszus is. Kocsis Tamás Tovább mélyül az osztrák kormányválság A külpolitikai helyzet NYÍLT ELLENTÉT robbant ki a nyugat-berlini szenátus és a bonni kormány között a berlini látogatási engedélyek kérdésében. Január elején kezdődtek meg a tárgyalások a szenátus és az NDK kormányának képviselői között, hogy a december 17-i megállapodás mintájára húsvétkor újra az NDK fővárosába látogathassanak a nyugat-berliniek. Ezeket a tárgyalásokat az első perctől kezdve rossz néven vették az NSZK politikai köreiben, s a CDU—CSU jobbszárnya Erhard közbelépését követelte a december 17-i precedens megismétlődésének megakadályozása céljából. Bonn legfőbb érve úgy szólt, hogy ha az NDK megbízottai irodát nyitnak Nyugat-Berlinben — ők adnák ki ugyanis a látogatási engedélyeket —, akkor nagyon nehéz lesz kétségbe vonni az NDK önálló, szuverén államiságát. Zanzibar és Ceylon azon döntését, hogy diplomáciai kapcsolatot létesít az NDK-val, Bonnban úgy értelmezték, hogy a másik, általuk nem létezőnek tekintett német államnak sikerült áttörnie a diplomáciai elszigetelés falát , s ez a Hallstein-doktrina kudarcát jelenti. Az is megfordult a bonniak fejében, hogy ha Nyugat-Berlin a saját szakállára tárgyal és egyezményt köt az NDK-val, ez Nyugat-Berlin különleges helyzetét bizonyítja és aláhúzza azt a tézist, amelyről Bonn hallani sem akar, t. i., hogy Berlin nyugati fele nem tekinthető az NSZK részének. Az NDK-val folytatott tárgyalások Erhard közbelépésére csütörtökön megszakadtak, de a szenátus és Bonn burkolt ellentéte, Brandt polgármester tv-interjúja és az NSZK kormányának éles válasza folytán nyílt formát öltött. Willy Brandt ugyan hangsúlyozta, hogy szó sem lehet az NDK elismeréséről, viszont véleménye szerint a tárgyalásokat folytatni kell. Az a kijelentése, hogy "csodákra hiába várunk", annyit jelent, hogy világosan látja: Berlin problémáit kizárólag az NDK-val való eszmecsere és megegyezés segítségével lehet megoldani. Az MTI berlini tudósítója jelentésében felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy Brandt magatartását bizonyos értelemben választási taktikának tekinthetjük, mindazonáltal fellelhető benne jó adag realizmus is. Külön érdekessége ennek a háborúságnak, hogy Brandt állítólag az amerikai megszálló csapatok parancsnokságának tudtával és beleegyezésével próbál önálló politikát folytatni. Az amerikai hivatalos politika a berlini kérdésben ugyan eléggé áttekinthetetlen — egyes vélemények szerint Erhardot Washington megmerevedése bátorította fel a tárgyalások befagyasztására —, viszont az kétségtelen, hogy az Egyesült Államok nem szeretné, ha egyéb gondjait még egy berlini válság is tetézné. Mindenesetre tény, hogy a hivatalos bonni politika nemcsak a látogatási engedélyek ügyében csillogtat "adenaueri erényeket". Erhard kancellár válasza Hruscsov újévi üzenetére rendkívül rossz benyomást kelt, s a Trybuna Ludu kommentárja szerint a benne foglaltak nem a békét szolgálják. Hruscsov a területi és határviták békés rendezését javasolta, a revans lehetőségének eltorlaszolására sürgetett intézkedéseket. Szavai elsősorban az NSZK-hoz szóltak, miután a bonni kormány programjában szerepel az Odera—Neisse határ megváltoztatása. Erhard azonban elvetette Hruscsov javaslatát, s ezzel — mint a lengyel lap írja — csak megerősítette, amit kormányprogramjának ismertetése óta sejtettünk, hogy tudniillik céljának tekinti az 1937-es német határok helyreállítását. Ez pedig annyit jelent, hogy Bonn nyíltan területi követeléseket támaszt szomszédaival szemben. merik.-ii jóváhagyással Brandt „hadat üzent** a bonniaknak Nyugat-Berlin és Bonn nyílt harca a látogatási engedélyek kérdésében Pinczési Pál, az MTI berlini tudósítója jelenti. Alig 24 órával azután, hogy félbeszakadtak a húsvéti utazási engedélyekről folytatott tárgyalások az NDK kormánnya és a nyugat-berlini szenátus között. Willy Brandt nyugat-berlini polgármester televízió-nyilatkozatában félreérthetetlenül a bonni kormányra hárította a felelősséget a kudarcért. A nyilatkozatra a nyugatnémet kormány szokatlanul éles ellennyilatkozattal válaszolt. Jelenleg tehát — a második világháború óta először — nyílt harc dúl Bonn és Nyugat-Berlin között. Ezzel kapcsolatban berlini megfigyelők a következőkre mutatnak rá: 1. Brandt ismételten és nyomatékosan hangsúlyozta, hogy csakis a nyugat-berlini "védőhatalmakkal (azaz: a megszálló nyugati hatalmakkal) szilárd egyetértésben lehet cselekedni. Ebből arra lehet következtetni, hogy Brandt a legerősebb megszálló hatalom, azaz az amerikaiak hallgatólagos támogatását élvezi, s végső fokon ez adta neki a bátorságot, hogy megtegye e tőle szokatlanul erőteljes lépést. Az amerikai politika jelenlegi vonalába ugyanis nem vágna bele, ha Nyugat-Berlin körül a nyugatnémet ultrák ismét kiéleznék a helyzetet. Szombaton egyébként Brandthoz közelálló szenátusi körök — valószínűleg szándékosan — szintén olyan híreket szivárogtattak ki, amelyek szerint Brandt előzetesen megbeszélte Bonn-ellenes sakkhúzását az amerikaiakkal. 2. Brandt igyekezett a berlini tárgyalások megszakításának okait feltáró állásfoglalásával megelőzni az SPD állandóan Bonnban tartózkodó alvezéreit: Wehnert és Erlert. Brandt nyilvánvalóan nem akar beleegyezni abba a "díszelnöki" szerepkörbe, amelyet Wehner és Erler szántak neki az SPD-n belül és arra törekszik, hogy döntő szava legyen a párt politikájának meghatározásánál. 3. Ha Brandt valóban leszűrte a számára kedvezően alakult tavalyi nyugat-berlini választások tanulságait, ha következetesen keresztül akarja és tudja vinni elgondolásait a szociáldemokrata párton belül, s mind a német kérdésben, mind nemzetközi vonatkozásban a jövőben is a tárgyalásos politika mellett foglal állást — ez annyit jelent, hogy az eddi gieknél sokkal élesebb és keményebb választási harcra van kilátás Nyugat-Németországban. A mostani nyilatkozatának egy mondata kétségkívül arra enged következtetni, hogy Brandt már a jövő évi választásokra is gondolt, amikor most a nyilvánosság előtt beszélt a bonni kormány és a nyugat-berlini szenátus közti ellentétről, és félreérthetetlen célzást tett arra, hogy a bonni kormánynak nincs koncepciója az NDK-val folytatott tárgyalásokra vonatkozólag. Annyi kétségtelen, hogy a Brandtot támogató nyugat-berlini erők, amelyek eddig viszszavonulóban voltak a bonni és a frontvárosi ultrák támadása elől, most ismét önérzetesebben és derűlátóbban tekintenek a jövő elé, sőt, még azt az egyelőre korai és merész jóslatot is megengedik maguknak, hogy a nyugat-berlini schönebergi városháza és a bonni Schaumburg-palota harca a bonni meghódításával végződik majd. Az osztrák szociáldemokraták népszavazást kívánnak a habsburg-kérdésben Nagy aggodalom Klaus monarchista kapcsolatai miatt Heltai András, az MTI bécsi tudósítója jelenti: Klaus, az Osztrák Néppárt szélsőséges elemeit képviselő kancellárjelölt fellépése máris mélyreható ellentétekhez vezetett a szocialistákkal. Míg az első tárgyalások kompromisszum-készsége közeli megegyezést ígért, pénteken estére megmerevedtek a frontok. A vita előterében Habsburg Ottó ausztriai visszatérésének kérdése áll, amely már tavaly csaknem a 17 éves koalíciós együttműködés felborulásáihoz vezetett. Osztrák szocialista körökben rámutatnak: Klaus a múlt év őszéig, amikor a Néppárt elnökévé való megválasztása után e tisztségéről taktikai meggondolásokból le nem mondott, az európai monarchisták tömörülésének, a CEDI- nek alelnöke volt. E szervezet örökös elnöke Habsburg Ottó és tagjai közé sorolhatja például Franca külügyminiszterét is. Pifil Percevic, a Klaus-féle új néppárti kormányfrakció oktatásügyi minisztere a Néppárt fő hangadója volt a Habsburg Ottó visszatérését célzó tavalyi akcióban. — Egy kormány, amelynek Pifil Percevic tagja, egyenesen bátorítja Ottót, hogy új kalandba bocsátkozzék — írja szombati vezércikkében az Arbeiter Zeitung, a Szocialista Párt lapja. Mivel Klausék »jogi« szempontokra hivatkozva eddig nem voltak hajlandók biztosítékul ,már a Hainburg-ügyben, a Szocialista Párt most népszavazást javasol a kérdésben, de tervét a Néppárt mereven elutasította. Hétfőre tűzték ki a koalíciós bizottság újabb tárgyalásait. A kiélesedett ellentétek miatt bécsi politikai körökben már nem számolnak azzal, hogy az új kormány a jövő hét közepére megalakulhat. A jelek szerint a válság tovább húzódik. A ciprusi válság kisugárzása Mely ellentétek Görögország és a NATO-államok között Papandreu katonai készültséget rendelt el Athéni jelentések szerint a görög fővárosban szombaton heves NATO-ellenes tüntetések zajlottak le. A diáktüntetéssel egy időben a görög kormány néhány tagja rendkívüli minisztertanácsot tartott. Jelen volt a többi között a külügyminiszter és a hadsereg néhány vezetője. A politikai és katonai vezetők találkozójának célja — a nyugati hírügynökségek jelentései szerint — az volt, hogy "minden eshetőségre" összehangolja Görögország elvi álláspontját és a hadsereg készenléti helyzetét. A görög fegyveres erőket a ciprusi helyzetre és a török hadmozdulatokra tekintettel pénteken este készültségbe helyezték. A nyugati kommentárok rámutatnak, hogy a Papandreu vezette új görög kormány egyre határozottabb magatartást mutat Törökországgal és NATO szövetségeseivel , Nagy-Britanniával és az Egyesült Államokkal szemben. A görög miniszterelnök szombaton fogadta az Egyesült Államok athéni nagykövetét és tiltakozott Stevenson amerikai ENSZ-küldött magatartása ellen. Kifogásolta, hogy az amerikai küldött a ciprusi kérdés vitája során a Biztonsági Tanácsban nyíltan Törökország, illetve a ciprusi török kisebbség mellett foglalt állást. A miniszterelnök közölte a nagykövettel, hogy az amerikai kormány magatartása és az amerikai sajtó megnyilvánulásai "kellemetlen amerikaellenes érzelmeket keltenek Görögországban". Görögország és a többi NATO-ország ellentétei több viszonylatban megnyilvánultak. Ide tartozik, hogy betiltották a BBC görög nyelvű adásainak közvetítését. Görög kormánykörök közölték, hogy Görögország nem szándékozik részt venni a március 2 és 4 között megrendezendő NATO- hadgyakorlatokon az Égei-tengeren. Nicosiai jelentés szerint a Szovjetunió és a ciprusi kormány polgári légiforgalmi egyezményt írt alá, amelynek értelmében közvetlen légi járat létesül Moszkva és Nicosia között. A légijárat hetenként egyszer Moszkva—Nicosia—Damaszkusz útvonalon közlekedik. U Thant a világkereskedelmi értekezlet céljáról New Yorkból jelenti a TASZSZ: U Thant ENSZ-főtitkár előszót írt Raul Prebischnek, a világkereskedelmi értekezlet főtitkárának jelentéséhez. A pénteken közzétett előszóban U Thant megállapítja, hogy a világkereskedelmi értekezlet célja olyan nemzetközi kereskedelmi körülményeket teremteni, amelyek elősegítik, nem pedig gátolják a fejlődő országok önálló nemzeti létét és gyarapodását. Az értekezlet olyan időben ül össze, amikor világszerte egyre többen ismerik fel, hogy a nemzetközi együttműködésnek nincs alternatívája — írja az ENSZ főtitkára.