Magyar Nemzet, 1965. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-14 / 11. szám
- ■ Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Emberek és mozdonyok Népgazdaságunk ágazatainak éves tervteljesítése közül elsőnek államunk egyik legnagyobb intézményének, a MÁV-nak 1964. évi munkateljesítményével ismerkedhettünk meg még az óév utolsó hetében. Ennek egyszerű oka az volt, hogy a MÁV már december 17-én teljesítette éves tervét. Amit a magyar vasutas-társadalom ettől az időponttól fogva munkába fektetett, az már a terv túlteljesítését és az idei feladatok jó előkészítését szolgálta. Mai lapunk ismerteti a vasút vezérigazgató-helyettesének sajtótájékoztatóját a vasútra váró idei, megnövekedett, a múlt évinél nagyobb, jelentősebb feladatokról. A beszámoló megérdemli, hogy néhány szembeszökő adatot idézzünk belőle, hiszen a teljesített, sőt túlteljesített terv jó munka eredménye és megérdemli a dicséretet. 1964-ben a terv szerint 107,6 millió tonna árut kellett továbbítani a MÁV-nak, de már december utolsó hetében túlteljesítette ezt a teljesítményt és 111,4 millió tonna árut juttatott rendeltetési helyére. A MÁV mostani munkateljesítményét, áruszállítási kötelezettségeit a múlttal öszszehasonlítva, csak 1964 utolsó negyedévében 4,3 millió tonnával több árut szállítottak tehervonataink, mint 1938- ban az egész évben. Az olvasót az áruszállítás talán kevésbé tartja izgalomban. A népgazdaság szempontjából ez legalább olyan fontos, mint a személyszállító vonatok közlekedése. A MÁV teljesítménye ebben is figyelemre méltó. 1964-ben 15 millióval több utast repítettek személy- és gyorsvonataink, mint 1963-ban. Ez 406,3 millió utast jelent. Derekas teljesítmény, mert ez az utasszállítási rekord egyben azt is jelenti, hogy a MÁV tevékenyen bekapcsolódott növekvő idegenforgalmunkba. Sok millió ember utazott a MÁV vonatain, nemcsak hazai, hanem távoli országok üdülőhelyeire is. Ugyanakkor a külföldiek is nagy számban utaztak nemzetközi gyorsvonatainkon, tettek kirándulásokat Magyarországon időzve, távolsági személyvonatainkon. A MÁV kitűnő teljeítményéhez hozzájárul az is, hogy az óévben jelentősen gyarapodott a nagy teljesítményű mozdonyok parkja: négy darab kétezer lóerős NOHAB- mozdonnyal, hét darab háromezer lóerős szilíciumegyenirányítós mozdonnyal és 40 darab, egyenként hatszáz lóerős Diesel-mozdonnyal. Ezek a külföldi vasutakon is jól kipróbált, kitűnő teljesítményű mozdonyok hozzásegítették a Magyar Államvasutat az egyenletes közlekedés biztosításához, a vonatok menetidejének megtartásához. Túl szerényen jegyezte meg a vezérigazgató-helyettes, hogy kivéve a zord tél legkeményebb napjait, a MÁV vonatai alig-alig késtek. Ezt a tényt az utazóközönség dicsérő hozzászólásaiból is merítik, nemcsak a vasutasok jelentéseiből. Ha történetesen a vasút vezetői elhallgatták volna, hogy a gépesítésen, az új mozdonyok beszerzésén kívül a MÁV 170 ezer dolgozója is becsülettel kivette részét a terv túlteljesítéséből, most kötelességünknek éreznénk, hogy mi tegyük ezt szóvá. Igazi szerénység mutatkozott meg a MÁV vezetőinek számadásában akkor, amikor magukról a vasutasokról szóltak. Az a fogalom, hogy fegyelem és szorgalom minden kiegészítés nélkül nem eléggé jellemzi a vasút dolgozóinak példás erőfeszítését, lelkes munkáját, azt, hogy mekkora önfegyelemre, akaraterőre volt szüksége a MÁV valamennyi dolgozójának az elmúlt nehéz esztendőben. Felvillan bennünk egy élmény: 1964. januárjában sokszor jelentett a Meteorológiai Intézet országszerte uralkodó ítéletidőt. Történetesen ezekben a napokban, a fogcsikorgató hideg, a hófúvásos időjárás napjaiban zajlott a MÁV-nál az ünnepi csúcsforgalom is. A mozdonyokat nem volt elég befűteni, mert a gőz az indulás előtt odafagyott a kerekekre, dugattyúkra és a váltók is befagytak. A MÁV dolgozói, szabad napjukat is feláldozva, a sínek mellett álltak, a fűtőházakban, az állomásokon olvasztották a jeget a váltóról, a mozdonykerékről, mentesítő vonatokat indítottak útnak, s szállították az árut, hogy a szigorú télben se legyen semmiben hiány, a gyárak megkapják a szenet, a gépet, a városok az élelmet. Helytálltak a mozdonyvezetők, a váltókezelők, a forgalomirányítók, a menetirányítók és az információs szolgálattevők... Ezt mondtuk a napi újsághírben hősi helytállásnak. Többször is szemtanúi voltunk, riportjainkon járva, hogy a vasutasok a jéggel borított teherpályaudvari vágányokon kézierővel segítettek megtolni a sínekhez fagyott tehervagont, hogy a további gyors áruszállítás érdekében kivontathassák a teherpályaudvarról. Segítettek rakodni, hogy a vagonban rostokoló áru időben eljusson rendeltetési helyére. A vasárnap sem jelentett számukra pihenést, ha arról volt szó, hogy a MÁV »üzletfele«, a szállító cég kevés embert mozgósíthat az áru kirakodásához. Látszatra talán kis dolog, nem olyan sok forint egy vagon árut ki- vagy berakni. Ám ha meggondoljuk, hogy az áru késés nélküli szállítása mit jelent kötbér, fékbér, és egyebek formájában a forintból millió kerekedik. A vasutasok hőstettei naponta ismétlődnek, így adódott a három és fél millió tonnás túlteljesítés áruszállításban, és az is, hogy 15 millióval több utas utazott személyvonatainkon késés nélkül. Valóban nagy teljesítményűek és a tervteljesítés megbízható segítőtársai a kiváló mozdonyok. Szépek a Dunakeszi Járműjavító korszerű, új vagonjai, a munkásvonatok tetszetős, korszerű személyszállító kocsijai. De a vasutasok becsületes helytállása nélkül semmikép sem teljesítette volna túl a MÁV 1964. évi tervét Jó munkát 1965-ben is! És hogy milyen legyen ez a jókívánságnak megfelelő jó munka az új évben, azt talán leginkább egyetlen mondattal fogalmazhatnánk meg: legyen még jobb, mint amilyen 1964-ben volt. Kívánjuk, hogy a közlekedés zavartalan, balesetmentes legyen. Jól tudjuk, hogy hősi helytállásra az év minden napján van alkalom. S ha ők eddig megfeleltek a bizalomnak, akkor — biztosíték erre szorgalmuk, akaratuk, fegyelmezettségük — meg fognak felelni a nyári hőségben, a nagy idegenforgalmi hetekben és egész évben. Szabó József Befejeződtek Párizsban a magyar-francia tárgyalások Péter János: A látogatás mérlege kedvező A külpolitikai helyzet " A PÁRIZSI SAJTÓ változatlanul vezető helyen kommen tátálja a magyar külügyminiszter látogatását. A Figaro kiemelte a már létrejött megállapodások közül, hogy Couve de Murville Budapestre látogat és hozzátette: a két ország diplomáciájának vezetője minden bizonnyal több egyezményt fog kötni. A kormánypártinak tekinthető Nation ismét azt domborította ki, hogy a független Magyarország létrejötte óta ez a két ország külügyminisztereinek első találkozója. A Combat azonban már politikai vonatkozásra hívja fel a figyelmet: Péter János nyilatkozatának azt a részét emelte ki címében, amely szerint a magyar miniszter bizonyos ellentmondást lát a francia kormánynak az »európai« Európáról vallott nézetei és a Közös Piac bizonyos alapelvei között. Az Humanité vezércikke a látogatás kapcsán a nemzetközi helyzetben bekövetkezett elvi jelentőségű változásokról írt. A francia kormány politikájában mutatkozó módosulás — hangoztatta a lap — az általános nemzetközi enyhülés eredménye. A hidegháborús erők diszkriminációs politikája visszavonulásra kényszerül. Bármilyenek legyenek azonban a szocialista országok irányában tett kezdeményezések indító okai, kétségtelen, hogy megannyi lépést jelentenek a helyes irányba, a megkülönböztetés nélkül valamennyi népre kiterjedő baráti kapcsolatok fejlesztése felé. Egyébként a magyar külügyminiszter szerdán befejezte párizsi tárgyalásait és hazautazott Budapestre. Nyilatkozatában kedvezőnek ítélte a Couve de Murville-lel folytatott tárgyalásokat és általában kiemelte a magyar—francia kapcsolatok új szakaszának jelentőségét. A NYUGATNÉMET POLITIKA középpontjában az a törekvés áll, hogy Erhard jövő héten esedékes franciaországi útja előtt tüntetően megjavítsák a Párizs—Bonn viszonyt. E törekvések keretébe beleillik az a beszéd, amelyet a kancellár a nyugat-berlini sportpalotában mondott, s amely lényegében közeledési szándékot fejezett ki de Gaulle elnök Európa-politikájához. Szemmel látható, hogy a washingtoni csalódások után Bonn most francia kapcsolatainak megjavításával igyekszik kedvezőbb diplomáciai helyzetet teremteni a maga számára. A Frankfurter Rundschau azonban szerdai vezércikkében azt írta: a bonni degaulleisták koncepciója olyan átlátszó, hogy nem valószínű, Párizs belebocsátkoznék a Strauss és Kronecsoport által javasolt kötéltáncba. Az úgynevezett német degaulleisták szeme előtt ugyanis nem a de Gaulle-féle »európai Európa« lebeg, hanem egy új hatalmi tömböt szeretnének kialakítani, amely az atomhadsereg segítségével új kiadásban folytatná a csúfosan csődbe jutott erőpolitikát. De ezek a német de gaulleisták nem veszik tudomásul, hogy a NATO decemberi ülésén éppen Franciaország adta meg a kegyelemdöfést annak a bonni tervnek, hogy a német kérdést most ismét a világpolitika előterébe állítsák. Ez az elutasítás de Gaulle elvi álláspontját tükrözte, mert a tábornok nem akar Moszkvával a német kérdésről tárgyalni, másrészt arról sem szabad megfeledkezni, hogy ő volt az első nyugati államférfi, aki de facto elismerte az Odera—Neisse határt. A DÉL-VIETNAM ÜGYE tovább fokozta Washington zavar-*urát. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője kedden határozottan elutasította a Newsweek című hetilap olyan találgatásait, hogy az Egyesült Államok valamilyen kivezető utat keres a dél-vietnami probléma rendezésére. A hetilap következtetéseit abból vonta le, hogy az új év küszöbén, hivatalosan megrendezett közvéleménykutatáson a megkérdezettek 56 százaléka az amerikai csapatok kivonását követelte Dél-Vietnamból. Tavaly augusztusban csak 16 százalék adott hasonló választ. A jelek tehát arra mutatnak, hogy növekszik az Egyesült Államok dél-vietnami politikájának felülvizsgálatát követelők tábora. Ugyanerről a témáról rendezett egyórás vitát a CBS televízió-társaság. Több szenátor és sok dél-vietnami szakértő állásfoglalása alapján a televízió-kommentátor azt a következtetést vonta le, hogy az amerikai közvélemény többsége a délvietnami háború megszüntetését követeli. Ez a gondolat — hangoztatta a CBS hírmagyarázója — mind határozottabban jelentkezik, s most már azon kellene gondolkodni, van-e valamiféle kivezető út az Egyesült Államok számára. Hazautazott Párizsból a magyar külügyminiszter Párizsból jelenti az MTI. Péter János külügyminiszter szerdán délelőtt látogatást tett a párizsi Magyar Intézetben. A minisztert Báti László, az intézet igazgatója fogadta. Előző este Pierre Francfort, Franciaország budapesti nagykövete vacsorát adott a magyar külügyminiszter tiszteletére. A francia televízió kedd esti adásában közvetítette Péter János külügyminiszternek a Quay d'Orsayn lefolyt megbeszélés után tett nyilatkozatát. A francia rádió is interjút közölt Péter Jánossal. Péter János külügyminiszter szerdán a párizsi magyar nagykövetség épületében ebédet adott Couve de Murville francia külügyminiszter tiszteletére. Az ebéden a két miniszteren kívül részt vett Habib Deloncle külügyi államtitkár, Eric de Carbonnel, a külügyminisztérium főtitkára, Jean Basdevant, a külügyminisztérium kulturális és műszaki tudományos főosztályának vezetője, Olivier Vormser, a külügyminisztérium gazdasági és pénzügyi főosztályának vezetője, magyar részről pedig Házi Vencel, a külügyminisztérium főosztályvezetője, Valkó Márton nagykövet és munkatársai. Péter János szerdán a délelőtti órákban látogatást tett a párizsi Magyar Házban. Itt a Franciaországban élő magyarok különböző szervezeteinek képviselői fogadták. A külügyminiszter hosszasan elbeszélgetett a Párizsban élő magyarok képviselőivel. Valkó Márton, a Magyar Népköztársaság párizsi nagykövete szerdán este fogadást adott Péter János külügyminiszter tiszteletére. A fogadáson a francia külügyminisztérium képviselői, több ország külképviseletének vezetője, a francia politikai és társadalmi élet sok kiválósága jelent meg. Péter János párizsi látogatásának befejeztével az MTI és a Népszabadság párizsi tudósítójának adott nyilatkozatában a következőkben foglalta össze útjának tapasztalatait: — A látogatás mérlege kedvezőnek mondható. Érkezéskor azt mondtam, hogy jó reménynyel és jóakarattal jöttem Párizsba a francia külügyminiszter meghívására. Most, az elutazásom előtti pillanatokban azt mondhatom, hogy a megelégedés érzésével távozom. Lényegében azt találtam, amire vártam. A francia kormány •►Európa gondolatával kapcsolatban tulajdonképpen azt kell megismételnem, amit már különböző alkalmakkor mondottam is, hogy erről a koncepcióról további eszmecserét kell egymással folytatnunk. A békés egymás mellett élés mi követeli meg a különböző rendszerű országok képviselőitől, hogy egymás gondolatairól jó légkörben, az egyetértés szellemében eszmecserét tudjanak folytatni. A kellemes fogadtatás, a tárgyalások kellemes légköre, a francia sajtó pozitív, korrekt és sok vonatkozásban kedvező magatartása azt mutatja, hogy a különböző rendszerű országok békés egymás mellett élésére irányuló politikai törekvések az utóbbi időben újabb haladást értek el és általában kedvező fogadtatásra találnak a francia közvéleményben. A tárgyalásokon megállapodtunk a két ország kapcsolataira vonatkozó egyezmények egész sorának a kidolgozásáról. Nem szabad azonban olyan illúziókat táplálni, hogy ezek az egyezmények nagyon rövid idő alatt és a nemzetközi helyzetre túl gyors hatást gyakorló módon jönnek létre. A békés egymás mellett élés politikájának az érvényesítése szívós, odaadó, körültekintő munkát igényel és sok türelmet is a részünkről. Péter János külügyminiszter szerdán este elutazott Párizsból. A Gare de l’Est-en a francia külügyminisztérium képviselői, Valkó Márton nagykövet és a nagykövetség munkatársai búcsúztatták. Új gazdaságvezetési módszerek a szovjet könnyűiparban Közvetlen kapcsolat a gyárak és a kereskedelem között Pirityi Sándor, az MTI moszkvai tudósítója jelenti: 1965 második félévétől 400 szovjet könnyűipari vállalat áll át a moszkvai „Bolsevicska” és a gorkiji „Majak” ruhagyárban bevált munkamódszerre. Az átállásnak az a lényege, hogy a szóban forgó vállalatok és egyesülések kizárólag a kereskedelem rendelései alapján fognak termelni. A „Bolsevicska” és a „Majak” tapasztalatai alapján a Szovjetunió népgazdasági tanácsa úgy rendelkezett, hogy az egész szovjet konfekcióipar 25 százalékát, valamint 20 bőripari vállalatot és 76 textilgyárat állít át a kereskedelem és a termelés közvetlen kapcsolatán épülő rendszerre. Januárban összeállítják azoknak a kereskedelmi vállalatoknak a jegyzékét, amelyek az értékesítésben, illetve a megrendelésben részt vesznek. Az új rendszerben dolgozó vállalatok igazgatóinak jogkörét lényegesen kibővítik, ők állítják össze a havi, negyedévi és évi termelési, munkabéralap-, létszámterveket a beérkezett megrendelések, a termelési kapacitás, a szakosítás és a nyersanyagkészletek figyelembevételével. Mint Zotov miniszter, a Szovjetunió népgazdasági tanácsának elnökhelyettese rámutatott, az új rendszer biztosítani hivatott, hogy a vállalatok nagyobb felelősséget érezzenek termékeik minőségéért és értékesíthetőségéért. Az új rendszerben dolgozó ruha- és cipőgyárak megítélése a termékértékesítési tervek teljesítése alapján, a számukra nyersanyagot szállító textil-, illetve bőrgyárak megítélése a szállítási tervek, vagyis a rendelések teljesítése alapján történik. Az új rendszerben dolgozó vállalatoknál a prémium elérheti az alapbér, illetve alapfizetés 40 százalékát. Az évi 600 000 férfiöltönyt gyártó „Bolsevicska” egyesülésnél ilyen ösztönzési rendszer mellett is jelentős nyereséget értek el, ami arra enged következtetni, hogy az új rendszer előnyös lesz mind a lakosságnak, mind a vállalatoknak. Podgornij nyit átkozata Kedvezően fejlődnek a szovjet—török kapcsolatok Moszkvából jelenti a TASZSZ: Nyikolaj Podgornij, a Törökországból visszaérkezett szovjet parlamenti küldöttség vezetője nyilatkozatot adott a TASZSZ tudósítójának a küldöttség törökországi látogatásáról. Miután kiemelte azt a vendégszerető fogadtatást, amelyben Törökországban mindenütt a szovjet parlamenti képviselőket részesítették, kijelentette: mi is és a török fél is megelégedéssel állapítottuk meg, hogy az utóbbi időben kedvező irányban fejlődnek a török—szovjet kapcsolatok. Megfelel ez mind a török, mind a szovjet nép érdekeinek. — Úgy véljük — és a török parlamenti képviselők is osztják ezt a véleményünket —,hogy találkozásaink hasznosan hozzájárultak a Szovjetunió és Törökország jószomszédi viszonyának, kölcsönös előnyöket nyújtó együttműködésének fejlesztéséhez. Ez pedig megfelel az általános béke érdekeinek — mondotta végezetül Podgornij.