Magyar Nemzet, 1964. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-03 / 283. szám
- - Magyar Nemzet . A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Az igazság filmje Sikert arat Kovács András Nehéz emberek című filmje. Nem igazolódtak az aggályoskodók, hogy nálunk ilyen filmet nem lehet játszani, nem lehet sikerre vinni. A siker, persze, különféle lehet A Nehéz emberek nézőtere talán nem olyan zsúfolt, mint az úgynevezett sikerfilmeké. A következő statisztikai évkönyvben ez a film nem lesz listavezető. Dehát valóban a nézőszám a siker mértéke? Reméljük, előbb-utóbb a filmmel foglalkozó minden emberben és intézményben az okos gondolkodás legyőzi azt a merőben statisztikai szemléletet, amely a sikert csak nézőtéri számokban tudja kifejezni. A statisztika ugyanis nem ad számot arról, hogy tapsoltak-e a nézőtéren, hányan és hányszor, még kevésbé arról, hogy mit tapsoltak meg. Arra sem utal a statisztika, hogy a látott filmet elfelejtik-e, vagy gondolatait továbbfejtik, város- és országszerte beszélnek róla. Nem lehet adatokba foglalni, hogy egy film milyen hatást tesz nézőinek gondolatvilágára, tudatára, cselekvő magatartására. Pedig ez a siker igazi mértékegysége. Ezért mondjuk, hogy a Nehéz emberek kirobbanó siker. Ez a film él. A divatos filmirányzatok ragályszerűen szoktak terjedni; a cinéma verité is hamar bekopogtatott a magyar műtermekbe. A kísérleti időszak, Valljuk be, nem volt könnyű; a bírálóinak olykor a maradiság vádját is vállalnia kellett, mert a műfaj hibás átvételét kifogásolta. Ma már egészen természetes, hogy a cinéma verité lehet a valóság filmje is és lehet az igazságé is, s ma már kétségtelen, hogy csak az a cinéma verité jó, amely nemcsak a valót, hanem az igazat is ábrázolja. A tárgyilagosság mezében beköszöntött irányzat csak a művészi szenvedély megerősödésével lett életképessé, formai szenzációból így lett a mondanivaló eszközévé, vagyis tartalmassá. Nem ez az első sikeres magyar cinéma verité, bár az első másfél órás, egész moziműsort betöltő hazai képviselője ennek a műfajnak, amely egyébként — amint ezt a Nehéz emberek kritikájában bővebben is kifejtettük — igazában televízióra termett műfaj. A Nehéz emberek méltó elődei — a Cigányok és a Válás Budapesten — rövidebb terjedelemben bizonyították ugyanazt: a szenvedélyes riport magas rendű, aktuális műfaj, amely a szocialista filmművészetben sokra hivatott. Ezért helyes, ha a Nehéz emberek sikeréből néhány tanulságot számba veszünk a magyar filmgyártás, a magyar filmművészet felívelő jövője érdekében. Mindenekelőtt oszlassunk el egy kézenfekvő tévedést, amely a hagyományos következtetés lehetne. A világért se térjünk át most már kizárólag cinéma verité gyártásra! Ez a siker ne jelentse azt, hogy többé soha (de legalábbis pár hónapig) mást se készítsünk, mást se helyeseljünk, csak a cinéma veritét. Ha valamelyik rendező ismét olyan témára vállalkozik, amelynek legjobb, legszenvedélyesebb kifejezője ez a műfaj lenne, dolgozzon így, de ne csináljunk divatot ebből a módszerből. Kísérletezzünk bátran tovább, ebben a műfajban is, más műfajban is. A Nehéz emberek filmműszeinknek és filmművészetünknek további tanulságokkal is szolgál. A rendező öszszesen tizenhat hónapig dolgozott filmjén, maga a forgatás öt hónapot vett igénybe. Negyven esetet dolgozott fel gondosan és alaposan, közülük tízet vett filmre és ebből végül öt lett a Nehéz emberek-ben. Nyilvánvaló tehát, hogy alaposan elmélyedt témájában, a vállalt feladat végrehajtásában mellőzte a felületességet, munkáját nem csapta össze. Ez a módszer, úgy gondoljuk, nemcsak egy cinéma verité készítésekor hasznos: más műfajú filmjeink is jobbak lesznek, ha készítőik még alaposabb és gondosabb munkát végeznek. Igaz, a rendezőnek a szokottnál talán jobb lehetőségei is voltak s ez újabb tanulsággal szolgál. A Nehéz emberek esetében hússzoros anyagot vett fel, általában ennél jóval kevesebb túlforgatást engednek csak meg a gyártási szabályok. A két és fél ezer méteres filmet ötvenezer méter felvételből válogatták ki, vágták össze. Természetesen helytelen lenne, ha minden film ekkora ráhagyással készülne, de hogy rugalmasabban kellene kezelni a felkészülés, a kísérletezés lehetőségeit, ez vitathatatlan. A bizalom légköre, a szabad kéz nyilvánvalóan ösztönzően hatott a rendezőre és arra sarkallta, hogy a lehetőséggel élve megfeleljen a bizalomnak. A módszer bevált: nyugodtan állíthatjuk, hogy ez Kovács András eddigi legjobb filmje s nyilván nem véletlen, hogy éppen ez. A Nehéz emberek nem a külső hitelességre, hanem a lényegesebbre, a belső, a tartalmi hitelre, a meggyőző hitelre törekedett elsősorban. S ezzel együtt járt a külsőségek hitelessége is. Filmművészetünkkel kapcsolatban sok szó esett már arról, hogy az életből kell fakadniuk a témáknak és a tanulságoknak, hogy filmjeink tükrözzék mai életünket. A Nehéz emberek ebben is példaadó, méghozzá helyesen: nem földhözragadt valóságtolmácsolásra vállalkozott, nem sémákban fejezte ki magát, nem elégedett meg a felszínnel. Az öt portré hitelesen és részletesen kidolgozott, de a film ennél többet mond, a film valójában nem is erről, nem is az öt emberről, az öt találmányról szól. A film belső tartalma az igazi, attól lett a valóság filmjéből az igazság filmje. Bemutatja a nehézségeket is, a problémák mélyére hasít, nem beszél mellé. Voltaképpen akkor sem, amikor mellébeszélni látszik, amikor ti. a szép, pontos és érdemes munka gátlóit nem nevezi néven, így nem egy arc, hanem egy egész arculat vált kitapinthatóvá. Ettől az igaz, találó, helyes belső tartalomtól éledt meg igazán a film , s ezt a módszert kell minden műfajban követniük filmíróinknak és rendezőinknek. Meg a szenvedélyesség módszerét is. A film rendezője mondta, hogy ő magát tartja a hatodik nehéz embernek. Valóban, az öt portré mellett ebben a filmben az ő portréja is látható. A Nehéz emberek alighanem azért is alkotójának legjobb filmje, mert a legszemélyesebb műve, legjobban áthatja a szenvedély. Valahogy így kell dolgoznia egész filmgyártásunknak, egész filmművészetünknek. Tartalmasan, szenvedélyesen. Ez a film a bizonyság rá. Zay László Gromiko és Rusk újabb tanácskozása az ENSZ-nehézségek áthidalására A külpolitikai helyzet A FRANCIA KORMÁNY nehéz tárgyalásra számít Brüszszelben. A francia minisztertanács szerdai ülésén Couve de Murville külügyminiszter beszámolója alapján megvitatta a Német Szövetségi Köztársaságnak a mezőgazdasági Közös Piac kérdésében Brüsszelben előterjesztett javaslatait. A kormány szóvivője az ülés után kijelentette, az egységes gabonaárakra vonatkozó nyugatnémet javaslat "megtörte a jeget", bizonyos előrehaladást jelent, de nem elégíti ki a francia igényeket és a Közös Piac végrehajtó bizottságának álláspontjától is messze van. A francia kormány figyelemmel és jóakarattal tanulmányozza a bonni javaslatokat — hangoztatta a szóvivő —, de úgy látja, hogy Brüsszelben még nagyon nehéz tárgyalásra kell számítani, amíg a "hatok" megegyezésre jutnak a mezőgazdasági Közös Piac kérdésében. A francia főváros politikai életének krónikájához tartozik, hogy Csőmbe befejezte párizsi tárgyalásait és hazarepült. Csembe de Gaulle-lal folytatott megbeszéléséről részletesen beszámolt az újságíróknak. A sajtókonferencia anyagát lapunkban ismertetjük. A DÉL-AMERIKAI KÖZVÉLEMÉNY általános megdöbbenéssel értesült Peron volt argentin diktátor utazásáról. Mint arról a hírügynökségi jelentések beszámolnak, Peron — megszegve korábbi ígéreteit — elrepült Madridból és Latin- Amerika földjére érkezett. A hírhedt volt diktátor kalandos vállalkozása bizonyára még rendkívüli bonyodalmakat okoz majd. Egy még aktív dél-amerikai diktátorral kapcsolatban is figyelemre méltó jelentés érkezett az elmúlt 24 órában. A Paraguayi Kommunista Párt Központi Bizottsága felhívta az ország dolgozóit, hogy indítsanak általános tiltakozó sztrájkot Alfredo Stroessner diktátor terrorja ellen. Mint a Prensa Latina tudósítója jelenti, a párt arra szólítja fel Paraguay haladó embereit, hogy a diktatúra megdöntése és a nemzeti felszabadulás érdekében készüljenek fel a fegyveres harcra. A jelenlegi paraguayi belpolitikai helyzettel kapcsolatban a TASZSZ hírmagyarázója rámutat, hogy Stroessner, aki az Egyesült Államok monopóliumainak támogatásával került hatalomra, már tíz esztendeje híven szolgálja az amerikai imperializmust. 1952 és 1962 között a külföldi tőkések jövedelem fejében körülbelül 86 millió dollárt vittek ki Paraguayból. Ennek az összegnek a legnagyobb része amerikai cégtulajdonosok zsebébe vándorolt. Paraguay tipikus rendőrállam: 25 000 munkásra 35 000 rendőr és katona jut és ennek a hatalmas elnyomó gépezetnek a fenntartása az állami költségvetés felét emészti fel. A hatóságok náci típusú koncentrációs táborokat létesítettek s ezeknek drótkerítései mögé zárják azokat, akik felemelik szavukat a zsarnokság ellen. A dolgozók ellenállási mozgalma, a paraguayi partizánok tevékenysége a terror dacára is napról napra mind nagyobb méreteket ölt. A szovjet és az amerikai külügyminiszter tanácskozása Az ENSZ-közgyűlés folytatta munkáját New Yorkból jelenti az MTI. Az ENSZ-közgyűlés szerdán folytatta munkáját. Az előző nap született megállapodás értelmében a világszervezet úgy kezdte meg tevékenységét, hogy olyan kérdéseket nem érint, amelyeknek eldöntéséhez szavazás szükséges. Mint ismeretes, az Egyesült Államok nehézségeket akart támasztani néhány szocialista ország, mindenekelőtt a Szovjetunió szavazati joga körül, mivel ezek az országok nem voltak hajlandók hozzájárulni a kongói és a közel-keleti úgynevezett békefenntartó akciók költségeihez, leszögezve, hogy azok gyarmatosító célokat szolgálnak. Mivel azonban nyilvánvaló volt, hogy az ilyen mesterkedés a közgyűlésen nem kaphat megfelelő támogatást, az amerikai delegáció végül is kénytelen volt elállnieredeti tervétől. A valóban békefenntartó akciók további sorsáról, azok irányításának, végrehajtásának és pénzügyi fedezésének módjáról egyébként tárgyalások indultak az érdekelt országok, mindenekelőtt a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Ez a kérdés több más témával együtt szerepelt annak a munkaebédnek napirendjén, amelyet szerdán Gromiko szovjet külügyminiszter adott a Washingtonból visszaérkezett Bush amerikai külügyminiszter tiszteletére. Csatorday Károly üdvözölte az új tagállamokat A közgyűlés szerdai ülése előtt egyébként valamennyi küldöttség képviselőinek jelenlétében ünnepélyesen felvonták a közgyűlési terem előtt az ENSZ három új tagállama: Malawi, Zambia és Málta zászlaját. A délelőtti ülésen a szocialista országok nevében Csatorday Károly, hazánk állandó ENSZ-képviselője köszöntötte az új tagállamokat. Mélységes meggyőződésünk, hogy részvételük a világszervezet munkájában tovább növeli az ENSZ hatékonyságát — mondotta, majd hangsúlyozta, az új tagok felvétele annak a történelmi szerepnek bizonyítéka, amelyet a világszervezet tölt be a gyarmati rendszer végleges felszámolásában, összhangban a gyarmati országoknak és népeknek nyújtandó függetlenségről hozott nyilatkozattal. Mindhárom ország hosszú gyarmati elnyomás után nyerte el függetlenségét — mondotta ezután a nagykövet. Hisszük, hogy csatlakoznak a gyarmatosítás teljes felszámolásáért, s a még függő helyzetben levő területek teljes felszabadításáért harcoló erők höz. Csatorday Károly hangoztatta: Málta független országként, az ENSZ tagjaként hozzájárulhat a Földközi-tenger térsége békéjének biztosításához. Malawi és Zambia függetlenségét nagyszerű győzelemnek tekintjük, amelyet az afrikai népek a gyarmatosítás erői felett arattak. Ismeretes, hogy a két ország gyarmatként a rosszemlékű Rhodesia —Nyasszaföld föderáció tagja volt. Az államszövetség egyik tagja, Dél-Rhodesia még mindig a fajüldöző politikát erőszakoló fehér kisebbség uralma alatt sínylődik. A két ország függetlenné és ENSZ-taggá válása újabb reményt nyújt ahhoz, hogy gyorsabban oldják meg az afrikai kontinens déli részén kialakult súlyos helyzetet, amely az Afrika és az egész világ békéjét veszélyeztető gyarmatosító háborúk és az apartheid-politika következményeként jött létre. Úgy gondoljuk — hangoztatta a nagykövet —, hogy az ENSZ határozatainak és az el nem kötelezett országok kairói konferenciájának szellemében ezek a remények megvalósulhatnak. Csatorday Károly végül a szocialista országok teljes támogatásáról és együttműködéséről biztosította az új tagállamokat, a békéért, a népek barátságáért a gyarmatosítás és az új gyarmatosítás ellen tett közös erőfeszítések során. A délelőtti ülésen, amelyen a világszervezet új tagállamait köszöntötték, felszólalt lord Coredon, Nagy-Britannia, Stevenson, az Egyesült Államok, Fedorenko, a Szovjetunió képviselője és számos más állam küldötte. Valamennyien üdvözölték a világszervezet új tagjait és hangoztatták, hogy jelenlétük elősegítheti az ENSZ tevékenységét a béke és a megértés érdekében. A közgyűlés csütörtökön megkezdi az általános politikai vitát. 16 ormás kérte a Biztonsági Tanács összehívását a kongói kérdésben New Yorkból jelenti az MTI. Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának tagjai kedden sorozatos megbeszéléseket folytattak 16 ország azon javaslatával kapcsolatban, hogy a Tanács azonnal üljön össze a kongói helyzet megvitatására. A javaslatot 14 afrikai tagállam — Algéria, Burundi, Dahomey, Etiópia, Ghána, Guinea, Kenya, Kongó (Brazzaville), Mali, Szomáli, Szudán, Tanzánia, Uganda és az Egyesült Arab Köztársaság —, valamint Afganisztán és Jugoszlávia ENSZ-képviselői terjesztették a Biztonsági Tartács elnöksége elé. A 16 ország beadványában megállapítja, hogy az ENSZ alapokmánya 52. cikkelyének megszegésével, az afrikai egységszervezet előre megfontolt kihívásával Belgium és az Egyesült Államok kormánya az angol kormány közreműködésével hadműveleteket kezdett Stanleyville térségében és Kongó más részein. Az ilyen akciók beavatkozást jelentenek Afrika ügyeibe, az ENSZ alapokmányának durva megsértését jelentik és fenyegetik az afrikai kontinens békéjét és biztonságát. Belgium és az Egyesült Államok hivatalosan értesítette a Biztonsági Tanács elnökét, hogy a belga ejtőernyősöket visszavonták Kongóból és — mint a két kormány levelében állítja — a "fehér túszok megmentésére irányuló akció véget ért. Kongóban folytatódik a szabadságharcosok küzdelme De Gaulle•Gombé megbeszélés Párizsból jelenti az MTI. De Gaulle francia elnök kedden fogadta Csombét és több mint egyórás megbeszélést folytatott vele. Az AFP tájékozott forrásokra hivatkozva jelenti, hogy a megbeszélésen de Gaulle és a Csombe-féle kormányzat együttműködésének lehetőségeit vizsgálták meg, azonban a párizsi kormánynak az a véleménye, hogy konkrét tervek kidolgozására csak akkor kerülhet sor, ha megoldódik a jelenlegi válság. Ez annyit jelent, hogy szó sem lehet katonai segítségről, még tanácsadók Kongóba küldésének formájában sem. Csembe szerdán délben sajtóértekezletet tartott a párizsi Crillon-szállodában. Feltűnően szűkszavúan nyilatkozott a de Gaulle-lal folytatott megbeszéléséről. Csak azt hajtogatta, hogy "Kongóról és Afrikáról" volt szó. A francia elnöktől — mondotta — nem kért sem pénzt, sem ágyúkat, hanem "szakembereket". De Gaulle-t a világ legnagyobb államférfiújának nevezte, akinek "tanácsai és előrelátása kivezetheti Kongót a sötétségből". Hozzáfűzte azonban, hogy nem feledkezik meg az amerikai és belga segítségről sem. A kongói hazafiak tömeges lemészárlását "szükségszerű intézkedésnek" nevezte. Kairót és Algírt "arab imperializmussal", Szudánt, a brazzaville-i Kongót beavatkozással vádolta. Az újságírók körében derültséget váltott ki, amikor Lumumba gyilkosa azt hajtogatta, hogy nem tárgyal a felkelés vezetőivel, mert azok "gyilkosok". Csembe kijelentette, Párizsból visszatér Leopoldville-be, de "ha Kongóban helyreáll a rend", New Yorkba utazik, hogy részt vegyen az ENSZ közgyűlésén. A Franciaország és leopoldville-i Kongó kapcsolatairól szerdán a francia minisztertanács is tárgyalt. Feyrefitte tájékoztatási miniszter az ülés után adott sajtótájékoztatójában hangsúlyozta, Franciaország minden új államot segíteni kíván függetlenségében és ilyen szellemben kész együttműködni az erre igényt tartó országokkal. Kongónak továbbra is technikai segítséget nyújt, különösen az ország közigazgatásának megszervezésében. Jól értesült francia körökben úgy tudják, hogy Csembe