Magyar Nemzet, 1965. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-14 / 11. szám

- ■ Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Emberek és mozdonyok Népgazdaságunk á­gaza­tainak éves tervteljesítése közül első­nek államunk egyik legna­gyobb intézményének, a MÁV-nak 1964. évi munkateljesítmé­nyével ismerkedhettünk meg még az óév utolsó hetében. Ennek egyszerű oka az volt, hogy a MÁV már december 17-én teljesítette éves tervét. Amit a magyar vasutas-tár­sadalom ettől az időponttól fogva munkába fektetett, az már a terv túlteljesítését és az idei feladatok jó előkészí­tését szolgálta. Mai lapunk ismerteti a vasút vezérigaz­gató-helyettesének sajtótájé­koztatóját a vasútra váró idei, megnövekedett, a múlt évinél nagyobb, jelentősebb felada­tokról. A beszámoló megérdemli, hogy néhány szembeszökő adatot idézzünk belőle, hi­szen a teljesített, sőt túltelje­sített terv jó munka ered­ménye és megérdemli a di­cséretet. 1964-ben a terv szerint 107,6 millió tonna árut kellett továbbítani a MÁV-nak, de már december utolsó hetében túlteljesítette ezt a teljesít­ményt és 111,4 millió tonna árut juttatott rendeltetési he­lyére. A MÁV mostani mun­kateljesítményét, áruszállítási kötelezettségeit a múlttal ösz­­szehasonlítva, csak 1964 utolsó negyedévében 4,3 millió ton­nával több árut szállítottak tehervonataink, mint 1938- ban az egész évben. Az olvasót az áruszállítás talán kevésbé tartja izgalom­ban. A népgazdaság szempont­jából ez legalább olyan fon­tos, mint a személyszállító vonatok közlekedése. A MÁV teljesítménye ebben is figye­lemre méltó. 1964-ben 15 mil­lióval több utast repítettek személy- és gyorsvonataink, mint 1963-ban. Ez 406,3 millió utast jelent. Derekas teljesítmény, mert ez az utasszállítási rekord egyben azt is jelenti, hogy a MÁV tevékenyen bekapcsoló­dott növekvő idegenforgal­munkba. Sok millió ember utazott a MÁV vonatain, nemcsak hazai, hanem távoli országok üdülőhelyeire is. Ugyanakkor a külföldiek is nagy számban utaztak nem­zetközi gyorsvonatainkon, tet­tek kirándulásokat Magyar­­országon időzve, távolsági személyvonatainkon. A MÁV kitűnő teljeítmé­­nyéhez hozzájárul az is, hogy az óévben jelentősen gyara­podott a nagy teljesítményű mozdonyok parkja: négy da­rab kétezer lóerős NOHAB- mozdonnyal, hét darab há­romezer lóerős szilícium­­egyenirányítós mozdonnyal és 40 darab, egyenként hatszáz lóerős Diesel-mozdonnyal. Ezek a külföldi vasutakon is jól kipróbált, kitűnő telje­sítményű mozdonyok hozzá­segítették a Magyar Állam­­vasutat az egyenletes közle­kedés biztosításához, a vona­tok menetidejének megtartá­sához. Túl szerényen jegyezte meg a vezérigazgató-helyet­tes, hogy kivéve a zord tél legkeményebb napjait, a MÁV vonatai alig-alig késtek. Ezt a tényt az utazóközönség di­csérő hozzászólásaiból is me­rítik, nemcsak a vasutasok jelentéseiből. Ha történetesen a vasút vezetői elhallgatták volna, hogy a gépesítésen, az új mozdonyok beszerzésén kívül a MÁV 170 ezer dolgozója is becsülettel kivette részét a terv túlteljesítéséből, most kö­telességünknek éreznénk, hogy mi tegyük ezt szóvá. Igazi szerénység mutatko­zott meg a MÁV vezetőinek számadásában akkor, amikor magukról a vasutasokról szól­tak. Az a fogalom, hogy fe­gyelem és szorgalom minden kiegészítés nélkül nem eléggé jellemzi a vasút dolgozóinak példás erőfeszítését, lelkes munkáját, azt, hogy mekkora önfegyelemre, akaraterőre volt szüksége a MÁV vala­mennyi dolgozójának az el­múlt nehéz esztendőben. Felvillan bennünk egy él­mény: 1964. januárjában sok­szor jelentett a Meteorológiai Intézet országszerte uralkodó ítéletidőt. Történetesen ezek­ben a napokban, a fogcsikor­gató hideg, a hófúvásos idő­járás napjaiban zajlott a MÁV-nál az ünnepi csúcsfor­galom is. A mozdonyokat nem volt elég befűteni, mert a gőz az indulás előtt odafagyott a kerekekre, dugattyúkra és a váltók is befagytak. A MÁV dolgozói, szabad napjukat is feláldozva, a sínek mellett álltak, a fűtőházakban, az ál­lomásokon olvasztották a je­get a váltóról, a mozdonyke­rékről, mentesítő vonatokat indítottak útnak, s szállítot­ták az árut, hogy a szigorú télben se legyen semmiben hiány, a gyárak megkapják a szenet, a gépet, a városok az élelmet. Helytálltak a moz­donyvezetők, a váltókezelők, a forgalomirányítók, a menet­irányítók és az információs szolgálattevők... Ezt mondtuk a napi újság­hírben hősi helytállásnak. Többször is szemtanúi vol­tunk, riportjainkon járva, hogy a vasutasok a jéggel bo­rított teherpályaudvari vágá­nyokon kézierővel segítettek megtolni a sínekhez fagyott tehervagont, hogy a további gyors áruszállítás érdekében kivontathassák a teherpálya­udvarról. Segítettek rakodni, hogy a vagonban rostokoló áru időben eljusson rendel­tetési helyére. A vasárnap sem jelentett számukra pihe­nést, ha arról volt szó, hogy a MÁV »üzletfele«, a szállító cég kevés embert mozgósíthat az áru kirakodásához. Látszatra talán kis dolog, nem olyan sok forint egy va­gon árut ki- vagy berakni. Ám ha meggondoljuk, hogy az áru késés nélküli szállí­­­tása mit jelent kötbér, fékbér, és egyebek formájában­­ a forintból millió kerekedik. A vasutasok hőstettei na­ponta ismétlődnek, így adó­dott a három és fél millió tonnás túlteljesítés áruszállí­tásban, és az is, hogy 15 mil­lióval több utas utazott sze­mélyvonatainkon késés nél­kül. Valóban nagy teljesítmé­nyűek és a tervteljesítés meg­bízható segítőtársai a kiváló mozdonyok. Szépek a Duna­keszi Járműjavító korszerű, új vagonjai, a munkásvona­tok tetszetős, korszerű sze­mélyszállító kocsijai. De a vasutasok becsületes helytál­lása nélkül semmikép sem teljesítette volna túl a MÁV 1964. évi tervét Jó munkát 1965-ben is! És hogy milyen legyen ez a jókívánságnak megfelelő jó munka az új évben, azt ta­lán leginkább egyetlen mon­dattal fogalmazhatnánk meg: legyen még jobb, mint ami­lyen 1964-ben volt. Kívánjuk, hogy a közleke­dés zavartalan, balesetmen­tes legyen. Jól tudjuk, hogy hősi helytállásra az év min­den napján van alkalom. S ha ők eddig megfeleltek a bizalomnak, akkor — biztosí­ték erre szorgalmuk, akara­tuk, fegyelmezettségük — meg fognak felelni a nyári hőség­ben, a nagy idegenforgalmi hetekben és egész évben. Szabó József Befejeződtek Párizsban a magyar-francia tárgyalások Péter János: A látogatás mérlege kedvező A külpolitikai helyzet "­ A PÁRIZSI SAJTÓ változatlanul vezető helyen kommen­ tá­­tálja a magyar külügyminiszter látogatását. A Figaro ki­emelte a már létrejött megállapodások közül, hogy Couve de Murville Budapestre látogat és hozzátette: a két ország diplo­máciájának vezetője minden bizonnyal több egyezményt fog kötni. A kormánypártinak tekinthető Nation ismét azt dom­borította ki, hogy a független Magyarország létrejötte óta ez a két ország külügyminisztereinek első találkozója. A Combat azonban már politikai vonatkozásra hívja fel a figyelmet: Pé­ter János nyilatkozatának azt a részét emelte ki címében, amely szerint a magyar miniszter bizonyos ellentmondást lát a francia kormánynak az »európai« Európáról vallott nézetei és a Közös Piac bizonyos alapelvei között. Az Humanité vezércikke a látogatás kapcsán a nemzet­közi helyzetben bekövetkezett elvi jelentőségű változásokról írt. A francia kormány politikájában mutatkozó módosulás — hangoztatta a lap — az általános nemzetközi enyhülés ered­ménye. A hidegháborús erők diszkriminációs politikája vissza­vonulásra kényszerül. Bármilyenek legyenek azonban a szo­cialista országok irányában tett kezdeményezések indító okai, kétségtelen, hogy megannyi lépést jelentenek a helyes irányba, a megkülönböztetés nélkül valamennyi népre kiterjedő baráti kapcsolatok fejlesztése felé. Egyébként a magyar külügyminiszter szerdán befejezte párizsi tárgyalásait és hazautazott Budapestre. Nyilatkozatá­ban kedvezőnek ítélte a Couve de Murville-lel folytatott tár­gyalásokat és általában kiemelte a magyar—francia kapcso­latok új szakaszának jelentőségét.­­ A NYUGATNÉMET POLITIKA középpontjában az a tö­rekvés áll, hogy Erhard jövő héten esedékes franciaországi útja előtt tüntetően megjavítsák a Párizs—Bonn viszonyt. E tö­rekvések keretébe beleillik az a beszéd, amelyet a kancellár a nyugat-berlini sportpalotában mondott, s amely lényegében közeledési szándékot fejezett ki de Gaulle elnök Európa-poli­tikájához. Szemmel látható, hogy a washingtoni csalódások után Bonn most francia kapcsolatainak megjavításával igyek­szik kedvezőbb diplomáciai helyzetet teremteni a maga szá­mára. A Frankfurter Rundschau azonban szerdai vezércikkében azt írta: a bonni degaulleisták koncepciója olyan átlátszó, hogy nem valószínű, Párizs belebocsátkoznék a Strauss és Krone­­csoport által javasolt kötéltáncba. Az úgynevezett német de­gaulleisták szeme előtt ugyanis nem a de Gaulle-féle »európai Európa« lebeg, hanem egy új hatalmi tömböt szeretnének ki­alakítani, amely az atomhadsereg segítségével új kiadásban folytatná a csúfosan csődbe jutott erőpolitikát. De ezek a né­met de gaulleisták nem veszik tudomásul, hogy a NATO de­cemberi ülésén éppen Franciaország adta meg a kegyelem­döfést annak a bonni tervnek, hogy a német kérdést most is­mét a világpolitika előterébe állítsák. Ez az elutasítás de Gaulle elvi álláspontját tükrözte, mert a tábornok nem akar Moszkvával a német kérdésről tárgyalni, másrészt arról sem szabad megfeledkezni, hogy ő volt az első nyugati államférfi, aki de facto elismerte az Odera—Neisse határt. A DÉL-VIETNAM ÜGYE tovább fokozta Washington zava­­r-*u­rát. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője kedden határozottan elutasította a Newsweek című hetilap olyan talál­gatásait, hogy az Egyesült Államok valamilyen kivezető utat keres a dél-vietnami probléma rendezésére. A hetilap következtetéseit abból vonta le, hogy az új év küszöbén, hivatalosan megrendezett közvéleménykutatáson a megkérdezettek 56 százaléka az amerikai csapatok kivonását követelte Dél-Vietnamból. Tavaly augusztusban csak 16 szá­zalék adott hasonló választ. A jelek tehát arra mutatnak, hogy növekszik az Egyesült Államok dél-vietnami politikájának fe­lülvizsgálatát követelők tábora. Ugyanerről a témáról rendezett egyórás vitát a CBS tele­vízió-társaság. Több szenátor és sok dél-vietnami szakértő ál­lásfoglalása alapján a televízió-kommentátor azt a következte­tést vonta le, hogy az amerikai közvélemény többsége a dél­vietnami háború megszüntetését követeli. Ez a gondolat — hangoztatta a CBS hírmagyarázója — mind határozottabban jelentkezik, s most már azon kellene gondolkodni, van-e vala­miféle kivezető út az Egyesült Államok számára. Hazautazott Párizsból a magyar külügyminiszter Párizsból jelenti az MTI. Péter János külügyminiszter szerdán délelőtt látogatást tett a párizsi Magyar Intézet­ben. A minisztert Báti László, az intézet igazgatója fogadta. Előző este Pierre Francfort, Franciaország budapesti nagykövete vacsorát adott a magyar külügyminiszter tisz­teletére. A francia televízió kedd esti adásában közvetítette Péter János külügyminiszternek a Quay d'Orsayn lefolyt megbe­szélés után tett nyilatkozatát. A francia rádió is interjút közölt Péter Jánossal. Péter János külügyminiszter szerdán a páriz­si magyar nagykövetség épületében ebé­det adott Couve de Murville francia külügyminiszter tisz­teletére. Az ebéden a két mi­niszteren kívül részt vett Habib­ Deloncle külügyi ál­lamtitkár, Eric de Carbonnel, a külügyminisztérium főtitká­ra, Jean Basdevant, a külügy­minisztérium kulturális és műszaki tudományos főosz­tályának vezetője, Olivier Vormser, a külügyminiszté­rium gazdasági és pénzügyi főosztályának vezetője, ma­gyar részről pedig Házi Ven­cel, a külügyminisztérium fő­osztályvezetője, Valkó Már­ton nagykövet és munkatár­sai. Péter János szerdán a dél­előtti órákban látogatást tett a párizsi Magyar Házban. Itt a Franciaországban élő ma­gyarok különböző szervezetei­nek képviselői fogadták. A külügyminiszter hosszasan el­beszélgetett a Párizsban élő magyarok képviselőivel. Valkó Márton, a Magyar Népköztársaság párizsi nagy­követe szerdán este fogadást adott Péter János külügymi­niszter tiszteletére. A fogadá­son a francia külügyminiszté­rium képviselői, több ország külképviseletének vezetője, a francia politikai és társadalmi élet sok kiválósága jelent meg. Péter János párizsi látoga­tásának befejeztével az MTI és a Népszabadság párizsi tu­dósítójának adott nyilatkoza­tában a következőkben foglal­ta össze útjának tapasztala­tait: — A látogatás mérlege ked­vezőnek mondható. Érkezéskor azt mondtam, hogy jó remény­nyel és jóakarattal jöttem Pá­rizsba a francia külügyminisz­ter meghívására. Most, az el­utazásom előtti pillanatokban azt mondhatom, hogy a meg­elégedés érzésével távozom. Lényegében azt találtam, ami­re vártam. A francia kormány •►Európa gondolatával­­ kap­csolatban tulajdonképpen azt kell megismételnem, amit már különböző alkalmakkor mon­dottam is, hogy erről a kon­cepcióról további eszmecserét kell egymással folytatnunk. A békés egymás mellett élés mi követeli meg a különböző rendszerű országok képviselői­től, hogy egymás gondolatairól jó légkörben, az egyetértés szellemében eszmecserét tud­janak folytatni.­­ A kellemes fogadtatás, a tárgyalások kellemes légköre, a francia sajtó pozitív, kor­rekt és sok vonatkozásban kedvező magatartása azt mu­tatja, hogy a különböző rend­szerű országok békés egymás mellett élésére irányuló poli­tikai törekvések az utóbbi idő­ben újabb haladást értek el és általában kedvező fogadtatás­ra találnak a francia közvéle­ményben.­­ A tárgyalásokon megálla­podtunk a két ország kapcso­lataira vonatkozó egyezmények egész sorának a kidolgozásá­ról. Nem szabad azonban olyan illúziókat táplálni, hogy ezek az egyezmények nagyon rövid idő alatt és a nemzetközi hely­zetre túl gyors hatást gyakorló módon jönnek létre. A békés egymás mellett élés politikájá­nak az érvényesítése szívós, odaadó, körültekintő munkát igényel és sok türelmet is a részünkről. Péter János külügyminiszter szerdán este elutazott Párizs­ból. A Gare de l’Est-en a fran­cia külügyminisztérium kép­viselői, Valkó Márton nagykö­vet és a nagykövetség munka­társai búcsúztatták. Új gazdaságvezetési módszerek a szovjet könnyűiparban Közvetlen kapcsolat a gyárak és a kereskedelem között Pirityi Sándor, az MTI moszkvai tudósítója jelenti: 1965 második félévétől 400 szovjet könnyűipari vállalat áll át a moszkvai „Bolsevics­­ka” és a gorkiji „Majak” ru­hagyárban bevált munka­­módszerre. Az átállásnak az a lényege, hogy a szóban forgó vállalatok és egyesülések ki­zárólag a kereskedelem ren­delései alapján fognak ter­melni. A „Bolsevicska” és a „Ma­jak” tapasztalatai alapján a Szovjetunió népgazdasági ta­nácsa úgy rendelkezett, hogy az egész szovjet konfekció­­ipar 25 százalékát, valamint 20 bőripari vállalatot és 76 textilgyárat állít át a kereske­delem és a termelés közvetlen kapcsolatán épülő rendszerre. Januárban összeállítják azok­nak a kereskedelmi vállalatok­nak a jegyzékét, amelyek az értékesítésben, illetve a meg­rendelésben részt vesznek. Az új rendszerben dolgozó vállalatok igazgatóinak jogkö­rét lényegesen kibővítik, ők állítják össze a havi, negyed­évi és évi termelési, munka­béralap-, létszámterveket a beérkezett megrendelések, a termelési kapacitás, a szakosí­tás és a nyersanyagkészletek figyelembevételével. Mint Zotov miniszter, a Szovjetunió népgazdasági ta­nácsának elnökhelyettese rá­mutatott, az új rendszer biz­tosítani hivatott, hogy a vál­lalatok nagyobb felelősséget érezzenek termékeik minősé­géért és értékesíthetőségéért. Az új rendszerben dolgozó ru­ha- és cipőgyárak megítélése a termékértékesítési tervek teljesítése alapján, a számuk­ra nyersanyagot szállító tex­til-, illetve bőrgyárak megíté­lése a szállítási tervek, vagy­is a rendelések teljesítése alapján történik. Az új rendszerben dolgozó vállalatoknál a prémium elér­heti az alapbér, illetve alapfi­zetés 40 százalékát. Az évi 600 000 férfiöltönyt gyártó „Bolsevicska” egyesülésnél ilyen ösztönzési rendszer mel­lett is jelentős nyereséget ér­tek el, ami arra enged követ­keztetni, hogy az új rendszer előnyös lesz mind a lakosság­nak, mind a vállalatoknak. Podgornij nyit átkozata Kedvezően fejlődnek a szovjet—török kapcsolatok Moszkvából jelenti a TASZSZ: Nyikolaj Podgornij, a Törökországból visszaérke­zett szovjet parlamenti kül­döttség vezetője nyilatkozatot adott a TASZSZ tudósítójának a küldöttség törökországi lá­togatásáról. Miután kiemelte azt a ven­dégszerető fogadtatást, amely­ben Törökországban minde­nütt a szovjet parlamenti kép­viselőket részesítették, kije­lentette: mi is és a török fél is megelégedéssel állapítottuk meg, hogy az utóbbi időben kedvező irányban fejlődnek a török—szovjet kapcsolatok. Megfelel ez mind a török, mind a szovjet nép érdekei­nek. — Úgy véljük — és a török parlamenti képviselők is oszt­ják ezt a véleményünket —,­­hogy találkozásaink hasznosan hozzájárultak a Szovjetunió és Törökország jószomszédi vi­szonyának, kölcsönös előnyö­ket nyújtó együttműködésének fejlesztéséhez. Ez pedig megfe­lel az általános béke érdekei­nek — mondotta végezetül Podgornij.

Next